2019. június 1., szombat. Bajnokok Ligája döntő. Másfél nappal később, június 3-án, hétfő délelőtt megszületett első gyermekem, Teodor. 2024. június 1., szombat. Bajnokok Ligája döntő. Mi lesz másfél nappal később? Isten útjai kifürkészhetetlenek, de várhatóan ezt a hétfőt nem a szülőszobán fogom tölteni…

Öt évvel ezelőtt angol házidöntőt játszottak, a Liverpool egy felejthető fináléban verte a Tottenhamet. (Magánál a döntőnél sokkal izgalmasabb volt, ahogy oda bejutott a két gárda. Megvan az, ahogy a Pool 0-3-ról megfordította a Barca elleni párharcot, vagy, ahogy az Ajax percek alatt szétesett a Tottenham ellen, és Lucas Moura mesterhármast lőtt?) Az idei BL döntőben egy hasonlóság mindenképpen lesz az 5 évvel ezelőttivel: lesz egy toronymagas esélyes és lesz egy meglepetéscsapat. Akkor nem borult a papírforma – de a labda gömbölyű, és ebben mindenképp bízhatnak Dortmundban.

Mielőtt rátérnék konkrétan a meccsre, nem hagynám még abba a múltidézést. Néhány napja volt a tíz éves évfordulója a Real Madrid 10. BEK / BL győzelmének, a nagy DECIMÁNAK. Tíz éve volt már, mégis élénken él bennem az élmény. Akkor már 12 éve várt BL győzelemre a Real Madrid. 2002-ben, amikor Zinedine Zidane félelmetes kapáslövése kikötött Hans-Jörg Butt kapujában, nem csak, hogy az összes pók elpusztult a kapu 10 méteres körzetében, de egy előre nem látott, hosszú, siralmas évtized következett, amikor hiába fordult meg sztárok garmadája a Santiago Bernabeu öltözőjében (csak néhány név: Ronaldo, Beckham, Owen, Robinho, Cannavaro, Sneijder, Robben, Van Nistelrooy, Kaká…), a BL cím közelében sem volt a Madrid. 2012-ben és egy évvel később, Mourinhóval már közel került a tűzhöz a csapat, de előbb a Bayern München, majd a Dortmund (aminek színeiben Robert Lewandowski egymaga négyet vert a Realnak…) ellen még megégtek. Aztán megjött Carlo Ancelotti, a Real pedig ellentmondást nem tűrően söpört végig Európán, a Bayern Münchent 5-0-s összesítéssel vágták haza a négy között. Emlékszem, az Atletico elleni házidöntőben szeretett kapusom, Iker Casillas mekkorát potyázott, és én már feladtam a reményt… Az emlékek szerint úgy záporoztak a könnyeim, mint a hosszabbításban a gólok. Mert volt hosszabbítás: Sergio Ramos bebólintotta 92.48-nál Luka Modric mértani pontosságú szögletét. A mindig úriember és idén a Leverkusen edzőjeként veretlenül német bajnoki címet szerző Xabi Alonso eltiltás miatt nem léphetett pályára aznap, de az egyenlítés után a VIP helyét elhagyva, öltönyben, önkívületi állapotban rohant be a pályára, vicces, és egyszerre nagyon emberi jelenet volt. A hosszabbításban már csak egy csapat volt a pályán: az Atleti elfáradt, meg lélekben talán fel is adta, a Real könnyedén, 4-1-re nyert. Nem fogok minden Real győzelemről ilyen hosszan írni. De 10 évvel ezelőtt ez a meccs minden kétséget kizáróan fordulópontot jelentett. Addig 12 éven keresztül olyan klubok, mint a Lyon, az AS Roma, vagy a története nem a legszebb időszakát élő Liverpool is felmosták a pályát a „blancókkal”, rendszerint bohócot csináltak a Real Madridból. Azokban az években tényleg nem sikerült szinte semmi. Aztán 2014-ben minden megfordult. Innentől a Real Madrid DNS-ébe lett kódolva a győzelem. Sir Alex Ferguson egy évvel korábban vonult vissza, s mintha az ő szelleme és szellemisége, a „Fergie time” átvándorolt volna Madridba. A 2014-es BL döntőt is számítva az elmúlt 11 kiírásból ez a 6. alkalom, hogy a Real Madrid fináléba jutott. Rossz hír a Borussia Dortmund szurkolók számára, hogy az elmúlt öt döntőt meg is nyerték.

Móka Miki... :)

Persze, minden győzelem máshogy jött össze. Torrentének, és mindenki másnak is, aki nem bírja elviselni ezt a Real dominanciát, vagy csak szimplán gyűlöli a királyiakat, úgy sem fogom tudni elmagyarázni, hogy nem volt itt összeesküvés-elmélet, és szándékos bírói hiba. 2016-ban újra az Atletivel játszottuk a döntőt. Szerintem ezt a győzelmet érdemeltük meg a legkevésbé. A „matracosok” jól futballoztak, a mi gólunk, amit Sergio Ramos szerzett, valószínűleg les volt (a VAR előtti időszakban még megadták), viszont Griezmann kihagyott a rendes játékidőben egy tizenegyest, a büntetőpárbajban meg Juanfran hibázott. Lett volna lehetőség Diego Simeone csapatának megnyerni ezt a döntőt. Egy évvel később, 2017-ben sokak szerint Kassai Viktor hibája, hogy a Real egyáltalán döntőt játszhatott – mert sorozatos hibáival végig a Münchent sújtotta. Nem olvastam még Kassai önéletrajzi könyvét, de tervben van, kíváncsi vagyok, hogy fog vélekedni erről az ominózus meccsről. Casemiro megúszta egy sárga lappal a találkozót, óriási talány, ez hogyan történhetett meg. A másik oldalon viszont kiállította Aurto Vidalt, mondjuk a chilei is rászolgált a piros lapra. A hosszabbításban a Real három gólt szerzett, de az elsőt hatalmas lesről… Szóval nem tagadom, voltak tényleg hibák. De arról hajlamos mindenki elfelejtkezni, hogy az odavágón büntetőt hibázott a Bayern. Az is emberi hiba volt, mint ahogy a játékvezetőé is. Benne van, volt és lesz a futballban. Viszont legyünk hálásak inkább Kassainak, mert ezek a botrányos bírói bakik is hozzájárultak a VAR bevezetéséhez, muhaha… :) A döntőben a Juventust simán elintézte a Real, pedig az egy jó Juventus volt… (Egyébként arra nagyon kíváncsi lennék, az akkori Bayern, ma újra Real  edző, Carlo Ancelotti hogyan emlékszik vissza arra a meccsre, mit gondol arról a játékvezetésről. Néhány hónappal később kirúgták, pedig lehet, ha abban az évben túljut a Madridon és megnyeri a BL-t... Ma nem csak Madridban és Milánóban, de Münchenben is legenda státusza lenne.)

2018-ban, éppen a Juve ellen kapott kritikus pillanatban, a visszavágó lefújása előtt egy véleményes, ám szerintem megadható büntetőt a Real. A döntőben Sergio Ramos elintézte Szalahot, akit le kellett cserélni, a védő megúszta retorzió nélkül. Arról senki nem beszélt, hogy a Juve mit csinált az első meccsen, és miért engedte elmenni 3-0-ra a Madridot, vagy, hogy Karius milyen gólokat kapott a döntőben. Csak arról, hogy a Real megint segítséggel nyerte meg a trófeát. (Neki, mármint Kariusnak meg Liverpoolban lehetnek hálásak: ha nincs az a Benny Hill show a döntőben, talán Alisson Beckert sem veszik meg, aki jelenleg a világ egyik legjobb kapusa…) A „legfelháborítóbb”, ahogy 2022-ben eljutott a döntőbe a Madrid. Kezdték azzal, hogy a moldáv Sheriff Tiraspol ellen kikaptak. Bumm a fejbe… Aztán a PSG, a Chelsea és a Manchester City ellen is a sírból hozták vissza a továbbjutást. Nem kicsi mázlival, súlyos kapushibákkal, de hatalmas szívvel, lélekjelenléttel, csodás csapatjátékkal, zseniális Benzemával, Courtois-val, Modric-csal és Viniciusszal. A döntőben jobb volt a Liverpool, de a belga óriás nagyon jól védett. A focit pedig még mindig gólra játsszák...

A Keresztapa... :)

Ha innen nézzük, minden Real BL győzelembe bele lehet kötni. 2014-ben hajszál választotta el őket, szerencséjük volt. (Borzasztóan erős volt egyébként az a Real Madrid…) 2016-ban jobb volt az ellenfél, a góljuk lesről született, ja, és a Wolfsburg, a Roma és a ManCity testén keresztül bármelyik nagybátyám strandpapucsban és fürdőköntösben is bevitte volna ezt a csapatot a döntőbe… 2017-ben bírói csalás történt, a Realnak ki kellett volna esnie. 2018-ban bírói csalás történt, a Realnak vagy ki kellett volna esnie már a döntő előtt, vagy Ramost ki kellett volna állítani a fináléban – 60 perc emberhátrányban csak megtörte volna ezt az embertelen csapatot… 2022-ben piszok szerencséjük volt, egy pillanatig nem volt közük egyetlen párharchoz sem. Mindenki, aki gyűlöli a Madridot, nagyjából így értékeli a sorozatos BL győzelmeket. Én Real Madrid szurkoló vagyok 24 éve, és én nem innen közelíteném meg. A történelem egyik legmeghatározóbb klubcsapata az elmúlt évtized Real Madridja. Keylor Navas, Thibaut Courtois, Sergio Ramos, Daniel Carvajal, Marcelo, Raphael Varane, Toni Kroos, Casemiro, Luka Modric, Karim Benzema, Cristiano Ronaldo, Gareth Bale, Vinicius Junior, Rodrygo, Federico Valverde. Azt hiszem, őket nevezhetjük az elmúlt 10 év kulcsembereinek. Közülük Carvajal, Kroos és Modric végig itt voltak, de Marcelót és Benzemát is nevezhetjük évtizedes távlatban madridi hősöknek. És ne legyünk igazságtalanok: bár nem voltak mindig alapemberek, Lucas Vasquezről, Iscóról és Nachóról sem feledkeznék meg. Ezt a 10 évet két edzővel sikerült ilyen eredményesen abszolválni, mindketten két részletben ültek a padon. (Természetesen nem elfelejtve Rafa Benitez, Julen Lopetegui és Santiago Solari érdemeit, amik leginkább abban mutatkoztak meg, hogy kitaláltak az ajtón…) Carlo Ancelotti és Zinedine Zidane néhány év alatt a klubtörténelem legjelentősebb lapjaira kerültek, történjen bármi, ők mindig legendák maradnak!

Az utolsó közös tánc következik...

És elérkeztünk 2024-ig. Újabb aranycsata vár a Real Madridra. Nem egy Liverpool. egy Atletico Madrid. Nem is egy Juventus vagy egy Bayern München. Hála a Teremtőnek nem is egy Manchester City. De attól még lehet kellemetlen ellenfél. Mert a Borussia Dortmund élete lehetősége előtt áll, míg a Real Madridnak egy a sokból – Kroosnak, Modricnak és Nachónak ez konkrétan a hatodik győzelme lehet, amivel beérhetik a legendás csúcstartót, Gentót.

Hogy nem lesz simaliba a Real Madrid – Borussia Dortmund csörte, minimum két dologból sejthető. Az egyik, hogy ez egy döntő. A döntők már pedig ritkán hoznak több gólos gálaelőadásokat. Ha az elmúlt 20 BL döntőt vizsgáljuk, tehát 2005-ig visszaugrunk az időben, azt látjuk, hogy ha a rendes játékidőt nézzük, mindössze 7 fináléban született egy gólosnál nagyobb, azaz minimum kétgólos különbség. Három gólos legutóbb 2017-ben, (Real - Juve), előtte meg a 2004-es Porto – Monaco döntőben volt, de annak okát még mindig keresik a brit tudósok, hogy jöhetett létre akkor ez a párosítás. Ebből a hét meccsből háromnál a Barcelona, kétszer a Real Madrid volt a győztes fél, s egyszer – egyszer sikerült így nyernie az Internek és a Liverpoolnak. Szóval én nem számítok laza, könnyed szombat esti mókára és örömfocira. A másik tényező a két csapat történelme. 14 meccs, 6 Real győzelem, 3 vereség, 5 döntetlen. Nem elsöprő különbség. Bár az előbbi gondolatmenetemben pesszimistának tűnhettem a sok gólos fináléval kapcsolatban, ennek némileg ellentmondanak ennek a párosításnak az eredményei. A 14 meccsen 43 gól született, ami 3,07-es átlag. Ebből kiindulva lehet akár ez egy… Ülj le fiam, egyes! Ez egy döntő, nem a strandlabda bajnokság előselejtezője… A legutóbbi 4 BL döntő 1-0-s végeredménnyel zárult, éppen öt éve, Teodor fiam születése előtt volt 2-0 a Pool - Tottenham. Itt az ideje, hogy véget érjenek az 1-0-s finálék! :)

Velük nem sikerült a BL győzelem, pedig micsoda klublegendák voltak ők...

Ebben az évezredben először a 2002/03-as csoportmeccsek alatt találkoztak. Madridban Jan Koller góljával vezetett az akkor Bundesliga bajnok Borussia, de Raúl és Ronaldo góljával fordított a Madrid. A dortmundi meccsen Koller góljával nagyon sokáig vezettek a németek, Portillo a 90. percben egyenlített. (Bizony, Javier Portillo. Több lehetett volna az ő karrierjében is, akit az új Raúlnak kiáltottak ki, pedig még a „régi” is ereje teljében volt. Még mindig csak 42 éves, pedig már vagy 20 éve nem hallottam róla…) Ebben a Dortmundban olyanok játszottak akkor, mint Lehmann, Metzelder, Rosicky, vagy éppen a jelenlegi sportigazgató, Sebastian Kehl… A 2012/13-as szezonban a csoportkörben, aztán az elődöntőben is randevúztak egymással. Ősszel otthon nyert a Dortmund, Madridban meg kétszer is vezetett, de Özil a 89. percben megmentett egy pontot. Aztán az elődöntő első meccsén gálázott a Borussia: Lewandowski négyet rúgott, míg a túloldalon CR7 csak egy góllal válaszolt. Hummels és Reus már ennek a Dortmundnak kulcsfigurái voltak, rajtuk kívül Götze, Gündogan és Lewandowski voltak a legnagyobb csillagok. A kispadon Jürgen Klopp ült. Korábban két bajnoki címet is eloroztak a Bayern orra elől, és ez a szezon az, amikor utoljára Bajnokok Ligája döntőt vívtak – sajnos alulmaradtak 2-1-re a Bayern Münchennel szemben. A visszavágót egyébként 2-0-ra megnyerte a Real, nem állt messze attól, hogy ledolgozza a hátrányt, az is igaz, hogy nem érdemelték volna meg a továbbjutást… Akkor még nem álltak készen a BL döntőre, na de egy évvel később… A negyeddöntőben keresztezték újra egymás útját: a Real egy hármast gurított. Igaz, a visszavágón majdnem elszórakozták az előnyt, mert a Dortmund két gólt már az első félidőben ledolgozott – de többre nem futotta. A 2016/17-es szezonban mindkétszer 2-2-t játszottak egymással, egy évvel később oda-vissza győzött a Madrid – mindkét szezon végén megnyerte a BL-t a Real… Utolsó találkozásuk alkalmával, 2017. december 6-án, ketten léptek pályára, akik alkalomadtán most is szerephez juthatnak: Nacho és Dani Ceballos. Mondhatjuk, hogy alaposan kicserélődött mindkét csapat…

Térjünk rá a jelenre – vagy legalábbis a közelebbi múltra. A szezon elején, főleg Karim Benzema távozása miatt az égvilágon senki nem tartotta a BL címre esélyesnek a Real Madridot. És a Dortmundot? Főleg, miután elkészült a csoportbeosztás. Hát már ez haláli volt. Mármint az ellenfeleknek. Sima vereség Párizsban, majd gól nélküli meccs az AC Milan ellen. Csodálatos altatás dortmundi részről. A harmadik játéknapon, a Newcastle ellen lőttek először gólt. Végül csoportelsőként jutottak tovább, mert a PSG többször hibázott náluk – pedig a papírforma és a realitás az utolsó helyre várta őket. Csoportgyőztesként joggal bízhattak könnyebb ellenfélben, és ezt meg is kapták, egyedül a PSV ellen számítottak esélyesnek. Nem volt egy gálaelőadás, de ez a kutyát sem érdekelte – a legjobb nyolc közé jutott Edin Terzic együttese. Az az Atletico Madrid várt rájuk, amelyik a nyolcaddöntők egyetlen meglepetését szolgáltatva búcsúztatta az előző BL szezon ezüstérmesét, az azóta még erősebbé izmosodó Intert. Fordulatos, izgalmas meccs volt, ahol tűntek biztos továbbjutónak a spanyolok, majd fordult a kocka, aztán megint, végül a Borussia lezárta a párharcot. A 4 között ismerős ellenfél jött szembe: a PSG, akit a csoportkörben egyszer sem tudtak megverni, most meg kétszer is sikerült. Mindkét meccsen Hummelst választották a mezőny legjobbjának, jól védett Kobel, jó volt a németek csapatvédekezése, de a legnagyobb hős a dortmundi kapufa volt, ami, ha jól emlékszem, hatszor mentette meg a Dortmundot a góltól. Kérdés, a német stábtagok és játékosok időben érkeznek – e a stadionhoz, és a Wembley háló tartó szerkezeteinek is lesz – e lehetőségük öribari karkötőket átadni. Ha így lesz, biztos, hogy a Dortmund nyer!

Joselu igaz története...

Máskülönben erre kevesebb talán az esély, már csak azért is, mert a Real általában nemcsak bejut a döntőkbe – meg is nyeri azokat! Az eddigi 17 BEK / BL fináléból 14-szer győztek. Ráadásul a Madrid története során először jutott veretlenül be a döntőbe – ezt bármennyire is statisztika csupán, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Bár nem volt szükségük annyi szerencsefaktorra, mint két évvel ezelőtt, nem volt fáklyásmenet eljutni a döntőig. Tavasszal az RB Leipzig ellen nem futballoztak jól, Vinicius Juniort pedig a Willi Orbánnal történő afférja után ki lehetett volna állítani – persze, egy újabb szándékos „csalás”… Florentino Pérez idén is kilóra megvette a játékvezetőket! A Manchester City ellen mindenki nagyon kevés esélyt adott a Real továbbjutására. Egy gólzáporos hazai 3-3 után Manchesterben tökéletesen lemenedzselte a meccset Ancelotti, sokáig vezetett is 1-0-ra, aztán büntetőkkel felülmúlta a címvédőt. Az odavágó kifejezetten jó meccs volt, a visszavágó meg nagyon taktikus, de a továbbjutáshoz kellett két Lunin bravúr a szétlövésben. A Bayern ellen Münchenben jó volt a 2-2, ám Madridban, miután vezetett a Bayern, megint csak jött a Real hajrá és a „szokásos bírói hátszél”: a csereként beálló Joselu duplázott, majd egy Bayern akcióba, aminek végén a hálóba került a labda, belefújt a bíró. Így a VAR már nem nézhette vissza az esetet, s bár valószínűleg les volt a szituáció, és addigra Tuchel érthetetlen módon két legjobbját, Kane-t és Musialát is lecserélte már, mindenki erre a bírói hibára fogja a madridi továbbjutást. Nem hiszem, hogy két legjobb góllövője nélkül, ha ezt a gólt meg is adják, a Bayern meg tudta volna nyerni azt a párharcot, amibe hihetetlen lelki erővel kapaszkodott vissza a Real Madrid. Szomorú, hogy a kritikusok a hősies továbbjutás helyett megint másról csámcsoghatnak…

A Real Madrid nagyon simán, 10 pont előnnyel nyerte egyébként a bajnokságot, mindössze egyszer, az Atletico Madridtól kapott ki. A 95 szerzett pont, a sokáig legfőbb ellenfélnek tűnő Girona oda-vissza lepofozása és a két meccs 7-0-s gólkülönbsége, a két el clásico győzelem hajrábeli Bellingham góllal mind – mind megér egy-egy kalapemelést. Első számú kapusuk, Courtois egész szezonban sérült volt, két legfontosabb középhátvédjük, Militao és Alaba is, miközben klasszis és tulajdonképpen klasszikus kilences nélkül tolták végig az egész esztendőt – mégsem mondhatjuk, hogy ne lettek volna góllövőik. Ha csak a spanyol bajnokságra fókuszálunk, Jude Bellingham 19, Vinicius 15, Rodrygo és Joselu 10-10, Brahim Diaz 8 gólt szereztek, de még a fiatal, 19 éves Arda Güler is betalált hatszor a szezon hajrájában – mindössze 379 játékperc alatt! Jude Bellinghamről tudtuk, hogy világklasszis lesz, de hogy már az első szezonjában ekkorát fog robbantani, erre szerintem senki nem számított. Számára külön pikantériát, és alighanem plusz motivációt jelent, hogy tavaly éppen a Dortmundból érkezett Madridba, és egykori csapata ellen nyerheti meg élete első BL trófeáját. Ha ez meglesz, és az Eb-n is jól szerepel az angolokkal, amire minden esélye megvan, az Aranylabda legfőbb várományosa lesz – mindössze 20 évesen! Egészen elképesztő egyébként, milyen sallangmentesen megy Madridban a generációváltás: az utolsó nagy öregek, Kroos, Modric, Nacho és Carvajal is szépen-lassan kikopnak a csapatból, de ebben az évben a 24 éves Brahim Diaz bebizonyította, lehet helye a jövő Real Madridjában, Camavinga 21, Tchouameni 24, Vinicius és Rodrygo 23, Valverde 25 évesek. A védelmet kell majd talán frissíteni, de a középpálya és a támadósor nagyon rendben van – és még Kylian Mbappénak is helyet kell szorítani ebben a csapatban, de erről majd máskor… Jövőre ez a Real Madrid még, és sokkal erősebb lesz...

A jelen és a jövő madridi sztárjai

Ilyen jókat a Dortmund bajnoki szezonjáról, ha vallatásként megnézetnék velem az Olympiakosz – Fiorentina Konferencialiga döntőt még egyszer, sem tudnék mondani. Az utóbbi 16 évben csak kétszer végeztek ötödik helynél hátrébb, persze, no para, hiszen még így is indulhatnak majd jövőre az átszervezett Bajnokok Ligájában. De azt hiszem, a tavalyi, drámai körülmények között, az utolsó pillanatban elveszített bajnoki cím után ennél azért mindenki többet várt. Nem esett vissza nagyon a Dortmund, viszont semmit nem fejlődött, így tudott kanyarban előzni a Leverkusen és a Stuttgart – mint a kengyelfutó gyalogkakukk, úgy rohantak el a Borussia mellett. Gyógyír a sebekre a BL döntő, amire előzetesen senki nem számított. Legnagyobb erőssége talán a csapategysége a Dortmundnak. A 17 BL gólból hármat Niclas Füllkrug rúgott, ezzel házi gólkirály – a maradék 14-et 11-en hozták össze. Mindenki veszélyes, de nincs egy Cristiano Ronaldo vagy Benzema, akire az egész támadójáték épül. Nagyon gyors szélsőik vannak, akikkel remekül lehet kontrázni. A Manchester Unitedből visszakölcsönzött Jadon Sancho jó formában van, a másik oldalon Karim Adeyemi is veszélyt jelenthet a Real kapujára. A kulcs azonban a védekezés megszervezése lesz. A PSG-nek rengeteg helyzete volt, ez igaz, de ne tagadjuk, a Dortmund rászolgált a sikerre. Ki kell emelni mindenképp Mats Hummelst, aki a Bundesligában közel sem játszik annyira magabiztosan, de a BL-ben régi önmagát idézi, a franciák elleni visszavágón ráadásul gólt is fejelt. A kapuban Gregor Kobel a szezon egyik felfedezettje azok számára, akik nem látták őt korábban védeni. Ha igazán őszinték akarunk lenni, nincs egy olyan poszt sem, ahol a Dortmundot tartanám a jobbnak. Ha az első gólt a Real szerzi, végük van. Ha ők lövik az elsőt, nos, az sem jelent semmit. Carvajal és Mendy, a két szélsőhátvéd, na, talán ők lefuthatók. De hogy Vinicius-szal ki fogja felvenni a versenyt... Őt és Bellinghamet kell mindenképp kizárni a játékból. Megakadályozni Toni Kroos-t, hogy sokáig dédelgesse a labdát, lezárni a passzsávokat. A gyors letámadás hatékony lehet - de labdavesztéskor öngyilkos taktika is. Végig óriási összpontosításra lesz szükség. A Dortmund legnagyobb előnye, hogy az esélytelenek nyugalmával léphet pályára... Őket a tét biztos nem fogja agyon nyomni...

Mindkét csapatban lesz egy nagy búcsúzó. Toni Kroos, miután élete egyik legjobb szezonját futotta, és még bevállalta a hazai rendezésű Eb-t (pedig már 3 éve visszavonult a válogatottól…), a torna után szögre akasztja a stoplist. Megannyi szép emlék, és útban a hatodik BL győzelem felé… Hiányozni fog Toni! De a másik oldalon Marco Reus is, aki dortmundi nevelés, a felnőtt csapatban 12 évet futballozott, és érthető módon még játszani szeretne, már pedig szeretett klubja színeiben erre már egyre kevesebb lehetősége lesz. Marco Reus minden idők egyik legpechesebb futballistája, rendszeresen sérülések miatt maradt le a válogatottal a nagy tornákról (minimum egy vb arannyal szegényebb…), és a nagy áttörés a Dortmunddal sem jött össze neki. Meseszerű lenne, ha utolsó meccsén (amin valószínűleg nem lesz kezdő) megnyerné a Bajnokok Ligáját. Azt hiszem, a Sors sok mindenért kárpótolná.

Az a baj, hogy lesz egy ellenfél is a pályán…

Befejezésül átadom a szót legjobb barátomnak, esküvői tanúmnak és fiam keresztapjának, dr. Grunda Marcellnek, aki gyermekkora óta Dortmund szurkoló. Régi vágyunk valósul meg, mert együtt tudjuk nézni idén a Borussia Dortmund – Real Madrid BL döntőt! Megkértem, hogy meséljen kicsit a klubhoz fűződő érzelmeiről, és készítsen egy rövid analízist szeretett csapatáról!

„1997-ben, 9 évesen lettem BVB szurkoló, amikor a Dortmund 3-1-re legyőzte a Juventust a Bajnokok Ligája döntőjében. Ekkor még kevésbé a foci iránti szakértelem miatt dönt így az ember: leginkább Lars Ricken fiatalsága és történelmi gólja ragadta meg a fantáziámat (16 másodperccel azután, hogy becserélték, első labdaérintésből átemelte a kapuson a labdát és szerzett gólt), és onnantól kezdve, ha fociztunk, mindig őt „játszottam”. Lassan 27 éve szurkolok tehát a csapatnak. Feleségemnek, családomnak és barátaimnak köszönhetően jártam kint Dortmund meccsen, 80 ezer emberrel együtt szurkolhattam a csapatnak. A stadion körbevezetésen külön stáció volt, ahol Ricken góljára emlékeztek meg, felidézve a gólt és a kommentátor akkori közvetítését is meghallgattuk: libabőrös emlék, az biztos.

Ennyi év szurkolás után sok olyan játékos vagy edző megfordult a csapatnál, akikért rajongani tudtam. Most nem kezdem el ezeket sorolni, mert túl hosszú lenne. Mindenesetre sok szépet és sajnos az utóbbi években leginkább sok kudarcot is sikerült átélni a csapattal. Nagyon friss és fájó a tavalyi emlék, ahol a Mainz ellen a bajnokság utolsó meccsén sikerült elbukni a bajnokságot. Persze vigasztalom magam azzal, hogy amúgy sem mi nyertük volna el a kupát, hanem a Bayern bukta volna el, de azért a tüske ott van.

Terzic is azt nyilatkozta a döntő előtt, hogy most ugyanazok a szurkolók kísérik el a csapatot Londonba, akik tavaly velük sírtak a Mainz meccs után. Őket és az összes BVB szurkolót szeretnék a döntőben kárpótolni. Véleményem szerint a Real Madridnak nagyobb esélye van, erősebb csapat és jó formában is vannak (hála többek között az ex-Dortmundinak, Bellinghamnek). Ugyanakkor a Dortmund mindig is képes volt csodákra. Erre viszont csak akkor van esély, ha olyan fegyelmezetten, okosan és olyan tűzzel, szenvedéllyel fognak játszani, mint a Paris Saint-Germain ellen. Én hiszem és bízom benne, hogy képesek lesznek így játszani és hogy egy nagyon izgalmas meccset fogunk látni. Akárhogy is lesz: Nur der BVB!”

Mi mást mondhatnék erre: HALA MADRID!

„Azt hiszem, mi jóban leszünk.” Idén 20 éves barátságunk ezzel a mondattal kezdődött a Balaton partján, amikor megláttam a pólódon fiatal éveim kedvenc zenekarát. Nem tévedtem sokat…

Közös táborok és nyaralások, egyházi, lelki programok… Rengeteg nevetés és poénok, komoly beszélgetések és imádságok Hajdúdorogon a Görögtűz táborokban és az ifjúsági gyalogos zarándoklatokon… Sose fogom elfelejteni a leányfalui nyaralást – unokatestvéreim és a te baráti társaságod összefonódásának kiindulópontjai voltak azok a napok. Voltunk együtt Madridban és Rómában – utóbbi helyen kétszer is. Emlékszem, 2006-ban a ministránstalálkozón végigbeszélgettük az egyik éjszakát a szabad ég alatt. Engem akkor már felvettek a szemináriumba, nulladik év előtt álltam, te még csak gondolkoztál a papságon. Az örök városban kezdődött az örök barátság? Talán egy évvel később hívott meg Edelénybe prédikálni nagyapád, egy olyan vasárnapra, mikor te is ott voltál, hátha kedvet kapsz ehhez a hivatáshoz. (Július 27-e volt, Szent Pantaleimon napja, még erre is emlékszem.) Hogy volt-e ahhoz közöm, hogy te is pap lettél, az Isten titka marad, de az biztos, hogy rengeteg tervünk volt, és vártuk, hogy egymás mellé állhassunk az oltárnál, és közösen is szolgálhassunk. Emlékszel, mikor Vácon meglátogattalak? Életem egyik legjobb éve volt a szemináriumi előkészítő év, örömmel mentem vissza nosztalgiázni, és téged is kifaggatni élményeidről, tapasztalataidról, érzéseidről. Én adtam Rád másodévesként a reverendát, megtiszteltél azzal, hogy „öltöztetési keresztapának” választottál. Ez a lelki kapocs egy életre összekötött minket. Na meg a Jóbarátok és a How I met your mother című sorozatok is – utóbbit konkrétan miattad ismertem meg, ha jól emlékszem, az első 4 évadot tőled kaptam meg. :) Ami pedig az előbbit illeti: kevés olyan ismerősöm van, aki nálad jobban ismerte és szerette a hat new york-i jó barát történetét. Ők is olyan szerethető, rendes figurák voltak, mint Te – A Jóbarátok generáció című könyvet meg is vettem neked néhány éve. Hogy végigolvastad – e, sosem fogom már megtudni...

Sajnáltuk, hogy nem tanulhattunk egy szemináriumban. Mikor Te Vácon kezdtél, én Budapestre kerültem. Végül, ha kicsit más formában is, de teljesült a vágyunk, és megadatott számunkra egy közös év Nyíregyházán: míg te végzős papnövendék voltál, én a propedeutikum elöljárója, így sokszor találkozhattunk. Emlékszem a hosszú telefonbeszélgetésekre, mikor te Nyíracsádon szolgáltál, én meg Dunaújvárosban éltem. Aztán három hónap különbséggel nősültünk, mindketten Máriapócson. Máriapóccsal kapcsolatban sosem fogom elfelejteni a közös megérkezéseket a zarándoklatok végén, meg azt az éjszakát sem, amit végigbeszélgettünk négyesben, feleségeink társaságában, valamelyik búcsú hétvégéjén. Nekünk még haza kellett volna mennünk éjszaka, a virrasztás után Balkányba, mert reggel busszal hoztunk zarándokokat, de inkább maradtunk, s átvirrasztottuk, átbeszélgettük az egész éjszakát. A diakónussá szentelésünk ugyanazon a nap volt. A papszentelésedre sem tudtam elmenni, nem engedett a parókus, te viszont ott voltál, és diakónusként szolgáltál az enyémen. Budapesten többször meglátogattalak (ha az Árkádban az az amerikai hot-dogos vagy a KFC mesélni tudna – akkor még Neked is volt étvágyad…), te meg egyszer nálam töltötted a Húsvétot – Debrecenben, ahol később te is szolgáltál. Életem meghatározó élménye marad. A családom is nagyon szeretett Téged. Legjobb barátod azóta a sógorom lett. Szerintem lehetett némi közöd Neked is ahhoz, hogy egymásra találtak a húgommal. Hála ezért (is)!

Megéltünk együtt sok mindent. (Külön is. Te például láthattad élőben David Beckhamet, egy, ha jól emlékszem, Lyon – PSG meccsen, pedig velem ellentétben te soha nem voltál nagy futballszurkoló. Biztos nagy élmény lehetett, emlékszem, kicsit féltékeny voltam Rád ekkor.) Köszönöm a humorodat, jóságodat, a barátságodat. A szívedet. Nagyon fogsz hiányozni. Már most hiányzol. Sőt, már az elmúlt években hiányoztál. Keveset találkoztunk. Túl keveset… Beszélhettünk volna többet is telefonon, ebben ludasnak érzem magam. Hogy segített volna? Nem tudom. Mindkettőnk élete megváltozott. Családos emberek lettünk. Te Debrecenben igyekeztél helytállni. Az ország egyik legnagyobb egyházközségében, kezdetben egyedüli káplánként – szinte parókusi feladatokkal. Büszke voltam rád, hogy milyen ügyes vagy, és arra gondoltam, én erre nem lennék képes… Szerettelek volna Rozsályba meghívni lelkigyakorlatra, többször beszéltünk is róla, de nem jött össze. (Egyszer Bökönybe viszont átmentem meghallgatni téged, még balkányi káplánként.) A telefonhívásaimra nem mindig reagáltál, mert nem tudtál. Mi sem tudtunk – arról, mennyire nagy a baj. A betegségedről sokáig nem tudtunk. Hallgattál. Mert egy jó pap nem csak beszélni tud, nem csak prédikál – hallgatni is tud. Máskor igaz lenne a mondás, hogy hallgatni arany. Most jobb lett volna, ha beszélsz. Ha panaszkodsz. Ha szólsz, hogy nincs minden rendben. Hogy segítsünk. Bár lehet, megtetted. Csak mi nem figyeltünk eléggé. Nem hallgattuk meg a segélykiáltásod. Akkor dobtuk ki a mentőcsónakot, amikor már késő volt, és szinte elsüllyedtél. Miért történhetett ez meg? Amikor a hármas ikreim születtek, majd amikor életveszélyben voltak, tudtam, hogy ismeretlenül, névtelenül is egy ország imádkozik értük. Meggyőződésem, hogy ezért maradtak életben. Azóta csodálatosan fejlődnek, ügyesek, gyönyörűek, annyira szerettem volna megmutatni Neked, Nektek őket… Eszterke is, de jó lett volna, ha többet találkozhat Teodorral… Hiszen összesen két hónap különbség van köztük. Ha jól emlékszem, kétszer találkoztak. Utoljára akkor jártunk nálatok Debrecenben, mikor bejelentettük, hogy hármas ikreket várunk… A lányaimat életben, a felszínen tartotta az imádság. Nem lehetett volna Érted is így küzdeni? De valamiért a te történeted kevéssé vált nyilvánossá. Amikor azzá vált, már késő volt.

Nehéz, nagyon nehéz. Már semmi nem lesz olyan, mint volt. Tudjuk, hogy az Isten kezében vagyunk mindnyájan. Az Isten kezében, aki irgalmas és emberszerető. Tudjuk, hogy az Isten nem büntetni akar a szenvedéssel, a fájdalommal. A gyász által. Tanítani akar vele. Hogy mit kellett volna másképp csinálnunk. Mert valamit elrontottunk. Ki hibázott? Ki a felelős? Egyáltalán, felelőssé tehetünk mi bárkit is? Tetteinkkel, döntéseinkkel, mulasztásainkkal az Isten előtt felelünk majd. „Embert nem ember, csak Isten ítélhet meg!” (by Kowalsky meg a Vega, bizony, egyszer még egy Kowa koncertre is elkísértél engem…) Jobban kell figyelnünk egymásra. Sokkal jobban össze kell tartanunk. Hallgatnunk, hallanunk kell. Értékeljük és becsüljük meg jobban az egészséget, az életet… Debrecenben mennyit temettél… Hányszor próbáltál Te vigasztalni, vigaszt nyújtani. Az Örök Életről, a feltámadásról beszélni. És most mi szorulunk vigaszra, vigasztalódásra… Az utolsó pillanatig hittem abban, hogy van remény a gyógyulásra. Hogy lesz egy új esély. Mert léteznek CSODÁK. Hiszen te is az vagy! Egy CSODA! Bíztam abban, hogy nem fog eljönni ez a nap. Persze, benne volt a pakliban, hogy akaratunk ellenére el fog jönni. Mert az orvosok kimondták, hogy 20-30%, de inkább kevesebb az esély. „Könnyű szárnyain elrepít oda, ahol semmi nem kényszerít arra, hogy a testem hordja a lelkem terhét, felszabadít…” Nem bírom ki, hogy kedvenc közös zenekarunktól, ha jól emlékszem, a te kedvenc dalodból ne idézzek valami szalonképest. A tested hordta a lelked terhét… És nem vettük ezt észre időben.

Hálás vagyok a Jóistennek, és Gyuszi sógoromnak, hogy kétszer még találkozhattam Veled. Decemberben meglátogattunk Makón. Már akkor érezni lehetett, nagy a baj. Aztán 12 nappal halálod előtt, már a szigetvári kórházban láttuk egymást. Örültél nekünk. Még néhány humormorzsát is elejtettél. Együtt imádkoztuk a feltámadási szertartás kánonját. Nem akartam elhinni akkor, hogy ez az utolsó találkozásunk lesz. Talán nem az volt. Feleséged és keresztapád is mondta, hogy többször emlegettél engem is, hogy menjek érted, és vigyelek el a kórházból. Veled vagyok, veled voltam. És veled leszek. Április 30. Házassági évfordulónk, feleségem névnapja, nővéremék házassági évfordulója, unokahúgom és nagybátyám születésnapja… Annak a nagybátyámnak, aki által mi egyáltalán megismerhettük egymást 20 évvel ezelőtt a Balatonon. (Hálásan köszönöm, Marci bácsi!) És most már még egy fontos dátum kötődik ehhez a nagyon fontos naphoz: a te mennyei születésnapod. Nagyon fogsz hiányozni! A személyiséged, a kisugárzásod. A poénjaid. A közös emlékek és történetek. Ígérem, hogy szeretteid, drága családod, feleséged, Dóri, gyermeked, Eszti, testvéreid, szüleid mindenben számíthatnak rám. Azt hiszem, többes számban is írhatom: ránk. Ennyivel tudom megköszönni azt a sok jót, azt a mindent, amit kaptam tőled.

Emlékszem, mennyire nehezen élted meg apai nagypapád elvesztését. Ekkor egyik kedvenc szentírási idézetemet küldtem el Neked János evangéliumából. Lázár feltámasztásakor mondja Jézus a testvérét gyászoló Mártának: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meg is hal, élni fog, és mindaz, aki hisz bennem, nem hal meg soha.” Éppen ezért: a viszontlátás hitében és reményében nem búcsúzok – csak elköszönök. Tudtam, hogy nehéz lesz utolsó földi utadra kísérni téged. Szüleid hatalmas gesztusa óriási megtiszteltetés volt számomra. Fájdalmas, lelkileg megterhelő, de igen komoly megtiszteltetés: a koporsó mellett állhattam, a temetésen szolgáló papok közé tartozhattam. Megrendítő volt, köszönöm ezt a kegyelmet a Gondviselő Istennek – és Julika, Laci: nektek is!

Hányszor rebegted meghatott és töredelmes szívvel a Szent Liturgia egyik legszebb papi imádságát: „Önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.” Nem tarthatunk vissza: ezekben a percekben is zokogok, borzasztóan fáj, hogy nem vagy itt velünk, immár három hete (még mindig felfoghatatlan…), de Isten irgalmába, kegyelmébe, szeretetébe engedünk.  Ott már nincs aggódás, fájdalom, sem sóhaj. Nincs stressz, feszültség, betegség, háború, gyűlölködés. Csak mérhetetlen boldogság és végtelen szeretet. Kérdéseink vannak, válaszaink viszont nincsenek mindenre – ezt éppen egy veled készült interjúban hallottam. A válaszokat az irgalmas Isten fogja majd megadni. De addig is, az ószövetségi igaz, Jób szavaival valljuk: „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” Imádkozz és járj közben értünk az Atyánál!

Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy ismerhettelek Téged! Köszönök mindent Máté!

Isten Veled, Barátom!

Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott!

Boldog az, kit kiválasztasz, és magadhoz fogadsz Uram, és emléke nemzedékről nemzedékre!

„Kérünk téged, Urunk, hogy a mi szolgatársunkat, a feltámadás és örök élet reményében elköltözött szolgádat, Máté áldozópapot Ábrahám, Izsák és Jákob kebelében nyugtasd meg, és miként a földön templomod szolgálatára rendelted őt, úgy bocsásd Uram, mennyei oltárodhoz is. Miként a földön lelki méltósággal ékesítetted, úgy elítélés nélkül fogadd be őt az angyalok dicsőségébe is. Életét a földön megdicsőítetted, halála után is te helyezd el őt igaz szentjeid útjain, és lelkét is magad iktasd azok közé, akik előtted öröktől fogva kedvesek. Mert te vagy föltámadása, élete és nyugalma elhunyt szolgádnak, Máté áldozópapnak, Krisztus Istenünk, és téged dicsőítünk, kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt most és mindenkor s örökkön örökké. Amen.” (részlet az áldozópapok temetési szertartásából)

„Adj Urunk, tőlünk elköltözött Máté áldozópap szolgádnak boldog nyugalmat, és készíts neki örök emléket!”

Végy egy jó kapust! – tartja a mondás, és hát ennek igazságtartalmával nem lehet vitatkozni, egy csapatot ugyanis hátulról kell kezdeni felépíteni. Na, most mi van akkor, ha a csapatod kapusa megsérül? Megpróbálod házon belül pótolni, vagy pánikszerűen igazolsz valakit? Ki erre esküszik, ki arra. Az biztos, hogy a kapus az bizalmi poszt, ritkán fér meg egy klubban két azonos képességű hálóőr, mert az egyik biztosan többet akar majd védeni… Általában van egy abszolút első számú kapus, és van valaki, akinek a tűzoltó-igazolványa a játékengedélye is egyben, muhaha… :) A játékosok túlterheltsége miatt az elmúlt években egyre több a sérülés, de eddig az volt a jellemző, hogy inkább a mezőnyjátékosok dőltek ki a sorból. Ez most sem változott, de a lassan magunk mögött hagyott futballszezonban számomra sokkal feltűnőbb volt, hogy korábban talán sosem látott mértékben szenvedtek súlyos sérüléseket a hálóőrök is. A világ szűk elitjébe tartozó kapusok közül heten voltak, akik az elmúlt egy évben több hónapot is kényszerpihenőn töltöttek, én pedig érdekesnek gondoltam megnézni, hogyan sikerült pótolni őket. (Mielőtt a cikk elolvasása után azzal vádolnátok, hogy nem tudok számolni: kiegészítettem egy nyolcadikkal is...) Lesz, ahol ez sallangmentesen sikerült, de olyan is, ahol nem igazán sikerült a kapu(s)zárási pánik…

Thibaut Courtois – Andrij Lunyin (Kepa Arrizabalaga) (Real Madrid)

Kezdjük máris kedvenc csapatom eleinte sokat kritizált, majd évek óta világklasszis produkciót prezentáló hálóőrével, a belga toronnyal, Thibaut Courtois-val. A szezon kezdete előtt, gyakorlatilag az első bajnoki előtt sérült meg, és bár szóltak arról is hírek, hogy elülső keresztszalag-szakadása, majd a meniszkuszsérülése miatt talán az Eb-ről is lemarad, az előző hétvégén visszatért a pályára. Ováció fogadta a pályára lépését, ráadásul volt egy szenzációs védése is a Cádiz ellen, de legyünk őszinték: kiválóan sikerült őt pótolni, hihetetlen, de a hiányát nem érezte meg a Real Madrid. Éppen azon a bajnokin tért vissza Courtois, amin a Real Madrid bebiztosította a bajnoki címet. Idáig el is kellett jutni, ráadásul legfontosabb középhátvédünk, Éder Militao is maródi volt egészen az elmúlt fordulókig, ezek fényében pedig igen dicséretes, hogy a Madrid ilyen kiváló szezont produkál, és ennyire kevés gólt kap. A szezont az ukrán Andrij Lunyinnal kezdte a csapat, de hogy mennyire is bízott benne hosszú távon a szakmai stáb, remekül érzékelteti, hogy már a harmadik mérkőzésen a kispadon találta magát. Nem tűnt rossz ötletnek a Chelsea-től kölcsönvenni a Londonban perifériára szoruló Kepa Arrizabalagát, aki egykor a világ legdrágább kapusaként igazolt Bilbaóból az angol fővárosba. Courtois sérült, Lunyin, hiába van már évek óta a Real Madridnál, látványosan nem élvezi a bizalmat, így az első számú kapus Kepa. Tíz bajnokin és 3 BL meccsen védett – vele a kapuban nyert Barcelonában a csapat, de ő állt a gólvonalon az egyetlen bajnoki vereség alkalmával is, az Atletico Madrid otthonában. Összességében nem védett amúgy rosszul. De ő is megsérült, ágyéksérülést szenvedett, így Ancelotti nem tehetett mást, a „zs” opcióhoz nyúlt. És Lunyin mindenki legnagyobb megdöbbenésére jól védett. Mit jól, remekül. Bevált. Kérdés sem lehetett ezután, ki lesz a szezonban az első számú választás. Hiába épült fel viszonylag hamar a spanyol, ezután már csak 1 BL, 1 kupa, egy szuperkupa, és mindössze 3 bajnoki meccs jutott neki, az április 26-i, Real Sociedad elleni bajnoki előtt (melyen mindenki rápihent a Bayern elleni BL elődöntőre) utoljára január 21-én (!!!) állt a kapuban! Azóta 14 bajnokin és 6 BL meccsen védett Lunyin – és milyen jól! Összesen 20 bajnoki meccsen védett eddig, 13 gólt kapott. Tíz meccsen gólt sem kapott! A Barcelona ellen alászaladt egy labdának, ami után Christensen gólt fejelt, a Manchester City ellen Bernardo Silva meglepte egy távoli szabadrúgással. Más hibájára nem is nagyon emlékszem. A City elleni visszavágón aztán parádézott, majd megfogott két tizenegyest is. Hogy visszaszerzi-e majd egyből a helyét Courtois? Igazságtalan lenne, ha legalább nem versenyeztetnék meg őket, mert Lunyin idén bizonyított. Kepa pedig mehet vissza a … balettbe ugrálni. Vagy a Chelsea-hez. Bár látni fogjuk hamarosan, Londonban nem leányálom védeni idén… Mondd, Te szívesebben lennél a világ egyik leghíresebb csapatának harmadik számú kapusa, vagy inkább egy Premier League középcsapatban repkednél hétről hétre dollármilliókért???

Bernardo Silva büntetőjénél egyszerűen állva maradt Lunyin, és a kezébe hullott a labda...

Manuel Neuer – Sven Ulreich (Bayern München)

Ha létezik ostoba sérülés, Manuel Neuerére nyugodtan mondhatjuk, hogy az volt. A szerencsétlenül sikerült 2022-es katari világbajnokság után a Bayern München ásza úgy gondolta, egy kis síeléssel vezeti le a feszkót, és igen, eltörte a lábát. Ráment a gyógyulásra 10 hónap, 2023. október 28-án, a Darmstadt elleni 8-0 alkalmával tért vissza. A bajnokság első 8 fordulójában az örökös beugró, Sven Ulreich védett. Idén tavasszal három meccset kihagyott Neuer, abból kettőt elbukott a Bayern, a Dortmund és a Heidenheim ellen, összesen 5 gólt kapva. Előtte 8 meccsen 7 kapott gól, összesen 11 bajnoki meccsen 12 gól Ulreich mérlege. Ez tragikusnak azért nem nevezhető. A 2015/16-os szezon óta Bayern játékos, egy szezont a Hamburgban töltött kölcsönben, azon kívül egy szezon volt, amit szinte végig védett, azt is Neuer sérülése miatt. (Ki is estek a BL-ből a hibája miatt a Real Madrid elleni BL elődöntőben az esküvőm másnapján, 2018 május elsején; emlékszem, másnap indultunk nászútra, így csak fél szemmel követtem a meccset, de óriásit hibázott az egyik Benzema gólnál Ulreich.) A már tíz éve világbajnok Manuel Neuer a hosszú sérülését megelőzően 2022. december elsején játszott utoljára, a Costa Rica elleni győztes vb meccsen, a szezon második felében a Mönchengladbachtól zsákmányolt Yann Sommer védett, nem Ulreich. Ám a svájci nyáron az olasz Interbe igazolt, így Ulreichen kívül nemigen akadt másik alternatíva. És bár kettejük között zongorázni lehet a különbséget, igazságtalan lennék, ha azt írnám, Sven Ulreich pocsék teljesítménye miatt nem lett idén bajnok a Bayern München. Neuer 21 meccsen 29 gólt kapott, szóval rosszabb a kapott gól/meccs átlaga, mint Ulreichnek. Vele a kapuban kapott egy ötöst Frankfurtban, s hármat Bochumban a német rekordbajnok. Mindössze hat meccsen nem kapott gólt. Január 24. óta 14 bajnoki meccset játszott a Bayern München, s csak egyet úszott meg kapott gól nélkül – azon sem ő védett… Ő állt a kapuban a harmadosztályú Saarbrücken elleni vesztes kupameccsen is. Ha Manuel Neuer véd, ráadásul klónozzák, és három Manuel Neuer véd minden egyes meccsen, nos, ez a Bayer Leverkusen akkor is behúzta volna története első bajnoki aranyérmét!

Vajon Ulreich is kiejtette volna Vinicius könnyűnek tűnő labdáját? Már sosem tudjuk meg...

Alisson Becker – Caoimhin Keheller (Liverpool)

Alisson Becker egészségesen, és jó formában kezdte az idényt, a Liverpool pedig, bár olykor a szerencsével sem állt hadilábon, szárnyalt. Nem volt kérdés, ki a kezdőkapus. Caoimhin Keheller korábban már főleg hazai kupameccseken bizonyította, hogy lehet rá számítani, s elfogadta, hogy várhatóan idén is ez a szerep jut majd neki.  Így is történt, Keheller eleinte az Európa-Ligában és a Ligakupában kapott csak meccseket. Azért ne sajnáljuk: szerintem sokan elfogadnánk, ha a világ egyik legjobb kapusa mögött ülhetnénk az egyik legpatinásabb csapat kispadján úgy, hogy közben tudjuk, néhány meccs fixen a miénk lesz majd… A brazil kálváriája a Manchester City elleni novemberi 1-1 után kezdődött, bár ekkor még csak 2 bajnokit kellett kihagynia izomsérülés miatt. Február elején kikaptak az Arsenaltól az Emirates-ben, s ezután összesen 14 meccsről hiányzott Alisson, ebből 8 bajnoki volt. Kehellerre nem lehetett panasz, stabilan állt a lábán, hozta a bravúrokat, sőt, ő volt az egyik hőse a Chelsea elleni Ligakupa döntőnek is, ahol a Liverpool szinte ifjúsági csapattal vívta ki a győzelmet. Keheller olyan időszakban bizonyított, amikor sok volt a bizonytalanság. Rengeteg volt a sérült, az alapkezdő 4-5 játékosa hónapokon keresztül harcképtelen volt. Érdekes módon, bár legkevésbé sem Alissonon múlik, mióta visszaszerezte pozícióját a kapuban, nem megy a Poolnak: 6 meccsen védett, csak hármat nyert meg a csapat. Az Európa-Ligából kizúgott, a bajnoki címért folyó versenyfutásból kiszálltak Szoboszlai Dominikék. Aligha miatta, de itt nem igazán sült el jól az, hogy ő visszaállt a kapuba. Statisztikájuk pedig szinte egyforma: Keheller 10 bajnokin 11, Alisson 26 meccsen 27 gólt kapott. Összességében nem a kapusteljesítményen múlt itt sem, hogy ebből nem lett még eredményesebb szezon – néhány meccs alatt, mint egy kártyavár omlott össze Jürgen Klopp brigádja.

Sokat köszönhet idén a Liverpool cserekapusának, Kehellernek...

Marc-André Ter Stegen – Inaki Pena (Barcelona)

Ahol talán a legnagyobb problémát okozta az első számú kapus sérülése, az Barcelona. Marc-André Ter Stegen immár 9 szezon óta véd Katalóniában, s az első szezonok némi bizonytalanságai után, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy világklasszis kapussá nőtte ki magát. A 2022/23-as szezon bajnoki címét, a rengeteg kapott gól nélküli, sok esetben 1-0-ra megnyert meccs miatt konkrétan neki köszönhetik. Ennek a szezonnak is egészségesen vágott neki, hogy aztán a november 12-i, Alavés elleni 2-1-es győzelmet követően hónapokig harcképtelenné váljon, hátsérülés miatt. Összesen 17 tétmeccset hagyott ki, közte 10 bajnoki és 2 BL meccset. Azért ez elég sok idő. A cserekapus Inaki Pena nyakába nem varrhatunk mindent, mert sok fontos sérültje volt a csapatnak, de a Barcelona rengeteg gólt kapott, szinte minden kapura tartó lövés beakadt – a tavalyi gólmentes szezon után nagyon különös volt ezt látni. Hiányoztak Pena repertoárjából a bravúrok, anélkül meg nehéz… Négyet kaptak hazai pályán a Gironától, hármat Antwerpenben BL meccsen, négyet a Real Madrid elleni szuperkupa döntőben… Tovább is van, mondjam még? Négyet Bilbaóban kupameccsen, majd ötöt hazai pályán a Villarealtól, mindezt három nap különbséggel… 10 bajnokin 17 gólt kapott. A neki jutó 17 meccsen összesen 32-t. Csak három meccsen maradt érintetlen a hálója: sima ligakiesők, meg alsóbb osztályú kupariválisok is gólokat rúgtak a Barcelonának. Úgy várták Ter Stegen visszatérését, mint kisgyerek a vakációt, igaz, a német kapus is egy Getafe elleni 3-3-al csatlakozott a védelem vesszőfutásához… Azóta még 10 bajnoki jutott neki, s ezekből hat meccsen gólt sem kapott – igaz, a BL-ből időközben kipottyantak, de az utolsó hónapokban látszik a Barcelonán a fejlődés, ami eredményekben is megmutatkozik – és ehhez elengedhetetlen volt, hogy Marc-André Ter Stegen újra visszaálljon a gólvonal elé. Persze, jókor mondom: az utolsó 3 bajnokin 9 (!!!) gólt kapott vele a Barcelona… Nem is lettek idén bajnokok…

Hiányoztak Ter Stegen bravúrjai - na, nem nekem! :)

Robert Sanchez – Djordje Petrovic (Chelsea)

Robert Sanchez nagy reményekkel érkezett tavaly nyáron a Chelsea-hez, a Brightonban remek szezonjai voltak, Londonban is kezdőkapusként számítottak rá. Nem az ő hibája, hogy a Chelsea projekt egyáltalán nem működik Mauricio Pochettinóval sem. Mondjuk, az se mutat különösebben jól, hogy 16 bajnokijából mindössze hármat úszott meg kapott gól nélkül. December 10-én, az Everton elleni 0-2 alkalmával védett utoljára bajnoki meccsen, az azt megelőző 9 Premier League találkozóján kapott gólt, általában legalább kettőt. A cserekapus tavaly nyáron az MLSZ-ből érkezett, a horvát Djordje Petrovic, akinek hirtelen az ölébe hullott a lehetőség. A Chelsea mélyrepülését azonban ő sem tudta megakadályozni. 18 mérkőzés, 33 kapott gól. Mindössze 3 kapott gól nélküli meccs. Nagyon sok múlik azon, mennyire sugároz magabiztosságot egy kapus, ebben se Robert Sanchez, se Djordje Petrovic nem tudott kiemelkedőt nyújtani, és bár borzasztóan muzsikál az egész Chelsea védelem, s Col Palmeren kívül gyakorlatilag az egész játékoskeret kritikán aluli teljesítményt nyújt, az 59 kapott gól (és még két forduló hátra is van…) nagyon elgondolkodtató. Csak nyolc csapat kapott több gólt náluk, mondjuk ez annak is betudható, hogy nagyon szórakoztató és gólzáporos idén a Premier League. A Sheffield United a hétvégén megkapta a 100. bajnoki gólját is, ami 30 éves negatív rekord, a PL történetében egyszer fordult eddig ilyen elő, de akkor a 38 forduló helyett még 42 játéknap volt…

Pochettino slamasztikában: Robert Sanchez (balra) vagy Djordje Perovic védjen?

Nick Pope – Martin Dubravka (Newcastle)

Amellett, hogy eszemben nincs leszedni a keresztvizet szegény Dubravkáról, hiszen éveken keresztül első számú kapusa volt a Newcastle Unitednak, s nem is oldotta meg rosszul a feladatát, Nick Pope egészen más szint. A Newcastle középszerű csapat volt, ami még elbírt egy Dubravka-szintű kapust. Ám ez a Newcastle már nem középszerű csapat, tavaly a Bajnokok Ligája indulást feljogosító helyet is kivívták – és ez nagyban Pope kiváló karakterének és teljesítményének volt köszönhető. A felsorolt példák közül egyetlen csapat sem érezte meg annyira első számú kesztyűse hiányát, mint a Newcastle – igen, még a Barcelona sem! Hiába írtam az előbb mást… :) December 12-én védett utoljára Pope, mit ad Isten, kapott gól nélkül verték a Manchester Unitedet – igaz, a hajrában már nem ő védett. Ez a 14. bajnoki volt a szezonban, összesen 14 gólt kapott. Öt meccsen lehúzta a rolót! Megverték például az Arsenalt is, a Ligakupából kiejtették a Manchester City-t, mindkét meccsen érintetlen maradt a hálója, de az AC Milan elleni BL csörtén is kizárólag neki volt köszönhető a 0-0 – felborult a pálya, akkora volt az olaszok fölénye, és ez helyzetekben is megmutatkozott… Decemberben súlyos vállsérülést szenvedett, amire az egész szezon ráment. Szerencsétlen Dubravka egy Everton elleni 0-3-mal és egy Tottenham elleni 1-4-el indított… Összesen 20 bajnokin védett, 37 kapott gólnál tart. Ez megmagyarázza a Newcastle visszaesését, bár egy nagy hajrával ebből még lehet nemzetközi kupaindulást érő pozíció. Martin Dubravka nem rossz kapus, ugyanakkor voltak meccsek, amik valóban nem néztek ki jól az ő szemszögéből sem. A kiesőjelölt Nottingham, Luton duótól négy meccsen 10 gólt kapott, ez azért nem kevés. Viszont január elsején, a Liverpool ellen meg kegyetlenül jó napja volt, bravúrt bravúrra halmozott, mégis kapott egy négyest… (Ezen a meccsen sérült meg Szoboszlai Dominik először a szezonban.) A Newcastle kerete nem elég mély a kettős terheléshez, a „szarkák” ősszel egy nagyon kemény BL csoportban is lejátszottak hat meccset (két csoportriválisuk egymás ellen BL elődöntős párharcot vívott, a harmadik meg az AC Milan volt…), rengeteg volt a sérültjük, tehát több összetevős a történet. És igen, Nick Pope sokkal jobb kapus Dubravkánál, nem csak ő tehet arról, hogy a Newcastle idén sokkal több gólt kap, és sebezhetőbb a védekezése. Bár Jordan Pickford sem védett rosszul ebben a szezonban (hiába ellenszenves számomra nagyon az Everton kapusa, ezt el kell ismerni), ha nem hagyja ki Pope az egész szezont, lehet, lett volna esélye védeni az Eb-n.

Nick Pope számára itt ért véget az idény...

Éderson – Stefan Ortega (Manchester City)

És még mindig nem ért véget az angol kontingens. Bár a Manchester City-nél nem volt sokáig betegszobában a brazil Éderson, hagyott ki annyi meccset, hogy érdemes legyen belevenni az összeállításba helyettesét. Stefan Ortega a Bundesligában hívta fel magára a figyelmet, az egyébként többnyire csapnivaló Bielefeldben tudott kiemelkedőt nyújtani – Pep Guardiola meg is vette a City kispadjára. Első angliai szezonjában három bajnokin védett, de az FA kupa és a Ligakupa az övé volt, s 2 Bajnokok Ligája meccsen is pályára lépett. Idén ennél fontosabb szerep jutott neki. Igaz, aligha kalkulált ezzel Guardiola. A Community Shield-en ő védett, azt végül elveszítették az Arsenal ellen. A következő meccs, amin pályára lépett, a Newcastle elleni idegenbeli Ligakupa meccs volt – kikaptak 1-0-ra, máris elszálltak ettől a sorozattól. Október 21-én védett először és utoljára bajnokin az ősszel, a Brightont győzték le 2-1-re. Két tét nélküli BL meccs után véget is ért 2023! Új év, új remények, gondolhatta Ortega, és valóban, 2024 első három tétmeccsén ő védett (1 bajnoki és 2 FA kupa meccs), majd február végén egy újabb kupameccs jutott neki. Ez eddig nem sok, nem is lett volna elég ahhoz, hogy bekerüljön az összeállításba. A március és az április azonban sűrűbben alakult. A Liverpool elleni csúcsrangadón csereként kellett pályára lépnie, ekkor 35 percet védett. Ezután 1 FA kupa, 3 bajnoki és 1 BL meccs következett – ez utóbbi a Real Madrid elleni odavágó és a 3-3 volt, de ő védett például az Arsenal elleni 0-0 és az Aston Villa elleni 4-1 alkalmával is. A Chelsea elleni 1-0 az FA kupa döntőbe jutást jelentette számára – az 5 meccsből egyedül a Luton elleni 6-2-s meccsen vették be a kapuját, egyébként a Huddersfield (5-0), a Tottenham (1-0), a Newcastle (2-0) és a Chelsea (1-0) ellen is lehúzta a rolót. A Real ellen kapott három gólt, de szerintem azokat a lövéseket Éderson sem fogta volna. A bajnokságban sem lehetett rá panasz. Első számú kapus nem lesz belőle valószínűleg hosszú távon a City-nél, de Guardiola számára nem okoz álmatlan éjszakákat, hogy ki csapata cserekapusa. Bár lehet, eljön majd az idő, mikor Ortega többet akar majd, 31 évesen kapusként még fiatalnak számít. Ebből még bármi lehet, ha nem a City kispadján akar megöregedni…

Ortega is tud hőssé válni...

Gulácsi Péter – Janis Blaswich (RB Leipzig)

Nem hiszem, hogy elfogult lennék akkor, amikor Gulácsi Pétert a szűk elithez sorolom – legjobb éveiben Európa egyik legjobb kapusa volt! Ám az elmúlt másfél év sajnos nem szólhatott róla, és mennyien leírták már… 2022 őszén, egy Celtic elleni BL meccsen keresztszalag-szakadást szenvedett, ami az egyik legsúlyosabb futballistasérülés, nem is mindig sikerül belőle felépülni… Gulácsi korábban csapatkapitánya volt a Leipzignek, és első számú egyese a magyar válogatottnak is, hirtelen mindkét pozícióját elveszítette. A nemzeti csapatban Dibusz Dénes parádésan helyettesítette, viszont azt rossz volt látni, hogy Janis Blaswich sem védett rosszul a posztján. Az előző szezon nagy részét végigvédte, és mivel Gula még csak lábadozott, a szezont is vele a kapuban kezdte a Lipcse. Ám az előző esetekkel ellentétben Gulácsi edzői döntés értelmében nem került vissza sokáig a kapuba, pedig már a 4. fordulóban leülhetett a kispadra. Ám értsük meg Marco Rose-t is: kifejezetten jól ment a lipcseieknek, semmi ok nem volt a változtatásra. Mindössze két kupameccs jutott Gulácsinak, de a másodikon kikaptak, így címvédőként el is búcsúztak nagyon korán a sorozattól. Nem lehetett azt könnyű megélni, hogy a klub legendájaként ennyire perifériára szorult, rebesgették is, hogy a legjobb az lesz, ha a szezon végén távozik, mert a helyére érkezni fog egy belga suhanc. Decemberben aztán kapott egy jutalom BL meccset, tekintve, hogy a Lipcse már sikeresen abszolválta a csoportkört – de ez még mindig csak a harmadik meccse volt az egész szezonban! És bizony a negyedikre februárig várnia is kellett. Ekkor azonban végre pályára léphetett a szezonban először a Bundesligában – mert előtte 3 meccset is elveszített a Leipzig, s Blaswich is egyre többet hibázott. Az Union Berlint rögtön lenullázták, s azóta egyetlen bajnokit leszámítva (a Bayern ellen, Münchenben) kirobbanthatatlan a kapuból. 12 bajnokiból ötön nem kapott gólt, de talán ennél is fontosabb, hogy 9 győzelem mellett háromszor játszottak döntetlent, s egyszer sem kaptak ki. A támadójátékuk sziporkázó, de összeállt a védelem is, Marco Rose aligha bánja, hogy visszatette Gulácsi Pétert a kapuba. Ha tippelni kéne: szerintem aligha ő fog távozni a nyáron Lipcséből…

A középső kapus Bartucz László, ugye... :)

Ne felejtkezzünk el a másik végletről se: és akkor most röviden azon szerencsés kapusokról, akik végig védhették az idényt… a svájci Yann Sommer tavaly nyáron érkezett Milánóba, s nagyon jól sikerült az első szezonja: rögtön bajnok lett, az eddigi 35 bajnokiból mindössze háromszor nem ő védett! André Onana helyére érkezett, aki a Manchester Unitedbe igazolt. A klubhoz hasonlóan a kameruni is hullámvasúton ült. Voltak gyengébb meccsei és látványos hibái, de az a helyzet, hogy nélküle még nagyobb gondban lettek volna az Old Traffordon. A csapat legjobbjai közé tartozott, de a többiek nem tették túl magasra a lécet. Nagyjából Gianluigi Donnarumma is végigvédte a szezont Párizsban, talán már mindenki el is felejtette, hogy mögötte Keylor Navas padozott. A costa rica-i jobb sorsra érdemes, háromszoros BL győztes, még a Nottingham Forestnél töltött kölcsönjátéka is jobb volt ennél az állapotnál… Az biztos, hogy 4. BL győzelmét nem idén tavasszal, és nem a párizsiakkal fogja megnyerni, muhaha… Az Arsenalban David Raya sikeresen kiszorította posztriválisát, Aaron Ramsdale-t, akinek mindössze hat bajnoki meccs jutott idén. Jan Obláknak volt már sokkal jobb szezonja is az Atletico Madridban, de nem ő volt a leggyengébb láncszem a hátsó alakzat tagjai közül - ő is végigvédte az egész szezont. A Juventus nagyon kevés gólt kapott, ez nagyrészt Wojciech Szczesny érdeme is, aki a szezon elején két bajnokiról hiányzott sérülés miatt, de azóta minden meccsen pályán volt.

Tőlük nem hiányoltuk a játékperceket, de akiket nélkülöznünk kellett, nos… Helyettük is láttunk jó beugrókat! Lunyinról, Kehellerről és Ortegáról biztos fogunk még hallani! :) Köszönöm, hogy velem tartottál, találkozzunk legközelebb is!

A Premier League topkapusai: David Raya, Aaron Ramsdale, André Onana és Robert Sanchez

Felbecsülhetetlen a szerepe a kántornak egy egyházközség életében, különösen a liturgikus szolgálatokban. Egy jó kántor áldás és ajándék a közösség számára. A pap akkor tudja igazán átadni magát az istentiszteletek alkalmával az imádságnak, ha van, aki vezesse az éneket, mert ismeri a szertartások menetét és dallamait. Ha nincs a közösségnek kántora, fel van adva a lecke az adott lelkipásztornak, hogy az oltár körül történő cselekmények és az imádság mellett az énekvezetésre is odafigyeljen. Magyarország legkeletibb csücskében van egy pici falu, Rozsály, ahol élt valaki, aki több mint hét évtizeden keresztül szolgált kántorként. Sajnos személyesen nem ismerhettem; két évvel Rozsályba költözésünk előtt elhunyt. Idén lett volna 100 éves Tarcza Laci bácsi, én pedig eme jeles évforduló kapcsán egyik dédunokájának a róla szóló házidolgozata és Márta lányának a személyes kiegészítései segítségével, korábban vele szolgáló görögkatolikus papokat is megszólaltatva szeretnék emléket állítani neki.

„Ő a hang birtokosa, az utolsó mohikán, az egyetlen ember az országban, aki mára hetvenhárom éve lát el görögkatolikus kántori szolgálatot Rozsályban. Élete, töretlen szolgálata, hite, alázata, családszeretete, aktivitása példaértékű.” Juhász Zsombor, a dédunoka méltatja így dolgozatában írásom főszereplőjét. S hogy ez nem csak egy közeli családtag elfogult megnyilvánulása, alátámasztja, hogy bárkit megkérdeztem a faluban, de még a megszólaltatott paptestvérek is osztották ezt a véleményt. Tarcza László 1924. március 30-án született, idén nagyszombaton ünnepelte volna a 100. születésnapját! 2018. szeptember 18-án távozott el az élők sorából – 95. életévében. Irigylésre méltóan szép kort élt meg, ráadásul szinte végig makkegészségesen. Utolsó 5 évét, felesége elvesztése után már lányánál, Tyukodon töltötte, s még ott, bőven a 90 felett is vállalta a kántorizálást! Leírni is félelmetes; Rozsályban 8 (!) pap mellett szolgált: Galamb György, Fülöp Miklós, Vajdics János, id. Tóth Elek, Ihnáth János, Gorcsa György, Orosz István és Kiss Andor. Érdemei elismeréseként komoly kitüntetésben is részesült: Magyarország köztársasági elnöke, hét évtizedes kántori szolgálatát megköszönve a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta neki.

Édesapja cipész volt, édesanyja a család tulajdonában lévő boltban dolgozott. Három éves korában elveszítette az édesapját. Édesanyja egyedül maradt három gyermekkel, újra férjhez ment, és Budapestre költözött. A gyermek László az apai nagyszülőkkel Rozsályban maradt. Később az apai nagypapa kérte, hogy maradjon a gyerek nála, mert elhunyt fiát látta unokájában. Kezdettől vallásos neveltetésben részesült. Kérdés sem volt, hogy menni kell vasárnap templomba. Mennyivel másabb idők voltak azok… A szertartások menetét, az énekeket igen korán megtanulta. Nem csak szép hangja, de nagyon jó hallása is volt. Ekkor még egy apai unokatestvér segített a papnak az éneklésben, de ő 1939-ben meghalt.  Nem sokkal ezután nagyapját is elveszítette – főhősünk mindössze 16 éves volt ekkor. Ezután gyermektelen nagybátyja nevelte Lászlót.

1940-ben új pap érkezett a faluba, aki buzdította a fiatal srácot az éneklésre. Élete első vecsernyéjét túlizgulta, a betűket is alig látta, mégis hatalmas dicséretet kapott a paptól. „A cigány a lovát nem tudja úgy dicsérni, mint ahogy akkor megdicsértek.” Nem érezte jogosnak a dicséretet, viszont ettől erőre kapott, kellett ez a támogatás a pályája elején. 1942-ben küldték először kántorképzőbe, amit Hajdúdorogon tartottak. Csatlakozott a KALOT-hoz (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete), ami nemcsak a vallási, hanem a népi hagyományok, zene, művészet, mezőgazdaság és ipari tevékenységek mélyítését is megcélozta. A kántorképző alatt bekapcsolódott a Gyöngyös bokréta mozgalomba is. Itt népi táncra tanították őket. A kántorképző végeztével, a faluba hazatérve, a falu apraja-nagyjával megtanították ezeket a népi táncokat. 1946. december 26-án kötött házasságot Sturovics Máriával. Öt lányuk született.

A TSZ-ben dolgozott, mint szinte mindenki más: nappali őr volt és a csikókat gondozta. Nem igen volt választási lehetőségük: a földtulajdonosokat lelki és fizikai erőszakkal kényszerítették a Termelő Szövetkezetbe való belépésre. Nehéz idők voltak azok, amiket az én generációm csak hallomásokból és történelemkönyvekből ismer. Az ’50-es években kezdődő kommunista rendszer célja nemcsak az egyházak háttérbe szorítása, hanem konkrétan leépítése, megszüntetése volt. Egy faluban értelemszerűen mindenki ismert mindenkit. Akkorára nyolc falu határában tudták, hogy Tarcza László a görögkatolikus kántor. Egy templomba járó ember. El is kezdődött a „szurkálás” az irányába. Szerencsére a TSZ elnök is hívő családból származott, az ő jóindulatára lehetett számítani. Azt sikerült elérnie, hogy amikor egyházi elfoglaltsága volt (például egy temetés), a TSZ-ben nem lehetett beosztani munkára. Volt olyan, hogy a felesége ment be helyette, míg a férje az egyházi szolgálatot végezte. Ebből a szempontból az egyik legérdekesebb kántori feladat a házszentelés volt. Akkor sokkal nagyobb volt a falu, mégis, Vízkereszt után két nap alatt bejárták az összes házat. Mindenkihez be kellett menni. Azokhoz is, akik a TSZ-ben dolgoztak, akik a falu vezetői voltak, és akik egyébként nem néztek jó szemmel az Egyházra…

Tarcza László nemcsak a nagybetűs életben kapott társat maga mellé, de a kántori szolgálatban is. Lánya, Juhász Jánosné Tarcza Márta így emlékszik vissza ezekre az időkre. „1959-től már rendszeresen volt kántortársa Sturovics Antal személyében, aki jól megtanulta a szertartásokat és szép hangjával nagy segítséget jelentett a különféle ünnepi alkalmakon. Ő fiatalabb volt édesapámnál, de sajnos 14 évvel korábban meghalt. Nagyon mélyen érintette a szeretett „kántorcimbora” elvesztése, de a Jóisten úgy rendelte, hogy a ’90-es években Magos Mihály már kezdett beletanulni a görögkatolikus szertartásokba. Annak örült a legjobban, hogy Rozsály nem marad kántor nélkül. Édesanyánk halála után, 2013-ban hozzánk költözött Tyukodra.” Megkérdeztem Sturovics Antal bácsi lányát, Sztolyka Lászlóné Sturovics Ágnest is arról, ő hogyan emlékszik vissza Laci bácsira, illetve a kántorok kapcsolatára. „Nagyon alapos, ügyes, csendes ember volt. Hátra tett kézzel jött fel mindig a faluba, és mindig énekelt útközben valamit. Az Előszenteltek Liturgiáját is olyan csodálatosan énekelték apuval. Amikor megöregedtek, egymást támogatták. Nagyon szerettek ketten járni kántorizálni, soha nem rivalizáltak egymással. Laci bácsi és apu is, megvédték a mindenkori papot. Semmi rosszat nem mondhattunk róluk. És egymással sem veszekedtek soha!”

Abban az időben szinte mindenki küzdött a megélhetésért. Kis faluban ez talán még nehezebben is ment. Ha valamit kaptak is a TSZ-ben a közösből, mondjuk szalmát vagy fát, azt levonták a fizetségből. A kántori szolgálatért sem járt fizetség – szolgálat és áldozat volt ez a javából! Családja biztos megélhetését az állattartásból fedezte: időnként hat-nyolc tehenet tartott, néhány disznót, kecskét, baromfit. Gyakran éjjel kettőkor elment a töltésre kaszálni. A felesége kézzel fejte a teheneket – lányaik taníttatása miatt nem volt pénzük gépekre. Amikor Laci bácsi végzett a kaszálással, hazament, majd elvitte a tejet a csarnokba – és mehetett dolgozni a TSZ-be. Este aztán kezdődött minden elölről. A szövetkezeti idő alatt többször megkapta a TSZ „Kiváló dolgozó”-ja kitüntetést. A házkörüli munkák csak az utolsó évtizedekben csökkentek. Az állattartást egy idő után elengedték, volt viszont kert… Szilva, tök, zöldség, kaszálnivaló. A szilvalekvárfőzés kötelező, több napos családi programmá vált.

1972-től újra volt kántorképző Máriapócson, amire Laci bácsi rendszeresen járt továbbra is. Ezek egy hetes kurzusok voltak. Hogy nem lett belőle okleveles kántor, annak is megvan az oka. Az egyik képzés végén vizsgázniuk kellett, amikor Laci bácsi szót kért. Innentől mesélje el a dédunoka: „Elmondta, hogy ők a bőrük kockáztatásával kitartottak az Egyház mellett. Nekik nem kell kiváló, vagy ötös, egyszerűen csak megfelel, vagy nem felel meg minősítés. Már csak azért sem, mert velük annak idején, falun nem tanítottak kottát. Mindent hallás után tanultak meg. Szókérése, volt, akinél megrendülést, volt, akinél csodálatot váltott ki. Nem akart feltűnést kelteni, nem akart középpontba kerülni, egyszerűen csak alázatát akarta kifejezni, melyet az egyház szolgálata iránt érzett, tanúsított.”

A TSZ-ből 1984-ben vonult nyugdíjba, a kántori szolgálatot ezután megkötések nélkül tudta végezni. Ő énekelt két lányának is az esküvőjén, de nászának, nászasszonyának a temetésén is ő volt a kántor. A dédunoka hozzávetőleges számadatot is közölt dolgozatában. Ha hiszünk ennek a statisztikának, amiben 73 év minden vasárnapjának általában 3 Liturgiája, a 73 év minden ünnepének Liturgiája, az óévi hálaadások, a májusi ájtatosságok, a környező falvak templombúcsúi, az esküvők, temetések, különböző avatások és szentelések is benne vannak, ez több mint 16 000 liturgikus szolgálat, Szent Liturgia 73 év alatt. Én azt gondolom, hogy ez egyedülálló kuriózum – talán nemcsak Magyarországon… 2010. július 31-én volt a Csengeri Esperesi Kerületnek egy találkozója Rozsályban, ahol Kocsis Fülöp püspök atya, Kiss Andor akkori parókus és Sztolyka Zoltán polgármester úr köszöntötték abból az alkalomból, hogy hetven éve látott el kántori szolgálatot a településen. Magyarország köztársasági elnöke, 2012. március 15-én Tarcza Lászlónak hét évtizedes kántori munkája elismeréseként, a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta, amelyet dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes adott át neki a Károlyi-Csekonics Rezidencián Budapesten.

De talán minden kitüntetésnél többet ér, ahogyan a faluban emlékeznek rá. „Mindenki szerette a faluban, segítőkész volt, közvetlen és alázatos, semmi rosszat nem tudok róla mondani. Nagyon messze lakott a templomtól, napjában, ha kellett, feljött mégis kétszer gyalog.” „Gyönyörű hangja volt, kislány koromtól kezdve emlékszem, milyen szépen énekelt, felnéztem rá emiatt. A munkáját mindig úgy időzítette, hogy a kántori szolgálatot el tudja végezni, és ne hagyja cserben a papot.” Az egyik fíliában így vélekedtek róla: „Mint embert, és mint kántort is, nagyon kedveltem. Szeretett beszélgetni, nagyon szerette a papjait, mindig tisztelettel beszélt róluk. Jó kedélyű volt. A házszentelések alkalmával mindig nálunk ebédeltek, nagyon szerette az egész családom. Az Egyháznak élt.”

November elsején, a kántorok sírjánál évről évre külön-külön elvégezzük a pannachidát Rozsályban. Sajnos ebben az esztendőben Sturovics Antal és Tarcza Laci bácsi mellett már harmadik kántorunknál is megtartjuk majd a halotti megemlékezést: Magos Mihály kántor úr idén január 17-én költözött át az Örökkévalóságba. Szép hagyomány ez: emléküket ápolni kell. Elfelejteni a nevüket, amiért küzdöttek, ahogyan éltek és amilyen példát mutattak, nem szabad. Nagyon sokat tettek ők, talán nemcsak Rozsályban, a görögkatolikus egyházért. Tarcza Laci bácsi mind közül a legtöbbet: adjunk hálát hosszú életéért, hitéért, az Egyház iránti végtelen szeretetéért, valamint kitartó és alázatos 73 évnyi szolgálatáért.

„Adj Urunk, tőlünk elköltözött László szolgádnak boldog nyugalmat, és készíts neki örök emléket!”

Emlékmorzsák:

Gorcsa György atya (1987 – 1995 között szolgált Rozsályban): „Felszentelésem utáni első helyem Rozsály volt. Nagyszerű falu, nagyszerű görögkatolikus hívekkel. Jobb kezdő helyet nem is kívánhattam volna magamnak. Zenét tanuló emberként pedig úsztam a boldogságban, hogy két kántora is volt egyházközségünknek. Tarcza László főkántor és Sturovics Antal segédkántor. Fantasztikus harmónia volt közöttük, soha sem veszekedtek, sem a szertartások végzésén, sem az anyagi javakon. Laci bácsi fiának tekintett, és a jobb kezem volt ottlétem ideje alatt. Csendes, szerény, egyházát az utolsó erejéig szolgáló ember volt. Emlékszem, hogy a házszentelések alkalmával beosztottuk, hogy ki mit fogad el a házaknál. Felesége, Mariska néni pedig mindenben támogatta. A névnapi összejövetelek valóban családiasak voltak. Hét falu és Rozsály volt a terület. Az almáskert kaszálása külön örömünnep volt. Hárman, 65-70 évesen és én vágtuk két-három alkalommal a füvet évente. A temetéseket pedig kimért ünnepélyességgel végezte a segédkántorral együtt. Mindig ketten jöttek és becsületesen osztoztak a stólán is. Kérdeztem egy alkalommal: „Tud főzni?” „Egy teát se.” Hangzott a válasz, majd folytatta: „Öt lányom van, mind férjnél. Ha Mariska megy el előbb, csak befogad magához valamelyik!" Így is lett. Nem sok híja, hogy megérhette volna a 100. évét. A mennyországi kántorok kórusában biztos megtalálta a maga helyét. Nyugodjon Békében!”

 Orosz István atya (1995 – 2001): „Rozsályban az a mondás járta, hogy bátor ember az, aki még a templomban is mer fütyülni. Laci bácsi, végtelen jó kedélyű ember volt, gyakran dudorászott, fütyörészett, leginkább egyházi énekeket. A több mint 70 évnyi kántorság sem tette elbizakodottá, mindig készült a szertartásokra. Fiatal pap koromban nekem is gyakran fütyülte el egy-egy sajátos vecsernyei ének helyi dallamát. Így tanított beilleszkedni ebbe a görögkatolikus, hitéhez büszkén ragaszkodó maréknyi közösségbe. Születésétől számítva 4 görögkatolikus templom épült az Erdőháton, és Ő élete végéig büszkén, önzetlenül szolgált ezekben.”

Kiss Andor atya (2001 – 2020): „Tarcza Laci bácsi a kántorságra úgy tekintett, hogy számára ez hivatás és az első és legfontosabb feladat. Szolgálni az Istent és szolgálni az embereket. Emlékszem, hogy egyik alkalommal, amikor reggel ½ 8-kor a fíliákba indultunk Szent Liturgiát végezni, éppen akkor jöttek haza a gyerekei. Ő ekkor ezt mondta: „Csak menjetek be, én majd jövök a három Szent Liturgia után”. Első volt számára a szolgálat. Többször beszélt arról, hogy a kommunista időkben volt arra is példa, hogy megfenyegették, hogy kiteszik az állásából, ha nem hagyja abba a kántorizálást. Ő nem hagyta abba és az állásából sem tették ki. Mindig őszinte alázattal tekintett a munkájára. Még idős korában is képes volt fejlődni, új dallamokat megtanulni. Azt szerette, ha szépen, ütemesen megy az ének. Számomra Ő volt a nagybetűs KÁNTOR, aki a szolgálatnak élt. Mindig szeretettel gondolok vissza arra a több mint 12 évre, amit együtt töltöttünk el Rozsályban.”

Tóth István Konstantin atya, akinek édesapja, id. Tóth Elek 1960-1977 között szolgált Rozsályban: „Mivel én 14 éves koromban elkerültem Rozsályból, valójában csak gyerekkori élményeim vannak. Édesapám nemcsak kántorként becsülte Laci bácsit, hanem a két család is rendkívül jó kapcsolatban volt. Sokszor voltunk náluk gyerekfelügyeleten (bár akkor ezt a szót nem használták), főleg vasárnapokon, amikor a szüleim búcsúkba mentek. A csengeri kerületben minden pap részt vett a másik falu búcsúünnepén. Rozsályban is mindig számolták, hányan jöttek el. A körmenetre általában már mindenki ideért. Laci bácsi öt lánya közül akkoriban már csak Margit és Ilus voltak a szüleiknél, mindketten tőlem idősebbek, így iskolába nem jártunk közösen. Így ők is foglalkoztak velem és kisebb testvéreimmel. Az 1960-as években ők még otthon sütöttek kenyeret, azóta is emlékszem a foszlós házi kenyér ízére, amit zsírral vastagon megkenve, kristálycukorral megszórva kaptunk. Igazi csemege volt, mert otthon ilyet nem kaptunk. Aztán még egy dolog maradt meg bennem, házszenteléskor ministránsként mindig ott fejeztük be a napot a Tisztaberek felé vezető úton, majdnem a falu végén, Mariska néni pedig sok finomsággal kínált bennünket. Később felnőttként, ha visszamentünk a testvéreimmel Rozsályba, Laci bácsiékat mindig meglátogattuk. Amikor 2002-től a szüleim gondozását elvállaltam itt Győrben, nyáron mindig Fábiánházán töltöttünk néhány hetet, ebben az időszakban elmaradhatatlan program volt, amíg édesapám egészségi állapota engedte, hogy Rozsályban Tarczáékhoz bemenjünk. 2013-ban édesapám fábiánházi temetésén Laci bácsi a csaholyi kántorral, Kicsák Pali bácsival együtt kántorkodott. Nyírcsaholyban édesapám haláláig ugyanilyen jó kapcsolatban volt Kicsákékkal. Pali bácsi sohasem mulasztotta el, hogy a nyári fábiánházi tartózkodásunkkor ne jött volna át hozzánk. 2018 szeptemberében édesanyám és Laci bácsi pár nap különbséggel költözött az örökkévalóságba. A Tarcza és a Tóth család ekkor a gyászban osztozva találkozott a rozsályi és a fábiánházi temetésen.”

Tóth András atya: „Tarcza Laci bácsi nagyon fontos személy az életemben. Családjaink nagyon jóban voltak és napi kapcsolatban. Amióta járni tudtam, mellette ültem a kántori székben. „Kiskántornak” hívtak már óvodás korom óta, és együtt mentünk fel mindig a kórusra a templom végében lévő falépcsőn. Ez napi liturgiát jelentett gyerekkorunkban is. Fiaként szeretett és tanítgatott, nagyon jó pedagógiai érzékkel, hogy hol csendesítsek, milyen ütemben énekeljek, mutatta a kezével. Kivételes tehetségű, hallásban és hangban kiemelkedő énekes volt. Gyerekkoromban szerettem a felnőtteket hallgatni, és emlékszem egy történetére. Budapesten járt és a Mátyás Pincében vacsoráztak, odajött a cigányzenekar az asztalukhoz, hogy melyik nótát húzza, Laci bácsi énekelni kezdett és megállt a levegő, az étteremben mindenki elhallgatott. Amikor a dal végére ért, odajött egy asztaltól egy komoly, ismeretlen úriember, és azt kérdezte tőle: „Mondja uram, maga a budapesti Operában énekes? Az éneke alapján ott van a helye!” Laci bácsi elmosolyodott – ismerem ezt a mosolyát – és azt válaszolta: „Uram, én csak egy egyszerű falusi kántor vagyok, de Rozsályban, ami nekem a világ közepe!”

Nem ért még véget a német labdarúgó bajnokság (Bundesliga), de a Bayer Leverkusen már a 29. fordulót követően megszerezte a bajnoki címet: történelme során először, mindezidáig ráadásul veretlenül menetelve! Téved, aki azt hiszi, innen egy motiválatlan és vakáción lévő Leverkusent látunk majd, mert célok még bőven vannak a következő bő egy hónapban Xabi Alonsóék előtt! 1. A maradék 4 fordulóban megőrizni a veretlenséget – erre, vagyis a veretlen bajnoki szezonra még a Bayern München sem volt soha képes! 2. Duplázni hazai földön – a másodosztályú Kaiserslautern elleni kupadöntőnek mindenképp a friss német bajnok lesz az esélyese! 3. Az Európa-Ligában az elődöntőben vannak: ha ezt a sorozatot is megnyerik, páratlan triplázással írnak történelmet. 45 meccs (!!!) óta tartó veretlenség, végtelenül szimpatikus és profi edző, remek képességű játékosok, én azonban most mégsem velük szeretnék foglalkozni. Sokkal inkább egy kis múltidézésre hívom a Kedves Olvasót, mert a „gyógyszergyáriak” nem pusztán elvették az első helyet a Bayern Münchentől. 11 év után vették el azt, ráadásul miközben ezeket a sorokat pötyögöm, a két klub között 16 pontnyi a differencia (azóta ez leolvadt 14-re, muhaha…) – ennyire ledominálni a Bundesligát a Bayern München szokta! Azt hiszem, megér néhány gondolatmorzsát, mi történt akkor és azóta, mióta a bajorok egyeduralmának lehetünk szimpátiától és vérmérséklettől függően élvezői vagy éppen elszenvedői, ami viszont biztos, hogy immár a Bayer Leverkusen futballistái, edzői, vezetői, szertárosai, konyhásnénije, takarítószemélyzete és természetesen a szurkolói is elénekelhetik és magukénak érezhetik Szimbának a közismert dalát az Oroszlánkirály című klassz és klasszikus Walt Disney rajzfilmből: „A trón úgy csábít, nagyon hív!” Most már minden kételkedő és a Bayer-t lenéző „Zazu” lecsillapodhat. Mi pedig üljünk fel a nosztalgiavonatra, és ennyi bevezető után kezdjük el végre…

AMIKOR LEGUTÓBB NEM A BAYERN MÜNCHEN VOLT A NÉMET BAJNOK, …

… a Jürgen Klopp-féle Borussia Dortmundot koronázták meg, zsinórban másodszor. Az akkori játékosok közül Robert Lewandowski Münchenben, Ilkay Gündögan a Manchester City-nél teljesedett ki (ma mindketten Barcelonában keresik a betevőre valót), Mats Hummels egy müncheni kitérőt leszámítva még mindig Dortmundban kergeti az ellenfelet (talán már a helyi öregotthonban is megvan a szobája, ahol majd nyugdíjas napjait töltheti…), Sebastian Kehl a klublegenda státuszból átült a sokszor kényelmetlen sportigazgatói székbe, az egykor csodagyereknek tartott Mario Götze, bár a 2014-es vb döntő hőse volt, hiszen ő szerezte a finálé egyetlen gólját, nem futotta be a neki jósolt karriert, míg néhányan, például Sinji Kagawa és Kevin Großkreutz eltűntek a süllyesztőben. Ja, és Klopp lehúzott 9 évet a Liverpool kispadján...

… a holland Klaas Jan Huntelaar lett a német gólkirály, 29 góllal, csatártársa a Schalkéban kedvenc játékosom, Raúl volt, aki 15 bajnoki góllal zárta a szezont. (Na igen, hogy mi lett a Schalkéval azóta? Szeretettel, ám szomorú szívvel ajánlom érdekes és informatív írásomat a gelsenkircheni klub mélyrepüléséről…)

… Mario Mandzukic a Wolfsburg, Lukas Podolski a Köln, Eric Maxim Choupo-Moting a Mainz csatára volt, mindhárman megfordultak a Bayern München öltözőjében is – és nem csak, mint vendégjátékosok…

… már akkor is a Bayern Münchent erősítette Manuel Neuer és Thomas Müller. Azóta várták az alkalmat, hogy bebizonyítsák: tudnak ők gratulálni az őket legyőző, jelen esetben megsemmisítő ellenfélnek, bárki is legyen az. Talán jobban is viselik a vereséget, mint Joey Tribbiani, aki képtelen palástolni csalódottságát élő, egyenes adásban, amikor nem ő nyeri meg a díjat, amire jelöltként felterjesztették… Legalább az elmúlt 11 év aranyait jobban megbecsülik majd Neuerék. Eddig nagyon küzdeniük sem kellett az aranyér', ám most biztosan nem ülhetnek majd a babérjaikon – viszont így legalább nem újul ki az aranyér… De gyönyörű is a magyar nyelv! :)

… azon a késő tavaszon a Bundesliga mellett a Bajnokok Ligáját is elbukták a bajorok, pedig Thomas Müller kései góljával győzelemre álltak a Chelsea ellen. De aztán jött Didier Drogba, majd a hidegzuhany: saját stadionjában veszítette el a büntetőpárbajt a Bayern München.

… Xabi Alonso megnyerte második Európa-bajnokságát is a spanyol válogatottal, az olaszokat játszi könnyedséggel, 4-0-ra mosták le a döntőben.

… Pici hazánkban a Debrecen nyerte meg a bajnokságot, még pedig veretlenül, 22 győzelemmel és 8 döntetlennel! Lehet utánuk csinálni – a Leverkusen megpróbálja… :)

… Schmitt Pál helyett Áder János lett az új köztársasági elnök.

… a PSY Gagnam Style dala hódított világszerte…

… moziban többek között A diktátor, a Ted, a Bosszúállók, Az éhezők viadala és a Pí élete…

Azóta már 45-nél tart a számláló, és ki tudja, hol a vége...

AMIKOR ELKEZDŐDÖTT A BAYERN PÁRATLAN SOROZATA, …

… 91 ponttal lett bajnok, 25 ponttal megelőzve a Dortmundot! +80-as gólkülönbséget produkálva, 98 rúgott és 18 kapott góllal! De még ez a csapat is kikapott egyszer a szezonban! :) Annak a csapatnak a kapitánya Philipp Lahm volt, a középpályán ott volt Toni Kroos és Bastian Schweinsteiger, s élete formáját futotta Arjen Robben és Franck Ribéry…

… a leverkuseni Stefan Kiessling lett a gólkirály 25 góllal, Szalai Ádám holtversenyben Thomas Müllerrel 7. lett a góllövőlistán 13 góllal, olyanokat előzött meg, mint Son-Heung Min, Mario Gomez, André Schürrle, Kevin de Bruyne, Huntelaar vagy éppen Ribéry. Ugyanebben az évben Huszti Szabolcs 26. lett, ő 9 gólt szerzett és 9 gólpasszt adott ebben a szezonban! (Szalai Ádámról a Bundesligából való távozása kapcsán írtam, ha még nem találkoztál ezzel az írásommal, de szívesen elolvasnád, KATTINTS IDE!)

… utoljára lett bajnok a Manchester United, ennek a szezonnak a végén vonult vissza Sir Alex Ferguson. Robin van Persie lett a Premier League gólkirálya, mögötte Luis Suarez és Gareth Bale végeztek. A walesi ezen a nyáron, az uruguayi egy évvel később igazolt Spanyolországba. Romelu Lukaku a Chelsea játékosaként 17, a bolgár Dimitar Berbatov a Fulham színeiben 15 bajnoki gólt szerzett, bevallom, ezekre a góltermésekre nem emlékeztem – hiába, öregszünk… Azóta hatszor lett bajnok az United lesajnált és gúnyolt kistestvére, a Manchester City…

… nagy távozói voltak a futballvilágnak – Sir Alex mellett is. A XXI. század első évtizedének legmeghatározóbb egyéniségei közül ebben az évben akasztotta szögre a csukát sokak mellett Michael Owen, David Beckham, Owen Hargreaves, Jamie Carragher, Deco, Nuno Gomes, Mark van Bommel, Hernan Crespo, Alessandro Nesta, Gennaro Gattuso és a Fradi jelenlegi edzője, Dejan Sztankovics is.

… a Barcelona 100 ponttal lett spanyol bajnok, miközben ők 115, a Real Madrid 103 gólt szereztek, Lionel Messi 46, Cristiano Ronaldo 34 góllal zártak – vajon mi szükségük volt Bale-re és Suarezre? Jose Mourinho utolsó madridi szezonja volt ez, tele botrányokkal – aztán megérkezett Carlo Ancelotti, és vele együtt a 10. BL győzelem is – hihetetlen, de ennek is már 10 éve…

… elkezdődött a PSG egyeduralma is, de ebbe azért egyszer a Monaco és egyszer a Lille bele tudott rondítani. A PSG nagy korszakának első csapatában Zlatan Ibrahimovic volt messze a legnagyobb sztár, 30 góllal gólkirály is lett, de már neki olyan csapattársai voltak, mint Blaise Matuidi, Marco Verratti, David Beckham és Thiago Silva…

… a magyar NB1-et 10 pont előnnyel a Győri ETO nyerte a Videoton előtt! A Fradi az 5., a Loki a 6… Adamo Coulibaly lett a gólkirály 18 góllal, eggyel előzte meg Böde Dánielt, utána csupa ismerős arcok következnek: Kabát Péter, Nemanja Nikolic és Varga Roland. Csupa magyar fiú.

És ha már honfitársak… A magyar válogatott a 2012/13-as szezonban megverte a törököket egy emlékezetes meccsen 3-1-re, a románokkal viszont egy zárt kapus meccsen nagyon fájó 2-2-es döntetlent játszott. Az utolsó pillanatig a mi kezünkben volt a meccs. A stadionon kívülről néztük a találkozót kivetítőn, a lefújás után egy sörös üveg landolt közvetlenül mellettem – szerencsésen megúsztam. 2013-ban, de már ősszel jött az amszterdami 8-1 és Szalai Ádám híres kifakadása azon a bizonyos sajtótájékoztatón – bizony, ennek is már lassan 11 éve… (Hogy mi történt azóta a magyar válogatottal? A keserédes évfordulóra írtam egy minden részletre kiterjedő összefoglalót, skubizz bele!)

Az imént szóba került Gareth Bale, aki 2013-ban a világ legdrágább labdarúgója lett azzal, hogy 100 millió euróért (30 milliárd forint) a Tottenhamből a Real Madridba igazolt. A Bale-transzfert megelőző 4 átigazolási csúcsot is a Real Madrid tartotta: 2000-ben Luis Figo, 2001-ben Zinedine Zidane, 2009-ben Kaká és Cristiano Ronaldo igazolt világrekordért a spanyol fővárosba. Hamarosan látni fogjuk, a Bale-ért akkor kifizetett hatalmas összeg ma hányadik helyre lenne elég…

… ekkor fejeztem be az egyetemet Budapesten. Azóta Rozsály City a hatodik település, ahol élek.

… azon a tavaszon választotta meg a konklávé az új pápát, a ma is hivatalában lévő, s egy éve, éppen szinte napra pontosan ilyenkor Magyarországra látogató Ferenc pápát.

… moziban mások mellett a Jégvarázs, a Másnaposok 3, az Időről időre, a Családi üzelmek, a Coming out és a Django elszabadul.

Csak hogy még tisztábban érzékeljük az idő múlását: ebben az évben hunyt el Cipő, a Republic együttes frontembere és Erőss Zsolt, az első magyar hegymászó, aki meghódította a Mount Everestet…

Nagy spílerek voltak játékosként, és egyelőre edzőként sem kutyaütők...

MIÓTA TARTOTT A BAYERN MÜNCHEN SOROZATA, …

… olyan, ma már szinte elfeledett csapatok is szerepeltek a német első osztályban, mint a Braunschweig, a Paderborn (kétszer is), az Ingolstadt (2 szezont bírt, a második végén kiesett), a Düsseldorf (nekik is 2 szezon jutott a húsosfazék mellől), a Bielefeld (szintén zenész…) és az a Greuther Fürth, aminél rosszabb Bundesliga csapat talán nem is volt a történelem során: mindössze 3 győzelem, 18 pont, 18 rúgott és 82 kapott gól…

… Robert Lewandowski hétszer lett gólkirály! Először még dortmundiként, utoljára pedig tavaly, már Barcelonában. Közte ötször a Bayern München csatáraként lett mesterlövész – csak első müncheni szezonjában előzte meg egy bizonyos Alexander Meier, aki a Frankfurt színeiben rúgott 19 gólt (emlékszik még bárki rá?), majd a 2016/17-es idényben Pierre-Emerick Aubameyang, aki 31-szer köszönt be – a lengyel meg 30-szor. Izgalmas párharc volt a kettejüké!

Szerintem érdemes áttekinteni az elmúlt 11 Bundesliga idényt, mely a Bayern Münchenről és nagyrészt Robert Lewandowskiról szólt. A 2012/13-as szezontól kezdve ilyen pontkülönbségekkel lett bajnok a Bayern… Kezdtek egy laza 25 pontos differenciával, ennél nagyobb azóta sem volt. Alaposan megráncigálta a Dortmund az előző két évben az oroszlán bajszát, erre reagálni kellett… Ennek a szezonnak a végén a Bayern a BL-t is megnyerte, éppen a Dortmundot két vállra fektetve. A következő szezonban (2013/14) „csak” 19 pont volt a különbség – ekkor már Jupp Heynckes helyét Pep Guardiola vette át a bajorok kispadján. (A bajnokságot leuralták ugyan, de a BL-ben Pep volt az, akit pep-pé, illetve péppé vert a Madrid Münchenben: az a 4-0-s idegenbeli győzelem a Real Madrid történelemkönyvének aranylapjaira kívánkozik, már csak azért is, mert ez teremtette meg a Decima, azaz a 10., már 12 éve várt BEK/BL győzelem lehetőségét…) Klopp utolsó dortmundi szezonja már nem sikerült jól, nem is ők voltak a Bayern kihívói – a 10 gólja mellé 20 gólpasszt kiosztó fiatal Kevin de Bruyne és a 16 gólig jutó Bas Dost fémjelezte Wolfsburgra 10 pontot vertek rá a „bőrnadrágosok”. A következő évben újra a Dortmund lett a második – 10 ponttal a müncheniek mögött. Elkezdődött a Lewa show: 30 góllal lett gólkirály, Aubameyang 25-tel a második. A 2016/17-es idényben, a Leipzig első élvonalbeli idényében máris ezüstérmet szerzett – de a Bayern München, immár Carlo Ancelottival a kispadon 15 ponttal jobb volt náluk. A következő évben az ezüstös Schalkéra vertek 21 pontot (Ancelottit szezon végéig beugróként a régi ismerős, Heynckes váltotta) – Lewandowski pedig a góllövőlistán verte meg nagyon a freiburgi Nils Petersent (29-15). A 2018/19-es idény végre izgalmasan alakult: mindössze két ponttal előzte meg a Bayern a Dortmundot – a méltán elfeledett Niko Kovac vezette ekkor a bajor klubot… Ekkor Lewa is csak 22-t lőtt, de ez is elég volt a gólkirályi címhez. A következő évben újra kinyílt az olló: 13 pont a Dortmund előtt, és 100 rúgott gól, amiből Robert Lewandowski egymaga 34-et vállalt – Timo Werner lett a második, 28 góllal. Ekkor a sikerkovácsot már nem Kovacnak hívták, mert őt szezon közben lapátra tették, hanem Hans-Dieter Flick-nek. A következő évben is 13 pont volt az előny a végén, de most a Leipzig kárára: Lewa 41 góljával Bundesliga rekordot döntött, André Silva 28 góllal követte a második helyen. Két szezonnal ezelőtt, amikor már Julian Nagelsmann felelt a sikerekért, „mindössze” 8 ponttal végeztek a Dortmund előtt, és csupán 35 gólt lőtt a lengyel – a pojáca… De még így is 10 góllal többet termelt, mint a második helyezett Patrick Schick. Lewandowski az utolsó 3 Bundesliga idényében összesen 110 gólt lőtt! ŐRÜLET!!! Szűk egy évvel ezelőtt már megvolt az esély a trónfosztásra, a Dortmundnak csak győznie kellett volna a Mainz ellen – nem sikerült. A pár hónappal korábban kinevezett Thomas Tuchel akkor még megúszta! 0 pont volt a két csapat között, a gólkülönbség döntött a bajorok javára. Ha ez kicsit száraznak és monotonnak tűnt, a lényeg: az elmúlt 11 évben tavaly volt a legszorosabb a bajnoki versenyfutás, ezen kívül volt egyetlen két pont különbséggel nyert szezon, volt egy 8 pontos differencia, a többinél minimum 10 pont, de volt 13, 15, 19, 21 és 25 ponttal megnyert bajnokság is. A Bayern Münchennek nem volt ellenfele az elmúlt 11 évben! A Forma1 sem különösebben érdekes, ha már a szezonnyitó futam előtt tudod, hogy Sebastian Vettel lesz a világbajnok… Örüljünk, hogy végre megérkezett egy Leverkusen… :)

… az egykor a világ legdrágább játékosaként Madridba érkező Gareth Bale –t nem kevesebb, mint tizenöten előzték be Gollam „Drágaszágom” versenyén. Nézzük, hogyan is került a walesi golfáramlat a 16. helyre! Neymar 222 millió eurójába került a PSG-nek 2017-ben. Kylian Mbappé 180-ért lett szintén a párizsiaké – ő Monacóból érkezett. Megérték a pénzüket? A PSG azóta és velük se nyerte meg a Bajnokok Ligáját… Philipp Coutinho még mindig a harmadik legdrágább futballista, 145 milliónyi érve volt Katalóniába igazolnia Liverpoolból (ezzel az üzlettel nagyon befürdött a Barcelona – I. rész). Moisés Caicedo 133 milliójába került a Chelsea-nek. Őket követi Joao Félix (126), Enzo Fernandez (121), Antoine Griezmann (120 – ezzel az üzlettel nagyon befürdött a Barcelona – II. rész), Jack Grealish (117), Declan Rice (116,3), Romelu Lukaku (115), Ousmane Dembélé (105 – ezzel az üzlettel nagyon befürdött a Barcelona – III. rész), Paul Pogba (105), Jude Bellingham (103), Eden Hazard (100) és Cristiano Ronaldo (100 – a Juventus képes volt ennyit kifizetni 2018-ban a 33 éves portugál klasszisért a Real Madridnak). Azért, ha megnézzük ezt a listát, és őszinték akarunk lenni, közülük csak Kylian Mbappé hozta vissza az árát, és egyelőre Declan Rice-ról és Jude Bellinghamről is pozitívan beszélhetünk. Az elmúlt 11 évben nagyon elszaladtak az árak… Ja, hogy a Bayern Münchent nem találjuk még az ilyen listák közelében sem? Vannak klubok, amik képesek máshogy is működni és sikereket elérni…

Hogy a Leverkusent találjuk – e még a Bundesliga élén? Egy évvel ezelőtt a Napoli csodájára járt a világ, szenzáció volt a dél-olasz csapat bajnoki címe. A Leverkusen abban a tekintetben már most előrébb tart, hogy marad az edzője. Xabi Alonso számára további perspektívát jelent a klub, látja a fejlődés lehetőségét, a potenciált a csapatban, és ez becsülendő. Pedig a Liverpool és a Bayern München, mint egykori játékosát most azonnal szívesen leültette volna a kispadjára – és később a Real Madridnál is sokan megnéznénk majd… Ha Xabi Alonso marad, jó eséllyel a legtöbb kulcsjátékos is marad majd – legalábbis egyelőre. 1-2 kulcsjátékosnál több aligha hagyja el nyáron a klubot. Örüljünk a Bayer Leverkusen idei győzelmének, és becsüljük meg, mert a tapasztalat szerint évtizedenként egy ilyen siker születik a Bundesligában: a Bayer Leverkusen az új Stuttgart és Wolfsburg… Az „örök második” és a Lúzerkusen jelzőket egy életre letörölhetik magukról a BayArena környékén – s bár az ő esetükben a csúcsra jutás sem ment könnyen, ott maradniuk talán ennél is nehezebb lesz. Láttuk, mi történt, mikor legutóbb valaki beelőzte a nagy Bayern Münchent: meglehet, receptet is felírnak majd a „gyógyszergyáriak", ha a bajoroknak elgurulna a gyógyszere...

Bár nem volt kimondott nagyböjti fogadalmam, hogy nem blogolok másfél hónapon keresztül, végül úgy hozta az élet, hogy bár téma lett volna bőségesen, az időm nem nagyon engedte, hogy klaviatúrát ragadjak. Na, de most!!! :) A tinglitangli és viszonylag keveseket lázba hozó BL nyolcaddöntős párharcok után borítékolható volt, hogy a negyeddöntőkben már parádés meccsek várhatnak ránk, és hát valóban, minden adott ahhoz, hogy a jelenlegi szezon után alapos átalakításon és ráncfelvarráson áteső Bajnokok Ligája idei utolsó fázisára sokáig emlékezzünk majd. Hasonlóképpen óriási meccsek várhatóak az Európa-Liga véghajrájában is, így jelen szösszenetemben ennek a két európai kupasorozatnak a 8 párharcát veszem górcső alá, teszem meg tétjeimet, sőt, hozok ki győzteseket is. Köszönöm, ha velem tartasz!

Arsenal – Bayern München

Rég nem látott, izgalmas bajnoki versenyfutás zajlik Angliában, s ez az Arsenal és a Manchester City BL menetelését is erősen befolyásolhatja. Mindketten kőkemény riválist kaptak a 8 között, s ha innen továbbmennek, egymás ellen játszhatnak a döntőért. Motiváció az biztosan lesz, különösen a londoniaknál, akik 7 év után jutottak vissza a Bajnokok Ligájába, s 2010 után először élték túl a nyolcaddöntőt! A sorozat egyik legnagyobb esélyeséről beszélünk, ezt ki kell mondani, és egy érdekes tény, ami mellettük szól: a Portót legutóbb búcsúztató 5 csapat döntőig jutott az adott évben: a Juventus 2017-ben, a Liverpool 2018-ban és 2019-ben, a Chelsea 2021-ben és az Inter tavaly. Már pedig idén a portugálokat az Arsenal búcsúztatta, még ha ehhez büntetőrúgásokra is volt szükség… Nagy kérdés, az Emirates környékén mi a prioritás: 20 év után Premier League-t nyerni, vagy menni még egy kört a BL-ben? Egy évvel ezelőtt is sokáig harcban volt a bajnoki címért az Arsenal, de aztán egy páratlan sérüléshullám és néhány gyengébb eredmény megakadályozta, hogy Mikel Arteta fiai ünnepeljenek. Most erősebbnek tűnnek az „Ágyúsok”, mint egy évvel ezelőtt, viszont riválisból is eggyel több akad, a hamvaiból feltámadó Liverpool személyében. Egyik sorozatban sem lesz könnyű dolguk… Az, hogy az előző évekhez képest sokkal stabilabbak hátul, David Raya kapus mellett leginkább a Gabriel – Saliba duó érdeme, akik idén sérülés nélkül, és szinte hibátlanul futballozzák végig az évet. A két új igazolás, Declan Rice és Kai Havertz a vártnál talán könnyebben beilleszkedtek, utóbbi ráadásul fontos gólok szerzője is idén – pedig mennyien féltek tőle a chelsea-s szerencsétlenkedéseit látva… A csapatkapitány, Martin Odegaard évről évre jobb, egyszer talán még Madridban is megsiratják majd, hogy lemondtak róla… Bukayo Saka a 14 gólja mellé kiosztott már 8 asszisztot is. Szóval van itt minőség bőven. Hogy jobb lenne ez a csapat attól, amelyik legutóbb bajnokságot nyert? Hadd könnyezze meg minden „Ágyús”: akkor Thierry Henry, Robert Pirés, Freddie Ljungberg, Patrick Vieira, Ashley Cole, Sol Campbell, Dennis Bergkamp, Gilberto Silva és szegény José Antonio Reyes viselték az Arsenal ikonikus mezét… Ez a csapat még nem az a csapat, de egyszer akár el is juthat annak a csapatnak a szintjére…

Dominiknak fél szezon kellett ahhoz, ami Kane-nek egy évtized alatt nem sikerült...

A Bayern Münchent nem kell, hogy összehasonlítsam a legutóbbi bajnokcsapattal, tekintve, hogy az 11 hónapja volt, ám idén 11 év után végre nem Münchenbe kerül a Salátástál – és ehhez nagyon gáláns módon Thomas Tuchel is gratulált már a várhatóan trónfosztó Bayer Leverkusennek. A müncheniek számára maradt a Bajnokok Ligája, tekintve, hogy a kupából egy harmadosztályú csapat már korábban kiejtette őket. Ha a BL-t megnyeri Thomas Tuchel, ha az állását nem is, a szezont legalább valamennyire megmenti. Ebben sokat segíthet az a Harry Kane, aki történetesen nagyon szeret az Arsenal ellen futballozni… Csórikám azért igazolt el a Tottenhamből Németországba, hogy végre trófeákat nyerjen, erre első szezonjában 11 év után először nem a Bayern München lesz a bajnok. Persze, ez legkevésbé sem az ő hibája, hiszen már debütáló szezonjában 32 bajnoki gólnál jár, és még mindig van (igaz, egyre halványabb) esélye arra, hogy megdöntse Lewandowski 41 gólos ligarekordját. Vajon ez boldoggá fogja tenni őt, ha közben nem nyer semmit? Harry Kane mellett igazán csak Jamal Musiala dicsérhető idei teljesítménye alapján: 10 gólja és 6 gólpassza nem rossz teljesítmény. Botrányosan visszaesett ugyanakkor Leroy Sane formája, pedig, ha valaki, ő kiválóan kezdte a szezont Münchenben. A 11 bajnoki gólnál és 8 gólpassznál járó szélső október 28-án, a Darmstadt 8-0-s gázolásakor szerzett utoljára gólt, s 2024-ben gólpasszból is csak hármat adott a Bundesligában. Ez kevés – mint ahogy Thomas Tuchel teljesítménye is az a bajor kispadon, de ne felejtsük el: a Chelsea-vel is úgy nyert Bajnokok Ligáját, hogy őt és csapatát is mindenki leírta…

Tipp: A jelenlegi formát nézve nagyon bátor tipp ez a részemről, de a nemzetközi rutin és Harry Kane személye miatt szerintem a Bayern München jut tovább 4-3-as összesítéssel – bár ez a Rice, Odegaard, Saka középpályássor nagyon félelmetes… Remek meccsek lesznek! Sok múlik azon, hogy Londonban egy gólnál nagyobb különbséggel tud-e nyerni az Arsenal… A Bayern erőt meríthet a legutóbbi párharcukból: 2017-ben mindkét meccset 5-1-re nyerték a bajorok. Akkor más szelek fújtak Münchenben és Londonban is...

Real Madrid – Manchester City

30 forduló alatt mindössze 1 vereség és csupán 20 kapott gól – ez megmagyarázza, miért vezeti 8 pont előnnyel a Real Madrid a spanyol ligát. Persze, a Manchester City a BL-ben más kávéház lesz. A címvédő az ellenfél, az a ManCity, akikkel az elmúlt 4 szezonból már harmadszor játszunk dupla meccset, és csak 2022-ben jöttünk ki jól a párharcból. Tavaly egyenesen négyet kaptunk tőlük, és megsemmisítették a habfehéreket. Most is ők a párharc esélyesei. Akkor miben bízhat a Real Madrid? Abban, hogy Benzema tavalyi góljait szétosztotta a három támadó: ha csak a spanyol ligát nézzük, Bellingham 16, Vinicius 12, Rodrygo 10 gólos. Vagyis nem egy embertől várjuk a csodát, mindig van valaki, aki a sereg élére álljon. Dani Carvajal élete formájában labdázgat, legutóbb 2017/18 körül játszott ilyen jól. Ugyanezt mondhatjuk Toni Kroosról is, aki ragyogó teljesítménye elismeréseként kapott egy éves szerződéshosszabbítást. Brahim Diaz játéka is meggyőző, ő milánói kölcsönből tért vissza, muszáj megtartani. Lehet, idén még nem lesz BL győzelem, de ha érkezik Kylian Mbappé és Münchenből Alphonso Davies, akkor rettegj, Európa! Rettegj, világ!

De addig még szeretne idén is tarolni a Manchester City, hogy ne a Real Madrid legyen az egyetlen címvédő csapat a Bajnokok Ligájában. Ehhez az első lépést éppen a blancók testén keresztül tehetik meg Pep Guardioláék. Bár Erling Haaland vezeti a Premier League góllövőlistáját, koránt sincs kirobbanó formában. Sőt, nem is ő idén a City legveszélyesebb fegyvere, hanem az a Phil Foden, aki csak a Premier League-ben már 14 gólnál és 7 asszisztnál jár – és nem középcsatárként. Rodri idén is a fontos gólok szerzője, s olykor Bernardo Silva lába is elsül. Ilyen kihívással, mint ami most vár rá, Spanyolországban nem találkozott még idén a Madrid, és az a baj, hogy nem elég egy Erling Haalandot semlegesíteni: rajta kívül vannak még vagy öten, akik a különbséget jelenthetik majd. A tavalyinál mindenképpen szorosabb párharcra számítok, és a szívem nem tudja azt mondani, hogy az angolok (???) mennek tovább – holott a realitás és az esélyek is mást mondanak.

Tipp: Vágyálom, de a Real Madrid 4-2-es összesítéssel továbbmegy!

Atletico Madrid – Borussia Dortmund

A Borussia Dortmund a Bayern München legyőzése után lépéselőnybe került a Bajnokok Ligája indulásért zajló harcban, de ez a csapat teljességgel kiszámíthatatlan idén. Már a halálcsoportból való továbbjutásukra sem számított senki a Bajnokok Ligájában, a Bundesligában meg egyszer nagyon jól játszanak, egyszer meg csapnivaló produkciót reprezentálnak. Donyell Malen és Niclas Füllkrug is pazar formában futballoznak, mindketten 11 gólnál tartanak, ami ugyan nagyon távol van az idei Bundesliga csúcsteljesítményeitől, de azért messze nem tragikus. Persze, én szívesebben nézem a 32 gólos Harry Kane-t, a 24 gólos Guirassy-t és a 21 gólos Opendát – ők 28 forduló után tartanak itt. Tavaly a még a Werder Bremen-t erősítő Füllkrug és a szinte az egész tavaszt sérülés miatt kihagyó Christopher Nkunku 16 góllal lettek társgólkirályok… A 16 gólja idén is meglehet Füllkrugnak, de szerintem jobban motiválja a BL elődöntő lehetősége. Legutóbb ilyen magasságokban 11 éve járt a klub, Mats Hummels és Marco Reus már akkor is a klub kötelékébe tartoztak. Lelkiismeret-furdalásom lenne, ha Julian Brandt nevét nem említeném meg: 6 gól és 11 gólpassz a bajnoki mérlege.

Van, ami nem változik: Hummels és Reus még mindig a Dortmundban focizik. Felismered, ki húzódik meg a háttérben? :)

 Az Atletico Madrid egyelőre látótávolságon kívül van a hazai dobogótól, a legnagyobb harcot az Athletic Bilbaóval vívja a negyedik helyért. A nyolcaddöntők legnagyobb bravúrja az volt, hogy kiejtették az előző évi BL döntős Intert, pedig azt a párharcot már az odavágón eldönthették volna az olaszok – de aztán a szétlövésben jobbak voltak a „matracosok”. A spanyolok futballját meghatározza Antoine Griezmann játéka, aki a 2022-es vb óta újra csúcsformában futballozik. Ha ő nincs a pályán, egészen más, és esélytelen az Atletico. Rodrigo de Paul hamar beilleszkedett a favágók közé, méltán viszi tovább Raúl Garcia, Gabi és Diego Costa szellemiségét, lelki örökségét… Alvaro Moráta egészen jó szezont fut. Az Atleticónál még azt is elhiszik róla, hogy tud futballozni, de engem nem tudnak átverni. Mindent egybevetve, ha a szurkolójuk lennék, én sírógörcsöt kapnék, ha eszembe jutna, hogy egyszer ennek a klubnak Fernando Torres, Diego Forlán, Radamel Falcao vagy Sergio Aguero volt a középcsatára… Az Inter elleni párharcot Memphis Depay döntötte el. A középpályán még mindig ott van Marcos Llorente, Koke és Saul Niguez. A kispadon már lassan 13 éve Diego Simeone. De ha a Dortmund kiveszi Griezmannt a játékból, ki fog esni az Atletico a BL-ből. Az se mellettük szól, hogy idegenben játsszák a visszavágót. Nagyon nem megy az Atletinek távol az otthontól, ráadásul tudjuk, a Borussia milyen szurkolótáborral rendelkezik… A rettegett Sárga Fal matracokat fal…

Tipp: A Borussia Dortmund jut tovább, összesítésben 2-2, aztán tizenegyesek döntenek!

Lehet, a varázslat is kevés lesz?

PSG – Barcelona

Na most melyik ujjamba harapjak? Egyik csapatot sem szeretem, sőt,,, Tudjátok mit? Essen ki mindkettő! Tudom, ez nem lehetséges, de ha már Jürgen Kloppnak lehetett olyan kívánsága, hogy a ManCity – Arsenal rangadón mindketten veszítsenek, talán én is kérhetek ilyet… „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23) „Nehéz az lehet, de lehetetlen az nincs!” (Kowalsky meg a Vega) Messivel és Neymarral nem sikerült, most végre összejöhet a történelmi triplázás Párizsban? A francia bajnokság lényegében már zsebben, a kupában pedig bejutottak a döntőbe. A BL-ben a papíron jóval könnyebb ágra kerültek, persze láttunk már nagy hasra eséseket, a PSG-től is… Nyílt titok, hogy Kylian Mbappé nem ír alá új szerződést, hanem a szezon végén távozik Párizsból, de becsületére legyen mondva, hogy utolsó szezonjában nem játssza a durcás kisfiút, hanem mindent megtesz klubja sikeréért. Már amikor Luis Enrique a pályán tartja, merthogy jövő építés címszó alatt nem egyszer lecserélte, vagy pályára sem küldte a világ egyik legjobb támadóját. Így talán még szebb a bajnokságban termelt 24 gól, amihez a kupában még nyolcat, a Bajnokok Ligájában pedig hatot pakolt hozzá. A Real Sociedadot tulajdonképpen az ő góljai roppantották össze, ezért sem gondolom, hogy a Barcelona ellen jegelné majd őt Luis Enrique. Egyébként nem csak a franciák kispadján ülő edző miatt ígérkezik izgalmasnak ez a párosítás, hiszen 2015-ben vele sikerült utoljára BL-t nyernie a katalán bandának (hihetetlen, de ennek idén már 9 éve…), sőt, abban az évben tripláztak is, hanem a porcelánlábú Ousmane Dembelé miatt is, aki kivételes képességei ellenére nem tudta Barcelonában megmutatni huzamosabb ideig, mit tud, mert több időt töltött az orvosi szobában, mint a zöld gyepen. A továbbjutás ott dőlhet el, hogy van-e bárki, aki felveszi a versenyt versenyfutásban a két franciával – aztán ki tudja, még az is lehet, hogy egy harmadik francia, Kolo Muani, vagy az ifjú portugál, Goncalo Ramos lép elő főszereplővé… Egységesebb csapat benyomását kelti a PSG, mint a korábbi években, de hogy több esélye lenne a hőn áhított trófeára? Aki ezt állítja, annak azt javaslom, hogy gyógyszerre ne igyon.

A két csapat közötti kapocs: Neymar 2017-ben világrekordért igazolt Barcelonából Párizsba. Tíz év alatt ő is kikerekedett...

Már csak azért se, mert lesz egy fullmotivált Barcelona is a pályán. A Barcelona, mióta Xavi bejelentette távozási szándékát, sokkal felszabadultabbnak tűnik. A bajnoki címre kevés esélyük van már (bár, ha győznek majd a Santiago Bernabeu stadionban, még valamelyest nyílttá tehetik a bajnoki versenyfutást…), s a rengeteg sérült miatt már most megismerkedhettünk a jövő sztárjai közül néhánnyal. A 21 éves Pedri és a 19 éves Gavi matuzsálemeknek tűnnek a 17 éves Pau Cubarsihoz és a 16 éves Lamine Yamalhoz képest. A Barcelona sztárgyárja kiapadhatatlan, de mindegy is, előbb-utóbb úgyis mindenki a Puskás Akadémián fog kikötni… Robert Lewandowski gólérzékenységében, Ilkay Gündogan zsenialitásában, Ter Stegen bravúrjaiban továbbra is bízhatnak Barcelonában, meg abban is, hogy ez a védelem nagyságrendekkel jobb, mint amelyik legutóbb farkasszemet nézett a PSG-vel. Akkor a franciák az odavágón négyet gurítottak. Én a katalánokat most egy kicsivel esélyesebbnek gondolom a továbbjutásra. Bár lehet, arrafelé már annak is örülnek, hogy három év után újra megélték a BL tavaszt, muhaha… :)

Tipp: Nem számítok sok gólos és sima párharcra, szerintem a Barcelona jut tovább 2-1-es összesítéssel!

4 remek párharcot ígér nekünk a Bajnokok Ligája, minden meccset érdemes lesz nézni! Na, de mi a helyzet az Európa-Ligával?

AC Milan – AS Roma

A párosítás, amiben nehéz megmondani az esélyest. Jose Mourinho menesztése után egy klubikon ült le az AS Roma kispadjára, és Daniele de Rossival nem is néznek ki eddig rosszul a „farkasok”. Sőt, talán jobb formában is vannak, mint aktuális ellenlábasuk, az AC Milan. Persze, nekik sincs miért panaszkodniuk: beelőzték a Juventust, magabiztosan őrzik a második helyet, tisztes távolságban a bajnoki címtől. Akár tartalékolhatnak is az Európa-Ligára: azért szép lenne eltenni ezt a kupát is a vitrinbe. Mike Maignan és Theo Hernandez személyében van egy-egy francia klasszisuk a kapuban és a védelemben, igazából mégis a támadópotenciálban rejlik a milánóiak ereje. Oliver Giroud még 37 évesen is elnyűhetetlen (munkásságát 13 gólja és 8 gólpassza dicséri), Christian Pulisic és Ruben-Loftus Cheek sem hoznak rossz szezont, de a legfontosabb játékos még mindig az a Rafael Leao, akinek a kihagyhatatlanságát nem hatékonysága jelzi. Nem egy gólgép, mindössze 6 bajnoki gólja van, viszont a 8 gólpassza és a rendkívüli alázata, kulcspasszai, gyorsasága, játékintelligenciája pótolhatatlanná teszik őt. Csak Maignan és Theo Hernandez töltött több játékpercet a pályán, mint Tijjani Reijnders, aki egy éve még csapattársa volt Kerkez Milosnak az AZ Alkmaarnál (aki egyébként meg éppen Milánóból ment Hollandiába), s új klubjánál is gyorsan meghatározó alapemberré vált. Őt azért is érdemes figyelnünk, mert az ősszel a Nemzetek Ligájában játszunk majd a hollandokkal is.

 Az AS Roma jelenleg az 5. helyen áll a Serie A-ban, de egyaránt lehet még harmadik, s akár még nyolcadik is. Szóval a fővárosiak számára minden meccs felér egy döntővel. Ebbe nem nagyon fér bele a rotálás. Önbizalom-növelésnek mindenképp jó, hogy egy városi derbin aratott 1-0-s győzelemből jönnek, egyébként is, az Inter elleni 4-2-es vereség óta veretlenek, s 7 meccsből ötöt megnyertek. Mivel az azelőtti 3 bajnokit is behúzták, elmondhatjuk, hogy Daniele de Rossi irányításával 11 bajnokiból nyolcat megnyertek, s csak egyet veszítettek el. Ha innen nézzük, ez pazar teljesítmény.  A gólokért Romelu Lukaku felel, aki az Európa-Ligában egyébként is nagyon otthon érzi magát. A bajnokságban 10, Európában 7 gólja van, miközben korábban az Inter mezében is volt egy 7, az Everton (!) mezében pedig egy 8 gólos szezonja az Európa-Ligában. Ha valakitől retteghetnek Milánóban, az ő, valamint az argentin Paulo Dybala, aki idén a szokottnál több időt tud a pályán lenni sokak megelégedésére. Lorenzo Pellegrinit érdemes még kiemelni, aki 7 bajnoki gólnál jár, míg a védő Gianluca Mancini nem csak hátul végez tisztességes munkát: 4 góljából az utolsóval eldöntötte a Lazio elleni városi derbit. A sokáig kirobbanthatatlannak tűnő Európa-bajnok kapus, Rui Patricio február 10-e óta nem védett klubjában (ekkor kaptak ki az Intertől…), úgy tűnik, Mile Svilar már nem csak az európai kupaporondon élvezi a bizalmat. Igazából, ahogyan elintézték a Brightont az előző körben, figyelmeztető jel kell, hogy legyen, én mindezek ellenére úgy gondolom, meglepetés lenne, ha nem az AC Milan kerülne a 4 közé. Nem ebben a párharcban látom, hogy borulna a papírforma…

Tipp: 3-1-es összesítéssel továbbjut az AC Milan

Ez a Roma már nem az a Roma...

Benfica – Olympique Marseille

A párharc, aminek résztvevőiről keveset tudok, mégis azt mondom, érdemes lesz ezt a randevút is figyelni! A Benfica élet-halál harcot vív Portugáliában a bajnoki címért, de tovább üldözi Guttmann Béla átkát is, ami látva a riválisok erejét, nem idén fog megtörni. Mint ismert, az egykori legendás sikeredző méltatlan elküldése után megátkozta a klubot, hogy az 100 évig ne nyerjen nemzetközi trófeát – hát nem is nyert, pedig többször is közel állt hozzá. Nyolc kupadöntőt bukott azóta a Benfica: ötször a BEK, háromszor az UEFA kupa / Európa-Liga  győzelem kapujában hasaltak el, míg Gutmann Bélával két BEK győzelem még összejött… Ennek alapján le se kellene játszani a Marseille elleni duplacsörtét, de meglátásom szerint kár lenne ezt kihagyni, mert én egészen jó és gólzáporos meccsekre számítok. Az egyik oldalon ott van Rafa Silva (csak a portugál bajnokságban 12 gól és 11 gólpassz!), Angel di Maria és a bajnokság legjobb kapusa, az ukrán Anatoliy Trubin, míg a másik oldalon Pierre-Emerick Aubameyang, Ismaila Sarr és Jordan Veretout, csak hogy említsek néhányat a húzónevek közül. Bármelyik csapat is jut tovább, alighanem megbecsüli az elődöntőt, ahol jó eséllyel a Liverpool vár majd rá.

Tipp: 6-5-ös összesítéssel továbbjut a Benfica

Leverkusen – West Ham United

A West Ham a Konferencialiga címvédője, az előző körben a Freiburgnak rúgtak egy ötöst, de én nem gondolom, hogy Leverkusenben gatyát cserélnének látva az izmos riválist. A támadójátéka a legnagyobb fegyvere a londoni csapatnak, Jarrod Bowen, Mohammed Kudus és Lucas Paqueta nagy szezont futnak, bőven okozhatnak fejfájást a „gyógyszergyáriaknak”. Persze, azért ne féltsük a 42 meccs óta veretlen Bayer Leverkusent… Kupadöntőbe jutottak, ahol a másodosztályú Kaiserslautern ellen egyértelmű esélyesek lesznek. A Bundesligában a komplett mezőnyt oktatják, és egyre közelebb vannak a történelmi veretlen szezonhoz a Bundesligában, ami még soha, egy csapatnak sem jött össze. Ha az eredmények úgy alakulnak, már a hétvégén bajnok lehet a Leverkusen – jelenleg 16 pont az előnyük! Általában a Bayern München szokott ennyivel vezetni… Xabi Alonso egy zseni volt a pályán, és egyelőre úgy tűnik, amihez edzőként hozzáér, az is arannyá változik. A két szélsőre, Jeremie Frimpongra és Alejandro Grimaldóra elfogytak a jelzők (előbbi 8 gólt és 7 gólpasszt jegyez, utóbbi 9 gólja mellé 11 asszisztot adott – mindketten szárnyvédők!) Granit Xhaka, Jonas Hofman és Victor Boniface leigazolása telitalálat volt és végre Florian Wirtz is egészséges tudott maradni (8 gól és 10 gólpassz). Azért a magyar válogatott a nyári Eb előtt jó, ha felkészül a Musiala, Wirtz duóra… És akkor Patrick Schicket még nem is említettük, aki eddig főleg az Európa-Ligában gyűjtögette a játékperceket, s nagy szükség volt a góljaira az előző körben a Qarabag ellen – na, az azeri csapatba majdnem beletört a németek bicskája… Mindkét meccsen 2-0-s hátrányból jöttek vissza, az odavágón Schick a 92. percben egalizált, a visszavágón pedig a 93., majd a 98. percben (még a rendes játékidő hosszabbításában) szerzett továbbjutást érő gólokat. Mivel ez már alighanem egy kevéssé tartalékoló, élesebb Leverkusen lesz, szerény meglátásom szerint David Moyes csak a „jó halál kegyelméért” imádkozhat majd – hogy mennyire lesznek kegyesek a németek, szerintem csak rajtuk múlik.

Tippem: 4-1-es összesítéssel jut tovább a Bayer Leverkusen

Liverpool – Atalanta

Nehéz elképzelni, hogy ebből a párharcból ne az angolok menjenek tovább, de előre, játék nélkül Jürgen Kloppék sem fogják ölbe kapni a továbbjutást – és ezzel a leköszönő, 9 év után távozó német edzőlegenda is tisztában van. A makulátlan, 4 trófeás szezon immár álom marad a Mersey partján, hiszen egy őrült meccsen a rémgyenge Manchester United lenyomta őket az FA kupában, de a februári Ligakupa győzelem után egészen vasárnapig vezették a Premier League-t, és állnak az Európa Ligában is. Mindkét sorozatban vért kell izzadni a végső győzelemért, de alighanem Európában lesz több esélyük a győzelemre. Ha sikerül az Atalantát búcsúztatni (megsúgom: nem lesz könnyű…), a Benfica – Marseille továbbjutója következik, aztán meg jöhet az álomdöntő, valószínűleg a Leverkusen vagy az AC Milan ellen. Addigra talán minden sérült felépül, merthogy ez a szezon leginkább arról szól, hogy kik a bevethető játékosok. Az persze sosem baj, ha megismerünk néhány fiatalt, ebből a szempontból a Liverpool irigylésre méltó helyzetben van. A Chelsea-t úgy gyűrték le büntetőkkel a Ligakupában, hogy kb. az ificsapattal játszották végig a hosszabbítást. Akkora szíve van ennek a csapatnak, hogy bárhonnan képes visszajönni. Ennyiszer nem fordított idén hátrányból csapat, mint a Liverpool. Kloppért még inkább küzd mindenki. Mindezt úgy, hogy a kulcsemberek közül Alisson Becker, Joel Matip, Trent-Alexander Arnold és Diogo Jota még mindig nem bevethető, és hosszabb ideig volt sérült Curtis Jones, Mohamed Szalah és Szoboszlai Dominik is. De akik játszottak… A kapuban Caoimhin Keheller, a jobbszélen Conor Bradley, középen Alexis McAllister és Wataru Endo, elöl Darwin Nunez, Luis Dias vagy éppen Harvey Elliott… Szerintem a két lehetséges trófea közül legalább az egyiket még bezsebeli a Pool… Szerintem a többség a PL trófeára vágyna, pedig az Európa-Liga győzelemmel Jürgen Klopp elmondhatná, hogy a még utolsó hiányzó trófeáját is megszerezte Liverpoolban.

Hogy szegény Atalantáról meg elfelejtkezünk? Évek óta stílusos és látványos támadófocit játszanak a bergamóiak, Gian Piero Gasperini szimpatikus edző. Most is vannak jó játékosaik, ez tagadhatatlan. Teun Koopmeiners a ligában 11 gólt és 3 gólpasszt jegyez, míg az AC Milantól kiebrudalt Charles De Ketelaere 6 + 6-tal bizonyítja, hogy kár volt őt leírni. Messze van már a rettegett kolumbiai támadóduó, Luis Muriel az Orlando City-ben, míg Duván Zapata a Torinóban futballozik, de az ő pótlásukra érkező Ademola Lookman és Gianluca Scamacca idei szezonjára sem panaszkodhatunk. De hogy ez elég lenne… Szervezett védekezéssel és minimális hibával lehet esélyük. De a futball attól szép játék, hogy bármi megtörténhet.

Tipp: Ha nem is játszi könnyedséggel, de vér, veríték és könnyek nélkül, 5-2-es összesítéssel továbbjut a Liverpool!

Élvezetes döntő lenne, az biztos... :)

5 érdekes kérdés, amire még várjuk a választ a szezonban…

Ki lesz az angol bajnok?

A Manchester City. Sajnos. A Liverpoolnak immár nincs kezében a sorsa, muszáj lett volna győzni az Old Traffordon a hétvégén. Immár 1 ponton belül van a 3 csapat! Persze, számoljunk úgy, hogy a fociban bármi megtörténhet, de ha csak a Liverpool sorsolására ránézek, az első szó, ami eszembe jut, hogy izzasztó. Hátra van még 7 forduló, rengeteg pont szerezhető, de ugyanennyi el is veszíthető. A következő két meccsen, otthon a Crystal Palace és a Fulham otthonában hozni kell a kétszer három pontot. Utána jön az Everton elleni derbi – idegenben. A Goodison Parkba finoman fogalmazva sem győzni jár Klopp… Utána fogadják a Tottenhamet, majd utaznak Birminghambe, az Aston Villához. Ez két nagyon rázós meccs lesz. A Tottenham és a Villa is a BL helyekért küzd. Az Everton meg a bent maradásért. Wolverhamptonban zárja az évet a Liverpool, lehet, annak a meccsnek már tétje sem lesz… Az Arsenal sem érezheti magát komfortosabban: ők még fogadják az Aston Villát és a Chelsea-t, s mennek vendégségbe a Tottenhamhez és a Manchester Unitedhez. Ebből a 4 meccsből borítékolhatóan nem lesz 12 pont. Ezeken kívül még egy idegenbeli Wolverhampton, egy hazai Bournemouth és egy hazai Everton meccs vár rájuk. Minden, csak nem könnyű ez a sorsolás… Bezzeg a Manchester City-nek… Luton, Wolverhampton és West Ham otthon, Tottenham, Brighton, Nottingham és Fulham idegenben. Egyedül a Tottenham tűnik nehéznek, de az sem megoldhatatlan. A Manchester City sajnos nem arról híres, hogy ilyen helyzetekből elbukja a bajnoki címet…

Veretlen marad-e a Bundesligában a Leverkusen?

Igen! Ha eddig 28 meccsen nem verte meg senki őket, az utolsó hatot már csak kihúzzák… Igaz, még utaznak Dortmundba és fogadják a Stuttgartot, ez a két meccs még tartogat izgalmakat. Otthon a Werder Bremennel és az Augsburggal, idegenben a Frankfurttal és a Bochummal játszanak még. Ha a hétvégén eldől a Bundesliga, koncentrációját veszítheti ez a tökéletes gépezet – a motivációját biztosan nem fogja, mert a veretlen bajnoki cím történelmi távlatokban is óriási dolog lenne. Hiába rekordbajnok a Bayern München, nekik ez sohasem jött össze! A Leverkusen viszont megcsinálja, annak ellenére, hogy még az Európa – Ligában is komoly kihívások várnak majd rá!

Beelőzi-e végül a Barcelona a Gironát?

Igen. Ezt már megtette az előző játéknapon, pedig elég sokáig hátát nézte a kisebbik katalán csapatnak a nagyobbik. És sokáig elképzelhetetlennek is tartottam ezt a forgatókönyvet. Immár két pontos előnnyel áll a Barcelona, s bár rá még várnak kőkemény ütközetek Európában, ha okosan menedzseli a maradék 8 fordulót, meglesz számukra az ezüstérem. Ez a maximum, amit a gránátvörös-kékek még kihozhatnak ebből a szezonból. Ami a Gironát illeti, ha maguk mögött tartják az Atletico Madridot és megcsípik a dobogó harmadik fokát, szerintem mindenki nagyon elégedett lesz. Senki nem várta ezt a menetelést ettől a csapattól. Persze, még nem kell, hogy lemondjanak az ezüstéremről, de immár nem az ő kezükben van a sorsuk.

Ha összeáll ez a csatársor Madridban... :)

Eléri – e a 100 pontot az Inter?

Nem. Jelenleg 82 pontjuk van. Ehhez a megszerezhető 21 pontból még 18-at be kellene gyűjteni. Hiába lehengerlő és félelmetes idén Simone Inzaghi legénysége, hiába nincs már kettős terhelés a BL búcsú után, ehhez gyakorlatilag makulátlan teljesítmény kéne. Igaz, már csak egy nehéz meccs vár az Interre, a milánói derbi, ami mindig három esélyes. Ám, amit a Leverkusennél mondtam, itt is helyt álló: mihelyt eldől a bajnoki cím, a játékosok fejben már gyakran vakációzni mennek. Néha szó szerint is, lehet, az utolsó fordulókban tinédzserek is pályára lépnek majd az Interben. Nincs is ezzel semmi baj: szerintem, ha csak 94 pontot szerez az Inter, akkor sem fogják meneszteni Inzaghit és lecserélni a fél keretet a pocsék szereplésre hivatkozva…

Egyik kedvenc focistám volt... Szimpatikus és őszinte nyilatkozat!

Meg tudja-e tartani a 2. helyét a Paks?

Igen. Nem áll jól az utóbbi hetekben a Paks szénája, a legutóbbi 4 bajnokiból hármat is elveszítettek. Szemben a Fehérvár most kezd csúcsformába lendülni: az utolsó 3 meccsükön 7 pontot szereztek, és nem kaptak gólt. A tetemesnek tűnő hátrányból mindössze 4 pont maradt, a hétvégén ráadásul Paks – Fehérvár meccset rendeznek. A hazai pálya miatt ott inkább a Paks lesz az esélyesebb, egy győzelemmel újra kinyílhat az olló, a hét pont az jelentős különbség lenne. Ezután még 5 fordulót rendeznek. A Fehérvárra még vár egy debreceni utazás, és fogadják közvetlenül a Paks után a Zalaegerszeget – a jelenlegi forma alapján ez lehet még egy nehéz meccs. Ha a Fehérvár elleni rangadót követően jól jönnek ki az idegenbeli Puskás Akadémia meccsből is, nyeregben érezhetik magukat a paksiak – bár kérdés, a Magyar Kupában meddig jutnak, merthogy még a Kisvárda elleni elődöntő is ott lebeghet a szemük előtt. Szerintem meglesz a 2. hely!

Ti mit gondoltok az előttünk álló Bajnokok Ligája és Európa-Liga párharcokról, és az általam felvetett kérdésekről? Jó szórakozást a meccsekhez, köszönöm a figyelmet! :)

Január utolsó napjaiban, Liverpoolban és Barcelonában is robbant a bomba, szerencsére csak képletesen: mindkét patinás klub edzője bejelentette, hogy a szezon végén feláll a kispadról. Igen ám, de míg Jürgen Klopp liverpooli ikonként és a klub történetének egyik legsikeresebb edzőjeként fogja ezt tenni, a Barcelonát elhagyó Xavitól meglehetősen vegyes érzelmekkel búcsúzunk. Néhány nappal eme sokkoló bejelentések után Csányi Sándor ellenben azt közölte a magyar futballtársadalommal, hogy Marco Rossi mindenképp marad szövetségi kapitány a 2026-os vb selejtezők végéig, mert olyan szerződése van, hogy ha akarna, se tudna távozni az Eb után. Az ő történetüket járom most körül, s mérleget is vonok az adott klubnál végzett szerepvállalásukról. Tartsatok velem, megéri!

Tegye fel a kezét, aki ismeri a Mátészalka gyászban van kezdetű balladát. Na, most ők kezdjék el énekelni ezt a dallamot a következő szöveggel: „Az Anfield Road gyászban van, gyászban van, az Anfield Road gyászban van, gyászban van, az Anfield Road gyászban van, mert Jürgen Klopp elhagyta, mert Jürgen Klopp elhagyta.” Még mielőtt továbbfolytatnám a ballada írását, szögezzük le: bár Gacsaj Pesta meggyilkolásához hasonló nincs ebben a sztoriban, minden idők egyik legsikeresebb Liverpool edzője, Jürgen Klopp volt akkora betyár, mint amekkora ez a nőcsábász Pesta lehetett. És valószínűleg legalább annyian siratják is, pedig az ő története Liverpoolban még nem ért véget. Igaz, most már tudjuk, hogy véget fog. Bevallom, én nem örülök neki.

Klopp 2015. október 8-án, tehát lassan 8 és fél esztendeje érkezett meg Liverpoolba, ahol úgy mutatkozott be, mint A Normális. Merthogy ott volt ugye Jose Mourinho, A Különleges. Persze azóta kiderült Kloppról, hogy távol áll a normálistól – de őt így szeretjük… Hogy ez az antré milyen régen is volt: ennek a szezonnak a végén lett bajnok a Leicester City! A Pool meg a nyolcadik: belegondolni is elkeserítő, mennyire mélyen volt ekkor Anglia egyik legpatinásabb klubja. Brendan Rodgers másfél évvel korábban még kis híján angol bajnok lett (ki ne emlékezne Steven Gerrard végzetes elcsúszására…), ám akkori alapemberei közül Luis Suarezt a vb után kapott szájkosara ellenére elveszítették, Daniel Sturridge egyre többet bajlódott sérülésekkel, és végül a klublegenda, Steven Gerrard is eligazolt – a csapatkapitány búcsúmeccsén ő vagy a vödör volt, vagy a rongy, merthogy a Stoke City felmosta velük a pályát, és 6-1-re győzött… Az új szezonban a 10. helyen állt az együttes, mikor Rodgers a Roxfortba ment repüléstan órákat venni a varázslótanoncoktól, Jürgen Klopp pedig egy Tottenham elleni idegenbeli 0-0-lal mutatkozott be a Pool kispadján, 2015. október 17-én. Csak érdekességképpen, így nézett ki az első kezdőcsapata: Mignolet – Clyne (ő kicsoda?), Skrtel, Sakho, Moreno – Lucas Leiva, Emre Can, Milner, Lallana, Coutinho – Origi. Rendkívül középszerű egy társaság. Azok közül, akik a kispadon ültek akkor, talán már többen csatornát tisztítanak azóta, mert nagy karriert senkinek nem sikerült befutnia – tisztelet a kivételnek, merthogy Klopp első PL meccsén ott ült a csapat kispadján Bogdán Ádám! (Nem videoelemzőként, hanem bevetésre várva…) A bajnokságban gyengén szerepelt a Liverpool, de két kupadöntőbe azért bejutott a szezonban Klopp: igaz, a Ligakupa finálét a Manchester City-vel szemben, az Európa-Liga döntőt pedig a sorozat rekordgyőztese, a Sevilla ellen veszítette el.

HAJRÁ DOMINIK!

Két bajnoki negyedik helyezés után (ami a korábbi két évhez képest mindenképp előrelépés volt) az első komolyabb sikerét 2018 nyarán érte el Klopp és a Pool: bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, azok után, hogy előtte a Portót, a Manchester City-t és az AS Romát is sok gólos, látványos párharc után ejtette ki. De a döntőben az akkor már kétszeres címvédő Real Madrid várt a Liverpool-ra, na meg a tanulópénz: kell egy nemzetközi szinten is topjátékos a kapuba! Nem mondom, hogy csak ezért veszítettek Kijevben (az sem jött jókor, hogy Szalahot sérülés miatt már az első félidőben le kellett cserélni – az Anfield Road 50 km-es körzetébe Sergio Ramos azóta nem teheti be a lábát…), de a három madridi gólból kettő borzasztóan gyermeteg kapushibából született, szerencsétlen Loris Karius azóta sem tudja, merre van előre.

Akkor már érződött, ez egy nagyon erős és legendás Liverpool lehet! Igaz, időközben Philipp Coutinho, a csapat addigi motorja, éppen 2018 év elején elment a Barcelonába (nagyjából ezzel véget is ért felfelé ívelő és sokra hivatott karrierje érdemi része…), de az érte befolyó összegből futotta például a világ legjobb középhátvédjére, Virgil van Dijk-ra is. A kapuba az elveszített BL döntő után megérkezett a brazil Alisson Becker, aki Liverpoolba érkezése óta a csapat egyik legbiztosabb pontja, 5-6 éve a világ 3 legjobb kapusa közé tartozik. Ő volt a hiányzó láncszem. Addigra már beépült a csapatba a két fiatal szélsőhátvéd, akik valami félelmetesen jó párost alkotnak azóta is: Trent-Alexander Arnold és Andy Robertson egymást múlták és múlják felül kiszolgálásban, gólpasszokban. A középpályán Henderson és Wijnaldum, később Fabinho adták a stabilitást. A Szalah – Mané – Firmino hármas rettegésben tartotta a világ minden hálóőrét. Talán a barcelonai Messi, Suarez, Neymar és a madridi Benzema, Bale, Cristiano Ronaldo trió után a XXI. század legjobb támadósora volt ez. Rendkívül intenzív, támadóközpontú, a letámadást korán elkezdő (a gegenpressing fogalma is részben Klopphoz kötődik), látványosan futballozó, szimpatikus csapat volt ez a Liverpool, ami sokkal több trófeát érdemelt volna.

Csodálatos mozdulat volt, bár erre a Bale gólra Liverpoolban biztos nem emlékeznek szívesen...

Jürgen Klopp személyes tragédiája és pechje, s talán ebbe is fáradt bele a német, hogy Pep Guardiola és a Manchester City volt a legfőbb riválisa. A City és sikeredzője mindent megkapott, pénzt, paripát, asszonyt (na de kijét?) házat, ezzel hosszútávon képtelenség volt versenyezni. Jürgen Kloppnak mégis sikerült. Sőt, aratott ellene kifejezetten nagy győzelmeket is. Például rögtön a legelső egymás elleni meccsükön idegenben nyert 4-1-re a Pool. Aztán következő tavasszal odahaza 3-0-ra győztek. (Talán ezért is lett csak 4. ebben az évben a City, mert a Liverpool ellen két meccsen 1-7-et hoztak…) 2018 januárjában (miután néhány hónappal korábban gurított egy ötöst a City nekik…) volt egy 4-3-as meccsük, amin a Pool 4-1-re is vezetett. Ezen a tavaszon a BL negyeddöntőjéből a Pool 5-1-es összesítéssel ejtette ki a City-t! Emlékezetes közös meccsük, hogy az ellenállhatatlan pool-i meneteléssel véget érő, covid sújtotta 2019/20-as szezon végén, Kloppék már bajnokként nagyon beleszaladtak a manchesteri késbe (0-4). Az utolsó emlékezetes Pool győzelem 2022 őszén történt, már Haaland is City játékos volt, a Mersey-partiak mégis 3-1-re győztek. Legendás volt a Klopp – Guardiola párharc, szinte a korábbi Ferguson – Wenger csatával azonos szintű. Egymást is jobbá tették, mint CR7 és Messi. Persze, még ne temessük ezt a kapcsolatot, hiszen van néhány hónap ebből a szezonból. Fognak ők még egymás ellen trófeáért csatázni…

A 2017/18-as szezon elején megérkezett Mohamed Szalah, s a szezon közben távozott Coutinho – innen számíthatjuk az újkori Liverpool történetének a sikerkorszakát. Megállíthatatlan támadósorának hála a bajnokságot 84, a BL-t 47 (15 meccsen!) rúgott góllal fejezték be, szó se róla, valóban látványos meccseket játszottak. A támadótrió összesen 91 gólt szerzett, Szalah első szezonjában 32 góllal gólkirály lett! A következő szezont történelmi távlatokban is érdemes lesz majd vizsgálni: a Liverpool 97 pontot szerezve sem tudott bajnokságot nyerni, mert a Manchester City egyetlen ponttal megelőzte. 89 gólt lőttek, csupán 22-t kaptak, mindössze egyszer kaptak ki, míg a City például négyszer is. Szalah és Mané holtversenyben lettek gólkirályok Aubameyang-gal, azért ritka, hogy egy csapat két gólkirályt is ad… 25 (!!!) pontot vertek a bronzérmes Chelsea-re… Ekkor tényleg azt lehetett hinni, hogy a Premier League-ben bajnoki címet még nem nyerő Liverpoolon átok ül… Az utolsó 9 meccsét mindkét csapat megnyerte, március elején veszített utoljára pontot a Liverpool, a városi rangadón, az Everton otthonában, és kb. ez a bajnoki címbe került. Január 3-án volt egy Manchester City – Liverpool meccs, amit 2-1-re nyertek az angolok a City. Döntő meccs volt ez, hiába január elején játszották. Szó szerint néhány milliméteren múlt a bajnoki cím, mert ezen a meccsen, emlékezetes módon egy liverpooli támadásnál az utolsó pillanatban (vagy talán az után…) sikerült a gólvonalról (vagy azon túlról…) kikanalazni a labdát. Ennyin múlhat egy bajnoki cím…

A 2018/19-es szezonban soha nem látott izgalmak után, de még elveszítette a bajnokságot a Liverpool, cserébe viszont megnyerte a Bajnokok Ligáját, s talán nem a döntő miatt marad leginkább emlékezetes az a sorozat. A Tottenham elleni 2-0-s házidöntő felejthetőre sikerült, igaz, két nappal később megszületett az első gyermekem, így számomra ez a meccs sem lesz soha felejthető… (Örültem a Pool sikerének, de annyira azért nem, hogy a születendő fiamnak gondolt Teodor nevet Virgilre, Sadiora, Mohamedre vagy Jürgenre változtassam…) Na de volt előtte egy Barcelona elleni párharc. Az első meccsen a katalánok 3-0-ra nyertek, s volt még 1-2 ziccerük is, amit kihagytak. Nagyon úgy tűnt, hogy lefőtt a kávé. A visszavágón ráadásul Mohamed Szalah és Firmino sem játszhattak. Ellenben a Barcában ott volt Messi, Suarez, Rakitic, Coutinho… A kapuban Ter Stegen… Minden idők egyik legnagyobb, nem bírói hátszéllel megfordított BL párharca volt ez (vö: Barcelona – PSG: 0-4 után 6-1, 2017-ből…). Az a második Origi gól Trent-Alexander Arnold gyors szöglete után… Sok mindent megnyert Messi pályafutása során, de nem csodálkoznék, ha e meccs után lettek volna álmatlan éjszakái és néhányszor telesírta volna a párnáját. (Mindenesetre volt, ami vigasztalja: az év végén, sokak megdöbbenésére, érthetetlen módon neki adták azt az Aranylabdát, amire Virgil van Dijk szolgált volna rá. Vagy a Liverpoolból bárki.)

A 2019/20-as szezon végre a Premier League-ben is meghozta az áttörést Klopp és a Liverpool számára: úgy söpörtek végig az egész angol mezőnyön, mint a Katrina Hurrikán. A 38 bajnokiból 32-t megnyertek, 99 pontot szereztek, 18 (!!!) pontot vertek a második helyezett City-re! 3 vereséget szenvedett a csapat, mondhatnám, hogy szökőévente kaptak ki, és ez tényleg így van, mert először február 29-én (!!!), a 28. fordulóban (!!!), a Watford otthonából (!!!) távoztak pont nélkül. Ennek a vereségnek szerintem az Arsenal hívei örültek a legjobban, akik nagyon bíztak abban, hogy szeretett klubjuk 2003/04-es veretlen bajnoki címét nem ismétli meg a Liverpool… Az egyetlen árnyékot erre a szinte hibátlan szezonra a koronavírus járvány vetette, mert így nem ünnepelhették szurkolókkal a Premier League-éra első Liverpool aranyérmét. De ez egy sokáig felejthetetlen szezon marad az Anfield Roadon. És azt hiszem, ekkor vált Jürgen Klopp is végleg halhatatlanná!

Sokáig tartott, mire Kloppnak is lett BL trófeája... :)

Ha csak a trófeákat nézzük, lehetne hiányérzetünk, de Jürgen Klopp sokkal több volt trófeáknál. Az ő játékfilozófiája és szenvedélye tette igazán naggyá ezt a csapatot. Szinte mindent megnyert a klubbal. Nyert egy Bajnokok Ligáját, igaz, két másik döntőt elveszített a Real Madrid ellen. (2022-ben Courtois zseniális védései fosztották meg a győzelemtől, mert akkor jobban játszott a Liverpool.) Megnyerte a bajnokságot is, de ehhez egy szezonnal korábban is nagyon közel állt már. És hát az lenne a slusszpoén, ha ezt a szezon végén is megismételné. Nyert Ligakupát, ezt újra megteheti a héten a Chelsea ellen. (Rengeteg a sérültjük jelenleg, ez a finálé egyáltalán nem lesz sétagalopp...) FA kupát is nyert, még ebben a sorozatban is állnak. Európa-Ligát még nem nyert, csak veszített egy döntőt. Na, szerintem ez a cím még motiválhatja, ott vannak a legjobb 16 között. Amennyire meg lehet érteni Klopp döntését, mert 9 év alatt ki lehet égni, el lehet fáradni, annyira váratlan is, hogy éppen most távozik. Merthogy a tavalyi szezon rosszul sikerült, épphogy meglett az ötödik hely, a BL-ben nem is indulhattak, a középpálya és a támadósor is kicserélődött. Érthető lett volna, ha akkor dobbant. De ő belekezdett az új csapat felépítésébe. És látjuk, milyen jól csinálja. Beépült Szoboszlai Dominik is a csapatba. Jota, Nunez megrúgják azokat a gólokat, amiket Mané és Firmino rúgtak. Még mind a 4 fronton áll a Liverpool! Ha ebből mondjuk lesz egy két kupás szezon (Európa-Liga és Ligakupa győzelemmel), úgy, hogy a bajnokságban végig tudják tartani a lépést a Manchester City-vel és az Arsenallal, mondhatjuk, hogy a csúcson fogja abbahagyni. Bár az én álmaimban bajnok lesz idén Szoboszlai és Klopp…

Szegény Darwin Nunez! Ennél azért ő jobb játékos...

Hogy pótolható-e? Félek, nehéz idők jönnek a Liverpoolra. Látjuk, mi történt a Manchester Unitednél, miután Sir Alex Ferguson visszavonult. Sorozatos rossz döntések, széthúzások, morális csőd. A Liverpoolnak voltak jó időszakai az elmúlt két évtizedben. A 2001-es öt kupás év (benne az Alavés elleni 5-4-es UEFA kupa győzelemmel és Michael Owen Aranylabdájával), a 2005-ös BL győzelem Rafa Benitezzel, 0-3-ról, a 2007-es elveszített BL döntőről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni (pedig oda is be kellett jutni!), aztán amikor Fernando Torres termelte ipari számra a gólokat (nem szívesen emlékszem arra a BL párharcra, mikor a Liverpool 5-0-s összesítéssel átgyalogolt a Real Madridon…), majd a már említett 2013/14-es szezon, amikor nagyon kevésen múlt a bajnoki cím… De igazán újra nagy klubbá, hazai és nemzetközi színtéren is tényezővé Jürgen Klopp és a stábja tette.

Magyarországon szerintem most kevés népszerűbb külföldi csapat van a Liverpoolnál, és ez nagyrészt Szoboszlai Dominiknek köszönhető. Én is nagyon örülök, hogy ott játszik válogatottunk csapatkapitánya, de én az egész Klopp-éra Liverpoolját különös figyelemmel követtem, és szurkoltam nekik. Az elmúlt években 3 könyvet is elolvastam, ami a Pool-ról vagy Kloppról szól. A BL győzelem után írta Berei Dániel Liverpool – Mélyből a csúcsra című könyvét, ami az egész klubtörténelmet bemutatja, részletezve az utolsó éveket, a Klopp időszakot. Raphael Hönigstein önéletrajzi könyvét, Klopp Hadd szóljon címmel konkrétan Teodor fiam születése napján, a kórházi szobában, alvó feleségem és gyermekem mellett kezdtem el olvasni. Aztán egy harmadik könyvet, a Higgyetek bennünk – Hogyan csinált bajnokcsapatot a Liverpoolból Jürgen Klopp című, elsősorban taktikai jellegű könyvet is elolvastam. Jürgen Klopp nagyon jó munkát végzett fiatalon a Mainznál, aztán kétszeres bajnokot és BL döntőst csinált a lesajnált Borussia Dortmundból, és megmentette a Liverpoolt. Sőt, nemcsak megmentette; visszahozta oda, ahová való. Irigylem 3 unokatestvéremet és az édesapjukat, akik élőben láthatták január végén Klopp Liverpoolját. Ráadásul milyen mázlijuk volt: Szoboszlai Dominik játszott, sőt, gólt is fejelt a Chelsea ellen, miközben előtte majdnem egy hónapot kihagyott, és azóta is sérült. Életre szóló élmény lehetett! Hiányozni fog Klopp szenvedélye, a vicsorító mosolya, a levegőbe csapkodó ünneplése, a humora, a pozitív kisugárzása, a baseball sapkája… Nagy egyéniség ő, nagyon kíváncsi vagyok arra, hol vállal majd legközelebb munkát. Csak a Barcelonához ne menjen, az közel 10 éve edzőtemetőnek számít… Köszönjük, Jürgen Klopp! Szerezz sok örömet még ezen a tavaszon a Liverpool szurkolóknak! (S hogy ki követheti? Én is azok közé tartozom, akik tökéletes döntésnek tartanák Xabi Alonso kinevezését. A Bayer Leverkusennel éppen letaszítani fogja 11 év után a Bundesliga trónjáról a Bayern Münchent, de ami a leghihetetlenebb, hogy az egész szezonban, még minden fronton veretlen a csapatával! Annak idején sikeres éveket töltött a klubnál, onnan indult a nemzetközi karrierje, s állítólag van a leverkuseni szerződésében egy kitétel, hogyha a 3 korábbi klubja hívja, bármikor leléphet. A Real Madrid hosszabbított Carlo Ancelottival, a Bayernhez nem hiszem, hogy jó döntés lenne most elmennie, így marad az Anfield Road!)

Ajándék Liverpoolból

Xavi és a Barcelona házassága idő előtt véget ér...

És ha már Barcelona és edzőtemető. Volt idő, amikor a Real Madridot játékostemetőnek csúfolták, a kétezres években, amikor olyan játékosok, mint Michael Owen, Antonio Cassano, Javier Saviola vagy Robinho tűntek el hirtelen a süllyesztőben… Na, most valami hasonló történik Barcelonában edzőfronton. Azóta, hogy Luis Enrique 2017-ben lelépett Barcelonából, hiába nyert még néha bajnokságot a Barcelona, azért se Ernesto Valverde, se Quiqui Setién, se Ronald Koeman nem váltották meg a világot – utóbbi kettő szerintem nagyon csúnyán meg is bukott. És akkor 2021 november 10-én megérkezett Xavi Hernandez, a klublegenda, az új Josep Guardiola. Akit úgy vártak, mint Mrs Doubtfire, hogy végre megszabaduljon a női göncöktől. Akkor még nem tudhatta senki, honnan jön ez az irgalmatlanul kellemetlen vizeletszag: sokaknak lógott akkoriban bilibe a keze…

 Igazságtalan lennék, ha nem írnám le, hogy Xavi az első másfél szezonjában kiváló munkát végzett. Sőt, a 2022/23-as szezonban úgy lett bajnok a Barcelona, hogy tele volt mindenféle belső nehézséggel, és nem állt anyagilag sem biztos lábakon. Nekem, kívülállóként, és Real Madrid szurkolóként nem volt rossz látnom azt a kötélhúzást, ami a Barca és a spanyol szövetség között ment, hogy vajon minden új játékost beregisztrálhatnak-e a keretbe a katalánok… Hogy taktikailag milyen volt Xavi, azt nem tudom, mert ha nem muszáj, nem nézek Barcelona meccset. De az tény, hogy rendkívül kevés gólt kaptak, és tőlük szokatlan módon rengeteg meccset nyertek meg 1-0-ra. Mintha egy olasz edző irányította volna a gránátvörös-kékeket. (Csak halkan teszem hozzá: Fabio Capellót kétszer is azért rúgták ki a Real Madridtól, mert nem volt látványos a játék, hiába nyerte meg mindkétszer a bajnokságot…) Abban a bajnoki címben Marc-André ter Stegennek legalább akkora érdemei voltak, mint Xavinak, aki jócskán felülteljesített és rengeteg góltól mentette meg a csapatát. Nevetséges, hogy egy ilyen szezon után szóba sem jött a FIFA mindent is tudó disznófejű nagyurainál, hogy ő legyen az év kapusa… Ám az, hogy a Bajnokok Ligájából Xavival sem jutott tovább a csoportkörből az együttes, jelezte, hogy bajok azért vannak – még ha a Bayern München és az Inter személyében nem is kaptak annyira könnyen verhető riválisokat… Ter Stegen mellett Robert Lewandowskit kell kiemelni, aki első szezonjában máris gólkirály lett – igazából ezért hozták. Bár voltak hosszabb gólcsendjei, az ő teljesítményére az előző szezonban nem lehetett panasz.

Bajnoki címet ért ez az eredménysor...

Ám az idei szezon minden tekintetben rosszul alakul. Az egy dolog, hogy sok a sérültje a csapatnak. De nem több, mint a Real Madridnak; ők az egész szezonban nélkülözik első számú kapusukat és legfontosabb középhátvédjeiket. Azért látszik a minőségbeli különbség: a Barcelona Inaki Penával tudta pótolni 3 hónapra kidőlő kapusát, míg Courtois hiányát meg sem érzi a Madrid, mert az ukrán Lunin és a Chelsea-től megszerzett Kepa is kiválóan véd. A Barcelona másik fontos sérült láncszeme Gavi, aki alighanem a nyári Eb-t is kihagyja majd. Ez a két sérülés mégsem indokolja azt a fejetlenséget, formán kívüliséget és panaszkodást, ami a Barcelonát jellemzi. A tavalyi év után idén rendkívül gyatra a védekezésük, 2024-ben hármasával, négyesével kapják a gólokat, elől pedig nincs meg a korábbi stabilitás. Joao Felix, hiába kezdett jól, már a Barca kezdőjéből is kijátszotta magát, Ferrán Torres nem tudja állandósítani a formáját, és legyünk őszinték, hiába az egyik kedvenc csatárom, és olykor még meg-megvillan egyszer, nem Robert Lewandowskié már a jövő. Sokkal inkább Yamal Lamalé lehet, de nehogy már egy alig 16 éves kölyökre ekkora terhet pakoljunk…

Xavi amekkora nagy játékos volt, csupaszív ember a középpályán, intelligens, a csapat esze, annyira nem tud mit kezdeni a csapatával és a vezetőséggel sem. Korábbi játszópajtása, a portugál Deco a klub sportigazgatója, aki többször nyilvánosan kritizálta már Xavit. Szimpatikus. Nem irigylem a játékosként világ – és Európa-bajnok edzőt, ugyanakkor méltatlan hozzá ahhoz a nyafogás és panaszkodás, amit a meccs utáni értékeléseiben látunk és hallunk tőle. Az, hogy ilyen mélyen van a Barca, az kizárólag a játékvezetők és a Real Madrid hibája lenne? Ugyan már… Hogy milyen gyenge taktikával küldte pályára csapatát a Real Madrid elleni spanyol szuperkupa döntőben? Kaptak is egy négyest… Hogy nem tudják lezárni a meccseket, hátul meg kabaréba illő gólokat kapnak? Ki emlékszik már ezekre? De a játékvezetők és a Real Madrid… Játékosként még nem ilyen volt. Viszont sajnálom is Xavit. Két és fél év alatt kikészítette a sajtó. Megszégyenülten és a hátsó ajtón fog távozni az, aki a fél életét a klubnál töltötte, akinek Barcelona a második otthona. Méltatlan az a szitokáradat és kritika, amit kap. A futballszurkoló könnyen felejt. És egyébként is: egészen más a pályán zsugázni, mint a kispad mellett állva döntéseket hozni. Ez utóbbi nem ment neki. Xavi nem tud jól meccselni. Nem tud belenyúlni a meccsbe, amikor erre nagy szüksége lenne.  És nem bírta el a nyomást, inkább a könnyebb utat választotta. Jürgen Klopp bevállalta, hogy leteszi az új csapat alapjait. Xavi ezt nem vállalta, inkább elmenekül. Ez a különbség kettejük között. Én azért bízom abban, hogy nem végleg vonul vissza, tanul a hibájából, és egy mentálisan erősebb, taktikailag pedig felkészültebb Xavi fog egyszer visszatérni. Akár a Barcelona kispadjára is!

Xavi legújabb nyilatkozata szerint vezetniük kéne a bajnokságot...

Rossi nem megy sehová...

És hogy megígértem, hogy írok a harmadik úriemberről is? Marco Rossiról és a magyar válogatottról sokat lamentáltam az előző években, önmagamat nem akarom ismételni. Ezeket a sorokat éppen a Házasság Hetében, sőt, Valentin nap pötyögöm, így ennyit azért leírok: Rossit és a magyar válogatottat a Jóisten is egymásnak teremtette! Szinte tökéletes házasság az övék! Igazán tökéletes akkor lesz, ha kijut a magyar válogatott a 2026-os vb-re – akkor lesz 40 éves az a mexikói vb, amin utoljára kint járt a magyar delegáció… Épp ideje lesz már, hogy újra tiszteletünket tegyük azon a seregszemlén…

Amit eddig letett az asztalra a maestro, az megsüvegelendő. Egy elég szedett-vedett társaságot vett át a balfék belgától, George Leekenstől 2018 nyarán – azóta a második Európa-bajnokságára készülhet, a Nemzetek Ligájában pedig a C Ligából feljutott az A ligába. Mi az, hogy feljutott! Bent is maradt, kiejtve az angolokat, kétszer is legyőzve őket! Az idei Eb-n megint nem lesz könnyű dolga a nemzeti csapatnak (a skótokkal, a németekkel és Svájccal játszunk majd), az őszi Nemzetek Ligája sorozatban papíron könnyebb ellenfelek várnak ránk, mint a legutóbbi kiírásban (a németek, a hollandok és Bosznia-Hercegovina), szóval van esély újra megmaradni az A divízióban. A hollandoknak bőven van miért visszavágnunk… Aztán jövőre meg jönnek a vb selejtezők; szerintem minden magyar futballszurkoló álma lenne a szintlépés, s ennek kivitelezésére Marco Rossinál nincs alkalmasabb ember jelenleg. Karácsonyra megkaptam az önéletrajzi könyvét, amit az év első hónapjában el is olvastam – sokat jelent neki Magyarország, a magyar válogatott, és immár az állampolgárság is. És jó, hogy immár kijelenthetjük: vannak nemzetközi szinten is klasszis labdarúgóink. Willi Orbán, Szoboszlai Dominik, Sallai Roland, Kerkez Milos, Varga Barnabás jóval több, mint átlagos labdarúgó. Nemzetközileg elismert játékosaink régen is voltak. Király Gábor, Dárdai Pál, Lisztes Krisztián, Gera Zoltán, Huszti Szabolcs mind nagyon jó labdarúgók voltak. De van egy hatalmas különbség. Nekik nem volt Rossijuk. Volt Matthäusuk, Koemanuk, Egervárijuk, Várhidijük… Rossijuk viszont nem.

Folytassa, Mister!

Hétvégén a magyar NB1 is újraindul, így már tényleg mindenhol beköszönt a futballtavasz! Az őszi szezon rengeteg pozitív és negatív meglepetéssel szolgált, én az angol, a német, a spanyol, az olasz és a magyar bajnokságból is kiválasztottam mindkét esetre egy-egy példát, azaz: tőlük tényleg nem erre számítottunk!

Akik hőskölteményt írnak idén…

Girona (Spanyolország)

Mindössze egy vereség, már január végén klubtörténeti pontcsúcs, látványos támadójáték, szimpatikus edző, egymásért is küzdő játékosok, ráadásul egy debütáns fiatal magyar védő. Ez a Girona sikerreceptje. Kicsit bővebben… Az edző, Michel, 48 éves, karrierje eddigi csúcspontja a Girona idei szereplése, nem hiszem, hogy ő ezen a kispadon fog megöregedni… Taty Castellanos, a tavaly berobbanó argentin csatár távozásával sincsenek csatárgondok a kis spanyol csapatnál. Az ukrán Artem Dovbyk jelenleg holtversenyben vezeti a góllövőlistát (5 gólpassza is van már!), honfitársa Viktor Tsygankov is nagyot játszik, rá még a Fradi – Dinamo Kijev meccsekről emlékszem. Ő 4 gól és 3 gólpassz boldog tulajdonosa. Savio az ördöngős brazil, az ő neve mellett 5 gól és 7 gólpassz szerepel. Ezeket a számokat nem Egyenlítő-Guineában, hanem a spanyol első osztályban hozzák! A védelemben két már leírt futballista a vezér: Daley Blind és Eric Garcia – látva korábbi klubjuk, a Manchester United és a Barcelona védelmének idei silány produkcióját… De ők a tündérmesét a Gironával írják! A védelmet illetően minket nem ők érdekelnek, de a mi védelmünkben: immár egy fiatal magyar is bemutatkozott a csapatban, ráadásul már nem csak a kupában, de a spanyol bajnokságban is! Yaakobishvili Antal a Sevilla ellen kb. egy órát játszott csereként, és mindezt nagyon jól és éretten tette. 3-3 tisztázás és közbeavatkozás, 2 szerelés, hétből öt pontos hosszú indítás (!), hétből négy megnyert párharc, 88%-os passzpontosság nem rossz egy 19 éves zöldfülűtől. Bízzunk benne, hogy lesz ez még jobb és több is! A Girona egyébként egyetlen vereségét a Real Madrid ellen szenvedte el, de ötöt rúgtak a Sevillának, négyet az Atleticónak és a Barcelonának, s a szezon első felében megszórták az Almeriát, az Osasunát és a Granadát is. Látványos támadójátékuknak hála elmondhatják: a top 5 bajnokságból csak a Bayern München szerzett náluk több gólt! Szinte már most biztos, hogy ez a kis katalán csapat BL résztvevő lesz, de arra is komoly esély van, hogy a szezon végén megelőzik a nagy testvér, szintén katalán Barcelonát. Vajon elorozzák a bajnoki címet a Real Madrid elől is?

Tipp: Dobogón végez a Girona, s a Barcelona előtt!

Bayer Leverkusen (Németország)

Xabi Alonso 2022 őszén ült le a Bayer Leverkusen kispadjára, és egy elég mélyről induló, kilátástalanul futballozó csapattal ért el Európa-Liga szereplést garantáló pozícióba tavaly nyáron. Aztán néhány kulcsember távozott, de azokról, akik érkeztek, szinte csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ha 4 kulcsembert ki kell emelnem a játékosok közül… Victor Boniface 10 gólt lőtt az ősszel, igaz, góljai számát egy ideig biztos nem fogja gyarapítani egy elnyúló sérülés miatt. Florian Wirtz végre egészséges, hihetetlen, de még mindig csak 20 éves! Ám sérülékenysége eddig nem tette lehetővé, hogy olyan karriert építsen magának, amilyenről álmodik – szerintem legkésőbb másfél év múlva dobbantani fog a Bundesligából, de lehet, erre már idén nyáron sor kerül. Idén mindenesetre eddig csúcsformában futballozik, amit 5 gólja és 7 gólpassza is hűen tükröz. A szélsőhátvédek nemcsak védekezésben, támadásban is odateszik magukat, és meglehetősen gólveszélyesek is: Alejandro Grimaldo 7, Jeremie Frimpong 5 gólt szerzett eddig a szezonban – előbbi 8, utóbbi 6 gólpasszt is adott már. Grimaldo helyzete kifejezetten érdekes, hogy milyen későn lett ő topklub játékosa: tavaly nyárig a Benficában rúgta a bőrt, 8 szezonon keresztül, miközben már 28 gyertyát fújhatott el szeptemberben a tortájáról. Ők négyen talán a legfontosabb láncszemei a Leverkusennek, de igazságtalan lennék, ha a kapus Lukas Hradeckynek, az Arsenaltól érkező Granit Xhakának vagy a szintén nagyon gyorsan beilleszkedő Jonas Hoffmannak le se írnám a nevét. A top 5 ligából egyedüli veretlenek, s bár nagyon nehéz lesz, én képesnek tartom a gyógyszergyáriakat a trónfosztásra. A bajnoki cím megszerzésénél egy dolgot lesz még nehezebb: Xabi Alonsót megtartani, aki nagyon jó esélyekkel indul Jürgen Klopp nyáron megüresedő helyéért a Liverpoolnál…

Tipp: Bajnok lesz a Leverkusen!

Aston Villa (Anglia)

Unai Emeryről a legtöbb embernek a PSG élén a Barca ellen 4-0-ról elveszített BL párharc ugrik be (nagyon gyáván játszottak a visszavágón, ki is kaptak 6-1-re), meg az, hogy ő volt Arséne Wenger után az Arsenal első menedzsere, és finoman fogalmazva sem váltotta meg a világot. Pedig ennyire azért biztos nem lúzer ez az ember. A Sevillával sorra nyerte az Európa-Liga trófeákat, s jelenleg az általa trenírozott Aston Villa a világ 8. csodája. (Bár az is lehet, időközben a piramisokat vagy Szemiramisz függőkertjét ki is lökte a sorból…). Steven Gerrard, amilyen nagy reményekkel érkezett, akkorát bukott a Villa Parkban, s Emery már az előző szezonban is tökéletes tűzoltást végzett. Ám idén ott tartunk, hogy a középcsapat kerettel rendelkező Aston Villa befészkelte magát a Top4-be, és komoly sanszuk van a Bajnokok Ligája szereplés kiharcolására. Mondjuk a Premier League éppen az a bajnokság, ahol soha nem mehetsz biztosra, de azért az nem mutat rosszul, hogy 21 fordulót követően a 2. helyen állnak, hármas holtversenyben, mindössze 5 pontra az éllovas Liverpooltól. (Tegnap mondjuk a Newcastle éppen átrohant rajtuk, s elveszítették nagyon hosszú hazai veretlenségüket, de szökő évente arrafelé is belefér egy ilyen meccs…) Tekintve, hogy a Manchester United és a Chelsea idén is várakozáson alul szerepel, a Tottenham kiszámíthatatlan, mint újabban a hazai időjárás, s a Newcastle-lufi is idejekorán kipukkant, ebből még bármi lehet!  S hogy Emery mellett kik teszik a legtöbbet a csapat sikeréért? A rettentően ellenszenves, de azért mégiscsak világbajnok kapust, Emiliano Martinezt muszáj megemlíteni, aki jól véd – de inkább azt idézném fel vele kapcsolatban, hogy Szoboszlai Dominik neki verte az első angliai gólját! :) A Pool-t nem sikerült elkapniuk, de decemberben például 3 nap különbséggel megverték 1-0-ra a Manchester City-t, majd, hogy ne nagyon örüljenek Londonban, az Arsenalt is! Ollie Watkins idén újra szépen termeli a gólokat, az exleverkuseniek közül Leon Bailey és Moussa Diaby is kulcsszereplőkké léptek elő, a középpályán Douglas Luiz és John McGinn biztosítják az állandósságot, s ha végre gólokat szereznek majd, Youri Tielemans és Nicolo Zaniolo is még hasznosabb tagjai lesznek az együttesnek. A védelemben Pau Torres és talán Matty Cash tesznek a legtöbbet azért, hogy Emerynek ne kelljen gyakran MRI-re járnia… Nagyon jól épül ez a csapat, Martinez kivételével lehet is szurkolni az Aston Villának!

Tipp: BL résztvevő lesz az Aston Villa! 

 Paks (Magyarország)

A magyar NB1-ben évek óta csak az volt a kérdés, hogy féltávnál mennyivel vezet a Fradi mindenki más előtt. Nos, jelenleg egy másik zöld-fehér klub vezeti a bajnokságot, a Paks. Az a Paks, ami évek óta többször meghúzta már az oroszlán bajszát, de a szezonhajrát mindig elszúrta, és mindezidáig álom volt számukra a dobogó. Ám látványos játékuk (a rengeteg rúgott és kapott gól) és a csak magyar játékosokat foglalkoztató szemlélet miatt sokan beleszerettek az Atomerőműbe, és Bognár Györgyről is kiderült, hogy nem csak a kaszinóban találja fel magát. Három éven keresztül a Paks adta a gólkirályt, ráadásul Hahn János, Ádám Martin és Varga Barnabás is a semmiből lépett elő főszereplővé. Amikor nyáron Varga Barnabás a Fradiba igazolt, szerintem kevesen gondolták, hogy ez a Paks igazán versenyképes lesz. De az lett, és ami a legszebb a dologban, hogy Bognár Gyuri meg tudott újulni: ehhez csak egy hatost kellett kapniuk 45 perc alatt a Fraditól… Azóta a Paks rendelkezik az egyik legmasszívabb védelemmel, pedig ezt a csapatot sohasem a hatékony elhárítás jellemezte. Azzal mondjuk nagyot húztak, hogy a válogatott kerettag Szappanos Pétert megvették. A védelemből a góltermelése miatt is érdemes megemlíteni a 34 éves, s a szezonban már 3 gólnál járó Szabó Jánost. A középpálya motorja és a csapat egyik házi gólkirálya Windecker József, aki sokadvirágzását éli, mellette az új fiú, Mezei Szabolcs is remek formában futballozik. Könyves Norbert immár harmadszor igazolt Paksra, az akklimatizálódással nem is kellett sokat foglalkoznia – 6 gólja önmagáért beszél. Böde Dániel egyszer már majdnem visszavonult, de reaktiválták, s ezt tavaly tavasszal gólokkal hálálta meg. Idén eddig kétszer köszönt be, már kevesebbet játszik, sajnálnám, ha a nyáron visszavonulna. Az elmúlt évtized legjobb, csak az NB1-ben futballozó csatára volt, akit játéktudása és nyilatkozatai miatt is a szívembe zártam. (Nekem Böde feliratú válogatott mezem van, a fiamén már valószínűleg Szoboszlai neve lesz majd rajta…) Nehéz elképzelni, hogy megőrzik az első helyet a szezon végéig, de az elmúlt évek alapján egy dobogót igazán megérdemelne már ez a paksi projekt – szerintem meg is lesz nekik!

Tipp: Dobogón végez a Paks!

Juventus (Olaszország)

Talán furcsának tűnik, hogy a Juventust pozitív meglepetésként aposztrofálom, hiszen az Öreg Hölgynek papíron évről évre a bajnoki címért kellene küzdenie. De az elmúlt évek megpróbáltatásai, a tavalyi súlyos pontlevonás, a nemzetközi kupaszereplésről való lemaradás, a játékoskeret gyengülése engem nem arra engedett következtetni, hogy a Juventus gyakorlatilag a szezon elejétől az Inter egyetlen komolyan vehető vetélytársa lesz. Persze, az, hogy a Juve jelenleg a második, és az Inter nyakában lohol, nem csak a torinóiak érdeme, inkább a többi csapat kritikája, de azért adjuk meg a császárnak, ami a császáré: 22 meccs alatt egyetlen vereség és 13 kapott gól még a tanzániai bajnokságban sem festene rosszul. (Mondjuk, arról lehet, kevesebben tudnánk.) Más kérdés, hogy a 36 rúgott góljuk sem sok, s ebből kifolyólag a legtöbb Juve meccsel vallatni lehetne. De nem hiszem, hogy Massimiliano Allegrit ez kicsit is érdekli – ő egyébként szerintem újra elnyerte a szurkolók bizalmát, pedig nem is olyan régen még nagyon mélyen volt az a kapcsolat… Ebben az évben legalább már nem Adrien Rabiot szállítja a gólokat – Dusan Vlahovics végre kezdi törleszteni az árát, idén már azt a szintet hozza, amiért elhozták egy vag(y)on pénzért Firenzéből, és amikor éppen nem sérült, Federico Chiesa is hozzáteszi a magáét a gólterméshez. Mindenképp dicséretes, hogy, még ha kényszerből is, de egész sok fiatal játszik rendszeresen a csapatban: a 18 éves török, Kenan Yildiz és a 20 éves Samuel Iling Junior is szerzett már gólt a szezonban, s a 20 éves Fabio Miretti és a 23 éves Andrea Cambiaso is kulcsembernek tekinthető. A bajnoki címvédő Napoli katasztrofális, az AC Milan teljesítménye nagyon hullámzó, a két római csapatról meg jobb nem is beszélni… A Juve egyelőre megbízhatóan őrzi a második helyet, s a hétvégén igazi fokmérő következik számukra, hiszen az Interrel játszanak!

Tipp: Az AC Milan előzni fog, de így is dobogón végez a Juventus!

Akik szeretnének felébredni ebből a rémálomból…

Chelsea (Anglia)

Hihetetlen, de a Chelsea 3 évvel ezelőtt még Bajnokok Ligáját nyert, ám a kálváriája már néhány hónappal azt követően, Thomas Tuchel kirúgását követően elindult. Graham Potter megbukott edzőként távozott, Frank Lampard klublegendaként lett minden idők legrosszabb Chelsea menedzsere, és én jelenleg Mauricio Pochettinóval sem látom a fényt az alagút végén. De az is lehet, hogy rég voltam szemészeten. Az orosz-ukrán háború miatt Roman Abramovicsnak muszáj volt eladnia a klubot, de az új amerikai tulajdonos, Todd Boehly üres sörösüvegekből alighanem ügyesebben épít várat, mint ahogy klubot vezet. Megmagyarázhatatlanul sok és felesleges igazolás, indokolatlanul sok kidobott pénz, miközben tavaly egy időszakban közelebb voltak a kiesőzónához, mint a nemzetközi kupaszerepléshez. Kiesni azért nem fog a csapat, de erre a teljesítményre ne legyenek büszkék a Stamford Bridge-n: 17 pontra a listavezetőtől, 12 pontra a BL-t érő 4. pozíciótól, 9 győzelemmel és 8 vereséggel abszolút középcsapattá vált a Chelsea. Tele van ez a keret túlértékelt játékossal (kezdjük a világbajnok Enzo Fernandezzel, de mondhatom Mykhalio Mudryk-ot is, de kár volt annyira teperni egy jó szezon után Nicolas Jacksonért is…), a szakmaiság viszont nagyon kevés, az egyetlen jó dolog, ami az elmúlt félévben a Chelsea-vel történt, hogy Cole Palmert megszerezték a Manchester City-től, rá valóban nem lehet panasz. De egy fecske nagyon ritkán csinál egyedül nyarat…

Tipp: Jövőre sem indulhat európai kupában a Chelsea!

Union Berlin (Németország)

Urs Fischer 2019-ben előbb feljuttatta a másodosztályból az Union Berlint, majd évről évre szintet lépett vele: Európa Konferencialiga, Európa-Liga, majd miután tavaly negyedik helyen végzett a csapat, elindulhatott ősszel a Bajnokok Ligájában. Ki gondolta azt mondjuk úgy 10 hónappal ezelőtt, hogy ennek a pazar sorozatnak egy ekkora mélyrepülés vet majd véget? Előfordul, hogy egy csapat nem bírja a kettős terhelést, de hogy ennyire szétessen egy projekt, az azért ritka… Vagy csak megfáradt a kapcsolat? Bárhogy is, de egymást követő 14 tétmeccsen elszenvedett 13 vereség, valamint 12 bajnoki meccs után szerzett mindössze 7 pont után nem volt ez annyira meglepő váltás. Az új edző Nenad Bjelica, aki mellett a Bundesliga első női másodedzője ténykedik, Marie-Louise Eta. Schäfer András kulcsfontosságú gólpasszt adott a hétvégén, azzal verték meg a tabellautolsó Darmstadt-ot. A vízből még nincsenek kint, de ezzel a 3 ponttal legalább szusszanásnyi levegőhöz jutottak. Csak remélni tudom, hogy Schäfert elkerülik a tavasszal a sérülések, és rendszeres, jó játékkal járulhat hozzá az Union Berlin újbóli sikertörténetéhez. Kezdésként a bent maradáshoz…

Tipp: Bent marad az Union Berlin!

 Sevilla (Spanyolország)

A Sevillánál már tavaly kezdődtek a repedések, de akkor még a budapesti Európa-Liga győzelem az AS Roma ellen elfeledtette a gondokat… Aztán ősszel előbb kirúgták José Luis Mendilibart, majd az októberben kinevezett Diego Alonsót is lapátra tették alig két hónap után. Mondjuk, ezen ne lepődjünk meg. A volt uruguayi szövetségi kapitány 13 meccsen vezette a csapatot. A La Ligában 7 meccsen nem sikerült győznie, a BL-ben 4 meccsből négyet bukott. Azt hiszem, nem kérdés, hogy 2023-ban Frank Lampard és ő ülhetett volna le a Lúzer FC kispadjára... Jelenleg Quique Sanches Flores vezetésével a kiesés ellen küzd az a Sevilla, ami az elmúlt évtizedben a Real, Barca, Atletico hármas mögött, nagyjából a Villareallal és a Real Sociedaddal, esetleg a Betisszel küzdött a különböző nemzetközi kupás helyek eléréséért. És ez nem vicc: 22 fordulót követően egyetlen pont előnnyel állnak a már kieső helyen lévő Cadiz előtt. Az egész szezonban mindössze 3 (!!!) meccset nyertek meg. A Bajnokok Ligájából, egy nem túl izmos csoportból is csontutolsóként zúgtak ki. Most már a „személyzet” sem maradéktalanul elégedett, erre enged következtetni, hogy a még mindig az egyik legjobb játékosuknak számító Ivan Rakitic éppen a napokban lépett le a süllyedő hajóról, mert rájött arra, hogy még mindig jobb Szaúd-Arábiában a pénzt számolni, mint szeretett klubjánál veszte(gel)ni, ahol már nincs kés, kanál, se villa (muhaha…), de azért rajta kívül is vannak még olyan játékosok a keretben, akikért egy időben érdemes volt Sevilla meccset nézni. Említhetjük a veterán Sergio Ramost és Jesus Navast (mondjuk, lehet, az is baj, hogy ők még alappillérei a sevillai hátsóalakzatnak: ketten együtt 75 évesek…), de ott van Suso, Youssef En Nesyri, Rafa Mir, Lucas Ocampos is, szóval a támadósorban például lenne potenciál. Az utolsó meccseken feltűnt egy Isaac Romero nevű srác, két gólt is szerzett, de önmagában ő még nem fogja felhozni az andalúzokat. Gólt rúgott a listavezető Gironának is, aztán válaszul kaptak egy ötöst – elég sokat láttam abból a meccsből, nem nézett ki jól a csapat… Szégyen, ami Sevillában történik – és lehet, erről a játékosok és az edző tehet a legkevésbé…

Tipp: Nem esik ki a Sevilla, de nem végez a 12. helynél feljebb!

Napoli (Olaszország)

Az Union Berlin és a Sevilla sem lehet büszke idei vesszőfutására, na de akkor mit szóljanak Nápolyban? Hol van már a bajnokcsapat? Mindössze két fontos láncszem távozott nyáron a csapatból, de az elmúlt hónapokban kiderült, ők tényleg nagyon fontos láncszemek voltak. Luciano Spalletti, a sikeredző és a dél-koreai középhátvéd, Kim-Min-Jae. Spalletti saját elmondása szerint elfáradt, megcsömörlött, pihenésre vágyott, aztán pár hónap múlva leült az olasz válogatott kispadjára, amikor az Eb győztes Roberto Mancini megmagyarázhatatlan módon Szaúd-Arábia szövetségi kapitánya lett. (Szerintem egyébként valami hasonló út vár Jürgen Kloppra is: miután dobbant Liverpoolból, elmegy pihenni, aztán, ha egy mód adódik, ő lesz a német válogatott edzője – na, de ez már egy következő cikk témája lesz majd…). A Napolinak egyébként sokkal rosszabbul néz ki a játéka és a tabellán elfoglalt helyezése, mint a tényleges esélyei arra, hogy ne végződjön katasztrofálisan a szezon. Jelenleg 9. a csapat, ami egy bajnoki címvédőhöz méltatlan, pocsék teljesítmény. De ha megnézzük, hogy a 4. helyen álló Atalantának csak néggyel van több pontja… Ez még egy simán menthető szezon! Az Inter, Juve, Milan hármas elhúzott, címvédés ebből nem lesz – bár ez szerintem már akkor eldőlt, amikor Rudi Garciát kinevezte Aurelio De Laurentiis, a klub első embere. Az AS Roma és a Lyon korábbi edzőjét egy pillanatra sem fogadta el a közvélemény és a szurkolótábor, a Napoli elnöke utólag bevallotta, már a legelső munkanap ki kellett volna rúgnia a francia edzőt. Vagyis, mert a hol vicces, hol meg nagyon fárasztó és gyér szóvicceim ma sem hagytak magamra: már első nap azt kellett volna mondania, hogy grazia, Garcia! :) Neki 16 meccs jutott a Napoli kispadján, ennek éppen a felét nyerték meg. Nem tudom, milyen statisztikával fogja zárni Walter Mazzarri második nápolyi időszakát, de az ő újbóli kinevezése talán még nagyobb dilettantizmusról árulkodik. Ő eddig 14 meccsen ült a kispadon, ebből ötöt nyert meg a csapat. A bajnokságban 9 meccs és 3 győzelem. Közte vereség az Inter, a Juve és a Roma ellen is. Azt hiszem, az értelmező kéziszótárban nem ezt a szereplést találjuk kielemezve a javuló tendencia címszó alatt… A játékoskerete nem gyengébb a nápolyiaknak, mint az Atalantának, az AS Romának és a Laziónak. Nem jobb a Fiorentinának és a Bolognának sem, de jelenleg ők is előttük állnak – már pedig a tabella nem hazudik... Az edző személye ugyanakkor döntően befolyásolhatja a bajnokság végkimenetelét, már pedig Mazzarri eddig engem nem győzött meg. Ugyanakkor az is biztos, hogy a bajnokcsapat kulcsemberei közül többen, így például a kapus, Alex Meret, a középpálya egyik motorja, Frank Anguissa, s a gólpasszkirály Khvicha Kvaratskhelia is jóval gyengébb szezont futnak az előzőnél. Utóbbira lehet, ráférne egy (k)var(r)atszedés, muhaha… Victor Osimhen, a tavalyi gólkirály meg hol sérült, hol duzzog, hol meg az Afrika Kupán játszik, mint például most is.

Tipp: az Európa-Liga szereplést eléri a Napoli, de a BL idén álom marad!

 Kecskemét (Magyarország)

Szokták mondani, hogy egy újonc csapatot még visz a lendület, s a második szezon a sokkal nehezebb – talán ezt Kecskeméten is belátják már. Tavaly, valami elképesztő bravúrral ezüstérmes lett a frissen feljutó Kecskemét, kis költségvetésből, többnyire magyarokkal – fricskát adva ezzel gyakorlatilag az egész NB1-nek… Az idei szezon már kevésbé diadalmenet, ám még mindig elég nagy távolságban vannak a kieső helyektől. Én azonban amondó vagyok: a tavasszal van miért félniük Kecskeméten, mert a téli transzfer időszakban két legpiacképesebb kulcsjátékosukat is eladták: Szalai Gábor Svájcba, Szuhodovszki Soma pedig klubrekordért Debrecenbe igazolt. Az idei tippjeimet latolgató írásomban zalaegerszegi és kisvárdai kiesést vizionáltam, egyáltalán nem lehet nyugodt a Mezőkövesd sem – egy picivel kényelmesebb pozícióban van a Kecskemét, de tudjuk, hogy az NB1-ben a Fradin kívül a másik 11 csapat a kiesés elkerüléséért küzd. Így a Kecskemét is, élén a közelmúltban szerződést hosszabbító Szabó István vezetőedzővel. Remélem, nem ők húzzák majd a rövidebbet…

Tipp: Bent marad a Kecskemét az NB1-ben!

Számodra kik okozták eddig a szezon legnagyobb meglepetéseit és csalódásait? Mit vártok a folytatástól? Köszönöm a figyelmet!

A naptári év elején az ember általában fogadalmakat tesz, célokat tűz ki maga elé, tervez ezerrel. Én lelkes futballrajongóként meg jósolok, tippelek az adott évre, mindezt több, de inkább kevesebb sikerrel. Aztán szeretem azt is megnézni, vajon az előző év tippjeiből mennyi jött be, illetve mennyi ment nagyon félre. Jó ezeken utólag derülni – most is minden ki fog derülni! :)

Nem focitémájú cikk ajánlók 2023-ból:

Saját interjúk a magyar vízilabdázókkal a Nemzet aranyai című dokumentumfilm előtt

Szubjektív írás a pápalátogatásról

A Kowalsky meg a Vega és én

Hármas ikreink kétévesek lettek!

Matthew Perry, azaz Chandler Bing emlékére

Karácsonyi gondolatok - Vajon hol a Kisded?

Tavaly a jósgömb ezeket jelezte…

1. tipp: Bajnok lesz a Napoli és az Arsenal

Mindkét csapat vezette hazája bajnokságát, és meggyőző futballt is mutatott, de végül csak egyikük teljesítette be a karmát. A Napoli tükörsimán lett bajnok, elsősorban a szenzációs és végül 26 találattal gólkirályi címet szerző Victor Osimhen és a georgiai Khvicha Kvaratskhelia vezetésével (utóbbi 12 gól mellé kiosztott 10 gólpasszt!), annak ellenére, hogy a szezon előtt olyan klublegendák sora hagyta el az olasz maffia fellegvárát, mint Lorenzo Insigne vagy éppen Dries Mertens. Mivel a tipp pillanatában már 13 pont volt a nápolyiak előnye, ez a játék kicsit biztonságinak tűnt a részemről. Végül 16 pontot vertek a másodikra, ami nem az Inter, hanem nagy meglepetésre a Lazio lett. Az Arsenal nagyjából fél távnál 5 egységgel vezetett a Manchester City előtt, de még hátra volt mindkét rangadója Pep Guardioláék ellen, és utólag mondhatjuk, az a két vereség a bajnoki címbe került. Bár szerintem szezon előtt mindenki aláírta volna azt a bajnoki szereplést és a rég nem látott ezüstérmet, az Arsenal sokáig vezette a Premier League-t, és talán mások is voltak rajtam kívül, akik elképzelték már Mikel Arteta nyakában az aranyérmet. Talán idén? Ezt már inkább nem tippelem meg – most ráadásul nincsenek is az élen, és egy apró negatív spirálba kerültek, 3 nyeretlen és két vesztes bajnokival. (A rég nem látott ezüstéremről csak annyit: meg tudnátok mondani fejből, mikor volt az előző szezont megelőzően egyáltalán top4-ben az Arsenal? Én sem voltam biztos benne, így utánanéztem. A 2015/16-os szezonban, abban az őrült évben, amikor a Leicester City lett a bajnok. Akkor ezüstérmet szerzett az Arsenal, és utána hét szezont kellett várni arra, hogy újra dobogóra álljon, és bajnokesélyesként beszéljenek róla. Hét szűk esztendőt vajon most mi követ? Meglepődnék, ha idén lecsúsznának a dobogóról!)

AJÁNLÓ: Erőltetett menet után, BL tavasz előtt... (2023. február 13.)

Ajjajj... :(

2. tipp: Angliában és Olaszországban is kiesik egy-egy nagy múltú klub az élvonalból

Ez is csak félig jött be. A Sampdoria valóban menthetetlennek bizonyult, a Fradi jelenlegi vezetőedzőjével, Dejan Sztankoviccsal a kispadon egy gyalázatosan gyenge szezont követően kiestek a másodosztályba. A tipp megfogalmazásakor 20 meccs után 9 ponttal, 2 győzelemmel, és mindössze 8 (!!!) rúgott góllal álltak – csoda kellett volna a bent maradáshoz. Végül 3 győzelemmel, 19 ponttal, -47-es gólkülönbséggel és 8 ponttal a Cremonese mögött lett csontutolsó a genovai csapat. Az Everton viszont végül csodával határos módon megmenekült, és az új szezonban eddig egészen más arcukat mutatják – más kérdés, hogy egy 10 pontos büntetés miatt Sean Dyche fiainak a bent maradás kiharcolásánál sokkal vérmesebb reményeik így sem lehetnek…

Kérdés sem férhet ahhoz, hogy mi jártunk a legjobban... :)

 3. tipp: Lecsúsznak a „matracosok” a BL-ről, véget ér a Simeone – Atletico Madrid házasság

Hát az egyik legnagyobb melléfogásom ez volt tavaly… Tényleg nem nézett ki jól az Atletico Madrid, de a katari világbajnokság után megtáltosodtak, Antoine Griezmann élete formájában futballozott (15 gól és 16 gólpassz a szezon végére) és Alvaro Moráta is megbízhatóan termelte a gólokat. Simán meglett a harmadik hely, s csak egy ponttal végeztek a Real mögött a tabellán. A vb utáni 24 bajnokiból 16-ot megnyert a csapat – előtte 14 meccsének csak a felén szerzett három pontot, s csoportutolsóként kizúgott a Bajnokok Ligájából. Különösebben, Diego Simeone sem tűnik motiválatlannak, meglehet, titokban párterápián vett részt a két fél, de látszólag most újra minden rendben köztük és dúl a love. Vagy a lóvé, muhaha…

AJÁNLÓ: Biztos, hogy mindig az edző a hibás? (2023. április 26.)

Igaz történet alapján: Jan Oblak elveszítette a futóversenyt Brahim Diazzal szemben... Micsoda meccs lehetett a Real-Atletico, kár, hogy magyar csatorna nem közvetítette két napja...

4. tipp: Végre nem kell pótselejtezőt játszanunk az Eb részvételért

Na, végre egy tipp, ami miatt nem kell pironkodnom! :) Bár ez sem volt annyira bátor vállalás a részemről, mert egy 5 fős csoportból az első két csapat továbbjutott, és ebben a csoportban rajtunk kívül Szerbia, Montenegro, Bulgária és Litvánia volt még. Az elmúlt évek alapján a közvélemény szerintem a szerbek mögötti második helyet tartotta reálisnak. Én is úgy láttam, hogy a második hely biztos meglesz, és az egyenes ágú kijutást érhet – 1972 után először! De hogy csoportelsők és egész évben veretlenek leszünk? Na, ez felülmúlta minden képzeletemet! Bulgária ellen a Rossi-éra leglátványosabb félidejét produkáltuk (3-0, kár, hogy ennyinél megálltunk…), a kellemetlen Montenegro ellen, akkor még nem is tudtuk, mennyire fontos pontot szereztünk idegenben (0-0), a litvánok ellen Varga Barnabás megrúgta első válogatott gólját (majd a következő 3 selejtezőn is betalált), a szerbeket oda-vissza megvertük (na de milyen gólokkal!), s mindezek következtében eljutottunk oda, hogy volt 3 meccslabdánk a kijutáshoz! Az elsőt elszúrtuk, de legalább visszajöttünk Litvániában mínusz kettőről (2-2). A bolgárok ellen sem álltunk messze az égéstől, de a 97. percben jött az eu(ro)fória egy öngól formájában. Örülök, hogy a Montenegro elleni hazai meccsnek már csak a csoportelsőség és a veretlenség megőrzése miatt volt tétje – Szoboszlai két, illetve Nagy Ádám egy góljával hátrányból fordítva nyertünk. Egyelőre legyen elég ennyi, de annyit azért spoilerezek, hogy az idei tippjeim között lesz még szó a magyar válogatottról…

AJÁNLÓ: Már nem elátkozott tizenegy, avagy ami nem öl meg, az megerősít! (2023. október 10.)

Jó csapatunk, jó játékosaink vannak! :)

5. tipp: Erling Haaland 45 gól fölött végez a bajnokságban

Bármennyire is ellenállhatatlanul kezdett a norvég, már az ősszel eljutott 4 mesterhármasig, végül őt is rotálta Guardiola, hogy a legfontosabb pillanatokban csúcsformában legyen, így végül megállt 36 gólnál. Persze, ezzel is rekordot döntött a Premier League-t illetően… Az első 19 bajnokin 25 gólt szerzett, a másik 19 meccsen már csak 11-et. Az utolsó 5 PL mérkőzésén már csak egy gólt lőtt, többször lecserélték, az utolsó fordulóban például már pályára sem lépett.

AJÁNLÓ: Az édesebb szőlő reményében - gondolatok a 2023-as Aranylabda szavazásról (2023. október 31.)

6. Szoboszlai Dominik lesz a Bundesliga asszisztkirálya

Tippem leadásakor 8 gólpassznál tartott, a francia Randal Kolo Muani kettővel adott többet. Szoboszlai ezután már nem adott több asszisztot, az akkor még a Frankfurtot erősítő Kolo Muani 11-el fejezte be a szezont, s Dominiket többen is megelőzték: a kölni Florian Kainz (10), a bayernes Jamal Musiala (10) és a Mönchengladbachból Jonas Hofmann (9) is. De közülük senki sem igazolt a nyáron Liverpoolba! :)

AJÁNLÓ: BulgÁria, avagy miért nem kő, papír, ollóval ültetik le a kispadra a honi edzőket? (2023. március 31.)

Azért örüljünk annak, hogy magyarnak született... :)

7. Ősszel minimum nyolc honfitársunknak szurkolhatunk majd a top bajnokságokban

Hogy kikre számítottam? Ugye, Gulácsi Péter, Orbán Vilmos, Schäfer András, Szoboszlai Dominik és Sallai Roland adottak voltak. Mindannyian Bundesliga játékosok voltak, közülük Szoboszlai váltott, de maradt topligában, sőt, a Bundesligánál erősebb Premier League-be igazolt. Ez egyébként az egész 2023-as év talán legnagyobb magyar sztorija! Szalai Attila és Kerkez Milos klubváltását egész jól megtippeltem – Szalai a török Fenerbahcétól a német Hoffenheim együtteséhez került, míg Kerkez a holland AZ Alkmaart elhagyva az angol élvonalbeli Bournemouth futballistája lett. (Szalai egyelőre sajnos kevés lehetőséget kap, nem kezdett jól Németországban, de Kerkez alapember a briteknél, és csapata is elindult felfelé a tabellán.) Akire nyolcadikként számítottam, az Németh András volt, de klubja, a Hamburg maradt a másodosztályban, és vele együtt ő is. Mindenesetre, hogy ez a tippem végülis bejött, az annak köszönhető, hogy onnan jött a segítség, ahonnan a legkevésbé sem vártam: Loic Negót kiebrudalták Fehérvárról, de hiába 32 éves már, szintet lépett, és lecsapott rá szülőhazája egyik élvonalbeli csapata, a Le Havre. Láttuk tavaly, milyen fontos játékosa ő a válogatottnak, és klubcsapatában is megállja a helyét, rendszeresen játszik a francia bajnokságban. (Nem felejtkeztem el Bolla Bendegúzról sem, aki papíron a Premier League-ben szereplő Wolverhampton futballistája, de nem játszott még az angol bajnokságban, most is kölcsönben van, a svájci Servette játékosa.)

Az elmúlt évek legjobb magyar labdarúgói

8. A Chelsea ősszel legfeljebb az Európa Konferencia Ligában indul

Ott sem indult. Csődtömeg volt az egész tavalyi év. A 12. helyen fejezték be az idényt, 38 meccsen mindössze 11 győzelemmel, -9-es gólkülönbséggel. Túl egyszerű lenne azt tippelni, hogy idén sem indulnak a nemzetközi kupában, pedig hát nem áll valami jól a szénájuk most sem… Jelenleg tízedik helyen állnak, és az a helyzet, hogy az előttük álló 9 csapat szinte mindegyikében több potenciált látok.

Szégyen...

És akkor nézzük, idén mit mutat a jósgömb…

1. tipp: Helyet cserélnek a szabolcsiak, a Mezőkövesd viszont idén is megússza

Máris egy vágyálom a részemről: a Nyíregyháza vezeti a másodosztályt, és a 2015-ös kizárását követően visszakerülhet az élvonalba! Még a közel 100 km-re lévő Rozsályból is bérletem lenne a Szpari hazai meccseire… Azért érdekes ez, mert a nyáron még osztályozót kellett játszania a Nyíregyházának a Veszprémmel azért, hogy egyáltalán a másodosztályban maradhasson. Most meg az ő hátukat nézi az egész komplett mezőny a Vasassal, a Honvéddal és a Győrrel együtt – nagyot változott a világ félév alatt… Utóbbiak jelenleg a másodikak, én nem bánnám, ha ők lennének a másik feljutók annak dacára, hogy messze a Vasasnak van a legerősebb játékoskerete. A Szpari mindössze egyetlen vereséget szenvedett el az ősszel, kispadján a fiatal és ambiciózus Tímár Krisztián ül, s korábbi válogatott játékosok, Nagy Dominik és Géresi Krisztián csatlakoztak nyáron a kerethez, akik hát igencsak húzzák a csapat szekerét. Én nem bánom… Izgalmasak lennének a Nyíregyháza – Kisvárda rangadók, de ezt a feelinget nem a következő szezonban fogjuk megtapasztalni, mert a nem is olyan régen még ezüstérmes várdaiak lesznek az egyik kiesők. Révész Attila tulajdonos már saját elmondása szerint is mindent kihozott a Kisvárdából, már csak egy dologban nem volt részük: a kiesésben. De ami késik… Eljön! Immár a negyedik edző ül a várdai padon a szezonban, s bár Feczkó Tamással némi előrelépés megfigyelhető, ez a bent maradáshoz kevés lesz. A másik kiesőnek a kupagyőztes Zalaegerszeget tippelem, ahonnan túl sok meghatározó ember távozott pótlás nélkül a nyáron. Demjén Patrik, Mocsi Attila, Tajti Mátyás, hogy csak három nevet említsek. Boér Gábor bele is bukott az eredménytelenségbe, a korábbi kedvelt edző, Márton Gábor ült vissza a legkevésbé sem bársonyszékbe, hogy mentse, amit lehet. Meglátásom szerint az évek óta fix kiesőnek titulált Mezőkövesdnek megint lesz annyi mákja, hogy bent maradnak. A három leggyengébb csapat edzői közül talán nem Kuttor Attila a legjobb, de a karizmája és filozófiája több esetben is csodákat művelt már, viszont a legjobb kapus (Riccardo Piscitelli) és csatár (Sztefan Drazic) náluk játszik, és ez könnyen a különbséget jelentheti majd.

AJÁNLÓ: Elkezdődött a futballszezon (1. rész) – Magyarock: Fradi, Szoboszlai, válogatott és az NB1… (2023. szeptember 7.)

2. tipp: Szoboszlai Dominik kupát nyer első évében a Liverpoollal és betalál a kupadöntőben

A mondat első fele talán nem lenne annyira merész, de a második felével kiegészülve már annál izgalmasabban hangzik! Mondjuk a Liverpool előző szezonjára visszagondolva nem magától értődő, hogy idén kupákért küzdhetnek az Anfielden… Kezdjük azzal, hogy jelen sorok írásakor a Liverpool vezeti a Premier League-t! Ez akkor is nagyon örömteli, ha tudjuk, hogy a neheze még most jön, ráadásul sokszor igen nagy mázlija is volt a Klopp legénységnek. Bízzunk a legjobbakban, meg abban, hogy Szoboszlai tavasszal is kulcsember lesz a Mersey partján, és gólokkal, gólpasszokkal tud hozzájárulni a Liverpool sikereihez. Az előző évi ötödik helyezés után egyébként szerintem a dobogó idén már elégedetté tenné a szurkolókat, és a realitás valóban ez: a ManCity és az Arsenal még erősebbnek tűnik. Na de van még három kupasorozat, ahol áll a Liverpool! Az FA kupában komoly skalpot szereztek az előző hétvégén, az egyik legerősebb riválist, ráadásul kupaspecialista Arsenalt ejtették ki, ráadásul saját otthonában. A Ligakupában már az elődöntőben vannak, s mindössze a Fulham elleni párharcot kell megnyerniük a döntőért. (Az első meccset le is játszották a héten, a sérült Dominik nélkül hátrányból fordítva nyertek 2-1-re.) Nem lesz könnyű, de azért ez nem leküzdhetetlen akadály. Szoboszlai ráadásul a sorozat korábbi fázisában már kétszer is betalált: bombagólt szerzett a Leicester City és a West Ham United ellen is. Fekszik neki ez a sorozat. A Leipzigtől úgy köszönt el, hogy a Német Kupa döntőben betalált. Szerintem az angol ligakupa fináléjában is lesz gólja. Állnak még az Európa-Ligában is, igaz, ott eddig elég takaréklángon égtek, Dominik viszonylag keveset is játszott. Mindenesetre minél tovább jutnak, annál fontosabb szerep hárulhat rá. Csak a játék kedvéért: milyen lenne már, ha mondjuk az AC Milan elleni Európa-Liga döntő Szoboszlai Dominik 20 méteres bombagóljával dőlne el?

AJÁNLÓ: Nem tervezett írás egy tervezett karrierről (2023. július 4.)

Szalah mindenkit sakkban tart...:)

3. tipp: A Real Madrid Bajnokok Ligáját, Bellingham Aranylabdát nyer!

Továbbra sem értem, néhány jó vb meccsel miért nyerhette meg Lionel Messi a 8. Aranylabdáját, mindenesetre, ha idén nem őt látják a legjobbnak a Miaimi-ban nyújtott észvesztően és kriminálisan fenomenális teljesítménye után, szerintem Jude Bellinghamet fogják díjazni. Főleg, ha az angolokkal is nagyot alkot majd az Eb-n. (Bár láttunk már érdekes döntéseket a díjjal kapcsolatban…) Amit eddig újoncként a spanyol fővárosban leművelt, az emberfeletti. Karim Benzema hirtelen távozása után az egész nyár arról szólt Madridban, hogy kéne egy csatár, mert a 33 éves Joseluval nem lehet végigtolni egy egész szezont, és a brazil Rodrygo sem az a tipikus gólvágó kilences, erre fel ez a 20 éves angol, akinek a tojáshéj még mindig ott a fenekén, vezeti a spanyol bajnokság góllövőlistáját, duplájával nyerte a csapat az el clásicót, ráadásul több olyan meccs is volt, amin az utolsó percekben, pillanatokban magára vállalta a megmentő szerepét. Mindezt egy olyan Real Madridban teszi, ahol páratlan sérüléshullám miatt például alig van épkézláb védő. Ahol kényszerűségből az utánpótlásból kell játékosokat a padra ültetni. Közel sem számít favoritnak a Real Madrid a BL-ben, legalább 5 olyan együttes eszembe jut (Manchester City, Bayern München, Arsenal, Inter, PSG), akinek talán több az esélye a győzelemre, de egyik csapat ellen sem tartom esélytelennek a Madridot. A Bajnokok Ligája, tudjuk, hogy a Real Madrid játszótere. A csoportkört 6/6-os mérleggel zárták. Gondoljunk arra, mi történt két évvel ezelőtt. Az Ancelotti-faktor, még mindig egy nyomós érv. A középpálya pokoli erős, akár Modricék, akár a fiatalok, Camavinga és Valverde játszanak. A télen azért a védelmet erősíteni kellene. Jelenleg Jude Bellingham talán a világ legjobb formában lévő játékosa, és ő bárki ellen jelentheti a különbséget. A spanyol bajnokságban, bár a meglepetéscsapat Girona velük azonos pontszámmal áll, a Barcelona például 7 ponttal már lemaradt. Nem mondom, hogy ez behozhatatlan hátrány, de azért nem is kevés. Nem minden meccsen sziporkázik a Madrid, de azért elég meggyőzőek, a védelmük nagyon rendben van, pedig a hátsó alakzatból sorra dőlnek ki az emberek (jellemző, hogy az első számú kapus, Courtois az egész szezont kihagyja, de a helyére érkező Kepa is megsérült, így jelenleg az ukrán Andrij Lunin véd – és milyen jól!), idén ők a tavalyi Barcelona, már ami a pompás védekezést és a kevés kapott gólt illeti. Bellingham 21 éves kora előtt szinte mindent elérhet, a képességei megvannak hozzá. Persze, egy olyan univerzumban, ahol még Messi futballozik, lehet, Bellingham Aranylabdájához a BL cím, egy EB győzelem, a hazai pontvadászat megnyerése és egy gólkirályi cím sem lesz elég…

AJÁNLÓ: Bajnokok Ligája, a Real Madrid igazi játszótere (2023. március 7.)

Joselu lehetőségei, ha máshová születik... :)

4. tipp: Erik Ten Haag-ot még a nyár előtt kirúgják

A Manchester United történelmi mélységekben. Immár lassan 11 éve, mióta Sir Alex nyugdíjba ment, de ez most tényleg a poklok pokla a Vörös Ördögöknél. 20 bajnoki, 9 vereség, mindössze 8. hely. Kilátástalan futball, és megkérdőjelezhető edzői döntések. Emlékszünk az edző balhéjára Cristiano Ronaldóval, ami után az ötszörös Aranylabdásnak távoznia kellett – nos, azóta nincs góllövője az Unitednak, CR7 pedig a 2023-as esztendő legeredményesebb góllövője lett 54 (!) góllal, közel 39 évesen. A holland Erik Ten Haag összerúgta a port az egyik legtehetségesebb fiatal játékossal, aki ráadásul angol is – Jadon Sancho pedig, hogy pályafutása ne rekedjen meg, azt tette, amit a hiénák javasoltak Szimbának az Oroszlánkirályban: menekült, futott és vissza se nézett – pechére, a Dortmund csak félévre kölcsönözte ki, de a semminél ez is sokkal jobb. Hazudott gyakorlatilag David de Geával kapcsolatban – új szerződést ígért neki, dicsérte, fontos láncszemnek tartotta, majd gyakorlatilag kirúgta a klublegendát André Onana kedvéért, aki eddig minimum megosztó személyiség teljesítménye okán a szurkolók körében… (Most hetekig ráadásul nem is lesz az Afrikai Nemzetek Kupája miatt…) Anthony többször bizonyította már, hogy nem ManUnited szint, mégis érthetetlenül favorizálja őt a holland. Csoportutolsóként kizúgtak egy nem túl nehéz BL csoportból. Csak 9 pontra van ugyan a BL-t jelentő negyedik hely, de az a helyzet, hogy ég és föld a különbség a jelenlegi top4 (Liverpool, Aston Villa, ManCity, Arsenal) és a United között, de sokkal meggyőzőbb a Tottenham és a West Ham is. Ebből lehet, egyáltalán nem lesz kupaindulás tavasz végére. Ha ez így lesz, nehezen tudom elképzelni, hogy Ten Haag megtarthatja az állását – s ha valóban lapátra teszik, Erik, a viking aligha lesz akkor víg king…

AJÁNLÓ: Elég volt… (2023. augusztus 9.)

5. tipp: Harry Kane rekordot dönt, de a Bayern sorozata megszakad

Nem tudom, van-e még olyan Bayern München szurkoló, aki visszasírja Robert Lewandowskit (biztosan akad, a lengyel gólgép nehezen felejthető lesz arrafelé…), mindenesetre Harry Kane antréja nem volt különösebben rossz a bajor fővárosban: 15 meccsen 21 gól és 5 gólpassz. Senki, ismétlem, senki nem kezdett így Németország legsikeresebb együttesében, még a nagy Gerd Müller és Robert barátunk sem. Eddig 3 olyan bajnoki volt csupán, amin ne szerzett volna gólt az idényben, s van már 3 mesterhármasa is. Úgy illeszkedik a csapatba, mintha egész életében ott játszott volna! Lewa 20 gólt szerzett az első 15 fordulóban, abban az idényében, amikor megdöntötte Gerd Müller 40 gólos rekordját. Ha így folytatja Harry herceg, gyerekjáték lesz megdöntenie a lengyel gólcsúcsát. Én mégis merész tippre vállalkozom, mert az ősz alapján úgy vélem, Harry Kane páratlan gólmennyisége ellenére nem nyerik meg a Bundesligát. A legutóbbi 11 évben övék lett a Salátástál – a 2011/12-es szezonban a Jürgen Klopp vezette Borussia Dortmund tudott utoljára beleköpni a bajor sörbe… A Bayer Leverkusen személyében ugyanis végre méltó riválisra leltek! A Bayert új játékosai repítik: Alejandro Grimaldónak védő létére már 7 gólja van (a középhátvéd Jeremie Frimpong is betalált már egyébként ötször), Granit Xhaka a rutint képviseli a középpályán, Victor Boniface a Bundesliga 3. legjobb középcsatára és Jonas Hofmann is sokat hozzá tud tenni a csapat támadójátékához. Mindezek mellett az egyik legnagyobb erősítés, hogy Florian Wirtz egészséges volt egész ősszel. Az egész német focinak jót tenne, és növelné a Nationalelf Eb esélyeit is, ha a még mindig csak 20 éves Wirtzből nem lenne az új Marco Reus. A „gyógyszergyári” csapat meccsei nagy részén látványos támadófocit játszik, a topligákat tekintve egyedüliként veretlen a Leverkusen, mégis bátor vállalás ez a részemről. Hogy jobb lenne-e a 2002-es garnitúránál ez a csapat, amikor Michael Ballack, Lúcio, Dimitar Berbatov, Yildiray Bastürk-szintű spílerek játszottak az együttesben, az idő majd eldönti, mindenesetre, ha nevéhez méltóan idén is sok mindenkit lever a ’kusen, nem tartom esélytelennek a trónfosztást. És akkor majd szívhatják a fogukat Dortmundban, hogy ez nekik is sikerülhetett volna tavaly…

AJÁNLÓ: Elkezdődött a futballszezon (3. rész) – Az élet Cristiano, Lionel, Karim és Neymi után… (2023. szeptember 20.)

6. tipp: Messi és Ronaldo is kontinensbajnok lesz idén!

Utoljára még robbantanak egy nagyot… Lionel Messi 2022 karácsonyán ugye a világbajnoki címet is kipipálhatta, így már minden létező trófeát besöpört. (Mondjuk, Európa-bajnoki címe továbbra sincs a szerencsétlennek…) Argentína nagyrészt neki köszönhette történelme negyedik vb győzelmét. Ahhoz nem kell nagy jóstehetség, hogy lássuk, ők a favoritok az idei centenáriumi Copa Americán, már csak azért is, mert Brazília történelmi mélységekben van jelenleg, papíron legjobb játékosuk, Neymar pedig keresztszalag-szakadás miatt biztosan nem lesz ott a tornán. Óriási meglepetés lenne, ha ez a torna nem az önbizalommal teli albiceleste sikerével érne véget. Nagyobb izgalmakat várok a németországi Eb-től, ahol szerintem 3 potenciális esélyes van, legalábbis a közelmúltat vizsgálva: a franciák, az angolok és a portugálok. Jól olvastátok, a portugálok, ahol a vb után sokak megelégedésére végül eltakarították a korábbi sikerkapitányt, Fernando Santost (akit azóta a lengyel válogatottól is kirúgtak…), és a korábbi belga szövetségi kapitányt, Roberto Martinezt nevezték ki a helyére, aki továbbra is a 3 héten belül a 39-et is betöltő Cristiano Ronaldóra építi a támadójátékot. Ez mondjuk veszélyes is lehet, mert ő visszamenni védekezni biztos nem fog, de legyünk őszinték: Cristiano Ronaldo – még mindig Cristiano Ronaldo! 10 gólt lőtt a selejtezősorozatban, amivel második lett a góllövőlistán. Annyira motivált, mint 10-15 éve.  A naptári évben összesen 54 gólt szerzett. Biztos vagyok abban, hogy azt is jobban fogja már viselni, ha a 60. perc környékén lecserélik. Hibátlan mérleggel, mindössze két kapott góllal abszolválták a portugálok a selejtezősorozatot, ami akkor is figyelemreméltó és bravúros teljesítmény, ha tudjuk, hogy Szlovákia, Luxemburg és Bosznia-Hercegovina voltak az ellenfelek. Sok minden kell a portugál győzelemhez, de én teszek egy merész tippet: a Rubén Dias, Joao Cancelo, Bernardo Silva, Bruno Fernandes, Diogo Jota, Rafael Leao és Cristiano Ronaldo fémjelezte portugál válogatott megnyeri a 2024-es Európa-bajnokságot! Csak aztán a magyarok elleni fináléban CR7 nehogy megint csárdást járjon… :)

AJÁNLÓ: A király és az alattvalók? Pelé = Mes si + Cristia no… (2023. január 10.)

7. tipp: Negyeddöntőbe jut a foci válogatott az Eb-n

Amikor az imént azt írtam, a portugálokkal Eb döntőt játszunk majd, nem álltam tudatmódosító szer hatása alatt, de nem is gondoltam véresen komolyan. Ugyanakkor, az nem baj, ha merünk nagyot álmodni, nem elfelejtve, hogy a továbbjutást sem adják majd ingyen Németországban. Azt azért szögezzük le: nem került könnyű csoportba a magyar válogatott a nyári Eb-n. Persze, az első kalapból mellénk sorsolt németeknél első ránézésre veszélyesebbnek tűnnek a franciák, az angolok, a portugálok és a spanyolok is, de ne higgyük azt, hogy a pocsék formában lévő németek ellen nem kell majd vért izzadnunk a jó eredményért. Egyrészt, mert hazai pályán játszanak, saját közönségük biztos megtámogatja majd őket – és ki tudja, lehet a VAR-os időkben is lejthet picit az a hazai pálya. Másrészt, mert a német tipikus kupacsapat, amikor kell, felszívják magukat (mondjuk az utolsó két vb-n éppen égtek, mint a Reichstag). Harmadrészt, mert ott van Neuer, Gündogan, Goretzka, Kimmich, Wirtz, Havertz és Gnabry… Nekünk azért ennyi topjátékosunk továbbra sincs. De szervezettségben felvehetjük velük a versenyt! A skótokat nem szabad leírni, a spanyolokat egyszer megverték a csoportban, s megelőzték a norvégokat és Georgiát is a selejtezőkön. Svájc ellen kevés a közelmúltbeli sikerélményünk, a legnagyobb sztárjai szerencsére nem fiatalok, de azért első számú kapusuk az Inter hálója előtt repked hétről hétre, legfontosabb játékosuk pedig a Leverkusennel tarol idén. Szerintem egyik meccsen sem mi leszünk az esélyesek, de többször bizonyítottuk már az elmúlt években, hogy jól áll nekünk az esélytelenség. Ha továbbmegyünk a csoportból, az előbb említett felsőkategóriás együtteseken kívül én egy válogatottra sem mondanám, hogy ne lenne sanszunk ellene. 2016-ban is jó csapatunk volt, de akkor a roppant erős(nek gondolt) belgák megálljt parancsoltak a 16 között. Legutóbb a halálcsoportból nem sikerült továbbmenni, de kivívtuk egy kontinens tiszteletét – egészen a 84. percig úgy tűnt, hogy mi leszünk a németek hóhérai. Idén ideje szintet lépni, menjünk még egy kört! Miért vagyok ennyire optimista? 4 tényező miatt. 1. A kapitány személye. Szerintem Marco Rossival sikerülhet. 2. A csapategység. Egész évben, sőt, már évek óta ezt látjuk. 3. Egyéniségek. Végre vannak nálunk is! Szoboszlai Dominik világklasszis! Sallai Roland az egyik nem is olyan titkos fegyverünk! Varga Barnabás személyében megvan Szalai Ádám utódja, aki nála ráadásul sokkal gólerősebb is! Dibusz Dénes igazi bravúrkapus. Orbán Vilmos a védelmünket rázza gatyába. 4. A szurkolótábor. Szinte hazai pályán érezhetjük majd magunkat, legalábbis annyi szurkoló igényelt jegyet a meccsekre… Csapat és közönsége egymásra talált, aki nem jut be, a stadionon kívül fog üvölteni, bent is meghallják majd. A magyar szurkolókra idén is számíthat a válogatott! Ha elkerül minket az a sérüléshullám, ami tavaly sajnos nem kímélte a csapatot, tehát, hogy egyszerre volt sérült Orbán, Sallai, Varga, tehát a 4 legjobb játékosunkból három, ha Schäfer András is egészséges lesz, és ha Dárdai Márton a magyar válogatottat választja, és beépül addig a védelembe, szerintem nemzeti csapatunk bármit elérhet az Európa-bajnokságon. De a legjobb nyolcat mindenképp!

AJÁNLÓ: „Ez jó mulatság, férfimunka volt!” – veretlenül és csoportelsőként ott vagyunk az Eb-n! (2023. november 24.)

Amire emlékezni fogok 2023-ból…

A 2023-as évről mi jut elsőként eszembe? A válogatott veretlen menetelése – ott vagyunk csoportelsőként az Európa-bajnokságon, ráadásul a nálunk erősebbnek tartott szerbeket oda-vissza legyőztük!

A Fradit három edző is irányította! Sztanyiszlav Csercseszov csúnyán megbukott, pedig tavasszal hosszú idő után még nemzetközi meccseket játszhatott a Ferencváros – aztán a feröeri Kí Klaksvik megmutatta a Groupamában, merre van az arra… Máté Csaba másodedzővel szárnyalt a Fradi, hatosával rúgta a gólokat, az Európa Konferencialiga csoportkörbe jutással a maximumot is kihozta eredményesség tekintetében – mégis mennie kellett. Dejan Sztankoviccsal még nem nagyon van arculata a csapatnak, de veretlenül továbbment a Konferencialigában, így ez a cél teljesült – a magyar NB1-et viszont hosszú idő után a téli szünetben nem ők, hanem a Paks vezeti!

AJÁNLÓ: Auf Wiedersehen! – Nem csak a BL álmoknak mondott búcsút a Fradi… (2023. július 21.)

Vajon két meccs között elkészült ez a süti? :)

A Napoli hosszú évek próbálkozása után révbe ért, és a Maradona-féle együttes óta először bajnok lett, ráadásul tükörsimán, gyakorlatilag már ősszel megnyerte a bajnokságot.

AJÁNLÓ: Trendek és menetrendek, avagy az InterCity két nap múlva indul! - BL döntő beharangozó (2023. június 8.)

A Manchester City végre valahára megnyerte a Bajnokok Ligáját! Amennyi pénzt pumpáltak az elmúlt évtizedben a csapatba, csoda, hogy ez nem történt meg hamarabb… Pep Guardiola a futballtörténelem első edzője, aki kétszer is triplázni tudott, ráadásul két különböző együttessel nyerte meg egyazon évben a bajnokságot, a hazai kupát és a Bajnokok Ligáját.

AJÁNLÓ: Most akkor nyert vagy veszített a futballvilág a Manchester City BL győzelmével? – VISSZAPILLANTÓ (2023. június 23.)

A Manchester United krónikus csatárhiányban szenved...

A Barcelona mindössze 20 kapott góllal, rájuk nem jellemző stabil védekezéssel, rengeteg 1-0-s győzelemmel, Ter Stegen parádéival lett spanyol bajnok!

Sztárok sora hagyta el Európát, a célállomás a legtöbb esetben Szaúd-Arábia volt! Cristiano Ronaldo kezdte a sort, és Lionel Messi is elhagyta az öreg kontinenst, igaz, ő inkább Amerikát választotta. Meg tudom érteni.

AJÁNLÓ: Elkezdődött a futballszezon (2. rész) – szaúDilik, Al-világgal, de Al-ázat nélkül… (2023. szeptember 17.)

Még ebben is hasonlítanak...

Szoboszlai Dominik 70 millió euróért egy Premier League élcsapathoz igazolt, a Liverpoolhoz, ahol ráadásul megkapta Steven Gerrard legendás, 8-as mezszámát! Az ősszel Jürgen Klopp minden bajnokin pályára küldte, majdnem mindig kezdőként! Egy másik válogatott játékosunk is a PL-be igazolt: Kerkez Milos miatt sokan lettünk Bournemouth szurkolók!

Megható pillanatok: Marco Rossinak honfitársa, a világbajnok és Aranylabdás, Fabio Cannavaro, míg Szoboszlai Dominiknek volt csapattársa és csapatkapitány elődje, Szalai Ádám adta át a díjat

Liverpool – Real Madrid: 2-5. Az első félidő nagyon színvonalas volt, mindkét kapus tőle szokatlanul potyázott egyet, Darwin Nunez meg sarokkal lőtt egy csodás gólt. A Pool 2-0-ra vezetett… A második félidőben hamar eldőlt. Az ötödik gól már kicsit megalázó volt az angolokra nézve… Karim Benzema és Vinicius Junior is kettőt lőtt, de Luka Modric is nagyot játszott. A visszavágón 1-0-ra győzött a Real – szerintem az odavágó volt a tavasz legjobb BL meccse.

 Liverpool – Manchester United: 7-0. Az első félidő végén rúgta az elsőt a Pool, a másodikban erre rápakoltak hatot. Így szétzuhanni csapatot keveset láttam… A vége nagyon csúnya lett… Pedig 0-0-nál még a Unitednek volt érvénytelen gólja…

Newcastle – Tottenham: 6-1. 9 perc után 3-0, 21 perc után 5-0. Őrült félidő volt. Szép gólokat lőttek a „szarkák”, de mintha a Tottenham védői másnaposan játszottak volna, csak lézengtek a pályán.

Liverpool – Tottenham: 4-3. Curtis Jones és Luis Diaz góljaival 5 perc után 2-0, majd negyedóra elteltével Salah háromra növelte az előnyt. Ám a Tottenham ezúttal visszajött a meccsbe: a 93. percben kiegyenlített Richarlison. Aztán a középkezdés után egy kapitális védelmi hibát követően, a 94. percben Diogo Jota mégiscsak megnyerte a meccset a Pool-nak…

Azért tavaly is bebizonyosodott, hogy a Premier League a világ legjobb bajnoksága… Milyen meccseket játszottak ott… És ennek nyár óta már két honfitársunk is részese! Hajrá Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos!!!

Köszönöm, hogy tavaly is velem tartottatok! Tartsátok meg ezt a jó szokásotokat 2024-ben is! Ti miket jósoltok az idei évre?

Engedjék meg, hogy egy személyes történettel indítsak. Teodor fiam hetek óta, az adventi időszakban a saját játék betlehemével játszik otthon. Megvoltak a figurák: Mária, József, a pásztorok, a királyok, még állatok is voltak. Egy valaki azonban hiányzott: a kis Jézus. Aki valaha gyermeket nevelt, vagy jelenleg is kisgyermeke van, annak nem kell magyarázni, hogy egy gyerek könnyen el tud tüntetni bármit. Nos, tavaly még megvolt, de valahogy a kis Jézus eltűnt a Betlehemből. A legfontosabb figura. A központi alakja a betlehemi történetnek. A 4 és féléves fiam ezt még máshogy éli meg és értelmezi, ugyanakkor elgondolkodtatott engem is ez a hiány az elmúlt hetekben: vajon Jézus nélkül lehet igazi a Betlehem? Kiről szól a mi karácsonyunk?

A kérdés költői volt, és bízom abban, hogy mindnyájan tudjuk a választ. Szenteste Izajás prófétát idézzük évről évre különböző szertartásainkon: „A nép, mely sötétségben jár vala, nagy világosságot láta; a halálárnyék tartományában lakóknak világosság támada…” Ez nem csupán egy 2500 – 2800 évvel ezelőtt érvényes jóslat, vagy prófétai bölcselkedés, nem pusztán egy idézet Izajás prófétától, mert konkrétan ez történik ma is. Ez maga az életünk. Hiszen mi vagyunk a sötétségben járó nép. Sokszor szó szerint, még gyakrabban talán átvitt értelemben. A szó szerinti értelem ellen könnyű tenni: felkapcsoljuk a villanyt, gyertyát gyújtunk, elővesszük a fiók mélyéről az elemlámpát, világítunk telefonnal, vagy bekapcsoljuk a televíziót, hiszen onnan is fény szűrődik. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy fényességet teremtsünk magunk körül. Az ember fél a sötéttől. Kérdés, hol éli, hol érzi a sötétséget: kívül vagy belül. Ha belül, bennünk van sötétség, ha átvitt értelemben élünk sötétségben, ott nagyobb a baj.

A nép, ami sötétségben járt, nagy világosságot lát… Sokszor csak a sötétséget látjuk, és a világosságról tudomást sem akarunk venni. Nagy emberi hibánk, amikor csak a rosszat vesszük észre. Csak kritizálni tudunk, semmivel nem vagyunk megelégedve, és nem tudunk semminek sem örülni. Jobb így élni? Befelé fordulva, a világot kizárva, negatív és sötét gondolatokkal, negatív és sötét életszemlélettel? Mennyivel könnyebb és szebb lenne az élet, ha megtanulnánk hálásak lenni! Nem csak többre és többre vágyni, mert ugye határ a csillagos ég, hanem megelégedni mindazzal, amink van, ami a rendelkezésünkre áll. Tárjuk ki az üres tenyerünket Isten elé, és Ő nem üresen fogja azt visszazárni. Megtölti „tartalommal”, olyan dolgokkal, amikre mindnyájunknak szüksége lenne, de hiányzik manapság: a szeretet, a hit, a béke, a remény, a türelem és az alázat.

Persze, mondani azt mindig könnyebb, mint életre is váltani. A karácsony az éjszakában kezdődik el, ez vitathatatlan. Sötét lehet az éjszaka, ha az első karácsonyt kell egyedül, szerető házastársam, életem párja vagy egy hozzám igazán közel álló ember nélkül tölteni. Ha már nem ölelhetem őt meg többé Karácsony szent éjszakáján. Sötét lehet az éjszaka, ha válságba került a házasságom, és nem látom a kiutat, a fényt az alagút végén, hogy rendbe tegyük a kapcsolatunkat, rendezzük a viszonyt. Sötét lehet az éjszaka, ha egy betegség, egy baleset, egy balszerencse miatt szorongok, szenvedek, és az egész életet értelmetlennek látom. Sötét lehet az éjszaka, ha embertársi kapcsolataimmal nem tudok elszámolni. Egy megromlott szülő-lánya, nagyszülő-unoka viszony, testvérek közötti konfliktus esetén, amiből annyival találkozni itt, a mi falvainkban és egyházközségeinkben is, érdemes elgondolkodni: megéri? A karácsony a béke ünnepe kéne, hogy legyen. Borzasztó látni, hogy a szomszédos országban lassan már két éve háború zajlik, de a világ más területein is országok állnak harcban egymással és érdekkülönbségek, a hatalom, a pénz miatt életeket oltanak ki, családokat tesznek tönkre – és akkor mi, akik itt vagyunk egymásnak, akiknek annyi lenne a küldetésük, hogy szeressék egymást, generálunk magunknak háborút. Hogy kívánjunk egymásnak békés ünnepet, hogy lesz békés a karácsony, ha mi nem tudunk egymással kiengesztelődni, ha mi nem tudunk egymással békében élni? A harag, a gyűlölet, az irigység, a rosszindulat felemészti az embert… Ady Endre egyik híres versének sóhajai jutnak eszembe: De jó volna ünnepelni, de jó volna fohászkodni, de jó volna megnyugodni, de jó volna a világgal kibékülni, szeretetben üdvözülni. De jó volna imádni az Istent, és egymást szeretni… De jó volna. Így fejezi be Ady a versét: „Karácsonyi rege, ha valóra válna, igazi boldogság szállna a világra.” Ezt a boldogságot keressük mi karácsony körül – de vajon nem álom és illúzió csupán, hogy ez a boldogság még elérhető számunkra?

Ennyi negatív gondolat után azért hadd mondjak valami jót is: Izajás próféta szavai nem érnek véget a sötétséggel. „A nép, mely sötétségben jár, nagy világosságot láta, a halálárnyék tartományában lakóknak világosság támada…” – s hogy ezt a világosságot mi hozza el, a folytatásból megtudjuk: „Mert kisded született nekünk és fiú adatott nekünk; kinek vállán van a fejedelemség, és az ő békességének nem lesz vége. Ő a nagy szövetség angyala, csodálatos, tanácsadó, a béke fejedelme, a jövendőség atyja…” Ő Jézus Krisztus, a Megváltó! Nem lehet sötét annyira egyetlen éjszaka sem, hogy ne lenne utána világosság! Nem kerülhet az ember annyira mélypontra, nem érhet annyi keserűség, fájdalom és szenvedés bennünket, hogy el kellene veszítenünk a reményt. Minden élethelyzetből talpra lehet állni! Látjuk, karácsony éjszaka mennyire sötét és kilátástalan volt minden. De az angyalok, illetve egy csillag fényt árasztott. Ez akkor a Mindent jelentette a pásztoroknak és a napkeleti bölcseknek. Nekünk is észre kell vennünk a fényt. Nem elég látnunk a sötétséget, és nem elég belenyugodnunk, hogy ezen nem tudunk változtatni. A fény nem más, mint maga Jézus Krisztus, aki az Evangéliumban nem árul zsákbamacskát, hanem kerekperec kimondja: „Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem az élet világossága lesz nála.” Minden karácsony egyik fő üzenete, hogy életünket nem kell egyedül, magunkra hagyottan élnünk, szenvedéseinket nem kell többé egyedül szenvednünk, mert Jézus Krisztusban nagy világosságot látunk, aki egészen fényessé teszi a mi sötétségünket. És ezáltal a mi ünnepünket is.

A fenyőfa díszítheti otthonainkat, az ajándék örömet szerez a gyermekeknek, jól esik együtt lenni családi körben, kiszakadni a hétköznapi kerékvágásból, pörgésből, mókuskerékből, finomakat enni, meginni egy-két pohár bort, ha meg még ezek mellé egy kis hó is esik, tökéletesen idilli minden. De ezek mind csak kiegészítői Karácsony ünnepének. Mint ahogy a betlehemi istálló fő elemei sem a pásztorok, a királyok, de még csak nem is Mária és József voltak. A Kisded Csecsemő. A Kis Jézus. Az Ő születésére emlékezünk évről évre. Minden más csak díszlet és mellékszereplő. És itt visszatérhetünk nyitó gondolatomhoz: az elveszített kis Jézushoz. Az adventi vásárlási láz, a giccses karácsonyfadíszek, az év végi határidős feladatok és munkahelyi lezárások, a finomabbnál finomabb karácsonyi ételek készítése és kóstolása közben mi is oly gyakran elveszítjük ünnepünk tárgyát, megfeledkezünk arról, mit is ünneplünk ilyenkor. Miért beszélhetünk egyáltalán karácsony szent ünnepéről?

Vajon az én karácsonyi ünneplésemben, gondolataimban milyen szerepet játszik, ott van-e egyáltalán a Megváltó Krisztus?