Felbecsülhetetlen a szerepe a kántornak egy egyházközség életében, különösen a liturgikus szolgálatokban. Egy jó kántor áldás és ajándék a közösség számára. A pap akkor tudja igazán átadni magát az istentiszteletek alkalmával az imádságnak, ha van, aki vezesse az éneket, mert ismeri a szertartások menetét és dallamait. Ha nincs a közösségnek kántora, fel van adva a lecke az adott lelkipásztornak, hogy az oltár körül történő cselekmények és az imádság mellett az énekvezetésre is odafigyeljen. Magyarország legkeletibb csücskében van egy pici falu, Rozsály, ahol élt valaki, aki több mint hét évtizeden keresztül szolgált kántorként. Sajnos személyesen nem ismerhettem; két évvel Rozsályba költözésünk előtt elhunyt. Idén lett volna 100 éves Tarcza Laci bácsi, én pedig eme jeles évforduló kapcsán egyik dédunokájának a róla szóló házidolgozata és Márta lányának a személyes kiegészítései segítségével, korábban vele szolgáló görögkatolikus papokat is megszólaltatva szeretnék emléket állítani neki.

„Ő a hang birtokosa, az utolsó mohikán, az egyetlen ember az országban, aki mára hetvenhárom éve lát el görögkatolikus kántori szolgálatot Rozsályban. Élete, töretlen szolgálata, hite, alázata, családszeretete, aktivitása példaértékű.” Juhász Zsombor, a dédunoka méltatja így dolgozatában írásom főszereplőjét. S hogy ez nem csak egy közeli családtag elfogult megnyilvánulása, alátámasztja, hogy bárkit megkérdeztem a faluban, de még a megszólaltatott paptestvérek is osztották ezt a véleményt. Tarcza László 1924. március 30-án született, idén nagyszombaton ünnepelte volna a 100. születésnapját! 2018. szeptember 18-án távozott el az élők sorából – 95. életévében. Irigylésre méltóan szép kort élt meg, ráadásul szinte végig makkegészségesen. Utolsó 5 évét, felesége elvesztése után már lányánál, Tyukodon töltötte, s még ott, bőven a 90 felett is vállalta a kántorizálást! Leírni is félelmetes; Rozsályban 8 (!) pap mellett szolgált: Galamb György, Fülöp Miklós, Vajdics János, id. Tóth Elek, Ihnáth János, Gorcsa György, Orosz István és Kiss Andor. Érdemei elismeréseként komoly kitüntetésben is részesült: Magyarország köztársasági elnöke, hét évtizedes kántori szolgálatát megköszönve a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta neki.

Édesapja cipész volt, édesanyja a család tulajdonában lévő boltban dolgozott. Három éves korában elveszítette az édesapját. Édesanyja egyedül maradt három gyermekkel, újra férjhez ment, és Budapestre költözött. A gyermek László az apai nagyszülőkkel Rozsályban maradt. Később az apai nagypapa kérte, hogy maradjon a gyerek nála, mert elhunyt fiát látta unokájában. Kezdettől vallásos neveltetésben részesült. Kérdés sem volt, hogy menni kell vasárnap templomba. Mennyivel másabb idők voltak azok… A szertartások menetét, az énekeket igen korán megtanulta. Nem csak szép hangja, de nagyon jó hallása is volt. Ekkor még egy apai unokatestvér segített a papnak az éneklésben, de ő 1939-ben meghalt.  Nem sokkal ezután nagyapját is elveszítette – főhősünk mindössze 16 éves volt ekkor. Ezután gyermektelen nagybátyja nevelte Lászlót.

1940-ben új pap érkezett a faluba, aki buzdította a fiatal srácot az éneklésre. Élete első vecsernyéjét túlizgulta, a betűket is alig látta, mégis hatalmas dicséretet kapott a paptól. „A cigány a lovát nem tudja úgy dicsérni, mint ahogy akkor megdicsértek.” Nem érezte jogosnak a dicséretet, viszont ettől erőre kapott, kellett ez a támogatás a pályája elején. 1942-ben küldték először kántorképzőbe, amit Hajdúdorogon tartottak. Csatlakozott a KALOT-hoz (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete), ami nemcsak a vallási, hanem a népi hagyományok, zene, művészet, mezőgazdaság és ipari tevékenységek mélyítését is megcélozta. A kántorképző alatt bekapcsolódott a Gyöngyös bokréta mozgalomba is. Itt népi táncra tanították őket. A kántorképző végeztével, a faluba hazatérve, a falu apraja-nagyjával megtanították ezeket a népi táncokat. 1946. december 26-án kötött házasságot Sturovics Máriával. Öt lányuk született.

A TSZ-ben dolgozott, mint szinte mindenki más: nappali őr volt és a csikókat gondozta. Nem igen volt választási lehetőségük: a földtulajdonosokat lelki és fizikai erőszakkal kényszerítették a Termelő Szövetkezetbe való belépésre. Nehéz idők voltak azok, amiket az én generációm csak hallomásokból és történelemkönyvekből ismer. Az ’50-es években kezdődő kommunista rendszer célja nemcsak az egyházak háttérbe szorítása, hanem konkrétan leépítése, megszüntetése volt. Egy faluban értelemszerűen mindenki ismert mindenkit. Akkorára nyolc falu határában tudták, hogy Tarcza László a görögkatolikus kántor. Egy templomba járó ember. El is kezdődött a „szurkálás” az irányába. Szerencsére a TSZ elnök is hívő családból származott, az ő jóindulatára lehetett számítani. Azt sikerült elérnie, hogy amikor egyházi elfoglaltsága volt (például egy temetés), a TSZ-ben nem lehetett beosztani munkára. Volt olyan, hogy a felesége ment be helyette, míg a férje az egyházi szolgálatot végezte. Ebből a szempontból az egyik legérdekesebb kántori feladat a házszentelés volt. Akkor sokkal nagyobb volt a falu, mégis, Vízkereszt után két nap alatt bejárták az összes házat. Mindenkihez be kellett menni. Azokhoz is, akik a TSZ-ben dolgoztak, akik a falu vezetői voltak, és akik egyébként nem néztek jó szemmel az Egyházra…

Tarcza László nemcsak a nagybetűs életben kapott társat maga mellé, de a kántori szolgálatban is. Lánya, Juhász Jánosné Tarcza Márta így emlékszik vissza ezekre az időkre. „1959-től már rendszeresen volt kántortársa Sturovics Antal személyében, aki jól megtanulta a szertartásokat és szép hangjával nagy segítséget jelentett a különféle ünnepi alkalmakon. Ő fiatalabb volt édesapámnál, de sajnos 14 évvel korábban meghalt. Nagyon mélyen érintette a szeretett „kántorcimbora” elvesztése, de a Jóisten úgy rendelte, hogy a ’90-es években Magos Mihály már kezdett beletanulni a görögkatolikus szertartásokba. Annak örült a legjobban, hogy Rozsály nem marad kántor nélkül. Édesanyánk halála után, 2013-ban hozzánk költözött Tyukodra.” Megkérdeztem Sturovics Antal bácsi lányát, Sztolyka Lászlóné Sturovics Ágnest is arról, ő hogyan emlékszik vissza Laci bácsira, illetve a kántorok kapcsolatára. „Nagyon alapos, ügyes, csendes ember volt. Hátra tett kézzel jött fel mindig a faluba, és mindig énekelt útközben valamit. Az Előszenteltek Liturgiáját is olyan csodálatosan énekelték apuval. Amikor megöregedtek, egymást támogatták. Nagyon szerettek ketten járni kántorizálni, soha nem rivalizáltak egymással. Laci bácsi és apu is, megvédték a mindenkori papot. Semmi rosszat nem mondhattunk róluk. És egymással sem veszekedtek soha!”

Abban az időben szinte mindenki küzdött a megélhetésért. Kis faluban ez talán még nehezebben is ment. Ha valamit kaptak is a TSZ-ben a közösből, mondjuk szalmát vagy fát, azt levonták a fizetségből. A kántori szolgálatért sem járt fizetség – szolgálat és áldozat volt ez a javából! Családja biztos megélhetését az állattartásból fedezte: időnként hat-nyolc tehenet tartott, néhány disznót, kecskét, baromfit. Gyakran éjjel kettőkor elment a töltésre kaszálni. A felesége kézzel fejte a teheneket – lányaik taníttatása miatt nem volt pénzük gépekre. Amikor Laci bácsi végzett a kaszálással, hazament, majd elvitte a tejet a csarnokba – és mehetett dolgozni a TSZ-be. Este aztán kezdődött minden elölről. A szövetkezeti idő alatt többször megkapta a TSZ „Kiváló dolgozó”-ja kitüntetést. A házkörüli munkák csak az utolsó évtizedekben csökkentek. Az állattartást egy idő után elengedték, volt viszont kert… Szilva, tök, zöldség, kaszálnivaló. A szilvalekvárfőzés kötelező, több napos családi programmá vált.

1972-től újra volt kántorképző Máriapócson, amire Laci bácsi rendszeresen járt továbbra is. Ezek egy hetes kurzusok voltak. Hogy nem lett belőle okleveles kántor, annak is megvan az oka. Az egyik képzés végén vizsgázniuk kellett, amikor Laci bácsi szót kért. Innentől mesélje el a dédunoka: „Elmondta, hogy ők a bőrük kockáztatásával kitartottak az Egyház mellett. Nekik nem kell kiváló, vagy ötös, egyszerűen csak megfelel, vagy nem felel meg minősítés. Már csak azért sem, mert velük annak idején, falun nem tanítottak kottát. Mindent hallás után tanultak meg. Szókérése, volt, akinél megrendülést, volt, akinél csodálatot váltott ki. Nem akart feltűnést kelteni, nem akart középpontba kerülni, egyszerűen csak alázatát akarta kifejezni, melyet az egyház szolgálata iránt érzett, tanúsított.”

A TSZ-ből 1984-ben vonult nyugdíjba, a kántori szolgálatot ezután megkötések nélkül tudta végezni. Ő énekelt két lányának is az esküvőjén, de nászának, nászasszonyának a temetésén is ő volt a kántor. A dédunoka hozzávetőleges számadatot is közölt dolgozatában. Ha hiszünk ennek a statisztikának, amiben 73 év minden vasárnapjának általában 3 Liturgiája, a 73 év minden ünnepének Liturgiája, az óévi hálaadások, a májusi ájtatosságok, a környező falvak templombúcsúi, az esküvők, temetések, különböző avatások és szentelések is benne vannak, ez több mint 16 000 liturgikus szolgálat, Szent Liturgia 73 év alatt. Én azt gondolom, hogy ez egyedülálló kuriózum – talán nemcsak Magyarországon… 2010. július 31-én volt a Csengeri Esperesi Kerületnek egy találkozója Rozsályban, ahol Kocsis Fülöp püspök atya, Kiss Andor akkori parókus és Sztolyka Zoltán polgármester úr köszöntötték abból az alkalomból, hogy hetven éve látott el kántori szolgálatot a településen. Magyarország köztársasági elnöke, 2012. március 15-én Tarcza Lászlónak hét évtizedes kántori munkája elismeréseként, a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta, amelyet dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes adott át neki a Károlyi-Csekonics Rezidencián Budapesten.

De talán minden kitüntetésnél többet ér, ahogyan a faluban emlékeznek rá. „Mindenki szerette a faluban, segítőkész volt, közvetlen és alázatos, semmi rosszat nem tudok róla mondani. Nagyon messze lakott a templomtól, napjában, ha kellett, feljött mégis kétszer gyalog.” „Gyönyörű hangja volt, kislány koromtól kezdve emlékszem, milyen szépen énekelt, felnéztem rá emiatt. A munkáját mindig úgy időzítette, hogy a kántori szolgálatot el tudja végezni, és ne hagyja cserben a papot.” Az egyik fíliában így vélekedtek róla: „Mint embert, és mint kántort is, nagyon kedveltem. Szeretett beszélgetni, nagyon szerette a papjait, mindig tisztelettel beszélt róluk. Jó kedélyű volt. A házszentelések alkalmával mindig nálunk ebédeltek, nagyon szerette az egész családom. Az Egyháznak élt.”

November elsején, a kántorok sírjánál évről évre külön-külön elvégezzük a pannachidát Rozsályban. Sajnos ebben az esztendőben Sturovics Antal és Tarcza Laci bácsi mellett már harmadik kántorunknál is megtartjuk majd a halotti megemlékezést: Magos Mihály kántor úr idén január 17-én költözött át az Örökkévalóságba. Szép hagyomány ez: emléküket ápolni kell. Elfelejteni a nevüket, amiért küzdöttek, ahogyan éltek és amilyen példát mutattak, nem szabad. Nagyon sokat tettek ők, talán nemcsak Rozsályban, a görögkatolikus egyházért. Tarcza Laci bácsi mind közül a legtöbbet: adjunk hálát hosszú életéért, hitéért, az Egyház iránti végtelen szeretetéért, valamint kitartó és alázatos 73 évnyi szolgálatáért.

„Adj Urunk, tőlünk elköltözött László szolgádnak boldog nyugalmat, és készíts neki örök emléket!”

Emlékmorzsák:

Gorcsa György atya (1987 – 1995 között szolgált Rozsályban): „Felszentelésem utáni első helyem Rozsály volt. Nagyszerű falu, nagyszerű görögkatolikus hívekkel. Jobb kezdő helyet nem is kívánhattam volna magamnak. Zenét tanuló emberként pedig úsztam a boldogságban, hogy két kántora is volt egyházközségünknek. Tarcza László főkántor és Sturovics Antal segédkántor. Fantasztikus harmónia volt közöttük, soha sem veszekedtek, sem a szertartások végzésén, sem az anyagi javakon. Laci bácsi fiának tekintett, és a jobb kezem volt ottlétem ideje alatt. Csendes, szerény, egyházát az utolsó erejéig szolgáló ember volt. Emlékszem, hogy a házszentelések alkalmával beosztottuk, hogy ki mit fogad el a házaknál. Felesége, Mariska néni pedig mindenben támogatta. A névnapi összejövetelek valóban családiasak voltak. Hét falu és Rozsály volt a terület. Az almáskert kaszálása külön örömünnep volt. Hárman, 65-70 évesen és én vágtuk két-három alkalommal a füvet évente. A temetéseket pedig kimért ünnepélyességgel végezte a segédkántorral együtt. Mindig ketten jöttek és becsületesen osztoztak a stólán is. Kérdeztem egy alkalommal: „Tud főzni?” „Egy teát se.” Hangzott a válasz, majd folytatta: „Öt lányom van, mind férjnél. Ha Mariska megy el előbb, csak befogad magához valamelyik!" Így is lett. Nem sok híja, hogy megérhette volna a 100. évét. A mennyországi kántorok kórusában biztos megtalálta a maga helyét. Nyugodjon Békében!”

 Orosz István atya (1995 – 2001): „Rozsályban az a mondás járta, hogy bátor ember az, aki még a templomban is mer fütyülni. Laci bácsi, végtelen jó kedélyű ember volt, gyakran dudorászott, fütyörészett, leginkább egyházi énekeket. A több mint 70 évnyi kántorság sem tette elbizakodottá, mindig készült a szertartásokra. Fiatal pap koromban nekem is gyakran fütyülte el egy-egy sajátos vecsernyei ének helyi dallamát. Így tanított beilleszkedni ebbe a görögkatolikus, hitéhez büszkén ragaszkodó maréknyi közösségbe. Születésétől számítva 4 görögkatolikus templom épült az Erdőháton, és Ő élete végéig büszkén, önzetlenül szolgált ezekben.”

Kiss Andor atya (2001 – 2020): „Tarcza Laci bácsi a kántorságra úgy tekintett, hogy számára ez hivatás és az első és legfontosabb feladat. Szolgálni az Istent és szolgálni az embereket. Emlékszem, hogy egyik alkalommal, amikor reggel ½ 8-kor a fíliákba indultunk Szent Liturgiát végezni, éppen akkor jöttek haza a gyerekei. Ő ekkor ezt mondta: „Csak menjetek be, én majd jövök a három Szent Liturgia után”. Első volt számára a szolgálat. Többször beszélt arról, hogy a kommunista időkben volt arra is példa, hogy megfenyegették, hogy kiteszik az állásából, ha nem hagyja abba a kántorizálást. Ő nem hagyta abba és az állásából sem tették ki. Mindig őszinte alázattal tekintett a munkájára. Még idős korában is képes volt fejlődni, új dallamokat megtanulni. Azt szerette, ha szépen, ütemesen megy az ének. Számomra Ő volt a nagybetűs KÁNTOR, aki a szolgálatnak élt. Mindig szeretettel gondolok vissza arra a több mint 12 évre, amit együtt töltöttünk el Rozsályban.”

Tóth István Konstantin atya, akinek édesapja, id. Tóth Elek 1960-1977 között szolgált Rozsályban: „Mivel én 14 éves koromban elkerültem Rozsályból, valójában csak gyerekkori élményeim vannak. Édesapám nemcsak kántorként becsülte Laci bácsit, hanem a két család is rendkívül jó kapcsolatban volt. Sokszor voltunk náluk gyerekfelügyeleten (bár akkor ezt a szót nem használták), főleg vasárnapokon, amikor a szüleim búcsúkba mentek. A csengeri kerületben minden pap részt vett a másik falu búcsúünnepén. Rozsályban is mindig számolták, hányan jöttek el. A körmenetre általában már mindenki ideért. Laci bácsi öt lánya közül akkoriban már csak Margit és Ilus voltak a szüleiknél, mindketten tőlem idősebbek, így iskolába nem jártunk közösen. Így ők is foglalkoztak velem és kisebb testvéreimmel. Az 1960-as években ők még otthon sütöttek kenyeret, azóta is emlékszem a foszlós házi kenyér ízére, amit zsírral vastagon megkenve, kristálycukorral megszórva kaptunk. Igazi csemege volt, mert otthon ilyet nem kaptunk. Aztán még egy dolog maradt meg bennem, házszenteléskor ministránsként mindig ott fejeztük be a napot a Tisztaberek felé vezető úton, majdnem a falu végén, Mariska néni pedig sok finomsággal kínált bennünket. Később felnőttként, ha visszamentünk a testvéreimmel Rozsályba, Laci bácsiékat mindig meglátogattuk. Amikor 2002-től a szüleim gondozását elvállaltam itt Győrben, nyáron mindig Fábiánházán töltöttünk néhány hetet, ebben az időszakban elmaradhatatlan program volt, amíg édesapám egészségi állapota engedte, hogy Rozsályban Tarczáékhoz bemenjünk. 2013-ban édesapám fábiánházi temetésén Laci bácsi a csaholyi kántorral, Kicsák Pali bácsival együtt kántorkodott. Nyírcsaholyban édesapám haláláig ugyanilyen jó kapcsolatban volt Kicsákékkal. Pali bácsi sohasem mulasztotta el, hogy a nyári fábiánházi tartózkodásunkkor ne jött volna át hozzánk. 2018 szeptemberében édesanyám és Laci bácsi pár nap különbséggel költözött az örökkévalóságba. A Tarcza és a Tóth család ekkor a gyászban osztozva találkozott a rozsályi és a fábiánházi temetésen.”

Tóth András atya: „Tarcza Laci bácsi nagyon fontos személy az életemben. Családjaink nagyon jóban voltak és napi kapcsolatban. Amióta járni tudtam, mellette ültem a kántori székben. „Kiskántornak” hívtak már óvodás korom óta, és együtt mentünk fel mindig a kórusra a templom végében lévő falépcsőn. Ez napi liturgiát jelentett gyerekkorunkban is. Fiaként szeretett és tanítgatott, nagyon jó pedagógiai érzékkel, hogy hol csendesítsek, milyen ütemben énekeljek, mutatta a kezével. Kivételes tehetségű, hallásban és hangban kiemelkedő énekes volt. Gyerekkoromban szerettem a felnőtteket hallgatni, és emlékszem egy történetére. Budapesten járt és a Mátyás Pincében vacsoráztak, odajött a cigányzenekar az asztalukhoz, hogy melyik nótát húzza, Laci bácsi énekelni kezdett és megállt a levegő, az étteremben mindenki elhallgatott. Amikor a dal végére ért, odajött egy asztaltól egy komoly, ismeretlen úriember, és azt kérdezte tőle: „Mondja uram, maga a budapesti Operában énekes? Az éneke alapján ott van a helye!” Laci bácsi elmosolyodott – ismerem ezt a mosolyát – és azt válaszolta: „Uram, én csak egy egyszerű falusi kántor vagyok, de Rozsályban, ami nekem a világ közepe!”

Nem ért még véget a német labdarúgó bajnokság (Bundesliga), de a Bayer Leverkusen már a 29. fordulót követően megszerezte a bajnoki címet: történelme során először, mindezidáig ráadásul veretlenül menetelve! Téved, aki azt hiszi, innen egy motiválatlan és vakáción lévő Leverkusent látunk majd, mert célok még bőven vannak a következő bő egy hónapban Xabi Alonsóék előtt! 1. A maradék 4 fordulóban megőrizni a veretlenséget – erre, vagyis a veretlen bajnoki szezonra még a Bayern München sem volt soha képes! 2. Duplázni hazai földön – a másodosztályú Kaiserslautern elleni kupadöntőnek mindenképp a friss német bajnok lesz az esélyese! 3. Az Európa-Ligában az elődöntőben vannak: ha ezt a sorozatot is megnyerik, páratlan triplázással írnak történelmet. 45 meccs (!!!) óta tartó veretlenség, végtelenül szimpatikus és profi edző, remek képességű játékosok, én azonban most mégsem velük szeretnék foglalkozni. Sokkal inkább egy kis múltidézésre hívom a Kedves Olvasót, mert a „gyógyszergyáriak” nem pusztán elvették az első helyet a Bayern Münchentől. 11 év után vették el azt, ráadásul miközben ezeket a sorokat pötyögöm, a két klub között 16 pontnyi a differencia (azóta ez leolvadt 14-re, muhaha…) – ennyire ledominálni a Bundesligát a Bayern München szokta! Azt hiszem, megér néhány gondolatmorzsát, mi történt akkor és azóta, mióta a bajorok egyeduralmának lehetünk szimpátiától és vérmérséklettől függően élvezői vagy éppen elszenvedői, ami viszont biztos, hogy immár a Bayer Leverkusen futballistái, edzői, vezetői, szertárosai, konyhásnénije, takarítószemélyzete és természetesen a szurkolói is elénekelhetik és magukénak érezhetik Szimbának a közismert dalát az Oroszlánkirály című klassz és klasszikus Walt Disney rajzfilmből: „A trón úgy csábít, nagyon hív!” Most már minden kételkedő és a Bayer-t lenéző „Zazu” lecsillapodhat. Mi pedig üljünk fel a nosztalgiavonatra, és ennyi bevezető után kezdjük el végre…

AMIKOR LEGUTÓBB NEM A BAYERN MÜNCHEN VOLT A NÉMET BAJNOK, …

… a Jürgen Klopp-féle Borussia Dortmundot koronázták meg, zsinórban másodszor. Az akkori játékosok közül Robert Lewandowski Münchenben, Ilkay Gündögan a Manchester City-nél teljesedett ki (ma mindketten Barcelonában keresik a betevőre valót), Mats Hummels egy müncheni kitérőt leszámítva még mindig Dortmundban kergeti az ellenfelet (talán már a helyi öregotthonban is megvan a szobája, ahol majd nyugdíjas napjait töltheti…), Sebastian Kehl a klublegenda státuszból átült a sokszor kényelmetlen sportigazgatói székbe, az egykor csodagyereknek tartott Mario Götze, bár a 2014-es vb döntő hőse volt, hiszen ő szerezte a finálé egyetlen gólját, nem futotta be a neki jósolt karriert, míg néhányan, például Sinji Kagawa és Kevin Großkreutz eltűntek a süllyesztőben. Ja, és Klopp lehúzott 9 évet a Liverpool kispadján...

… a holland Klaas Jan Huntelaar lett a német gólkirály, 29 góllal, csatártársa a Schalkéban kedvenc játékosom, Raúl volt, aki 15 bajnoki góllal zárta a szezont. (Na igen, hogy mi lett a Schalkéval azóta? Szeretettel, ám szomorú szívvel ajánlom érdekes és informatív írásomat a gelsenkircheni klub mélyrepüléséről…)

… Mario Mandzukic a Wolfsburg, Lukas Podolski a Köln, Eric Maxim Choupo-Moting a Mainz csatára volt, mindhárman megfordultak a Bayern München öltözőjében is – és nem csak, mint vendégjátékosok…

… már akkor is a Bayern Münchent erősítette Manuel Neuer és Thomas Müller. Azóta várták az alkalmat, hogy bebizonyítsák: tudnak ők gratulálni az őket legyőző, jelen esetben megsemmisítő ellenfélnek, bárki is legyen az. Talán jobban is viselik a vereséget, mint Joey Tribbiani, aki képtelen palástolni csalódottságát élő, egyenes adásban, amikor nem ő nyeri meg a díjat, amire jelöltként felterjesztették… Legalább az elmúlt 11 év aranyait jobban megbecsülik majd Neuerék. Eddig nagyon küzdeniük sem kellett az aranyér', ám most biztosan nem ülhetnek majd a babérjaikon – viszont így legalább nem újul ki az aranyér… De gyönyörű is a magyar nyelv! :)

… azon a késő tavaszon a Bundesliga mellett a Bajnokok Ligáját is elbukták a bajorok, pedig Thomas Müller kései góljával győzelemre álltak a Chelsea ellen. De aztán jött Didier Drogba, majd a hidegzuhany: saját stadionjában veszítette el a büntetőpárbajt a Bayern München.

… Xabi Alonso megnyerte második Európa-bajnokságát is a spanyol válogatottal, az olaszokat játszi könnyedséggel, 4-0-ra mosták le a döntőben.

… Pici hazánkban a Debrecen nyerte meg a bajnokságot, még pedig veretlenül, 22 győzelemmel és 8 döntetlennel! Lehet utánuk csinálni – a Leverkusen megpróbálja… :)

… Schmitt Pál helyett Áder János lett az új köztársasági elnök.

… a PSY Gagnam Style dala hódított világszerte…

… moziban többek között A diktátor, a Ted, a Bosszúállók, Az éhezők viadala és a Pí élete…

Azóta már 45-nél tart a számláló, és ki tudja, hol a vége...

AMIKOR ELKEZDŐDÖTT A BAYERN PÁRATLAN SOROZATA, …

… 91 ponttal lett bajnok, 25 ponttal megelőzve a Dortmundot! +80-as gólkülönbséget produkálva, 98 rúgott és 18 kapott góllal! De még ez a csapat is kikapott egyszer a szezonban! :) Annak a csapatnak a kapitánya Philipp Lahm volt, a középpályán ott volt Toni Kroos és Bastian Schweinsteiger, s élete formáját futotta Arjen Robben és Franck Ribéry…

… a leverkuseni Stefan Kiessling lett a gólkirály 25 góllal, Szalai Ádám holtversenyben Thomas Müllerrel 7. lett a góllövőlistán 13 góllal, olyanokat előzött meg, mint Son-Heung Min, Mario Gomez, André Schürrle, Kevin de Bruyne, Huntelaar vagy éppen Ribéry. Ugyanebben az évben Huszti Szabolcs 26. lett, ő 9 gólt szerzett és 9 gólpasszt adott ebben a szezonban! (Szalai Ádámról a Bundesligából való távozása kapcsán írtam, ha még nem találkoztál ezzel az írásommal, de szívesen elolvasnád, KATTINTS IDE!)

… utoljára lett bajnok a Manchester United, ennek a szezonnak a végén vonult vissza Sir Alex Ferguson. Robin van Persie lett a Premier League gólkirálya, mögötte Luis Suarez és Gareth Bale végeztek. A walesi ezen a nyáron, az uruguayi egy évvel később igazolt Spanyolországba. Romelu Lukaku a Chelsea játékosaként 17, a bolgár Dimitar Berbatov a Fulham színeiben 15 bajnoki gólt szerzett, bevallom, ezekre a góltermésekre nem emlékeztem – hiába, öregszünk… Azóta hatszor lett bajnok az United lesajnált és gúnyolt kistestvére, a Manchester City…

… nagy távozói voltak a futballvilágnak – Sir Alex mellett is. A XXI. század első évtizedének legmeghatározóbb egyéniségei közül ebben az évben akasztotta szögre a csukát sokak mellett Michael Owen, David Beckham, Owen Hargreaves, Jamie Carragher, Deco, Nuno Gomes, Mark van Bommel, Hernan Crespo, Alessandro Nesta, Gennaro Gattuso és a Fradi jelenlegi edzője, Dejan Sztankovics is.

… a Barcelona 100 ponttal lett spanyol bajnok, miközben ők 115, a Real Madrid 103 gólt szereztek, Lionel Messi 46, Cristiano Ronaldo 34 góllal zártak – vajon mi szükségük volt Bale-re és Suarezre? Jose Mourinho utolsó madridi szezonja volt ez, tele botrányokkal – aztán megérkezett Carlo Ancelotti, és vele együtt a 10. BL győzelem is – hihetetlen, de ennek is már 10 éve…

… elkezdődött a PSG egyeduralma is, de ebbe azért egyszer a Monaco és egyszer a Lille bele tudott rondítani. A PSG nagy korszakának első csapatában Zlatan Ibrahimovic volt messze a legnagyobb sztár, 30 góllal gólkirály is lett, de már neki olyan csapattársai voltak, mint Blaise Matuidi, Marco Verratti, David Beckham és Thiago Silva…

… a magyar NB1-et 10 pont előnnyel a Győri ETO nyerte a Videoton előtt! A Fradi az 5., a Loki a 6… Adamo Coulibaly lett a gólkirály 18 góllal, eggyel előzte meg Böde Dánielt, utána csupa ismerős arcok következnek: Kabát Péter, Nemanja Nikolic és Varga Roland. Csupa magyar fiú.

És ha már honfitársak… A magyar válogatott a 2012/13-as szezonban megverte a törököket egy emlékezetes meccsen 3-1-re, a románokkal viszont egy zárt kapus meccsen nagyon fájó 2-2-es döntetlent játszott. Az utolsó pillanatig a mi kezünkben volt a meccs. A stadionon kívülről néztük a találkozót kivetítőn, a lefújás után egy sörös üveg landolt közvetlenül mellettem – szerencsésen megúsztam. 2013-ban, de már ősszel jött az amszterdami 8-1 és Szalai Ádám híres kifakadása azon a bizonyos sajtótájékoztatón – bizony, ennek is már lassan 11 éve… (Hogy mi történt azóta a magyar válogatottal? A keserédes évfordulóra írtam egy minden részletre kiterjedő összefoglalót, skubizz bele!)

Az imént szóba került Gareth Bale, aki 2013-ban a világ legdrágább labdarúgója lett azzal, hogy 100 millió euróért (30 milliárd forint) a Tottenhamből a Real Madridba igazolt. A Bale-transzfert megelőző 4 átigazolási csúcsot is a Real Madrid tartotta: 2000-ben Luis Figo, 2001-ben Zinedine Zidane, 2009-ben Kaká és Cristiano Ronaldo igazolt világrekordért a spanyol fővárosba. Hamarosan látni fogjuk, a Bale-ért akkor kifizetett hatalmas összeg ma hányadik helyre lenne elég…

… ekkor fejeztem be az egyetemet Budapesten. Azóta Rozsály City a hatodik település, ahol élek.

… azon a tavaszon választotta meg a konklávé az új pápát, a ma is hivatalában lévő, s egy éve, éppen szinte napra pontosan ilyenkor Magyarországra látogató Ferenc pápát.

… moziban mások mellett a Jégvarázs, a Másnaposok 3, az Időről időre, a Családi üzelmek, a Coming out és a Django elszabadul.

Csak hogy még tisztábban érzékeljük az idő múlását: ebben az évben hunyt el Cipő, a Republic együttes frontembere és Erőss Zsolt, az első magyar hegymászó, aki meghódította a Mount Everestet…

Nagy spílerek voltak játékosként, és egyelőre edzőként sem kutyaütők...

MIÓTA TARTOTT A BAYERN MÜNCHEN SOROZATA, …

… olyan, ma már szinte elfeledett csapatok is szerepeltek a német első osztályban, mint a Braunschweig, a Paderborn (kétszer is), az Ingolstadt (2 szezont bírt, a második végén kiesett), a Düsseldorf (nekik is 2 szezon jutott a húsosfazék mellől), a Bielefeld (szintén zenész…) és az a Greuther Fürth, aminél rosszabb Bundesliga csapat talán nem is volt a történelem során: mindössze 3 győzelem, 18 pont, 18 rúgott és 82 kapott gól…

… Robert Lewandowski hétszer lett gólkirály! Először még dortmundiként, utoljára pedig tavaly, már Barcelonában. Közte ötször a Bayern München csatáraként lett mesterlövész – csak első müncheni szezonjában előzte meg egy bizonyos Alexander Meier, aki a Frankfurt színeiben rúgott 19 gólt (emlékszik még bárki rá?), majd a 2016/17-es idényben Pierre-Emerick Aubameyang, aki 31-szer köszönt be – a lengyel meg 30-szor. Izgalmas párharc volt a kettejüké!

Szerintem érdemes áttekinteni az elmúlt 11 Bundesliga idényt, mely a Bayern Münchenről és nagyrészt Robert Lewandowskiról szólt. A 2012/13-as szezontól kezdve ilyen pontkülönbségekkel lett bajnok a Bayern… Kezdtek egy laza 25 pontos differenciával, ennél nagyobb azóta sem volt. Alaposan megráncigálta a Dortmund az előző két évben az oroszlán bajszát, erre reagálni kellett… Ennek a szezonnak a végén a Bayern a BL-t is megnyerte, éppen a Dortmundot két vállra fektetve. A következő szezonban (2013/14) „csak” 19 pont volt a különbség – ekkor már Jupp Heynckes helyét Pep Guardiola vette át a bajorok kispadján. (A bajnokságot leuralták ugyan, de a BL-ben Pep volt az, akit pep-pé, illetve péppé vert a Madrid Münchenben: az a 4-0-s idegenbeli győzelem a Real Madrid történelemkönyvének aranylapjaira kívánkozik, már csak azért is, mert ez teremtette meg a Decima, azaz a 10., már 12 éve várt BEK/BL győzelem lehetőségét…) Klopp utolsó dortmundi szezonja már nem sikerült jól, nem is ők voltak a Bayern kihívói – a 10 gólja mellé 20 gólpasszt kiosztó fiatal Kevin de Bruyne és a 16 gólig jutó Bas Dost fémjelezte Wolfsburgra 10 pontot vertek rá a „bőrnadrágosok”. A következő évben újra a Dortmund lett a második – 10 ponttal a müncheniek mögött. Elkezdődött a Lewa show: 30 góllal lett gólkirály, Aubameyang 25-tel a második. A 2016/17-es idényben, a Leipzig első élvonalbeli idényében máris ezüstérmet szerzett – de a Bayern München, immár Carlo Ancelottival a kispadon 15 ponttal jobb volt náluk. A következő évben az ezüstös Schalkéra vertek 21 pontot (Ancelottit szezon végéig beugróként a régi ismerős, Heynckes váltotta) – Lewandowski pedig a góllövőlistán verte meg nagyon a freiburgi Nils Petersent (29-15). A 2018/19-es idény végre izgalmasan alakult: mindössze két ponttal előzte meg a Bayern a Dortmundot – a méltán elfeledett Niko Kovac vezette ekkor a bajor klubot… Ekkor Lewa is csak 22-t lőtt, de ez is elég volt a gólkirályi címhez. A következő évben újra kinyílt az olló: 13 pont a Dortmund előtt, és 100 rúgott gól, amiből Robert Lewandowski egymaga 34-et vállalt – Timo Werner lett a második, 28 góllal. Ekkor a sikerkovácsot már nem Kovacnak hívták, mert őt szezon közben lapátra tették, hanem Hans-Dieter Flick-nek. A következő évben is 13 pont volt az előny a végén, de most a Leipzig kárára: Lewa 41 góljával Bundesliga rekordot döntött, André Silva 28 góllal követte a második helyen. Két szezonnal ezelőtt, amikor már Julian Nagelsmann felelt a sikerekért, „mindössze” 8 ponttal végeztek a Dortmund előtt, és csupán 35 gólt lőtt a lengyel – a pojáca… De még így is 10 góllal többet termelt, mint a második helyezett Patrick Schick. Lewandowski az utolsó 3 Bundesliga idényében összesen 110 gólt lőtt! ŐRÜLET!!! Szűk egy évvel ezelőtt már megvolt az esély a trónfosztásra, a Dortmundnak csak győznie kellett volna a Mainz ellen – nem sikerült. A pár hónappal korábban kinevezett Thomas Tuchel akkor még megúszta! 0 pont volt a két csapat között, a gólkülönbség döntött a bajorok javára. Ha ez kicsit száraznak és monotonnak tűnt, a lényeg: az elmúlt 11 évben tavaly volt a legszorosabb a bajnoki versenyfutás, ezen kívül volt egyetlen két pont különbséggel nyert szezon, volt egy 8 pontos differencia, a többinél minimum 10 pont, de volt 13, 15, 19, 21 és 25 ponttal megnyert bajnokság is. A Bayern Münchennek nem volt ellenfele az elmúlt 11 évben! A Forma1 sem különösebben érdekes, ha már a szezonnyitó futam előtt tudod, hogy Sebastian Vettel lesz a világbajnok… Örüljünk, hogy végre megérkezett egy Leverkusen… :)

… az egykor a világ legdrágább játékosaként Madridba érkező Gareth Bale –t nem kevesebb, mint tizenöten előzték be Gollam „Drágaszágom” versenyén. Nézzük, hogyan is került a walesi golfáramlat a 16. helyre! Neymar 222 millió eurójába került a PSG-nek 2017-ben. Kylian Mbappé 180-ért lett szintén a párizsiaké – ő Monacóból érkezett. Megérték a pénzüket? A PSG azóta és velük se nyerte meg a Bajnokok Ligáját… Philipp Coutinho még mindig a harmadik legdrágább futballista, 145 milliónyi érve volt Katalóniába igazolnia Liverpoolból (ezzel az üzlettel nagyon befürdött a Barcelona – I. rész). Moisés Caicedo 133 milliójába került a Chelsea-nek. Őket követi Joao Félix (126), Enzo Fernandez (121), Antoine Griezmann (120 – ezzel az üzlettel nagyon befürdött a Barcelona – II. rész), Jack Grealish (117), Declan Rice (116,3), Romelu Lukaku (115), Ousmane Dembélé (105 – ezzel az üzlettel nagyon befürdött a Barcelona – III. rész), Paul Pogba (105), Jude Bellingham (103), Eden Hazard (100) és Cristiano Ronaldo (100 – a Juventus képes volt ennyit kifizetni 2018-ban a 33 éves portugál klasszisért a Real Madridnak). Azért, ha megnézzük ezt a listát, és őszinték akarunk lenni, közülük csak Kylian Mbappé hozta vissza az árát, és egyelőre Declan Rice-ról és Jude Bellinghamről is pozitívan beszélhetünk. Az elmúlt 11 évben nagyon elszaladtak az árak… Ja, hogy a Bayern Münchent nem találjuk még az ilyen listák közelében sem? Vannak klubok, amik képesek máshogy is működni és sikereket elérni…

Hogy a Leverkusent találjuk – e még a Bundesliga élén? Egy évvel ezelőtt a Napoli csodájára járt a világ, szenzáció volt a dél-olasz csapat bajnoki címe. A Leverkusen abban a tekintetben már most előrébb tart, hogy marad az edzője. Xabi Alonso számára további perspektívát jelent a klub, látja a fejlődés lehetőségét, a potenciált a csapatban, és ez becsülendő. Pedig a Liverpool és a Bayern München, mint egykori játékosát most azonnal szívesen leültette volna a kispadjára – és később a Real Madridnál is sokan megnéznénk majd… Ha Xabi Alonso marad, jó eséllyel a legtöbb kulcsjátékos is marad majd – legalábbis egyelőre. 1-2 kulcsjátékosnál több aligha hagyja el nyáron a klubot. Örüljünk a Bayer Leverkusen idei győzelmének, és becsüljük meg, mert a tapasztalat szerint évtizedenként egy ilyen siker születik a Bundesligában: a Bayer Leverkusen az új Stuttgart és Wolfsburg… Az „örök második” és a Lúzerkusen jelzőket egy életre letörölhetik magukról a BayArena környékén – s bár az ő esetükben a csúcsra jutás sem ment könnyen, ott maradniuk talán ennél is nehezebb lesz. Láttuk, mi történt, mikor legutóbb valaki beelőzte a nagy Bayern Münchent: meglehet, receptet is felírnak majd a „gyógyszergyáriak", ha a bajoroknak elgurulna a gyógyszere...

Bár nem volt kimondott nagyböjti fogadalmam, hogy nem blogolok másfél hónapon keresztül, végül úgy hozta az élet, hogy bár téma lett volna bőségesen, az időm nem nagyon engedte, hogy klaviatúrát ragadjak. Na, de most!!! :) A tinglitangli és viszonylag keveseket lázba hozó BL nyolcaddöntős párharcok után borítékolható volt, hogy a negyeddöntőkben már parádés meccsek várhatnak ránk, és hát valóban, minden adott ahhoz, hogy a jelenlegi szezon után alapos átalakításon és ráncfelvarráson áteső Bajnokok Ligája idei utolsó fázisára sokáig emlékezzünk majd. Hasonlóképpen óriási meccsek várhatóak az Európa-Liga véghajrájában is, így jelen szösszenetemben ennek a két európai kupasorozatnak a 8 párharcát veszem górcső alá, teszem meg tétjeimet, sőt, hozok ki győzteseket is. Köszönöm, ha velem tartasz!

Arsenal – Bayern München

Rég nem látott, izgalmas bajnoki versenyfutás zajlik Angliában, s ez az Arsenal és a Manchester City BL menetelését is erősen befolyásolhatja. Mindketten kőkemény riválist kaptak a 8 között, s ha innen továbbmennek, egymás ellen játszhatnak a döntőért. Motiváció az biztosan lesz, különösen a londoniaknál, akik 7 év után jutottak vissza a Bajnokok Ligájába, s 2010 után először élték túl a nyolcaddöntőt! A sorozat egyik legnagyobb esélyeséről beszélünk, ezt ki kell mondani, és egy érdekes tény, ami mellettük szól: a Portót legutóbb búcsúztató 5 csapat döntőig jutott az adott évben: a Juventus 2017-ben, a Liverpool 2018-ban és 2019-ben, a Chelsea 2021-ben és az Inter tavaly. Már pedig idén a portugálokat az Arsenal búcsúztatta, még ha ehhez büntetőrúgásokra is volt szükség… Nagy kérdés, az Emirates környékén mi a prioritás: 20 év után Premier League-t nyerni, vagy menni még egy kört a BL-ben? Egy évvel ezelőtt is sokáig harcban volt a bajnoki címért az Arsenal, de aztán egy páratlan sérüléshullám és néhány gyengébb eredmény megakadályozta, hogy Mikel Arteta fiai ünnepeljenek. Most erősebbnek tűnnek az „Ágyúsok”, mint egy évvel ezelőtt, viszont riválisból is eggyel több akad, a hamvaiból feltámadó Liverpool személyében. Egyik sorozatban sem lesz könnyű dolguk… Az, hogy az előző évekhez képest sokkal stabilabbak hátul, David Raya kapus mellett leginkább a Gabriel – Saliba duó érdeme, akik idén sérülés nélkül, és szinte hibátlanul futballozzák végig az évet. A két új igazolás, Declan Rice és Kai Havertz a vártnál talán könnyebben beilleszkedtek, utóbbi ráadásul fontos gólok szerzője is idén – pedig mennyien féltek tőle a chelsea-s szerencsétlenkedéseit látva… A csapatkapitány, Martin Odegaard évről évre jobb, egyszer talán még Madridban is megsiratják majd, hogy lemondtak róla… Bukayo Saka a 14 gólja mellé kiosztott már 8 asszisztot is. Szóval van itt minőség bőven. Hogy jobb lenne ez a csapat attól, amelyik legutóbb bajnokságot nyert? Hadd könnyezze meg minden „Ágyús”: akkor Thierry Henry, Robert Pirés, Freddie Ljungberg, Patrick Vieira, Ashley Cole, Sol Campbell, Dennis Bergkamp, Gilberto Silva és szegény José Antonio Reyes viselték az Arsenal ikonikus mezét… Ez a csapat még nem az a csapat, de egyszer akár el is juthat annak a csapatnak a szintjére…

Dominiknak fél szezon kellett ahhoz, ami Kane-nek egy évtized alatt nem sikerült...

A Bayern Münchent nem kell, hogy összehasonlítsam a legutóbbi bajnokcsapattal, tekintve, hogy az 11 hónapja volt, ám idén 11 év után végre nem Münchenbe kerül a Salátástál – és ehhez nagyon gáláns módon Thomas Tuchel is gratulált már a várhatóan trónfosztó Bayer Leverkusennek. A müncheniek számára maradt a Bajnokok Ligája, tekintve, hogy a kupából egy harmadosztályú csapat már korábban kiejtette őket. Ha a BL-t megnyeri Thomas Tuchel, ha az állását nem is, a szezont legalább valamennyire megmenti. Ebben sokat segíthet az a Harry Kane, aki történetesen nagyon szeret az Arsenal ellen futballozni… Csórikám azért igazolt el a Tottenhamből Németországba, hogy végre trófeákat nyerjen, erre első szezonjában 11 év után először nem a Bayern München lesz a bajnok. Persze, ez legkevésbé sem az ő hibája, hiszen már debütáló szezonjában 32 bajnoki gólnál jár, és még mindig van (igaz, egyre halványabb) esélye arra, hogy megdöntse Lewandowski 41 gólos ligarekordját. Vajon ez boldoggá fogja tenni őt, ha közben nem nyer semmit? Harry Kane mellett igazán csak Jamal Musiala dicsérhető idei teljesítménye alapján: 10 gólja és 6 gólpassza nem rossz teljesítmény. Botrányosan visszaesett ugyanakkor Leroy Sane formája, pedig, ha valaki, ő kiválóan kezdte a szezont Münchenben. A 11 bajnoki gólnál és 8 gólpassznál járó szélső október 28-án, a Darmstadt 8-0-s gázolásakor szerzett utoljára gólt, s 2024-ben gólpasszból is csak hármat adott a Bundesligában. Ez kevés – mint ahogy Thomas Tuchel teljesítménye is az a bajor kispadon, de ne felejtsük el: a Chelsea-vel is úgy nyert Bajnokok Ligáját, hogy őt és csapatát is mindenki leírta…

Tipp: A jelenlegi formát nézve nagyon bátor tipp ez a részemről, de a nemzetközi rutin és Harry Kane személye miatt szerintem a Bayern München jut tovább 4-3-as összesítéssel – bár ez a Rice, Odegaard, Saka középpályássor nagyon félelmetes… Remek meccsek lesznek! Sok múlik azon, hogy Londonban egy gólnál nagyobb különbséggel tud-e nyerni az Arsenal… A Bayern erőt meríthet a legutóbbi párharcukból: 2017-ben mindkét meccset 5-1-re nyerték a bajorok. Akkor más szelek fújtak Münchenben és Londonban is...

Real Madrid – Manchester City

30 forduló alatt mindössze 1 vereség és csupán 20 kapott gól – ez megmagyarázza, miért vezeti 8 pont előnnyel a Real Madrid a spanyol ligát. Persze, a Manchester City a BL-ben más kávéház lesz. A címvédő az ellenfél, az a ManCity, akikkel az elmúlt 4 szezonból már harmadszor játszunk dupla meccset, és csak 2022-ben jöttünk ki jól a párharcból. Tavaly egyenesen négyet kaptunk tőlük, és megsemmisítették a habfehéreket. Most is ők a párharc esélyesei. Akkor miben bízhat a Real Madrid? Abban, hogy Benzema tavalyi góljait szétosztotta a három támadó: ha csak a spanyol ligát nézzük, Bellingham 16, Vinicius 12, Rodrygo 10 gólos. Vagyis nem egy embertől várjuk a csodát, mindig van valaki, aki a sereg élére álljon. Dani Carvajal élete formájában labdázgat, legutóbb 2017/18 körül játszott ilyen jól. Ugyanezt mondhatjuk Toni Kroosról is, aki ragyogó teljesítménye elismeréseként kapott egy éves szerződéshosszabbítást. Brahim Diaz játéka is meggyőző, ő milánói kölcsönből tért vissza, muszáj megtartani. Lehet, idén még nem lesz BL győzelem, de ha érkezik Kylian Mbappé és Münchenből Alphonso Davies, akkor rettegj, Európa! Rettegj, világ!

De addig még szeretne idén is tarolni a Manchester City, hogy ne a Real Madrid legyen az egyetlen címvédő csapat a Bajnokok Ligájában. Ehhez az első lépést éppen a blancók testén keresztül tehetik meg Pep Guardioláék. Bár Erling Haaland vezeti a Premier League góllövőlistáját, koránt sincs kirobbanó formában. Sőt, nem is ő idén a City legveszélyesebb fegyvere, hanem az a Phil Foden, aki csak a Premier League-ben már 14 gólnál és 7 asszisztnál jár – és nem középcsatárként. Rodri idén is a fontos gólok szerzője, s olykor Bernardo Silva lába is elsül. Ilyen kihívással, mint ami most vár rá, Spanyolországban nem találkozott még idén a Madrid, és az a baj, hogy nem elég egy Erling Haalandot semlegesíteni: rajta kívül vannak még vagy öten, akik a különbséget jelenthetik majd. A tavalyinál mindenképpen szorosabb párharcra számítok, és a szívem nem tudja azt mondani, hogy az angolok (???) mennek tovább – holott a realitás és az esélyek is mást mondanak.

Tipp: Vágyálom, de a Real Madrid 4-2-es összesítéssel továbbmegy!

Atletico Madrid – Borussia Dortmund

A Borussia Dortmund a Bayern München legyőzése után lépéselőnybe került a Bajnokok Ligája indulásért zajló harcban, de ez a csapat teljességgel kiszámíthatatlan idén. Már a halálcsoportból való továbbjutásukra sem számított senki a Bajnokok Ligájában, a Bundesligában meg egyszer nagyon jól játszanak, egyszer meg csapnivaló produkciót reprezentálnak. Donyell Malen és Niclas Füllkrug is pazar formában futballoznak, mindketten 11 gólnál tartanak, ami ugyan nagyon távol van az idei Bundesliga csúcsteljesítményeitől, de azért messze nem tragikus. Persze, én szívesebben nézem a 32 gólos Harry Kane-t, a 24 gólos Guirassy-t és a 21 gólos Opendát – ők 28 forduló után tartanak itt. Tavaly a még a Werder Bremen-t erősítő Füllkrug és a szinte az egész tavaszt sérülés miatt kihagyó Christopher Nkunku 16 góllal lettek társgólkirályok… A 16 gólja idén is meglehet Füllkrugnak, de szerintem jobban motiválja a BL elődöntő lehetősége. Legutóbb ilyen magasságokban 11 éve járt a klub, Mats Hummels és Marco Reus már akkor is a klub kötelékébe tartoztak. Lelkiismeret-furdalásom lenne, ha Julian Brandt nevét nem említeném meg: 6 gól és 11 gólpassz a bajnoki mérlege.

Van, ami nem változik: Hummels és Reus még mindig a Dortmundban focizik. Felismered, ki húzódik meg a háttérben? :)

 Az Atletico Madrid egyelőre látótávolságon kívül van a hazai dobogótól, a legnagyobb harcot az Athletic Bilbaóval vívja a negyedik helyért. A nyolcaddöntők legnagyobb bravúrja az volt, hogy kiejtették az előző évi BL döntős Intert, pedig azt a párharcot már az odavágón eldönthették volna az olaszok – de aztán a szétlövésben jobbak voltak a „matracosok”. A spanyolok futballját meghatározza Antoine Griezmann játéka, aki a 2022-es vb óta újra csúcsformában futballozik. Ha ő nincs a pályán, egészen más, és esélytelen az Atletico. Rodrigo de Paul hamar beilleszkedett a favágók közé, méltán viszi tovább Raúl Garcia, Gabi és Diego Costa szellemiségét, lelki örökségét… Alvaro Moráta egészen jó szezont fut. Az Atleticónál még azt is elhiszik róla, hogy tud futballozni, de engem nem tudnak átverni. Mindent egybevetve, ha a szurkolójuk lennék, én sírógörcsöt kapnék, ha eszembe jutna, hogy egyszer ennek a klubnak Fernando Torres, Diego Forlán, Radamel Falcao vagy Sergio Aguero volt a középcsatára… Az Inter elleni párharcot Memphis Depay döntötte el. A középpályán még mindig ott van Marcos Llorente, Koke és Saul Niguez. A kispadon már lassan 13 éve Diego Simeone. De ha a Dortmund kiveszi Griezmannt a játékból, ki fog esni az Atletico a BL-ből. Az se mellettük szól, hogy idegenben játsszák a visszavágót. Nagyon nem megy az Atletinek távol az otthontól, ráadásul tudjuk, a Borussia milyen szurkolótáborral rendelkezik… A rettegett Sárga Fal matracokat fal…

Tipp: A Borussia Dortmund jut tovább, összesítésben 2-2, aztán tizenegyesek döntenek!

Lehet, a varázslat is kevés lesz?

PSG – Barcelona

Na most melyik ujjamba harapjak? Egyik csapatot sem szeretem, sőt,,, Tudjátok mit? Essen ki mindkettő! Tudom, ez nem lehetséges, de ha már Jürgen Kloppnak lehetett olyan kívánsága, hogy a ManCity – Arsenal rangadón mindketten veszítsenek, talán én is kérhetek ilyet… „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23) „Nehéz az lehet, de lehetetlen az nincs!” (Kowalsky meg a Vega) Messivel és Neymarral nem sikerült, most végre összejöhet a történelmi triplázás Párizsban? A francia bajnokság lényegében már zsebben, a kupában pedig bejutottak a döntőbe. A BL-ben a papíron jóval könnyebb ágra kerültek, persze láttunk már nagy hasra eséseket, a PSG-től is… Nyílt titok, hogy Kylian Mbappé nem ír alá új szerződést, hanem a szezon végén távozik Párizsból, de becsületére legyen mondva, hogy utolsó szezonjában nem játssza a durcás kisfiút, hanem mindent megtesz klubja sikeréért. Már amikor Luis Enrique a pályán tartja, merthogy jövő építés címszó alatt nem egyszer lecserélte, vagy pályára sem küldte a világ egyik legjobb támadóját. Így talán még szebb a bajnokságban termelt 24 gól, amihez a kupában még nyolcat, a Bajnokok Ligájában pedig hatot pakolt hozzá. A Real Sociedadot tulajdonképpen az ő góljai roppantották össze, ezért sem gondolom, hogy a Barcelona ellen jegelné majd őt Luis Enrique. Egyébként nem csak a franciák kispadján ülő edző miatt ígérkezik izgalmasnak ez a párosítás, hiszen 2015-ben vele sikerült utoljára BL-t nyernie a katalán bandának (hihetetlen, de ennek idén már 9 éve…), sőt, abban az évben tripláztak is, hanem a porcelánlábú Ousmane Dembelé miatt is, aki kivételes képességei ellenére nem tudta Barcelonában megmutatni huzamosabb ideig, mit tud, mert több időt töltött az orvosi szobában, mint a zöld gyepen. A továbbjutás ott dőlhet el, hogy van-e bárki, aki felveszi a versenyt versenyfutásban a két franciával – aztán ki tudja, még az is lehet, hogy egy harmadik francia, Kolo Muani, vagy az ifjú portugál, Goncalo Ramos lép elő főszereplővé… Egységesebb csapat benyomását kelti a PSG, mint a korábbi években, de hogy több esélye lenne a hőn áhított trófeára? Aki ezt állítja, annak azt javaslom, hogy gyógyszerre ne igyon.

A két csapat közötti kapocs: Neymar 2017-ben világrekordért igazolt Barcelonából Párizsba. Tíz év alatt ő is kikerekedett...

Már csak azért se, mert lesz egy fullmotivált Barcelona is a pályán. A Barcelona, mióta Xavi bejelentette távozási szándékát, sokkal felszabadultabbnak tűnik. A bajnoki címre kevés esélyük van már (bár, ha győznek majd a Santiago Bernabeu stadionban, még valamelyest nyílttá tehetik a bajnoki versenyfutást…), s a rengeteg sérült miatt már most megismerkedhettünk a jövő sztárjai közül néhánnyal. A 21 éves Pedri és a 19 éves Gavi matuzsálemeknek tűnnek a 17 éves Pau Cubarsihoz és a 16 éves Lamine Yamalhoz képest. A Barcelona sztárgyárja kiapadhatatlan, de mindegy is, előbb-utóbb úgyis mindenki a Puskás Akadémián fog kikötni… Robert Lewandowski gólérzékenységében, Ilkay Gündogan zsenialitásában, Ter Stegen bravúrjaiban továbbra is bízhatnak Barcelonában, meg abban is, hogy ez a védelem nagyságrendekkel jobb, mint amelyik legutóbb farkasszemet nézett a PSG-vel. Akkor a franciák az odavágón négyet gurítottak. Én a katalánokat most egy kicsivel esélyesebbnek gondolom a továbbjutásra. Bár lehet, arrafelé már annak is örülnek, hogy három év után újra megélték a BL tavaszt, muhaha… :)

Tipp: Nem számítok sok gólos és sima párharcra, szerintem a Barcelona jut tovább 2-1-es összesítéssel!

4 remek párharcot ígér nekünk a Bajnokok Ligája, minden meccset érdemes lesz nézni! Na, de mi a helyzet az Európa-Ligával?

AC Milan – AS Roma

A párosítás, amiben nehéz megmondani az esélyest. Jose Mourinho menesztése után egy klubikon ült le az AS Roma kispadjára, és Daniele de Rossival nem is néznek ki eddig rosszul a „farkasok”. Sőt, talán jobb formában is vannak, mint aktuális ellenlábasuk, az AC Milan. Persze, nekik sincs miért panaszkodniuk: beelőzték a Juventust, magabiztosan őrzik a második helyet, tisztes távolságban a bajnoki címtől. Akár tartalékolhatnak is az Európa-Ligára: azért szép lenne eltenni ezt a kupát is a vitrinbe. Mike Maignan és Theo Hernandez személyében van egy-egy francia klasszisuk a kapuban és a védelemben, igazából mégis a támadópotenciálban rejlik a milánóiak ereje. Oliver Giroud még 37 évesen is elnyűhetetlen (munkásságát 13 gólja és 8 gólpassza dicséri), Christian Pulisic és Ruben-Loftus Cheek sem hoznak rossz szezont, de a legfontosabb játékos még mindig az a Rafael Leao, akinek a kihagyhatatlanságát nem hatékonysága jelzi. Nem egy gólgép, mindössze 6 bajnoki gólja van, viszont a 8 gólpassza és a rendkívüli alázata, kulcspasszai, gyorsasága, játékintelligenciája pótolhatatlanná teszik őt. Csak Maignan és Theo Hernandez töltött több játékpercet a pályán, mint Tijjani Reijnders, aki egy éve még csapattársa volt Kerkez Milosnak az AZ Alkmaarnál (aki egyébként meg éppen Milánóból ment Hollandiába), s új klubjánál is gyorsan meghatározó alapemberré vált. Őt azért is érdemes figyelnünk, mert az ősszel a Nemzetek Ligájában játszunk majd a hollandokkal is.

 Az AS Roma jelenleg az 5. helyen áll a Serie A-ban, de egyaránt lehet még harmadik, s akár még nyolcadik is. Szóval a fővárosiak számára minden meccs felér egy döntővel. Ebbe nem nagyon fér bele a rotálás. Önbizalom-növelésnek mindenképp jó, hogy egy városi derbin aratott 1-0-s győzelemből jönnek, egyébként is, az Inter elleni 4-2-es vereség óta veretlenek, s 7 meccsből ötöt megnyertek. Mivel az azelőtti 3 bajnokit is behúzták, elmondhatjuk, hogy Daniele de Rossi irányításával 11 bajnokiból nyolcat megnyertek, s csak egyet veszítettek el. Ha innen nézzük, ez pazar teljesítmény.  A gólokért Romelu Lukaku felel, aki az Európa-Ligában egyébként is nagyon otthon érzi magát. A bajnokságban 10, Európában 7 gólja van, miközben korábban az Inter mezében is volt egy 7, az Everton (!) mezében pedig egy 8 gólos szezonja az Európa-Ligában. Ha valakitől retteghetnek Milánóban, az ő, valamint az argentin Paulo Dybala, aki idén a szokottnál több időt tud a pályán lenni sokak megelégedésére. Lorenzo Pellegrinit érdemes még kiemelni, aki 7 bajnoki gólnál jár, míg a védő Gianluca Mancini nem csak hátul végez tisztességes munkát: 4 góljából az utolsóval eldöntötte a Lazio elleni városi derbit. A sokáig kirobbanthatatlannak tűnő Európa-bajnok kapus, Rui Patricio február 10-e óta nem védett klubjában (ekkor kaptak ki az Intertől…), úgy tűnik, Mile Svilar már nem csak az európai kupaporondon élvezi a bizalmat. Igazából, ahogyan elintézték a Brightont az előző körben, figyelmeztető jel kell, hogy legyen, én mindezek ellenére úgy gondolom, meglepetés lenne, ha nem az AC Milan kerülne a 4 közé. Nem ebben a párharcban látom, hogy borulna a papírforma…

Tipp: 3-1-es összesítéssel továbbjut az AC Milan

Ez a Roma már nem az a Roma...

Benfica – Olympique Marseille

A párharc, aminek résztvevőiről keveset tudok, mégis azt mondom, érdemes lesz ezt a randevút is figyelni! A Benfica élet-halál harcot vív Portugáliában a bajnoki címért, de tovább üldözi Guttmann Béla átkát is, ami látva a riválisok erejét, nem idén fog megtörni. Mint ismert, az egykori legendás sikeredző méltatlan elküldése után megátkozta a klubot, hogy az 100 évig ne nyerjen nemzetközi trófeát – hát nem is nyert, pedig többször is közel állt hozzá. Nyolc kupadöntőt bukott azóta a Benfica: ötször a BEK, háromszor az UEFA kupa / Európa-Liga  győzelem kapujában hasaltak el, míg Gutmann Bélával két BEK győzelem még összejött… Ennek alapján le se kellene játszani a Marseille elleni duplacsörtét, de meglátásom szerint kár lenne ezt kihagyni, mert én egészen jó és gólzáporos meccsekre számítok. Az egyik oldalon ott van Rafa Silva (csak a portugál bajnokságban 12 gól és 11 gólpassz!), Angel di Maria és a bajnokság legjobb kapusa, az ukrán Anatoliy Trubin, míg a másik oldalon Pierre-Emerick Aubameyang, Ismaila Sarr és Jordan Veretout, csak hogy említsek néhányat a húzónevek közül. Bármelyik csapat is jut tovább, alighanem megbecsüli az elődöntőt, ahol jó eséllyel a Liverpool vár majd rá.

Tipp: 6-5-ös összesítéssel továbbjut a Benfica

Leverkusen – West Ham United

A West Ham a Konferencialiga címvédője, az előző körben a Freiburgnak rúgtak egy ötöst, de én nem gondolom, hogy Leverkusenben gatyát cserélnének látva az izmos riválist. A támadójátéka a legnagyobb fegyvere a londoni csapatnak, Jarrod Bowen, Mohammed Kudus és Lucas Paqueta nagy szezont futnak, bőven okozhatnak fejfájást a „gyógyszergyáriaknak”. Persze, azért ne féltsük a 42 meccs óta veretlen Bayer Leverkusent… Kupadöntőbe jutottak, ahol a másodosztályú Kaiserslautern ellen egyértelmű esélyesek lesznek. A Bundesligában a komplett mezőnyt oktatják, és egyre közelebb vannak a történelmi veretlen szezonhoz a Bundesligában, ami még soha, egy csapatnak sem jött össze. Ha az eredmények úgy alakulnak, már a hétvégén bajnok lehet a Leverkusen – jelenleg 16 pont az előnyük! Általában a Bayern München szokott ennyivel vezetni… Xabi Alonso egy zseni volt a pályán, és egyelőre úgy tűnik, amihez edzőként hozzáér, az is arannyá változik. A két szélsőre, Jeremie Frimpongra és Alejandro Grimaldóra elfogytak a jelzők (előbbi 8 gólt és 7 gólpasszt jegyez, utóbbi 9 gólja mellé 11 asszisztot adott – mindketten szárnyvédők!) Granit Xhaka, Jonas Hofman és Victor Boniface leigazolása telitalálat volt és végre Florian Wirtz is egészséges tudott maradni (8 gól és 10 gólpassz). Azért a magyar válogatott a nyári Eb előtt jó, ha felkészül a Musiala, Wirtz duóra… És akkor Patrick Schicket még nem is említettük, aki eddig főleg az Európa-Ligában gyűjtögette a játékperceket, s nagy szükség volt a góljaira az előző körben a Qarabag ellen – na, az azeri csapatba majdnem beletört a németek bicskája… Mindkét meccsen 2-0-s hátrányból jöttek vissza, az odavágón Schick a 92. percben egalizált, a visszavágón pedig a 93., majd a 98. percben (még a rendes játékidő hosszabbításában) szerzett továbbjutást érő gólokat. Mivel ez már alighanem egy kevéssé tartalékoló, élesebb Leverkusen lesz, szerény meglátásom szerint David Moyes csak a „jó halál kegyelméért” imádkozhat majd – hogy mennyire lesznek kegyesek a németek, szerintem csak rajtuk múlik.

Tippem: 4-1-es összesítéssel jut tovább a Bayer Leverkusen

Liverpool – Atalanta

Nehéz elképzelni, hogy ebből a párharcból ne az angolok menjenek tovább, de előre, játék nélkül Jürgen Kloppék sem fogják ölbe kapni a továbbjutást – és ezzel a leköszönő, 9 év után távozó német edzőlegenda is tisztában van. A makulátlan, 4 trófeás szezon immár álom marad a Mersey partján, hiszen egy őrült meccsen a rémgyenge Manchester United lenyomta őket az FA kupában, de a februári Ligakupa győzelem után egészen vasárnapig vezették a Premier League-t, és állnak az Európa Ligában is. Mindkét sorozatban vért kell izzadni a végső győzelemért, de alighanem Európában lesz több esélyük a győzelemre. Ha sikerül az Atalantát búcsúztatni (megsúgom: nem lesz könnyű…), a Benfica – Marseille továbbjutója következik, aztán meg jöhet az álomdöntő, valószínűleg a Leverkusen vagy az AC Milan ellen. Addigra talán minden sérült felépül, merthogy ez a szezon leginkább arról szól, hogy kik a bevethető játékosok. Az persze sosem baj, ha megismerünk néhány fiatalt, ebből a szempontból a Liverpool irigylésre méltó helyzetben van. A Chelsea-t úgy gyűrték le büntetőkkel a Ligakupában, hogy kb. az ificsapattal játszották végig a hosszabbítást. Akkora szíve van ennek a csapatnak, hogy bárhonnan képes visszajönni. Ennyiszer nem fordított idén hátrányból csapat, mint a Liverpool. Kloppért még inkább küzd mindenki. Mindezt úgy, hogy a kulcsemberek közül Alisson Becker, Joel Matip, Trent-Alexander Arnold és Diogo Jota még mindig nem bevethető, és hosszabb ideig volt sérült Curtis Jones, Mohamed Szalah és Szoboszlai Dominik is. De akik játszottak… A kapuban Caoimhin Keheller, a jobbszélen Conor Bradley, középen Alexis McAllister és Wataru Endo, elöl Darwin Nunez, Luis Dias vagy éppen Harvey Elliott… Szerintem a két lehetséges trófea közül legalább az egyiket még bezsebeli a Pool… Szerintem a többség a PL trófeára vágyna, pedig az Európa-Liga győzelemmel Jürgen Klopp elmondhatná, hogy a még utolsó hiányzó trófeáját is megszerezte Liverpoolban.

Hogy szegény Atalantáról meg elfelejtkezünk? Évek óta stílusos és látványos támadófocit játszanak a bergamóiak, Gian Piero Gasperini szimpatikus edző. Most is vannak jó játékosaik, ez tagadhatatlan. Teun Koopmeiners a ligában 11 gólt és 3 gólpasszt jegyez, míg az AC Milantól kiebrudalt Charles De Ketelaere 6 + 6-tal bizonyítja, hogy kár volt őt leírni. Messze van már a rettegett kolumbiai támadóduó, Luis Muriel az Orlando City-ben, míg Duván Zapata a Torinóban futballozik, de az ő pótlásukra érkező Ademola Lookman és Gianluca Scamacca idei szezonjára sem panaszkodhatunk. De hogy ez elég lenne… Szervezett védekezéssel és minimális hibával lehet esélyük. De a futball attól szép játék, hogy bármi megtörténhet.

Tipp: Ha nem is játszi könnyedséggel, de vér, veríték és könnyek nélkül, 5-2-es összesítéssel továbbjut a Liverpool!

Élvezetes döntő lenne, az biztos... :)

5 érdekes kérdés, amire még várjuk a választ a szezonban…

Ki lesz az angol bajnok?

A Manchester City. Sajnos. A Liverpoolnak immár nincs kezében a sorsa, muszáj lett volna győzni az Old Traffordon a hétvégén. Immár 1 ponton belül van a 3 csapat! Persze, számoljunk úgy, hogy a fociban bármi megtörténhet, de ha csak a Liverpool sorsolására ránézek, az első szó, ami eszembe jut, hogy izzasztó. Hátra van még 7 forduló, rengeteg pont szerezhető, de ugyanennyi el is veszíthető. A következő két meccsen, otthon a Crystal Palace és a Fulham otthonában hozni kell a kétszer három pontot. Utána jön az Everton elleni derbi – idegenben. A Goodison Parkba finoman fogalmazva sem győzni jár Klopp… Utána fogadják a Tottenhamet, majd utaznak Birminghambe, az Aston Villához. Ez két nagyon rázós meccs lesz. A Tottenham és a Villa is a BL helyekért küzd. Az Everton meg a bent maradásért. Wolverhamptonban zárja az évet a Liverpool, lehet, annak a meccsnek már tétje sem lesz… Az Arsenal sem érezheti magát komfortosabban: ők még fogadják az Aston Villát és a Chelsea-t, s mennek vendégségbe a Tottenhamhez és a Manchester Unitedhez. Ebből a 4 meccsből borítékolhatóan nem lesz 12 pont. Ezeken kívül még egy idegenbeli Wolverhampton, egy hazai Bournemouth és egy hazai Everton meccs vár rájuk. Minden, csak nem könnyű ez a sorsolás… Bezzeg a Manchester City-nek… Luton, Wolverhampton és West Ham otthon, Tottenham, Brighton, Nottingham és Fulham idegenben. Egyedül a Tottenham tűnik nehéznek, de az sem megoldhatatlan. A Manchester City sajnos nem arról híres, hogy ilyen helyzetekből elbukja a bajnoki címet…

Veretlen marad-e a Bundesligában a Leverkusen?

Igen! Ha eddig 28 meccsen nem verte meg senki őket, az utolsó hatot már csak kihúzzák… Igaz, még utaznak Dortmundba és fogadják a Stuttgartot, ez a két meccs még tartogat izgalmakat. Otthon a Werder Bremennel és az Augsburggal, idegenben a Frankfurttal és a Bochummal játszanak még. Ha a hétvégén eldől a Bundesliga, koncentrációját veszítheti ez a tökéletes gépezet – a motivációját biztosan nem fogja, mert a veretlen bajnoki cím történelmi távlatokban is óriási dolog lenne. Hiába rekordbajnok a Bayern München, nekik ez sohasem jött össze! A Leverkusen viszont megcsinálja, annak ellenére, hogy még az Európa – Ligában is komoly kihívások várnak majd rá!

Beelőzi-e végül a Barcelona a Gironát?

Igen. Ezt már megtette az előző játéknapon, pedig elég sokáig hátát nézte a kisebbik katalán csapatnak a nagyobbik. És sokáig elképzelhetetlennek is tartottam ezt a forgatókönyvet. Immár két pontos előnnyel áll a Barcelona, s bár rá még várnak kőkemény ütközetek Európában, ha okosan menedzseli a maradék 8 fordulót, meglesz számukra az ezüstérem. Ez a maximum, amit a gránátvörös-kékek még kihozhatnak ebből a szezonból. Ami a Gironát illeti, ha maguk mögött tartják az Atletico Madridot és megcsípik a dobogó harmadik fokát, szerintem mindenki nagyon elégedett lesz. Senki nem várta ezt a menetelést ettől a csapattól. Persze, még nem kell, hogy lemondjanak az ezüstéremről, de immár nem az ő kezükben van a sorsuk.

Ha összeáll ez a csatársor Madridban... :)

Eléri – e a 100 pontot az Inter?

Nem. Jelenleg 82 pontjuk van. Ehhez a megszerezhető 21 pontból még 18-at be kellene gyűjteni. Hiába lehengerlő és félelmetes idén Simone Inzaghi legénysége, hiába nincs már kettős terhelés a BL búcsú után, ehhez gyakorlatilag makulátlan teljesítmény kéne. Igaz, már csak egy nehéz meccs vár az Interre, a milánói derbi, ami mindig három esélyes. Ám, amit a Leverkusennél mondtam, itt is helyt álló: mihelyt eldől a bajnoki cím, a játékosok fejben már gyakran vakációzni mennek. Néha szó szerint is, lehet, az utolsó fordulókban tinédzserek is pályára lépnek majd az Interben. Nincs is ezzel semmi baj: szerintem, ha csak 94 pontot szerez az Inter, akkor sem fogják meneszteni Inzaghit és lecserélni a fél keretet a pocsék szereplésre hivatkozva…

Egyik kedvenc focistám volt... Szimpatikus és őszinte nyilatkozat!

Meg tudja-e tartani a 2. helyét a Paks?

Igen. Nem áll jól az utóbbi hetekben a Paks szénája, a legutóbbi 4 bajnokiból hármat is elveszítettek. Szemben a Fehérvár most kezd csúcsformába lendülni: az utolsó 3 meccsükön 7 pontot szereztek, és nem kaptak gólt. A tetemesnek tűnő hátrányból mindössze 4 pont maradt, a hétvégén ráadásul Paks – Fehérvár meccset rendeznek. A hazai pálya miatt ott inkább a Paks lesz az esélyesebb, egy győzelemmel újra kinyílhat az olló, a hét pont az jelentős különbség lenne. Ezután még 5 fordulót rendeznek. A Fehérvárra még vár egy debreceni utazás, és fogadják közvetlenül a Paks után a Zalaegerszeget – a jelenlegi forma alapján ez lehet még egy nehéz meccs. Ha a Fehérvár elleni rangadót követően jól jönnek ki az idegenbeli Puskás Akadémia meccsből is, nyeregben érezhetik magukat a paksiak – bár kérdés, a Magyar Kupában meddig jutnak, merthogy még a Kisvárda elleni elődöntő is ott lebeghet a szemük előtt. Szerintem meglesz a 2. hely!

Ti mit gondoltok az előttünk álló Bajnokok Ligája és Európa-Liga párharcokról, és az általam felvetett kérdésekről? Jó szórakozást a meccsekhez, köszönöm a figyelmet! :)

Január utolsó napjaiban, Liverpoolban és Barcelonában is robbant a bomba, szerencsére csak képletesen: mindkét patinás klub edzője bejelentette, hogy a szezon végén feláll a kispadról. Igen ám, de míg Jürgen Klopp liverpooli ikonként és a klub történetének egyik legsikeresebb edzőjeként fogja ezt tenni, a Barcelonát elhagyó Xavitól meglehetősen vegyes érzelmekkel búcsúzunk. Néhány nappal eme sokkoló bejelentések után Csányi Sándor ellenben azt közölte a magyar futballtársadalommal, hogy Marco Rossi mindenképp marad szövetségi kapitány a 2026-os vb selejtezők végéig, mert olyan szerződése van, hogy ha akarna, se tudna távozni az Eb után. Az ő történetüket járom most körül, s mérleget is vonok az adott klubnál végzett szerepvállalásukról. Tartsatok velem, megéri!

Tegye fel a kezét, aki ismeri a Mátészalka gyászban van kezdetű balladát. Na, most ők kezdjék el énekelni ezt a dallamot a következő szöveggel: „Az Anfield Road gyászban van, gyászban van, az Anfield Road gyászban van, gyászban van, az Anfield Road gyászban van, mert Jürgen Klopp elhagyta, mert Jürgen Klopp elhagyta.” Még mielőtt továbbfolytatnám a ballada írását, szögezzük le: bár Gacsaj Pesta meggyilkolásához hasonló nincs ebben a sztoriban, minden idők egyik legsikeresebb Liverpool edzője, Jürgen Klopp volt akkora betyár, mint amekkora ez a nőcsábász Pesta lehetett. És valószínűleg legalább annyian siratják is, pedig az ő története Liverpoolban még nem ért véget. Igaz, most már tudjuk, hogy véget fog. Bevallom, én nem örülök neki.

Klopp 2015. október 8-án, tehát lassan 8 és fél esztendeje érkezett meg Liverpoolba, ahol úgy mutatkozott be, mint A Normális. Merthogy ott volt ugye Jose Mourinho, A Különleges. Persze azóta kiderült Kloppról, hogy távol áll a normálistól – de őt így szeretjük… Hogy ez az antré milyen régen is volt: ennek a szezonnak a végén lett bajnok a Leicester City! A Pool meg a nyolcadik: belegondolni is elkeserítő, mennyire mélyen volt ekkor Anglia egyik legpatinásabb klubja. Brendan Rodgers másfél évvel korábban még kis híján angol bajnok lett (ki ne emlékezne Steven Gerrard végzetes elcsúszására…), ám akkori alapemberei közül Luis Suarezt a vb után kapott szájkosara ellenére elveszítették, Daniel Sturridge egyre többet bajlódott sérülésekkel, és végül a klublegenda, Steven Gerrard is eligazolt – a csapatkapitány búcsúmeccsén ő vagy a vödör volt, vagy a rongy, merthogy a Stoke City felmosta velük a pályát, és 6-1-re győzött… Az új szezonban a 10. helyen állt az együttes, mikor Rodgers a Roxfortba ment repüléstan órákat venni a varázslótanoncoktól, Jürgen Klopp pedig egy Tottenham elleni idegenbeli 0-0-lal mutatkozott be a Pool kispadján, 2015. október 17-én. Csak érdekességképpen, így nézett ki az első kezdőcsapata: Mignolet – Clyne (ő kicsoda?), Skrtel, Sakho, Moreno – Lucas Leiva, Emre Can, Milner, Lallana, Coutinho – Origi. Rendkívül középszerű egy társaság. Azok közül, akik a kispadon ültek akkor, talán már többen csatornát tisztítanak azóta, mert nagy karriert senkinek nem sikerült befutnia – tisztelet a kivételnek, merthogy Klopp első PL meccsén ott ült a csapat kispadján Bogdán Ádám! (Nem videoelemzőként, hanem bevetésre várva…) A bajnokságban gyengén szerepelt a Liverpool, de két kupadöntőbe azért bejutott a szezonban Klopp: igaz, a Ligakupa finálét a Manchester City-vel szemben, az Európa-Liga döntőt pedig a sorozat rekordgyőztese, a Sevilla ellen veszítette el.

HAJRÁ DOMINIK!

Két bajnoki negyedik helyezés után (ami a korábbi két évhez képest mindenképp előrelépés volt) az első komolyabb sikerét 2018 nyarán érte el Klopp és a Pool: bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, azok után, hogy előtte a Portót, a Manchester City-t és az AS Romát is sok gólos, látványos párharc után ejtette ki. De a döntőben az akkor már kétszeres címvédő Real Madrid várt a Liverpool-ra, na meg a tanulópénz: kell egy nemzetközi szinten is topjátékos a kapuba! Nem mondom, hogy csak ezért veszítettek Kijevben (az sem jött jókor, hogy Szalahot sérülés miatt már az első félidőben le kellett cserélni – az Anfield Road 50 km-es körzetébe Sergio Ramos azóta nem teheti be a lábát…), de a három madridi gólból kettő borzasztóan gyermeteg kapushibából született, szerencsétlen Loris Karius azóta sem tudja, merre van előre.

Akkor már érződött, ez egy nagyon erős és legendás Liverpool lehet! Igaz, időközben Philipp Coutinho, a csapat addigi motorja, éppen 2018 év elején elment a Barcelonába (nagyjából ezzel véget is ért felfelé ívelő és sokra hivatott karrierje érdemi része…), de az érte befolyó összegből futotta például a világ legjobb középhátvédjére, Virgil van Dijk-ra is. A kapuba az elveszített BL döntő után megérkezett a brazil Alisson Becker, aki Liverpoolba érkezése óta a csapat egyik legbiztosabb pontja, 5-6 éve a világ 3 legjobb kapusa közé tartozik. Ő volt a hiányzó láncszem. Addigra már beépült a csapatba a két fiatal szélsőhátvéd, akik valami félelmetesen jó párost alkotnak azóta is: Trent-Alexander Arnold és Andy Robertson egymást múlták és múlják felül kiszolgálásban, gólpasszokban. A középpályán Henderson és Wijnaldum, később Fabinho adták a stabilitást. A Szalah – Mané – Firmino hármas rettegésben tartotta a világ minden hálóőrét. Talán a barcelonai Messi, Suarez, Neymar és a madridi Benzema, Bale, Cristiano Ronaldo trió után a XXI. század legjobb támadósora volt ez. Rendkívül intenzív, támadóközpontú, a letámadást korán elkezdő (a gegenpressing fogalma is részben Klopphoz kötődik), látványosan futballozó, szimpatikus csapat volt ez a Liverpool, ami sokkal több trófeát érdemelt volna.

Csodálatos mozdulat volt, bár erre a Bale gólra Liverpoolban biztos nem emlékeznek szívesen...

Jürgen Klopp személyes tragédiája és pechje, s talán ebbe is fáradt bele a német, hogy Pep Guardiola és a Manchester City volt a legfőbb riválisa. A City és sikeredzője mindent megkapott, pénzt, paripát, asszonyt (na de kijét?) házat, ezzel hosszútávon képtelenség volt versenyezni. Jürgen Kloppnak mégis sikerült. Sőt, aratott ellene kifejezetten nagy győzelmeket is. Például rögtön a legelső egymás elleni meccsükön idegenben nyert 4-1-re a Pool. Aztán következő tavasszal odahaza 3-0-ra győztek. (Talán ezért is lett csak 4. ebben az évben a City, mert a Liverpool ellen két meccsen 1-7-et hoztak…) 2018 januárjában (miután néhány hónappal korábban gurított egy ötöst a City nekik…) volt egy 4-3-as meccsük, amin a Pool 4-1-re is vezetett. Ezen a tavaszon a BL negyeddöntőjéből a Pool 5-1-es összesítéssel ejtette ki a City-t! Emlékezetes közös meccsük, hogy az ellenállhatatlan pool-i meneteléssel véget érő, covid sújtotta 2019/20-as szezon végén, Kloppék már bajnokként nagyon beleszaladtak a manchesteri késbe (0-4). Az utolsó emlékezetes Pool győzelem 2022 őszén történt, már Haaland is City játékos volt, a Mersey-partiak mégis 3-1-re győztek. Legendás volt a Klopp – Guardiola párharc, szinte a korábbi Ferguson – Wenger csatával azonos szintű. Egymást is jobbá tették, mint CR7 és Messi. Persze, még ne temessük ezt a kapcsolatot, hiszen van néhány hónap ebből a szezonból. Fognak ők még egymás ellen trófeáért csatázni…

A 2017/18-as szezon elején megérkezett Mohamed Szalah, s a szezon közben távozott Coutinho – innen számíthatjuk az újkori Liverpool történetének a sikerkorszakát. Megállíthatatlan támadósorának hála a bajnokságot 84, a BL-t 47 (15 meccsen!) rúgott góllal fejezték be, szó se róla, valóban látványos meccseket játszottak. A támadótrió összesen 91 gólt szerzett, Szalah első szezonjában 32 góllal gólkirály lett! A következő szezont történelmi távlatokban is érdemes lesz majd vizsgálni: a Liverpool 97 pontot szerezve sem tudott bajnokságot nyerni, mert a Manchester City egyetlen ponttal megelőzte. 89 gólt lőttek, csupán 22-t kaptak, mindössze egyszer kaptak ki, míg a City például négyszer is. Szalah és Mané holtversenyben lettek gólkirályok Aubameyang-gal, azért ritka, hogy egy csapat két gólkirályt is ad… 25 (!!!) pontot vertek a bronzérmes Chelsea-re… Ekkor tényleg azt lehetett hinni, hogy a Premier League-ben bajnoki címet még nem nyerő Liverpoolon átok ül… Az utolsó 9 meccsét mindkét csapat megnyerte, március elején veszített utoljára pontot a Liverpool, a városi rangadón, az Everton otthonában, és kb. ez a bajnoki címbe került. Január 3-án volt egy Manchester City – Liverpool meccs, amit 2-1-re nyertek az angolok a City. Döntő meccs volt ez, hiába január elején játszották. Szó szerint néhány milliméteren múlt a bajnoki cím, mert ezen a meccsen, emlékezetes módon egy liverpooli támadásnál az utolsó pillanatban (vagy talán az után…) sikerült a gólvonalról (vagy azon túlról…) kikanalazni a labdát. Ennyin múlhat egy bajnoki cím…

A 2018/19-es szezonban soha nem látott izgalmak után, de még elveszítette a bajnokságot a Liverpool, cserébe viszont megnyerte a Bajnokok Ligáját, s talán nem a döntő miatt marad leginkább emlékezetes az a sorozat. A Tottenham elleni 2-0-s házidöntő felejthetőre sikerült, igaz, két nappal később megszületett az első gyermekem, így számomra ez a meccs sem lesz soha felejthető… (Örültem a Pool sikerének, de annyira azért nem, hogy a születendő fiamnak gondolt Teodor nevet Virgilre, Sadiora, Mohamedre vagy Jürgenre változtassam…) Na de volt előtte egy Barcelona elleni párharc. Az első meccsen a katalánok 3-0-ra nyertek, s volt még 1-2 ziccerük is, amit kihagytak. Nagyon úgy tűnt, hogy lefőtt a kávé. A visszavágón ráadásul Mohamed Szalah és Firmino sem játszhattak. Ellenben a Barcában ott volt Messi, Suarez, Rakitic, Coutinho… A kapuban Ter Stegen… Minden idők egyik legnagyobb, nem bírói hátszéllel megfordított BL párharca volt ez (vö: Barcelona – PSG: 0-4 után 6-1, 2017-ből…). Az a második Origi gól Trent-Alexander Arnold gyors szöglete után… Sok mindent megnyert Messi pályafutása során, de nem csodálkoznék, ha e meccs után lettek volna álmatlan éjszakái és néhányszor telesírta volna a párnáját. (Mindenesetre volt, ami vigasztalja: az év végén, sokak megdöbbenésére, érthetetlen módon neki adták azt az Aranylabdát, amire Virgil van Dijk szolgált volna rá. Vagy a Liverpoolból bárki.)

A 2019/20-as szezon végre a Premier League-ben is meghozta az áttörést Klopp és a Liverpool számára: úgy söpörtek végig az egész angol mezőnyön, mint a Katrina Hurrikán. A 38 bajnokiból 32-t megnyertek, 99 pontot szereztek, 18 (!!!) pontot vertek a második helyezett City-re! 3 vereséget szenvedett a csapat, mondhatnám, hogy szökőévente kaptak ki, és ez tényleg így van, mert először február 29-én (!!!), a 28. fordulóban (!!!), a Watford otthonából (!!!) távoztak pont nélkül. Ennek a vereségnek szerintem az Arsenal hívei örültek a legjobban, akik nagyon bíztak abban, hogy szeretett klubjuk 2003/04-es veretlen bajnoki címét nem ismétli meg a Liverpool… Az egyetlen árnyékot erre a szinte hibátlan szezonra a koronavírus járvány vetette, mert így nem ünnepelhették szurkolókkal a Premier League-éra első Liverpool aranyérmét. De ez egy sokáig felejthetetlen szezon marad az Anfield Roadon. És azt hiszem, ekkor vált Jürgen Klopp is végleg halhatatlanná!

Sokáig tartott, mire Kloppnak is lett BL trófeája... :)

Ha csak a trófeákat nézzük, lehetne hiányérzetünk, de Jürgen Klopp sokkal több volt trófeáknál. Az ő játékfilozófiája és szenvedélye tette igazán naggyá ezt a csapatot. Szinte mindent megnyert a klubbal. Nyert egy Bajnokok Ligáját, igaz, két másik döntőt elveszített a Real Madrid ellen. (2022-ben Courtois zseniális védései fosztották meg a győzelemtől, mert akkor jobban játszott a Liverpool.) Megnyerte a bajnokságot is, de ehhez egy szezonnal korábban is nagyon közel állt már. És hát az lenne a slusszpoén, ha ezt a szezon végén is megismételné. Nyert Ligakupát, ezt újra megteheti a héten a Chelsea ellen. (Rengeteg a sérültjük jelenleg, ez a finálé egyáltalán nem lesz sétagalopp...) FA kupát is nyert, még ebben a sorozatban is állnak. Európa-Ligát még nem nyert, csak veszített egy döntőt. Na, szerintem ez a cím még motiválhatja, ott vannak a legjobb 16 között. Amennyire meg lehet érteni Klopp döntését, mert 9 év alatt ki lehet égni, el lehet fáradni, annyira váratlan is, hogy éppen most távozik. Merthogy a tavalyi szezon rosszul sikerült, épphogy meglett az ötödik hely, a BL-ben nem is indulhattak, a középpálya és a támadósor is kicserélődött. Érthető lett volna, ha akkor dobbant. De ő belekezdett az új csapat felépítésébe. És látjuk, milyen jól csinálja. Beépült Szoboszlai Dominik is a csapatba. Jota, Nunez megrúgják azokat a gólokat, amiket Mané és Firmino rúgtak. Még mind a 4 fronton áll a Liverpool! Ha ebből mondjuk lesz egy két kupás szezon (Európa-Liga és Ligakupa győzelemmel), úgy, hogy a bajnokságban végig tudják tartani a lépést a Manchester City-vel és az Arsenallal, mondhatjuk, hogy a csúcson fogja abbahagyni. Bár az én álmaimban bajnok lesz idén Szoboszlai és Klopp…

Szegény Darwin Nunez! Ennél azért ő jobb játékos...

Hogy pótolható-e? Félek, nehéz idők jönnek a Liverpoolra. Látjuk, mi történt a Manchester Unitednél, miután Sir Alex Ferguson visszavonult. Sorozatos rossz döntések, széthúzások, morális csőd. A Liverpoolnak voltak jó időszakai az elmúlt két évtizedben. A 2001-es öt kupás év (benne az Alavés elleni 5-4-es UEFA kupa győzelemmel és Michael Owen Aranylabdájával), a 2005-ös BL győzelem Rafa Benitezzel, 0-3-ról, a 2007-es elveszített BL döntőről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni (pedig oda is be kellett jutni!), aztán amikor Fernando Torres termelte ipari számra a gólokat (nem szívesen emlékszem arra a BL párharcra, mikor a Liverpool 5-0-s összesítéssel átgyalogolt a Real Madridon…), majd a már említett 2013/14-es szezon, amikor nagyon kevésen múlt a bajnoki cím… De igazán újra nagy klubbá, hazai és nemzetközi színtéren is tényezővé Jürgen Klopp és a stábja tette.

Magyarországon szerintem most kevés népszerűbb külföldi csapat van a Liverpoolnál, és ez nagyrészt Szoboszlai Dominiknek köszönhető. Én is nagyon örülök, hogy ott játszik válogatottunk csapatkapitánya, de én az egész Klopp-éra Liverpoolját különös figyelemmel követtem, és szurkoltam nekik. Az elmúlt években 3 könyvet is elolvastam, ami a Pool-ról vagy Kloppról szól. A BL győzelem után írta Berei Dániel Liverpool – Mélyből a csúcsra című könyvét, ami az egész klubtörténelmet bemutatja, részletezve az utolsó éveket, a Klopp időszakot. Raphael Hönigstein önéletrajzi könyvét, Klopp Hadd szóljon címmel konkrétan Teodor fiam születése napján, a kórházi szobában, alvó feleségem és gyermekem mellett kezdtem el olvasni. Aztán egy harmadik könyvet, a Higgyetek bennünk – Hogyan csinált bajnokcsapatot a Liverpoolból Jürgen Klopp című, elsősorban taktikai jellegű könyvet is elolvastam. Jürgen Klopp nagyon jó munkát végzett fiatalon a Mainznál, aztán kétszeres bajnokot és BL döntőst csinált a lesajnált Borussia Dortmundból, és megmentette a Liverpoolt. Sőt, nemcsak megmentette; visszahozta oda, ahová való. Irigylem 3 unokatestvéremet és az édesapjukat, akik élőben láthatták január végén Klopp Liverpoolját. Ráadásul milyen mázlijuk volt: Szoboszlai Dominik játszott, sőt, gólt is fejelt a Chelsea ellen, miközben előtte majdnem egy hónapot kihagyott, és azóta is sérült. Életre szóló élmény lehetett! Hiányozni fog Klopp szenvedélye, a vicsorító mosolya, a levegőbe csapkodó ünneplése, a humora, a pozitív kisugárzása, a baseball sapkája… Nagy egyéniség ő, nagyon kíváncsi vagyok arra, hol vállal majd legközelebb munkát. Csak a Barcelonához ne menjen, az közel 10 éve edzőtemetőnek számít… Köszönjük, Jürgen Klopp! Szerezz sok örömet még ezen a tavaszon a Liverpool szurkolóknak! (S hogy ki követheti? Én is azok közé tartozom, akik tökéletes döntésnek tartanák Xabi Alonso kinevezését. A Bayer Leverkusennel éppen letaszítani fogja 11 év után a Bundesliga trónjáról a Bayern Münchent, de ami a leghihetetlenebb, hogy az egész szezonban, még minden fronton veretlen a csapatával! Annak idején sikeres éveket töltött a klubnál, onnan indult a nemzetközi karrierje, s állítólag van a leverkuseni szerződésében egy kitétel, hogyha a 3 korábbi klubja hívja, bármikor leléphet. A Real Madrid hosszabbított Carlo Ancelottival, a Bayernhez nem hiszem, hogy jó döntés lenne most elmennie, így marad az Anfield Road!)

Ajándék Liverpoolból

Xavi és a Barcelona házassága idő előtt véget ér...

És ha már Barcelona és edzőtemető. Volt idő, amikor a Real Madridot játékostemetőnek csúfolták, a kétezres években, amikor olyan játékosok, mint Michael Owen, Antonio Cassano, Javier Saviola vagy Robinho tűntek el hirtelen a süllyesztőben… Na, most valami hasonló történik Barcelonában edzőfronton. Azóta, hogy Luis Enrique 2017-ben lelépett Barcelonából, hiába nyert még néha bajnokságot a Barcelona, azért se Ernesto Valverde, se Quiqui Setién, se Ronald Koeman nem váltották meg a világot – utóbbi kettő szerintem nagyon csúnyán meg is bukott. És akkor 2021 november 10-én megérkezett Xavi Hernandez, a klublegenda, az új Josep Guardiola. Akit úgy vártak, mint Mrs Doubtfire, hogy végre megszabaduljon a női göncöktől. Akkor még nem tudhatta senki, honnan jön ez az irgalmatlanul kellemetlen vizeletszag: sokaknak lógott akkoriban bilibe a keze…

 Igazságtalan lennék, ha nem írnám le, hogy Xavi az első másfél szezonjában kiváló munkát végzett. Sőt, a 2022/23-as szezonban úgy lett bajnok a Barcelona, hogy tele volt mindenféle belső nehézséggel, és nem állt anyagilag sem biztos lábakon. Nekem, kívülállóként, és Real Madrid szurkolóként nem volt rossz látnom azt a kötélhúzást, ami a Barca és a spanyol szövetség között ment, hogy vajon minden új játékost beregisztrálhatnak-e a keretbe a katalánok… Hogy taktikailag milyen volt Xavi, azt nem tudom, mert ha nem muszáj, nem nézek Barcelona meccset. De az tény, hogy rendkívül kevés gólt kaptak, és tőlük szokatlan módon rengeteg meccset nyertek meg 1-0-ra. Mintha egy olasz edző irányította volna a gránátvörös-kékeket. (Csak halkan teszem hozzá: Fabio Capellót kétszer is azért rúgták ki a Real Madridtól, mert nem volt látványos a játék, hiába nyerte meg mindkétszer a bajnokságot…) Abban a bajnoki címben Marc-André ter Stegennek legalább akkora érdemei voltak, mint Xavinak, aki jócskán felülteljesített és rengeteg góltól mentette meg a csapatát. Nevetséges, hogy egy ilyen szezon után szóba sem jött a FIFA mindent is tudó disznófejű nagyurainál, hogy ő legyen az év kapusa… Ám az, hogy a Bajnokok Ligájából Xavival sem jutott tovább a csoportkörből az együttes, jelezte, hogy bajok azért vannak – még ha a Bayern München és az Inter személyében nem is kaptak annyira könnyen verhető riválisokat… Ter Stegen mellett Robert Lewandowskit kell kiemelni, aki első szezonjában máris gólkirály lett – igazából ezért hozták. Bár voltak hosszabb gólcsendjei, az ő teljesítményére az előző szezonban nem lehetett panasz.

Bajnoki címet ért ez az eredménysor...

Ám az idei szezon minden tekintetben rosszul alakul. Az egy dolog, hogy sok a sérültje a csapatnak. De nem több, mint a Real Madridnak; ők az egész szezonban nélkülözik első számú kapusukat és legfontosabb középhátvédjeiket. Azért látszik a minőségbeli különbség: a Barcelona Inaki Penával tudta pótolni 3 hónapra kidőlő kapusát, míg Courtois hiányát meg sem érzi a Madrid, mert az ukrán Lunin és a Chelsea-től megszerzett Kepa is kiválóan véd. A Barcelona másik fontos sérült láncszeme Gavi, aki alighanem a nyári Eb-t is kihagyja majd. Ez a két sérülés mégsem indokolja azt a fejetlenséget, formán kívüliséget és panaszkodást, ami a Barcelonát jellemzi. A tavalyi év után idén rendkívül gyatra a védekezésük, 2024-ben hármasával, négyesével kapják a gólokat, elől pedig nincs meg a korábbi stabilitás. Joao Felix, hiába kezdett jól, már a Barca kezdőjéből is kijátszotta magát, Ferrán Torres nem tudja állandósítani a formáját, és legyünk őszinték, hiába az egyik kedvenc csatárom, és olykor még meg-megvillan egyszer, nem Robert Lewandowskié már a jövő. Sokkal inkább Yamal Lamalé lehet, de nehogy már egy alig 16 éves kölyökre ekkora terhet pakoljunk…

Xavi amekkora nagy játékos volt, csupaszív ember a középpályán, intelligens, a csapat esze, annyira nem tud mit kezdeni a csapatával és a vezetőséggel sem. Korábbi játszópajtása, a portugál Deco a klub sportigazgatója, aki többször nyilvánosan kritizálta már Xavit. Szimpatikus. Nem irigylem a játékosként világ – és Európa-bajnok edzőt, ugyanakkor méltatlan hozzá ahhoz a nyafogás és panaszkodás, amit a meccs utáni értékeléseiben látunk és hallunk tőle. Az, hogy ilyen mélyen van a Barca, az kizárólag a játékvezetők és a Real Madrid hibája lenne? Ugyan már… Hogy milyen gyenge taktikával küldte pályára csapatát a Real Madrid elleni spanyol szuperkupa döntőben? Kaptak is egy négyest… Hogy nem tudják lezárni a meccseket, hátul meg kabaréba illő gólokat kapnak? Ki emlékszik már ezekre? De a játékvezetők és a Real Madrid… Játékosként még nem ilyen volt. Viszont sajnálom is Xavit. Két és fél év alatt kikészítette a sajtó. Megszégyenülten és a hátsó ajtón fog távozni az, aki a fél életét a klubnál töltötte, akinek Barcelona a második otthona. Méltatlan az a szitokáradat és kritika, amit kap. A futballszurkoló könnyen felejt. És egyébként is: egészen más a pályán zsugázni, mint a kispad mellett állva döntéseket hozni. Ez utóbbi nem ment neki. Xavi nem tud jól meccselni. Nem tud belenyúlni a meccsbe, amikor erre nagy szüksége lenne.  És nem bírta el a nyomást, inkább a könnyebb utat választotta. Jürgen Klopp bevállalta, hogy leteszi az új csapat alapjait. Xavi ezt nem vállalta, inkább elmenekül. Ez a különbség kettejük között. Én azért bízom abban, hogy nem végleg vonul vissza, tanul a hibájából, és egy mentálisan erősebb, taktikailag pedig felkészültebb Xavi fog egyszer visszatérni. Akár a Barcelona kispadjára is!

Xavi legújabb nyilatkozata szerint vezetniük kéne a bajnokságot...

Rossi nem megy sehová...

És hogy megígértem, hogy írok a harmadik úriemberről is? Marco Rossiról és a magyar válogatottról sokat lamentáltam az előző években, önmagamat nem akarom ismételni. Ezeket a sorokat éppen a Házasság Hetében, sőt, Valentin nap pötyögöm, így ennyit azért leírok: Rossit és a magyar válogatottat a Jóisten is egymásnak teremtette! Szinte tökéletes házasság az övék! Igazán tökéletes akkor lesz, ha kijut a magyar válogatott a 2026-os vb-re – akkor lesz 40 éves az a mexikói vb, amin utoljára kint járt a magyar delegáció… Épp ideje lesz már, hogy újra tiszteletünket tegyük azon a seregszemlén…

Amit eddig letett az asztalra a maestro, az megsüvegelendő. Egy elég szedett-vedett társaságot vett át a balfék belgától, George Leekenstől 2018 nyarán – azóta a második Európa-bajnokságára készülhet, a Nemzetek Ligájában pedig a C Ligából feljutott az A ligába. Mi az, hogy feljutott! Bent is maradt, kiejtve az angolokat, kétszer is legyőzve őket! Az idei Eb-n megint nem lesz könnyű dolga a nemzeti csapatnak (a skótokkal, a németekkel és Svájccal játszunk majd), az őszi Nemzetek Ligája sorozatban papíron könnyebb ellenfelek várnak ránk, mint a legutóbbi kiírásban (a németek, a hollandok és Bosznia-Hercegovina), szóval van esély újra megmaradni az A divízióban. A hollandoknak bőven van miért visszavágnunk… Aztán jövőre meg jönnek a vb selejtezők; szerintem minden magyar futballszurkoló álma lenne a szintlépés, s ennek kivitelezésére Marco Rossinál nincs alkalmasabb ember jelenleg. Karácsonyra megkaptam az önéletrajzi könyvét, amit az év első hónapjában el is olvastam – sokat jelent neki Magyarország, a magyar válogatott, és immár az állampolgárság is. És jó, hogy immár kijelenthetjük: vannak nemzetközi szinten is klasszis labdarúgóink. Willi Orbán, Szoboszlai Dominik, Sallai Roland, Kerkez Milos, Varga Barnabás jóval több, mint átlagos labdarúgó. Nemzetközileg elismert játékosaink régen is voltak. Király Gábor, Dárdai Pál, Lisztes Krisztián, Gera Zoltán, Huszti Szabolcs mind nagyon jó labdarúgók voltak. De van egy hatalmas különbség. Nekik nem volt Rossijuk. Volt Matthäusuk, Koemanuk, Egervárijuk, Várhidijük… Rossijuk viszont nem.

Folytassa, Mister!

Hétvégén a magyar NB1 is újraindul, így már tényleg mindenhol beköszönt a futballtavasz! Az őszi szezon rengeteg pozitív és negatív meglepetéssel szolgált, én az angol, a német, a spanyol, az olasz és a magyar bajnokságból is kiválasztottam mindkét esetre egy-egy példát, azaz: tőlük tényleg nem erre számítottunk!

Akik hőskölteményt írnak idén…

Girona (Spanyolország)

Mindössze egy vereség, már január végén klubtörténeti pontcsúcs, látványos támadójáték, szimpatikus edző, egymásért is küzdő játékosok, ráadásul egy debütáns fiatal magyar védő. Ez a Girona sikerreceptje. Kicsit bővebben… Az edző, Michel, 48 éves, karrierje eddigi csúcspontja a Girona idei szereplése, nem hiszem, hogy ő ezen a kispadon fog megöregedni… Taty Castellanos, a tavaly berobbanó argentin csatár távozásával sincsenek csatárgondok a kis spanyol csapatnál. Az ukrán Artem Dovbyk jelenleg holtversenyben vezeti a góllövőlistát (5 gólpassza is van már!), honfitársa Viktor Tsygankov is nagyot játszik, rá még a Fradi – Dinamo Kijev meccsekről emlékszem. Ő 4 gól és 3 gólpassz boldog tulajdonosa. Savio az ördöngős brazil, az ő neve mellett 5 gól és 7 gólpassz szerepel. Ezeket a számokat nem Egyenlítő-Guineában, hanem a spanyol első osztályban hozzák! A védelemben két már leírt futballista a vezér: Daley Blind és Eric Garcia – látva korábbi klubjuk, a Manchester United és a Barcelona védelmének idei silány produkcióját… De ők a tündérmesét a Gironával írják! A védelmet illetően minket nem ők érdekelnek, de a mi védelmünkben: immár egy fiatal magyar is bemutatkozott a csapatban, ráadásul már nem csak a kupában, de a spanyol bajnokságban is! Yaakobishvili Antal a Sevilla ellen kb. egy órát játszott csereként, és mindezt nagyon jól és éretten tette. 3-3 tisztázás és közbeavatkozás, 2 szerelés, hétből öt pontos hosszú indítás (!), hétből négy megnyert párharc, 88%-os passzpontosság nem rossz egy 19 éves zöldfülűtől. Bízzunk benne, hogy lesz ez még jobb és több is! A Girona egyébként egyetlen vereségét a Real Madrid ellen szenvedte el, de ötöt rúgtak a Sevillának, négyet az Atleticónak és a Barcelonának, s a szezon első felében megszórták az Almeriát, az Osasunát és a Granadát is. Látványos támadójátékuknak hála elmondhatják: a top 5 bajnokságból csak a Bayern München szerzett náluk több gólt! Szinte már most biztos, hogy ez a kis katalán csapat BL résztvevő lesz, de arra is komoly esély van, hogy a szezon végén megelőzik a nagy testvér, szintén katalán Barcelonát. Vajon elorozzák a bajnoki címet a Real Madrid elől is?

Tipp: Dobogón végez a Girona, s a Barcelona előtt!

Bayer Leverkusen (Németország)

Xabi Alonso 2022 őszén ült le a Bayer Leverkusen kispadjára, és egy elég mélyről induló, kilátástalanul futballozó csapattal ért el Európa-Liga szereplést garantáló pozícióba tavaly nyáron. Aztán néhány kulcsember távozott, de azokról, akik érkeztek, szinte csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ha 4 kulcsembert ki kell emelnem a játékosok közül… Victor Boniface 10 gólt lőtt az ősszel, igaz, góljai számát egy ideig biztos nem fogja gyarapítani egy elnyúló sérülés miatt. Florian Wirtz végre egészséges, hihetetlen, de még mindig csak 20 éves! Ám sérülékenysége eddig nem tette lehetővé, hogy olyan karriert építsen magának, amilyenről álmodik – szerintem legkésőbb másfél év múlva dobbantani fog a Bundesligából, de lehet, erre már idén nyáron sor kerül. Idén mindenesetre eddig csúcsformában futballozik, amit 5 gólja és 7 gólpassza is hűen tükröz. A szélsőhátvédek nemcsak védekezésben, támadásban is odateszik magukat, és meglehetősen gólveszélyesek is: Alejandro Grimaldo 7, Jeremie Frimpong 5 gólt szerzett eddig a szezonban – előbbi 8, utóbbi 6 gólpasszt is adott már. Grimaldo helyzete kifejezetten érdekes, hogy milyen későn lett ő topklub játékosa: tavaly nyárig a Benficában rúgta a bőrt, 8 szezonon keresztül, miközben már 28 gyertyát fújhatott el szeptemberben a tortájáról. Ők négyen talán a legfontosabb láncszemei a Leverkusennek, de igazságtalan lennék, ha a kapus Lukas Hradeckynek, az Arsenaltól érkező Granit Xhakának vagy a szintén nagyon gyorsan beilleszkedő Jonas Hoffmannak le se írnám a nevét. A top 5 ligából egyedüli veretlenek, s bár nagyon nehéz lesz, én képesnek tartom a gyógyszergyáriakat a trónfosztásra. A bajnoki cím megszerzésénél egy dolgot lesz még nehezebb: Xabi Alonsót megtartani, aki nagyon jó esélyekkel indul Jürgen Klopp nyáron megüresedő helyéért a Liverpoolnál…

Tipp: Bajnok lesz a Leverkusen!

Aston Villa (Anglia)

Unai Emeryről a legtöbb embernek a PSG élén a Barca ellen 4-0-ról elveszített BL párharc ugrik be (nagyon gyáván játszottak a visszavágón, ki is kaptak 6-1-re), meg az, hogy ő volt Arséne Wenger után az Arsenal első menedzsere, és finoman fogalmazva sem váltotta meg a világot. Pedig ennyire azért biztos nem lúzer ez az ember. A Sevillával sorra nyerte az Európa-Liga trófeákat, s jelenleg az általa trenírozott Aston Villa a világ 8. csodája. (Bár az is lehet, időközben a piramisokat vagy Szemiramisz függőkertjét ki is lökte a sorból…). Steven Gerrard, amilyen nagy reményekkel érkezett, akkorát bukott a Villa Parkban, s Emery már az előző szezonban is tökéletes tűzoltást végzett. Ám idén ott tartunk, hogy a középcsapat kerettel rendelkező Aston Villa befészkelte magát a Top4-be, és komoly sanszuk van a Bajnokok Ligája szereplés kiharcolására. Mondjuk a Premier League éppen az a bajnokság, ahol soha nem mehetsz biztosra, de azért az nem mutat rosszul, hogy 21 fordulót követően a 2. helyen állnak, hármas holtversenyben, mindössze 5 pontra az éllovas Liverpooltól. (Tegnap mondjuk a Newcastle éppen átrohant rajtuk, s elveszítették nagyon hosszú hazai veretlenségüket, de szökő évente arrafelé is belefér egy ilyen meccs…) Tekintve, hogy a Manchester United és a Chelsea idén is várakozáson alul szerepel, a Tottenham kiszámíthatatlan, mint újabban a hazai időjárás, s a Newcastle-lufi is idejekorán kipukkant, ebből még bármi lehet!  S hogy Emery mellett kik teszik a legtöbbet a csapat sikeréért? A rettentően ellenszenves, de azért mégiscsak világbajnok kapust, Emiliano Martinezt muszáj megemlíteni, aki jól véd – de inkább azt idézném fel vele kapcsolatban, hogy Szoboszlai Dominik neki verte az első angliai gólját! :) A Pool-t nem sikerült elkapniuk, de decemberben például 3 nap különbséggel megverték 1-0-ra a Manchester City-t, majd, hogy ne nagyon örüljenek Londonban, az Arsenalt is! Ollie Watkins idén újra szépen termeli a gólokat, az exleverkuseniek közül Leon Bailey és Moussa Diaby is kulcsszereplőkké léptek elő, a középpályán Douglas Luiz és John McGinn biztosítják az állandósságot, s ha végre gólokat szereznek majd, Youri Tielemans és Nicolo Zaniolo is még hasznosabb tagjai lesznek az együttesnek. A védelemben Pau Torres és talán Matty Cash tesznek a legtöbbet azért, hogy Emerynek ne kelljen gyakran MRI-re járnia… Nagyon jól épül ez a csapat, Martinez kivételével lehet is szurkolni az Aston Villának!

Tipp: BL résztvevő lesz az Aston Villa! 

 Paks (Magyarország)

A magyar NB1-ben évek óta csak az volt a kérdés, hogy féltávnál mennyivel vezet a Fradi mindenki más előtt. Nos, jelenleg egy másik zöld-fehér klub vezeti a bajnokságot, a Paks. Az a Paks, ami évek óta többször meghúzta már az oroszlán bajszát, de a szezonhajrát mindig elszúrta, és mindezidáig álom volt számukra a dobogó. Ám látványos játékuk (a rengeteg rúgott és kapott gól) és a csak magyar játékosokat foglalkoztató szemlélet miatt sokan beleszerettek az Atomerőműbe, és Bognár Györgyről is kiderült, hogy nem csak a kaszinóban találja fel magát. Három éven keresztül a Paks adta a gólkirályt, ráadásul Hahn János, Ádám Martin és Varga Barnabás is a semmiből lépett elő főszereplővé. Amikor nyáron Varga Barnabás a Fradiba igazolt, szerintem kevesen gondolták, hogy ez a Paks igazán versenyképes lesz. De az lett, és ami a legszebb a dologban, hogy Bognár Gyuri meg tudott újulni: ehhez csak egy hatost kellett kapniuk 45 perc alatt a Fraditól… Azóta a Paks rendelkezik az egyik legmasszívabb védelemmel, pedig ezt a csapatot sohasem a hatékony elhárítás jellemezte. Azzal mondjuk nagyot húztak, hogy a válogatott kerettag Szappanos Pétert megvették. A védelemből a góltermelése miatt is érdemes megemlíteni a 34 éves, s a szezonban már 3 gólnál járó Szabó Jánost. A középpálya motorja és a csapat egyik házi gólkirálya Windecker József, aki sokadvirágzását éli, mellette az új fiú, Mezei Szabolcs is remek formában futballozik. Könyves Norbert immár harmadszor igazolt Paksra, az akklimatizálódással nem is kellett sokat foglalkoznia – 6 gólja önmagáért beszél. Böde Dániel egyszer már majdnem visszavonult, de reaktiválták, s ezt tavaly tavasszal gólokkal hálálta meg. Idén eddig kétszer köszönt be, már kevesebbet játszik, sajnálnám, ha a nyáron visszavonulna. Az elmúlt évtized legjobb, csak az NB1-ben futballozó csatára volt, akit játéktudása és nyilatkozatai miatt is a szívembe zártam. (Nekem Böde feliratú válogatott mezem van, a fiamén már valószínűleg Szoboszlai neve lesz majd rajta…) Nehéz elképzelni, hogy megőrzik az első helyet a szezon végéig, de az elmúlt évek alapján egy dobogót igazán megérdemelne már ez a paksi projekt – szerintem meg is lesz nekik!

Tipp: Dobogón végez a Paks!

Juventus (Olaszország)

Talán furcsának tűnik, hogy a Juventust pozitív meglepetésként aposztrofálom, hiszen az Öreg Hölgynek papíron évről évre a bajnoki címért kellene küzdenie. De az elmúlt évek megpróbáltatásai, a tavalyi súlyos pontlevonás, a nemzetközi kupaszereplésről való lemaradás, a játékoskeret gyengülése engem nem arra engedett következtetni, hogy a Juventus gyakorlatilag a szezon elejétől az Inter egyetlen komolyan vehető vetélytársa lesz. Persze, az, hogy a Juve jelenleg a második, és az Inter nyakában lohol, nem csak a torinóiak érdeme, inkább a többi csapat kritikája, de azért adjuk meg a császárnak, ami a császáré: 22 meccs alatt egyetlen vereség és 13 kapott gól még a tanzániai bajnokságban sem festene rosszul. (Mondjuk, arról lehet, kevesebben tudnánk.) Más kérdés, hogy a 36 rúgott góljuk sem sok, s ebből kifolyólag a legtöbb Juve meccsel vallatni lehetne. De nem hiszem, hogy Massimiliano Allegrit ez kicsit is érdekli – ő egyébként szerintem újra elnyerte a szurkolók bizalmát, pedig nem is olyan régen még nagyon mélyen volt az a kapcsolat… Ebben az évben legalább már nem Adrien Rabiot szállítja a gólokat – Dusan Vlahovics végre kezdi törleszteni az árát, idén már azt a szintet hozza, amiért elhozták egy vag(y)on pénzért Firenzéből, és amikor éppen nem sérült, Federico Chiesa is hozzáteszi a magáét a gólterméshez. Mindenképp dicséretes, hogy, még ha kényszerből is, de egész sok fiatal játszik rendszeresen a csapatban: a 18 éves török, Kenan Yildiz és a 20 éves Samuel Iling Junior is szerzett már gólt a szezonban, s a 20 éves Fabio Miretti és a 23 éves Andrea Cambiaso is kulcsembernek tekinthető. A bajnoki címvédő Napoli katasztrofális, az AC Milan teljesítménye nagyon hullámzó, a két római csapatról meg jobb nem is beszélni… A Juve egyelőre megbízhatóan őrzi a második helyet, s a hétvégén igazi fokmérő következik számukra, hiszen az Interrel játszanak!

Tipp: Az AC Milan előzni fog, de így is dobogón végez a Juventus!

Akik szeretnének felébredni ebből a rémálomból…

Chelsea (Anglia)

Hihetetlen, de a Chelsea 3 évvel ezelőtt még Bajnokok Ligáját nyert, ám a kálváriája már néhány hónappal azt követően, Thomas Tuchel kirúgását követően elindult. Graham Potter megbukott edzőként távozott, Frank Lampard klublegendaként lett minden idők legrosszabb Chelsea menedzsere, és én jelenleg Mauricio Pochettinóval sem látom a fényt az alagút végén. De az is lehet, hogy rég voltam szemészeten. Az orosz-ukrán háború miatt Roman Abramovicsnak muszáj volt eladnia a klubot, de az új amerikai tulajdonos, Todd Boehly üres sörösüvegekből alighanem ügyesebben épít várat, mint ahogy klubot vezet. Megmagyarázhatatlanul sok és felesleges igazolás, indokolatlanul sok kidobott pénz, miközben tavaly egy időszakban közelebb voltak a kiesőzónához, mint a nemzetközi kupaszerepléshez. Kiesni azért nem fog a csapat, de erre a teljesítményre ne legyenek büszkék a Stamford Bridge-n: 17 pontra a listavezetőtől, 12 pontra a BL-t érő 4. pozíciótól, 9 győzelemmel és 8 vereséggel abszolút középcsapattá vált a Chelsea. Tele van ez a keret túlértékelt játékossal (kezdjük a világbajnok Enzo Fernandezzel, de mondhatom Mykhalio Mudryk-ot is, de kár volt annyira teperni egy jó szezon után Nicolas Jacksonért is…), a szakmaiság viszont nagyon kevés, az egyetlen jó dolog, ami az elmúlt félévben a Chelsea-vel történt, hogy Cole Palmert megszerezték a Manchester City-től, rá valóban nem lehet panasz. De egy fecske nagyon ritkán csinál egyedül nyarat…

Tipp: Jövőre sem indulhat európai kupában a Chelsea!

Union Berlin (Németország)

Urs Fischer 2019-ben előbb feljuttatta a másodosztályból az Union Berlint, majd évről évre szintet lépett vele: Európa Konferencialiga, Európa-Liga, majd miután tavaly negyedik helyen végzett a csapat, elindulhatott ősszel a Bajnokok Ligájában. Ki gondolta azt mondjuk úgy 10 hónappal ezelőtt, hogy ennek a pazar sorozatnak egy ekkora mélyrepülés vet majd véget? Előfordul, hogy egy csapat nem bírja a kettős terhelést, de hogy ennyire szétessen egy projekt, az azért ritka… Vagy csak megfáradt a kapcsolat? Bárhogy is, de egymást követő 14 tétmeccsen elszenvedett 13 vereség, valamint 12 bajnoki meccs után szerzett mindössze 7 pont után nem volt ez annyira meglepő váltás. Az új edző Nenad Bjelica, aki mellett a Bundesliga első női másodedzője ténykedik, Marie-Louise Eta. Schäfer András kulcsfontosságú gólpasszt adott a hétvégén, azzal verték meg a tabellautolsó Darmstadt-ot. A vízből még nincsenek kint, de ezzel a 3 ponttal legalább szusszanásnyi levegőhöz jutottak. Csak remélni tudom, hogy Schäfert elkerülik a tavasszal a sérülések, és rendszeres, jó játékkal járulhat hozzá az Union Berlin újbóli sikertörténetéhez. Kezdésként a bent maradáshoz…

Tipp: Bent marad az Union Berlin!

 Sevilla (Spanyolország)

A Sevillánál már tavaly kezdődtek a repedések, de akkor még a budapesti Európa-Liga győzelem az AS Roma ellen elfeledtette a gondokat… Aztán ősszel előbb kirúgták José Luis Mendilibart, majd az októberben kinevezett Diego Alonsót is lapátra tették alig két hónap után. Mondjuk, ezen ne lepődjünk meg. A volt uruguayi szövetségi kapitány 13 meccsen vezette a csapatot. A La Ligában 7 meccsen nem sikerült győznie, a BL-ben 4 meccsből négyet bukott. Azt hiszem, nem kérdés, hogy 2023-ban Frank Lampard és ő ülhetett volna le a Lúzer FC kispadjára... Jelenleg Quique Sanches Flores vezetésével a kiesés ellen küzd az a Sevilla, ami az elmúlt évtizedben a Real, Barca, Atletico hármas mögött, nagyjából a Villareallal és a Real Sociedaddal, esetleg a Betisszel küzdött a különböző nemzetközi kupás helyek eléréséért. És ez nem vicc: 22 fordulót követően egyetlen pont előnnyel állnak a már kieső helyen lévő Cadiz előtt. Az egész szezonban mindössze 3 (!!!) meccset nyertek meg. A Bajnokok Ligájából, egy nem túl izmos csoportból is csontutolsóként zúgtak ki. Most már a „személyzet” sem maradéktalanul elégedett, erre enged következtetni, hogy a még mindig az egyik legjobb játékosuknak számító Ivan Rakitic éppen a napokban lépett le a süllyedő hajóról, mert rájött arra, hogy még mindig jobb Szaúd-Arábiában a pénzt számolni, mint szeretett klubjánál veszte(gel)ni, ahol már nincs kés, kanál, se villa (muhaha…), de azért rajta kívül is vannak még olyan játékosok a keretben, akikért egy időben érdemes volt Sevilla meccset nézni. Említhetjük a veterán Sergio Ramost és Jesus Navast (mondjuk, lehet, az is baj, hogy ők még alappillérei a sevillai hátsóalakzatnak: ketten együtt 75 évesek…), de ott van Suso, Youssef En Nesyri, Rafa Mir, Lucas Ocampos is, szóval a támadósorban például lenne potenciál. Az utolsó meccseken feltűnt egy Isaac Romero nevű srác, két gólt is szerzett, de önmagában ő még nem fogja felhozni az andalúzokat. Gólt rúgott a listavezető Gironának is, aztán válaszul kaptak egy ötöst – elég sokat láttam abból a meccsből, nem nézett ki jól a csapat… Szégyen, ami Sevillában történik – és lehet, erről a játékosok és az edző tehet a legkevésbé…

Tipp: Nem esik ki a Sevilla, de nem végez a 12. helynél feljebb!

Napoli (Olaszország)

Az Union Berlin és a Sevilla sem lehet büszke idei vesszőfutására, na de akkor mit szóljanak Nápolyban? Hol van már a bajnokcsapat? Mindössze két fontos láncszem távozott nyáron a csapatból, de az elmúlt hónapokban kiderült, ők tényleg nagyon fontos láncszemek voltak. Luciano Spalletti, a sikeredző és a dél-koreai középhátvéd, Kim-Min-Jae. Spalletti saját elmondása szerint elfáradt, megcsömörlött, pihenésre vágyott, aztán pár hónap múlva leült az olasz válogatott kispadjára, amikor az Eb győztes Roberto Mancini megmagyarázhatatlan módon Szaúd-Arábia szövetségi kapitánya lett. (Szerintem egyébként valami hasonló út vár Jürgen Kloppra is: miután dobbant Liverpoolból, elmegy pihenni, aztán, ha egy mód adódik, ő lesz a német válogatott edzője – na, de ez már egy következő cikk témája lesz majd…). A Napolinak egyébként sokkal rosszabbul néz ki a játéka és a tabellán elfoglalt helyezése, mint a tényleges esélyei arra, hogy ne végződjön katasztrofálisan a szezon. Jelenleg 9. a csapat, ami egy bajnoki címvédőhöz méltatlan, pocsék teljesítmény. De ha megnézzük, hogy a 4. helyen álló Atalantának csak néggyel van több pontja… Ez még egy simán menthető szezon! Az Inter, Juve, Milan hármas elhúzott, címvédés ebből nem lesz – bár ez szerintem már akkor eldőlt, amikor Rudi Garciát kinevezte Aurelio De Laurentiis, a klub első embere. Az AS Roma és a Lyon korábbi edzőjét egy pillanatra sem fogadta el a közvélemény és a szurkolótábor, a Napoli elnöke utólag bevallotta, már a legelső munkanap ki kellett volna rúgnia a francia edzőt. Vagyis, mert a hol vicces, hol meg nagyon fárasztó és gyér szóvicceim ma sem hagytak magamra: már első nap azt kellett volna mondania, hogy grazia, Garcia! :) Neki 16 meccs jutott a Napoli kispadján, ennek éppen a felét nyerték meg. Nem tudom, milyen statisztikával fogja zárni Walter Mazzarri második nápolyi időszakát, de az ő újbóli kinevezése talán még nagyobb dilettantizmusról árulkodik. Ő eddig 14 meccsen ült a kispadon, ebből ötöt nyert meg a csapat. A bajnokságban 9 meccs és 3 győzelem. Közte vereség az Inter, a Juve és a Roma ellen is. Azt hiszem, az értelmező kéziszótárban nem ezt a szereplést találjuk kielemezve a javuló tendencia címszó alatt… A játékoskerete nem gyengébb a nápolyiaknak, mint az Atalantának, az AS Romának és a Laziónak. Nem jobb a Fiorentinának és a Bolognának sem, de jelenleg ők is előttük állnak – már pedig a tabella nem hazudik... Az edző személye ugyanakkor döntően befolyásolhatja a bajnokság végkimenetelét, már pedig Mazzarri eddig engem nem győzött meg. Ugyanakkor az is biztos, hogy a bajnokcsapat kulcsemberei közül többen, így például a kapus, Alex Meret, a középpálya egyik motorja, Frank Anguissa, s a gólpasszkirály Khvicha Kvaratskhelia is jóval gyengébb szezont futnak az előzőnél. Utóbbira lehet, ráférne egy (k)var(r)atszedés, muhaha… Victor Osimhen, a tavalyi gólkirály meg hol sérült, hol duzzog, hol meg az Afrika Kupán játszik, mint például most is.

Tipp: az Európa-Liga szereplést eléri a Napoli, de a BL idén álom marad!

 Kecskemét (Magyarország)

Szokták mondani, hogy egy újonc csapatot még visz a lendület, s a második szezon a sokkal nehezebb – talán ezt Kecskeméten is belátják már. Tavaly, valami elképesztő bravúrral ezüstérmes lett a frissen feljutó Kecskemét, kis költségvetésből, többnyire magyarokkal – fricskát adva ezzel gyakorlatilag az egész NB1-nek… Az idei szezon már kevésbé diadalmenet, ám még mindig elég nagy távolságban vannak a kieső helyektől. Én azonban amondó vagyok: a tavasszal van miért félniük Kecskeméten, mert a téli transzfer időszakban két legpiacképesebb kulcsjátékosukat is eladták: Szalai Gábor Svájcba, Szuhodovszki Soma pedig klubrekordért Debrecenbe igazolt. Az idei tippjeimet latolgató írásomban zalaegerszegi és kisvárdai kiesést vizionáltam, egyáltalán nem lehet nyugodt a Mezőkövesd sem – egy picivel kényelmesebb pozícióban van a Kecskemét, de tudjuk, hogy az NB1-ben a Fradin kívül a másik 11 csapat a kiesés elkerüléséért küzd. Így a Kecskemét is, élén a közelmúltban szerződést hosszabbító Szabó István vezetőedzővel. Remélem, nem ők húzzák majd a rövidebbet…

Tipp: Bent marad a Kecskemét az NB1-ben!

Számodra kik okozták eddig a szezon legnagyobb meglepetéseit és csalódásait? Mit vártok a folytatástól? Köszönöm a figyelmet!

A naptári év elején az ember általában fogadalmakat tesz, célokat tűz ki maga elé, tervez ezerrel. Én lelkes futballrajongóként meg jósolok, tippelek az adott évre, mindezt több, de inkább kevesebb sikerrel. Aztán szeretem azt is megnézni, vajon az előző év tippjeiből mennyi jött be, illetve mennyi ment nagyon félre. Jó ezeken utólag derülni – most is minden ki fog derülni! :)

Nem focitémájú cikk ajánlók 2023-ból:

Saját interjúk a magyar vízilabdázókkal a Nemzet aranyai című dokumentumfilm előtt

Szubjektív írás a pápalátogatásról

A Kowalsky meg a Vega és én

Hármas ikreink kétévesek lettek!

Matthew Perry, azaz Chandler Bing emlékére

Karácsonyi gondolatok - Vajon hol a Kisded?

Tavaly a jósgömb ezeket jelezte…

1. tipp: Bajnok lesz a Napoli és az Arsenal

Mindkét csapat vezette hazája bajnokságát, és meggyőző futballt is mutatott, de végül csak egyikük teljesítette be a karmát. A Napoli tükörsimán lett bajnok, elsősorban a szenzációs és végül 26 találattal gólkirályi címet szerző Victor Osimhen és a georgiai Khvicha Kvaratskhelia vezetésével (utóbbi 12 gól mellé kiosztott 10 gólpasszt!), annak ellenére, hogy a szezon előtt olyan klublegendák sora hagyta el az olasz maffia fellegvárát, mint Lorenzo Insigne vagy éppen Dries Mertens. Mivel a tipp pillanatában már 13 pont volt a nápolyiak előnye, ez a játék kicsit biztonságinak tűnt a részemről. Végül 16 pontot vertek a másodikra, ami nem az Inter, hanem nagy meglepetésre a Lazio lett. Az Arsenal nagyjából fél távnál 5 egységgel vezetett a Manchester City előtt, de még hátra volt mindkét rangadója Pep Guardioláék ellen, és utólag mondhatjuk, az a két vereség a bajnoki címbe került. Bár szerintem szezon előtt mindenki aláírta volna azt a bajnoki szereplést és a rég nem látott ezüstérmet, az Arsenal sokáig vezette a Premier League-t, és talán mások is voltak rajtam kívül, akik elképzelték már Mikel Arteta nyakában az aranyérmet. Talán idén? Ezt már inkább nem tippelem meg – most ráadásul nincsenek is az élen, és egy apró negatív spirálba kerültek, 3 nyeretlen és két vesztes bajnokival. (A rég nem látott ezüstéremről csak annyit: meg tudnátok mondani fejből, mikor volt az előző szezont megelőzően egyáltalán top4-ben az Arsenal? Én sem voltam biztos benne, így utánanéztem. A 2015/16-os szezonban, abban az őrült évben, amikor a Leicester City lett a bajnok. Akkor ezüstérmet szerzett az Arsenal, és utána hét szezont kellett várni arra, hogy újra dobogóra álljon, és bajnokesélyesként beszéljenek róla. Hét szűk esztendőt vajon most mi követ? Meglepődnék, ha idén lecsúsznának a dobogóról!)

AJÁNLÓ: Erőltetett menet után, BL tavasz előtt... (2023. február 13.)

Ajjajj... :(

2. tipp: Angliában és Olaszországban is kiesik egy-egy nagy múltú klub az élvonalból

Ez is csak félig jött be. A Sampdoria valóban menthetetlennek bizonyult, a Fradi jelenlegi vezetőedzőjével, Dejan Sztankoviccsal a kispadon egy gyalázatosan gyenge szezont követően kiestek a másodosztályba. A tipp megfogalmazásakor 20 meccs után 9 ponttal, 2 győzelemmel, és mindössze 8 (!!!) rúgott góllal álltak – csoda kellett volna a bent maradáshoz. Végül 3 győzelemmel, 19 ponttal, -47-es gólkülönbséggel és 8 ponttal a Cremonese mögött lett csontutolsó a genovai csapat. Az Everton viszont végül csodával határos módon megmenekült, és az új szezonban eddig egészen más arcukat mutatják – más kérdés, hogy egy 10 pontos büntetés miatt Sean Dyche fiainak a bent maradás kiharcolásánál sokkal vérmesebb reményeik így sem lehetnek…

Kérdés sem férhet ahhoz, hogy mi jártunk a legjobban... :)

 3. tipp: Lecsúsznak a „matracosok” a BL-ről, véget ér a Simeone – Atletico Madrid házasság

Hát az egyik legnagyobb melléfogásom ez volt tavaly… Tényleg nem nézett ki jól az Atletico Madrid, de a katari világbajnokság után megtáltosodtak, Antoine Griezmann élete formájában futballozott (15 gól és 16 gólpassz a szezon végére) és Alvaro Moráta is megbízhatóan termelte a gólokat. Simán meglett a harmadik hely, s csak egy ponttal végeztek a Real mögött a tabellán. A vb utáni 24 bajnokiból 16-ot megnyert a csapat – előtte 14 meccsének csak a felén szerzett három pontot, s csoportutolsóként kizúgott a Bajnokok Ligájából. Különösebben, Diego Simeone sem tűnik motiválatlannak, meglehet, titokban párterápián vett részt a két fél, de látszólag most újra minden rendben köztük és dúl a love. Vagy a lóvé, muhaha…

AJÁNLÓ: Biztos, hogy mindig az edző a hibás? (2023. április 26.)

Igaz történet alapján: Jan Oblak elveszítette a futóversenyt Brahim Diazzal szemben... Micsoda meccs lehetett a Real-Atletico, kár, hogy magyar csatorna nem közvetítette két napja...

4. tipp: Végre nem kell pótselejtezőt játszanunk az Eb részvételért

Na, végre egy tipp, ami miatt nem kell pironkodnom! :) Bár ez sem volt annyira bátor vállalás a részemről, mert egy 5 fős csoportból az első két csapat továbbjutott, és ebben a csoportban rajtunk kívül Szerbia, Montenegro, Bulgária és Litvánia volt még. Az elmúlt évek alapján a közvélemény szerintem a szerbek mögötti második helyet tartotta reálisnak. Én is úgy láttam, hogy a második hely biztos meglesz, és az egyenes ágú kijutást érhet – 1972 után először! De hogy csoportelsők és egész évben veretlenek leszünk? Na, ez felülmúlta minden képzeletemet! Bulgária ellen a Rossi-éra leglátványosabb félidejét produkáltuk (3-0, kár, hogy ennyinél megálltunk…), a kellemetlen Montenegro ellen, akkor még nem is tudtuk, mennyire fontos pontot szereztünk idegenben (0-0), a litvánok ellen Varga Barnabás megrúgta első válogatott gólját (majd a következő 3 selejtezőn is betalált), a szerbeket oda-vissza megvertük (na de milyen gólokkal!), s mindezek következtében eljutottunk oda, hogy volt 3 meccslabdánk a kijutáshoz! Az elsőt elszúrtuk, de legalább visszajöttünk Litvániában mínusz kettőről (2-2). A bolgárok ellen sem álltunk messze az égéstől, de a 97. percben jött az eu(ro)fória egy öngól formájában. Örülök, hogy a Montenegro elleni hazai meccsnek már csak a csoportelsőség és a veretlenség megőrzése miatt volt tétje – Szoboszlai két, illetve Nagy Ádám egy góljával hátrányból fordítva nyertünk. Egyelőre legyen elég ennyi, de annyit azért spoilerezek, hogy az idei tippjeim között lesz még szó a magyar válogatottról…

AJÁNLÓ: Már nem elátkozott tizenegy, avagy ami nem öl meg, az megerősít! (2023. október 10.)

Jó csapatunk, jó játékosaink vannak! :)

5. tipp: Erling Haaland 45 gól fölött végez a bajnokságban

Bármennyire is ellenállhatatlanul kezdett a norvég, már az ősszel eljutott 4 mesterhármasig, végül őt is rotálta Guardiola, hogy a legfontosabb pillanatokban csúcsformában legyen, így végül megállt 36 gólnál. Persze, ezzel is rekordot döntött a Premier League-t illetően… Az első 19 bajnokin 25 gólt szerzett, a másik 19 meccsen már csak 11-et. Az utolsó 5 PL mérkőzésén már csak egy gólt lőtt, többször lecserélték, az utolsó fordulóban például már pályára sem lépett.

AJÁNLÓ: Az édesebb szőlő reményében - gondolatok a 2023-as Aranylabda szavazásról (2023. október 31.)

6. Szoboszlai Dominik lesz a Bundesliga asszisztkirálya

Tippem leadásakor 8 gólpassznál tartott, a francia Randal Kolo Muani kettővel adott többet. Szoboszlai ezután már nem adott több asszisztot, az akkor még a Frankfurtot erősítő Kolo Muani 11-el fejezte be a szezont, s Dominiket többen is megelőzték: a kölni Florian Kainz (10), a bayernes Jamal Musiala (10) és a Mönchengladbachból Jonas Hofmann (9) is. De közülük senki sem igazolt a nyáron Liverpoolba! :)

AJÁNLÓ: BulgÁria, avagy miért nem kő, papír, ollóval ültetik le a kispadra a honi edzőket? (2023. március 31.)

Azért örüljünk annak, hogy magyarnak született... :)

7. Ősszel minimum nyolc honfitársunknak szurkolhatunk majd a top bajnokságokban

Hogy kikre számítottam? Ugye, Gulácsi Péter, Orbán Vilmos, Schäfer András, Szoboszlai Dominik és Sallai Roland adottak voltak. Mindannyian Bundesliga játékosok voltak, közülük Szoboszlai váltott, de maradt topligában, sőt, a Bundesligánál erősebb Premier League-be igazolt. Ez egyébként az egész 2023-as év talán legnagyobb magyar sztorija! Szalai Attila és Kerkez Milos klubváltását egész jól megtippeltem – Szalai a török Fenerbahcétól a német Hoffenheim együtteséhez került, míg Kerkez a holland AZ Alkmaart elhagyva az angol élvonalbeli Bournemouth futballistája lett. (Szalai egyelőre sajnos kevés lehetőséget kap, nem kezdett jól Németországban, de Kerkez alapember a briteknél, és csapata is elindult felfelé a tabellán.) Akire nyolcadikként számítottam, az Németh András volt, de klubja, a Hamburg maradt a másodosztályban, és vele együtt ő is. Mindenesetre, hogy ez a tippem végülis bejött, az annak köszönhető, hogy onnan jött a segítség, ahonnan a legkevésbé sem vártam: Loic Negót kiebrudalták Fehérvárról, de hiába 32 éves már, szintet lépett, és lecsapott rá szülőhazája egyik élvonalbeli csapata, a Le Havre. Láttuk tavaly, milyen fontos játékosa ő a válogatottnak, és klubcsapatában is megállja a helyét, rendszeresen játszik a francia bajnokságban. (Nem felejtkeztem el Bolla Bendegúzról sem, aki papíron a Premier League-ben szereplő Wolverhampton futballistája, de nem játszott még az angol bajnokságban, most is kölcsönben van, a svájci Servette játékosa.)

Az elmúlt évek legjobb magyar labdarúgói

8. A Chelsea ősszel legfeljebb az Európa Konferencia Ligában indul

Ott sem indult. Csődtömeg volt az egész tavalyi év. A 12. helyen fejezték be az idényt, 38 meccsen mindössze 11 győzelemmel, -9-es gólkülönbséggel. Túl egyszerű lenne azt tippelni, hogy idén sem indulnak a nemzetközi kupában, pedig hát nem áll valami jól a szénájuk most sem… Jelenleg tízedik helyen állnak, és az a helyzet, hogy az előttük álló 9 csapat szinte mindegyikében több potenciált látok.

Szégyen...

És akkor nézzük, idén mit mutat a jósgömb…

1. tipp: Helyet cserélnek a szabolcsiak, a Mezőkövesd viszont idén is megússza

Máris egy vágyálom a részemről: a Nyíregyháza vezeti a másodosztályt, és a 2015-ös kizárását követően visszakerülhet az élvonalba! Még a közel 100 km-re lévő Rozsályból is bérletem lenne a Szpari hazai meccseire… Azért érdekes ez, mert a nyáron még osztályozót kellett játszania a Nyíregyházának a Veszprémmel azért, hogy egyáltalán a másodosztályban maradhasson. Most meg az ő hátukat nézi az egész komplett mezőny a Vasassal, a Honvéddal és a Győrrel együtt – nagyot változott a világ félév alatt… Utóbbiak jelenleg a másodikak, én nem bánnám, ha ők lennének a másik feljutók annak dacára, hogy messze a Vasasnak van a legerősebb játékoskerete. A Szpari mindössze egyetlen vereséget szenvedett el az ősszel, kispadján a fiatal és ambiciózus Tímár Krisztián ül, s korábbi válogatott játékosok, Nagy Dominik és Géresi Krisztián csatlakoztak nyáron a kerethez, akik hát igencsak húzzák a csapat szekerét. Én nem bánom… Izgalmasak lennének a Nyíregyháza – Kisvárda rangadók, de ezt a feelinget nem a következő szezonban fogjuk megtapasztalni, mert a nem is olyan régen még ezüstérmes várdaiak lesznek az egyik kiesők. Révész Attila tulajdonos már saját elmondása szerint is mindent kihozott a Kisvárdából, már csak egy dologban nem volt részük: a kiesésben. De ami késik… Eljön! Immár a negyedik edző ül a várdai padon a szezonban, s bár Feczkó Tamással némi előrelépés megfigyelhető, ez a bent maradáshoz kevés lesz. A másik kiesőnek a kupagyőztes Zalaegerszeget tippelem, ahonnan túl sok meghatározó ember távozott pótlás nélkül a nyáron. Demjén Patrik, Mocsi Attila, Tajti Mátyás, hogy csak három nevet említsek. Boér Gábor bele is bukott az eredménytelenségbe, a korábbi kedvelt edző, Márton Gábor ült vissza a legkevésbé sem bársonyszékbe, hogy mentse, amit lehet. Meglátásom szerint az évek óta fix kiesőnek titulált Mezőkövesdnek megint lesz annyi mákja, hogy bent maradnak. A három leggyengébb csapat edzői közül talán nem Kuttor Attila a legjobb, de a karizmája és filozófiája több esetben is csodákat művelt már, viszont a legjobb kapus (Riccardo Piscitelli) és csatár (Sztefan Drazic) náluk játszik, és ez könnyen a különbséget jelentheti majd.

AJÁNLÓ: Elkezdődött a futballszezon (1. rész) – Magyarock: Fradi, Szoboszlai, válogatott és az NB1… (2023. szeptember 7.)

2. tipp: Szoboszlai Dominik kupát nyer első évében a Liverpoollal és betalál a kupadöntőben

A mondat első fele talán nem lenne annyira merész, de a második felével kiegészülve már annál izgalmasabban hangzik! Mondjuk a Liverpool előző szezonjára visszagondolva nem magától értődő, hogy idén kupákért küzdhetnek az Anfielden… Kezdjük azzal, hogy jelen sorok írásakor a Liverpool vezeti a Premier League-t! Ez akkor is nagyon örömteli, ha tudjuk, hogy a neheze még most jön, ráadásul sokszor igen nagy mázlija is volt a Klopp legénységnek. Bízzunk a legjobbakban, meg abban, hogy Szoboszlai tavasszal is kulcsember lesz a Mersey partján, és gólokkal, gólpasszokkal tud hozzájárulni a Liverpool sikereihez. Az előző évi ötödik helyezés után egyébként szerintem a dobogó idén már elégedetté tenné a szurkolókat, és a realitás valóban ez: a ManCity és az Arsenal még erősebbnek tűnik. Na de van még három kupasorozat, ahol áll a Liverpool! Az FA kupában komoly skalpot szereztek az előző hétvégén, az egyik legerősebb riválist, ráadásul kupaspecialista Arsenalt ejtették ki, ráadásul saját otthonában. A Ligakupában már az elődöntőben vannak, s mindössze a Fulham elleni párharcot kell megnyerniük a döntőért. (Az első meccset le is játszották a héten, a sérült Dominik nélkül hátrányból fordítva nyertek 2-1-re.) Nem lesz könnyű, de azért ez nem leküzdhetetlen akadály. Szoboszlai ráadásul a sorozat korábbi fázisában már kétszer is betalált: bombagólt szerzett a Leicester City és a West Ham United ellen is. Fekszik neki ez a sorozat. A Leipzigtől úgy köszönt el, hogy a Német Kupa döntőben betalált. Szerintem az angol ligakupa fináléjában is lesz gólja. Állnak még az Európa-Ligában is, igaz, ott eddig elég takaréklángon égtek, Dominik viszonylag keveset is játszott. Mindenesetre minél tovább jutnak, annál fontosabb szerep hárulhat rá. Csak a játék kedvéért: milyen lenne már, ha mondjuk az AC Milan elleni Európa-Liga döntő Szoboszlai Dominik 20 méteres bombagóljával dőlne el?

AJÁNLÓ: Nem tervezett írás egy tervezett karrierről (2023. július 4.)

Szalah mindenkit sakkban tart...:)

3. tipp: A Real Madrid Bajnokok Ligáját, Bellingham Aranylabdát nyer!

Továbbra sem értem, néhány jó vb meccsel miért nyerhette meg Lionel Messi a 8. Aranylabdáját, mindenesetre, ha idén nem őt látják a legjobbnak a Miaimi-ban nyújtott észvesztően és kriminálisan fenomenális teljesítménye után, szerintem Jude Bellinghamet fogják díjazni. Főleg, ha az angolokkal is nagyot alkot majd az Eb-n. (Bár láttunk már érdekes döntéseket a díjjal kapcsolatban…) Amit eddig újoncként a spanyol fővárosban leművelt, az emberfeletti. Karim Benzema hirtelen távozása után az egész nyár arról szólt Madridban, hogy kéne egy csatár, mert a 33 éves Joseluval nem lehet végigtolni egy egész szezont, és a brazil Rodrygo sem az a tipikus gólvágó kilences, erre fel ez a 20 éves angol, akinek a tojáshéj még mindig ott a fenekén, vezeti a spanyol bajnokság góllövőlistáját, duplájával nyerte a csapat az el clásicót, ráadásul több olyan meccs is volt, amin az utolsó percekben, pillanatokban magára vállalta a megmentő szerepét. Mindezt egy olyan Real Madridban teszi, ahol páratlan sérüléshullám miatt például alig van épkézláb védő. Ahol kényszerűségből az utánpótlásból kell játékosokat a padra ültetni. Közel sem számít favoritnak a Real Madrid a BL-ben, legalább 5 olyan együttes eszembe jut (Manchester City, Bayern München, Arsenal, Inter, PSG), akinek talán több az esélye a győzelemre, de egyik csapat ellen sem tartom esélytelennek a Madridot. A Bajnokok Ligája, tudjuk, hogy a Real Madrid játszótere. A csoportkört 6/6-os mérleggel zárták. Gondoljunk arra, mi történt két évvel ezelőtt. Az Ancelotti-faktor, még mindig egy nyomós érv. A középpálya pokoli erős, akár Modricék, akár a fiatalok, Camavinga és Valverde játszanak. A télen azért a védelmet erősíteni kellene. Jelenleg Jude Bellingham talán a világ legjobb formában lévő játékosa, és ő bárki ellen jelentheti a különbséget. A spanyol bajnokságban, bár a meglepetéscsapat Girona velük azonos pontszámmal áll, a Barcelona például 7 ponttal már lemaradt. Nem mondom, hogy ez behozhatatlan hátrány, de azért nem is kevés. Nem minden meccsen sziporkázik a Madrid, de azért elég meggyőzőek, a védelmük nagyon rendben van, pedig a hátsó alakzatból sorra dőlnek ki az emberek (jellemző, hogy az első számú kapus, Courtois az egész szezont kihagyja, de a helyére érkező Kepa is megsérült, így jelenleg az ukrán Andrij Lunin véd – és milyen jól!), idén ők a tavalyi Barcelona, már ami a pompás védekezést és a kevés kapott gólt illeti. Bellingham 21 éves kora előtt szinte mindent elérhet, a képességei megvannak hozzá. Persze, egy olyan univerzumban, ahol még Messi futballozik, lehet, Bellingham Aranylabdájához a BL cím, egy EB győzelem, a hazai pontvadászat megnyerése és egy gólkirályi cím sem lesz elég…

AJÁNLÓ: Bajnokok Ligája, a Real Madrid igazi játszótere (2023. március 7.)

Joselu lehetőségei, ha máshová születik... :)

4. tipp: Erik Ten Haag-ot még a nyár előtt kirúgják

A Manchester United történelmi mélységekben. Immár lassan 11 éve, mióta Sir Alex nyugdíjba ment, de ez most tényleg a poklok pokla a Vörös Ördögöknél. 20 bajnoki, 9 vereség, mindössze 8. hely. Kilátástalan futball, és megkérdőjelezhető edzői döntések. Emlékszünk az edző balhéjára Cristiano Ronaldóval, ami után az ötszörös Aranylabdásnak távoznia kellett – nos, azóta nincs góllövője az Unitednak, CR7 pedig a 2023-as esztendő legeredményesebb góllövője lett 54 (!) góllal, közel 39 évesen. A holland Erik Ten Haag összerúgta a port az egyik legtehetségesebb fiatal játékossal, aki ráadásul angol is – Jadon Sancho pedig, hogy pályafutása ne rekedjen meg, azt tette, amit a hiénák javasoltak Szimbának az Oroszlánkirályban: menekült, futott és vissza se nézett – pechére, a Dortmund csak félévre kölcsönözte ki, de a semminél ez is sokkal jobb. Hazudott gyakorlatilag David de Geával kapcsolatban – új szerződést ígért neki, dicsérte, fontos láncszemnek tartotta, majd gyakorlatilag kirúgta a klublegendát André Onana kedvéért, aki eddig minimum megosztó személyiség teljesítménye okán a szurkolók körében… (Most hetekig ráadásul nem is lesz az Afrikai Nemzetek Kupája miatt…) Anthony többször bizonyította már, hogy nem ManUnited szint, mégis érthetetlenül favorizálja őt a holland. Csoportutolsóként kizúgtak egy nem túl nehéz BL csoportból. Csak 9 pontra van ugyan a BL-t jelentő negyedik hely, de az a helyzet, hogy ég és föld a különbség a jelenlegi top4 (Liverpool, Aston Villa, ManCity, Arsenal) és a United között, de sokkal meggyőzőbb a Tottenham és a West Ham is. Ebből lehet, egyáltalán nem lesz kupaindulás tavasz végére. Ha ez így lesz, nehezen tudom elképzelni, hogy Ten Haag megtarthatja az állását – s ha valóban lapátra teszik, Erik, a viking aligha lesz akkor víg king…

AJÁNLÓ: Elég volt… (2023. augusztus 9.)

5. tipp: Harry Kane rekordot dönt, de a Bayern sorozata megszakad

Nem tudom, van-e még olyan Bayern München szurkoló, aki visszasírja Robert Lewandowskit (biztosan akad, a lengyel gólgép nehezen felejthető lesz arrafelé…), mindenesetre Harry Kane antréja nem volt különösebben rossz a bajor fővárosban: 15 meccsen 21 gól és 5 gólpassz. Senki, ismétlem, senki nem kezdett így Németország legsikeresebb együttesében, még a nagy Gerd Müller és Robert barátunk sem. Eddig 3 olyan bajnoki volt csupán, amin ne szerzett volna gólt az idényben, s van már 3 mesterhármasa is. Úgy illeszkedik a csapatba, mintha egész életében ott játszott volna! Lewa 20 gólt szerzett az első 15 fordulóban, abban az idényében, amikor megdöntötte Gerd Müller 40 gólos rekordját. Ha így folytatja Harry herceg, gyerekjáték lesz megdöntenie a lengyel gólcsúcsát. Én mégis merész tippre vállalkozom, mert az ősz alapján úgy vélem, Harry Kane páratlan gólmennyisége ellenére nem nyerik meg a Bundesligát. A legutóbbi 11 évben övék lett a Salátástál – a 2011/12-es szezonban a Jürgen Klopp vezette Borussia Dortmund tudott utoljára beleköpni a bajor sörbe… A Bayer Leverkusen személyében ugyanis végre méltó riválisra leltek! A Bayert új játékosai repítik: Alejandro Grimaldónak védő létére már 7 gólja van (a középhátvéd Jeremie Frimpong is betalált már egyébként ötször), Granit Xhaka a rutint képviseli a középpályán, Victor Boniface a Bundesliga 3. legjobb középcsatára és Jonas Hofmann is sokat hozzá tud tenni a csapat támadójátékához. Mindezek mellett az egyik legnagyobb erősítés, hogy Florian Wirtz egészséges volt egész ősszel. Az egész német focinak jót tenne, és növelné a Nationalelf Eb esélyeit is, ha a még mindig csak 20 éves Wirtzből nem lenne az új Marco Reus. A „gyógyszergyári” csapat meccsei nagy részén látványos támadófocit játszik, a topligákat tekintve egyedüliként veretlen a Leverkusen, mégis bátor vállalás ez a részemről. Hogy jobb lenne-e a 2002-es garnitúránál ez a csapat, amikor Michael Ballack, Lúcio, Dimitar Berbatov, Yildiray Bastürk-szintű spílerek játszottak az együttesben, az idő majd eldönti, mindenesetre, ha nevéhez méltóan idén is sok mindenkit lever a ’kusen, nem tartom esélytelennek a trónfosztást. És akkor majd szívhatják a fogukat Dortmundban, hogy ez nekik is sikerülhetett volna tavaly…

AJÁNLÓ: Elkezdődött a futballszezon (3. rész) – Az élet Cristiano, Lionel, Karim és Neymi után… (2023. szeptember 20.)

6. tipp: Messi és Ronaldo is kontinensbajnok lesz idén!

Utoljára még robbantanak egy nagyot… Lionel Messi 2022 karácsonyán ugye a világbajnoki címet is kipipálhatta, így már minden létező trófeát besöpört. (Mondjuk, Európa-bajnoki címe továbbra sincs a szerencsétlennek…) Argentína nagyrészt neki köszönhette történelme negyedik vb győzelmét. Ahhoz nem kell nagy jóstehetség, hogy lássuk, ők a favoritok az idei centenáriumi Copa Americán, már csak azért is, mert Brazília történelmi mélységekben van jelenleg, papíron legjobb játékosuk, Neymar pedig keresztszalag-szakadás miatt biztosan nem lesz ott a tornán. Óriási meglepetés lenne, ha ez a torna nem az önbizalommal teli albiceleste sikerével érne véget. Nagyobb izgalmakat várok a németországi Eb-től, ahol szerintem 3 potenciális esélyes van, legalábbis a közelmúltat vizsgálva: a franciák, az angolok és a portugálok. Jól olvastátok, a portugálok, ahol a vb után sokak megelégedésére végül eltakarították a korábbi sikerkapitányt, Fernando Santost (akit azóta a lengyel válogatottól is kirúgtak…), és a korábbi belga szövetségi kapitányt, Roberto Martinezt nevezték ki a helyére, aki továbbra is a 3 héten belül a 39-et is betöltő Cristiano Ronaldóra építi a támadójátékot. Ez mondjuk veszélyes is lehet, mert ő visszamenni védekezni biztos nem fog, de legyünk őszinték: Cristiano Ronaldo – még mindig Cristiano Ronaldo! 10 gólt lőtt a selejtezősorozatban, amivel második lett a góllövőlistán. Annyira motivált, mint 10-15 éve.  A naptári évben összesen 54 gólt szerzett. Biztos vagyok abban, hogy azt is jobban fogja már viselni, ha a 60. perc környékén lecserélik. Hibátlan mérleggel, mindössze két kapott góllal abszolválták a portugálok a selejtezősorozatot, ami akkor is figyelemreméltó és bravúros teljesítmény, ha tudjuk, hogy Szlovákia, Luxemburg és Bosznia-Hercegovina voltak az ellenfelek. Sok minden kell a portugál győzelemhez, de én teszek egy merész tippet: a Rubén Dias, Joao Cancelo, Bernardo Silva, Bruno Fernandes, Diogo Jota, Rafael Leao és Cristiano Ronaldo fémjelezte portugál válogatott megnyeri a 2024-es Európa-bajnokságot! Csak aztán a magyarok elleni fináléban CR7 nehogy megint csárdást járjon… :)

AJÁNLÓ: A király és az alattvalók? Pelé = Mes si + Cristia no… (2023. január 10.)

7. tipp: Negyeddöntőbe jut a foci válogatott az Eb-n

Amikor az imént azt írtam, a portugálokkal Eb döntőt játszunk majd, nem álltam tudatmódosító szer hatása alatt, de nem is gondoltam véresen komolyan. Ugyanakkor, az nem baj, ha merünk nagyot álmodni, nem elfelejtve, hogy a továbbjutást sem adják majd ingyen Németországban. Azt azért szögezzük le: nem került könnyű csoportba a magyar válogatott a nyári Eb-n. Persze, az első kalapból mellénk sorsolt németeknél első ránézésre veszélyesebbnek tűnnek a franciák, az angolok, a portugálok és a spanyolok is, de ne higgyük azt, hogy a pocsék formában lévő németek ellen nem kell majd vért izzadnunk a jó eredményért. Egyrészt, mert hazai pályán játszanak, saját közönségük biztos megtámogatja majd őket – és ki tudja, lehet a VAR-os időkben is lejthet picit az a hazai pálya. Másrészt, mert a német tipikus kupacsapat, amikor kell, felszívják magukat (mondjuk az utolsó két vb-n éppen égtek, mint a Reichstag). Harmadrészt, mert ott van Neuer, Gündogan, Goretzka, Kimmich, Wirtz, Havertz és Gnabry… Nekünk azért ennyi topjátékosunk továbbra sincs. De szervezettségben felvehetjük velük a versenyt! A skótokat nem szabad leírni, a spanyolokat egyszer megverték a csoportban, s megelőzték a norvégokat és Georgiát is a selejtezőkön. Svájc ellen kevés a közelmúltbeli sikerélményünk, a legnagyobb sztárjai szerencsére nem fiatalok, de azért első számú kapusuk az Inter hálója előtt repked hétről hétre, legfontosabb játékosuk pedig a Leverkusennel tarol idén. Szerintem egyik meccsen sem mi leszünk az esélyesek, de többször bizonyítottuk már az elmúlt években, hogy jól áll nekünk az esélytelenség. Ha továbbmegyünk a csoportból, az előbb említett felsőkategóriás együtteseken kívül én egy válogatottra sem mondanám, hogy ne lenne sanszunk ellene. 2016-ban is jó csapatunk volt, de akkor a roppant erős(nek gondolt) belgák megálljt parancsoltak a 16 között. Legutóbb a halálcsoportból nem sikerült továbbmenni, de kivívtuk egy kontinens tiszteletét – egészen a 84. percig úgy tűnt, hogy mi leszünk a németek hóhérai. Idén ideje szintet lépni, menjünk még egy kört! Miért vagyok ennyire optimista? 4 tényező miatt. 1. A kapitány személye. Szerintem Marco Rossival sikerülhet. 2. A csapategység. Egész évben, sőt, már évek óta ezt látjuk. 3. Egyéniségek. Végre vannak nálunk is! Szoboszlai Dominik világklasszis! Sallai Roland az egyik nem is olyan titkos fegyverünk! Varga Barnabás személyében megvan Szalai Ádám utódja, aki nála ráadásul sokkal gólerősebb is! Dibusz Dénes igazi bravúrkapus. Orbán Vilmos a védelmünket rázza gatyába. 4. A szurkolótábor. Szinte hazai pályán érezhetjük majd magunkat, legalábbis annyi szurkoló igényelt jegyet a meccsekre… Csapat és közönsége egymásra talált, aki nem jut be, a stadionon kívül fog üvölteni, bent is meghallják majd. A magyar szurkolókra idén is számíthat a válogatott! Ha elkerül minket az a sérüléshullám, ami tavaly sajnos nem kímélte a csapatot, tehát, hogy egyszerre volt sérült Orbán, Sallai, Varga, tehát a 4 legjobb játékosunkból három, ha Schäfer András is egészséges lesz, és ha Dárdai Márton a magyar válogatottat választja, és beépül addig a védelembe, szerintem nemzeti csapatunk bármit elérhet az Európa-bajnokságon. De a legjobb nyolcat mindenképp!

AJÁNLÓ: „Ez jó mulatság, férfimunka volt!” – veretlenül és csoportelsőként ott vagyunk az Eb-n! (2023. november 24.)

Amire emlékezni fogok 2023-ból…

A 2023-as évről mi jut elsőként eszembe? A válogatott veretlen menetelése – ott vagyunk csoportelsőként az Európa-bajnokságon, ráadásul a nálunk erősebbnek tartott szerbeket oda-vissza legyőztük!

A Fradit három edző is irányította! Sztanyiszlav Csercseszov csúnyán megbukott, pedig tavasszal hosszú idő után még nemzetközi meccseket játszhatott a Ferencváros – aztán a feröeri Kí Klaksvik megmutatta a Groupamában, merre van az arra… Máté Csaba másodedzővel szárnyalt a Fradi, hatosával rúgta a gólokat, az Európa Konferencialiga csoportkörbe jutással a maximumot is kihozta eredményesség tekintetében – mégis mennie kellett. Dejan Sztankoviccsal még nem nagyon van arculata a csapatnak, de veretlenül továbbment a Konferencialigában, így ez a cél teljesült – a magyar NB1-et viszont hosszú idő után a téli szünetben nem ők, hanem a Paks vezeti!

AJÁNLÓ: Auf Wiedersehen! – Nem csak a BL álmoknak mondott búcsút a Fradi… (2023. július 21.)

Vajon két meccs között elkészült ez a süti? :)

A Napoli hosszú évek próbálkozása után révbe ért, és a Maradona-féle együttes óta először bajnok lett, ráadásul tükörsimán, gyakorlatilag már ősszel megnyerte a bajnokságot.

AJÁNLÓ: Trendek és menetrendek, avagy az InterCity két nap múlva indul! - BL döntő beharangozó (2023. június 8.)

A Manchester City végre valahára megnyerte a Bajnokok Ligáját! Amennyi pénzt pumpáltak az elmúlt évtizedben a csapatba, csoda, hogy ez nem történt meg hamarabb… Pep Guardiola a futballtörténelem első edzője, aki kétszer is triplázni tudott, ráadásul két különböző együttessel nyerte meg egyazon évben a bajnokságot, a hazai kupát és a Bajnokok Ligáját.

AJÁNLÓ: Most akkor nyert vagy veszített a futballvilág a Manchester City BL győzelmével? – VISSZAPILLANTÓ (2023. június 23.)

A Manchester United krónikus csatárhiányban szenved...

A Barcelona mindössze 20 kapott góllal, rájuk nem jellemző stabil védekezéssel, rengeteg 1-0-s győzelemmel, Ter Stegen parádéival lett spanyol bajnok!

Sztárok sora hagyta el Európát, a célállomás a legtöbb esetben Szaúd-Arábia volt! Cristiano Ronaldo kezdte a sort, és Lionel Messi is elhagyta az öreg kontinenst, igaz, ő inkább Amerikát választotta. Meg tudom érteni.

AJÁNLÓ: Elkezdődött a futballszezon (2. rész) – szaúDilik, Al-világgal, de Al-ázat nélkül… (2023. szeptember 17.)

Még ebben is hasonlítanak...

Szoboszlai Dominik 70 millió euróért egy Premier League élcsapathoz igazolt, a Liverpoolhoz, ahol ráadásul megkapta Steven Gerrard legendás, 8-as mezszámát! Az ősszel Jürgen Klopp minden bajnokin pályára küldte, majdnem mindig kezdőként! Egy másik válogatott játékosunk is a PL-be igazolt: Kerkez Milos miatt sokan lettünk Bournemouth szurkolók!

Megható pillanatok: Marco Rossinak honfitársa, a világbajnok és Aranylabdás, Fabio Cannavaro, míg Szoboszlai Dominiknek volt csapattársa és csapatkapitány elődje, Szalai Ádám adta át a díjat

Liverpool – Real Madrid: 2-5. Az első félidő nagyon színvonalas volt, mindkét kapus tőle szokatlanul potyázott egyet, Darwin Nunez meg sarokkal lőtt egy csodás gólt. A Pool 2-0-ra vezetett… A második félidőben hamar eldőlt. Az ötödik gól már kicsit megalázó volt az angolokra nézve… Karim Benzema és Vinicius Junior is kettőt lőtt, de Luka Modric is nagyot játszott. A visszavágón 1-0-ra győzött a Real – szerintem az odavágó volt a tavasz legjobb BL meccse.

 Liverpool – Manchester United: 7-0. Az első félidő végén rúgta az elsőt a Pool, a másodikban erre rápakoltak hatot. Így szétzuhanni csapatot keveset láttam… A vége nagyon csúnya lett… Pedig 0-0-nál még a Unitednek volt érvénytelen gólja…

Newcastle – Tottenham: 6-1. 9 perc után 3-0, 21 perc után 5-0. Őrült félidő volt. Szép gólokat lőttek a „szarkák”, de mintha a Tottenham védői másnaposan játszottak volna, csak lézengtek a pályán.

Liverpool – Tottenham: 4-3. Curtis Jones és Luis Diaz góljaival 5 perc után 2-0, majd negyedóra elteltével Salah háromra növelte az előnyt. Ám a Tottenham ezúttal visszajött a meccsbe: a 93. percben kiegyenlített Richarlison. Aztán a középkezdés után egy kapitális védelmi hibát követően, a 94. percben Diogo Jota mégiscsak megnyerte a meccset a Pool-nak…

Azért tavaly is bebizonyosodott, hogy a Premier League a világ legjobb bajnoksága… Milyen meccseket játszottak ott… És ennek nyár óta már két honfitársunk is részese! Hajrá Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos!!!

Köszönöm, hogy tavaly is velem tartottatok! Tartsátok meg ezt a jó szokásotokat 2024-ben is! Ti miket jósoltok az idei évre?

Engedjék meg, hogy egy személyes történettel indítsak. Teodor fiam hetek óta, az adventi időszakban a saját játék betlehemével játszik otthon. Megvoltak a figurák: Mária, József, a pásztorok, a királyok, még állatok is voltak. Egy valaki azonban hiányzott: a kis Jézus. Aki valaha gyermeket nevelt, vagy jelenleg is kisgyermeke van, annak nem kell magyarázni, hogy egy gyerek könnyen el tud tüntetni bármit. Nos, tavaly még megvolt, de valahogy a kis Jézus eltűnt a Betlehemből. A legfontosabb figura. A központi alakja a betlehemi történetnek. A 4 és féléves fiam ezt még máshogy éli meg és értelmezi, ugyanakkor elgondolkodtatott engem is ez a hiány az elmúlt hetekben: vajon Jézus nélkül lehet igazi a Betlehem? Kiről szól a mi karácsonyunk?

A kérdés költői volt, és bízom abban, hogy mindnyájan tudjuk a választ. Szenteste Izajás prófétát idézzük évről évre különböző szertartásainkon: „A nép, mely sötétségben jár vala, nagy világosságot láta; a halálárnyék tartományában lakóknak világosság támada…” Ez nem csupán egy 2500 – 2800 évvel ezelőtt érvényes jóslat, vagy prófétai bölcselkedés, nem pusztán egy idézet Izajás prófétától, mert konkrétan ez történik ma is. Ez maga az életünk. Hiszen mi vagyunk a sötétségben járó nép. Sokszor szó szerint, még gyakrabban talán átvitt értelemben. A szó szerinti értelem ellen könnyű tenni: felkapcsoljuk a villanyt, gyertyát gyújtunk, elővesszük a fiók mélyéről az elemlámpát, világítunk telefonnal, vagy bekapcsoljuk a televíziót, hiszen onnan is fény szűrődik. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy fényességet teremtsünk magunk körül. Az ember fél a sötéttől. Kérdés, hol éli, hol érzi a sötétséget: kívül vagy belül. Ha belül, bennünk van sötétség, ha átvitt értelemben élünk sötétségben, ott nagyobb a baj.

A nép, ami sötétségben járt, nagy világosságot lát… Sokszor csak a sötétséget látjuk, és a világosságról tudomást sem akarunk venni. Nagy emberi hibánk, amikor csak a rosszat vesszük észre. Csak kritizálni tudunk, semmivel nem vagyunk megelégedve, és nem tudunk semminek sem örülni. Jobb így élni? Befelé fordulva, a világot kizárva, negatív és sötét gondolatokkal, negatív és sötét életszemlélettel? Mennyivel könnyebb és szebb lenne az élet, ha megtanulnánk hálásak lenni! Nem csak többre és többre vágyni, mert ugye határ a csillagos ég, hanem megelégedni mindazzal, amink van, ami a rendelkezésünkre áll. Tárjuk ki az üres tenyerünket Isten elé, és Ő nem üresen fogja azt visszazárni. Megtölti „tartalommal”, olyan dolgokkal, amikre mindnyájunknak szüksége lenne, de hiányzik manapság: a szeretet, a hit, a béke, a remény, a türelem és az alázat.

Persze, mondani azt mindig könnyebb, mint életre is váltani. A karácsony az éjszakában kezdődik el, ez vitathatatlan. Sötét lehet az éjszaka, ha az első karácsonyt kell egyedül, szerető házastársam, életem párja vagy egy hozzám igazán közel álló ember nélkül tölteni. Ha már nem ölelhetem őt meg többé Karácsony szent éjszakáján. Sötét lehet az éjszaka, ha válságba került a házasságom, és nem látom a kiutat, a fényt az alagút végén, hogy rendbe tegyük a kapcsolatunkat, rendezzük a viszonyt. Sötét lehet az éjszaka, ha egy betegség, egy baleset, egy balszerencse miatt szorongok, szenvedek, és az egész életet értelmetlennek látom. Sötét lehet az éjszaka, ha embertársi kapcsolataimmal nem tudok elszámolni. Egy megromlott szülő-lánya, nagyszülő-unoka viszony, testvérek közötti konfliktus esetén, amiből annyival találkozni itt, a mi falvainkban és egyházközségeinkben is, érdemes elgondolkodni: megéri? A karácsony a béke ünnepe kéne, hogy legyen. Borzasztó látni, hogy a szomszédos országban lassan már két éve háború zajlik, de a világ más területein is országok állnak harcban egymással és érdekkülönbségek, a hatalom, a pénz miatt életeket oltanak ki, családokat tesznek tönkre – és akkor mi, akik itt vagyunk egymásnak, akiknek annyi lenne a küldetésük, hogy szeressék egymást, generálunk magunknak háborút. Hogy kívánjunk egymásnak békés ünnepet, hogy lesz békés a karácsony, ha mi nem tudunk egymással kiengesztelődni, ha mi nem tudunk egymással békében élni? A harag, a gyűlölet, az irigység, a rosszindulat felemészti az embert… Ady Endre egyik híres versének sóhajai jutnak eszembe: De jó volna ünnepelni, de jó volna fohászkodni, de jó volna megnyugodni, de jó volna a világgal kibékülni, szeretetben üdvözülni. De jó volna imádni az Istent, és egymást szeretni… De jó volna. Így fejezi be Ady a versét: „Karácsonyi rege, ha valóra válna, igazi boldogság szállna a világra.” Ezt a boldogságot keressük mi karácsony körül – de vajon nem álom és illúzió csupán, hogy ez a boldogság még elérhető számunkra?

Ennyi negatív gondolat után azért hadd mondjak valami jót is: Izajás próféta szavai nem érnek véget a sötétséggel. „A nép, mely sötétségben jár, nagy világosságot láta, a halálárnyék tartományában lakóknak világosság támada…” – s hogy ezt a világosságot mi hozza el, a folytatásból megtudjuk: „Mert kisded született nekünk és fiú adatott nekünk; kinek vállán van a fejedelemség, és az ő békességének nem lesz vége. Ő a nagy szövetség angyala, csodálatos, tanácsadó, a béke fejedelme, a jövendőség atyja…” Ő Jézus Krisztus, a Megváltó! Nem lehet sötét annyira egyetlen éjszaka sem, hogy ne lenne utána világosság! Nem kerülhet az ember annyira mélypontra, nem érhet annyi keserűség, fájdalom és szenvedés bennünket, hogy el kellene veszítenünk a reményt. Minden élethelyzetből talpra lehet állni! Látjuk, karácsony éjszaka mennyire sötét és kilátástalan volt minden. De az angyalok, illetve egy csillag fényt árasztott. Ez akkor a Mindent jelentette a pásztoroknak és a napkeleti bölcseknek. Nekünk is észre kell vennünk a fényt. Nem elég látnunk a sötétséget, és nem elég belenyugodnunk, hogy ezen nem tudunk változtatni. A fény nem más, mint maga Jézus Krisztus, aki az Evangéliumban nem árul zsákbamacskát, hanem kerekperec kimondja: „Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem az élet világossága lesz nála.” Minden karácsony egyik fő üzenete, hogy életünket nem kell egyedül, magunkra hagyottan élnünk, szenvedéseinket nem kell többé egyedül szenvednünk, mert Jézus Krisztusban nagy világosságot látunk, aki egészen fényessé teszi a mi sötétségünket. És ezáltal a mi ünnepünket is.

A fenyőfa díszítheti otthonainkat, az ajándék örömet szerez a gyermekeknek, jól esik együtt lenni családi körben, kiszakadni a hétköznapi kerékvágásból, pörgésből, mókuskerékből, finomakat enni, meginni egy-két pohár bort, ha meg még ezek mellé egy kis hó is esik, tökéletesen idilli minden. De ezek mind csak kiegészítői Karácsony ünnepének. Mint ahogy a betlehemi istálló fő elemei sem a pásztorok, a királyok, de még csak nem is Mária és József voltak. A Kisded Csecsemő. A Kis Jézus. Az Ő születésére emlékezünk évről évre. Minden más csak díszlet és mellékszereplő. És itt visszatérhetünk nyitó gondolatomhoz: az elveszített kis Jézushoz. Az adventi vásárlási láz, a giccses karácsonyfadíszek, az év végi határidős feladatok és munkahelyi lezárások, a finomabbnál finomabb karácsonyi ételek készítése és kóstolása közben mi is oly gyakran elveszítjük ünnepünk tárgyát, megfeledkezünk arról, mit is ünneplünk ilyenkor. Miért beszélhetünk egyáltalán karácsony szent ünnepéről?

Vajon az én karácsonyi ünneplésemben, gondolataimban milyen szerepet játszik, ott van-e egyáltalán a Megváltó Krisztus?

A történelmet látjuk, és éljük meg. 1976 után először ér úgy véget egy naptári év, hogy a magyar labdarúgó válogatott nem szenved vereséget. 12 meccs óta veretlenek vagyunk, ez a leghosszabb aktív sorozat Európában – de egyébként a világon is csak Algéria és Kolumbia előz meg minket. Közben csoportelsőként, és veretlenül jutottunk ki az Európa-bajnokságra, válogatottunk nem omlik össze, ha gólt kap, van világklasszis játékosunk, van fantasztikus szövetségi kapitányunk és mindehhez még hozzájön egy olyan fanatikus szurkolótábor, ami párját ritkítja, talán az egész világon. Érdemes megbarátkozni a gondolattal: zsinórban harmadszor leszünk ott az Európa-bajnokságon!

„Én elhiszem, hogy rúgott kettőt Szoboszlai, de előtte a bolgárok ellen belepüfölte a kapusba a ziccert. Meg mi az, hogy a szurkolókkal iszik a meccs után? Hát milyen példát mutat... Nagy segítség ez a magyar családoknak! Ennek a Nagy Ádámnak is elmondhatnák három különböző nyelven, hogy hová kell passzolnia. Kerkez Milos hogy lehet olyan dilettáns idióta, hogy sárga lappal a birtokában belemegy egy kockázatos párharcba? Dibusz Dénes hogy lehet ennyire vonalkapus? Ha az ellenfél szögletet vagy szabadrúgást rúghat, az már félgólt jelent… Annak a Callum Styles-nak is, milyen a haja már. Meg a Marco Rossinak is. Ja, neki az nincs is…” Az ember már csak olyan különös teremtmény, hogy neki semmi nem jó, sosincs megelégedve és hajlamos mindenben a rosszat keresni (ahelyett, hogy inkább Rossit keresné, muhaha…). Ha van rajtunk sapka, az a baj, ha meg nincs, akkor az. November 19-én éppenséggel sok mindenkin volt a Puskás Ferenc Stadionban, mert nem volt az a pálinkamennyiség (még a B középben sem…), ami athéni nyárrá varázsolta volna az esős, hideg, borzasztóan cudar időjárást. De legalább a játékosok nem fáztak meg a zöld gyepen: ezt a szó szoros és átvitt értelmében is érthetjük, mert csapatkapitányunk vezetésével előzékenyen adták át a kivonulás után melegítő pulcsijaikat az őket kísérő gyermekeknek. Ők pulcsit kaptak tőlük, az ellenfél játékosai meg zakót – de erről majd kicsit később. Szokatlan időpontban (délután 3 órakor nem sűrűn rendeznek válogatott meccset…) és szokatlan körülmények között, a továbbjutás biztos tudatában játszottunk Montenegró ellen; jó volt úgy válogatott meccsen szurkolni, hogy a tét nem minket nyomott agyon, és nem nekünk kellett egy másik meccs számunkra ideális forgatókönyve miatt izgulni. 30 éven keresztül hallgathattuk a negativizmust, szidtuk a futballunkat, sajnáltattuk magunkat – most itt az idő, hogy forduljon a mentalitásunk! Hagyjuk abba a károgást és a vészmadárkodást, mert már nem áll jól, és jelenleg nem is hiteles! Ünnepeljünk és legyünk büszkék! Mert Szoboszlai világklasszis, Nagy Ádámnak szuper a passzjátéka, Kerkez Milos nagyon fiatalon játszhat már a Premier League-ben, Dibusz Dénes légiósként is megállhatná a helyét, Marco Rossi pedig Willi Orbán honosítása mellett a másik legjobb dolog, ami a magyar focival az elmúlt 5 évben történt!

Néhány nappal az Eb selejtezők zárása előtt Bulgáriában lerendeztük a legfontosabbat, meglett a továbbjutás, igaz, már a csoportelsőség is eldőlhetett volna ekkor, na de miért is választanánk a könnyebbik utat, amikor szenvedni is lehet? Bulgáriában már pedig szenvedtünk, de már előtte Litvániában sem a szebbik arcát mutatta a válogatottunk. A szerbek oda-vissza legyőzése bravúr volt, komoly fegyvertény, de, mint kiderült, egyfajta altató is. Az utolsó két idegenbeli meccsünkön mindössze 1-1 pontot szereztünk a csoport két papíron leggyengébb csapata ellen (nem volt elég csupán a mezt kiküldeni a pályára…), bár hozzáteszem, ma már senkit nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, ritkák a nagy gólkülönbségű győzelmek (mondjuk erről csóri gibraltáriaknak nem szóltak, akik tizennégyet kaptak a franciáktól, majd hatot a hollandoktól – két meccsen 20 kapott gól, az igen…), s a mi csoportunk meglehetősen kiegyenlített volt – se egy San Marino, se egy Liechstenstein, de még egy Azerbajdzsán sem volt nálunk. Litvániában visszajöttünk 0-2-ről, ami dicséretes, és jelzi, hogy van tartása a csapatnak. Ettől függetlenül tény, hogy az első meccslabdánkat és az első kalapos besorolásunkat azzal a döntetlennel elveszítettük. Nem sokon múlt, hogy így járjunk a második lehetőséggel is: az egész évben nyeretlen, edzőváltáson áteső, morálisan meg széteső Bulgária a 97. percig vezetett ellenünk…

Teljes erőbedobással szurkoltunk otthon! :)

Nem mennék bele a részletekbe, de undorító volt, amit a bolgár szövetség csinált az UEFA asszisztálása mellett: ki hallott már olyan dolgot, fürdeni strand után? ki látott már olyat, hogy a szövetség félelemből megbünteti a saját szurkolóit egy zárt kapus meccsel? A bolgár labdarúgás most tart ott, ahol 15-20 éve a magyar futball tartott: a mélyponton. A szövetség félt az előre meghirdetett és aztán meg is valósított szurkolói balhétól, rendbontástól, tüntetéstől. Nemcsak a kezdési időpontot, a helyszínt is megváltoztatták, hogy aztán mégis Szófiában rendezzék a meccset – a plovdivi stadion ugyanis felújítási munkálatok miatt nem állt készen a meccs megrendezésére, hiába állította ezt a város polgármesterétől kezdve még annyi hozzáértő… 72 órával a kezdő sípszó előtt még nem lehetett tudni, hogy lesz-e egyáltalán meccs, és ha igen, hol. Ezzel a komédiával leginkább a magyarokkal szúrtak ki – nem vagyok biztos abban, hogy nem szándékosan… Nem játszottunk jól, ezt aláírom, ám mégis jóval többet tettünk a bolgároknál a győzelem érdekében (mondjuk a nullánál nem nehéz többet tenni…), ám egy buta kiállítás (a 19 éves Kerkez Milos végzete a rutintalansága volt, de legalább neki még biztosan jutott meleg víz, és az ünnepléshez az alapozást is hamarabb elkezdhette…) és egy jogtalan tizenegyes nehéz helyzetbe hozta a magyar válogatottat. Erről csak annyit: amikor már mindent VAR-ral ellenőriznek, 5-6 percig elemeznek, számomra érthetetlen, hogy ezt a jelenetet vissza sem nézték. Szegény Szalai Attilára, aki ezt a büntetőt úgy hozta össze, hogy nem nagyon csinált semmit, rájár a rúd mostanában… (Szerintem inkább volt fault az ukrán-olasz meccs ráadásában Christante belépője, ami után Mudryk elesett, a bíró sípja azonban akkor is néma maradt.)

Az első magyar gólnál volt okunk ünnepelni... :)

Tartozom egy nagyon őszinte vallomással: én a bolgár-magyar meccsen, a 92. perc környékén kikapcsoltam a tv-t, a telefont, és elmentem sétálni. Rettentően mérges voltam, több okból is. Egyrészt azért, mert sajnáltam, hogy amit ez a csapat nagy nehezen felépített, most egy pillanat alatt lerombolt. Biztos voltam abban, hogy a várható vereség után rengeteg kritikával kell majd szembe néznie Marco Rossinak. „Mióta magyar állampolgár, magyar lett a mentalitása is…” (Nagy az Isten állatkertje, csak sajnos túl alacsonyan van a kerítés…) Aztán azért is, mert óriási esélyt szalasztottunk el; tudtam, hogy Montenegró ellen, akiket rövid történelmük során még sosem sikerült megvernünk, a sok sérült tudatában egyáltalán nem lesz könnyű féken tartani. Bevallom, kicsit féltettem az egyenes ágú továbbjutásunkat. Utólag sem bánom egyébként, hogy az egészségügyi sétát választottam. Felvételről, stressz nélkül láttam már azóta az utolsó perceket. Az esti csendet kutyák ugatása törte meg az utcában, amerre elhaladtam, ezért sejtettem, hogy valami talán történt a meccs végén. (Még az is lehet, ha már Eb-re igyekeztünk, hogy eb-ek is nézték a meccset – na jó, ígérem, több ilyen fárasztó szóviccel nem jelentkezem…) Mivel telefont sem vittem magammal, elérni sem tudtak, de a Feleségem jó hírrel fogadott otthon: sikerült egyenlíteni, kint vagyunk az Eb-n! Hogy milyen jó hatással is vagyok Drága Nejemre: miután én elmentem, ő visszakapcsolta a tv-t, mert kíváncsi volt a meccs végére! Látta Dominik kihagyott ziccerét, majd a továbbjutásunkat érő öngólt is. Kalapemelést érdemel ez az asszonyi tett! Győzelmet nem érdemeltünk Bulgáriában, de vereséget sem, igazságos eredmény született, és három nappal később a bolgárok Szerbiában is bizonyították, hogy egyáltalán nem olyan gyengék, mint amilyennek az eredményeik alapján tűnnek: a 2-2-ért a hazai pályán játszó szerbeknek kellett teperniük, akik ugyanúgy tudtak örülni neki, mint mi pár nappal korábban, mert a szerbek, akik rendszeres vb résztvevők, Eb-n 2000-ben jártak utoljára. Az volt az első kontinenstorna, amit figyelemmel követtem, ők akkor még leánykori nevükön, Jugoszláviaként versenyeztek.

Köszönöm Dominik, minden magyar nevében! :)

Nagyon vártam a Montenegró meccset. Már a szerbek ellen szerettem volna felmenni, de akkor bizonyos arcátlan jegyüzéreknek hála (akik 70 és 150 ezer forint között árulták az általuk megvett rengeteg tickett-et – köszönjük a semmit!), ez nem sikerült. Rozsályban, kivetítőn, remek társaságban néztük azt a csodálatos meccset, nem panaszkodom, jó volt az is. Ám utolsó hazai selejtezőnkre csodával határos módon sikerült jegyhez jutni, és annak fényében, hogy a továbbjutás már megvolt, ha gálameccsre nem is, de örömfutballra azért készülhettünk. A meccs előtt kérdezték tőlem, hogy mire számítok. Az volt az érzésem, hogy ha mi rúgjuk az első gólt, sok gólos meccs lesz, ha viszont Montenegró, akkor nem lesz sok gól. Sajnos mi kaptuk az elsőt, és több mint egy órán keresztül úgy tűnt, nekem lesz igazam. A montenegróiak ugyan nem tolták be a buszt a kapujuk elé, de erőtlen támadásainkat rendre visszaverték, és amire számítani lehetett, erdész énjük is előjött: elég favágó stílusban futballoztak és védték az előnyüket. Szerencsére a holland spori már az első csúnyább faultra lapot adott, és később is, ha kellett, a zsebéhez nyúlt – nem engedte a durva, erőszakos játékot. Az első félidőben magyar támadójáték, mint olyan, nem igazán létezett, így ebből a játékrészből egy védő teljesítményét emelném ki. Az olasz másodosztályú Parma fiatal védője, Balogh Botond először játszott kezdőként a válogatottban (korábban egy meccsen kapott már néhány percet), és egyáltalán nem lógott ki a csapatból. A hajrában egy nagyobb hibája volt, egyébként összességében nem látszott rajta a rutintalanság és a megilletődöttség. Támadásban Montenegró sem nyújtott többet az első 45 percben, de egy gyermeteg hibából kaptunk egy leventególt, csak hogy ne érezzük annyira kényelmesen magunkat a félidőben. Ekkor szerintem sokakban megfogalmazódott néhány keserű kérdés. Tényleg létezik, hogy hazai pályán vereséggel zárjuk az évet, egyúttal veretlenségünket is az utolsó pillanatban veszítjük el? Létezik, hogy a biztosnak tűnő csoportelsőségről is lecsúszunk? Létezik, hogy ebbe belenyugszanak a fiúk és a kapitány?

Már a meccs előtt lehetett fotózkodni a fiúkkal... :)

Gyönyörű volt az élőkép, a Tábor megint kitett magáért!

Nem nyugodtak bele, és ez a folytatás után elég hamar ki is derült. A második félidőre muszáj volt változtatni, már csak a 65 ezer fagyoskodó ember kedvéért is. A válogatott két leggyengébb játékosát, Bolla Bendegúzt és Gazdag Dánielt le is kapta a pályáról Marco Rossi. Mindkét játékos rejtély számomra: játszanak klubjukban, jó hírek is érkeznek róluk, de a nemzeti csapatban nem ez volt az első rossz meccsük. Meglehet, még a kapitány sem tudja, hol akarja őket igazán játszatni, de a szurkolók felől talán már nem feltétel nélküli a bizalom az irányukba. Mondjuk elég, ha Marco Rossi bizalmát élvezik… A cserék mindenesetre beváltak, a fehérvári Kalmár Zsolttal és az exfehérvári Loic Negóval sokkal támadóbb szellemű lett a csapat. Kalmárt sokat szidtuk a helyszínen, az a helyzet, hogy felvételről újranéztem a meccset, és tv-n keresztül sokkal jobbnak tűnt, mint élőben… Bár sokáig azt hittük, a montenegrói kapus húzza az időt, le kellett cserélni Milan Mijatovic-ot, és egy 15 évesnek kinéző, egyébként 24 éves, és a kapusként alacsonynak számító, 181 cm-es magasságú, éppen most debütáló Filip Djukicnak kellett beállnia a háló elé. Na, ez a csere megzavarta a montenegróiakat. Szoboszlai Dominik addig is sokat vállalt magára, de nem minden megoldása jött be, a kapura egyáltalán nem volt veszélyes. Egészen a 66. percig. Akkor a Liverpool középpályása megelégelte, hogy a vendégek nyolcasa, Marko Jankovic folyamatosan cukkolja, és lőtt egy olyan gólt, amire tényleg csak a világklasszisok képesek. Négy védő között vitte be a labdát, cselt csel követett, majd tökéletesen kilőtte a hosszú alsót. Láttam már élőben néhány szemre is tetszetős gólt. Ami hirtelen eszembe jut: 2009-ben a Debrecen – Levszki Szofia BL selejtezőn Varga József és Rudolf Gergely gólja, 2015-ben a norvégok ellen Priskin Tamás dugója, majd 2019-ben, a később Puskás díjjal is jutalmazott Zsóri Dániel ollózása a Fradi ellen. Hát ez a gól talán mindet kenterbe verte. Nem csoda, hogy rögtön Messihez hasonlították, ilyen gólt ő rúgott túl sokat fénykorában… A hétvégén a Liverpoollal komoly rangadót játszik csapatkapitányunk, nem lennék meglepve, ha a Manchester City-t trenírozó Pep Guardiola vakargatná már kopasz buksiját, hogyan állítsa meg Ruben Diassal és Josko Gvardiollal, aki egyébként az előző szezonban még csapattársa volt Dominiknak… Gondolkodtam azon, hogyan lehetne röviden jellemezni Szoboszlait, és ez jutott eszembe: ő az a játékos, aki a különbséget tudja jelenteni egy meccsen. Gera Zoltán, bármennyire is szerettem, és volt az elmúlt 25 év legjobb magyar labdarúgója, nem ilyen volt. Dzsudzsák Balázs, Szalai Ádám nem ilyenek voltak. Jó játékosok voltak mindhárman, rúgtak győztes gólokat is, de rájuk valahogy nem illett ez a leírás. Nem ilyen karakterek voltak. Szoboszlai Dominik a különbséget jelentheti a meccsen. Milyen régóta vártunk már egy ilyen játékosra! Ezt meccs közben fogalmaztam meg magamban, és ugyanezt mondta róla a találkozó után Marco Rossi is. Mindezek ellenére, hogy ilyen okosságok jutnak eszembe, nem tervezek leülni mellé, se helyette a kispadra – bár ötleteket szívesen adok neki a továbbiakban is… :)

Hidegrázós meccs volt, az emléke még most is az! Múlt héten leadta a tv, nagyon jó volt újranézni! :)

Bár Szoboszlai zsenialitásának köszönhető elsősorban a magyar egyenlítés, meg kell, hogy említsem Nagy Ádám nevét, akitől a labdát kapta. Nagyon kritikus helyzetben tette jó helyre a lasztit, mert 3 montenegrói vihette volna kapura a labdát, ha Nagy Ádám elvéti a passzt – teljesen mindegy, hogy tudatos volt-e az a labda, vagy csak felszabadításnak szánta, és véletlenül szállt Dominik felé, a lényeg a végeredmény, hogy így gólpassz lett belőle, és Montenegró helyett mi rúgtunk gólt. Sőt, a védők még ki sem csomózták az első gól előtt összegabalyodott lábaikat, amikor Szoboszlai Dominik az ellenkező oldalon játszott össze Ádám Martinnal, s a visszakapott labdát már csak be kellett lőni. Ádám Martin, aki nyilatkozataiban egyszerű, mint a faék, még csak olyan vicceseket sem mond nyilatkozataiban, mint Böde Dani, és elképzelhetetlennek tartom, hogy normális esetben első számú centere legyen a magyar válogatottnak, szenzációs gólpasszt adott, és emiatt meg kell őt is dicsérni. Mert szerintem egyébként elképesztően lomha és körülményes tunyacsáp a csávó. Nagy bajban lennénk, ha nem tudnánk, hogy Szalai Ádám visszavonulása után van egy Varga Barnabásunk, aki most sérült, és egyébként Ádám Martinnal és a mindkét meccsen csereként pályára lépve ritka keveset mutató Németh Andrással kellene utaznunk az Eb-re. De ami szép, az szép: a félidőben azt írtam ki Facebookon, hogy a lelátóról bárki beállhatna Ádám Martin helyére, de olyan gólpasszt biztos nem tudott volna adni akárki, az valóban pazar volt!

Másfél perc leforgása alatt megfordítottuk a meccset, ekkor már én nem is fáztam – érdekes, a lelkiállapotunk pozitív változása is mennyire tud melegíteni… :) A pályán is voltak azért meleg pillanatok, mert Montenegró nem adta fel: főleg, mert hozzájuk is eljutott a hír, hogy Bulgária vezet Szerbiában, és egy győzelemmel akár ki is juthatnak az Eb-re! Ekkor Dibusz Dénes percei következtek, aki lehet, hogy a mérkőzés első 75 percében stadionújságot osztogatott a szektorok között unalmában, vagy a Keleti pályaudvaron kávézott, de amikor kellett, a helyén volt. Azért nehéz egy kapusnak, mert lehet, a mérkőzés nagy részében nincs dolgod, de a semmiből is hoznod kell a bravúrt. Dibusz Dénes valami félelmetesen jól védett! Előbb egy ziccert hárított, bár ott volt egy pici szerencséje is, mert elakadt benne a labda. Aztán Stevan Joveticnek volt egy sunyi emelése, ami befért volna, de ő kitolta – majd az ismétlést is hárította. Hiába rúgták az utóbbit már lesről, ez a védés az önbizalmának biztos, hogy jót tett, mert amúgy hatalmas bravúr volt! De az igazi show a 86. percben következett: ekkor körülbelül 10 másodpercen belül kellett négyszer védenie – abból minimum kétszer bravúrral!!! Erről a bravúrsorozatról eszembe jutott az utolsó válogatott meccs, amin kint voltam, tavaly szeptemberben, az olaszok elleni Nemzetek Ligája találkozó (Szalai Ádám búcsúmeccse). Azon a mérkőzésen az olasz Európa-bajnok Gianluigi Donnarummának volt, azt hiszem, ugyanúgy négyes védési sorozata, mint most Dibusznak. (Megnéztem, neki csak háromszor kellett védenie, a negyedik lövés védőről pattant le.) Elképesztő volt ez az ember! Ki gondolta volna bő egy éve, amikor tudtuk, hogy Gulácsi Péter nagyon súlyos sérülést szenvedett, és emiatt nélküle kell majd kivívnunk az Eb részvételt, hogy Dibusz Dénes ennyire beválik majd, ennyire jól fogja pótolni? Most pedig már úgy érzem (és nem csak a Fradista énem mondatja ezt velem), hogy hiba lenne visszaadni az első számú kapuspozíciót a posztját sajnos a Lipcsénél is elveszítő Gulácsinak. Dibusz Dénes megharcolt a helyéért, emlékezzünk, a szerbek ellen milyen bravúrokat mutatott be mindkét meccsen, és Montenegrót is az ő védéseinek köszönhetően győztük le.

Mondom ezt annak ellenére, hogy a 93. percben megrúgtuk a harmadikat is: Loic Nego csodálatos labdaszerzését a középpályán ki kell emelni, meg az indítását is, ami után Szoboszlait nagyon csúnyán felrúgták. Őt szabályosan egyébként sem lehetett megállítani egész meccsen, de szerintem ez volt a legcsúnyább fault vele szemben. Végül nemes bosszút állt: szabadrúgását a kapus csak oldalra tudta ütni, Nagy Ádám pedig meglepetésében bevágta a labdát a kapuba. Talán ő is megdöbbent ezen a lehetőségen: 77 válogatott meccsén ez mindössze a második gólja volt, amit egyébként maradéktalanul megérdemelt, mert a mezőny egyik legjobbja volt. Talán ő kapja a legtöbb kritikát a jelenlegi keretből, amit én egyébként nem értek, mert szinte mindig stabil, jó játékot nyújt. Ő labdaszerző középpályás. Ami az ő feladata, azt ellátja. Olyan tért ölelő átadásokat, mint amilyeneket David Beckhamtől vagy Xabi Alonsótól láttunk, tőle ne várjunk. A gólokat se neki kell lőnie. Az általam nagyon nem kedvelt Sergio Busquets-nek látványos volt a játéka? Egy fenét! Gólerős sem volt. De kihagyhatatlannak számított a Barcelonából és a spanyol válogatottból is. Amit Nagy Ádámtól el lehet várni, azt ő megcsinálja. Nem annyira kreatív, de a passzpontossága mindig az egyik legjobb a csapatban. A klubváltáson viszont el kell gondolkodnia, mert az olasz másodosztályú Pisában szinte semennyit sem játszik. Ha Schäfer András visszatér, ő tökéletes párja és kiegészítője lesz szerintem Nagy Ádámnak. Majd ő fog kreatívoskodni. Egyébként a Schäfer helyett beépülő Callum Styles is jól játszik szerintem, rá sem lehet panasz!

Szóval nyertünk az év utolsó válogatott meccsén Montenegró ellen, és Marco Rossi is látványosan jobb kedélyállapotban fogadta a gratulációkat, meg a riporteri kérdéseket, mint a bolgárok ellen pár nappal korábban. (Bezzeg Szoboszlai húzta a száját – de azt valószínűleg a szurkolók között lehúzott pálinka miatt tette… :)) Ha ismeri Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versét (ha őt meg magyarosítva már Vörös Márknak hívják…), talán ő is büszkén meri mondani: „Ez jó mulatság, férfimunka volt!” Egyébként az olasz-magyar szövetségi kapitányunknak ez volt az 59. válogatott meccse, amivel már negyedik az örök ranglistán!!! A 61 meccsnél megálló Mészöly Kálmánt és az Aranycsapat egykori sikerkovácsát, a 69 meccsig jutó Sebes Gusztávot már 2024-ben jó eséllyel meg fogja előzni.  Vagy legalábbis utoléri. És ez nagyon kemény! Olaszként sikerült elfogadtatnia magát egy nagyon krititikus országban. Baróti Lajos 117 meccsen volt szövetségi kapitány, ha az ő rekordját is meg akarja dönteni Rossi, akkor már most szerződést kell vele hosszabbítani 2032-ig… J Az 59 meccsből egyébként 29 zárult győzelemmel, 14 döntetlen mellett mindössze 16-szor kaptunk ki. Ebből egyet sem idén kellett átélnünk; 2023-ban nem kapott ki a nemzeti csapat: 10 meccs, 6 győzelem és 4 döntetlen. 18 rúgott és 8 kapott gól! Bravó! Legutóbb 1976-ban zártunk veretlenül naptári évet, de akkor 5 győzelmet és 5 döntetlent hoztunk, szóval idén felülmúltuk azt a 47 évvel ezelőtti teljesítményt! Korábban 3 olyan év volt, amikor nem kaptunk ki egyszer sem: 1951, 1953 és 1955!

Bár még nagyon távolinak tűnik 2024 júniusa, a játék kedvéért elgondolkodtam azon, hogyan nézhet ki az Eb keret. Ami fontos, hogy a 2021-es Eb-vel ellentétben, amikor a covid miatt 26 fős kerettel lehetett nevezni, jövőre újra 23 ember alkotja a csapatokat, s 3 kapusnak mindenképpen kell lennie. Tehát 20 mezőnyjátékost nevezhet Rossi! Idei 10 mérkőzésünket mindössze ketten játszották végig: Dibusz Dénes és Szalai Attila. Minden meccsen pályára lépett Szoboszlai Dominik, Lang Ádám és Nagy Ádám. Csak sérülés miatt hiányzott Willi Orbán és Sallai Roland. Beépült a csapatba idén Kerkez Milos és Varga Barnabás. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ők kilencen alkotják a válogatott gerincét. Dibusz, Szalai, Lang, Orbán, Kerkez, Nagy Ádám, Sallai, Varga Barnabás és Szoboszlai. Optimális esetben, ha mindenki egészséges, ők ott lesznek Németországban. Én azt gondolom, ha nem üt be a krach, bizalmat fog kapni a keretben Fiola Attila, Loic Nego, Ádám Martin, Botka Endre, Callum Styles és Kalmár Zsolt is. Negónak nagyon jót tett a klubváltás, hihetetlen, hogy a Fehérvárnak nem kellett – a francia élvonalbeli Le Havre-nak húzóembere, és jó teljesítményéből a válogatott is profitál. Fiola és Kalmár legnagyobb ellenfelei a sérülékenységük. Botka Endre több poszton is bevethető, de elveszítette kezdő pozícióját a Fradiban, neki lehet, meg kell majd küzdenie az Eb részvételért. Ez eddig már 15 fő. Hűha, fogynak a helyek…

És ha még ők is felépülnek... :)

A fanyalgók kedvéért, akik szerint Szoboszlai nem mutatott jó példát...

Szerintem sérüléséből felépülve Gulácsi Péter és Schäfer András is biztosan visszakerül majd a keretbe. Én nem felejtkeznék meg Kleinheisler Lászlóról sem! Hoppá! Máris 18 embernél tartunk! Kell még egy kapus, aki a Szappanos Péter, Demjén Patrik, Megyeri Balázs hármasból kerülhet ki. A nemzetközi rutin az utóbbi mellett szól, de harmadik opciónak az első kettő is jó választás lesz. Ez így 19. Maradt mindössze 4 hely… Balogh Botond elég meggyőző játékot nyújtott Montenegró ellen, ő a jövő embere lesz, éppen ezért őt biztosan nem hagynám itthon. Ez így 20. Ha innen nézzük, és ezt eddig papírformának tekintjük, mindössze 3 helyért megy a harc. Most jut eszembe Nagy Zsolt neve. Ő is bejátszotta magát, személyes pechje, hogy bár tavaly a németek és az angolok elleni gólját nem fogjuk soha elfelejteni, súlyos sérülése alatt berobbant posztján Kerkez Milos, és a Puskás Akadémia középpályása így alighanem csak tartalék lehet majd. De egy sikeres tavasz után szerintem ő be fog kerülni a keretbe.

És már csak két hely kiadó! Gazdag Dániel, Bolla Bendegúz, Csoboth Kevin, Németh András állandó kerettagok, és közel is vannak a tűzhöz, biztos szeretnének ott lenni az Európa-bajnokságon. Mint ahogy az a két kecskeméti is, Horváth Krisztofer és Szuhodovszki Soma, akik vasárnap csereként léptek pályára, és nem lógtak ki lefelé. Törökországban egész jól futballozik állítólag Mocsi Attila, de a válogatottban még nem mutatkozott be. Vécsei Bálintnak hiba volt Japánba igazolnia a Fradiból, pedig az első Eb selejtezős gólunkat még ő rúgta Bulgária ellen. Aztán ott van még Sigér Dávid is, aki felépült hosszú sérüléséből, és kulcsszereplője a Fradinak Sztankovicsnál – kérdés, vele fog-e még számolni Marco Rossi. Luxus lenne, ha nem, de néhányan láthatóan megelőzik a posztján… A maradék két helyre minimum nyolcan-kilencen pályáznak, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy vajon az U21-es válogatottból Vancsa Zalán, Gruber Zsombor vagy Lisztes Krisztián nem lépnek-e szintet addigra? Utóbbi éppen akkor válik majd hivatalosan a Frankfurt játékosává, a motivációval biztosan nem lesz gondja…

Te kiket tennél be az Eb keretbe, és kiket hagynál ki onnan?

 Ez még a jövő zenéje. Most még élvezzük a jelent – nem elfelejtve és eltemetve a hibákat és a gyengeségeket. Mert legyünk őszinték: azok is vannak. Hogy Willi Orbán nélkül nincs igazi vezére a védelemnek. Hogy Montenegró ellen a második félidőben nagyon lehetett érezni, hogy vagy Szoboszlai Dominik megcsinálja a cselt, a lövőhelyzetet megteremti, és eldönti a meccset, vagy senki. Hogy a nálunk papíron gyengébb csapatok ellen, hiába van nálunk többet a labda, még nem mindig tudunk dominálni és helyzeteket kialakítani. Hogy az utánpótlás-képzésünk még mindig rémgyenge. Hogy szerencsénk van a honosításokkal, meg azzal, hogy olyan edzőnk van, mint Marco Rossi. Ne felejtsük el azt se, mennyire megéreztük 3-4 kulcsemberünk hiányát az ősszel. Azért nem minden fenékig tejfel mifelénk sem, és mindig van hová fejlődni. Ám erre a válogatottra én mégiscsak úgy tudok tekinteni, mint egy reményekkel teli együttes, amire büszkének kell lennünk.

Jó ezt a tabellát látni!

Bulgáriából hazafelé - Kerkez Milos lehet, a kiállítását követően alkoholba fojtotta bánatát, mert itt már biztosan nem volt szomjas... :)

Egyetértek Szoboszlai Dominikkal: simán lehetünk mi az Eb meglepetéscsapata! 2. kalaposként olyan halálcsoportba biztos nem fogunk kerülni, mint két éve, de ha a harmadik kalapból mellénk sorsolják a hollandokat, a negyedikből pedig az olaszokat, hát nem biztos, hogy őszinte lesz a mosolyunk… Osztom Rossi véleményét is: jó lenne olyan együttessel játszani, akivel nem találkoztunk mostanában. Az 1. kalapból a portugálok, az angolok és a németek kifejezetten unalmasak lennének, s a franciákkal is játszottunk két éve, a belgákkal meg a 2016-os Eb-n. A spanyolok ellen egy 2001-es barátságos meccsre emlékszem, amin 1-1-re végeztünk. Azóta szerintem nem is volt spanyol – magyar, legalábbis felnőtt szinten, mert az U21-es válogatottak ezen a héten speciel pont összecsaptak, szintén Eb selejtezőben. Akikkel biztos nem szeretnék összekerülni, azok a franciák, az angolok és a portugálok. Jelenleg szerintem ez a három legerősebb válogatott Európában. A románokkal egy kalapban leszünk, pedig ellenük pikáns és érzelemdús meccset játszhattunk volna. Rajtuk kívül biztos, hogy nem kerülhetünk egy csoportba a szintén 2. kalapos törökökkel, dánokkal, albánokkal és osztrákokkal. Egy magyar-dánt megnéztem volna, na de majd az egyenes kieséses szakaszban!

Szoboszlai Dominik bizonyította: már 23 évesen méltó a csapatkapitányi tisztségre!

 A 3. kalapban azért lenne komoly kihívás: például a hollandok és a horvátok, bár jelen állapotában szerintem mindkét válogatott elkapható lenne. Itt szerepelnek a csehek, akikkel idén volt egy meccsünk (1-1), a szlovákok, a szlovének és a skótok. Ha választhatnék, utóbbi kettő közül szeretnék ellenfelet. A 4. kalapból még csak három csapat ismert. Óriási meglepetés, hogy itt lesznek az olaszok, a mögöttünk másodikként kijutó szerbek és Svájc. S hogy kik játszanak pótselejtezőt a maradék 3 Eb helyért? Elég sokan… Lengyelország, Wales, Izland, Finnország, Ukrajna, Észtország, Izrael, Bosznia-Hercegovina, Görögország, Grúzia, Kazahsztán, Luxemburg. (Vérciki, de a svédek és a norvégok még pótselejtezőt sem játszhatnak az Eb részvételért – hogy lesz így Erling Haaland Aranylabdás jövőre???) Ha Dévényi Tibi bácsi olvassa ezt a cikket, biztos teljesíti a harmadik kívánságomat is: a pótselejtezős csapatok közül kérem a harmadik ellenfelünket. Mondjuk egy Grúziát (akarom mondani, Georgiát) vagy egy Ukrajnát, hogy megint olyan együttest válasszak, akivel mostanában nem találkoztunk. (A papírforma alapján egyébként szerintem a lengyeleké, a görögöké és az ukránoké lesz a maradék három hely.)

Mit szólnátok egy spanyol, magyar, szlovén, grúz/ukrán négyeshez? (December 2-án sorsolás, egy hét múlva okosabbak leszünk!:)

Nagyon jó átélni azt, hogy újra futball láz van Magyarországon. Nagyrészt ez a válogatott sikeres szereplésének is köszönhető. De van itt más tényező is. Egy gondolat erejéig hadd időzzek el itt. A Fradi sikeres nemzetközi kupaszereplését is jó látni. Kivéve annak, aki annyira elvakult ellendrukker, hogy inkább szurkol a nemzetközi meccseken a Ferencváros aktuális ellenfelének. Ez sajnálatos dolog, de van ilyen. Mert lehet NERencvárosozni, meg hogy mennyire sok a légiós (ami egyébként már világtrend, és nem csak a labdarúgásban – érdekes, azon senki nem volt kiakadva, amikor a győri vagy a veszprémi kézisek értek el remek nemzetközi eredményeket tele légiósokkal…), de ha van egy magyar klub, ami sikeresen szerepel, az a magyar labdarúgás érdekeit is szolgálja. Én annak idején teljes szívből tudtam szurkolni a Lokinak és a Vidinek, és örültem a nemzetközi sikereiknek… Persze, jobb lenne, ha több ilyen versenyképes klubunk lehetne… Az ősszel kétszer is láttam a Fradit, mindkétszer telt ház fogadta. Nagyecseden kupameccsen a 4 éves fiammal voltam, 8-0-ra nyertek a zöld-fehérek, ott kicsit beleszagoltunk a mennyei megyei ízébe is. Októberben pedig Diósgyőrben voltam bajnokin. Egész Miskolcon érezni lehetett, itt bizony készülnek a meccsre, várják a Fradit (mondjuk hetekkel a meccs előtt ment is már a nem túl sportszerű üzengetés a felek között…), egyébként is, a Diósgyőré az ország egyik legjobb szurkolótábora. Parázs hangulat és izgalmas meccs volt, több, mint tizenkétezer nézővel! Bár gyakrabban lehetne ezt átélni, igazi futballhangulat volt, a futballt ünnepelték Miskolcon! Egy héttel később a Fradi – Újpest derbin is telt ház volt, ez húszezer embert jelentett. Szüleink, nagyszüleink mesélnek nekünk a kettős rangadókról, meg arról, hogy régen a 30-40 000 ember természetes volt egy bajnokin. Jó lehetett azokat átélni. Más időket élünk. De a futballunkra lassan újra büszkék lehetünk!

Szerintem ez hatalmas sztori... :)

Egy késő őszi délutánon, 1953. november 25-én, a magyar labdarúgó válogatott 6-3-ra lemosta Angliát a Wembleyben, az Évszázad mérkőzésén – a britek előtte 90 évig nem kaptak ki senkitől otthon, ám ekkor hatalmas pofonba szaladtak bele. Bár utána volt a svájci vb-n néhány emlékezetes meccsünk (és sajnos az elveszített vb döntő), sokak szerint az a meccs volt az Aranycsapat csúcsteljesítménye – az a meccs pedig most szombaton immár 70 éves lesz! Azt hiszem, jelenlegi válogatottunkra az Aranycsapat is büszke lenne! Olyan jó, hogy erről a közelgő évfordulóról a bolgár meccs után Marco Rossi sem felejtkezett meg. Hetven év eltelt azóta a legendás meccs óta, s legyünk őszinték, az elmúlt hét évtizedben sokszor volt csúcson és mélyen is a magyar futball és a nemzeti tizenegy. Az 1956-os forradalom után például máris új csapatot kellett építeni, hiszen az Aranycsapat több kulcsjátékosa disszidált. 1966-ban elvertük a kétszeres vb címvédő brazilokat az angliai vb-n, aztán három évvel később nagyon csúnyán kikaptunk a csehszlovákoktól, s a 4-1-es vereség következtében lemaradtunk a ’70-es vb-ről. 1985-ben Európa legjobb csapata voltunk, majd a következő évben 6-0-ra lemostak minket a szovjetek. Azóta vb-n nem is jártunk (ennek lassan már 40 éve…), labdarúgásunk évtizedeken át vegetált, majd jött 2015 és az az emlékezetes norvég verés, majd a franciaországi Eb… Majd utána még egy, és jövőre még egy. Egymás után három Európa-bajnokság! Mit jelent ez az én generációmnak, aki előtte 30 évig szinte csak a kudarccal találkozott a magyar futballban? Nem keveset… Megvolt az újkori 6-3 is tavaly, a 4-0 Wolverhamptonban, s bár futballszerető hazafiként fel tudom sorolni a hetven évvel ezelőtti hősöket is, titkon bízom abban, a mai gyerekek és fiatalok napjaink válogatott játékosai után is tudnak már lelkesedni! Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás – Budai II, Hidegkuti, Czibor – Puskás, Kocsis. Hogy hetven év múlva is így fog-e menni a maiak felsorolása? A Jóisten a tudója. De azért segítek… Dibusz – Orbán, Szalai, Lang – Kerkez, Nagy Ádám, Schäfer, Fiola – Sallai, Varga Barnabás, Szoboszlai.

A 6-3 emlékére, immár 30 éve, november 25-én van a magyar labdarúgás napja. Örömömre szolgált, hogy az évforduló kapcsán a magyar labdarúgás évéről, egy veretlenül megvívott esztendőről, egy csoportelsőként kvalifikáló nemzeti csapatról írhattam. KÖSZÖNJÜK AZ IDEI ESZTENDŐT! HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

Előző vasárnap a késő délutáni órákban bekapcsoltam a Comedy Central Family tv csatornát, ahol minden hétvégén délutántól estig a Jóbarátok sorozat megy. Éppen a 9. évadban a Monica énekel epizód volt a műsoron, amiben, mint minden részben, több szálon futott a cselekmény. Az első jelenetek egyikében Chandler Joey-nak a szemöldökét szedte ki… Néztem, néztem, mosolyogtam, mert a Jóbarátok epizódjain, ha huszadszor nézem, akkor is tudok mosolyogni. De tudok nevetni is. Most egyikhez sem volt igazán kedvem. Sohasem lesz már ugyanaz az élmény. Soha nem fogom már úgy nézni minden idők legjobb, és időt álló, generációkon átívelő szitkomját, mint azelőtt, hogy értesültem a felfoghatatlan hírről: Matthew Perry elhunyt. A humor az egyetlen fegyvere, ezt egy pillanatig sem tagadja Chandler Bing karaktere, de az élet útvesztőjében nem lehetett elég erős és hatékony ez a fegyver. Végül volt, ami legyőzte. Matthew Langford Perry-re és Chandler Muriel Bingre emlékezem.

Szeretném leszögezni már a legelején: valószínűleg nem én vagyok a legnagyobb Jóbarátok rajongó Magyarországon. De közel 20 éve életem része a sorozat; rengetegszer végignéztem mind a 236 epizódot, kívülről fújom a legjobb dumákat és szövegeket. 2016-ban, amikor New Yorkban jártam, elmentem a házhoz, ahol a filmet forgatták, s bevásároltam eredeti Friends-es termékekből a Warner Bros. hivatalos ajándékboltjában. Friss férjként szinte az első bútorunk a feleségemmel egy olyan dönthető, bőr pihenőszék volt, amilyen Chandlernek és Joeynak is van. (Mondjuk a történeti hűség kedvéért muszáj megjegyeznem, hogy az lett a szoptatós/etetős/altatós székünk, így drága Nejem sokkal többet használja, mint én…) Megvan a Bumm, szívtál! játék, amit a sorozat inspirált, egy nagy Jóbarátok legó és a Jóbarátok Monopoly is. Beszereztem az elmúlt években megjelent Jóbarátok könyveket, még a hivatalos szakácskönyvet is a sorozatban szereplő ételekből! Van Jóbarátokos lábtörlőnk és ágynemű huzatunk is. 7-8 évvel ezelőtt egy barátom születésnapjára készítettem egy alapos és igényes, 26 (!!!) oldalas Jóbarátok kvízt! (Bárkinek szívesen elküldöm, aki tesztelné a tudását – még megoldókulcsot is csináltam hozzá!) Sőt, egyszer Debrecenben szerveztem egy Jóbarátok estét is, rengeteg izgalmas játékkal, feladattal, amin értékes Jóbarátok ajándékokat is lehetett nyerni! Erre az estére sokáig büszke leszek még, de ezért hálával tartozom a Feleségemnek, Kittinek is, aki segített a szervezésben és a kivitelezésben is! És ha már Kitti! Hát létezhet annál nagyobb fanatizmus, mint hogy Phoebe-től megirigyelve, a Feleségem is hármas ikreknek adott életet? Na ugye!

Jóbarátok este Debrecenben, jóbarátokkal! :)

A híres ház - csak azt nem értem, ennél a felbecsülhetetlen képnél miért nem tettem le azt a szatyrot a kezemből... :)

Az egyik színészt még élőben is volt szerencsém látni! 2016-os amerikai utam során jártam Las Vegasban is, ahol két bűvész, Penn Jillette és Rajmond Joseph Teller bűvészi, egyébként elég gyenge műsorát néztük meg – közös együttműködésük a Penn&Teller. Penn Jillette játszotta a sorozatban (egészen pontosan a 4. évadban) a könyvügynököt, aki el akart adni Joeynak egy lexikonsorozatot, de csóriékat éppen azelőtt rabolták ki, így az Életünk napjai sztárja csak a V kötetet tudta megvenni. (Legalább ismereteket szerezhetett Vietnámról és a Vezúvról…) Szóval van olyan színész, akivel még személyes élményem is van!

Ismerős? Mármint maga a jelenet. És persze ez a szituáció is, muhaha... :)

Ha vannak is nálam még nagyobb fanatikusok, de én is azok közé tartozom, akiknek ez a sorozat szebbé tette, bearanyozta a gimnáziumi, de főleg az egyetemi éveit és a felnőtté válás időszakát. Tudtam azonosulni a karakterekkel, a sorozat nagyjából hétköznapi problémákról szól, olyan történésekkel van tele, ami bármelyikünkkel megtörténhetne. Olyan volt, mintha ez a sorozat rólunk szólna. Hiszen melyikünkkel nem fordult még elő, hogy az izzadságtól rátapadt egy randi közepén a bőr nadrág, amit mosdó használat után, még hintőpor segítségével sem tudott felhúzni? Van-e köztünk olyan, aki nem készített még soha lábízű desszertet? (Mi minden kell ehhez? A vanília sodóhoz csak egy kis marhahús!) Melyikünk ne akarna otthon a házban illegálisan olyan állatot tartani, mint a kacsa, a patkány vagy a majom? (Vagy Rachel egyiptomi macskája, ami minden volt, csak macska nem…) Ugye? Mindannyian magunkra ismerünk! Törtük már el a kezünket ágyon ugrálás közben (és nem úgy, hogy kiestünk a zokninkból…), lesültünk a szoláriumban (lassú volt a mondóka…), vagy csípett meg medúza. Szerencsére mindannyian tudjuk, ilyenkor mi a teendő… Na de tegyük félre a tréfát egyelőre! Nehezen tudom elképzelni, hogy lesz a Jóbarátoknál valaha viccesebb, mulatságosabb komédia-sorozat. És abban is biztos vagyok, hogy a semmit komolyan nem vevő, mindenből viccet csináló, állandóan poénkodó Chandler Bing sem azt szeretné, ha a róla szóló megemlékezés – akár ki is írja – csak a gyászról, a szomorúságról szólna.

Annyit azonban elárulok, korábban néhány színész halála, akinek a filmjei közel állnak hozzám, elég rosszul érintett. Igazán szomorú voltam, amikor Leslie Nielsen elhunyt 2010-ben. Budapesten a Központi Szemináriumban tanultam, a mai napig emlékszem a napra. Minden idők legjobb komikusa már 84 éves volt, de ettől még fájt az eltávozása! A mai napig nagyon szeretem a filmjeit, különösen a Csupasz pisztoly sorozatot, meg a Sziki szökevényt, sajnálom, hogy már nincs közöttünk. Szomorú voltam akkor is, amikor Robin Williams haláláról értesültem. Több filmje is a kedvenceim közé tartozott, inkább a viccesebb filmjeit szerettem (a Mrs. Doubtfire mai napig az egyik number one), de ő nem egypólusú színész volt, a komoly filmjei is nagyot szóltak. Végtelenül tragikus, hogy önkezével vetett véget az életének. (És ugye, ő egy jelenet erejéig a Jóbarátokban is feltűnt.) Alan Rickman a Harry Potter filmek Piton professzoraként vált kedvenc színészeim egyikévé, belül az ő halálát is meggyászoltam 2016-ban. Meg is kaptam idén nyáron, névnapomra a Feleségemtől a naplóját. Őket is sajnáltam, mindhármójukat. De egyik színészfenomén halála se viselt meg annyira, és érintett rosszul, mint Matthew Perry-é.

Így érzek azokkal a színészekkel kapcsolatban is, akik szerepeltek a Jóbarátokban, de már nincsenek köztünk. Többen elhunytak már, például a Phoebe nagymamáját alakító idős hölgy, akinek a taxiját többször is használták a fiatalok, aztán Monica fiatalabb pasija, akivel az 1. évadban kavart, de elhunyt a ház portását, Mr. Treeger-t alakító színész, Rachel apja (nagyon nagy karakter volt!) és sajnos a Rachelbe reménytelenül szerelmes, hidrogénszőke hajú James Michael Tyler, azaz Günther is, aki a kávézó pultosa volt. Mindegyik szereplőhöz tudunk valamilyen emléket társítani, de Chandlert természetesen egyik sem múlhatta felül. (Az én kedvenc mellékszereplőm egyébként Monica és Ross apja, Jack Geller volt, utána Günther és Janice következik.)

Amikor Chandler kinevezi legjobb barátjának Günthert, de még a nevét sem tudja... Mindketten hatalmas formák voltak, nyugodjanak békében!

Persze, most, ki olvasod ezen sorokat, talán kinevetsz. Nem az apámról, a húgomról vagy a feleségemről van szó. Nem is a legjobb barátom volt Matthew Perry. Egyébként nem szó szerinti értelemben, de, az is volt. Két legjobb barátommal hármasban gyerekként „mi voltunk” a Jóbarátok fiú főszereplői. Aki Chandler Bing volt, nos, azóta fiam keresztapja és az esküvői tanúm lett. Mai napig a legjobb barátom. És szerencsére nem ő lett a világ legrosszabb esküvői tanúja, muhaha – 4. évad... Na de visszatérve az eredeti, original Chandlerre. Cinikus, szarkasztikus humora miatt talán ő volt a kedvenc szereplőm. Mind a hat főszereplőt nagyon lehetett szeretni, mindannyian egyéniségek voltak. Chandler volt a vicces fiú a csapatban, akiről tudjuk, hogy a humort védekezési mechanizmusnak szánta, mert egyébként párkapcsolati téren elég balek volt, ezért önbizalma sem volt, s egész életét egyfajta kisebbségi komplexusban és megfelelési kényszerben töltötte. (Elég, ha csak a Joey-val való rivalizálására gondolunk, amikor a híres Geller kupáért rögbiztek amerikai fociztak.) Amikor Matthew Perry először meglátta a forgatókönyvet, biztos volt abban, hogy Chandler Bing karakterét ráírták. Ahogyan tavaly megjelent önéletrajzi könyvében fogalmaz: „Nem éreztem, hogy el kell játszanom Chandlert. Én voltam Chandler.”

Ezt a könyvet (Jóbarátok, szerelmek és az a rettenet) megkaptam tavaly karácsonyra, az év első hónapjában el is olvastam. Érdekes és magával ragadó, lebilincselő olvasmány, ugyanakkor megdöbbentő és borzasztó is: miközben olvastam, meg sem fordult a fejemben, hogy fél év múlva meghal a könyv írója. Őszintén beszél a betegségeiről, önmagáról, hogy többször is hajszálon múlt az élete. A való életben is elváltak egy éves korában a szülei, fiatalon megismerkedett az alkohollal, de első igazán komoly krízise 1997-ben volt, amikor a Bolond szél fúj című film forgatásán jet-skí balesetet szenvedett, s emiatt fájdalomcsillapítókat kellett szednie. Orvosa azt a Vicodint írta fel számára, amelynek egyik összetevője a hidrokordon, eufóriát okozó kábítószer. Matthew Perry a gyógyszer rabja lett. Öt évvel ezelőtt OxyContin túladagolás miatt felrepedt a vastagbele. Az orvosok két százalék esélyt adtak arra, hogy életben marad! Hogy volt-e bármi köze a drogoknak, a gyógyszereknek a halálához? A nyomozás még folyik, de ne legyünk naivak… Nagyon árulkodó, hogy abból a jacuzziból posztolt utoljára képet néhány nappal a halála előtt, amiben végül megtalálta holtan az asszisztense. Árulkodó és egyszerre hátborzongató is…

Minden ember küzd a saját démonjaival. Valaki sikerrel jár, valaki idő előtt feladja. Mint embert, nem ismertem Matthew Perryt, így azt sem tudom, hogy ő vajon feladta-e. Ugyanakkor valami azt súgja nekem, hogy egyébként nem. Hogy tavaly megírta az önéletrajzi könyvét, egyfajta memoárt készített, egy üzenet. Üzenni akart, hogy soha sem késő újra kezdeni. Igenis lehet tiszta lappal indulni. Vagy üzenni akart ezzel, és ez egyfajta segélykiáltás volt a részéről, amit a világ nem hallott meg. Bajban volt, és segítségre volt szüksége. Meghallgattam egy podcast beszélgetést Sinkovits-Vitay Andrással, aki Chandler szikronhangja volt 10 évadon keresztül. Így fogalmazott: „Nála magányosabb embert nem ismertem. Szorongott, amikor nem nevettek a poénjain.” Szomorú, hogy idáig eljuthatott. Miközben ezeket a sorokat pötyögöm, össze szorul a szívem, mert tudom, hogy egy olyan emberről írok, akinek még élnie kellett volna… Sosem fogjuk már ugyanúgy nézni a Jóbarátokat. Én biztosan nem. Elítélhetjük őt amiatt, hogy tönkre tette az élményünket? Pálcát törni, ítélkezni a másik felett nagyon könnyű. Talán a világon a legkönnyebb. Na de kik vagyunk mi, hogy másokról ítéletet mondjunk? „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1) – igen, kivételesen nem a sorozatból idéztem…

A Jóbarátok mellett a leghíresebb filmje szerintem a Bérgyilkos a szomszédom. Az a film kasszasiker volt, nagyot ment Amerikában is. Mondjuk nagyon jó film is, és nem csak Bruce Willis miatt, Matthew Perry, a félszeg fogorvos is nagyot játszik benne. Ehhez hasonló dicsérő jelzőkkel nem láthatjuk el a folytatást: még Matthew szerint is hiba volt elkészíteni a Már megint bérgyilkos a szomszédomat. Van egy másik filmje, a Megint 17. Ennek a filmnek igazából csak az elején és a végén játszik. Őt fiatalon Zac Efron testesíti meg. A film arról szól, hogy Matthew elrontja az életét, a gyerekei utálják, a felesége éppen válni készül tőle… De egy csoda folytán újra 17 éves lesz, és kap egy esélyt, hogy megváltoztassa az életét. Szerintem nem rossz film. Megnéztem a héten újra ezt a filmet, és elszomorodtam: Matthew Perry ebben a filmben is a saját életét alakítja. Sok hibát elkövetett, rossz döntéseket hozott, de mindet helyrehozni már nem tudta…

Bruce Willis és Matthew Perry

Mi emberként nem ismertük őt. De higgyük el, amit Lisa Kudrow (a sorozatban Phoebe Buffay) írt róla a könyv előszavában. „Matthew minden áldott nap mosolyt csalt az arcomra, hetente egyszer pedig úgy megnevettetett, hogy sírtam a röhögéstől és nem kaptam levegőt. Ott volt ő, Matthew Perry, akinek vág az esze… aki elbűvölő, kedves, érzékeny, nagyon értelmes és racionális. Aki a küzdelmei ellenére is ugyanaz az ember maradt. Ugyanaz a Matthew, aki az első perctől kezdve fel tudott vidítani minket, amikor éjnek évadján a főcímjelenetet forgattuk abban a bizonyos szökőkútban, és már nagyon kivoltunk. (…) Matthew érdeme, hogy a főcímjelenetben az egész banda teli szájjal nevet.” Én ezt el is hiszem neki! Ki is nézem belőle! Nem véletlenül búcsúzik tőle így Paget Brewster, akit a 4. évadban látunk, mint Joey, majd később Chandler barátnője: „Nem fog békében nyugodni. Már túlságosan lefoglalja, hogy mindenkit megnevettessen odafent.”

Chandleré a legviccesebb karakter a sorozatban. Ugyanakkor azt egy pillanatig nem tagadja, hogy ő a viccet egyfajta fegyverként használja, saját nehézségei elfedésére, és ezekkel a viccekkel rendszeresen meg is bánt valakit. Nem véletlenül kérik azt tőle az egyik szilveszteri fogadalom gyanánt (5. évad), hogy ne gúnyolódjon, és ne vicceljen mindenkivel. Persze, nem bírja sokáig. („Elisabeth Lóvátesz? Egy mesefigurával randizol?”) Sok minden eszembe jut Chandlerről. A teljesség igénye nélkül és nem kronológiai sorrendben haladva nosztalgiázom kicsit. Eszembe jut Chandler Bingről, hogy…

… míg a többiek Joey szappanopera buliján vannak, ő azon a szörnyű színházi előadáson vesz részt. „Miért nem bírsz engem?” Aztán meglepi a többieket is jeggyel, muhaha… (9. évad)

… pénzt akar rátukmálni Joey-ra, s utolsó közös estéjükön forradalmasítja az általa kitalált Csésze játékot… (6. évad)

… barátsága Joey-val mindenek felett álló, még a ládába is belebújik hálaadáskor, hogy ezt bizonyítsa. Persze ennek volt előzménye Kathy személyében, aki Joey-t megcsalta vele, de végül hozzá sem volt hűséges.

… emellett sem volt balhémentes a kapcsolata Joey-val: egyszer például Chandler elalszik egy filmpremieren (egy háborús film, amiből kivágták Joey javaslatát, a kengurut – hogy kerül egy kenguru egy háborús filmbe?), egy másik esetben meg nem kertel, hanem őszintén megmondja barátjának, hogy nem a las vegasi film lesz az ő kiugrási esélye. Mondjuk ebben igaza is van… (5. évad)

… Rachel és Chandler a folyosón eszik a talált túrótortát a 7. évadban, miután mindkettejük adagja a földön végzi. És ekkor megérkezik Joey, aki előhúz egy villát a zsebéből: „Na, mit eszünk?” Ez a legelső rész, amire emlékszem, hogy láttam. Két legjobb barátommal, Marcival és Iannal néztük Bükkszéken. A mi hármas fogatunkban (mi voltunk a „cowboyok”) Ian volt Joey, Marci volt Chandler és én voltam Ross. Egyszer talán hármasban elmegyünk a Mama Pici Pékségébe is Chicagóba, ahonnan az a torta érkezett…

… neki köszönhetjük Bruce Willis-t a sorozatban! Köztudott, hogy a Bérgyilkos a szomszédom forgatása alatt fogadott a két színész. Willis azt mondta, a film bukni fog, Perry pedig a sikerre szavazott. Utóbbinak lett igaza, így Bruce Willisnek, aki elveszítette a fogadást, beugró színészként szerepelnie kellett a Jóbarátokban. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom: sokkal szegényebb lenne a sorozat nélküle – ő játssza ugye a 6. évadban 3 epizódon keresztül Ross diákbarátnőjének az apját, akivel Rachel is összeszűri a levet. Zseniális a pasas! Köszönjük Matthew Perry!

… Joey és Chandler a buszon hagyják Ben-t, majd a talált tárgyak osztályán kötnek ki. A dilemma: a sok egyforma gyerek közül vajon melyiket vigyék haza? Joey gondolkodása lenyűgöző a kacsás és a bohócos body-t viselő babák mellett: legyen a babás, mert a babának van feje. Chandler válasza az egyik kedvenc mondatom az egész sorozatból: „Te gyerekkorodban milyen bohócokkal találkoztál?” (2. évad)

… munkájáról nem sokat tudunk. Rachel szerint radarozó. (Na, az vajon mi???) Néhányszor legalább bekukkantást nyerhetünk a munkahelyére, bár abban nem mindig van köszönet. Egyik munkatársa csak Tobyként ismeri. Egy időben egyébként Phoebe és Joey is mellette dolgozik – végül jobb a békesség, ezért egyikük sem marad sokáig a munkakörében. Ja, és van egy idegesítő főnöke, aki kihoz belőle még egy förtelmes munkahelyi nevetést is.

… amikor a jóbarátok közötti anyagi különbségek miatt némi frusztráló csönd áll be, Chandler egészen más útra próbálja terelni a beszélgetést. Másik kedvenc idézetem tőle: „És az ebola vírus, az mekkora szívás!” (2. évad)

… Kedvenc filmje a Beépített szépség. Megnézeti Monicával, amennyiben megszabadítja hajfonatait a zuhanyfüggöny rabságából. (Lányok! A fürdőszobában vigyázzatok, mit énekeltek! A „No women, no cry! igen veszélyes lehet!)

… Elalszik egy munkahelyi megbeszélésen, ezért Tulsa-ba küldik dolgozni. Végül karácsonykor ott hagyja az állást, mert hiányzik neki Monica és a barátai. (Hogy ennyi év után is tud újat adni nekem ez a sorozat: most, a napokban döbbentem rá arra, hogy a Chandlert elcsábítani szándékozó munkatársa Tulsa-ban az a Selma Blair, aki a Kegyetlen játékokban és a Dr. Szösziben is játszik. Eddig ez nem tűnt fel.)

… Az örökbefogadásról mesélő szülők gyerekének elárulja, hogy örökbe fogadták. Kínos…

… Monicával együtt így lehet őt jellemezni: „Higiénikus pszichéjű homosapiens duó termetes aortapumpával.” Mire nem jó a szinonima ninoszima szótár Joey szerint…

… Chandler nem tud elszakadni Janice-től. Egyszer még az interneten is összejönnek, vakrandi keretében. A 7. évadban azt hiszi Janice, hogy családtagnak tekintik őt. Még énekelni is akar a Geller-Bing esküvőn… Találkoznak a szülőszobán (amikor Rachel vajúdik), meg a manikűrösnél is. Végül majdnem a szomszéd házat veszi meg Janice, mint ahová Chandlerék költöznek. De Chandler mindent elkövet: álszerelmet vall, sőt, még Jemenbe is képes elutazni, hogy lerázza magáról. Biztos megvan mindenki számára ez az epizódzáró kérdés, amit egy idegen nőnek mond a reptéren: „Ha Jemenbe értünk, lakhatok magánál?”

… kedvenc jeleneteim sokasága, amikor Joey falaz Monicának és Chandlernek, hogy ne derüljön ki a kapcsolatuk – az a híres „flörtölése” Phoebe-vel a Mindenki rájön című epizódban az egyik legmókásabb jelenet a 10 évadban…

Az 5. évadban kamuflörtölnek, aztán a 10. évadban Chandler kíséri az esküvőn oltár elé Phoebe-t...

 … a boldog Chandler, aki az áramszünet alatt beszorul egy bankautomatába Jill Goodacre-rel, s lányos zavarában majdnem megfullad egy rágótól. (1. évad)

… miután levágja Monica Chandler egyik lábujját, egy fagyasztott répát varrnak vissza a helyére…

… a Jóbarátok utolsó mondata, ami egy kérdés, még hozzá arra a felvetésre, hogy megihatnának egy kávét valahol. A sorozat utolsó szava Chandler száját hagyja el: „Hol?” Mintha tíz évadon keresztül nem ugyanott itták volna a kávét. (Ja, az izomagyu pasik a 2. évadban egyszer ki akarták sajátítani maguknak azt a híres kanapét…) Állítólag ragaszkodott Chandler, hogy övé legyen ez a záró szó…

… egy újabb Chandler gyöngyszem, ami azután hangzik el, hogy Joey bemászik a saját maga által készített szekrénybe, s közben kirámolják a lakást. „Megszületett Joey, és 28 évvel később kiraboltak!”

… nem lehet vele labdázni, mert lyukas markú.

… Chandler kapcsolat – és lakótárs függő: szerencsére Joey hamar visszaköltözik az őrült és flúgos Eddie helyére, aki egy ropihalat tesz az akváriumba, szereti nézni őt, amint alszik, és megvan arról győződve, hogy Chandler ráhajtott az exbarátnőjére… A kapcsolatfüggősége is nyilvánvaló: hála Istennek a forgatókönyvírók is jobbnak látták, ha Janice-t felváltja Monica…

… nem tud sírni – még a Tyúkhúsleves a léleknek című könyv történetei és Monica felvázolt jövőképe az újszülött, majd egyetemista gyermekükről, és a síron túlról érkező üzenetről sem ríkatja meg. Végül megtörik, mert már neki is elege van abból, hogy Ross és Rachel képtelenek kibékülni…

… küzd a nevével: először a Chandler név nem tetszik neki (végül Phoebe hármasikrei közül a harmadik mégis ezt a nevet kapja – hiába lesz kislány…), majd az esküvő előtt bepánikol, hogy ők lesznek Bingék. Végül mindkét névvel megbékél.

… milyen kellemetlen tud lenni, ha összeszűröd a levet legjobb barátod valamelyik lánytestvérével, akik ráadásul nagyon hasonlítanak egymásra, majd másnap nem ismered meg…

… az ichiban: rúzs férfiaknak

 … különös kapcsolata van hálaadás ünnepével. Tudjuk róla, hogy gyűlöli ezt az ünnepet, mert a szülei ekkor jelentették be, hogy elválnak. Ha teheti, bojkottálja ezt a napot. Persze, minden hálaadás napot ő sem úszhat meg. Egyszer konyhabeli baleset éri még fiatalon (Monica így áll bosszút – vagy nem…), aztán éppen ezen eset miatti bocsánatkérésképpen Monica egy pulykával a fején próbálja kiengesztelni. Hálaadáskor jelentik be a Geller szülőknek, hogy egy párt alkotnak (a Ross beszívása című epizód az egyik kedvencem az összes közül), sőt, egyik hálaadáskor már ő csinálja az áfonyaszószt, ami aztán végül ehetetlen lesz, mert Joey mindent leborít az asztalról, de kit érdekel: azon a hálaadáson tudják meg, hogy kapnak egy kisbabát. Mint kiderül, végül kettő lesz belőle... :) A végére talán Chandler is megkedvelte ezt az ünnepet. És nekünk is van okunk hálát adni – érte, az ő karakteréért és személyéért! Köszönjük, Chandler Bing!

Azt hiszem, mindannyiunknak vannak kedvenc jelenetei Chandler-rel. Megköszönöm, ha Te is megosztod a sajátodat!

Zárásképpen szintén az önéletrajzi könyv előszavát és Lisa Kudrow-t szeretném idézni. „A leglehetetlenebb helyzetekből is győztesen került ki, de fogalmam sem volt róla, milyen kevésen múlik az élete. Örülök, hogy itt vagy, Matty. Ügyes voltál. Szeretlek.”

Megdöbbentő, hogy mindez már múlt idő. Matthew Perry 54 élt. De az emlékét, életművét és örökségét nem feledjük.

 *******************************************************************************************************************************

A nyáron a Görögtűz görögkatolikus hittantáborba nagyon megtisztelő felkérést kaptam. A barátság volt az egész hét jelszava, a táborozók Friends feliratú pólót is kaptak – gyakorlatilag a sorozat logójával. Írnom kellett egy indulót a Jóbarátok intrójára. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, az utolsó nap már közel 100 gyerek énekelte velünk szinte tökéletesen, és nem csak a refrént! A Matthew Perry-ről / Chandler Bingről szóló megemlékezésem végén szeretném még ezt közzétenni, akinek van kedve, próbálja elénekelni (belinkelem az eredeti dalt is!) Köszönöm, hogy elolvastátok ezt az írást!

Forever Friends!

INDULÓ A GÖRÖGTŰZ TÁBORBA – 2023.

Június utolsó hetében nincs más program

Korányi ad helyet a Görögtűz tábornak

Bárhonnan jössz, állj meg Nagykállónál

Kilométer lehet sok, de szívünkben nincs távolság.

Barátomnak nevezlek,

Mert én ott leszek Neked!

Hidd el, hogy ez nem álom,

Várt a Görögtűz tábor.

Jókedv, derű és mámor

Sosem leszel magányos

Találj meg sok jó barátot!

1000 ismerősöd is lehet a Facebookon?

Ki mit csinál, olvas, eszik, biztos mind tudod?

Ismerősöd nem biztos, hogy barátod,

Ki az, ki meghallgat, segít, támaszt ad és vigasztalásod.

Barátokkal ismerkedünk az egész héten

Ebben 3 főpásztor nyújt nagy segítséget

Figyeld múzeumban azt, mi értékes

Nemcsak a strandon, csúszdázás közben érhetnek élmények

Kállósemjéntől Máriapócs, bízzunk benne

gyalog, mire odaérünk, a hordágy nem kell

Tetőbontást, gyógyulásért ki vállal?

Ki betegnek, bénának, bűnösnek is legjobb barátja.

Babiloni kemencében az A terv borult

Játszottak volna inkább ők is számháborút

Igaz barát másikat nem hagyja.

Vele együtt szenved, sír, és a sorsközösséget vállalja.

Tanítvány, hiteles János evangélista

Sok szép történetet ír le, hosszú a lista

Csoda, mi történt Betániában   

Nemcsak Lázár, de az embereknek hite is feltámadt

Krisztus választott edénye, és kősziklája

Miskolcon tartjuk ünnepét Péternek, s Pálnak

Helyes, s igaz apostoli szemlélet

Törekedni kell rá, mert erről szól a keresztény élet.

Barátomnak nevezlek,

Mert én ott leszek Neked!

Hidd el, hogy ez nem álom,

Várt a Görögtűz tábor.

Jókedv, derű és mámor

Sosem leszel magányos

Találj meg sok jó barátot!

Tudtátok? A 2022/23-as futballszezon 2022. december 18-án véget ért! Legalábbis erre enged következtetni az Aranylabda szavazás végeredménye, ami semmi meglepetést nem tartogatott. Míg két éve nem palástoltam csalódottságomat, mert meg voltam győződve arról, hogy Robert Lewandowskit megfosztották legalább egy Aranylabdától, most nem éreztem dühöt, se frusztráltságot. Legyünk őszinték: várható volt. Ha Messi oly sokszor megnyerte pályafutása során az Aranylabdát, amikor volt olyan év, hogy talán más jobban megérdemelte volna, miért éppen akkor ne kapná meg, amikor a legfontosabb trófeát, a világbajnoki címet is hozzácsaphatja végre a számtalan bajnoki és gólkirályi címe, valamint a Bajnokok Ligája győzelmei mellé? De vajon meg is érdemelte?

Ha két évvel ezelőtt azt írtam a Messi Aranylabdájának jogtalanságáról szóló írásomban, hogy a Hetedik te magad légy, most nyugodtan citálhatnék egy filmcímet: Nyolcadik utas: a halál. De inkább nem teszem. Helyette fussuk át röviden Lionel barátunk mély és őszinte barátságát az Aranylasztival. 2009. Idestova 14 éve már, hogy Messi első Aranylabdáját nyerte. Mintha érből is lett volna neki arany, mert ülési nehézségei voltak: a tojáshéj még szinte ott volt a fenekén. Na jó, ez vicc volt. Az viszont nem az, hogy az elsőt megérdemelte. Nem volt vb az évben, a BL-t az ő vezetésével nyerte a Barcelona, amely minden trófeát bezsebelt a szezonban. Ekkor ismerkedett a világ a tikitaka fogalmával, a Guardiola-féle űrfoci elindult világhódító útjára. Messi gólt lőtt a BL döntőben. 2010. Máris egy finoman fogalmazva is megkérdőjelezhető döntés. Wesley Sneijder vb döntőt játszott a hollandokkal, az olasz Interrel BL-t nyert. Mindkét csapatban kulcsfigura volt. A spanyolok nyerték a vb-t, a győztes gólt Andrés Iniesta szerezte a hosszabbításban. Messi sok gólt lőtt a szezonban, de az argentinokkal csúnyán felsült a világbajnokságon. Sneijder, Robben, Xavi és Iniesta mégis lemaradtak a trófeáról. Egy álommal lettek szegényebbek. Abban az évben valamiért nem volt annyira fontos a vb szereplés. Bezzeg az idei díjnál... 2011. A Barca újra BL győztes, Messi megérdemelte az Aranylabdát. 2012. Bár a BL elődöntőben büntetőt is rontott, és kiestek a Chelsea ellen, rekordmennyiségű gólt szerzett a naptári évben, maradjunk annyiban, hogy megkaphatta ebben az évben is az Aranylabdát. 2015. Sokak szerint ebben az évben csapattársa, Neymar jobban rászolgált volna a díjra, ezt azért túlzásnak érzem: minden idők egyik legjobb klubcsapata volt Luis Enrique Barcelonája, aminek tripláznia is sikerült. Járt az Aranylabda! 2019. Virgil van Dijk. 2021. Robert Lewandowski. Ők ketten viszont szerintem ki lettek rabolva. Mindketten BL-t nyertek az adott évben, s világklasszis szinten futballoztak. 2023. Idén, bár sokan a vb győzelembe kapaszkodnak, szerintem a Manchester City 3-4 játékosa, de még Mbappé is jobban megérdemelte volna a díjat. A 8 Aranylabdából könnyen lehetett volna 4 is. Jóindulattal öt. De nem nyolc…

Miután már napokkal korábban kiszivárgott a végeredmény, az egész gála csak formalitás volt; Rozsályban sokkal komolyabb színjátszás folyik, mint amit ezen a párizsi giccsparádén prezentáltak. Kevin de Bruyne jobbnak látta el sem menni a gálára. Igaza van. Ha a negyedik helyen végeznék az Aranylabda szavazáson, én sem akarnék ott lenni rajta. (Irónia volt: fogalmam nincs, miért hiányzott a belga.) Messi gyerekei viszont ott voltak, teljes pompájukban, őket csak azért sajnáltam, hogy az apjuknak egy (pontosabban három – de ki számolja…) fekete cipőre nem telik. A gazdasági válság Messi elér…

Ha egyébként valaki buckalakó, vagy az internettől, televíziótól, s bármi más hírforrástól elzárkózva élt az elmúlt napokban, de a gálát már figyelemmel kísérte, legkésőbb akkor számára is nyilvánvalóvá vált a győztes kiléte, amikor Erling Haaland mind az 56 gólját levetítették, s mint a szezon legjobb gólvágója, hosszú perceken keresztül a színpadon időzhetett. Várható volt, ha már megkapta az öt perc hírnevet, még egyszer oda biztosan nem fog felállni az este folyamán… Ugyanezzel a Gerd Müller díjjal szúrták ki annó egyébként kétszer is Robert Lewandowski szemét, de a lengyel csatár nem engedte, hogy átverjék: tudta, mit veszített azzal, hogy az Aranylabdát nem neki adták. Haalandon azért sem láthattuk azt a bús komor ábrázatot, mert valószínűleg a norvég is tudja, lesz még bőven esélye megnyerni a díjat. Ellentétben például Lewával, meg sok más olyan klasszissal, aki Messi és Cristiano Ronaldo miatt nem lehetett az adott év legjobbja. David Beckham nem miattuk nem lett, őt egy bizonyos Rivaldo előzte meg 1999-ben; ha valaki még mindig nem tudta, hogy ezt a díjat Messi nyeri, egy újabb árulkodó jelet észlelhetett. Megjelent a színpadon a díj átadója, Beckham, aki annak az Inter Miaminak a tulajdonosa, ahol Messi is rúgja a bőrt, amikor éppen nem 3 hónapos vakációját tölti. Szóval azért össze lehetett rakni a képet, és még csak Columbónak sem kellett lenni hozzá…

Amikor bejelentették a győztest, s a kamera a két „udvarhölgyet” mutatta, se Kylian Mbappé, se Haaland nem tűntek csalódottnak, se különösebben meglepődöttnek. Talán már ők is tudták az eredményt. Kötelező és begyakorolt, elengedő, elismerő és megbocsátó mosolyuk (amire Joey képtelen a Jóbarátokban…) mindenesetre annak is szólhatott, hogy alighanem ez lesz az utolsó ilyen labdája az argentinnak. Most már jöhet az ő idejük! Jupppííí! Erre már lehet csettinteni! Mindenesetre utoljára még sikerült hibátlanul begombolnia zakóját, nem hiába gyakorolta ezt hosszú heteken keresztül (ha már futballoznia mostanában nem kellett, mert klubjával nem került be az MLS rájátszásába…), majd miután köszönetet mondott mindenkinek is (kivéve korábbi kenyéradóját, a PSG-t, ahonnan viharos körülmények között távozott - még szerencse, hogy nem Párizsban volt a díjátadó. Ja, de...), tett egy szép gesztust: visszavonult megemlékezett arról a Maradonáról, az isteni Diegóról, aki éppen tegnap lett volna 70 éves, és akihez oly sokáig mérték őt. Ám a világbajnoki címmel ezt az összevetést is megnyerte.

És az év legjobb góllövője: Varga Barnabás!!!

És a világbajnoksággal feltette a koronát kivételes pályafutására. Kizárólag ennek köszönhető ez az egyre értéktelenebb díj. Mert egy egész futballévet vizsgáló díj esetében nem szorítkozhatunk mindössze négy hét, s hét meccs történésére. Lionel Messi se Katar előtt, se Katar után nem tudott konzisztensen jó teljesítményt nyújtani. És a világbajnokságon is voltak gyengébb meccsei, nem beszélve arról, hogy góljai jelentős részét tizenegyesből is rúgta a tornán. A párizsiakkal idő előtt elszállt a BL-ből, a franciáknál rendszeresen ki is fütyülték. Se sok gólt nem szerzett, se az előkészítésben nem volt különleges. Ha a világbajnokságot kivesszük, Messi konkrétan semmit nem csinált. A szintén vb győztes Lautaro Martineznek vagy Angel di Mariának jobb volt a klubszezonja, nem beszélve Julian Alvarezről, aki ráadásul a Manchester City-vel is megnyert minden lényeges trófeát. (Mondjuk, ha Alvarez kapta volna a lasztit, Haalandot lehet, megütötte volna a guta…). Kevin de Bruyne számolatlanul adja a gólpasszokat, Erling Haaland elképesztő gólrekordot döntött meg, Rodri jelenleg a világ egyik legjobb középpályása, (sokkal jobb, mint a két évvel ezelőtti bronzlabdás, Jorginho…) s ott van Ilkay Gündogan és Bernardo Silva is, akik közül bármelyikük megkaphatta volna a díjat. Mindenki tudta, vagy legalábbis sejtette („Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem…” – by Oscar című film), hogy Messi és Haaland között fog eldőlni az Aranylabda sorsa, de nem kellett volna, hogy ez ennyire két esélyes díj legyen.

A magam részéről néhány szubjektív véleményt még megfogalmaznék a „futottak még” kategóriából. Nagyon örülök Luka Modric tízedik helyezésének, hihetetlen, hogy még 38 évesen is ilyen magas szinten futballozik a horvát karmester. Ez az előkelő helyezés a vb bronzéremnek is szól, azért az látszik, hogy a jövő Madridja már nem 2018 Aranylabdására épül, mindenesetre borzasztóan fog fájni az ő visszavonulása. Ki kell élveznünk, amíg ő a pályán van. Vinicius Junior hatodik helye is teljesen megérdemelt, de az ő pályafutásában ez még egyáltalán nem biztos, hogy a plafon! (:És végül nem is megy haza trófea nélkül, övé a tavaly alapított Sócrates-díj!) Karim Benzema címvédőként csak a 16. helyre futott be – a szégyentől egyenesen Szaúd-Arábiáig menekült. Persze, rengeteg sérülés is hátráltatta az előző szezonban, ezért sem tudta megközelíteni korábbi formáját. Jude Bellingham még a dortmundi teljesítménye okán lett a 18., viszont ahogyan berobbant a Real Madridba… hát ebből könnyen Aranylabda lehet egyszer! A legjobb 21 éven alulinak járó Kopa díjat viszont elvitte, kétség sem férhet ahhoz, hogy ezt teljesen megérdemelte – a hétvégén is az ő két góljával nyerte a Madrid az el clásicót, s középpályás létére vezeti a spanyol góllövőlistát. Ha Florentino Pérez azért nem vett csatárt nyáron, mert tudta, hogy ez lesz… Akkor holnap rácsörgök és elkérem a lottó számokat! A 30 jelöltet vizsgálva szerintem Jamal Musiala (26.) és Antoine Griezmann (21.) hátrébb végeztek a vártnál.

Ami érdekes, hogy előrébb végzett az Aranylabda szavazáson a marokkói Yassine Bono (13.), mégis Emiliano Martinez (15.) lett a szezon legjobb kapusa. Hogy is van ez? A vb-n szerintem Bono mellett még Livakovic is jobban védett Martineznél, akinek a vb győzelmet követő díjátadón bemutatott magánszáma miatt sem lett volna szabad, a Fair Play szellemében odítélni a Lev Jasin díjat. De hogy mennyin múlnak díjak, sorsok és életek… Ha Kolo Muani berúgja azt a ziccert az utolsó pillanatban a döntőben… Akkor most Argentína és Messi biztos, hogy nem világbajnok! Sok jó megoldást választhatott volna a Frankfurt akkori támadója ziccerben, de ő inkább belepüfölte a labdát Martinezbe – egy védéstől még valaki nem lesz az év legjobb kapusa. Persze, nyert büntetőpárbajokat is a vb-n, de egy angol középcsapatban az átlagosnál csak egy kicsit produkált jobb évet. Bono legalább nyert egy Európa-Ligát is a Sevillával, és jobban szem előtt volt a teljesítménye okán is! André Ter Stegen rendkívül kevés gólt kapott a Barcelonában, Éderson minden címet megnyert a ManCity-vel, Thibaut Courtois szintén jó szezont zárt a Real Madridban... És még tudnám sorolni azokat a kapusokat, akik jobb teljesítményt nyújtottak az argentinnál. Vicc, de a rosszabbik fajtából, hogy Emiliano Martinezt piedesztálra emelték! Volt annak egyébként valami különleges bája, hogy Párizsban a díjátadón oly sokszor levetítették ezt a védést, miközben a kamera végig Klyian Mbappét és Didier Deschamps-ot pásztázta… Még egy kést utoljára megforgattak a szívükben. Lassan eltelt egy év a döntő óta, s lehet, Deschamps végre újra tudott volna aludni gyógyszerek nélkül is… Nem tűnt boldognak ezt a felvételt látva…

És hogy kik lehetnek igazán boldogok a következő évtizedben? Az m4 Sport stúdiójában is feszegették azt a témát Mohai Bencéék (vele egyszer sikerült interjút készítenem, amire nagyon büszke vagyok), hogy várható-e a Messi és CR7 korszak után akkora dominancia, mint ami az elmúlt másfél évtizedben volt? 2008 és 2023 között mindössze három olyan év volt, amikor nem valamelyikük nyert: 2020-ban senki, mert a covid közbeszólt, 2018-ban Modric, 2022-ben Benzema. A sor minta alapján jövőre Real Madrid futballista a soros: ha nem Lucas Vasquez lesz az, erre a legnagyobb esélye Bellinghamnek van. És Viniciusnak, ha többet fog a futballal foglalkozni. Mbappé később ezeket a címeket Real futballistaként fogja nyerni – ő és Haaland lesz a következő tíz év kiemelkedő egyénisége. De talán ennyire ők sem fogják kisajátítani az Aranylabdát. Rajtuk kívül azért a Musiala gyerek és Bukayo Saka is esélyesek lehetnek a díjra – na meg a Pedri, Gavi duó, ha elkerülik a sérülések, Florian Wirtz, és még Griezmann-t, Osimhen-t, valamint Harry Kane-t sem írnám le. Kiegyensúlyozottabb éveket várok, s lehet, a hurráoptimizmusom mondatja velem, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy Szoboszlai Dominik nem fog felkerülni valamikor a jelöltlistára. Olyan klubban futballozik, amire figyelnek az egész világon, ráadásul hétről hétre világklasszis teljesítményt nyújt. Lehet, nem ő lesz a második magyar Aranylabdás, de szerintem a top30-ba kerülésre igenis lehet esélye.

Addig még sok víz le fog folyni a Mersey partján – mindenesetre, ha úgy érzed, Messi nyolcadik Aranylabdája után számomra savanyú a szőlő, az csak azért van, mert már az új, frissebb, zamatosabb ízekre vagyok kiéhezve…