1994. szeptember 22-én mutatták be Amerikában minden idők legsikeresebb és legjobb szitkomjának, a Jóbarátoknak az első epizódját. A mai napig nagyon népszerű sorozatot én is nagyon szeretem, rengeteget láttam már, a legendás mondatokat kívülről fújom. 2016-ban jártam New Yorkban a Jóbarátok háznál, meg a Central Parkban is, nagy élmény volt. Tavaly nagyon megviselt Matthew Perry halála, akinek emlékére memoárt írtam, azóta más hogyan nézem én is a sorozatot. Pár éve Debrecenben rendeztem egy Jóbarátok estét, amin remek játékokkal és szuper ajándékokkal szórakoztattuk a jelenlévőket! :) 8-9 évvel ezelőtt készítettem egy barátom születésnapjára egy 26 oldalas Jóbarátok kvízt, aminek a nagy részét közzéteszem ezen a blogon – a sorozat 30. évfordulója tiszteletére! (Megoldókulcsot is készítettem egyébként, akinek szükséges, szívesen elküldöm!) Jó szórakozást kívánok! (Ironikus, de miközben ezeket a sorokat pötyögöm, Jóbarátok megy a tv-ben. Mert nekünk van otthon. "Nincs tévéje? És akkor merre néznek a bútorai?")

Kérdezz-felelek

1. Ki volt „boros” Paul?
2. Milyen tevékenység közben hal meg Mr. Heckles?
3. Miért mászik Chandler a ládába?
4. Az enciklopédia melyik kötetét veszi meg Joey 50 dolcsiért a könyvügynöktől?
5. Miért szomorú Mónika Ross esküvőjén?
6. Miért nincs senki sem készen? (3. évad)
7. Mi volt Chandler kívánsága a legelső epizódban?
8. Mi volt a foglalkozása Phoebe meleg férjének?
9. Mivel leplezi Ross az idegességét, mikor vendégelőadó az egyetemen?
10. Hogy hívják Rachel vőlegényét, akit ott hagyott az oltárnál?
11. Kik eszik a túrótortát?
12. Mivel lopják el Mónika estéjét?
13. Mitől lesz szexi Phoebe hangja?
14. Mi lett a csocsóasztal sorsa?
15. Ki foglalja össze a második évad elején az első évadot?
16. Miért késik Joey Mónika és Chandler esküvőjéről?
17. Miért nem házasodik össze Mónika és Chandler Vegasban?
18. Mi a legelső mondat a sorozatban?
19. Mi volt Ross szexuális fantáziálása?
20. Mivel dobja meg Ross-t diákbarátnője, miután szakítanak?
21. Mit reklámoz Joey, amivel utána cikizik?
22. A szakítás után visszaadja Rachel Rossnak a cuccait. Mihez ragaszkodik leginkább?
23. Ki hogyan ünnepelte meg a 30. születésnapját?
24. Hogy tér vissza Joey az Életünk Napjaiba?
25. Miért nem tud Mónika és Chandler Ross elbaltázott esküvője után még Londonban újra összebújni?
26. Hogy hívják Ross leszbikus feleségét, s annak élettársát?
27. Kik kerestek kevesebbet hatuk közül a sorozatban?
28. Ki mit csinál az ébren töltött éjszakán?
29. Miután kirabolják Joeyékat, milyen haszonra tesz szert?
30. Hogy töri el Joey a kezét és mit mond a kórházban?
31. Hogy hívják a Mónikáékkal szemben lakó férfit, akit állandóan bámulnak?
32. Mi Ross foglalkozása?
33. Mit talál Phoebe a colás dobozban?
34. Mivel tölti Joey és Chandler az utolsó közös estéjüket?
35. Miért kell lemondania Mónikának az olcsó menyasszonyi ruháról?
36. Mivel nyitja ki Joey a kocsit, miután a sítúrán bent marad a kulcs az autóban?
37. Milyen híres emberek zakóit „szerzi meg” Chandler és Ross?
38. Miért bünteti meg a rendőr Ross-t az autópályán?
39. Hol hagyja Chandler és Joey Ben-t, s aztán hol találják meg?
40. Milyen baleset éri Rosst a hokimeccsen?
41. Mit talál meg Joey Las Vegasban?
42. Miért pánikol Chandler az esküvő előtt?
43. Rachel milyen őrültségét nem akarja elhinni Phoebe?
44. Mivel foglalja le Mónika magát a Richarddal történt szakítása után?
45. Mi az európás mese lényege?
46. Hogy ismerkedik meg Phoebe és Mike?
47. Mikor csókolózik először Rachel és Ross?
48. Milyen pletykát terjeszt Rachel Rossról a gimiben, amiről kiderül, hogy nem is pletyka, hanem megtörtént?

49. Miért nem tud Ross Monával táncolni Chandlerék esküvőjén?
50. Milyen szerepet kap Joey az új Al Pacino filmben?

51. Miben találja meg Phoebe édesanyja reinkarnálódott szellemét?
52. Ki az a Toby?
53. Hogy tudja meg Ross Rachel érzéseit először?
54. Minek öltözik Ross a Halloween partyn?
55. Mit keres Rachel Athénban?
56. Hova tűnik Ross jeggyűrűje?
57. Mi Ross visszatérő gyerekkori álma, amiért pszichológushoz jár?
58. Sorolj fel három dolgot, amit utál Phoebe!
59. Milyen feltételekkel nyugszik bele Chandler abba, hogy Rachel nem szabadítja meg a bilincs fogságából
60. Hogy hívják Joey ügynökét?
61. Hol éri Chandlert az áramszünet?
62. Milyen szerepre készül Joey Mónikáék eljegyzésének a napján?
63. Mivel üldözi el Mónika a bejárónőt?
64. Milyen trükkökkel próbálja feltartani Rachel Mónikát, hogy ne kezdjen el készülni az esküvőre?
65. Hogy hívják Rachel olasz pasiját?
66.  Mi Phoebe öccsének a hobbija?
67.  Kitől tudja meg Mona, hogy Ross gyereket vár Racheltől?
68.  Mi az a mocsoládé?
69.  Mire „gerjed” Chandler Talsában?
70.  Mi Ross nagy lépése?
71. Miért nem tud Ross szerelmet vallani Rachelnek az áramszünet alatt?
72.  Miért nem akarja Phoebe Mónikát masszírozni?
73.  Miért szakít Ross és Mona?
74.  Miért költözik állandóan Ross és Mónika dögös unokatestvére?
75.  Miből készít listát Ross?
76.  Hogy kerül a sorozatba Sting?
77.  Mihez hasonlítják a fiúk a csókot a szexhez viszonyítva a 2. epizódban?
78.  Mi a legnagyobb problémája Rossnak, mikor megtudja, hogy Rachel gyereket vár tőle?
79. Hányszor hal meg Ross és Mónika nagymamája?
80.  Ki kivel kavart a Régen volt című epizódban?
81. Ross Rachel fejéhez vágja, hogy nem becsüli meg a tőle kapott dolgokat, hanem mindent kicserél. Rachel azonban bebizonyítja, hogy az igazán fontos dolgokat megtartja – miket húz elő a dobozból?
82. Mivel készíti ki Joey Chandlert, mikor az felveszi munkatársának?
83.  Mi Chandler furcsa európai szokása, ami Londonban „ragadt rá”?
84.  Milyen feltétellel nem jelenti fel Mr. Treeger Mónikáékat illegális lakótársi viszony miatt?
85.  Ki a plébános – Joey szerint?
86.  Mi történt Rossal Disneylandben?
87. Miért kénytelenek együtt tölteni az első hálaadást a jóbarátok?
88. Hogy hívták Ross majmát?
89.  Min veszett össze Joey Chandlerrel a vegas-i út előtt?
90.  Mitől kap frászt Joshua?
91.  Mi az a „ninoszima”?
92.  Mi az a kötelező gyakorlat?
93.  Kihez hasonlítja a bababolt eladónője Ross-t? (8. évad)
94.  Milyen ágyat vesz véletlenül Mónika a Matrackirálytól?
95.  Hány intimszférája van Mónika szerint a nőknek?
96.  Mitől volt Boldog Bobby boldog?
97. Hova utazik Phoebe fizikus pasija, amiért szakítaniuk kell?
98.  Hány nőt tolnak át a szülőszobába, miközben Rachel vajúdik?
99. Miért ér véget az órákon át tartó labda dobálás?

100. Miről szól a századik rész?
101. Miért kell Chandlernek Talsában dolgoznia?
102. Hol kap hetedik után először ötöst Joey? (8. évad)
103. Mit csinál a másik négy jóbarát, míg Rachel és Ross szakítanak?
104. Miért „elhamarkodott” döntés Phoebe és Mike kulcscseréje?
105. Mi Chandler és Joey közös „segélykiáltószava”, ha baj van – amit persze Joey talál ki az utolsó évadban…?
106. Miért szakít Rachel és az olasz pasi?
107. Miért szakít Rachel és Joshua?
108. Hol közli Ross és Rachel a többiekkel közös gyermekük nemét?
109. Phoebe szülésekor Joeynak is fájdalmai lesznek. Mi az ő baja?
110. Hol „akar” élni Mónika a lelkitársával? (8. évad)
111. Mi az a Geller kupa?
112. Szőrszálhasogató, flúgos, balek. Kikre illenek ezek a jelzők? (6. évad)
113. Mónikát sem a hangja miatt éltetik a bárban, ahol Mike zongorázik. Miért arat akkora sikert?
114. Miért kerül kórházba a „kómás pasi”?
115. A szakítás után mikor találkozik újra Ross és Mona?
116. Mi Phoebe nászajándéka Mónikáéknak?
117. Milyen módszer segítené elő Rachel szülését, amiről Ross hallani sem akar?
118. Mi az a „vétó”?
119. Miért utálja mindenki Phoebe pszichológus barátját?
120. „Aki kíváncsi, mást fog látni!” – Ki kit lát?
121. Ki volt Rosita?
122. Mit lát meg Joey a Matrackirálynál?
123. Miért szakít Phoebe Garyvel, a rendőrrel?
124. Miről beszélget kínjában Ross és Mike, mikor Phoebe és Rachel „lányos estéjén” kettesben vannak?
125. Hányszor és hova költözik Rachel a sorozatban?
126. Mit vesz Chandler Joey barátnőjének a születésnapjára az ő nevében, s mit vesz neki Joey?
127. Joey rá akar nyomulni Mollyra, a dögös dadusra. Végül miért nem teszi?
128. Hogy hívják Phoebe ikertestvérét?
129. Phoebe masszázsasztalán meghal egy kliense, s az ő lelkébe tér vissza. Mikor távozik onnan?
130. Miért gyullad ki Mónikáék lakása?
131. Milyen „akció” van a kávézóban, amíg Joey ott dolgozik?
132. Hogy sül el Rachel és Ross randija, amit Phoebe és Joey szerveznek nekik?
133. Mi a neve Ross képregényének, amit gyerekkorában készített?
134. Ki miatt vész el Ross konferenciabeszéde Barbadoson?
135. Miért készül el a bökőszerszám?
136. Hogy hívják Rachel és Ross gyerekorvosát, amin Joey állandóan röhög?
137. Amikor Chandler pénzt kér Joeytól, kiderül, hogy már Mónikának is adott. Mire kellett Mónikának a pénz – Joey szerint? J
138. Milyen trükköket vet be Rachel az álpartin, hogy elhódítsa Joshuát?
139. Miről beszél Ross a pizzafutár csajjal flörtölés közben?
140. Miért szakít Phoebe és Mike?
141. Milyen feltétellel hajlandó Emily kibékülni Rossal?
142. Ki az a nő, aki „mindig igazat mond”? (2. évad)
143. Minek a következménye Rachel csókolózós álma Joey-val?
144. Sorolj fel 4 alkalmat, amikor Chandler és Janice véletlenszerűen találkozik?
145. Miért cserél Rachel és Mónika nevet a kórházban?
146. Mit csinál Chandler, amikor az apósjelölttel squasholni megy?
147. Mitől őrül meg Ross Vermontban?
148. Mivel próbálja Ross visszaszerezni Rachel állását?
149. Kinek a tanácsára mond fel Rachel a kávézóban?
150. Kivel jön össze Chandler az Interneten?
151. Mivel akarja Joey megviccelni Chandlert az egyik hálaadáson?
152. Mi a gondja Rossnak a dajkabácsival?
153. Ki randizik Jean-Claude van Dame-mal, s miért megy bele a cserébe a híres akcióhős?
154. Kiket nem látsz egyszer sem dohányozni a sorozatban?
155. Mikor találkozik utoljára Chandler és Janice?
156. Joey és Chandler között van néha összetűzés. Sorolj fel három veszekedésüket!
157. Miért kell Ross majmát kórházba vinni?
158. Kivel mi lett volna, ha…?
159. Mi Phoebe búcsúajándéka Rachelnek, mielőtt Párizsba indul?
160. Mónika és Chandler titkos kapcsolata idején Joey háromszor is kínos szituációba kerül, amikor falazni kényszerül a barátainak. Melyik ez a három megalázó helyzet?
161. Hol éri Rachelt apja szívinfarktusának a híre?
162. Ki az a Gandolf?
163. Miért utálják Ross-t az új lakók?
164. Miért sikerül jól Mónikáék eljegyzési fényképe?
165. Hogy jön rá Joey Mónika és Chandler viszonyára?
166. Kinél találják Ross majmát, mikor az eltűnik?
167. Hány lánytestvére van Joeynak?
168. Hol tudják meg a Geller szülők Mónika és Richard kapcsolatát?
169. „Ez az a Mark?” Kérdezi hitetlenkedve Ross az utolsó évadban. Na de ki is az a Mark?
170. Mi volt Joey és Chandler kedvenc tévéműsora?
171. Ki kerül utoljára „a csapatba”?
172. Milyen nevet használ Mónika, mikor ellopják a hitelkártyáját?

173 Miért megy el Rachel Barry és Mindy esküvőjére?

174. Sorolj fel néhányat azok közül, amikhez nem ért Joey, mégis beírt az önéletrajzába! (3. évad)
175. Ross és Joey döntik el, hogy Phoebe vagy Rachel lesz-e Mónika tanúja. Milyen feladatokat kapnak a lányok?
176. Milyen címmel ír verset Mónika egyik munkatársa neki?
177. Mi volt a foglalkozása Joey képzeletbeli barátjának?
178. Milyen nevet akar felvenni Phoebe az esküvője után?
179. Ki a jeti?
180. Milyen művésznevet választ magának Joey kis híján Chandler tanácsára?
181. Mit ad Chandler Mónikának Valentin napra?
182. Hogy hal meg Dr. Drake Ramoray?
183. Mi a foglalkozása Mónikának és Chandlernek Erika, a béranya szerint?
184. Mi történik a lottószelvényekkel?
185. A szakításuk után hol találkozik először Mónika és Richard?
186. Mit csinál Chandler a szappanopera buli alatt?
187. Hogy hívatja magát a bömbölő sztriptíztáncos?
188. Hogy lesz Rossból sütit áruló tiszteletbeli barna madár?
189. Mi az a balfarság?
190. Miért „népszerű” Ross doktori disszertációja?
191. Miről, kiről kapja a nevét Ross fia?
192. Hova viszi el Pete, a milliomos az első randin Mónikát?
193. Mi a neve annak a bonyolult tévés játéknak, aminek Joey a műsorvezetője?
194. Mit nem ért Chandler új lakótársa?
195. Chandler összejön Joey volt barátnőjével, akinek van egy „kis” problémája. Mi a kellemetlenség Gingerrel, s miért dobja Chandlert?
196. Miért szakít Mónika és Richard?
197. Milyen módszerekkel próbálja Phoebe elköltöztetni Rachelt Joeytól?
198. Hova menekül Chandler Janice elöl?
199. Miért kapja meg Ross a Csúnya Kövér Pasi lakását?
200. Mi a cukrászda neve, ahonnan a lopott túró torta érkezik?
201. Mi Emma első szava?
202. Mit kérdez Joey Mónikáék lakásával kapcsolatban az utolsó epizódban?
203. Kit felejt el Mónika és Phoebe meghívni Rachel babaköszöntő bulijába?
204. Mi Chandler középső neve?
205. Hogy tudja meg Rachel Ross iránta való érzéseit?
206. Mi az az „intellektuális téma”, amivel Ross és Chandler csajokat akar felszedni?
207. Miért késik el mindenki az utolsó hálaadásról?
208. Amikor Phoebe egyszerre két pasival találkozgat, miért szakít vele a második?
209. Miben utánozza Joey és Chandler Richardot?
210. Miért nem bírja Joey és Chandler elviselni Rosst, mikor beköltözik hozzájuk?
211. Hogy ismeri meg Ross Emily-t?
212. Ki ragad kanalat az első epizódban?
213. Miért nem tud Rachel a Joeyval való érzéseiről Rossal beszélni?
214. Ki rontja el Joey hűtőjét?
215. Milyen trükkhöz folyamodik Phoebe, amikor Ross rossz nevet mond az oltárnál?
216. Miért békül ki Ross és Chandler az izomagyú pasikkal?
217. Miért akar Rachel szakítani Rossal?
218. Miért nehéz mindenkinek? (4. évad)
219. Ki a kínai szuvenír?
220. Miért kell Rachelnek dupla partit szerveznie?
221. Mivel akar Mónika bevágódni a szomszédoknál?
222. Milyen kérdést tesz fel Chandler Erikának a szüléskor?
223. Mit írt bele Joey az önéletrajzába, amit aztán be is bizonyít?
224. Milyen masszázst kap Rachel Phoebe-től?
225. Kitől tudja meg Rachel, hogy Ross megcsalta?
226. Miért szemét a szájsebész? (1. évad)
227. Miért fullad kudarcba kétszer is Mike lánykérési kísérlete?
228. Ki kíséri Phoebe-t az oltárhoz?
229. Minek a segítségével próbál meg leszokni Chandler a dohányzásról?
230. Miért nem randizik többet Joey Phoebe barátnőjével?
231. Mi az unagi?
232. Miután tudomást szerez Ross Emily esküvőjéről, milyen őrültséget követ el?
233. Milyen lakókat hoz Phoebe Mónika babaházába?
234. Miért nem szeret Phoebe fogorvoshoz menni?
235. Mi lett Mónika esküvői alapítványával?
236. Miért szakít Rachel Elizabeth apjával?
237. Mi Joey házavató ajándéka Mónikának és Chandlernek?
238. Mivel sikerül Rossnak megnevettetnie Emmát?
239. Milyen kifakadásai vannak az „ordítozósnak”?
240. Mit vesz Joey az aukción?
241. Kinek mi volt a legrosszabb hálaadása?
242. Miért kell szakítania Joeynak Jeninnel, a szexi táncos lakótársával?
243. Hol ébred fel Ross, miután elalszik a vonaton?
244. Kinek adja el Rachel a macskáját?
245. Joeynak ki (vagy éppen mi…) a társa az alacsony költségvetésű és igénytelen kábeltévé sorozatban?
246. Mivel készül Ross Mónikáék esküvőjére?
247. Hogy jön le Ross „izéje”?
248. Milyen újévi fogadalmakat tesznek a jóbarátok?
249. Ki Can Adams?
250. Miért kezd el Ross hollandul tanulni?
251. Hogy hívják Ross alteregóját?
252. Miután Joey szerelmet vall Rachelnek, megfagy körülöttük kicsit a levegő. Milyen témát talál ki Rachel, hogy legyen újra miről beszélniük?
253. Milyen vezetéknevet vesz fel Joey, mikor Mónika konyhájában dolgozik azért, hogy kirúghassa?
254. Milyen bántó szokása van Chandler főnökének?
255. Hogy hívják Mike nőjét, akivel szakítania kell Phoebe-ért?
256. Miért mehet Ross alkotói szabadságra?
257. Mi a két legnagyobb ellensége Brad Pittnek?
258. Miért szakít Mónika a milliomossal?
259. Joey és Chandler elmennek megnézni Richard lakását, amikor eladni készül. Mit találnak a polcán?
260. Mi volt Phoebe apjának hobbija öccse, Frank elmondása szerint?
261. Miért nem akarja Joey levenni az étteremben a pulcsiját, amikor Rachellel vacsorázik?
262. Hogyan veszítik el a lányok a lakásukat a fiúkkal szemben, s aztán hogyan szerzik vissza?
263. Ki volt Vikrám és mi volt a foglalkozása?
264. Mi hiúsítja meg Chandler éttermi lánykérését?
265. Mi Rachel titkárának első feladata?
266. Mi lesz Ross pulykás szendvicsének a sorsa?
267. Mi Chandler foglalkozása – Rachel szerint?
268. Mit játszanak a Jóbarátok a tengerparton?
269. Miért utaznak le a tengerpartra?
270. Mihez hasonlítja Rachel Jane Eyre-t az irodalomórán?
271. Miért késik el mindenki Joey kivételével Phoebe születésnapi vacsorájáról?
272. Hogy ismeri meg Rachel Joshuát?
273. Hogy ismerkedik meg David és Phoebe?
274. Mit énekel Mónika, miközben kagylófrizurájával fennakad a zuhanyfüggönyön?
275. Ez történt Londonban… Mi az oka a nosztalgiának? (7. évad)

276.Mivel kárpótolja Jack Geller Mónikát, miután eláznak a dobozai?

277. Rachel nem akar elmenni Ross esküvőjére Londonba. Miért gondolja meg mégis magát?
278. Milyen játékot talál ki Joey ahelyett, hogy a forgatókönyvét írná?
279. Mi az utolsó mondat a sorozatban?
280. Hány kategóriába csoportosítja Mónika a törülközőit?
281. Ross többször is megégeti a kezét. Tudsz mondani legalább 3 példát az „égési sérüléseire”?
282. Hogy fogalmazza meg Joey a szinonima szótár segítségével azt, hogy „két tiszta lelkű ember nagy szívvel”?
283. Mi a neve annak a nőnek, akivel Ross randizik, s akinek a nevével nem gúnyolódhat Chandler újévi fogadalma miatt?
284. Milyen szinteket kell átvészelnie Chandlernek a Kathy-vel való szakítása után?
285. Mikor mondja először Chandler Mónikának, hogy szereti?
286. Mi Joey és Phoebe születésnapi ajándéka Emmának?
287. Milyen zene megy Ross házavató buliján?
288. Hogy védekezik Joey a verekedős lány ellen?
289. Hogy „mutatkozik be” Rachel új munkahelyén, Ralph Laurennél, ahol aztán majdnem 5 évig dolgozik?
290. Rachel húga nem emlékszik Rossra, illetve dehogynem! Minek nézi Ross-t?
291. „Mario nem mondta?” Ki jut eszedbe erről a kérdésről?
292. Azt már tudjuk, Joey hogy tudja meg Chandlerék titkos kapcsolatát. De hogy jönnek rá a többiek Chandler és Mónika viszonyára?
293. Miért félti Rachel Emmát a hintáktól?
294. Milyen szót „tanít” Rachel Bennek, amit egy hat évesnek még nem kéne tudnia?
295. Miről nincs fogalma Chandlernek? (2. évad)
296. Mit tanácsol Rachel Phoebe barátnőjének, akivel Ross jár?
297. Joey húga Rachellel akar találkozni, mert érdekli a divat – legalábbis Joey így tudja. Mi az igazi indok, amiért Rachellel akar találkozni?
298. Mire allergiás Ross, amiért kórházba kell vinni?
299. Miért nem szerették régen Mónikáék szülei Chandlert?
300. Milyen feltétellel kaphatja meg Ross a kutatói ösztöndíjat?

Ki mondja, mikor, kinek, s melyik évadban?                     

„Joshua, azt az ötszáz dollárt ennivalóra hagytuk itt!”

„Ha most egy börtönben lennénk, ti lennétek a szukáim!”

„Gyerekkorodban milyen bohócokkal találkoztál?”

„Vigyázz, mert lejár a kupon!”

„Nem mondom el, hogy mennyit költöttek az esküvőre, de negyvenezer dollár nem kis összeg!”

„18 lapon keresztül hadováltál! KÉT OLDALASAN!!!”

„A sodó jó, a lekvár jó, a hús jó.”

„Megszületett Joey, s 28 évvel később kiraboltak!”

„Csirkét? Én ennék csirkét!”

„És az ebolavírus! Az mekkora szívás!” (2. évad)

„Azt még értem, hogy a Supermen miért van itt, de mit keres egy sün a húsvéti nyuszi temetésén?”

„Nekem nem is vastag a bokám!”

„A biztonságra gondoltál?” „Miért, itt medvék is vannak?”

„Miért Uram? Miért tetted ezt velünk???”

„Nem állítom, hogy nem fáj, de visszafogadlak Joey Tribbiani!”

„Én nem vagyok az az ember, aki mindent csak úgy kifecseg, de az sem, aki magában tudja tartani. Igen, megtörtént!

„Van egy poénom. Bár 13 fürdő van, én belehánytam a kádba.”

„Megjártam, mint az olcsó szajha, akit hasba rúgott egy meggyepált arcú dagadt pasas.”

„Rendben van, jól van, ítélkezzetek csak, de leszbikust elvenni, oltár elöl megfutamodni, hozzámenni egy meleg jégtáncoshoz, faládában élni, az helyes!”

„Úristen, olyan vagyok, mint az apám. Annyira vigyáztam, hogy ne hasonlítsak anyámra, hogy ezt észre sem vettem.”

„Sajnálom, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem szerelmes abba a Paprika Jancsiba odakint.”

 Igaz vagy Hamis?

Chandler az Interneten ismerkedik meg Janice-szel.
Ross orvosi csoda volt, ezért szeretik jobban a szülei.
Phoebe babaházát Mónika féltékenységből felgyújtja.
Phoebe férjét Davidnek hívják.
Chandler Ocklohomába menekül Janice elöl.
Paolo ki akart kezdeni Phoebe-vel.
Phoebe esküvői tanúja Mónika.
David Fehéroroszországba, Tallinba kap ösztöndíjat.
Mónikát a tengerparton megcsípi egy darázs.
Ross, miután bekattan, munkanélküli az 5. évadban.
Ross és Joey elalszanak a Die Hard nézése közben.
Joey ügynöke az első fekete ember, aki körberepülte az óceánt.
Phoebe ikreit Franknek, Leslienek és Chandlernek hívják.
Joey szerint nincs önzetlen jócselekedet.
Mónika a sorozatban sose kavar nála fiatalabbal.
Joey fél a kislány kísértetektől.
Günther és Phoebe csókolóznak.
Ross kosárlabdázik Emily barátaival, mert nem akar megszégyenülni előtte.
Phoebe terhessége idején dobolni kezd.
Phoebe-nak sok mindent ki kell dobnia, mikor összeköltözik Mike-kal, többek között a hajgyűjteményét sem tarthatja meg.

 Egészítsd ki az odaillő névvel!

…………………. Porschéja                                                                 ………….…… fürdőt vesz
…………………. táskája                                                         …………………….. véletlen puszija
…………………. cigizik                                                          …………………….. nagy napja
…………………. fél a kutyáktól                                  …………………….. nem tud flörtölni
…………………. munkahelyi nevetése                                    …………………….. a ládában
…………………. szendvicse                                                               …………………….. új agya
…………………. öccse                                                           …………………….. lebarnul
…………………. franciául tanul                                                         …………………….. csizmája
…………………. fut                                                               …………………….. ösztöndíja
…………………. apja                                                             …………………….. átlépi a határt
…………………. nem tud sírni                                                           …………………….. tök jól van
…………….. és ……………..: tudjátok?                                 …………………….. beszívása

Ki jut az eszedbe az alábbi fogalmakról?

kutyaallergia
teafű
szájsebész
eperszínű ing
verekedős lány
hajó
a világ legrosszabb esküvői tanúja
lyukasmarkú

Rachel és Ross kapcsolata a tíz évad egyik legfontosabb és legérdekesebb története. Rakd időrendbe az eseményeket!

Ross Rachel nevét mondja az esküvőjén

Rachel munkát kap Párizsban, s ezért költözik

Rachel kimegy a repülőtérre Ross elé – bár ne tenné…

Rachel bedobja Rossnak az európás mesét

Ross kanalat ragad

Ross nem végzi el az érvénytelenítést

Rachel és Ross közösen mennek a mosodába

Rachel megszüli a közös gyermeküket

Szakításban vannak

Esküvő Vegasban

Ross beteges féltékenysége

Rachel 36 oldalas levelet fogalmaz meg Rossnak a tengerparton

Bónusz este

Ross nem találkozhat Rachellel Emily miatt

Ross nem adja oda a bárban megismert pasi telefonszámát Rachelnek, ezután külön költöznek

Rengeteg híresség bukkan fel a sorozatban! Párosítsd a színészeket a szerepükhöz! 13/

Bruce Willis                                        Mónika nagy szerelme Chandler előtt

Brad Pitt                                              Phoebe férje

Julia Roberts                                        A dajkabácsi

Charlie Sheen                                      A sztriptíztáncos

Tom Selleck                                        Ross diákbarátnőjének az apja

Ben Stiller                                           Phoebe mindent túl pozitívan látó, életvidám pasija

Paul Rudd                                           A béranya, aki Chandleréknek adja a babáit

Danny de Vito                                     Joey „köpködős” társa a háborús filmben

Alec Baldwin                                       Chandler volt osztálytársa, akit megalázott

Freddie Prinze Junior                           A vészhelyzetes doki

James Michael Tyler                            Phoebe tengerész exe, akivel együtt lesz bárányhimlős

Anna Faris                                           Az „utáljuk Rachel Green-t Club” egyik tagja, Ross barátja

Gary Oldman                                       Az ordítózós álpasija Rachelnek

George Clooney                                   Günther

Történeti kronológia – egészítsd ki a lyukasszöveget!                        

1. évad. Ross felesége leszbikus, Rachel pedig ott hagyja a vőlegényét az oltárnál, s csatlakozik hatodiknak a jóbarátok közé – gyakorlatilag szerelmi szálukon megy végig a történet, de az út nagyon hosszú és rögökkel teli. Rachel (foglalkozása) vőlegényével, majd egy                                     (nemzetisége) macsóval is kavar, míg Ross nagy magányában vesz magának egy                 (állat). Megismerkedünk Phoebe ikertestvérével,                                     (név) és a Geller szülőkkel is, akik két gyermekük közül látványosan jobban szeretik és többre tartják                 (név). Rajtuk kívül Joey faterja, s Chandler mamája is feltűnik, aki a lelkileg összezuhant                         (név) szűri össze a levet. Ross-t egy                                                           (sport alkalmon) éri baleset, Rachelt pedig a karácsonyi égők leszedése közben. Mónika és Phoebe közösen ápolják a kómás pasit, s a lányok is megtanulnak                                               (játék). Már az évad végén összejöhetne Rachel Rossal, de a repülőtéren nem várt meglepetés fogadja – de előtte Rossnak még megszületik a fia,                                      (név)
2.  évad. Hát igen, Ross nem egyedül érkezik haza (ország), s Rachelnek hosszú ideig el kell viselnie, hogy Ross mással jár. Ám egy „túl jól” sikerült randin az üzenetrögzítőjén szerelmet vall Rossnak, ami felkavarja alaposan, s végül szakít a lánnyal, pedig előtte még akarnak venni egy                (állat). Rachellel egyelőre azonban egy buta lista miatt nem jöhet össze, melynek elkészítése                            (név) ötlete volt. Az évad legszebb jeleneteihez tartozik      (név) és                        (név) kapcsolata, legszívszorítóbb pedig az, mikor                (név) elköltözik. Igaz, az új lakótárs,                (név) őrült, s                (név) nem sokáig bírja elviselni… Phoebe tengerész exével                                        (betegség) kap, Mónika pedig szakít                              (név)
3. évad. Eleinte minden happy (név) és                        (név) kapcsolatában, de aztán felüti a fejét a                                       (érzelem), aminek Rachel egyik munkatársa,              (név) a kiváltója – egy félreértés után Ross                                           (tevékenység) Rachelt, aki ezután egy híres kifogásával védekezik: „                                                              !” (felkiáltó mondat). Mónika eleinte                            (étel) készítésbe fojtja bánatát, később azonban összejön egy milliomossal,                               (név), akivel viszont a pasi új hóbortja miatt szakítania kell. Chandlernek nincs fogalma arról, hogy                                                                                                  (tevékenység), lesz viszont háziállata. A lányok ebben az évadban is megtanulnak egy játékot, az                                                        (sport), aminek a végén Mónika és Ross összevesznek a                                                            (tárgy). Az évad végén a Jóbarátok leutaznak a                                           (helység).
4. évad. Joey összejön egy lánnyal, akit Chandler is kinézett magának. Komolyabb születésnapi ajándékot is kap tőle, mert Joey eredetileg egy (tárgy) vett a lánynak, míg Chandler                                                                                  (tárgy). Chandlerrel végül félrelép Kathy, ezért gondolkodás végett egy                             (helyiség) tölti a hálaadást. Aztán Chandlerhez sem lesz hűséges a lány… Rachel munkahelyet vált, a                                                        (helység) ráadásul megismeri                           (név), akit különböző, változatos módszerekkel szeretne elcsábítani. Nem jár sikerrel, ráadásul szakít vele a srác, mikor Rachel házassági ajánlattal áll elő. Mónikát utálják új munkahelyén, ráadásul a                                                 (helység) is elvesztik a fiúkkal szemben. Phoebe öccsének,                               (név) komoly nászajándékkal szolgál:                                                                                                                                      (tevékenység). Bezzeg Ross-nak semmit nem ad, aki az                                               (név) kötendő házasságára készül.
5. évad. Ross házassága már (helység) tönkremegy, de egy új kapcsolat megszületik:                          (név) és                                   (név) egymásra találnak. Phoebe „leereszt” a                 (tevékenység) után.                              (név) peches éven van túl: előbb kirúgják a lakásából, majd a                                                (helység) is elküldik ideiglenesen. A szerelmesek kapcsolatukat sokáig titkolják, de aztán mindenre fény derül. Phoebe egy                                 (foglalkozás) jár, akivel már az összeköltözés után rögtön szakítania kell erkölcsi megfontolásból. Ross ideiglenesen Chandlerékkel lakik, de aztán megszerzi a                                                                  („név”) lakását. Joey új filmet forgat                                                    (helység), de kiderül, hogy nem ez az ő nagy kiugrása, be is fuccsol a film.                            (név) és                                  (név) kicsit később utazik a többiek után…
6. évad. Egy kamuesküvőt nem követ még egy, Mónikáék úgy döntenek, hogy csak  (tevékenység). Az évad mulatságos jelenetekkel van tele: Rachel hálaadásnapi                                         (étel) nem sikerül túl jól, Chandler egy általa kreált játékkal, a                                 (tárgy) akar Joey anyagi gondjain segíteni, Ross és Mónika pedig egy szilveszteri műsorban előadják a gimnáziumi                                                            (tevékenység). Joey új lakótársa egy szexi                                 (foglalkozás), de kezdetben csajozós szövegével sem tudja levenni a lábáról: „                                                        ?” (kérdés) Ross randizni kezd egyik                                  (állapot), amit a professzorokon kívül a lány apja sem néz jó szemmel, aki viszont                                          (név) kavar. Az évad végén végre megtörténik, amire Chandler korábban még éretlennek érzi magát:                                                                        (tevékenység).
7. évad. (név) és                                   (név) még a földről is megeszi a lopott                                                 (étel), Joey                               (név) párnája alatt egy fura                   (tárgy) talál, Phoebe nászajándéka pedig Mónikáéknak egy száraz                                             (étel). Közben Rachel felvesz egy sármos, ám túl fiatal                                                (foglalkozás), akivel aztán a                              (szám) születésnapján szakít. Rachel eltöri Joey                                          (tárgy), Rositát, Ross pedig sehogysem tudja elmesélni fiának a zsidó ünnepnek, a                              (esemény) a történetét, pedig még karácsonyi                           (állat) is próbálkozik. A finishben                                            (név) bepánikol, de végül meg lesz a Geller-Bing esküvő!
8. évad. Az esküvőn kiderül, hogy nem (név), hanem                           (név) vár babát, s hamarosan az is kiderül, ki a gyerek apja: egy                                    (szín) pulcsi buktatja le                       (név). Chandler utólag kap Mónikától egy                                                        (foglalkozás), a hálaadáson pedig kiderül, hogy Ross alapító tagja volt az                                                         (egyesület). Ross-nak új barátnője van,                        (név), akit az esküvőn ismert meg, de kiderül, hogy ő sem az igazi. A Geller szülők 35. házassági évfordulójukat egy varázslatos szigeten,                                                (helység) tartják, ahol ezúttal kivételesen                                            (név) mondja a köszöntőt – nem volt jó ötlet… Az utolsó hetek nehezen telnek                         (név) számára, s ahogy egyre közeledik a szülés ideje, egyre elviselhetetlenebbé válik… Ha nehezen is, de megszületik a kis                              (név),                            (név) pedig véletlenül megkéri                                     (név) kezét.
9. évad. Chandler elvállal egy munkát (helység), ezért a hét nagy részét külön tölti Mónikától -                                        (esemény) végül felmond, mert nem tud a felesége nélkül élni. A kisbabával nem könnyű, a szülők ezért                                          (foglalkozás) alkalmaznak, akit                                     (név) nem igazán kedvel. Phoebe megismeri                     (név), majd a szüleinél nem igazán szerez jó pontot. Phoebe-ről előbb megtudjuk, hogy                                              (állat) tart, majd azt is, hogy korábban, mikor még az utcán élt,                                                          (foglalkozás, inkább „hobbi”) volt. Joey minden évben                                                                   (esemény) tart a tetőn, általában titokban, de most                   (név) kihallgat egy telefonbeszélgetést. Ross megismerkedik egy csinos professzorral,                        (név), de a                                           (helység) konferenciára mégsem úgy mennek, mint egy pár, mert a lány                                   (név) jött össze.
10. évad. Óriási fordulat: Ross (név), Rachel                           (név) jön össze; nem úgy tűnik, mintha                                 (név) jól viselné ezt. Aztán ráadásul le is ég rendesen a szoláriumban, majd a barátnője is ott hagyja. Phoebe és                       (név) összeköltöznek, s ezért ki kell dobnia pár cuccot. Leginkább                                          (név) fáj a szíve, aki a saját műalkotása, de végül odaajándékozza                                          (név). Joey nem bírja elviselni a sok új változást:                     (név) és                                   (név) összeházasodnak,                      (név) és                                   (név) elköltöznek,                                (név) pedig munkát kap                                   (helység). A tíz évadon keresztül szeretett otthontól megválnak ugyan, a történet mégis happy enddel zárul.

Még valamikor az év elején eszembe jutott, hogy milyen jó lenne egy nosztalgikus írás, korábbi, évfordulós futballeseményekről. Az idő szalad, de mi természetesen nem öregszünk, mégis, jelen visszatekintőmben a futball gazdag történetéből felelevenítek egy-egy (vagy inkább két-két) sztorit – öt évente. Olyan sztorikat, amik már nekem is megvannak. 1998 óta követem jobban a labdarúgást, így a következő esztendővel indítok.

25 éve történt… (1999-ben)

Már huszonöt év eltelt minden idők egyik leglegendásabb Bajnokok Ligája döntője óta, ami olyan horrorisztikus forgatókönyvet hozott, amit még Alfred Hitchok is megirigyelt volna. Avagy Manchester United – Bayern München. Mario Basler szabadrúgására mozdulni se nagyon tudott Peter Schmeichel, már a 6. percben vezetett a német kirakatcsapat. Akik aztán a továbbiakban is sokkal veszélyesebben futballoztak, s volt két kapufájuk is. Aztán a 91. és a 93. percben jött két Beckham szöglet, a Bayern pedig romokban hevert: az elsőnél Giggs lecsúszott lövését kotorta be Teddy Sheringham, a másodiknál egy csúsztatott fejesre érkezett a „babaarcú orvgyilkos”, Ole-Gunnar Solksjaer. A cserejátékosok megdicsőülését hozta ez a meccs, de a Bayern München két évvel később, a Valencia ellen megnyert büntetőpárbajt követően végül csak megszerezte a hőn áhított Bajnokok Ligája trófeát. Nem szerettem azt a Bayernt és az ezredforduló német válogatottját, ahol Oliver Kahn, Stefan Effenberg és az idén egyébként már 50 éves Carsten Jancker futballoztak, később, a Miroslav Klose – Philipp Lahm vonallal kezdtem enyhülni és szimpátiával tekinteni a német futball irányába. A Manchester United Sir Alex Fergusonnal triplázott ebben az évben, s bár kicserélt garnitúrával, de még közel másfél évtizedig a csúcson volt – a skót még 3 BL döntőbe jutott, igaz, csak egyet nyert meg, 2008-ban, a Chelsea ellen. Legendás meccset láthattunk 1999. május 26-án, amit a covid alatt, amikor semmi futball nem volt, újra leadott a tv. Jó volt nosztalgiázni akkor is.

A Fergie bébik

Vigaszágon…

A Dunaferr első (és mint kiderült, utolsó…) NB1-es bajnoki címének a szezonja kezdődött 1999-ben: 16 pont előnnyel, mindössze egyetlen vereséggel húzták be az akkor Professzionális Nemzeti Bajnokságnak csúfolt magyar élvonalat – második helyen az MTK, a dobogó harmadik fokán a Vasas végzett. Tököli Attila 22 góllal lett mesterlövész, mögötte a ferencvárosi duó végzett – Horváth Péter 19, Tóth Mihály 18 góllal. Nem volt ez egy rossz csatárpáros, talán vannak, akik visszasírják, hogy akkor még magyar támadósor villogott zöld-fehérben… A közelmúltban lett volna 50 éves Zavadszky Gábor: a tragikusan fiatalon elhunyt középpályás 14 gólt szerzett ebben a szezonban… Kik voltak a húzónevek ebben a csapatban? Rabóczki Balázs volt a kapus. Nem volt ő rossz, később kétszer a válogatottban is pályára lépett. (A kétezres években talán a kapusposzt volt az egyetlen, ahol végig minőségünk volt: Király Gábor, Babos Gábor és Végh Zoltán lefedték a válogatottat, mellettük egy Szűcs Lajosnak, egy Vlaszák Gézának, egy Kövesfalvi Istvánnak, egy Rabóczki Balázsnak esélye sem volt megragadni a válogatottban, pedig mindannyian kiváló hálóőrök voltak.) A védelemben Molnár Zoltán és Salamon Miklós helyi viszonyok között spílernek számítottak posztjukon, mellettük az az Éger László volt még állandó tagja a védelemnek, aki később Debrecenben és Pakson is közönségkedvenccé vált. Zavadszky mellett a középpályán ott volt Lengyel Ferenc, Rósa Henrik és Kiss György, míg a gólokért Tököli mellett Igor Nicsenko felelt. A vezetőedző Egervári Sándor volt, aki később az u20-as válogatottal vb bronzérmes lett, s hosszú éveket töltött a nagy válogatott élén is (egy évvel korábban meg egyébként az MTK-val lett bajnok). Én szerettem ezt a futballcsapatot, kár értük. 2016/17-ben Dunaújvárosban laktam, voltam is Magyar Kupa meccsen a stadionban – silány állapotban a stadion, a csapat pedig többször megszűnt már a bajnoki cím óta… Azért is maradt meg bennem élénken ez a bajnokcsapat, mert ez volt az első teljes futballszezon, amit végigkövettem már! (Az 1998/99-esből tisztán csak a Fradi III. Kerület 7-1-es győzelmére és Szabics Imre mesternégyesére emlékszem…)

Te hogy emlékszel vissza a dunaújvárosi bajnokcsapatra?

BAJNOKCSAPAT!!!

20 éve történt… (2004-ben)

2004. január 25. Bár ne cserélték volna be Fehér Miklóst a Benficába a Guimares elleni portugál rangadón. Gimnazista voltam, sokkolt a hír. Nagyon tehetséges futballista volt, aki a világhírű Portóban nem evett meg túl sok sót, de ahová kölcsönadták, mindenhol kiválóan játszott, meg házi gólkirály volt. Aztán 2002-ben szerződtette a Benfica, ahol idővel egyre többet játszott. A válogatottban 25 meccsen lépett pályára, ezeken 7 gólt szerzett, legemlékezetesebb teljesítményét Litvániában nyújtotta, ahol mesterhármast rúgott. És aztán elérkezett a végzetes nap. A 60. percben állt be ezen a már szinte éjszakába nyúló mérkőzésen, ahol az utolsó percekben gólpasszt adott csapattársának. Nem sokkal később kapott egy sárga lapot, mert nem engedett elvégezni időhúzás céljából egy bedobást, amit egy cinkos félmosoly kíséretében vett tudomásul, majd hátrasimította a haját – aztán összegörnyedt és eldőlt. A találkozó félbeszakadt, Fehér Miklós életét nem tudták megmenteni. 29-es mezszámát visszavonultatta a Benfica, a stadionban egy mellszobor formájában állított emléket neki a portugál klub. Győrben temették el, a város futballakadémiája az ő nevét viseli, és évről évre tornát rendeznek az emlékére. Hiába, mindössze 27 mérkőzése és 7 gólja volt a Benfica színeiben, nagyon szerették a klubnál, népszerű volt a szurkolók körében is. Olyan csapattársai voltak, mint Nuno Gomes és Zlatko Zahovic – edzője pedig az a Jose Antonio Camacho volt, aki korábban spanyol szövetségi kapitányként is dolgozott. Megbecsültségét jelzi, hogy temetésén még Cristiano Ronaldo feltűnéséig minden idők legjobb portugál futballistája, a nagy Eusebio is tiszteletét tette. (Itt kérek elnézést minden Luis Figo rajongótól…) Nem tudhatjuk, milyen lett volna Fehér Miklóssal hosszú távon a magyar válogatott, de óriási űrt hagyott maga mögött a halálával. Hihetetlen, hogy mindez már 20 éve történt… Emlékét örök időkig őrizzük! (Egy évvel később a világklasszis kézilabdázó, Kulcsár Anita hunyt el autóbalesetben, az sem kevésbé volt tragikus…)

Fehér Miklós szobra

Vigaszágon…

Mivel a görögök csodaszámba menő Eb győzelméről nem is olyan régen írtam már (az általam látott 7 Európa-bajnokságot elemeztem és sorrendbe raktam, ha még nem láttad, kötelező olvasmány!), minden idők talán legszürreálisabb BL döntős párosítását választom! Porto – Monaco! Micsoda csemege! Persze, félreértés ne essék, nem érdemtelenül jutott a fináléba ez a két együttes. A Porto egy évvel korábban megnyerte az UEFA kupát, a kispadján az egyik legtehetségesebb edző ült, Jose Mourinho, játékoskerete pedig tele volt olyan klasszisokkal, akik a hazai rendezésű Eb-n a döntőig repítették Portugáliát: Deco, Maniche, Costinha, Ricardo Carvalho… A Monacóban a fiatal Ludovic Giuly és Patrice Evra, valamint a veterán Fernando Morientes voltak a legnagyobb zsugások – bár ők talán kaszinóban űzték kevésbé az ipart... Na meg az a Dado Prso, akinek a lábán nem dado-gott (muhaha…) a labda a Deportivo La Coruna elleni felejthetetlen 8-3-as csoportmeccsen, ahol a horvát center öt gólt szerzett! Apropo, Deportivo! A spanyol csapat egészen az elődöntőig menetelt, ezt sem várta tőlük senki – különösen úgy, hogy a legjobb 8 között 4-1-re kikaptak Milánóban. Aztán a visszavágón 4-0-ra kiütötték a címvédő AC Milant, ahol többek között olyanok játszottak, mint Nesta, Pirlo, Seedorf, Kaká és Sevcsenko… Aztán a hajrára Filippo Inzaghi és Rui Costa is beálltak… Szóval egy nagyon erős Milánt vert el a Depor, akik az elődöntőben is jól tartották magukat: a két meccsen mindössze egyetlen gól született, azt is büntetőből rúgta a Porto. A portugálok legnagyobb hőstettüket már a nyolcaddöntőben elkövették, hiszen azt a Manchester Unitedet söpörték el az útból, ahol Ruud van Nistelrooynak hívták az első számú centert, s ahová a fiatal Cristiano Ronaldo még nem mindig fért be a kezdőcsapatba, mert Ryan Giggs, valamint Paul Scholes is fénykorukat élték… A Monaco a 8 között a Real Madridot, a 4 között a Chelsea-t intézte el. Papíron szerintem ők voltak az esélyesebbek (ha még nem mondtam volna: Didier Deschamps-nak hívták az edzőjüket!), a fináléban azonban momentumuk sem akadt: Jose Mourinho Portója 3-0-ra győzött. Azóta sem nagyon volt számomra ennyire érdektelen BL döntő, a portugál futball szempontjából ugyanakkor ez egyfajta fény volt a sötétségben, ha már a portugál aranygeneráció nem nyert semmit, és még a nyári Eb döntőt is elveszítette…

A SzuperDepor az AC Milant is elintézte...

15 éve történt… (2009-ben)

Hamar elfelejtettük a Honduras elleni nyitófordulós 0-3-as meccset az Egyiptomban zajló u20-as világbajnokságon, mert aztán Dél-Afrikát 4-0-ra, az Egyesült Arab Emírségeket pedig 2-0-ra legyőztük. A nyolcaddöntőben a csehek ellen büntetőkkel, az olaszok elleni negyeddöntőben pedig hosszabbítás után jutott tovább a magyar küldöttség, míg az elődöntőben a későbbi győztes Ghána már megálljt parancsolt, és 3-2-re nyert. Costa Rica ellen a bronzérmet azért megszereztük, Gulácsi Péter három tizenegyest is kivédett a szétlövésben! A kétezres évek nem a magyar futballsikerektől voltak hangosak, ám az évtized végén ez a torna kicsit megmozdította az állóvizet, ráadásul ezen az őszön volt BL csoportkörös a Debrecen is, így volt akkor minek örülni. Viszont bármennyire is szerettük volna, nem indult meg a föld alattunk, s nem lett jobb egy csapásra a magyar foci, nem lett erősebb a válogatottunk sem, és az U20-as csapatból (amit egyébként szintén Egervári Sándor vezetett) a vártnál kevesebben futottak be igazán jelentős karriert. Gulácsi Péter, Németh Krisztián és Koman Vladimir – ők voltak annak a generációnak a legjobb játékosai, és nyugodtan mondjuk ki, a torna sztárjai. Koman Vladimir 5 gólt lőtt és 3 gólpasszt adott a tornán, igazi vezér volt, de az ő karrierje minden magyar számára csalódás, hiába indult bíztatóan, hiszen játszott ő a Sampdoriában, majd Monacóban is. Csak néhány hónapja vonult vissza, de évek óta nem hallottunk róla semmit. (Gyakorlatilag 2016-ban, első diósgyőri korszaka után, mindössze 27 évesen lement a térképről és felült az Ázsia Expresszre…) Neki szerintem mentalitásbeli hiányosságai is voltak. Németh Krisztián csapatválasztásai nem mindig sültek el jól, de őt az Egyesült Államokban és Hollandiában is szerették és megbecsülték, s napjainkban még az MTK-ban rúgja a bőrt, s néha még egészen elképesztő dolgokat látunk tőle – nem mellesleg, a 2016-os Eb keretben benne volt, s pályára is lépett Franciaországban. Egyértelműen Gulácsi Péter vitte a legtöbbre a 2009-es vb hősökből, aki éveken keresztül a Bundesliga egyik legjobb kapusa volt, BL elődöntőben is védett, és két Eb-n is vele kezdődött a nemzeti csapat összeállítása. Hosszú sérülésből felépülve jelenleg is ő a Leipzig első számú kapusa! A két cserekapus egyébként a jelenleg a Lokiban védő Megyeri Balázs és a korábbi székesfehérvári kesztyűs, Kovácsik Ádám voltak. Az egész keretet nem fogom felsorolni, de azért néhány nevet még bepötyögnék. Sokáig úgy tűnt, Korcsmár Zsolt éveken keresztül megoldhatja a belső védő problémákat, de a 2013-as amszterdami 1-8 (ismertebb nevén: „nyócegy”) az ő válogatott pályafutását is aláásta, utána már mindössze két tétmeccsen lépett pályára. (Összesen egyébkét 26-szor húzhatta magára a címeres mezt.) A védelemben ott volt még a paksi Szabó János, valamint a sérülések miatt korán visszavonuló Szekeres Adrián, aki újabban a Spíler TV-n bohóckodik szakértőként dolgozik. A középpályások közül Dudás Ádámnak és Gosztonyi Andrásnak lehetett volna nagyobb pályafutása, Varga Roland pedig hosszú éveket töltött a Fradiban, majd néhány kevésbé sikerült légiósév után a közelmúltban tért haza Paksra. A csatárok közül Futács Márkó gólkirály is volt Horvátországban, de a sérülések az ő karrierjét is tönkretették. Egy utánpótlás tornából messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, ritka, hogy 8-10 játékos a nagyoknál is beválik, de a magyar futballszurkoló annyira ki volt már éhezve a sikerre, hogy nagyon várta, hogy felnőjenek ezek a sihederek. Aztán kiderült, a világot nem váltották meg felnőttszinten, de ettől még erre a 2009-es egyiptomi u20-as vb-re mindig jó szívvel fogunk visszaemlékezni!

Bronzérmesek az u20-as vb-n, 2009-ben: kiket ismersz fel?

Vigaszdíjas…                         

Gyermekkorom óta Real Madrid szurkoló vagyok, és nehéz éveket éltem meg 2006 és 2015 között – ebben az időintervallumban a Barcelona négyszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját és ötször a hazai bajnokságot (míg a Real a BL-t egyszer, a spanyol ligát háromszor). Bár Ronaldinhót nagyra tartottam, álomcsapatomba is beletettem, sosem szurkoltam a katalánoknak, s miután 2008 júniuásában Pep Guardiola leült a Barca kispadjára, hát hogy is fogalmazzak… Volt sírás és fogak csikorgatása a részemről… Pedig vereséggel kezdődött a sikersztori: Numanciában 0-1, aztán a Racing Santander ellen is csak döntetlen. A harmadik játéknaptól viszont nemigen volt kegyelem… 9 pont előnnyel, 105 rúgott góllal, +70-es gólkülönbséggel lett bajnok a Barcelona. Ötször rúgott hat gólt a szezonban a katalán óriás, közte Madridban is, 2009. május 2-án. Életem egyik legfájdalmasabb futballélménye volt, elsírtam magam a meccs után: 6-2-re nyertek Messiék, konkrétan feltörölték a pályát a Real Madriddal. Nem volt egy súlycsoportban a két csapat. Hiába volt már több mint 15 éve ez a meccs, úgy belém égett, mintha csupán néhány hónapja lett volna… Ezután még 4 forduló volt hátra a bajnokságból, s már csak összesen két pontot gyűjtött a Barcelona – ez azért mindennél jobban jelzi, hogy mekkora fölényben tolták végig a szezont… A Király Kupa döntőjében az Athletic Bilbao sem tudott komoly ellenállást tanúsítani, a Barcelona 4-1-re nyert. A Bajnokok Ligája főtáblához selejtezniük kellett, mert az előző szezonban csak harmadikok lettek, 18 ponttal a Real Madrid és 10-zel a Villareal mögött (emiatt kellett távoznia Frank Rijkaardnak, aki 2006-ban egyébként még BL-t nyert), aztán végigmentek az úton és a római BL döntőben két vállra fektették a címvédő Manchester Unitedet is. Egyedül az elődöntőben rezgett a léc, ott viszont nagyon: a Chelsea vezetett, emberelőnybe is került a visszavágón, de Andrés Iniesta a 90+3. percben döntőbe lőtte a Barcelonát. Pep Guardiola első szezonjában összejött a triplázás, ehhez a három trófeához hozzácsapott még hármat, így 6 kupás évet zártak a katalánok – és még csak azt sem mondhattuk, hogy nem érdemelték meg. Guardiola három évig ült a Barcelona kispadján, mindhárom évben bajnok lett (utóbbi két szezon azért sokkal izgalmasabban alakult…), s a harmadik év végén újra megnyerte a Bajnokok Ligáját – micsoda búcsúajándék volt ez tőle és neki… Utána még Luis Enriquével jött össze egy BL cím, azóta sok babér nem termett számukra Európában. Sajnos tényleg nagyszerű Barcelona volt az, a történelem egyik legjobb klubcsapata. Szerintem sokmillió madridi szívről esett le rengeteg kő akkor, amikor Guardiola bejelentette, pihenésre van szüksége. Igaz, azóta se sokat pihen: előbb a Bayern Münchennél volt szintén 3 évet, majd áttette székhelyét Manchesterbe, azóta is a City-nél rontja a levegőt, és nem nagyon hagy nyerni maga mellett senki mást, pedig olyan spílerek sápítoznak, sápítoztak trófea után, mint Erik ten Haag Jürgen Klopp és Mauricio Pochettino  Mikel Arteta…

Micsoda támadósorok...

10 éve történt… (2014-ben)

Az előbb említettem, hogy Real meccsen sírtam. Sírtam egy másikon is! 2014. május 24. 12 év után jutott BL döntőbe a Real Madrid, végigsöpörve minden létező német csapaton (a Schalkénak például kilencet rúgtak, a Dortmundot az odavágón 3-0-ra verték, s Münchenben a hazai szűkös 1-0 után rúgtak egy négyest – hűűű, mekkora meccs volt!), aztán a BL döntőben nagyon nem ment. Iker Casillas elég nagyot hibázott, a városi rivális Atletico Madrid vezetett, én pedig nem bírtam idegekkel. Elérkezett a 93. perc vége. Egészen pontosan 92.48. Szöglethez jutott A Madrid. (Na de melyik, muhaha…) Talán az utolsó esély. Luka Modric beívelte, Sergio Ramos befejelte. Ilyen egyszerű játék a futball. Thibaut Courtois, aki évek óta már a Real Madrid kapujában repked (és nem valami olcsó és igénytelen tudatmódosítótól…), nem védhette ezt a fejest. A hosszabbítással új mérkőzés kezdődött. Az Atletico elfáradt, és érthető módon össze is zuhant. A kezükben volt az óriási bravúr lehetősége. A ráadásban aztán Gareth Bale, Marcelo és tizenegyesből Cristiano Ronaldo is betalált. Már senki nem foglalkozott azzal, hogy ez a meccs sokáig az Atletico Madridnak állt. Ez a finálé egyébként sorsfordító volt a Real történelme szempontjából. Az előző 12 év tele volt keserűséggel, meg csúfos nyolcaddöntős kudarcokkal. Igazából, már 2012-ben és egy évvel később is a csúcs közelébe ért a Real Jose Mourinhóval, de akkor még az elődöntőből nem sikerült továbblépni. Viszont 2014 és 2024 között, tehát az elmúlt 11 évben hatodszor nyert Bajnokok Ligáját idén a Real Madrid. A Tízedik (La Decima) trófea nagyon nehezen jött össze, ehhez képest már a tizenötödik is megvan. A tízedik óta már csak egyedül Luka Modric maradt hírmondónak. Vajon ő a pályán ünnepelheti majd a 16. BL győzelmet is?

Az a bizonyos fejes...

Vigaszágon…

2014-ben Brazília rendezte a futball világbajnokságot, és hát akkora pofonba szaladt bele házigazdaként, amit az sem tud elfeledtetni, hogy idén botrányosan gyengén szerepelnek a vb selejtezőkön. Volt már néhány olyan meccs ebben az összeállításban, amit nehezen felejt, aki látta (lesz is még…), nos, az a brazil – német is ilyen. Már a félidőben 5-0-ra vezettek a németek, a brazilok a meccs legvégén szépítettek csupán – 7-0 után! Ne szépítsük: ez a brazil válogatott tele volt olyan középszerű játékosokkal, aki mondjuk a 2002-es vb győztes keret játékosainak csak a cipőjét súrolhatta volna. Vagy még azt sem. A kapus Julio César és Maicon mondjuk az Inter sztárjai voltak korábban, Marcelo a Real Madridban villogott, Fernandinho pedig már a Manchester City-ben játszott akkor, de vicces belegondolni, hogy a selecaóban ezen a tornán olyanok lehettek kezdőjátékosok, mint Dante, Luis Gustavo, Hulk vagy Bernard. Bezzeg a német válogatott! Tökéletes gépezetként működött, ez a tornagyőzelem már nagyon érett, évek óta készültek rá. A Neuer – Lahm – Hummels – Schweinsteiger – Thomas Müller – Özil – Kroos – Klose tengelyre épülő együttes nagyrésze már a 2010-es vb-n is együtt játszott, s ekkor a csúcsra ért, teljesen megérdemelten! A fináléban Gonzalo Higuain kibabrálhatott volna velük, de az egyébként kiváló csatár a nyomást elég nehezen bírta, s ez még olyan torna volt, amin mindenki Lionel Messit sajnálta. Ő lett a vb legjobb játékosa, ami korántsem volt így, de azért valami díjat kapnia kellett, na… Mondjuk átvenni azt nem nagyon akarta. Ekkor még együtt énekelte vele a világ: „Don’t cry Argentína”, azóta viszont ki ne emlékezne rá… Még Harry Potter láthatatlanná tévő köpenyét is ráadták, hogy méltóképpen, olyan arabosan ünnepelje meg a vb címet… Na de vissza 2014-hez, és a brazíliai mundialhoz. A győztes gólt két csereember hozta össze, a gólpasszt André Schürrle osztotta ki (ő egyébként kétszer is beköszönt a padról beszállva a braziloknak), a tőrdöfést meg Mario Götze adta meg, aki tehetséges fiatalember volt akkor – amikor még nem sejtettük, hogy pályafutásából másra nem is igen fogunk emlékezni. De hát ez őt aligha érdekli: szeretnék én is világbajnoki döntőben győztes gólt rúgni…

Miroslav Klose utolsó világbajnoki gólját a braziloknak lőtte, 16 góljával még vb rekorder!

5 éve történt… (2019-ben)

A covid előtti utolsó nyugodt év. Az esztendő, amikor megszületett az első gyermekem. Az év, amikor Böde Dani eligazolt a Fradiból. Az év, amikor az új Puskás Ferenc Stadion megnyitotta kapuit. Az év, amikor Mikel Arteta lett az Arsenal edzője. És az év, amikor Jürgen Klopp végre BL győztes lett! A Dortmund vezetőedzőjeként 2013-ban házidöntőt veszített a Bayern München ellen, 2018-ban pedig két elképesztő kapushiba miatt maradtak alul a Real Madriddal szemben – pedig játékban akkor, mint ahogy a 2022-es, párizsi döntőben is, felülmúlták a blancókat. Tavasszal hosszabban írtam Jürgen Klopp Liverpooljáról, mely szépen épült, de a csúcseredményekhez kellett egy világklasszis kapus és egy intelligens, megbízható, szuper középhátvéd – ők is megérkeztek, Alisson Becker és Virgil van Dijk személyében. Félelmetesen jó támadósora volt a Poolnak, a középpályájuk is rendben volt – aztán a Barcelona lemosta őket a pályáról az elődöntőben 2019 május elsején. Legalábbis eredmény tekintetében: 3-0-ra nyertek Messiék, bár kiegyenlített volt a játék, de ez egy elég tekintélyes előnynek számított, és semmi jel nem utalt arra, hogy innen még lesz visszaút. Főleg, hogy a visszavágón Szalah és Firmino sem játszhatott! Azt hiszem, hogy a Bayern – United BL döntő, meg a brazil – német vb elődöntő is elbújhat a Liverpool feltámadása mellett – mondjuk a Barcelona szurkolók erre a meccsre lehet, nem emlékeznek szívesen. Vagy nem is emlékeznek, mert üres Sangriás üveggel a kezükben hajtották álomra pici buksijukat. Az egyébként peremember Divock Origi már a 7. percben bevette Ter Stegen kapuját, aztán a második félidőben Wijnaldum gyorsan szerzett kettőt – máris egál volt az állás. „Elég a fegyelmezetlenségből, ezt a párharcot nem bukhatjuk el”, mondhatta Gerard Piqué, aztán valami hihetetlen bagatel gólt kaptak: Trent-Alexander Arnold gyors szögletére senki nem figyelt, Origi meg köszönte szépen, berúgta a negyediket. A Barcelona megsemmisült – mint ellenük oly sokszor a Real Madrid… A történelem kb. megismételte önmagát, mert a katalánok egy évvel korábban is hasonlóképpen estek ki: 4-1-re verték az AS Romát az odavágón, aztán 3-0-ra kikaptak a napfényes Itáliában. A döntő nem került be minden idők leglátványosabb fináléi közé, a Pool könnyedén megverte 2-0-ra a Tottenhamet. Aztán rá két napra édesapa lettem, s még a kórházban, az újszülött alvó fiam mellett el kezdtem olvasni Jürgen Klopp önéletrajzi könyvét…

A boldog BL győztesek... :)

Vigaszágon…

Mint említettem, Böde Dani hazatért Paksra, de távozott egy év után Davide Lanzafame is azon a nyáron az Üllői útról. A két legjobb támadójáról mondott le akkor a Fradi, az élet mégis Sergij Rebrovot igazolta. Ami nem sikerült Thomas Dollal, Rebrovval az első nekifutásra sikerült: nemzetközi kupa csoportkörébe jutott a Fradival. Mi az, hogy első nekifutásra? Hiszen akkor már egy éve ő volt a Fradi edzője. Igen, de elődjét, Thomas Dollt 2018-ban a sikertelen nemzetközi szereplés miatt rúgták ki augusztus utolsó napjaiban, addigra már elszállt a Fradi Európában, így az ukránnak valóban ez volt az első próbálkozása! És nem sokon múlt egyébként, hogy rögtön BL főtábla lett ebből, de az idegenbeli döntetlen után a Dinamo Zagreb még feltörölte a csapattal a Groupama Arenát… Aztán egy litván csapat ellen összejött a nagyon régóta várt csoportkör, az Európa-Ligában! Legutóbb 2004-ben volt csoportkörös a Fradi, amikor olyanok játszottak az együttesben, mint Huszti Szabolcs, Tőzsér Dániel, Rósa Dénes, Lipcsei Péter, Adem Kapic, Marek Penksa vagy az aktuális nemzetközi sztár, Robert Vagner. Ja, és az NB1-et meg Arany Ászok Ligának hívták! Bizony, ilyen is volt… :) Ez is idén 20 éve volt, most jut eszembe. Na mindegy. Térjünk vissza 2019 őszére. Nem ez volt a legsikeresebb főtáblás szereplése a csapatnak, hiszen azóta Csercseszovval és Sztankoviccsal a tavaszt is megélte Európában a csapat, de az első emlékeket az ember nehezen felejti, egy mérkőzésen ráadásul én is ott lehettem a lelátón. A spanyol Espanyol ellen kint és otthon is szereztünk pontot (a hazai 2-2-n voltam ott), a CSZKA Moszkva otthonában Varga Roland góljával nyertünk, és itthon is pontot szereztünk, a BL selejtezőből egyébként éppen általunk kiejtett Ludogorets ellen is összejött Belgrádban a pontszerzés. Kiegyensúlyozott négyes volt ez, 7 ponttal a harmadik helyen végeztünk. Mindössze egyetlen meccset veszítettünk a főtáblán. Egy évvel később ehhez képest is szintet lépett a Ferencváros, hiszen a covid évében BL csoportkörös volt 25 év után a Fradi, s játszhatott a Barcelonával, a Juventusszal és a Dinamo Kijevvel. Felejthetetlen élmény volt! Rebrov 3 év után távozott, azóta sem volt ilyen jó edzője a Fradinak… Hogy öt éve hogy nézett ki az alapcsapat? Dibusz, Lovrencsics/Botka, Dvali, Blazic, Civic/Heister, Haratin, Sigér, Isael, Zubkov, Tokmac, Franck Boli. A nagy részükről azt sem tudjuk, hol játszanak azóta. Kár, hogy a Ferencvárost azóta is ugródeszkának használja mindenki. Kíváncsi vagyok, hogy ez az új Firmino-hasonmás, Matheus Saldanha meddig labdázgat majd zöld-fehérben… Ja, és Rebrov óta az ötödik edzőjét fogyasztja a klub. Három év alatt ez nem különösebben jó arány – fő az állandósság… :)

És ezzel máris a nosztalgia végére értem. Neked milyen focis élmény, esemény jut eszedbe ezekről az esztendőkről? Köszönöm, hogy velem tartottál, számítok Rád legközelebb is!

Isael, Tokmac Nguen és Franck Boli, kulcsfigurák voltak a támadósorban

Sokszor gondolkodom azon, vajon miért szeretem én annyira Keresztfelmagasztalás (szeptember 14.) ünnepét. Amikor ünnepel az Egyház, általában nem böjtöl, ez meg kifejezetten böjti nap. Nem ehetünk bármit, számunkra kedves ételekről is le kell mondanunk. Aztán… Diákkoromban a tanítás már tartott ilyenkor, nem egyszer komoly számonkérések vártak már ránk ez idő tájt. Mennyivel jobb volt a vakáció, mint a 4 nagy japán sziget vagy Mengyelejev Periódusos rendszerének bebiflázása… (Bár előbbi négyet legalább egy életre megtanultam: Hokkaidó, Honsú, Sikoku, Kjúsú.) Ráadásul szívszorító Keresztfelmagasztalás ünnepének Evangéliuma is: Jézus szenvedéstörténetét sosem lehet közömbösen, átélés és szenvedély nélkül hallgatni és olvasni, s ezen a napon János evangéliumából olvassuk a Passió eseményeit… És mégis, fiatal korom óta fontos számomra Keresztfelmagasztalás ünnepe. Azt hiszem, rájöttem a titok nyitjára.

Édesapám annak a templomnak a parókusa Nyíregyháza-Kertvárosban, ami erre az ünnepre van felszentelve. Szent Kereszt felmagasztalása a búcsúünnepe a templomnak, ahol tulajdonképpen felnőttem, és én sokáig otthon tudtam lenni ezen az ünnepen. Gimnáziumi éveimben, majd gyakran kispapként is, sőt, két éve, a templom 25. évfordulóján, papként is belecsöppentem az ünnepbe. Egy pap hivatása leginkább az oltár körül alakul ki. Hallhat elméletben csodaszép dolgokat a papságról, láthat tiszteletreméltó papi életeket, érezhet késztetést az ember, hogy egész életében másokon segítsen – de a papi hivatás anélkül szerintem nem tud elmélyülni, ha valaki nem szeret ministrálni, nem érzi jól magát Isten közelségében, a templomban. Úgy érzem, hivatásom szempontjából fontosak voltak ezek a kertvárosi templombúcsúk. (Ezért is vagyok boldog és hálás, hogy Ábel püspök atya ebben a számomra oly kedves templomban szentelt pappá 2019. február 2-án.)

Ráadásul az egyházi év elején található ez az ünnep, Kisboldogasszony után a második nagy ünnepünk; kispapként mindig ilyenkor volt a szemináriumi évnyitó, a hivatalos tanévkezdés. Bármennyire is szerettük a vakációt, a nyári szünetet, izgatottan csöppentünk vissza a kispapi létbe, a szeminárium falai közé. Ott volt bennünk a buzgóság, a motiváció, az újrakezdés lehetősége, a közösségi együttlét öröme. (Nem beszélve arról, hogy akkor már Mengyelejev helyett Hans Urs von Balthasar vagy Szent Ágoston tanaival foglalkoztunk…) Szent Kereszt felmagasztalásának az ünnepe indította el számunkra az új tanévet. A templombúcsúk és a szemináriumi évkezdések emléke új felismerést adott számomra: ez az ünnep tulajdonképpen a hivatásomat juttatja az eszembe. A hivatásomat, melyben a kereszt helyet kap. Szó szerint is, hiszen ott a kereszt az oltáron. A pap kereszt alakban adja az áldást. Kereszt van a kezében a temetés szertartásán, gyakran meg is csókoljuk a keresztet. De ott a kereszt átvitt értelemben is a pap életében. Amikor a szentgyónáskor az emberek nehéz keresztjeikről beszélnek a papnak, lelki atyának, amit nagyon szeretnének már letenni, őt is bevonják a kereszt hordozásba. Amikor a papi élet nehézségeivel találkozunk (az állandó költözések miatti stressz, a feleségnek új munkahely, a gyerekeknek új óvoda és iskola; az egyre vallástalanabb, lassan már ateista társadalomnak való kiszolgáltatottság, megvetettség, az, hogy „szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig” [1 Kor 4,13]; a papi magány, stb…), bizony, érezzük a kereszt súlyát. A kereszt súlyát, ami a megváltás eszköze, ami a győzelem jele a halál felett, ami az üdvösséget, az életet adja és jelenti mindazoknak, akik hisznek a feltámadásban, azoknak, akik Krisztust akarják követni egész életükben. A megváltás eszközét, a győzelem jelét, az életadó Szent Keresztet kutatta fel Szent Ilona, Nagy Konstantin császár édesanyja, s hogy a valódit, az igazit találta meg, amire Jézust felfeszítették, egy csodálatos gyógyulás jelezte. Ezt, a Szent Kereszt megtalálását (és a Feltámadás templomába való ünnepélyes bevitelét és elhelyezését) ünnepeljük ilyenkor – de Keresztfelmagasztalás ünnepe mégsem csupán erről szól.

A kereszt nem csak a pap életében, hivatásában van jelen. Nem csak a pap érzi a kereszt súlyát. A kereszt mindnyájunk életében ott van. Sőt, a keresztény ember hivatása a kereszt hordozás is! A keresztény szó a „chrisztianos” kifejezésből származik, ami nem mást jelent, mint azt, hogy Krisztus-követő. Krisztust követjük – de nem csak akkor, amikor kedvünk tartja. Krisztust követjük – de nem csak akkor, amikor az érdekeink úgy kívánják. Krisztust követjük – de nem csak akkor, amikor itt a pápa és az első sorban feszítek, meg szelfit készítek vele. Krisztust követjük – de nem csak akkor, amikor minden happy, boldog vagyok, és jól mennek a dolgaim. Sokkal nehezebb akkor megmaradni kereszténynek, a Krisztus követésben, amikor valami nehézség ér. Beteg lesz egy közeli hozzátartozóm, tragédia történik a családban, válságba kerül a házasságom, kirúgnak a munkahelyemről. Ilyenkor próbára van téve a hitem – a keresztény hitem, a kereszténységem. Próbatétel minden ember életében van: betegség, fájdalom, veszteség, nehézség, családi konfliktusok, nézeteltérések, stb. Azt hiszem, napestig tudnánk sorolni, ki milyen kereszteket hordoz. Krisztust követjük a kereszt hordozásban is. Vajon én hogyan reagálok az életemben megjelenő keresztekre?

Nem akarok elmenekülni, se bezárkózni. Nem temetkezem a munkába, nem teszek úgy, mintha nem is létezne, nem dugom homokba a fejem… Mert az ember a kereszt hordozással az Istenkapcsolatát építi. Közelebb kerül a Teremtőhöz általa. Rájön arra, mi a fontos, a lényeges, az értékes. Ugyanakkor megtapasztalja a kiszolgáltatottságát is. Hogy az Isten nélkül nem megy – de Vele minden akadály leküzdhető! Minden kereszt hordozásunk, ha felajánljuk az Istennek, könnyebb lesz! Keresztjeink nem azért vannak, mert az Isten megfeledkezik rólunk. Ellenkezőleg: az Isten a szenvedéssel, a kereszt hordozással engedi, hogy kapcsolódhassunk Hozzá. Az életünkben felvállalt, türelemmel viselt kereszt Krisztus keresztjének egy darabja. Persze, mondani azt mindig könnyű. Talán erre gondol Szent-Gály Kata is, mikor így fogalmaz: „A keresztről könnyű szép szavakat mondani, de akkor szeretni, amikor rajta vagyunk, Krisztus követésének legnehezebb állomása.” Nagyon szeretem a híres klasszicista zeneszerzőtől, Ludwig van Beethoventől származó idézetet. „Az emberi élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei. Felemelnek.” A keresztek felemelik és erősebbé teszik az embert. A lelkét, a testét, a hitét, a türelmét is.
Keresztfelmagasztalás ünnepkörében, meg aztán majd a nagyböjtben, Kereszthódoló vasárnap is kitesszük a keresztet a tetrapod asztalra, hogy emlékeztessen bennünket: „kereszt által lőn az egész világ öröme”. Attól is szép ez az ünnep, mert tudjuk: a kereszt nem csupán egy szörnyű jelkép, a temetőben sem a halált jelképezi, nem az elmúlást, a fájdalmat erősíti, hanem a feltámadást, a szabadulást, a győzelmet hirdeti!

„A te kereszted előtt leborulunk, Uralkodó, és a te szent föltámadásodat dicsőítjük!”

Talán már el is felejtettük, mert kevés nyomot hagyott bennünk, de az olimpia előtt labdarúgó Európa-bajnokságot is rendeztek. Egy ilyen sportos nyarat csak visszatekintővel lehet lezárni: különböző szempontok alapján értékelem és osztályozom az általam látott és figyelemmel követett hét Európa-bajnokságot!

2000

Helyszín: Belgium és Hollandia

Győztes: Franciaország

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK (HOL NÉZTEM?) 10/9

Az Eb jelentős része idején a Balatonon tartózkodtam, egy fonyódligeti táborban, de a döntőt már Diósgyőrben néztük, nagyszüleimnél. Jó volt a Balcsin, baráti társaságban, de ott még nem néztem minden meccset az elejétől a végéig. Kedvenc játékosom Francesco Toldo volt ezen az Eb-n (elsősorban az elődöntőben nyújtott bámulatos alakítása miatt), a következő évben, Rómában, meg is leptem magam egy Toldós mezzel… :)

A DÖBBENET 10/8

Az első Eb, amit néztem, talán ezért is ivódtak be bizonyos képkockák kitörölhetetlenül az emlékeimbe. Emlékszem arra, hogy a belgáknak milyen béna kapusuk volt, Filip de Wilde rendkívül rosszul védett. (Na, nem egy Thibaut Courtois…) Társrendezőként már a csoportkörben kiestek a balga belgák. Az olasz Antonio Conte gólt ollózott a törökök ellen. Hangzatos volt, ezért nagyon tetszett Sergio Concencaio neve. Mesterhármast lőtt Oliver Kahn-nak – az ekkor címvédő, majd két évvel később világbajnoki ezüstöt szerző németek már a csoportkörben csomagolhattak! Toldo vérző orrára is emlékszem a döntőből, na meg Abel Xavier fizimiskájára, ami Hajdú B. Istvánt a Tamás bátya kunyhója című regény egyik szereplőjére emlékeztette… Ja, és hogy a hollandok milyen botrányosan rúgták a büntetőket – de erről majd később…

Abel Xavier és Luis Figo éppen kérdőre vonják a játékvezetőt... Az ekkor befújt tizenegyes a portugálok kiesését eredményezte...

KLASSZI SOK(K) 10/10

Az 1998-as vb volt az első világverseny, a ’99-es finálé az első BL döntő, amit láttam (így utólag belegondolva: fogalmam nincs, mit csináltam életem első 11 évében…), ezután elég hamar a futball szerelmesévé váltam, s bár még ismerkedtem a futballistákkal, rengeteg klasszist ismertem már, de voltak, akik ezen a tornán kerültek a rivaldafénybe. A portugáloknál ott volt Luis Figo és az ifjú Nuno Gomes, a törököknél Al Pacino Hakan Sükür, az angoloknál a rettegett Michael Owen – Alan Shearer csatárpáros, az olaszoknál Filippo Inzaghi és a berobbanásra váró Francesco Totti, a franciáknál Thierry Henry, David Trezeguet, Youri Djorkaeff és természetesen a legnagyobb, Zinedine Zidane, a spanyoloknál Raúl Gonzales, Gaizka Mendieta, Joseba Etxeberria, na meg Pep Guardiola, a szlovéneknél Zlatko Zahovic, a hollandoknál Patrick Kluivert, Marc Overmars, a De Boer testvérek és Van der Saar… Valódi sztárparádé volt a javából!

Frank de Boer rémálmaiban talán még most is feltűnik néha Francesco Toldo, aki kétszer is túljárt az eszén az elődöntőben

MECCSEK, AMIKRE JÓ VISSZAEMLÉKEZNI 10/10

Volt néhány pazar meccs a csoportkörben is! Gólparádét és szenzációs játékot hozott a Portugália – Anglia csörte. 18 perc után 2-0-ra vezettek az angolok Scholes és McManaman góljaival, Figo és Joao Pinto találata már a szünetre újra meccsbe hozta a luzitánokat, akik aztán Nuno Gomes góljával meg is nyerték a meccset. Öt gól, és az egyik szebb volt, mint a másik! A jugoszlávoknak volt két emlékezetes meccse is a csoportkörben. Előbb a Zlatko Zahovic nevével fémjelzett szlovénok ellen jöttek vissza 0-3-ról, néhány perc alatt, és szereztek pontot (mindezt ráadásul Szinisa Mihajlovics kiállítása miatt emberhátrányban tették!!!), majd a spanyolok ellen vezettek háromszor, de a 91. és a 94. percben kapott gólokkal veszítettek. A franciák és a hollandok a csoportkör harmadik fordulójában úgy játszottak egy egészen vállalható meccset egymással, hogy mivel már mindkét csapat továbbjutott, kulcsjátékosok pihenhettek. Ilyenkor a sok lestrapált játékos nem nagyon akar már futballozni, de ez a meccs nem a megúszásról szólt. A franciáknál nem játszott ugyan Barthez, Thuram, Laurant Blanc, Zidane és Henry, Deschamps és Djorkaeff is csak csereként állt be, a hollandoknál Van der Saar, Reiziger és Van Bronckhorst kaptak pihenőt: utóbbiak nyerték a meccset 3-2-re, és így a csoportot is. (Na most játszunk el kicsit a gondolattal: az idei Eb-n el tudtunk volna képzelni ilyen meccset a csoportkör utolsó fordulójában?)

A negyeddöntőkben a hollandok lemészárolták Jugoszláviát, Kluivert három góllal vette ki részét a 6-1-ből. A franciák 2-1-re győzték le a spanyolokat – Raúl az égbe lőtt egy tizenegyest… Az elődöntőben Abel Xavier furcsa kezezéséért kapott büntetőt Franciaország, így lett 2-1 a többre hivatott portugálok ellen. Vannak nézhetetlen 0-0-k, és vannak olyanok, mint az olasz – holland elődöntő volt 2000-ből.  Kezdjük ott, hogy Zambrottát az első félidő derekán kiállították. A hollandok közel 60 percen keresztül emberfórban futballoztak, majd, miután csak két kihagyott büntetőig jutottak (Kluivert a kapufára lőtt, Frank de Boer lövését meg védte Toldo, aki később is főszereplővé vált), volt még 30 percük megnyerni a meccset. Nem jött össze, így jöhetett a nagyon emlékezetes szétlövés. Frank de Boer lövését megint védte Francesco Toldo, Jaap Stam kilőtte a labdát a stadionból és Paul Bosvelt lövését is hárította az a Toldo, aki csak azért védett ezen a tornán, mert Buffon az Eb előtt megsérült. Összesen öt tizenegyest rontott el Hollandia – piszok nagy szerencséje volt ennek az olasz válogatottnak, hogy a döntőbe jutott. Aztán a finálé sem volt kevésbé drámai: az olaszok Marco Delvecchio góljával vezettek, Sylvian Wiltord a 91. percben egyenlített (minden idők talán legjobb olasz hátvédje, Paolo Maldini óriásit hibázott ennél a gólnál, aki így a válogatott karrierjét tornagyőzelem nélkül kellett, hogy befejezze…), majd David Trezeguet a hosszabbítás elején megrúgta az aranygólt, ami véget is vetett az összecsapásnak.

VÉGKIFEJLET 10/5

Nagyon nem szerettem azt a francia válogatottat, amelyik megnyerte az Eb-t, szomorú is voltam a győzelmük miatt. Az olaszok megérdemelték volna a győzelmet, Toldo még az orra vérét is adta érte, de a legjobb focit szerintem a hollandok játszották, akiknek ott lett volna a helyük a fináléban.

Trezeguet döntötte el a trófea sorsát, majd a világból is kirohant boldogságában

ÖSSZESEN: 50/42 PONT

Még Haraszti Ádám sportkommentátor is szerette ezt az Eb-t... :)

2004

Helyszín: Portugália

Győztes: Görögország

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK (HOL NÉZTEM?) 10/7

A torna néhány napját Csehországban töltöttem a Cantemus énekkarral, és a házigazda városban, Olomouc-ban helyi lányok tanították nekünk, hogy kell kiejteni Tomas Rosicky nevét. Én mindig s-nek mondtam, és hallottam korábban, de a csajok nagyon meggyőzően állították, hogy „Roszicsky”. Volt egy igen gyenge, 0-0-s svéd-holland negyeddöntő, aminek a büntetőpárbaját gimis osztálytársaimmal, legjobb barátaimmal néztem a zempléni hegyekben, egy Pányok nevű pici faluban. A legtöbb meccset otthon néztem (a két elődöntőt hittantáborban, Hajdúdorogon), így a döntőt is, kivetítőn.

A DÖBBENET 10/10

Sorra hullottak el a nagyágyúk… Emlékszem, sokat vártam a spanyoloktól, főleg, mert két évvel korábban a vb-n a bírók áldozatai lettek Dél-Korea ellen, egyébként az egyik legjobb focit játszották. De sajnos a Raúl – Morientes csatárduó csődöt mondott, a hispánok, akik a következő két Eb-t megnyerték, 2004-ben tovább sem jutottak a csoportból, pedig a későbbi hősök közül Puyol, Xabi Alonso, Xavi, Casillas, Fernando Torres, Capdevila is ott voltak már a keretben, és rajtuk kívül is olyan spílerek játszottak akkortájt a Vörös Fúriában, mint Valerón, vagy a valenciai duó, Vicente és Rubén Baraja. A spanyoloknak már ekkor is tornagyőzelemre esélyes csapatuk volt… Két évvel később az olaszok vb-t nyertek, de ezen a tornán elég alattomos módon kicsinálták őket: a dánok és a svédek egymás ellen játszottak egy 2-2-es döntetlent, és ez a gólzáporos x az ő továbbjutásukat eredményezte, míg az olaszok hiába verték meg a ráadásban Antonio Cassano góljával Bulgáriát, kiestek. Csak a mihez tartás végett: ez az olasz csapat sem nyeretlen kétévesekből állt, a későbbi világbajnokok közül Buffon, Cannavaro, Del Piero, Totti, Nesta, Pirlo, Gattuso és Zambrotta is hamarabb csomagoltak a kelleténél. Kell a futballba a változatosság, de ez a látványos sportszerűtlenség árnyékot vetett kicsit az egész Eb-re. Nehéz éveket élt át az olasz futball, két évvel korábban a vb-n lettek a spanyolokhoz hasonlóan bírói csalás áldozatai… A 2006-os világbajnoki győzelem a legjobbkor jött nekik… Kiestek a németek is, már a csoportból: még azokat a letteket sem tudták megverni, akik minket megelőzve kvalifikáltak a tornára. Mindössze 1 ponttal, a fű alatt távoztak (mint 4 évvel korábban), pedig olyan játékosaik voltak, mint Oliver Kahn, Michael Ballack, Miroslav Klose, Philipp Lahm, illetve a torna előtt, éppen ellenünk bemutatkozó Lukas Podolski és Bastian Schweinsteiger…

Anglia a végső győzelemre is esélyes volt, ehhez képest már a 8 között búcsúzott David Beckham, Wayne Rooney és Paul Scholes...

KLASSZI SOK(K) 10/9

A győztes görög válogatottat nem kezdem el felsorolni… Akinek kicsit nagyobb volt a neve abból a csapatból, az Angelosz Hariszteasz volt, aki a döntő egyetlen gólját is szerezte. Meg talán a Roma védője Dellasz és a középpályás Karagunisz. De azért ők nem voltak világklasszisok, egyikük se. De azért voltak sztárok és klasszisok bőven az Eb-n! A portugáloknál feltűnt valami Cristiano Ronaldo. Két góllal tette le a névjegyét, de még elsősorban Figo, Maniche, Deco, meg a többiek vitték a hátán ezt a csapatot. Az angoloknál berobbant Wayne Rooney, aki a horvát, svájci meccseken összesen négy gólt rúgott – az egyenes kieséses szakaszban viszont sérülés miatt már nem segíthetett. Az angolok rajta kívül is nagyon erősek voltak, de ezúttal is már ideje korán búcsúztak. A hollandoknál Ruud van NIstelrooy volt a legnagyobb sztár, a cseheknél félelmetes volt a Milan Baros – Jan Koller csatárkettős (előbbi lett a gólkirály 5 góllal), de Petr Cech, Pavel Nedved és Tomás Rosicky is nagy nevek voltak abban a cseh válogatottban (Marek Heinz később a Fradiban is rövid idő alatt közönség kedvenccé vált, ezen a tornán ő is szerzett gólt). Élete formáját futotta a dán John Dahl Tomasson, s ott volt a svédeknél a veterán Henrik Larsson, aki a bolgároknak csukafejesből köszönt be, illetve az a Zlatan Ibrahimovic is túl volt már a szárnybontogatáson, aki meg oxival mattolta Buffont – ez sem volt kevésbé zseniális gól… A franciák még mindig Zinedine Zidane zsenialitására és Henry góljaira építettek, szerencsére nem jutottak sokáig…

A 2004-es Eb legszebb fociját a Pavel Nedved, Milan Baros, Jan Koller nevével fémjelzett csehek játszották - megérdemelték volna a döntőbe jutást!

MECCSEK, AMIKRE JÓ VISSZAEMLÉKEZNI 10/5

És ha már franciák… Az angolok elleni csoportmeccsük nem volt annyira jó, de ebből az összeállításból nem lehet kihagyni. Az angolok Lampard góljával vezettek, majd Beckham büntetőt rúghatott. Kihagyta. Na jó, Barthez kivédte. Zidane a 91. percben belőtt egy szabadrúgást, majd a 94. percben egy tizenegyest is, így nyertek a címvédő gallok. Az angolok aztán Svájcot 3-0-ra, a horvátokat 4-2-re verték, így tükörsimán továbbjutottak (ez utóbbi volt a torna leggólzáporosabb meccse). A hollandok a csehek ellen vívták talán a torna legjobb meccsét. Csoportmeccs volt, a torna talán két legjobb csapata előadásában. A hollandok 2-0-ra vezettek 19 perc után, de a csehek fordítottak, és 3-2-re nyertek! Miután a görögök minden meccsüket minimális futballal nyerték meg, kevés volt a jó meccs a kieséses szakaszban. Az angol – portugál a kivételt jelentette. Csodás gólok, drámai meccs. Owen góljával a 3. perctől vezetett Anglia, egészen a 83. percig, amikor Hélder Postiga egyenlített. A hosszabbításban Rui Costa fordított, de Lampard egyenlített! 2-2 után büntetőpárbaj. Beckham és Rui Costa csúnyán fölé lőtték, majd szemrehányóan a fűre néztek. Ricardo kapus bevágta kollégájának, David Jamesnek, továbblőve a házigazdát.

VÉGKIFEJLET 10/4

A görögök győzelmének nem igazán tudtam örülni. Persze, néha jó, ha a kis csapat nyer, de ha már kis csapat: ezen az Eb-n a csehek sokkal jobban rászolgáltak volna a győzelemre! Lehet sajnálni a hollandokat és a portugálokat, kicsit az angolokat is – szóval a görögöknél voltak azért jobb csapatok. A hollandok azóta is többször közel kerültek a tűzhöz világversenyen, de se a 2010-es vb-n, se négy évvel később nem tudtak nyerni – el vannak átkozva, pedig szinte mindig kiváló csapatuk van. Bár a portugálok 2016-ban megnyerték az Eb-t, szerintem sokkal jobb csapatuk volt 2004-ben, mikor elveszítették a finálét. A közös metszet: Cristiano Ronaldo és Ricardo Carvalho. A kétezres évek portugál csapata lehetett volna az igazi aranygeneráció Figóval, Rui Costával, Joao Pintóval, Nuno Gomes-sel, Vitor Baiával, Decóval, Ricardo Carvalhóval, Pauletával és a fiatal Cristiano Ronaldóval. Hozzájuk képest vicc volt a 2016-os csapat, mégis az ért révbe… Érdekes…

Ekkor Cristiano Ronaldo még csak remélhette, hogy egyszer neki is összejön majd - 12 évet kellett várnia rá, de megérte! :)

ÖSSZESEN: 35 PONT

2008      

Helyszín: Ausztria és Svájc

Győztes: Spanyolország

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK (HOL NÉZTEM?) 10/6

Elsős papnövendék voltam, vizsgaidőszak volt, de azért sok meccset tudtunk nézni. Emlékszem, a holland – orosz negyeddöntőt már kint, a városban nézhettük Nyíregyházán (gondolom, akkor már végeztünk a vizsgákkal), míg a döntőt Kocsis Fülöp atya püspökszentelése előtti este néztük Hajdúdorogon – emlékezetes volt!

A DÖBBENET 10/7

Hogy Luka Modric már azon az Eb-n ott volt. Sőt, Ausztria ellen győztes gólt is szerzett büntetőből! De ez eltörpül a franciák leégése mellett! Jó, Zidane a 2006-os vb után visszavonult, de ez a francia válogatott még így is tele volt világklasszisokkal. A vb és eb győztes generáció tagjai közül Lilian Thuram, Patrick Vieira, Thierry Henry és Nicolas Anelka még mindig ott voltak, s játékra jelentkeztek, a rutint Patrice Evra, Franck Ribéry, William Gallas, Érice Abidal és Willy Sagnol képviselték, s mellettük olyan fiatalok bontogatták a szárnyaikat, mint a 20 éves Benzema és a 21 éves Samir Nasri. Jó, valóban bombaerős csoportba kerültek, de a hollandoktól 4-1-re, az olaszoktól 2-0-ra ettől még nem kellett volna kikapni – mivel a románok ellen csak egy gyenge 0-0-ra futotta az első körben, rosszabb gólkülönbség miatt csoportutolsóként bőgtek le… A portugál, török, cseh hármas már 2008-ban is egy négyesbe került (mint idén, de ki emlékszik már erre…), és szomorú volt látni azokat a cseheket, akik négy éve még lenyűgöztek bennünket, most pedig a csoportban ragadtak.

Már alakult a 2014-es világbajnok német csapat, de Michael Ballack és Jens Lehmann számára ez volt a nagy esély, hogy trófeát nyerjen a Nationalelf mezében

KLASSZI SOK(K) 10/9

Elsőre a holland és a spanyol klasszisok jutnak az eszembe erről a tornáról. A holland támadóhetes láttán csak csettinteni lehet: Robin van Persie, Arjen Robben, Klaas-Jan Huntelaar, Dirk Kuyt, Wesley Sneijder, Ruud van Nistelrooy, Rafael Van der Vaart. Volt honnan és kiből válogatni… Sajnos nem egyszer (nem kétszer...) bennünket, a magyarokat is megszórták... A spanyolok sem panaszkodhattak: először, de nem utoljára nyert nagy tornát az Iker Casillas – Carles Puyol – Sergio Ramos – Xavi – Iniesta – Xabi Alonso – David Silva – Cesc Fabregas – Fernando Torres – David Villa tengely. A fináléba jutó németeknél Michael Ballack, Lukas Podolski, Miroslav Klose, Bastian Schweinsteiger és Philipp Lahm voltak a húzónevek (utóbbi négy hat évvel később világbajnok is lett!), a meglepetéscsapat oroszoknál Roman Pavljucsenko és Andrej Arsavin, míg a szintén elődöntőig menetelő törököknél Hamit Altintop, Arda Turan, Nihat Kahveci és Semih Sentürk voltak az úgynevezett sztárok. Bár nekem Hakan Balta neve tetszett a legjobban… S hogy hol vannak az angol spílerek? Nos, Anglia erre az Eb-re szégyenszemre ki sem jutott…

Ez a holland válogatott sokkal jobb volt annál, mint ami a végeredményen megmutatkozik: Arjen Robben, Wesley Sneijder és Ruud van Nistelrooy vezetésével illett volna minimum a legjobb 4 közé kerülniük...

MECCSEK, AMIKRE JÓ VISSZAEMLÉKEZNI 10/10

Abban a tekintetben volt igazán érdekes ez az Eb, hogy a legjobb meccseket a csoportkör után láttuk! A torna első fázisából a holland – franciát emelném ki (már megint…), de ezt is inkább azért, mert a franciákkal ritkán törlik fel ennyire a padlót – adott esetben pályát… Sokak szívéhez hozzánőtt a török válogatott, akik leginkább a szívüknek köszönhették az elődöntőt, mert Hakan Sükür vagy Hasan Sas kaliberű spílerük nem igazán volt ezen a tornán. Nihat Kahveci viszont ott volt, aki korábban a Real Sociedad futballistájaként vált ismertté (legalábbis én onnan ismertem), s ha már ott volt, nem bólyákat pakolt. A török – cseh meccs a továbbjutásról döntött az utolsó fordulóban. A csehek 2-0-ra vezettek, mégis képesek voltak elveszíteni ezt a sorsdöntő meccset. Arda Turan a 75. percben szépített, Nihat Kahveci a 87. és a 89. percben pedig rúgott egyet – egyet. Drámai végjáték volt – nem az utolsó ilyet láthattuk a félholdasoktól… A negyeddöntőben a horvátok ellen nem volt egy látványos meccs, 0-0, a hosszabbításban sem történt sokáig semmi, pörgött az óra a büntetők felé. Aztán a 119. percben, szinte a semmiből, a korábbi remek kapus, Rüstü Recber hatalmas hibáját kihasználva Ivan Klasnic, Modric tökéletes beadásából betalált. (Érdekesség, hogy Rüstü csak azért védett ezen a meccsen, mert Volkan Demiralt kiállították a csehek ellen…). Igen ám, de volt erre válasza a törököknek a 122. percben – Semih Sentürk nem akármilyen bombagóllal egalizált! Szóval végül mégiscsak büntetőpárbaj döntött, de nem egy felejthető 0-0 után. Ez egy káprázatos drámai végjáték volt! A maga tizenegyesét aztán Modric és Ivan Rakitic is kihagyta: a kaput sem találták el, lazán mellégurítottak… Akkor még ők bírták kevésbé a nyomást – azóta mennyi büntetőpárbajt megnyertek a horvátok, gondoljunk csak a 2018-as és a 2022-es vb-re…

Megdöbbentő volt a holland – orosz meccs is. Az addig szemkápráztató futballiskolát bemutató, az olasz és a francia válogatottat a pályáról lemosó, egyébként Marco van Basten vezette narancsmezesek hiába egyenlítettek a hajrá perceiben Nistelrooy góljával, az oroszok rúgtak kettőt a hosszabbításban. A hollandoknak megint nem sikerült… Jó kis meccset játszott egymással a 8 között Portugália és Németország is. Igaz, a németek három góljából kettőnél nagyot hibázott Ricardo kapus. De az 5 gól, az mégiscsak 5 gól. Ennyit láttunk a németek elődöntőjében is, ráadásul ugyanezzel a felosztással. Igaz, izgalmasabb forgatókönyvvel: a törökök vezettek, a németek fordítottak, a törökök a 86. percben egyenlítettek, de még mielőtt elhitték volna a hosszabbítás tényét, Philipp Lahm a döntőbe lőtte a Nationalelfet. Nagyon jó meccseket láttunk az egyenes kieséses szakaszban!

VÉGKIFEJLET 10/9

Tudtam volna örülni a németek győzelmének is, de inkább a spanyoloknak szurkoltam. Sajnálom, hogy Raúl nem került be a keretbe, ő megérdemelte volna, hogy Spanyolország egyik nagy diadalának a részese legyen – annyit hozzá tudott volna tenni a hispánok sikeréhez, mint Daniel Güiza vagy éppen Rubén de la Red, akik Eb győztesek ugyan, mindketten gólt is lőttek a tornán, de a kutya nem emlékszik rájuk… Az Eb előtt megtippeltem a torna forgatókönyvét, és spanyol – német finálét vizionáltam, spanyol győzelemmel. Bejött a tippem, a spanyolok abszolút mértékben rászolgáltak a győzelemre. David Villa lett a torna mesterlövésze 5 góllal, a finálét egyik kedvenc csatárom, Fernando Torres döntötte el, Iker Casillas pedig a legmelegebb pillanatokban állt a sereg élére: két tizenegyest is megfogott az olaszok (0-0) elleni büntetőpárbajban. Maximális pontot azért nem kap a végkifejlet, mert egy gólzáporos 3-2 helyett csak 1-0-t kaptunk, és mert Raúlt kihagyta Luis Aragonés a válogatott keretből.

Ami a Raúl - Morientes duónak nem sikerült, Fernando Torresnek és David Villának igen: tökéletesen működött együtt ez a csatátpáros!

ÖSSZESEN: 41 PONT

2012

Helyszín: Ukrajna és Lengyelország

Győztes: Spanyolország

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK (HOL NÉZTEM?) 10/9

Egy részét a budapesti Központi Szemináriumban néztük a tornának, vagy a fővárosban valahol kivetítőn, hiszen még javában vizsgaidőszak volt. Néhány nagy meccsre emlékszem, hogy Nyíregyházán, a belvárosban óriás kivetítőn néztük. S mivel július elején Rómában volt a Hajdúdorogi Egyházmegye centenáriumának az ünnepe, a finálét útközben, Padovában néztük, olaszok között, akiknek nem annyira volt őszinte a mosolya, hiszen a döntőben 4-0-ra kikaptak…

A DÖBBENET 10/8

Kassai Viktor és játékvezetői csapata hatalmasat hibázott az angol – ukrán meccsen. John Terry a gólvonalon túlról piszkált ki egy labdát, de ezt a magyar bírók nem vették észre. Még nem olvastam Kassai önéletrajzi könyvét, de kíváncsi leszek, hogyan vélekedik erről az esetről… Mindenesetre kár őt ezért bántani: ha mással nem is, ő ezzel járult hozzá a VAR bevezetéséhez… Futballcsapatként a legnagyobb megdöbbenést Hollandia okozta. Négy évvel korábban a legszebb focit játszották az Eb-n, két évvel korábban meg vb döntőt vívtak és veszítettek a spanyolokkal szemben… Két évvel később meg egyébként világbajnoki bronzot szereztek Brazíliában. De hogy 2012-ben mit csináltak… Mondjuk a hollandokkal ritkán kegyes a sorsolás: a 2004-es és a 2008-as Eb-n sem kerültek könnyű négyesbe, ezúttal pedig Németország, Portugália és Dánia várt rájuk. Csoportutolsóként, nulla ponttal kullogtak haza. Döbbenettel ér fel a döntő sima végkimenetele is, nem volt benne a levegőben a négygólos differencia.

Ennyin múlik egy játékvezetői pályafutás...

KLASSZI SOK(K) 10/7

A franciáknál ott volt Ribéry és Benzema, de egyiküknek sem ment igazán. Sokat elmond a francia csapatról, hogy kulcsember lehetett Samir Nasri, Hatem ben Arfa, Jérémy Menez és Yohan Cabaye – középszerű játékosok alkották ezt a középszerű francia keretet. Az ukránoknál ott volt a veterán Sevcsenko, a svédeknél Ibrahimovics, de az angol, francia kettős mellett egyikük válogatottjának sem lehettek vérmes reményei a továbbjutást illetően. A portugáloknál Cristiano Ronaldo hírnevéhez méltóan futballozott, rúgott három gólt, igaz, a spanyolok ellen büntetőt már nem rúghatott – addigra a többiek már elintézték a repjegyet haza… Cristiano Ronaldo mellett Raul Meireles és Joao Moutinho neve jut elsőként eszembe abból a portugál csapatból. Na meg azé a Miguel Velosóé, akit a kisebbik húgom a 2012-es Eb legsármosabb futballistájának választott… :) Az elődöntőben búcsúzó németeknél Mario Gomezt kell kiemelni, három gólt szerzett – két évvel később viszont már nem volt ott a vb keretben. Ellentétben Sami Khedirával, Mesut Özillel, Thomas Müllerrel vagy éppen Manuel Neuerrel – alakult a világbajnok… Az olaszok egyik legjobbja Gianluigi Buffon volt, aki az elődöntőig mindössze egyetlen gólt kapott, ám a fináléban rendesen kitömték a hálóját. Andrea Pirlo 33 évesen volt a középpálya motorja, rajta nem fogott az idő. Mario Balotelli 21 éves volt, ő döntötte el az elődöntőt a németek ellen – ekkor még azt hihettük, ő lesz az olaszok új csatár csillaga. Tévedni emberi dolog… A címet védő spanyolok a korábbi klasszisokra épültek, de a 23 éves Jordi Alba ekkor robbant be, számomra David Silva volt a torna egyik felfedezettje (pedig már korántsem volt ekkor siheder), s kulcsszerep várt Cesc Fabregasra is, aki hamis kilencesként játszott. Ő a 2008-as Eb győztes, majd a vb győztes keretben is ott volt, de ekkor bízták rá a legfontosabb feladatokat.
Ez a Mario nem lett varázsló: Balotelli az elődöntőben duplázott a németek ellen, de a fináléban már nem ért semmit ez a kockahas... 

MECCSEK, AMIKRE JÓ VISSZAEMLÉKEZNI 10/5

Volt egy portugál – dán csoportmeccs, amin kint volt egy unokatestvérem is. Ukrajna volt az egyik házigazda, tehát nem volt annyira messze a meccs, meg tudta oldani az utazást, jól tette. Ráadásul nem is volt rossz meccs! A portugálok kettővel mentek, de a dán Niclas Bendtner egyenlített, Varela a 87. percben nyerte meg a meccset 3-2-re Portugáliának! Az angol – svéd csoportmeccs is ugyanezzel az eredménnyel ért véget. Vezettek az angolok, fordítottak a svédek, nyertek az angolok – izgalmas meccs volt, amin három olyan játékos szerzett gólt az angoloknál, ami bizonyítja, ennek a tornának miért nem voltak ők az esélyesei: Andy Carroll, Danny Wellbeck és Theo Walcott…

A német – görög negyeddöntő a hat gól miatt került fel elsősorban a listára, meg azért, mert ezen a tornán annyi volt a jó meccs, mint Dagobert bácsi adakozó szándéka. És még Sami Khedira is gólt lőtt… Ezen a meccsen az a Marco Reus is feliratkozott a góllövők közé, akinél pechesebb labdarúgó aligha született erre a golyóbisra. Állandó sérülései egy világbajnoki címmel tették minimum szegényebbé, de jó eséllyel más olyan világversenyeken is szerepelt volna, ahol érem esélyekkel léphetett volna pályára a németekkel. A spanyol – olasz döntő (amin megismétlődött az első csoportkörös párosítás) elég egyoldalú volt, és éppen ezért kerül be az emlékezetes meccsek sorába: az olaszokat ritkán verik bucira, a spanyolok meg ritkán gáláztak ezen a tornán. Iker Casillas mindössze egyetlen gólt kapott az egész Eb-n, még az olaszok ellen a nyitó meccsükön (1-1), de az egyenes kieséses szakaszban ők is lehoztak két meccset akciógól nélkül (a franciákat két tizenegyessel verték, a portugálokat pedig 0-0 után büntetőkkel). Ezek után minimum meglepő volt a 4-0-s eredmény. David Silva és Jordi Alba az első félidőben megnyugtató előnyhöz juttatták Vicente del Bosque legénységét, Fernando Torres és Juan Mata pedig a hajrában tették fölényessé a győzelmet.

 VÉGKIFEJLET 10/8

Fernando Torres úgy lett gólkirály 3 góllal és 1 gólpasszal, hogy mindössze 189 percet játszott – többen végeztek három góllal, de végül a legkevesebb játékidő döntött. (Ezt a mérlegelést szüntették meg idén és lett hat gólkirály…) A fináléban negyedórát kapott, ez elég volt egy gólhoz és az assziszthoz. Az olaszoknál én szívesebben láttam volna a németeket vagy a portugálokat a döntőben – előbbiek végül két évvel később a vb-n, utóbbiak 4 év múlva az Eb-n értek a csúcsra. A spanyolok pedig hat évig ültek ott – a korszak legjobb válogatottja volt az övék, nem férhet kétség ahhoz, hogy megérdemelték ezt a tornagyőzelmet is.

A korszak legjobb nemzeti válogatottja

ÖSSZESEN: 37 PONT

2016      

Helyszín: Franciaország

Győztes: Portugália

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK (HOL NÉZTEM?) 10/10

44 év után az első Eb, amin ott volt a magyar válogatott is. Végre egy torna, ahol a mieinknek szurkolhattunk! Hű, de vártam! Nagyon be voltam pörögve. A norvégok elleni pótselejtezőn ott voltam, életem egyik legnagyobb futballélménye volt. Azt nem tudom, miért nem próbáltam meg ki sem jutni Franciaországba, de hazai földön is jó volt átélni a meccseket. Az osztrákok elleni győzelmünket, majd a portugálok elleni 3-3-at is Debrecenben, az érsekség udvarán néztem, nagyon jó társaságban, legjobb barátaimmal, meg a kis húgommal, sosem fogom elfelejteni! A két meccs között játszottunk Izlanddal, ezt a meccset Budapesten, a Szabadság téren néztem, s együtt tomboltam több ezer emberrel, mikor egy öngóllal kiegyenlítettünk. Még az MTV híradójába is bekerültünk a húgaimmal, látszódunk egy pillanatra. De nagy élmény volt mindezt átélni! Tényleg emberek másztak a villamosokra, ez nem kamu! A belgák elleni nyolcaddöntőt Nyírpazonyban néztem unokatestvéreméknél, baráti, családi körben. Volt néhány meccs, amit a hajdúdorogi Görögtűz táborban csíptem el, a torna nagy részét Debrecenben, vagy a „legénylakásomban”, vagy az érsekségen néztem, így a döntőt is.

A DÖBBENET 10/7

A portugálok lassú kezdése, hogy mindössze 3 döntetlenre futotta a csoportunkban, és kvázi könyörögtek a magyaroknak, hogy ne rúgjanak már még egyet, mert negyedjére nem biztos, hogy ki tudnak egyenlíteni… Az angoloknál a pályája zenitjén már túl lévő Wayne Rooney és a fiatal Harry Kane kivételével kevés volt az egyéniség, de így is igen megdöbbentő volt, hogy egy nappal a magyar válogatott után az angol is kiesett, ráadásul Izland ellen. (A tanulságot biztos leszűrték: Eric Dier, Dele Alli és Adam Lallana kevés az Eb győzelemhez…) A belgák korai kiesése is idevehető: sokan már ekkor titkos esélyesként tekintettek Éden Hazardékra…

KLASSZI SOK(K) 10/6

Csak hogy kicsit hazabeszéljek, két honfitársunkkal kezdem. Az Eb sztárja volt viccen kívül Király Gábor, aki nem csak mackófelsőjével tűnt ki, és azzal, hogy ő lett az Eb korelnöke. Ezek mellett még jól is védett, a belgák ellen a torna egyik legnagyobb bravúrját mutatta be. Gera Zoltán szenzációs gólt lőtt a portugáloknak, ha valaki, ő nagyon megérdemelte, hogy pályára léphessen egy Európa-bajnokságon. A házigazda franciáknál az Antoine Griezmann, Oliver Giroud, Dimitrij Payet hármas 12 gólt szerzett – Griezmann hat góllal gólkirály is lett. Mellettük Paul Pogba futballozott még kiemelkedően. A portugáloknál Cristiano Ronaldo és Nani lopták el a show-t, és akkor még Renato Sanchezről is azt hittük, hogy lesz valaki. A belga aranygenerációtól sokkal többet lehetett várni (különösen Romelu Lukaku, Eden Hazard és Kevin de Bruyne kapcsán gondolhattuk, hogy ez az ő tornájuk lehet…), de megállították őket a walesi bárdok, élükön Gareth Bale-lel, Aaron Ramsey-val és azzal a Hal-Robson Kanuval, aki éppen a belgákat sokkolta egy pazar góllal a negyeddöntőben.

Ők a mi Európa-bajnokaink!

MECCSEK, AMIKRE JÓ VISSZAEMLÉKEZNI 10/7

Azt túlzás lenne állítani, hogy ez az Eb hemzsegett volna a jobbnál jobb meccsektől. Magyar szurkolóként a mieink meccseire mindig jó lesz visszaemlékezni, de ha nem magyar állampolgárnak születek, akkor sem mondhattam volna mást, mint hogy az Eb legjobb és legváltozatosabb meccse a magyar – portugál volt. Háromszor vezettünk, s volt labdánk a negyedikhez is, de Elek Ákos a kapufát találta el. Cristiano Ronaldo hisztirohamát és „táncát” sosem fogjuk elfelejteni! Emlékszem a német – ukrán meccsre, ami csak a hajrában dőlt el, egyébként itt is, ott is voltak helyzetek, az Eb jobb meccsei közé tartozott. Végül a németek nyertek 2-0-ra. A csoportkörben volt egy horvát – spanyol, amin vezettek a spanyolok egy gyors Moráta góllal, de a horvátok fordítottak, és 2-1-re nyertek – Perisic a 87. percben szerezte a győztes gólt. Egész jó meccset hozott a walesiek belgák elleni negyeddöntője, amin hátrányból tudtak fordítani, és gyönyörű gólokkal nyertek 3-1-re. A német – olasz negyeddöntő 1 – 1 – es döntetlennel ért véget. A büntetőpárbajban a németek közül hárman, az olaszok közül négyen hibáztak. Kihagyta többek között Özil, aki a meccsen egyébként a németek gólját rúgta, de kihagyta például Thomas Müller, Schweinsteiger, a másik oldalról meg az a Bonucci, aki a meccsen tizenegyesből egyenlített. Zaza toporgásáról és kihagyott büntetőjéről mémek készültek. A maratoni 11-es párbaj végén 9 kör után, 6-5-re nyertek a németek. A francia – izlandi negyeddöntő első félidejében a házigazdák lefutballozták a torna meglepetéscsapatát, Giroud, Griezmann, Pogba és Payet góljaival 4-0-ra vezettek. Bár igazán szoros nem lett a meccs, a 2-5 ellenére nincs szégyenkeznivalója az izlandi futballistáknak, első Eb-jükön máris a 8 közé jutottak, egy komoly skalpot (Angliát) ráadásul le is vadászták.

VÉGKIFEJLET 10/8

Nem gondoltam arra, hogy ezt a francia válogatottat meg lehet fogni, ráadásul még a portugálok legnagyobb sztárját, Cristiano Ronaldót is le kellett sérülés miatt cserélni… Nem volt egy jó meccs, ami a hosszabbítás második félidejében dőlt el. Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha tizenegyeseket rúgnak a srácok, a francia közönség lehet, belehajszolta volna övéit a győzelembe, én mindenesetre örülök a portugálok diadalának, meg annak, hogy Ronaldo nyert valami komoly díjat a portugál csapattal. Bár továbbra is tartom, hogy 2004-ben jobb volt a portugál válogatott… Sőt, meg merem kockáztatni: játékoskeret alapján az idei is!

Na, csak összejött...

ÖSSZESEN: 38 PONT

2020 (2021-ben rendezték)

Helyszín: Európa különböző városaiban rendezték

Győztes: Olaszország              

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK (HOL NÉZTEM?) 10/10

Két meccsen is ott voltam a Puskás Ferenc Stadionban. A magyar – portugál meccsen egy másodpercre felrobbant a stadion Schön Szabolcs góljánál. Sajnos les miatt elvették azt a találatot, aztán a hajrában szétestünk, és 3-0-ra kikaptunk. Óriási élmény volt a portugál – francia is élőben, de főleg azért, mert hiába labdázgatott szemünk láttára Cristiano Ronaldo és Kylian Mbappé, mindenki a magyar – németet próbálta nézni telefonról. Volt jegyem a holland – cseh nyolcaddöntőre is, de azokat elajándékoztam. De hogy mi tette igazán különlegessé az Eb-t, és miért kap 10 pontot a személyes élmények bekezdés? Hármas ikreink születésére készültünk, igaz, azt nem gondoltam, hogy a torna alatt meg is fognak születni, hiszen októberre vártuk őket. Végül az angol – dán elődöntő másnapján születtek – az az Európa-bajnokság számomra ezért is emlékezetes marad. És persze a magyarok szereplése miatt is: a halálcsoportban majdnem mi lettünk a hóhérok…

A portugál - francián húgommal és legjobb barátommal

A DÖBBENET 10/7

Christian Eriksen szív leállása. Aki látta, sosem felejti el azokat a drámai perceket. Inkább órákat… A hollandok kiesése meglepetés volt a csehek ellen. A legmegdöbbentőbb a franciák búcsúja volt Svájc ellen, már a 16 között. Nehogy kifelejtsem: a magyarok mindhárom ellenfelükkel pariban voltak! Volt olyan Eb, amin meghökkentőbb, sokkolóbb kiesések, döbbenetek történtek, ezért nem adok kiemelkedően magas pontszámot.

Szívszorító pillanatok a dán - finn meccsen: Eriksen 3 évvel az infarktusa után gólt lőtt az idei Eb-n!

KLASSZI SOK(K) 10/6

Cristiano Ronaldo 37 évesen játszotta legeredményesebb Eb-jét, legalábbis gólszerzés terén: 5 gólt szerzett, igaz, abból hármat tizenegyesből. A cseh Patrick Schick is 5 góllal zárt, de mivel nem adott gólpasszt CR7-tel ellentétben, hivatalosan nem lett gólkirály. (Ellenben a skótoknak rúgott egy gólt félpályáról…) Az elődöntőig jutó dánok voltak a torna üde színfoltjai, különösen Kasper Dolberg, Joakim Maehle és Pierre-Emile Hojbjerg dicsérhetők, utóbbi a torna hivatalos álomcsapatába is bekerült. És természetesen emeljük ki Simon Kjaert, aki csapatkapitányként tett emberfelettit Christian Eriksenért. Lélekemelő volt. Az olaszok győzelme csapatmunka volt, de a torna legjobbjának is megválasztott Gianluigi Donnarumma kapus, az év végi Aranylabda szavazáson dobogón végző Jorginho, valamint Federico Chiesa, Manuel Locatelli és Leonardo Spinazzola még így is kiemelhetők. A spanyolok játéka idén ért be, de a kulcsjátékosok már három éve is együtt voltak: Pedri, Olmo és Moráta az elődöntőig jutó spanyoloknál voltak kulcsfigurák. Az angol csatárduó, Harry Kane és Raheem Sterling összesen 7 gólt szerzett, Luke Shaw meg összesen 3 gólpasszt adott, a fináléban ő maga rúgta az angolok gólját. A belgáknál Romelu Lukaku 4 gólt lőtt, Kevin de Bruyne két gólpasszt adott, a hollandoknál Georginio Wijnaldum és Memphis Depay voltak a kulcsjátékosok. Nem is okoztak csalódást. A francia támadók közül viszont a korábbi kegyvesztett, Karim Benzema nyújtott egyedül értékelhetőt – az ő zsenialitása és 4 gólja azonban kevés volt.

MECCSEK, AMIKRE JÓ VISSZAEMLÉKEZNI 10/10

Holland – ukrán 3-2. Hét perc alatt két gólos előny, aztán öt perc alatt egyenlítettek az ukránok. A 85. percben Denzel Dumfries gólja döntött. Svéd – lengyel: 3-2. Lewandowski kétgólos hátrányt egyenlített ki a második félidőben, mindhiába, mert a 94. percben mégiscsak elveszítették a meccset, ami a továbbjutásukba került. Portugál – német. Cristiano Ronaldo gyönyörű kontra végén szerezte meg a vezetést, de erre a gólra néggyel válaszoltak a németek (két öngól is volt a 4 között), majd Diogo Jota szépített. Változatos meccs volt az egy időben zajló francia – portugál és német – magyar meccs is. Mindkét meccs 2-2-vel ért véget. Mondjuk a francia – portugál 4 góljából három büntetőből született, míg egy párhuzamos univerzumban a németek néhány percig kiesésre álltak ellenünk, s húzták az időt az utolsó percekben. Ennél nagyobb elismerés nem kell a magyar válogatottnak.

Egy jóindulattal is közepes olasz – osztrák nyolcaddöntőn a 0-0-s meccs hosszabbításában indultak be a csapatok. Chiesa a 95. percben szerzett vezetést, Pessina a 105. percben talált be, Kalajdzic a 114. percben szépített. Ritka 3 gól az extra time-ban. Hatalmas meccset hozott a holland – spanyol nyolcaddöntő. Elképesztő komikus öngólt rúgott Pedri, kb félpályáról, erre hárommal válaszoltak a spanyolok, de Orsic a 85. percben szépített, Pasalic pedig a 92. minutumban kiegyenlített. A hosszabbításban aztán Moráta és Oyarzabal gólja döntött – de tudtunk volna örülni egy ilyen gólzáporos és izgalmas meccsnek idén is… Ugyanezen a napon játszották a francia – svájci meccset, ami hatalmas meglepetéssel ért véget. Seferovic korán vezetéshez juttatta Svájcot, de a francia Ludas Matyik háromszor verték ezt vissza: aztán mégis kaptak egy gólt a 81. és a 90. percben. 3-3 után a büntetők döntöttek: Kylian Mbappé lövését kivédte Yann Sommer, kiestek a franciák! (Ekkor a svájciak egyszer sem hibáztak, de a következő körben a spanyolok ellen három büntetőt is kihagytak…)

VÉGKIFEJLET 10/7

Többek között egy unokatestvérem olasz férje és gyermekei is ott voltak a társaságban, ahol néztem a döntőt, négy napja négy gyermekes édesapaként, még azért tele feszültséggel és izgalommal, s őszintén tudtam örülni az olaszok sikerének. Kicsit sajnáltam az angolokat, főleg azért, mert a fiataljaik, akiket kb. ezért cserélt be Southgate, sorra hagyták ki a büntetőket: Rashford, Sancho és Saka is hibázott.

Gianluigi Donnarumma, a hős

ÖSSZESEN: 40 PONT

2024

Helyszín: Németország

Győztes: Spanyolország

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK (HOL NÉZTEM?) 10/6

Friss az élmény: leginkább szüleimnél, Nyíregyházán, vagy otthon, Rozsályban követtem az Eb-t. A magyarok első és harmadik meccsét egy református lelkész barátommal és a fiával néztük, míg a németek elleni meccs második félidejére Teodor fiammal bementem Nyíregyházán a belvárosba a görögkatolikus egyházközséghez, ahol kivetítős élményben volt részünk. Teó kérdése: „Miért kell ilyen hangosan szurkolni?”

A német meccs előtt még mosolyogtunk...

A DÖBBENET 10/8

Az angolok színtelen – szagtalan, semmilyen játékkal történő döntőbe jutása. Az, hogy a franciák az elődöntőben, tehát a hatodik (!!!) meccsükön szerezték az első akciógóljukat – és még így is majdnem bejutottak a fináléba… A vártnál jóval gyengébbek voltak a belgák is.

KLASSZI SO(K) 10/7

A tornán a legtöbb sztár kifacsartan, tudása alatt futballozott. Sokat vártunk Mbappétól, Bellinghamtől, Fodentől, Harry Kane-től, de Bruynétől, talán még Cristiano Ronaldótól is. Tőlük kevesebbet kaptunk. A spanyolok viszont csillogtak, élükön Lamine Yamal-lal, Nico Williams-szel, Rodrival és Dani Olmóval. Az angolok közül talán Saka és a csereként beállva az elődöntőben győztes gólpasszt adó, a fináléban pedig szintén a padról beszállva egyenlítő Col Palmer emelhető ki. (Ő talán több játékpercet érdemelt volna.) A németek közül nagyot játszott Jamal Musiala, Florian Wirtz és a tornára reaktivált, majd az Eb búcsú után a labdarúgástól visszavonuló Toni Kroos. A hollandoknál Cody Gakpo volt a legnagyobb csillag. A grúzoknál a Napoli üdvöskéje, Hvicsa Kvarachelia és a kapus, Giorgi Mamardasvili talán többet is adott, mint amit vártunk tőlük. Összességében kevés volt a kiemelkedő egyéni teljesítmény.

MECCSEK, AMIKRE JÓ VISSZAEMLÉKEZNI 10/6

A nyitómeccsen a németek elkalapálták rendesen a sok hibával játszó, a második félidőt végig emberhátrányban is töltő skótokat: az 5-1 után azt hittem, itt még jó és gólzáporos meccseket is láthatunk majd… Ehhez képest a csoportkörben volt még egy 3-2-es osztrák – holland, és ezzel nagyjából véget is ért a jó meccsek sora. (Bár nem nyertek semmit, a hollandoknak majdnem minden Eb-n volt legalább egy emlékezetes meccsük…) Nézni egyedül a spanyolokat volt végig jó. Ők a csoportkörben is jó meccseket játszottak. A horvátokat 3-0-ra megverték, de ezen a meccsen déli szomszédainknak is voltak momentumaik. Az olasz meccsen rengeteg helyzetük volt, csoda, hogy csak egy öngóllal nyertek. A 16 között a grúzok ellen szintén erődemonstrációt tartottak (jóval nagyobb volt a különbség 4-1-nél…), a németek elleni negyeddöntő a torna egyik legjobb meccse volt (ennek a két csapatnak a döntőben kellett volna találkoznia egymással…), és szerencsére a finálé is vállalható volt – különösen a második félidő. Bár nem volt különösebben jó meccs, a magyar – skót találkozót muszáj megemlíteni, már csak a drámai hajrá miatt is: Csoboth Kevin győztes góljánál együtt ugrott talpra egy ország, hogy aztán a továbbjutást illetően mindhiába reménykedjen három napon keresztül…

VÉGKIFEJLET 10/10

Az egész Eb felejthető volt, de legalább a futball győzött. A spanyolok győzelme teljesen megérdemelt, mert ők a kritikus pillanatokban is győzni akartak. A németeket a 119. percben sokkolták, míg az angolok ellen nem akarták hosszabbításig vinni. Lett volna olyan válogatott a tornán, ami a büntetőkig megpróbálja inkább kihúzni, a spanyol nem ilyen volt, meg akarta nyerni még időben a meccseit, és ez a hozzáállás kifizetődött…

A futball győzött - megérdemelték a spanyolok!

ÖSSZESEN: 50/37

A VÉGEREDMÉNY

A győztes, tehát a legjobb, általam már követett Európa-bajnokság: a 2000-es, belga – holland rendezésű torna, tehát a legelső, amit már néztem, 42 pontot kapott. Nüanszokkal maradt le a 2008-as, a svájci – osztrák rendezésű Eb, amin sok volt a jó meccs, és a végkifejlete is tetszett, ez húzta fel a második helyre, 41 pontot adtam neki. A dobogó harmadik fokára a 2020-as Eb állhat, ezt a tornát a személyes élménnyek, élő meccsek és a pazar találkozók emelték ilyen magaslatokba. A negyedik helyre a 2016-os Eb futott be 38 ponttal, ami igazán a magyarok szereplése miatt maradt emlékezetes. A 2012-es és az idei Eb holtversenyben kapott 37-37 pontot (két olyan torna, amit a spanyolok nyertek – ennek semmi köze a pontozáshoz, tök véletlen…), míg a leggyengébb általam látott Eb a kevés jó meccs miatt a 2004-es. Bár a maga nemében a görög győzelem lehet, jót tett a sportágnak, az Eb színvonalán nem sokat segített.

Na, és akkor most Ti jösztök! Ti hogy láttátok az Eb-ket? Milyen meghatározó élményeitek vannak? Élveztem, hogy ezzel a témával foglalkozhattam, remélem, Ti is velem együtt nosztalgiáztatok! Ígérem, két év múlva, a világbajnokságok kapcsán is elkészítem majd ezt a listát! Köszönöm, ha velem tartottatok, és elolvastátok ezt a rövidnek éppenséggel nem nevezhető, de talán annál alaposabb írást!

Szép, eredményekben, egészségben és jókedvben gazdag új évet kívánok Mindenkinek!

14 és 19. Előbbi szám az országok közötti helyezésünkre, utóbbi érmeink számára vonatkozik a magunk mögött hagyott olimpia kapcsán. Hogy volt már jobb, és talán lesz is még a párizsi ötkarikás játékoknál? Előbbi tény, utóbbiban meg reménykedhetünk – de temetni a magyar sportot és sportolóinkat (mint ahogyan olyan sokan meg is teszik, jéghideg sörrel a kezükben, kényelmes kanapéjuk társaságában…) nem kell. Talán a vártnál nehezebben indult, egyáltalán nem volt ez egy sikertelen olimpia Magyarország számára. Volt, hogy sírtunk, de talán többet nevettünk. Jó volt látni az érzelmeket sportolóink arcán, amik ránk is átragadtak. Bevallom, én még néztem volna. És az egyik legmegdöbbentőbb tanulsága ennek a bő két hétnek az volt számomra, hogy a focin túl is van élet. Hiába, a legnépszerűbb sport a labdarúgás, és az is marad, de vannak még olyan sportágak, amiket nem csak négy évente kéne néznünk, és nem csak akkor, amikor magyar versenyzőnek is szoríthatunk. Olimpiai visszatekintőmben próbálok kicsit értékelni (annak a tudatában és azt elismerve, hogy a legtöbb sportághoz nem nagyon értek), és kontextusba helyezni a közelmúlt olimpiáihoz képest: vajon tényleg annyira „siralmas” a helyzet, ahogy azt sokan állítják? (Mielőtt azonban belevágsz ebbe a posztba, ha még nem tetted, olvasd el legutóbbi írásomat, amiben már az olimpiáról, a magyar Himnuszról és a balsorsról írtam...)

AHOGY A MAGYAR FOTELHUSZÁR KOMMENTELŐ LÁTTA, ÉS AMI VALÓJÁBAN TÖRTÉNT…

„Milák Kristóf nagyképű, pökhendi, derogál neki az újságírókkal beszélni, még edzeni sem képes. Mondjuk, ő legalább nem vedeli az alkoholt, legalábbis nem látványosan… Mert hogy ott van az a másik úszónk, a Fábián Bettina… Ő vajon milyen példát mutat azzal a fiatal úszópalántáknak, meg mindenkinek, hogy élő adásban, 10 km leúszása után pálinkát iszik? Szilágyi Áron hatalmasat bukott, háromszoros olimpiai bajnokként ennél sokkal többet vártunk tőle. A Hámori Luca az egész világ számára hallhatóan feladta a férfiként nők között versenyző algériai riválisa ellen a meccsét – miért tesz ilyet bárki egy olimpián? A Kovács Richárd meg hogy képzeli, hogy sajnálja a bronzérmesnek járó juttatást Hámoritól? Hiszen Ricsi végig pasikkal bunyózott, és francia ellenfelét ütnie kellett volna az elődöntőért… A vízilabdázókból hiányzott a tűz, SZÉGYEN, hogy a férfiak csak negyedikek lettek, a nők még a legjobb négybe sem kerültek… A fiúk vegyenek vissza, túl nagy az arcuk! A kézilabdázók… Magyar betegség, hogy nem bírjuk a hajrát, a nyomást. Az utolsó másodpercek kapott góljai, az előnyök leadása mindig kísérti ezt a szerencsétlen országot. Vagy legalábbis a kézilabdáját. Fábián Bettina meg milyen példát mutat azzal, hogy élő adásban, 10 km leúszása után pálinkát iszik… Ja, ez már volt… Nem baj, akkor is…”

A magyar fotelhuszár mindenhez is ért. Na de lássuk, mi is történt valójában.

„Milák Kristóf nagyképű, pökhendi, derogál neki az újságírókkal beszélni, még edzeni sem képes.” Milák Kristóf valóban egyedi módját választotta az olimpiára való felkészülésnek, sokan, még a hazai úszótársadalom sem tudta biztosan, hogy ott lesz-e az olimpián, s ha ott lesz, milyen állapotban érkezik. Nem erősítette az érzéseket az sem, hogy nem a küldöttséggel utazott Párizsba, hanem később. Aztán 200 méter pillangón ezüstérmet szerzett, nem tudta megvédeni olimpiai bajnoki címét, a francia Léon Marchand lehajrázta az utolsó 50 méteren. Volt egy jó estéjük a károgóknak: „biztos az erőnléte nincs rendben…” „Bezzeg, ő azt hiszi, mindent tud…” „Egyedül akarta megcsinálni, hát látjuk, hogy sikerült neki…” Ezt a nevet egyébként érdemes megjegyezni: Léon Marchand. Mintha Michael Phelps és Katie Ledecky szerelemgyerekét látnánk. Persze nem az. Mindenesetre élete első olimpiáján 4 aranyérmet nyert… A házigazda nemzet aranyérmeinek a negyedét ő szállította… Szóval ettől a csávótól ki lehetett kapni… Még ha egyébként ő maga is azt nyilatkozta olimpiai győzelme után, hogy Kristóf jobb nála. Csak hogy a szövetség vezetői voltak annyira ostobák (mert erre sajnos nincs jobb szó…), hogy kikotyogták az olimpia előtt, hogy a magyar fiú nem edz rendesen. Ez egy olyan infó, amire lehetett építeni, egy egész versenytaktikát is, s ez alapján Milák Kristófból fel lehetett készülni. És tényleg, Kristóf a hajrára elfogyott. Na de mit tehet itt egy ló: a főszám, amiben olimpiai címvédő volt, elúszott. Muszáj a pillangón virítani. Milák Kristóf nem foglalkozott a kritikákkal. Néhány nap múlva, remek taktikával, erejét beosztva, megnyerte a 100 méter pillangót. A barlanglakók meg visszamásztak rejtekhelyükre szotyizni. Milák konfliktusa a Magyar Úszó Szövetséggel nem újkeletű, de nonszensz, hogy senki nem tudott semmit róla, sőt, a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka nyílt levélben támadta a szövetséget és a teljes vezérkart lemondásra szólította fel. Kemény szavak ezek. Mi nem láthatunk be a kulisszák mögé (talán jobb is így…), de Milák Kristóf történelmet írt azzal, hogy két olimpiáról is győztesen tért haza. Az ő neve megkerülhetetlen a magyar sportban, s legyünk igen büszkék rá. Nem nagyképű, pökhendi ő. Hanem csak a versenyre, csak céljai elérésére koncentrált. És a végén láttuk már mosolyogni is. Bravó, Kristóf!

„Mondjuk, ő legalább nem vedeli az alkoholt, legalábbis nem látványosan… Mert hogy ott van az a másik úszónk, a Fábián Bettina… Ő vajon milyen példát mutat azzal a fiatal úszópalántáknak, meg mindenkinek, hogy élő adásban, 10 km leúszása után pálinkát iszik?” Ja igen, ugorj be a Szajnába, ússz le csak 25 métert abban a mocskos folyóban, és meglátjuk, te milyen fertőtlenítőre vágynál utána. Ötödik helyen végző olimpikonunk, Fábián Bettina végül egyébként kórházba került, mert rosszul lett – nem, nem a pálinkától, hanem a szennyezett, fekáliával teli Szajnától… „Szilágyi Áron hatalmasat bukott, háromszoros olimpiai bajnokként ennél sokkal többet vártunk tőle.” Sokan, többek között én is azt hittem, hogy Szilágyi Áron lehet az első párizsi aranyérmesünk. Már első mérkőzését elveszítette, aztán viszont csapatban kárpótolta az élet: Szatmári András, Gémesi Csanád és a fiatal Rabb Krisztián társaként, helyenként parádés vívással ezüstérmes lett! A legenda tovább él – mindenÁron… :)

A különbség szabad szemmel is látható: ilyen tiszta volt a Szajna...

„A Hámori Luca az egész világ számára hallhatóan feladta a férfiként nők között versenyző algériai riválisa ellen a meccsét – miért tesz ilyet bárki egy olimpián?” Az olimpia egyik legnagyobb botránya volt, de pici hazánkban valószínűleg csak azért kapták fel ennyire, mert a történetnek volt egy magyar szereplője is… Imane Helif biológiailag férfiként vett részt az olimpián, XY kromoszómával, magas tesztoszterin szinttel, olasz ellenfele 46 másodperc és két pofon után fel is adta ellene a küzdelmet. Hámori Luca ennél jóval bátrabb volt: végigküzdött, jól állta a sarat, de az egyik szünetben edzőjének megjegyezte, nincs esélye nyerni egy férfi ellen… Ezt a kamerák rögzítették is. Végül egyhangú pontozással el is veszítette a negyeddöntőt, míg algériai ellenfele, ha már engedték jogtalanul szerepelni, meg is nyerte az olimpiát. Sokan kiálltak Luca mellett, de sokan vannak, akik beleszálltak, szimbolizálva a magyar mentalitást: egy olimpiai 5. helynek sem tudunk örülni. Nem lett volna szabad engedni nők között versenyezni Imane Helifet, ebben egészen biztos vagyok, de ne bántsuk már azért szegény magyar lányt, mert hangot mert adni annak, hogy igazságtalannak érzi, amit vele csináltak. Jobban belegondolva: egy élet munkáját tesszük tönkre egyetlen apró döntéssel. Hámori Luca évek óta készült az olimpiára – és nem arra, hogy egy férfival kell majd meccselnie. Mert ne legyenek kétségeink: az ütések, amiket kapott, férfi erősségűek voltak. (Imane Helifet sem hozták könnyű helyzetbe, ő csak versenyezni akart – a NOB-nak kellett volna jobban mérlegelnie és átgondolnia, mekkora hibát követnek el azzal, ha engedik az algériait nők között versenyezni.… Ha ezt most megengedték, a következő olimpián a nyílt vízi úszásban indítsunk egy palackorrú delfint, a 100 méteres síkfutásban egy gepárdot, szabadfogású birkózásban pedig egy ezüsthátú gorillát. Csakis az igazságosság és egyenlőség nevében… A szükséges szintidők és a kvalifikációs versenyek teljesítése mellett talán DNS vagy kromoszóma vizsgálat sem kell, elég, ha az említett állatok útleveleiben szerepel – e, hogy fiúk – e vagy lányok…)

„A Kovács Richárd meg hogy képzeli, hogy sajnálja a bronzérmesnek járó juttatást Hámoritól? Hiszen ő végig pasikkal bunyózott, és francia ellenfelét ütnie kellett volna az elődöntőért…” A máriapócsi bokszolónak abban igaza van, hogy sportszerűtlen a megkülönböztetés, de bármennyire is szimpatikus volt sokak szemében, ezzel a nyilatkozatával magára zúdította egy nép haragját. Ami szánalmas. Mármint, hogy most ezt a másik ökölvívót, Kovács Richárdot is szekálják. „FELHÁMORÍTÓ!!!” Muhaha…

„A vízilabdázókból hiányzott a tűz, SZÉGYEN, hogy a férfiak csak negyedikek lettek, a nők még a legjobb négybe sem kerültek… A fiúk vegyenek vissza, túl nagy az arcuk!” Arról, hogy mi számít SZÉGYENNEK, nekem más elképzeléseim vannak… El voltunk kényeztetve a kétezres évek elején… Meg akkor a magyarokon és a délszláv államokon kívül csak az oroszok, az olaszok és a spanyolok ugatták kicsit a vízilabdát. Ma már ott tartunk, hogy Ausztrália ellen sem mehetünk biztosra – a nőket és a férfiakat is legyőzték az olimpián. Két kenguruvadászat közben megtanultak vízilabdázni. Az USA korábban csak női vízilabdában volt tényező. Még Japánban is elkezdték komolyan venni ezt a sportágat. Nem gondolnám, hogy bárki félvállról vette volna a tornát és nagyképűen állt volna hozzá a mieink közül. Minden meccsünkön volt esélyünk. Talán a spanyolok ellen a legkevesebb, jobbak voltak nálunk, s látjuk, ők be sem kerültek a legjobb négybe. Azért a bronzérem nagyon szép lett volna, de ne temessük már a vb és Eb győztes magyar válogatottat, amiért csak olimpiai 4. lett… A nők sorsa akkor pecsételődött meg, mikor az USA-val kerültek össze a 8 között. De becsületükre legyen mondva: utána kihozták magukból a maximumot, és ötödik helyre jók voltak. Ez most ennyire volt elég… A tragédia és a szégyen nem itt kezdődik.

Ismerős szitu: ezúttal Jansik Szilárd húzta a rövidebbet, a Szovjetunió helyett ezúttal az olaszok ellen...

„A kézilabdázók… Magyar betegség, hogy nem bírjuk a hajrát, a nyomást. Az utolsó másodpercek kapott góljai, az előnyök leadása mindig kísérti ezt a szerencsétlen országot. Vagy legalábbis a kézilabdáját.” Már az bravúr, hogy egy ilyen komoly mezőnybe a férfiak és a nők is kijutottak. Persze, jó lett volna még tovább menetelni. A férfiak kőkemény csoportba kerültek, és a legelső meccsüket elveszítették Egyiptom ellen, amivel meg is ásták saját sírjukat. Persze, alakulhatott volna ez másképp, ha a norvégokat megverjük (emlékezzünk: a győzelemért támadtunk, amikor Imre Bence ziccert rontott, aztán két másodperccel a vége előtt kaptuk a döntő gólt…), de nem alakult. Nem jutottunk be a legjobb 8 közé, de tehetséges, sokra hivatott csapatunk van, sok fiatallal. Mikler Roland és Lékai Máté visszavonulnak, de a többiekre évekig lehet még számítani! A nők is hullámzóan teljesítettek, nekik is több drámai meccsük volt, akár az elődöntő is összejöhetett volna számukra – de a sportban a „ha” nem játszik. Óriási elismerés, hogy Klujber Katrin negyeddöntősként is bekerült a torna álomcsapatába. Lejjebb az agarakkal, mert nem lehetett elvárás egyik kézicsapatunktól sem mondjuk az elődöntő. A szerencse fontos faktor ebben a sportágban, és az nem mindig állt mellettünk...

AKIKET TALÁN MÉG A FOTELHUSZÁROK IS ELISMERNEK…

Szóval igen, talán lehetett volna jobb ez az olimpia. De otthonról, a fotelből könnyű megszakérteni, hogy versenyzőink, sportolóink mit csináltak rosszul, mit rontottak el, miért nem koncentráltak jobban… Én valamelyik vízilabdacsapattól vártam volna egy érmet, s egy kajak-kenu arany sem lett volna különösebben nagy meglepetés, főleg, mert 40 (!) éve nem fejeződött be olimpia magyar aranyérem nélkül ebben a sportágban – kajakra. De Kozák Danuták és Janics Natasák ezúttal nem ültek csónakba… Ugyanakkor a hét dobogós helyezés felülmúlta az eredeti várakozásokat. Egy kedves kommentet mindenesetre hadd idézzek: „Szívből gratulálok az összes kajakosnak, kenusnak, én, aki a fotelből szurkoltam. De nem emlékszem olyan olimpiára, ahol nem nyertünk volna ebben a számban aranyat.” És akkor most mi lesz… Drágább lesz a kenyér vagy a benzin? Nyert helyettük más… Kós Hubert úszását, aki látta, nem fogja elfelejteni, milyen tökéletes hajrával előzött az utolsó 20 méteren! Annyira ki voltunk már éhezve az első magyar aranyéremre, csodálatos élmény volt! Férfi párbajtőrcsapatunk elsősége nem feltétlenül volt előre kalkulálva – a szív diadala volt, amit teljesen megérdemelt a Siklósi Gergely, Koch Máté, Andrásfi Tibor, Nagy Dávid összetételű csapat. Milák Kristóf elhallgattatta kritikusait – akikből volt persze bőven… Rasovszky Kristóf, Úristen, mekkorát ment… És mellette Betlehem Dávid is felállhatott a dobogóra, harmadikként ért célba a 10 km-es nyíltvízi úszáson. Egészen félelmetes, sportemberi teljesítmény ez mindkettejüktől! És ami különösen tetszett, hogy mennyire tudtak örülni egymás sikerének! Az nagyon emberi volt!

Sosem láttam még tékvandót. Egy sport, amiben a cél, hogy fejbe rúgd a másikat – lehetőség szerint pörgő rúgással. Alig több mint 18 éves Márton Viviana, aki minden idők hetedik legfiatalabb és első tékvandós olimpiai bajnoka lett Magyarországnak. Még mondja valaki, hogy agresszív nép a magyar… J (Ezen az ötkarikás versenyen néha a 18-as karika sem lett volna túlzó, muhaha…) És még az utolsó napra is maradt aranyérem: az öttusázó Gulyás Michelle állva hagyta a teljes mezőnyt. Nos, a hat idei olimpiai bajnokunk közül Márton Viviana és Gulyás Michelle szerintem meglepetéskategória (számomra mindenképp, mert nem nagyon hallottam róluk a torna előtt, igaz, nem is vagyok naprakész a tékvandóban és az öttusában…) és a férfi párbajtőrcsapat aranyérme is a pozitívumok, vagy legalábbis a nem várt meglepetések közé sorolható.

A férfi kardcsapat ezüstérme egyrészt azért megsüvegelendő, mert 1996 után jutott újra döntőbe a csapat, és mert Szilágyi Áronnak és Szatmári Andrásnak nagyon mélyről kellett visszakapaszkodniuk az elrontott egyéni szereplésük után. A kajakosok ezüstérmeik után aligha bánkódnak, s Halász Bence kalapácsvető győztesként ünnepelheti második helyét – a győztesről ugyanis utólag kiderült, hogy nem Kanadából, hanem másik bolygóról érkezett. Jelentkezzen, aki a sportpisztolyos Major Veronikától bronzérmet várt! Bár aranyunk nem lett, videózás után kajak négyesünket is bronzérmesként jutalmazták – Pupp Noémi, Fojt Sára, Csipes Tamara, Gazsó Alida Dóra öröme felért az aranyérmesek boldogságával, ráadásul a Csipes – Gazsó duó egy ezüstöt, a Pupp – Fojt páros egy bronzérmet is beletett a közösbe!

Országúti kerékpárban sporttörténelmet írtunk: Vas Blanka és Valter Attila is 4. helyen ért célba, előbbi 157, utóbbi 273 km-t tekert, mindkét eredmény elképesztő: Rozsályban eddig is mindenki biciklivel járt (lassan, de biztosan a pap is teljesen rászokik…), lehet, a jövő olimpikonjai köztünk élnek??? Vas Blanka versenyének a második felét láttam, nagyon sokáig a győzelemért ment, s a dobogóról is csak célfotóval maradt le, tényleg centiméterek döntöttek. Büszkék lehetünk rájuk – és lehetnek ők is magukra! Szegény Németh Nándor úszónk bronzérme is nüanszokon múlt. Konkrétan egyetlen századmásodpercen – én valószínűleg már ott, a medencében gutaütést kaptam volna, pedig hát higgyük el, olimpiai negyediknek sem lehet olyan rossz lenni. Bár nem tudom, én még nem próbáltam… J Ellenben az öttusázó Guzi Biankával, aki a 17. helyről jött fel és ért célba egy remek hajrával a 4. helyen. A birkózó Muszukajev Iszmailtől sokan dobogót vártak, nem is járt messze tőle, végül be kellett érnie a pontszerző ötödik hellyel. Akárcsak Losonczi Dávidnak, aki előtt nem csak a teljesítménye miatt kell, hogy kalapot emeljünk: jótékony célra ajánlja fel az olimpiai prémiumát. Bravó!

14. helyen végezni egy olyan versenyben, ahol több mint kétszáz csapat indult, azt hiszem, nem égetnivalóan rossz teljesítmény, és akkor azt még nem is láttuk, hogy milyen nemzetek előztek meg minket: USA, Kína, Japán, Ausztrália, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Dél-Korea, Olaszország, Németország, Új-Zéland, Kanada, Üzbegisztán. Európában hatodik legjobb nemzet lettünk! Miközben megelőztük többek között a spanyolokat, svédeket, norvégokat, brazilokat, belgákat, svájciakat, portugálokat, görögöket, argentinokat, a törököket, és a környező, szomszédos országok közül mindenkit! Ez szép, sőt, több mint szép!

(Egyetlen gondolat az Egyesült Államokról. Női kosárlabdacsapatuk hihetetlen drámai körülmények között nyerte meg zsinórban 60. olimpiai meccsét, és lett egymás után nyolcadszor is olimpiai bajnok… Idén egyetlen ponttal verték csak a franciákat a döntőben, de csak azért nyertek, mert a végén a francia hölgy csak 2 pontos kosarat dobott 3 pontos helyett – mert rálépett a vonalra. Dráma volt a javából. 40. aranya volt az Egyesült Államoknak, ezzel az éremtáblázat élén végeztek, Kínát megelőzve.)

FÓKUSZBAN AZ ELMÚLT OLIMPIÁK

Persze, még a száraz tények sem győznek meg sok mindenkit arról, hogy nem volt sikertelen az idei olimpia. Aki csak a politikát látja a sportban, szidja a sportolókat, mert nekik van mit a tejbe aprítani, akit teljesen hidegen hagy, sőt, zavar (!!!) mások sikere, a károgó varjak úgysem fogják elismerni, hogy Milák és Rasovszky Kristóf, Kós Hubert, Márton Viviána, meg a többiek mekkora hőstettet hajtottak végre. „Menjenek a gyárba dolgozni, szedjenek uborkát 45 fokban, és megtudják, mi az a munka.” Köszönjük, Emese – a semmit. Létezik ilyen hozzáállás is. Én viszont inkább megnéztem az elmúlt olimpiákat, összehasonlításképp: mennyire reális az idei szereplésünk? Három éve, 2021-ben nézők nélküli, hangulattalan olimpia volt Tokióban, szinte ugyanolyan eredménnyel végeztünk, mint idén: magyar szempontból 6 arany, 7 ezüst, 7 bronz, összesen 20 érem csurrant-cseppent – eggyel több bronzérmünk volt, mint Párizsban, egyébként az aranyok és az ezüstök száma nem változott. Viszont az éremtáblázaton eggyel hátrébb végeztünk, 15. lettünk. Szilágyi Áron és Milák Kristóf akkor is nyertek, s akkor Csipes Tamara és Kopasz Bálint nyakába is aranyérmet akasztottak – tőlük várhattunk volna esetleg címvédést, de kesergésre semmi okunk.

Rióban rendezték 2016-ban a játékokat, 8 arany, 3 ezüst és 4 bronz, tehát összesen 15 érem jött össze – mégis 12. hely a nemzetek rangsorában, mert többet gyűjtöttünk a legfényesebb medálból. Kicsit azért csalóka a kép: a 8 arany 3 sportágból jött össze: a kajak-kenuból 3 (Kozák Danuta egyéniben, kettesben, sőt négyesben is aranyérmes lett), az úszásból 3 (mindhárom Hosszú Katinkától…), s a vívásból 2 (Szilágyi Áron és Szász Emese). Sőt, az ezüst és a bronzérmeseinknél is, szinte csak úszót és vívót látunk: előbbiben Cseh László, Kenderesi Tamás, Kapás Boglárka és Hosszú Katinka, utóbbiban Imre Géza és a férfi párbajtőrcsapat nyert érmet. Egyedüli kivétel az atléta Márton Anita, aki női súlylökésben lett bronzérmes. Szóval mondhatjuk azt, hogy jobb helyezést értünk el, több aranyérmünk volt, de árnyalja a képet, ha azt is hozzávesszük, hogy gyakorlatilag mindössze 3 sportágban voltunk sikeresek.

A londoni olimpián, 2012-ben 8 arany és 4 ezüst mellé 6 bronzérem társult, azaz 18 érem – ez az előkelő 10. helyezéshez volt elég. Risztov Éva napra pontosan 12 évvel korábban nyerte meg a 10 km-es nyílt vízi úszást, mint Rasovszky Kristóf – egy alighanem tisztább Temzében Serpentine tóban, a Hyde Parkban… A hagyományos sikersportágak, mint az úszás és a kajak-kenu ekkor is vitték a prímet (5 arany a nyolcból vízen született…) , de lett aranyérmesünk kalapácsvetésben (Pars Krisztián) és tornában (Berki Krisztián) is, míg Szilágyi Áron ekkor nyerte első egyéni aranyát. Szó szerint kivívta ekkor egy nemzet elismerését, muhaha… :)

Nagyon sokáig kell visszamennünk az időben, ha olyan rossz és sikertelen olimpiát keresünk, mint amilyen a pekingi volt 2008-ban. 3 arany, 5 ezüst, 2 bronz, mindössze 10 érem, 21. helyezés az éremtáblázaton. Amennyire messze van tőlünk Peking, annyira rosszul sikerült ez az olimpia. Mindhárom aranyunk az utolsó 3 nap érkezett: gondoljunk bele, ma már a 4-5. napon elvonási tüneteink voltak és felháborodtunk, mert még nem szereztünk aranyérmet. Akkor meg a végéig kellett várni, hogy végre miattunk csendüljön fel a himnusz… Vajda Attila egyéniben, míg a legendás Kovács Katalin – Janics Natasa kettős párosban nyert kajak-kenuban, míg a vízilabdázóink akkor még nyerni jártak az olimpiákra – az volt zsinórban a harmadik a csapatnak, azóta sem követte több. Varga Dénes már benne volt abban a válogatottban, így idén vonult vissza utolsó olimpiai bajnok vízilabdázónk. Az 5 ezüstéremből hármat elvitt Cseh Laci, akinek Michael Phelps mellett annyi esélye volt, mint Micimackónak dietetikust találni a Százholdas Pagonyban. Vagy, ha már a közelmúltban a gazdag ifjú történetét olvastuk egyik vasárnap az Evangéliumban: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint Cseh Lászlónak legyőzni Michael Phelps-t… Nem is nagyon sikerült neki.

Athénban, 2004-ben 8 arany, 6 ezüst, 3 bronz, tehát 17 érem jött össze, és egy 12. helyezés az éremtáblázaton. Ezen az olimpián nem lett aranyérmesünk úszásban, Gyurta Dániel egy ezüstöt, míg Cseh Laci egy bronzérmet hozott haza. Három aranyat kajak-kenusainknak köszönhetünk, a vízilabdások drámai körülmények között lettek olimpiai bajnokok, de Majoros István birkózásban, a közelmúltban elhunyt Igaly Diána sportlövészetben, míg Nagy Tímea vívásban vált „aranyossá”. Vörös Zsuzsanna pedig egészen az idei olimpiáig az utolsó olimpiai bajnok öttusázónk volt.

A legelső mindig oly kedves… 8 arany, 6 ezüst, 3 bronz, 17 érem, 13. helyezés. Az első olimpia, amit végigkövettem, a Sydneyben rendezett volt, 2000-ben – és ezért nem kell szidni… Emlékszem, már iskolaidő volt, és a suliban láttuk Kovács Ági úszófenomén aranyérmét. Csollány Szilveszter éppen a születésnapomon koronáztatott meg. Nagy Tímea, akivel később interjút készíthettem, ekkor nyerte az első olimpiáját. A kajak-kenuban 4 aranyérmet gyűjtöttünk! Ami nagyon fájt, az a női kéziseink elveszített döntője volt. Már hattal is vezettünk a dánok ellen, de kikaptunk… A világ egyik legjobb kézilabdacsapata volt a miénk, ezt később is bizonyítottuk, de a döntőkkel hadilábon álltunk, mindössze egy Eb-t nyertünk azokban az időkben. (Milyen telhetetlen vagyok…)

Az 1996-os atlantai játékokról vannak már emlékeim, de azt még nem követtem végig. 7 arany, 4 ezüst, 10 bronzérem, összesen 21 érem, és 12. helyezés. Olyan nagy betűs LEGENDÁINK voltak még akkor, mint Egerszegi Krisztina, Czene Attila, Rózsa Norbert, Kőbán Rita, vagy Kovács „Kokó” István. Erre nem emlékeztem, de a női kéziseink bronzérmesek lettek ezen az olimpián.

Az elmúlt olimpiákat mérlegre téve nagyjából a helyünkön voltunk Párizsban is, nincs miért szégyenkeznünk. Kis ország vagyunk, kis lélekszámmal, mégis sportnemzetként tekinthetünk magunkra. Ami fontos: a világ is így tekint ránk. Mert ezeket az eredményeket, statisztikákat, ezt az éremtáblázatot a világ is látja. Lehet, hogy felhúzza a szemöldökét, és azt sem tudja, Magyarországot melyik kontinensen keresse a földgömbön, de ettől még látja, és nem tehet mást, mint hogy gratulál és elismeri honfitársaink eredményeit. Ez szép, de éppen ezért nem ülhetünk a babérjainkon, s hogy ez így maradjon, talán érdemes néhány kérdést is feltenni magunknak. Például, hogy sportolóink közül hányan vannak, akik nem hazai terepen és hazai edzővel készülnek, edzenek? Vajon miért van ez így? Mennyire tekinthető hazánk sikerének az így szerzett érem és dicsőség? Aztán, hogy vajon mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a hagyományos sikersportágakon kívül, mint az úszás, a vívás, a kajak-kenu, más sportágakban is tényezők lehessünk az olimpián? Végül, hogy a magyar ember miért nem tud semminek örülni, miért kesereg és panaszkodik állandóan?

Jó volt ezekben a hetekben sportolóinknak szurkolni, jó volt kicsit olyan sportágakba is belekukkantani és megismerni, amiket két olimpia között egyébként sosem néznék. Köszönjük minden magyar olimpikonnak (akár szerzett érmet, akár nem) a rengeteg élményt, amellyel megajándékoztak bennünket. És egyben szinte biztos vagyok: a 2028-as olimpián eredményesebben szerepel majd a magyar küldöttség, mint amikor legutóbb Los Angeles rendezte az olimpiát: 1984-ben ugyanis a keleti országok blokkja miatt nem vettünk részt az ötkarikás játékokon. Nem nagy vállalás és ígéret ez a részemről – de amikor egy ország sikeréért szoríthatunk és büszkévé tehetjük hazánk fiait és leányait, nem is az én vállalásaim és ígéreteim a legfontosabbak. Köszönöm, hogy velem tartottál! HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

Lefekvéshez készítettük a csajokat. Éppen Janka lányom feküdt az ölemben, s a tápszert itta, amikor Kós Hubert díjátadójára került sor. A feleségem ölében két gyermek volt, így egyedül Teodor fiam tudta méltóságteljesen meghallgatni a magyar Himnuszt. Szólni sem kellett neki: felállt, a szívére tette a kezét (nagyjából el is találta a helyét…), és néhány szövegmorzsát is mondott, amit tudott már a Himnuszból.

Bevallom, én nagyon szeretem a himnuszunkat. Nemcsak énekelni, szeretem sportversenyek előtt vagy után meghallgatni is, s közben nézni a sportolók arcait, akik éneklik. Vagy inkább imádkozzák. A magyar Himnusz imádság. Áldáskéréssel kezdődik. „Isten, áldd meg a magyart!” Amikor Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt lakhelyünktől, Rozsálytól nem is olyan messze, Szatmárcsekén, gondolt arra: az Istennel minden könnyebb lesz. Olvasok egy Csernus Imre könyvet, ami a magyarságról szól. A magyarok, ez a címe. A közismert pszichológus sok érdekes és fontos dolgot ír a könyvben, de nemzeti himnuszunktól nincs elájulva. Való igaz, bár nem hallottam még a világ összes országának himnuszát, a különböző nemzeti himnuszok inkább hasonlítanak egy indulóhoz, ami pörgős, gyors, valami győzelmi zene. Vagy éppen az uralkodó dicsőítése. Ezzel szemben a magyar himnusz inkább lírai, szomorkás, ódaszerű.  Én mindezek ellenére nem szeretném, hogy valaki írjon egy másikat. Bár a világ változik – erre is lehet, előbb – utóbb sor kerül majd. Gyerekként, nem tudom, miért, de a Cantemus énekkarban megtanultuk a francia himnuszt, a Marseilles-t. Szeretem a portugál és a spanyol himnuszt is, a dallama miatt. De a magyar – az a miénk.

Csernus doktor szerint, már az nem jelent jót, hogy a Himnusz első sorában jókedvet, meg bőséget kérünk, aztán meg védelmet. Mintha mi ezt önerőből nem tudnánk kiharcolni, nekünk ehhez külső segítség kell. Víg esztendőt is kérünk, arra a balsorsra, mely hazánkat sújtja évszázadok óta – hiszen „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt.” Mintha más népnek nem lennének gondjai. Mintha máshol nem lett volna soha háború, megszállás, nyomor. A magyar csak panaszkodni tud. Bevallom, én még sosem néztem ilyen szemmel a magyar Himnuszra. Hogy ez egy (ahogyan Imre doktor fogalmaz…) búvalbélelt nép kesergése, jajveszékelése lenne. Én a Himnuszt mindig büszkén, felemelt fejjel éneklem, büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem! (Egyébként minden tiszteletem Csernus Imréé, ez a könyve is jó egyébként, nem lehúzni akartam, ajánlom mindenkinek, bár még nem jutottam a végére.)

Viszont van, amiben egyetértek Csernus dokival. Vajon egy külföldről jövő ember, vagy egy külföldi állampolgár milyennek láthatja a magyart? Depressziósnak? Boldogtalannak? Szomorúnak? Magányosnak? Esetleg üldözöttnek? Vagy valóban búvalbéleltnek, akinek semmi nem jó az életben? Valahol bicskanyitogatónak érzem, és a búvalbéleltségünket alátámasztja, a média, a bulvársajtó, a foteltársadalom reakciói az idei ötkarikás játékokkal kapcsolatban. És most maradjunk csak a sportnál, bár napestig tudnánk kritizálni a párizsi olimpiát szervezési hiányosságai, na meg provokatív lobbijai, Istent tagadó és az ember jogait és méltóságát sem tisztelő szellemisége, eszméi miatt... Az átlagos ember (mint én is), egy fárasztó nap végén leheveredik a kanapéra, esetleg szisszent egy sört, megnézi az olimpiai úszódöntőket, aztán meg fröcsög egy jót az Interneten, hogy ennek a Milák Kristófnak inkább edzenie kellett volna, meg időben érkeznie Párizsba, hogy engedheti ezt meg magának, hogy lehet valaki ennyire nagyképű… Értitek? Egy űrúszás után, egy félelmetesen jó, ráadásul hazai közönség előtt megtámogatott francia mögött másodikként ért célba egy olimpián, nyer egy ezüstérmet, a magyar ember meg ki van akadva. Azt most hagyjuk, hogy a Nemzeti Sport a csütörtöki címlapjával hogy feldobta a magas labdát a rengeteg károgónak. „Még mindig hiába várjuk az aranyat.” Címlapon az aznapi ezüstösek: Milák és a kardvívó válogatott. Kínos, hogy így jelent meg a csütörtöki lapszám. („Nemes bosszút álltak” Kós Hubert és férfi párbajtőrözőink, akik a következő két nap szállították az aranyakat. És Milák Kristóf sem maradt adós: néhány perccel ezelőtt megnyerte második olimpiai bajnoki címét. Bár a kritikusok ebben az úszásban is biztos találnak majd valami kivetnivalót: túl szoros volt a verseny...)

Hogy veszi a bátorságot valaki, aki nem sportolt versenyszerűen, semmit nem tud arról, mekkora áldozattal, lemondással jár az élsport, beleszálljon valakibe, aki az életét feltette valamire, amiben egyébként kivételesen jó is, de most volt még nála is jobb? Erről szól a sport. Küzdök a célokért, de mindig lesznek ellenfelek! Ellenfél nélkül a győzelem sem esik olyan jól… Teljesen megértem Milák Kristófot és támogatom abban, hogy nem áll szóba újságírókkal. A verseny utáni érzelemtől túlfűtött spontán nyilatkozatoknak egyébként sincs sok értelme. Majd ha lesz mondanivalója, elmondja. Ő biztos nem a farsangi jelmezéről akar majd beszélni… Ja igen, Szoboszlai Dominiktől egyszer ezt kérdezte egy magyar újságíró. Még a Liverpool nyolcasa szégyellte el magát. Van az a szint, ami alá nem kéne süllyedni. Sportolóinkat pedig hagyni kéne, hogy kizárólag az előttük álló cél teljesítésével foglalkozzanak. Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha…, de talán a magyar válogatott is túl lett hyepolva a foci Eb előtt. Ha nincs ennyi reklám, ígérgetés, fogadkozás… Még egy dokumentumfilm-sorozat is készült a magyar csapatról. Jó lett volna reálisan látni a helyzetet. Lehetünk mi alapvetően sportnemzet, de ettől mi még kis ország vagyunk. És kár belekeverni a politikát: ha az éremtáblázat első tíz helyén szerepelnénk, akkor is kis ország lennénk. Nem azért nincs 14 aranyérmünk egy hét után, mint Kínának, mert X és Y vezetik az országot, mert minden politikus lop, csal, meg hazudik (ahogyan azt ugye sokan állítják, sőt, bizonyos kereskedelmi csatornának érdekesmódon mindig, mindenhol vannak beépített tanúi is...) és mert sportdiplomáciában nullák vagyunk (egyébként szerintem ez nincs így), hanem, mert kis ország vagyunk. (Ja, és ha már Dominiket szóba hoztam: mennyire szánalmas már az a szitokáradat, nyafogás, amit a Liverpoolba szerződése óta kap. Aki irigy, aki rosszindulatú és gonosz, az úgyis csak a fizetését látja, az elpasszolt labdáit, a tetoválásait. Azt nem, milyen úton jutott el idáig, meg hogy egyébként mekkora klubban focizhat – és egyébként milyen magas nívón is teszi ezt… Nagy az Isten állatkertje, de sajnos túl alacsonyan van a kerítés...)

Nem azt mondom, hogy ne álmodjunk nagyot. Ne is értsen félre senki. Csak ne legyünk búvalbéleltek egy olimpiai ezüstérem után. A kedvenc sztorim Szilágyi Ároné. A legutóbbi három olimpián nyert, idén viszont már az első körben kiesett egyéniben. A megmondóemberek már bújtak is ki sötét barlangjaikból, amiknél csak ők maguk a sötétebbek, s a kormány, a közpénz, a nyaralás, a motiválatlanság, a felkészületlenség, a katasztrofális szavak uralták két napig az online médiát. Egészen addig, amíg csapatban ezüstérmes nem lett, valami félelmetesen nagy vívással. Legutóbb 1996-ban jutott egyáltalán döntőbe a kardcsapat! Az volt az első olimpia, amiről vannak emlékeim. 28 éve volt... Nem mintha neki bármit bizonyítania kéne még, de bebizonyította emberi nagyságát. Mégis rengetegen szekálták az egyéniben történő korai búcsú miatt. Aztán negyedik olimpiájáról is éremmel távozhat. (A történeti hűség kedvéért: Szilágyi Áron mellett Gémesi Csanád, Szatmári András és Rabb Krisztián alkották a kardcsapatot.) Na meg szegény Kovács Richárd… A máriapócsi bokszoló élete első olimpiáján ötödik lett, a legjobb 8 között vérzett el egy francia ellen. Hát, amilyen köpködést az interneten olvastam róla… „Gyáva volt, nem mert kezdeményezni, ez nem boksz volt, mintha nem is olimpián lenne…” Hölgyeim és uraim, olimpiai 5. helyezettről van szó! Lehet utána csinálni… Nekünk az olimpia szóból maximum a pia jut… Ma délelőtt kikapott a világbajnok női kardcsapatunk a negyeddöntőben. Csak egy komment a sok közül: „Legközelebb nem csak a fuchsokat és a szempillaspirált kell kivinni a pástra.” Biztosak lehetünk abban, hogy a szívüket – lelküket odatették ezek a hölgyek, és szerettek volna olimpiai érmet szerezni. Fucsovics Mártonnak pechje volt, hogy Rafael Nadallal már a legelső körben össze kellett csapnia. Voltak kifejezetten szép labdaadogatásaik, nem vallott szégyent a mi fiúnk, a magyar kommentelő viszont mással sem foglalkozott, csak azzal, hogy miért nem nemzeti színű felsőben teniszezik. „Hát milyen hazafi az ilyen?” Még csak véletlenül sem azt nézzük, hogy egyébként megizzasztotta a világ egykori legjobbját. Hanem, hogy egy külső szemlélő nem látja rajta, hogy magyar… „Bezzeg Nadal, ő büszke spanyol, és ez a felsőjén is megmutatkozott…”

„Balsors, akit régen tép…” Óriási balszerencsével veszítették el férfi kéziseink a norvégok elleni meccset. Végig nagyon jól játszottunk, a meccs nagy részében vezettünk is. Talán 7-8 másodperc volt a meccsből, mikor döntetlen állásnál a győzelemért támadhattunk. Igazából a döntetlen sem lett volna annyira rossz eredmény. Az egyik legbiztosabb kezű játékosunk, Imre Bence kihagyta a ziccert… Üsse kavics, legfeljebb döntetlen lesz. Vagy nem. Két másodperccel a vége előtt a norvégok megnyerték a meccset. És most mi lesz? Ássuk el Imre Bencét? Vagy Chema Rodriguezt? Ez magyar betegség, csak velünk fordulhat elő, dekoncentráltság hiánya, bénák vagyunk… Sok mindent lehetett olvasni a meccs után. Vajon három nappal korábban, mikor a csajok az utolsó másodpercekben verték a brazilokat, ugyanilyen kommentek születtek? Vagy 12 éve Izland ellen, azon az emlékezetes olimpiai negyeddöntőn, ahol frenetikus véghajrával nyertek Fazekas Nándorék? Aki látta azt a meccset, sohasem fogja elfelejteni... Húsz év után először van ott mindkét kézi – és vízilabda válogatottunk. Én nagyon örülök ennek. Mindkét kézicsapatunk piszok nehéz csoportba került, és helyt állnak. A férfi vízilabdában meg elmúltak azok az idők, mikor a magyarokon kívül csak a délszlávok, meg az olaszok ismerték a játékot. Hát mekkora gólt csavartak nekünk ma az ausztrálok? Mint Vári Attila a 2000-es olimpiai döntőben... Lássuk ezeket a tényeket, még mielőtt bárkit is keresztre feszítünk…

Az tény és való, hogy eddig nem ez a magyar sport történetének legeredményesebb olimpiája. De ha Isten velünk, ki ellenünk? Már pedig az Isten velünk. És itt muszáj visszautalnom a Himnuszra. „Isten, áldd meg a magyart…” Még ha a világ egyre kevésbé is kér a Te áldásodból. Nincs jobb szó arra, ami az olimpia megnyitóján történt: hányingerkeltő. Hála Istennek nem volt se időm, se lehetőségem nézni. Akik kihagyták, nos, ők az olimpia első győztesei… Nekem ne akarja senki beadni, hogy minden, Leonardo da Vinci Utolsó vacsora festményével való hasonlóság, kvázi egyezés csak véletlen egybeesés volt. Művészettörténet és görög mitológia, hát hogyne. Mese habbal. Nem most másztunk le a falvédőről...  Szegény Celine Dion-t sajnálom, aki talán már bánja, hogy fellépett ezen a förmedvényen. Lobbi, provokáció. Betegség. Most még beteg a világ. Reméljük, ez a betegség nem válik halálára… Itt az olimpia, ami a sport ünnepe lehetne. Több mint egy hete tart már. A legtöbbet mégsem egy gólról, egy asszóról vagy egy világrekordról beszélnek. A botrányos megnyitóról, valamint az algériai bokszoló nőről, aki biológiailag férfi – de ne legyünk kirekesztők, hadd verje büntetlenül a nőket. Merthogy közöttük versenyezhet. Szerencsétlen olasz ellenfele 46 másodperc alatt feladta, mert két akkora ütést kapott, amibe még Balu is beleszédült volna Geszti Péter musicalében, a Dzsungel könyvében. Majd a verseny másnapján inkább visszavonult. Kár érte. Hidegrázó, hogy ez megtörténhet. Tavaly a Nemzetközi Bokszszövetség eltiltotta Iman Helifet, de az Olimpiai Bizottság engedi versenyezni… Ez az igazán szomorú. Mert ez így nem fair, igazságtalan. Ma Hámori Lucával versenyzett, aki tudják, mit mondott? „Bízom Istenben, mert ha azt akarja, hogy nyerjek, nyerni fogok!” Igen, az Isten… Akinek egyébként jó a humora is. Én legalábbis annak tudom be azt az áramszünetet, ami a botrányos megnyitó után 24 órával köszöntött egész Párizsra (egyetlen templom maradt kivilágítva…), illetve, hogy a Szajna folyó szennyezettsége miatt a vízi programokat halasztani kellett. Ha valaki ezekből a jelekből sem értett, forduljon szakorvoshoz… Ha Isten velünk, ki ellenünk… Mert az Istenszeretőknek valóban minden a javukra válik… (És bár Hámori Luca nem jutott tovább, de ebben az igen szubjektív sportágban csak pontozással maradt alul, végig bírta a tempót, az ütéseket, amikből egyébként nem csak kapott, adott is, és nem csak Magyarország, hanem az egész világ megismerte a nevét! Szép volt, Luca!)

A sport az érzelmekről szól, nagy győzelmeket, fájdalmas kudarcokat már pedig Párizsban is látunk. Egészen sok vívást néztem, mert eddig ez idén a sikersportunk – bár, hogy őszinte legyek, a szabályokat még mindig nem igazán értem. Több női röplabda meccsbe is belenéztem, főleg azért, mert az Eurosporton egy barátom közvetített. Jó volt hallgatni őt, s ügyesek voltak a röpis lányok is. Majdnem olyan jól tolták, mint a rozsályi röplabdacsapat a helyi iskola tornatermében péntek esténként. Sose néztem még ennyit egy teniszmeccsből, de lekötött a Fucsovics Márton – Rafael Nadal ütközet. Nem értek a teniszhez, de helytállt Marci, gratula neki! Jó volt látni kardvívóink mosolyát az ezüstérem után, gyerekeimmel együtt szurkoltunk Kós Hubertnek, s megkönnyeztem a párbajtőrözők díjátadóját az aranytussal megnyert finálé után – hiszen ők, a mi honfitársaink is könnyeztek a pódium tetején. (A csapat: Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely.) A finálé után meghajoltak a legyőzött japánok előtt. Mi pedig meghajlunk előttük…

Ők már a világ tetejére értek. A legkevésbé sem érdekli őket az egykori balsors… Mi is legyünk optimistábbak, pozitívabb gondolkodásúak, mert ezzel tehetünk azért, hogy szebb legyen a világ. Amilyennek az Isten egyébként megteremtette.

SOK SIKERT MINDEN MAGYAR VERSENYZŐNEK! HAJRÁ MAGYARORSZÁG – ÉS NEM CSAK AZ OLIMPIÁN!!!

Van az a mondás, miszerint „ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént”. Na, most kíváncsi vagyok, a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokságról mennyien vélekednek így… Nem ez volt minden idők legjobb foci Eb-je (sőt…), de a spanyolok megmentették a mundér becsületét, rájuk mindenképpen jó lesz visszaemlékezni! Bár válogatottunk ezúttal nem jutott tovább a csoportból, a legkésőbbi rendes játékidős gól és a legfiatalabb csapatkapitány rekordja immár a miénk! Láttunk besülő csatárokat, leköszönő klasszisokat, biztonságra törekvő edzőket… Voltak csalódások, de volt néhány kellemes meglepetés is. Nem ez volt minden idők legjobb foci Eb-je, de emlékezzünk meg arról, amiről érdemes!

Magyar mustra: Csalódást keltő teljesítmény, vagy csak szembe jött a realitás?

Mi, magyarok tényleg elhittük, hogy ennyire jók vagyunk… Mert 14 meccses veretlenségi sorozatot építettünk fel. Mert a Nemzetek Ligájában oda – vissza elvertük az angolokat, és győztünk Németországban is. Mert veretlenül abszolváltuk a selejtezőket. Mert tavaly nyáron két játékosunk is a Premier League-be igazolt. Utólag már okos az ember, de kár volt ezért az előzetes hurráoptimizmusért. Az, hogy csoportunkban a harmadik helyen zártunk, de a skótokat sikerült megvernünk, szerintem egy dolgot jelent: hogy a helyünkre kerültünk. Ez a realitás. Tíz évvel ezelőtt még örültünk volna, ha kijutunk egy Európa-bajnokságra… Most meg szidjuk a csapatot, amiért csak egy meccset nyert meg, és a csoportban ragadt? Talán lett volna olyan csoport és meccsbeosztás, aminek következtében van esélyünk továbbjutni. Például, ha Skóciával kezdünk, és a németekkel zárjuk a csoportkört. Vagy, ha a belgák helyett mi kerülünk Szlovákia, Románia és Ukrajna mellé. Ezek már soha nem fognak kiderülni. És emiatt már kár is keseregni károgni.

Az biztos, hogy tőle szokatlan módon Marco Rossi követett el súlyos hibákat Svájc ellen. Ám becsületére legyen mondva, tanult belőlük. A játékhiánnyal küzdő Szalai Attilához, Lang Ádámhoz és Fiola Attilához való görcsös ragaszkodás, csak mert korábban a válogatott stabil emberei voltak, akikre lehetett számítani, nem volt élete húzása. Mint ahogy az is régen rossz, ha az első cserénk, akit a kispadról rendszeresen be tudunk küldeni, az Kleinheisler László. Viszont Marco Rossit kizárólagos felelőssé tenni azért, mert nem jutottunk tovább, elég nagy ostobaságra vall. Szerintem senki nem számított arra, hogy legfontosabb játékosaink közül többen is betlizni fognak. Willi Orbán, Kerkez Milos és Schäfer András is gyengén futballozott, legalábbis önmagukhoz képest. Nagy Ádám is, de én a másik háromtól jóval többet vártam, ezért őket külön kiemelném. Willi Orbántól öt év alatt nem láttam 3 olyan hibát, mint amit az első két meccsen bemutatott (kettőből gólt is kaptunk.)

Utólag kiderült, hogy csapatkapitányunk, Szoboszlai Dominik nem volt teljesen egészséges. Hallottam olyan véleményt, miszerint ezt le kellett volna kommunikálni a torna előtt. Szerintem meg jó, hogy ez nem derült ki. Gondoljunk bele, ha minden ellenfél arra játszik, hogy válogatottunk legjobbja sebezhető… Sajnálom Dominikot, mert sokat bántották, és nem mondom, hogy nem kapott jogos kritikákat is, de azért mégiscsak adott egy gólpasszt, és tőle indult a skótok elleni győztes gólunk is. Az Eb történelem legfiatalabb csapatkapitányaként nem vallott kudarcot. Lélekjelenléte különösen fontos volt Varga Barnabás horrorsérülésekor, amikor a helyi elsősegély gyorsasága felért a Német Lajhárszövetség tempójával. Varga Barnabás egyébként nagyon szép gólt fejelt Svájc ellen. Rá alapvetően nem lehet panaszunk – amikor a támadójátékunk nem működött, értelemszerűen ő sem kapott labdákat.… Három komoly helyzete volt emlékeim szerint, abból egyet értékesített – mindháromszor fejjel veszélyeztetett. Kobakkal egyébként nagyon veszélyes: szerintem fejjel Európa legjobb csatárai közé tartozik, ezért is volt aggasztó a fejsérülése. Meg azért is, mert nem nézett ki jól a szituáció. Szerencsére már jól van, hamarosan a pályára is visszatérhet majd.

Míg 2016-ban szürke mackónadrágja miatt Király Gábor volt az Eb magyar sztárja, idén Ádám Martin lopta el a show-t: kár, hogy nem a teljesítménye miatt vált a mémkészítők kedvenc céltáblájává… Sosem tudjuk meg azt sem, mi lett volna, ha Loic Negó pályára léphet az Eb-n. Az ő posztján Bolla Bendegúz egyébként a jobbak közé tartozott – bár ezzel nem feltétlenül őt akarom dicsérni, ez legalább akkora kritika is a többiek felé… Bár csak egy meccsen lépett pályára, azon bebizonyította Botka Endre, hogy lehet rá számítani, csapatunk egyik legjobbja volt Skócia ellen – és azt hiszem, Dárdai Márton sem nyújtott rossz produkciót. Vagy legalábbis nem volt rosszabb a többieknél… (Ha őszinték akarunk lenni, Lang Ádám ideje lassan kezd lejárni a válogatottban…) Az Eb előtt nehéz döntés volt, hogy ki védjen. Marco Rossi Gulácsi Péter mellett tette le a voksát, és az örök elégedetlenkedők, akik Dibusz Dénes mellett kardoskodtak (és általában Fradisták) ezt mindvégig nehezményezték, be kell, hogy lássuk, nem Gulácsin múlt. Nem védett rosszul, sőt, Svájc ellen nagy bravúrjai is voltak. Igazából csak a németek elleni első gól kérhető rajta kicsit számon – de annál a támadásnál még maga Gündogan is megállt, mert azt hitte, hogy lefújják szabálytalanság miatt.

Lehet, az átlag magyar szurkoló csalódott amiatt, hogy nem sikerült a továbbjutás, ráadásul a játékunk is akadozott, de azt hiszem, a skótok elleni mérkőzés 90 + 10. percében esett győztes gól egy életre szóló élmény marad, és olyan eufóriát okozott, mint Szalai gólja az osztrákok ellen, Dzsudzsák megpattanói, vagy Fiola gólja 3 éve. „KEVIN! KEVIN! RESZKESSETEK, DE NE CSAK A BETÖRŐK!” Egy újabb Hajdú B. klasszikus az örökkévalóságnak! Csoboth Adél Kevin nagyon jól érkezett Sallai Roland beadására (aki egyébként a legjobb mezőnyjátékosunk volt a tornán, remélem, elviszi egy, a Freiburgnál nagyobb csapat, mondjuk Angliába…), az újpesti játékos győzelemre született, még a nevében is benne van: KeWIN… Nem vehetjük természetesnek innentől, hogy a magyar futball felfelé ívelő pályára áll. Zsinórban három Európa-bajnokságon ott voltunk, ez nagyszerű. Sikerült pontokat szereznünk! Innentől már nem lehetünk elkeseredve! Láttuk a svájciakat. Lefocizták és kiejtették a címvédő olaszokat, pariban voltak a németekkel és az angolokkal. A németek is nagyon jók voltak! Játék alapján döntőben lett volna a helyük – de már a 8 között találkoztak a spanyolokkal. És még így is volt esélyünk a továbbjutásra! Igaz, borzasztó ez a lebonyolítás. Mi vasárnap este lejátszottuk a meccsünket, és szerda estig nem derült ki, hogy továbbjutunk – e. Szánalmas, hogy bizonyos együttesek számolgattak, meg nem érdekelte őket a harmadik meccs. Anglia és Portugália besegíthettek volna nekünk, de nem azért nem jutottunk tovább, mert ez a két együttes nem nyerte meg utolsó csoportmeccsét. Ezt mi rontottuk el, a Svájc elleni első félidővel. Szlovéniának és Georgiának gratulálnunk kell, hogy idén ők szippanthattak a nyolcaddöntős levegőből, de alakulhatott volna másképp. Ami a lényeg viszont: Marco Rossi maradt a kapitány! Grazie, Maestro!

Igazságtalan lett volna, ha nem a spanyolok nyernek

Ez az Eb több volt, mint felejthető, a legtöbb csapatot látva az volt az érzésem, ez a torna mindenkinek nyűg. Egy púp a háton. Kivételt talán csak a spanyolok képeztek, akik az első meccstől kezdve maximális fordulatszámon pörögtek, és még a tét nélküli harmadik csoportmeccsüket is megnyerték Albánia ellen. (Tehát, mivel nem tettek keresztbe a magyaroknak, őket szeretjük…) Ha valakiben tényleg felmerül, hogy a spanyol válogatott nem érdemelte meg az Európa-bajnoki címet, vajon kit kellett volna még eltakarítani az útból? Alapból, a halálcsoportból érkeztek, ahol a legutóbbi két vb-n is dobogós horvátokat és az Eb címvédő olaszokat is kivégezték. Az azzurrik ellen igaz, hogy csak egy öngóllal nyertek 1-0-ra, de játékban nagy volt a differencia, még az olaszok is szégyenkeztek saját teljesítményük miatt… Georgia ellen rövid ideig hátrányban voltak ugyan (egy öngólnak köszönhetően…), de Mamardasvili bravúrjai nélkül lehet, nem ússzák meg tíz alatt a grúzok (így csak négyet kaptak), aztán a nyolc között a németeket, a négy között a franciákat, a döntőben az angolokat is megverték 2-1-re. Még a portugálokkal kellett volna játszaniuk, hogy elmondhassák, minden favoritot kipipáltak…

 12 éve nyert utoljára Eb-t Spanyolország, merőben más focival. Nagyon szerettem a 2008 – 2012 között tündöklő válogatottat, kapujában Victor Valdes-szel Iker Casillas-szal, a védelemben Sergio Ramos-szal és Gerard Piquével Carles Puyol-lal, a középpályán Xavival, Iniestával és Sergio Busquets-szel Xabi Alonsóval, elől meg Fernando Torresszel és David Villával. De a jelenlegi csapat sokkal izgalmasabb, és a focija is az. A két Eb-t és vb-t is nyerő együttes játéka a tikitakáról, a labdatartásról, a végsőkig kijátszott akciókról szólt. A korszak legjobb válogatottja volt, ezt nehéz megkérdőjelezni. De a 2010-es vb-t csupa 1-0-s meccsekkel nyerte meg. Nem volt annyira látványos a játék. Persze, nagyon stabil volt az a válogatott, gyakorlatilag nem volt gyenge pontja. Iker Casillas a 3 torna egyetlen egyenes kieséses meccsén sem kapott gólt (ez összesen 10 meccs!!!) ami félelmetes teljesítmény. Nos, Unai Simon mind a négy meccsen kapott egyet, de belefért. A jelenlegi spanyol csapatban nincsenek világklasszis belső védők és fantasztikus gólvágó középcsatár, a kapusuk sem tartozik posztja legjobbjai közé… Viszont vannak posztok, ahol még erősebbek is talán, mint másfél évtizede! Dani Carvajal a jobb, Marc Cucurella a bal oldalon hozott világklasszis teljesítményt. Carvajal ebben az idényben minden trófeát megnyert, a Real Madridban és a válogatottban is kulcsember volt – az Aranylabdára mégsem lesz esélye, mert jobbhátvéd. Pedig idén gólokat is szép számmal lőtt: az Eb-n is betalált, de övé volt a BL döntő első gólja is. Cucurella az egész Eb talán legnagyobb meglepetése volt, mert a Chelsea-ben finoman fogalmazva sem volt jó szezonja. Nem gondoltam előzetesen, de a Leverkusenben veretlenül bajnokságot nyerő, parádés teljesítményt nyújtó Alejandro Grimaldónak esélye sem volt mellette labdába rúgnia…

A középpályán a Pedri, Rodri, Fábián Ruiz hármas tűnik olyan jónak, mint a Xavi, Xabi, Iniesta hármas – és Pedri kiválásával, valamint Dani Olmo bekerülésével ez a csapat nem lett semmivel sem rosszabb! Sőt! Olmo három gólt lőtt, mellette adott 3 gólpasszt, de a legfontosabb megmozdulása talán az a gólvonalról kifejelt labdája volt a döntő utolsó perceiben… Fábián Ruiz nincs a helyén kezelve, pedig az ő szerepe sem elhanyagolható. Kicsit a 2008-as Marcos Senna jut róla az eszembe. Senki nem beszélt róla, pedig ő is ott volt Xavi és Iniesta mellett az Eb győztes spanyol középpályán… Rodrinál mindig jó helyen van a labda. Az Eb legjobb játékosának választották – nehéz ezzel vitatkozni, de ez azért lehetett így, mert hiányoztak a nagyszerű csatárteljesítmények a tornáról. Erről majd később. Előtte kicsit méltassuk a két szélsőt. Real Madrid szurkolóként én ritkán szurkolok egy ifjú Barcásnak, de Lamine Yamal teljesítményét látva nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a srác nem fogja többre vinni, mint Messi. Persze, sokan voltak már kikiáltva „új Messinek”, vigyázni kell Yamalra, a játékperceire, a sérülésekre, meg hogy a földön maradjon… De ez a teljesítmény nagyon rendben volt. Az Eb legszebb gólját lőtte, ráadásul a franciákat sokkolta vele – és 4 gólpasszt is kiosztott! Nico Williams is zseniális volt a másik oldalon. Ő Georgiának köszönt be, na meg a fináléban ő szerezte meg a vezetést. Az ő teljesítményük láttán észre sem vettük, mennyire súlytalan és indiszponált volt a középcsatáruk, Alvaro Moráta. Mondjuk ő a korábbi legendás csatárokkal, mint Puskás, Butragueno, Raúl és Morientes ellentétben felemelhette az Európa – bajnoki trófeát. Ráadásul csapatkapitányként.

Egy mondatot még illik írnom a sikerkapitányról. Luis de la Fuentéról én még nem hallottam a kinevezése előtt. A neve alapján és a fizimiskáját látva porondmesternek is elmehetne egy cirkuszba, vagy valami kabarészínésznek. Mivel az I. világháború óta a spanyol szövetség alkalmazásában áll, jól ismeri mindegyik játékosát (talán még a dédszüleiket is), tudta, kit mire tud használni az együttesben. Nyert velük u19-es és u21-es Eb-t, s a 2021-es olimpián ezüstérmet szerzett a spanyol válogatottal. Szóval nem kezdő cserkész a szakmában. Mint egy nagyapa, úgy ölelte keblére unokáit a franciák kiejtése után. A németek ellen szerintem egyébként nem meccselt jól, hiba volt lehoznia mindhárom kezdő támadóját, erre kis híján ráfaragott. De végül egy csereembere, Mikel Merino megmentette. A döntőben pedig Mikel Oyarzabal érkezett. (Hősei keresztnevei láttán azon se lepődnék meg, ha valami ilyesmi párbeszéd zajlott volna a kispadon a német és az angol meccsen a kapitány és segítői között: „Mi kell a győzelemhez?” „Mikel.”)

Az apja lehetne...

 Itt érdemes egy rövid időre megállni. Érdekessége az idei Eb győztes spanyol válogatottnak, hogy elsősorban nem a Real Madridra és a Barcelonára épült. A korábbi sikercsapatban, ha csak a sztenderd kezdőt nézzük, mondjuk a 2012-es Eb döntőben, kilencen (!!!) képviselték ezt a két együttest (Casillas, Arbeloa, Ramos, Pique, Xavi, Iniesta, Busquets, Xabi Alonso és Fabregas). David Silva és Jordi Alba a Valenciából érkeztek az Eb-re (utóbbi játékos a torna után a Barcelonába igazolt…) A 2012-es Eb győztes spanyol csapat három együttesből állt össze? Vagány! Mondjuk legalább az összeszokottság hiányára senki nem panaszkodhatott… Az idei Eb döntős spanyol válogatott 10 különböző klubcsapatból érkezett – ráadásul Cucurella, Laporte, Fabian Ruiz, Rodri és Olmo légiósként! Egyedül a Bilbaót képviselte két játékos a kezdő csapatban! Egyébként is, Unai Simon és Nico Williams mellett más baszk játékosokat is érdemes piedesztálra emelnünk: Le Normand, illetve a németek elleni rangadót eldöntő Merino és a finálé győztes gólját szerző Orayzabal is a Real Sociedad futballistái. Új szelek fújnak Spanyolországban? Meglehet, de én inkább arra gyanakszom, hogy a két gigaklubban egyre kevesebb a minőségi, a válogatottba behívható spanyol állampolgár…

Kérdőjelek: mi volt ez az angoloktól és a franciáktól?

„Főnök. Köszönök neked mindent, amit értem és az országunkért tettél. Te vagy Anglia valaha volt egyik legnagyobb szövetségi kapitánya és megtiszteltetés volt végig kapitányként szolgálni. Segítettél a nemzetünknek összekapcsolódni és újra hinni a csapatban. Annyi sok fénypontja volt és annyi emléket szereztünk együtt, amik örökké tartanak! Sok sikert a következő fejezethez! Biztos vagyok benne, hogy még látjuk egymást” – Harry Kane e szavakkal búcsúzott a nyolc év után távozó szövetségi kapitánytól, Gerath Southgate-től. Ha pusztán az eredmények alapján ítélünk, minden idők egyik legsikeresebb angol kapitánya köszönt el a válogatottól. Hiszen a 4 világversenye közül hármon is elődöntőbe jutott, kétszer a győzelem kapujában buktak csak el. Igaz, a csúcs közelébe érve a korábbi generációk is rendre elhasaltak, sőt, ennyire közel évtizedek óta nem járt az angol válogatott tornagyőzelemhez… Mégis, kicsit keserű a szánk íze, mert a játékoskeretben lévő potenciál alapján talán nem túlzás azt állítani: ennek az angol válogatottnak nyernie illett volna valamit.

2016-ban, amikor Anglia elhasalt Izland ellen az Eb nyolcaddöntőben, majd Sam Allardyce kárászéletű kapitánykodás után, egyetlen meccs után lemondásra kényszerült, nagyon mélyen volt az angol futball. Southgate akkor beugrónak tűnt, végül megmentő lett. Sokat tett ő akkor a nemzeti csapat felemelkedéséért. De ezen az Eb-n már egyértelműen látszott, hogy a csapat túl nőtte a mestert. A válogatott leggyengébb láncszeme maga a szövetségi kapitány volt. Ilyen fantasztikus képességű játékosokkal és futballzsenikkel nem lehet olyan biztonsági, kockázatkerülő, bocsánat, besz@ri futballt játszani, amit az angoloktól láttunk – szinte végig. Rossz volt nézni ezt a vergődést, pedig olyan támadók voltak az angoloknál, mint Jude Bellingham, Harry Kane, Bukayo Saka, Phil Foden… Vagy Col Palmer és Oli Watkins, akik a kispadról beszállva szóltak hozzá a meccsekhez, érdemben is. Jack Grealish, Marcus Rashford és Jadon Sancho be sem kerültek a keretbe! Emiatt is kapott bőven kritikát Southgate, de arra nagyon kíváncsi lennék, akik ezt a triót hiányolták, kik helyett látták volna őket szívesen a csapatban… A legdurvább, hogy az angolok úgy is majdnem megnyerték az Eb-t, hogy a játékuk nézhetetlen, pocsék, elviselhetetlen volt. Pedig én nem azt láttam rajtuk, hogy nyerni szeretnének – nem akarnak kikapni! Vegyük a spanyolokat! Ők nem játszottak hosszabbításra vagy büntetőpárbajra! Két kritikus meccsüket megnyerték az orosz rulett előtt, nem bízva semmit a véletlenre. Mert aki mer, az nyer… Southgate nem nyert, de minden ambivalens érzésünkkel együtt ő mégis mást hozott a szigetországba, talán ezért búcsúzott szinte minden játékosa érzelemdúsan, a köszönet szavaival tőle. Köszönjék is meg Gareth Southgate-nek ezt a 102 meccset az angolok, egy korszak ezzel az Eb-vel lezárult, s kíváncsian várjuk, hogy ki lesz az utód!

Az angolokkal ellentétben Didier Deschampsnak nem jutott eszébe önkritikát gyakorolni. Ő még angol kollégájánál is régebbi bútordarab: immár 2012 óta ül a válogatott kispadján. Veszített már Eb és vb döntőt, de van vb és Nemzetek Ligája győzelme is. Igaz, hogy a legutóbbi 4 tornájából háromszor ő is a legjobb négybe vezette csapatát (ami mondjuk ilyen játékoskerettel nem is biztos, hogy annyira nagy kunszt…), de szerintem ez a kapcsolat is megfáradt. Az biztos, hogy játékosaiból nem tudta kihozni ezen a tornán a legjobbat. Első akciógóljukat a hatodik (!!!) meccsükön szerezték: addig két öngól, és egy büntető segítette őket. Sok minden történt azóta, hogy Laurent Blanc helyett Deschamps lett a kapitány (a 2014-es vb keretéből mindössze Giroud és Griezmann volt benne az idei csapatban is…), nyugalmat hozott a válogatott életébe, ez vitathatatlan, mert a 2006-os vb ezüst után volt néhány meglehetősen pocsék és vállalhatatlan világversenye a franciáknak, de lehet méltóságteljesen is távozni. És Deschamps ebben a helyzetben lehetett volna most elegáns… Zinedine Zidane most újra vakarhatja kopasz fejét, hogy mit kezdjen magával: mindenki tudja, hogy erre a kispadra pályázik évek óta az Aranylabdás francia… Ezek után lehet, jövőre újra leül a Real Madrid kispadjára, ahol egy mini francia kontingenst legalább trenírozhat Ferland Mendy, Camavinga, Tchouameni és Benzema Mbappé személyében…

Hol voltak a klasszis csatárok?

Kylian Mbappé, Harry Kane, Cristiano Ronaldo, Robert Lewandowski, Romelu Lukaku, Alvaro Moráta. Kinek ezért, kinek azért, de ez az Európa-bajnokság nem a klasszis középcsatárok tornája volt, és nem is fedeztünk fel magunknak új csatártehetséget. Kylian Mbappé az osztrákok ellen eltörte az orrát, ez az egész Eb szereplésére rányomta a bélyegét. Mindössze egyetlen gólt szerzett, azt is büntetőből, és a legnagyobb helyzeteit is csúnyán elrontotta – ezt az Mbappét eddig még nem láttuk. Az arcsérülése után talán óvatosabban is ment bele a párharcokba, de mindent nem lehet az első meccsen szerzett sérülésére fogni. Mondjuk az is igaz, hogy én sosem játszottam orrtöréssel egy Európa-bajnokságon, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a futballisták is emberek. Én Mbappét tippeltem Eb gólkirálynak, attól elég messze állt… Harry Kane sokadmagával gólkirály lett végül, de egyrészt sokat elmond az egész Eb-ről, hogy 3 gól is elég volt ahhoz, hogy valaki mesterlövész legyen, másrészt, valószínűleg még maga Kane sincs megelégedve saját teljesítményével. Teljesen elszigetelve játszott a többiektől, kevés labdaérintéssel, látszólag nem is teljesen egészségesen – Southgate a végén már nem is erőltette, hogy végig a pályán tartsa. Volt már jobb tornája, de ő legalább szerzett három gólt! Romelu Lukaku is szerzett, de mindhármat elvették tőle – szabályosra pedig nem volt képes. Kicsit már sajnáltuk a belgát, akinek a 3 érvénytelen gólja ellenére nem volt igazi a helyzetkihasználása.

Robert Lewandowski mindössze másfél meccsen játszott, egy gólt büntetőből összehozott – igaz, szerencséje, hogy megismételtették vele a tizenegyest, mert az első lövést Mike Maignan kivédte. Nem volt ilyen szerencséje Cristiano Ronaldónak. A hatodik Eb-jén szerezhetett volna gólt a februárban a negyedik ixbe lépő ötszörös Aranylabdás portugál, de még büntetőből sem sikerült betalálnia Szlovénia ellen: Jan Oblak, akivel korábban rengeteg csatát vívott a Real – Atletico meccseken, jól olvasta a szándékát, és védte a lövést. Mentségére szóljon: mindkét büntetőpárbajban vállalt lövést, és ott nem hibázott. Alvaro Moráta a horvátok elleni első meccsen lőtte az egyetlen gólját, majd a második meccsen volt még egy kapura lövése, és onnantól semmi… Nem ő vitte hátán a spanyol csapatot az Eb győzelem felé. De csapatkapitányként ő emelhette először magasba a trófeát. A 2018-as vb-n Giroud sem szerzett gólt, mégis a világbajnok franciák egyik legfontosabb játékosaként beszéltek róla. Talán néhány év múlva Morátáról is így fogunk diskurálni… A 2000-es Eb-n Nuno Gomes, 2004-ben Milan Baros, 2008-ban és négy évvel később Fernando Torres, 2016-ban Antoine Griezmann, legutóbb Patrick Schick. Az idei Eb-ről melyik csatárra fogunk emlékezni???

Az Eb legrosszabb csapata a Marca szerint... Ott a helye Szoboszlainak?

Leáldoztak csillagok?

Az előző szegmensben említettek közül, bár hivatalos bejelentés még nem történt, meglehet, Robert Lewandowskit és Romelu Lukakut már nem látjuk nagy tornán. Lehet ilyen érzésünk utóbbi honfitársával, Kevin de Bruynével kapcsolatban is, aki állítólag szintén az arab világ felé tart – például Aymeric Laporte bebizonyította, hogy onnan is lehet Eb-t nyerni, de a belga passzmester oda alighanem már csak levezetni megy, és kicsit pénzt keresni, hogy nyugdíj után se legyen gondja a villanyszámlákkal. Szegény Luka Modricot nagyon rossz volt látni összetörten a horvát kispadon, miután az olaszok a 98. percben szerzett góllal kiejtették őket. (Akkor még mi is mennyire tudtunk örülni, ez számunkra kedvező eredmény volt…) Minden idők legjobb horvát labdarúgója marad még egy szezont a Real Madridnál, sőt, csapatkapitány is lesz, de válogatott karrierje nem fog az idők végezetéig tartani – ugyanez igaz a másik veterán horvátra, Ivan Perisicsre, aki súlyos sérülése után már annak is örülhetett, hogy pályára léphetett az Eb-n. Toni Kroos-ról tudtuk, hogy az Eb után az aktív játéktól is visszavonul. Élete egyik legjobb szezonját produkálta, bajnokságot és BL-t nyert, az Eb-n is jól játszott (bár utolsó tétmeccsén túl pörgött kicsit, szerintem csak az iránta való tiszteletből nem állították ki, így nem piros lappal fejezte be játékos pályafutását, mint egykor Zidane…). A csúcson hagyta abba – és emiatt a legnagyobb tiszteletet érdemli! Thomas Müller és Oliver Giroud is legendái voltak saját nemzeti csapatuknak, a válogatottban már többet nem látjuk játszani őket. A portugál Pepe ilyet nem mondott, bár 41 évesen egyelőre klub nélküli. Cristiano Ronaldo meg nagyerővel készül a 2026-os vb-re… Mert még nem született meg az a szövetségi kapitány, aki ki merné őt hagyni. Ha van egy kis esze a portugál szövetségnek, és ők is valóban ezt akarják, Erin Ten Haagot kell leültetni a válogatott kispadjára. Ő már egyszer sikeresen kiebrudalta CR7-et Manchesterből…

Csak a meccsen nincs barátság, az öltözőben a madridi szív megnyílhatott...

Ami kimaradt, de érdemes megemlíteni…

A németek. Nagy volt a nyomás a házigazdán, meg a fiatal szövetségi kapitányon, Julian Nagelsmann-on is, de a németek sokkal jobbak voltak annál, mint amit előzetesen várni lehetett tőlük. Sőt, a spanyolok mellett ők voltak azok, akik játszották a futballt, és a sors tragédiája, hogy ez a két csapat nem a döntőben, hanem már a 8 között találkozott egymással. Toni Kroos reaktiválása nagyon jól sült el, mint ahogy a két fiatal, Jamal Musiala és Florian Wirtz is remek tornán vannak túl. Hamis kilencesként Kai Havertz hozta, amit vártak tőle, míg Niclas Füllkrug csereként is igen veszélyesen és gólerősen játszott. A spanyolok ellen nagyon megélénkült a támadójáték, amikor az exdortmundi pályára lépett. Ha valaki Dibusz miatt van kiakadva, aki már 3 Eb-n ült végig a padon, kérdezze meg Marc André Ter Stegent, hogy érzi magát, hogy még egyetlen világversenyen sem védhetett egyetlen másodpercet sem… Kroos és Thomas Müller elbúcsúztak, Manuel Neuernek sem lesz már sok hátra, mégis bíztató a Nationalelf jövőve: Nagelsmann kezében továbbra is jó kezekben lesz az irányítás.

Az olaszok. A címvédő nyújtotta az Eb egyik legkiábrándítóbb teljesítményét, bár számomra nem volt meglepő a vergődésük, én azt gondoltam, hogy már a csoportból sem fognak továbbjutni. Luciano Spalletti sem tudott felülemelkedni a problémákon. Igazi vezér nélkül, egyéniségek hiányában, gólvágó csatárokat nélkülözve, túl sok nyomot maguk után nem hagyva búcsúztak Svájc ellen. Sokat elmond az azzurrikról, hogy legjobb játékosuk a kapus, Gianluigi Donnarumma volt. De ő gólokat rúgni nem tud.

A hat gólkirály...

A grúzok. Bocsánat, Georgia. Történetük első világversenyén nem vallottak kudarcot, sőt, nemzeti hősként fogadták őket odahaza. Mondjuk legyünk őszinték: az ő diadalmenetük aligha valósul meg, ha a portugálok nem cserélik le az alapkezdőcsapat 95 %-át, és van tétje számukra annak a meccsnek. Giorgi Mamardasvili az egész Eb egyik legjobb kapusteljesítményét nyújtotta, Hvica Kvarachelia a Napoliban megszokott pazar játékát hozta, Georgi Mikautadze személyében pedig megismert egy csatárt a futballvilág, mindhárom csoportmeccsen rúgott egy-egy gólt, így ő is társgólkirály lett.

Az osztrákok. Azt gondoltam, hogy jók lesznek, de arra nem számítottam, hogy a franciák és a hollandok előtt megnyerik a csoportot. Amennyire meglepő volt az, hogy négyesük élén végeztek, annyira megdöbbentő volt számomra a kiesésük a törökök elleni nyolcaddöntőben. Két szögletből kaptak két gólt, egyébként jó focit játszottak a tornán, jó lett volna még látni Marcel Sabitzert és társait.

A török kapus, Mert Günok az utolsó pillanatban ziccert fogott. Az Eb talán legnagyobb védése volt...

A hollandok. Marco Van Basten, Rud Gullit, Robin Van Persie, Wesley Sneijder, Edwin van der Saar – féle klasszisuk kevés van jelenleg a hollandoknak, nem is vártak sokan tőlük elődöntős szereplést – de szimpatikus csapatként jó benyomást tettek rám, már amennyit láttam belőlük. Cody Gakpo három gólt lőtt, Xavi Simmons az elődöntőben rúgott egy nagyot, a védelemben ott volt Nathan Aké, Virgil van Dijk és Denzel Dumfries – nem is állt rossz nevekből az Oranje. Az utolsó pillanatokban fosztotta meg az angol Watkins az elődöntőben őket a hosszabbítás lehetőségétől…

Nem volt túl szimpatikus Pickford, az Everton angol válogatott kapusa, aki a városi rivális Liverpool védője, Van Dijk mögött pózolt, a hollandok kiesése után. A döntőben aztán visszanyalt a fagyi, és a sors valahol igazságot szolgáltatott...

Az ukránok. 4 ponttal még nem esett ki csoportutolsóként csapat, most ez is megtörtént, miután mind a 4 csapat 4 ponttal végzett az E csoportban. Real Madrid szurkolóként fáj kimondani, de keleti szomszédunk továbbjutása Andrij Luninon ment el, aki a románok 3 góljából kettőben benne volt – és mivel a gólkülönbségen múlott, nyugodtan ráhúzhatjuk a vizes lepedőt. Még most is tartom, hogy jobb az ukrán keret, mint a román és a szlovák, és elég fiatalok ahhoz, hogy ezt a jövőben be is bizonyítsák!

Álomcsapat – csak spanyolokból?

Könnyű lenne egy az egyben feltenni a spanyol gálakezdőt… De igazából a spanyol középpálya és támadósor volt bitang erős. Az Eb legjobbjának, Rodrinak és a mellékszereplőből főszereplővé lépő, 3 gól és 3 gólpasszal záró Dani Olmonak helye vitathatatlan. Mint ahogy Lamine Yamal és Nico Williams szerepeltetése sem kíván különösebb magyarázatot. Az egész torna egyik meglepetésembere volt Marc Cucurella, aki a döntő gólnál gólpasszt adott, végig nagyon jól játszott, különösen támadásban. A tornán voltak kiváló kapusok, a georgiai Mamardasvilinek 30 védése volt a tornán – ez rengeteg, ha tudjuk, hogy mindössze 4 meccsen védett. A védelembe beszuszakoltam 3 középhátvédet, de Saliba legfeljebb majd kihúzódik szélre. Senki nem tudta a torna előtt, az Arsenal védőjének mekkora szerepet szán Deschamps, nagyon jól és salangmentesen látta el a feladatát. Pepe tanári módon védekezett, kalapot kell emelnünk a teljesítménye előtt: igaz, Szlovénia ellen majdnem kiestek a hibája miatt. Rüdiger a skótok ellen szerencsétlen öngólt vétett, a németek ellen pedig lemaradt a gólt fejelő spanyolról – ez sokba került nekik, ettől függetlenül befér a csapatomba, ellentmondást és megalkuvást nem tűrő, szenvedélyes játéka miatt. Ami pedig a megjelenését illeti: Ő az a típus, akivel nem szívesen futnék össze egy sötét sikátorban… A középpályára a spanyol dominanciát kicsit kiegyenesítendő én beteszem Toni Kroos-t, előre pedig azt a Cody Gakpót, aki a 3 góljával talán a legtöbbet tette a hollandok közül azért, hogy az Oranje elődöntőbe jusson. A német Jamal Musiala és a török Arda Güler is megérdemelné, hogy ott legyenek a csapatomban, de egyszerre a pályán ezen az Eb-n is csak tizenegyen lehettek…

Mamardasvili (GEORGIA) – Saliba (FRANCIAORSZÁG), Rüdiger (NÉMETORSZÁG), Pepe (PORTUGÁLIA), Cucurella (SPANYOLORSZÁG) – Rodri (SPANYOLORSZÁG), Kroos (NÉMETORSZÁG), Olmo (SPANYOLORSZÁG)  – Nico Williams (SPANYOLORSZÁG),  Gakpo (HOLLANDIA), Yamal (SPANYOLORSZÁG)

Cserék: Oblak, Carvajal, Kounde, Fabián Ruiz, Jamal Musiala, Arda Güler

Köszönöm, hogy velem tartottál! Neked hogy tetszett az Eb? Ha másra nem is, arra jó volt ez az Európa-bajnokság, hogy ihletet merítsek egy következő íráshoz: az Európa-bajnokságok osztályozása, értékelése 2000 óta… Hamarosan érkezik! Szép nyarat, jó pihenést Mindenkinek!

Szeretek futballistákról szóló önéletrajzi könyveket olvasni. Iker Casillas, Luka Modric és Karim Benzema kedvenc klubom legendái, a róluk szóló könyveken nagyon gyorsan átrágtam magam – nem is csalódtam bennük. Peter Schmeichel, a dán óriás gyermekkorom egyik bálványa volt, a legelső BL döntő, amire emlékszem, az 1999-es, amikor drámai körülmények között fordították és nyerték meg a Bayern München elleni finálét. Érdekes sztori az övé is. Dárdai Pált könyvéből nem csak, mint játékost, de mint edzőt is jobban megismertem. Jürgen Klopp önéletrajzi könyvét konkrétan a szülőszobában, első gyermekem születésekor kezdtem olvasni – két nappal azután, hogy Klopp Liverpoolja megnyerte a Bajnokok Ligáját. Érdekes, és meglehetősen botrányos karaktere lehetett a futballnak Vinnie Jones is, az ő könyvét is olvastam – de őt már, mint színész, és nem, mint futballista ismertem. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Kiss Gergely önéletrajzi könyvét azután olvastam el, hogy sikerült vele egy hosszú beszélgetést levezetnem az ifjúsági zarándoklaton, így már személyesen is ismertem. Sok jó önéletrajzi könyv akadt már a kezembe, de a legjobb talán tavaly talált meg. Daniel Entrialgo: Puskás – Második élet című regénye. Ha meg kellene fogalmaznom, hogy miért volt annyira különleges ez a könyv, 8 hónappal az olvasása után, azt mondanám: mert nem csak statisztikákról, s magáról a játékosról szólt. Puskást, az embert is megismerhettük belőle, nem beszélve a történelmi háttérről, aminek az ismerete nélkül Puskás életútját sem tudjuk megfelelő kontextusban látni és értékelni. Idén tavasszal volt szerencsém a Puskás – A Musicalt is megtekinteni Debrecenben, így kicsit még tágabbra nyílt a spektrum.

Jó látni, manapság megint mekkora a futballáz Magyarországon, és, hogy a gyerekek Szoboszlais mezekben flangálnak az utcákon. Nem mindig voltak ilyen népszerűek aranylábú fiaink – és itt nem az ifjú korom megaláztatásainak éveire, a Grúziától elszenvedett vereségre (ma már Georgia…) vagy a máltai pofonra gondolok. De még csak nem is a jugók elleni pótselejtezős 1-12-re. Utólag, ha jobban belegondolunk, ki sem kellett volna állnunk azokra a meccsekre. Megúsztuk volna, hogy egy ország… mit egy ország, egy világ röhögjön rajtunk. Miközben olvastam ezt a Puskás könyvet, jegyzeteket készítettem, és arra gondoltam, egyszer majd felhasználom, és írok belőle valamit. Mikor írjak belőle cikket? Az „évszázad mérkőzésének” tavaly volt kerek, 70 éves évfordulója. Arra megírtam volna szívesen, de akkortájt fejeztem be az olvasást, lecsúsztam róla. Esetleg Puskás születésnapjára? Április elsején született a Száguldó Őrnagy, idén ez a nap Húsvét hétfőre esett. Nem a legalkalmasabb időpont egy papnak az írásra. Aztán itt vagyunk most. Miközben Európa krémje Németországban rúgja, vagy legalábbis rúgta a bőrt, s a magyarok zsinórban a harmadik Európa-bajnokságon vehettek részt, elérkeztünk egy, a magyar futball szempontjából nagyon fontos, mégis ijesztő dátumhoz. 1954. július 4. A berni csoda, ahogy a németek hívják. A mi emlékezetünkben inkább berni katasztrófaként él ez a nap. Ma hetven éves ez a meccs. A futballban nincsen „ha”, éppen ezért sohasem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha azt a meccset megnyerik a magyarok. Valószínűleg futballunkra máshogy tekintene ma a világ. Ideális időpont, évforduló ez ahhoz, hogy Daniel Entrialgo könyve, az én jegyzeteim és kiegészítéseim segítségével bekukkantsunk kicsit a kulisszák mögé, és megismerjük Purczeld Ferencet, a későbbi Puskás Öcsit. Minden idők egyik leghíresebb futballistáját. Minden idők leghíresebb magyarját. De már most szeretném leszögezni: lehet, kevés, amit én megosztok, a számomra legérdekesebb részeket jegyeztem le magamnak, de érdemes elolvasni az egész könyvet!

Az első információmorzsa, amit megosztásra érdemesnek találtam, nem annyira meglepetés, hiszen már a Puskás és barátai című rajzfilmsorozatból kiderül: Bozsik József, „Cucu” gyerekkori jó barátja, szomszédja, együtt fociztak, majd klub és válogatott szinten is csapattársak voltak. Később Bozsikkal vasedényboltot nyitottak, de végül a kommunista kormány államosította az ország összes vállalkozását és boltját, ezért pár hónap múlva be kellett zárniuk. Gyerekkori bálványa volt Zsengellér Gyula, ötszörös magyar gólkirály, az 1938-as vb magyar hőse. Akkor még kivágta róla a képeket a fiatal Puskás, majd, miután a válogatottban már együtt játszottak, egy utazás során mellé ült a buszon – szinte fogadott fiaként bánt hősünkkel. Egy előkelő fogadásra volt hivatalos a csapat Bécsbe, az egyszerű gyerek, Puskás nem tudta, milyen sorrendben kell az evőeszközökhöz nyúlnia, Zsengellér ebben is segített neki, hang nélkül, néma pillantásokkal. Ugyanezen a vacsorán hámozatlanul kezdett el banánt enni, mert ifjúkori bálványa az asztal túl oldaláról úgy tett, mintha így kéne enni – ez van, mindig a kicsit szívatják… Mindezek ellenére felnézett rá. Aztán Zsengellér az AS Romához igazolt, és többet nem játszhattak együtt.

Puskásnak sokáig az édesapja volt az edzője Kispesten, aztán Guttmann Béla lett. Igen, az a Gutmann Béla, aki később a Benficával kétszer is BEK-et nyert. Két erős személyiség, nincs abban semmi meglepő, hogy nagyon nem jött ki jól Puskással. Guttmann berágott az egyik játékosra, aki nem tartotta be a taktikai utasításokat, le akarta hívni a pályáról, Puskás pedig ezt nem engedte, odaszólt a srácnak, hogy maradjon. Ez olaj volt a tűzre. Guttmann a meccs után be sem ment az öltözőbe, másnap lemondott…

A hűséges barát, Bozsik József

Egy bolgárok elleni válogatott meccsen kegyetlenül aprították, megelégelte, ezért negyedórán belül két játékost is lerúgott. A meccs után az ÁVH emberei kiosztották, s egy éves eltiltásban részesült – ezt végül 4 hónapra mérsékelték.

Matthias Sindelar sírját meglátogatta Bécsben. Na de ki volt ő? Megrendítő történet az övé. „Törékeny, nyúlánk alkatú gólvágó, a Papírember, a kissé befelé forduló, de bohém fickó, aki eleganciájával és kivételes tehetségével minden védőt lóvá tett.” Az 1934-es vb egyik esélyesei voltak az osztrákok, de a Mussolini-féle, fasiszta Olaszországtól ki kellett kapniuk – Sindelar már ezt nehezen emésztette meg.  1938-ban Ausztriát egyesítették Németországgal. Hitler barátságos meccset szervezett a két együttesnek, hogy megünnepeljék az eggyé válást, az Anschluss-t. A páholyban tele díszvendégekkel. Mindenki a németek győzelmét várta. Ám Sindelar-t nem érdekelte, hogy mit várnak tőle. Porig alázta cseleivel a védőket, gólt lőtt, majd az előre megbeszélt náci karlendítéses gólöröm helyett örömtáncot lejtett, gúnyt űzve mindenkiből. Hitler tajtékzott. Ezután választás elé állították. Vagy belép a Németországgal egyesített válogatottba, és 1938-ban a világbajnokságon horogkeresztes mezben lép pályára, vagy büntetést kap a lázadásáért, amivel példát statuálnak. Ő a nehezebbik utat választotta. Ezután soha többet nem futballozhatott, s az üzleteit is bezárták. 1939-ben barátnőjével együtt otthonában holtan találták. Halálukat szénmonoxid mérgezés okozta. Hivatalos eljárás sohasem indult az ügyben. Mindenki félt a megbélyegzéstől, a temetésen mégis tizenötezren vettek részt. Hátborzongató volt ezt a történetet elolvasni…

1938 után 1950-ben rendeztek legközelebb világbajnokságot. A címvédő olaszok hajóval mentek Brazíliába – egy évvel a Torino csapatának repülőszerencsétlensége után, amibe a válogatott játékosai elhunytak, az olasz futball pedig belerokkant, ez kevésbé volt meglepő. A brazilok optimistán, magabiztosan várták a döntőt, aztán a finálét elveszítették Uruguay-jal szemben a Maracanában. A magyarok még a selejtezőben sem indultak. A hivatalos indoklás az volt, hogy nincs pénz egy ilyen hosszú útra, ráadásul a csapat még formálódik. A valóság az volt, hogy a kommunista vezetők nem tudták, hogyan lépjenek fel egy ilyen vb-n akkor, mikor az egész világ két ellentétes blokkra oszlik. A Szovjetunió ideológiai okokból nem kért ebből, s a csatlósállamok is követték ezt a példát, kivéve a Sztálinnal szakító Tito marsall Jugoszláviáját.

Csupa - csupa Legendák...

A sport államosításával a focistákat már nem a klubok fizették, mint profi játékosokat, őket az állam alkalmazta, vagy a hadsereg tisztjei. Így, mint bármilyen állami dolgozót, őket is áthelyezhették oda, ahová feletteseik jónak látták. Te ott focizol, ahol én mondom! – ma már ez elképzelhetetlen lenne… Vagy mégis, képzeljük csak el: Ibrahimovicnak, Neymarnak vagy Cristiano Ronaldónak meg kellene mondanod, hogy mától ez a klubod, nincs apelláta… Két csapatot kellett akkor naggyá tenni. A régi Kispest AC - t, amiből Bp. Honvéd lett, s Puskás és Bozsik mellé ideérkezett Grosics Gyula, Lóránt Gyula, valamint a Fradi teljes támadósora: Kocsis Sándor, Budai László és Czibor Zoltán. A másik az MTK, ami 1951-ben a Honvédelmi Minisztériumba épült be, és a titkosrendőrséghez tartozott. Új neve a Bp. Bástya, s a válogatottból itt játszott például Palotás, Hidegkuti, Lantos és Zakariás is. A többi csapatnak nem osztottak lapot…

Helsinki, olimpiai döntő, 1952. Puskás büntetőt ront. Az ellenfél a gyűlölt szomszéd, Jugoszlávia. Hatalmas a nyomás és a feszültség. A meccs előtt maga Rákosi Mátyás keresi telefonon a szövetségi kapitányt: „Sebes elvtárs, csak azért hívom, hogy emlékeztessem: a vereség nem megengedett.” Puskás és Czibor góljaival 2-0-ra nyer Magyarország. Azért gondoljunk bele, milyen idegállapotban, lelkileg meggyötörve léphettek pályára minden egyes alkalommal a mieink… (Mondjuk, ami teher és nyomás manapság is van Marci Rossi vállán…)

A híres angol-magyar előtt nem sokkal a Népstadionban egy gyenge 2-2-t játszottunk a svédekkel, Puskás büntetőt is rontott. Az angol megfigyelők dörzsölték a tenyerüket: ezt nagyon csúnyán benézték. Nem készültek fel a magyarokból, talán kicsit le is nézték őket, akik már az 1. percben vezettek, a félidőben 4-2, a vége 6-3 lett. Anglia sohasem kapott még ki hazai földön, 80 év veretlenségét veszítették el. Gyerekkori bálványa, Stanley Matthews ellen játszhatott Puskás. Hidegkuti hármat rúgott, Puskás a 3. gól előtt feltalált egy lövőcselt, az angolok csapatkapitánya nagyon megette ezt a trükköt. Grosics állt a kapuban. Előtte Buzánszky, Lóránt, Lantos, Zakariás és Bozsik. Hidegkuti, mint hamis kilences, Budai a jobb, Czibor a balszélső, belül pedig Kocsis és Puskás. Abszolút támadószellemű csapat. Mint ha Cristiano Ronaldo, Lionel Messi, Erling Haaland, Kylian Mbappé és Eden Hazard Harry Kane egyszerre a pályán lenne. Sebes Gusztáv nagyon aprólékosan készült a meccsre. Azért kiutazott Londonba, hogy feltérképezze a körülményeket, a pályát, vett vagy fél tucat labdát, mert máshogy pattogtak, mint amihez otthon hozzászoktak. A visszavágóban sem volt sok köszönet: a vb előtti felkészülés jegyében 7-1-re tömtük ki az angolokat.

Vb, 1954. Dél-Korea ellen 9-0, az ázsiaiak még csak ugatták ekkor a focit. Az NDK ellen 8-3, súlyos vereséget szenvedtek a németek, de a második félidőben legalább Puskást lerúgta Werner Liebrich, teljesen feleslegesen, 5-1-nél. Nem tűntek csalódottnak a hatalmas zakó után, sőt, Sepp Herberger szövetségi kapitány, mint ha elégedett lett volna, mint akik szándékosan hagyták, hogy gálázzanak a magyarok, ők meg közben altatnak. Feláldozták a meccset, sokat megtudtak a magyarokról, míg ők semmit nem árultak el magukról Nehéz ezt elképzelni. Szerintem kicsit sántít ez a feltételezés, mert senki nem kap ki szívesen egy vb-n öt góllal… Vagy hát ki tudja… (Ha jobban belegondolok, az idei Eb-n is születtek érdekes eredmények – pusztán taktikai okokból…) A brazilok ellen brutálisan kemény volt a meccs, 4-2 ide, 3 piros lap, s a verekedés a meccs után az öltözőfolyosón folytatódott. A brazilok nem bírták elviselni az alárendelt szerepet, hogy nem ők irányítják a meccset. Az előző vb döntősei, s a következő 2 vb győztesei voltak ők… Uruguay ellen az elődöntőben, a vb egyik legjobb meccsén hosszabbítás után 4-2 – re nyertünk, 2-0-ról (Czibor és Hidegkuti) egyenlítettek az uruk – ők sokkal szimpatikusabban viselték a vereséget. Pedig mai fejjel az ember fordítva gondolná: Diego Godin bokára menne, Luis Suarez megharapná az őket vb-n legyőző magyarokat…

Fritz Walter, a németek (NSZK) csapatkapitánya, ekkor 34 éves volt. A világháborúban besorozták a német hadseregbe, utoljára a légierőnél szolgált. Elkapták, Romániába egy átmeneti táborba hurcolták. Maláriás lett, kórházba került, a tábori rendőrség és a kórház közötti játék során figyelt fel rá a magyar és szlovák katonákból álló őrség. A tábor futballrajongó parancsnoka mentette meg a gulágtól Waltert.

A meccs, ami talán nem csak a magyar futball, de egész Magyarország történetét megváltoztathatta volna. A futball attól szép játék, hogy néha az esélytelenebb is nyerhet – őseink aligha találták ekkor annyira szépnek ezt a játékot… Herberger nagyon felspannolta az övéit, s az is mellettük szólt, hogy esett az eső – a magyarok technikásabbak, nekik nem fog feküdni a csúszós talaj. Ehhez képest 8 perc után már 2-0 ide. Az összedrótozott, de még közel sem 100 százalékos Puskás lövi az első, Kocsis a második gólt. Túl gyorsan jöttek vissza a meccsbe a németek: a 18. percben már újra egál volt! A 84. percben Bozsik labdavesztéséből aztán fordítottak is a németek. Hiába egyenlített ki Puskás, a partjelző zászlaja a magasban: a videóbíró korában ezt kikockázták volna úgy, hogy szabályos a gól, de ekkor les miatt nem adták meg. Több mint két éve veretlenek voltunk, a legutóbbi 24 meccsen senki nem győzte le a mieinket – a 25. veretlenül megvívott meccs már nem sikerült. Az előre megígért 4 hetes szabadság helyett (a játékosok feleségei a döntő után érkeztek volna Bernbe) haza kellett rögvest mennie az egész küldöttségnek. Magyarország megszégyenült a vb ezüst után – változik a világ: mit adnánk ma csupán egyetlen vb részvételért… Mindenesetre tanulságos, amit később Puskás nyilatkozott: „Anélkül a les nélkül talán ki sem tört volna a forradalom, és még mindig otthon lennénk.” Az a csapat vert meg bennünket, akiket nem sokkal korábban 8-3-ra intéztünk el. Tényleg altattak volna???

A legendás tizenegy...

A forradalom éve, 1956. Szörnyű, megdöbbentő volt olvasni ezt a fejezetet. A Honvéd az egész csapattal külföldi turnén vett részt, és gálameccsekkel tartotta fenn magát. Puskás az indulás pillanatában még nem tudta, hogy nem tér haza, de aztán megkérte Östreicher Emilt, a Honvéd szakosztályvezetőjét, hogy saját fizetéséről lemondva, bármi áron, de juttassa ki a feleségét és a lányát Magyarországról. Az Athletic Bilbao elleni BEK meccs után kapja a jó hírt: sikerült az akció! Megindító Puskás telefonbeszélgetése 4 éves lányával: „Nagyon vigyázz az anyukádra. És kérj tőle bármit, amit csak szeretnél. Nem kell lemondanotok semmiről. Hamarosan mindhárman együtt leszünk, drágám. Nagyon hamar.” Barcs Sándor személyesen könyörög Puskásnak, hogy térjen haza, szintén telefonon. Mi a válasz? „Sándor, figyelj rám egy pillanatra. A brazilok tízezer dollárt ajánlottak meccsenként, ráadásul első osztályú repülőjegyet és teljes ellátást fizetnek luxusszállodákban. Játszhatunk a Maracana Stadionban, napozhatunk a Copacabanán és felmehetünk a Corcovado-hegyre. Ehhez képest Magyarországon tavaszig szünetel a nemzeti bajnokság, idegen tankok vonulnak az utcán, az emberek pedig éhesek és fáznak. Őszintén, ha a helyemben lennél, melyiket választanád?”

Abban az évben olimpiát is rendeztek. A melbourne-i olimpia vízilabda-döntőjéről még film is készült (Szabadság, szerelem), a magyarok 4-0-ra elverték a szovjeteket egy szó szerinti háborús meccsen. A 113 magyar versenyző közül 40-en soha többé nem tértek vissza Magyarországra… A Bilbao elleni visszavágót semleges helyszínen, Brüsszelben rendezték (Magyarországon ezidőtájt nem volt szerencsés futballozni, a nemzeti bajnokság is szünetelt), a találkozót Sebes Gusztáv is megnézte, aki azért ment ki, hogy meggyőzze a játékosokat a hazatérésről. De ők inkább Brazíliába mentek, gálameccseket vívni – Sebes utoljára látta ekkor együtt az Aranycsapat magját, Bozsikot, Puskást, Budait, Kocsist és Czibort. Nem csoda, hogy összeszorult a gyomra…

1957-ben Rio de Janeiróban játszott gálameccseket a Honvéd, de tudta mindenki: ez egyszer véget fog érni, és döntést kell hozniuk. Hazafelé Bécsben a budapesti politikai küldöttség várta őket, s nem forralt borozni ültek be valahová: vagy elindulnak 48 órán belül haza, vagy nincs visszaút. De ha haza is mennek, büntetés nélkül nem ússza meg senki! Puskásnak komoly dilemmával kell szembenéznie: ha hazamegy, abban az esetben nem kell a katonai bíróság elé állnia (ahol akár a halálos ítéletet is kimondhatnák rá), ha vállalja a két éves eltiltást az aktív játéktól és az edzésektől is. Ez viszont szinte biztosan a pályafutása végét jelentené. Magyarországon már egyébként is megy a lejárató kampány ellene, és muszáj meghoznia a borzasztó döntést: gyerekkori jó barátjával, Bozsikkal ellentétben (akinek egyébként lett volna lehetősége akkor az Atletico Madridhoz igazolni) ő kint marad, s feleségével és gyermekével új életet kezd az ismeretlenben. A Honvédból csak öten nem mentek haza: az edző, Kalmár Jenő, aki már a brazíliai túra előtt otthagyta a csapatot, Östreicher Emil, aki technikai igazgató lett a Real Madridnál, s talán a klub 3 legjobb játékosa: Kocsis, Czibor és Puskás. Puskás Bécsben élt, kezdetben nem volt ajánlata, de tettek is róla, hogy ne is legyen: miután a magyar szövetség többször feljelenti, az UEFA 1958. július 19-ig eltiltja a futballtól. Ez 16 hónap tétlenséget jelent. Akkor is megbüntetik, ha bármelyik csapattal edzeni fog. Mire letelik a büntetés, már 31 éves.

Két lehetősége mégis adódhatna. A híres müncheni repülőtéri katasztrófában a hazafelé tartó Manchester United 8 játékosa életét veszti. Az United csak az ifjúsági csapat játékosaival nem állhat ki az AC Milan elleni BEK elődöntőben, ezért azzal a kéréssel fordulnak az UEFA-hoz, hogy egy hat hetes szerződés keretében hadd igazolhassák le a 3 száműzött magyart, Kocsist, Czibort és Puskást. Ehhez se az angol szövetség, se az UEFA nem járul hozzá. Az olasz Inter is majdnem mentőövet dob, de az új játékosok átigazolásának határideje két nappal azelőtt jár le, mint hogy letelne Puskás büntetése, így hiába igazolnák le, a következő szezonban nem léphetne pályára – egy újabb elvesztegetett év már sok lenne, az Inter el is állt a szerződtetésétől. (Egyébként, mint megtudhattuk a könyvből, nagyon fiatalon, még pályája elején lett volna lehetősége óriási pénzért a Juventushoz igazolni!) De így járt mindenki a legjobban! Mert Östreicher Emil megkereste Puskást azzal a szándékkal, hogy Santiago Bernabeu a Real Madridban szeretné látni! Ekkor Östreicher Emil a klub sportigazgatója, s őszintén elmondja a véleményét a Madrid elnökének Puskásról: „Elnök úr, Puskás kövér, és megállás nélkül vedeli a sört, de tökéletes lenne a Real Madridnak. Rengeteg gólt fog lőni.” Puskás tudja, hogy ez élete lehetősége, amiért megérte várni, és amiért érdemes életmódot váltania. Feleségének többek között ezt is mondja a telefonba: „Vásárolj be friss zöldségekből a piacon, és dobd ki a spagetti szószos konzervjeinket. Mától hivatalosan is diétázom.”

Madridban hamar rájön, hogy ott ő nem Puskás Ferenc, a csapatkapitány, a csapat sztárja, hanem egy valaki a sok közül – de ő alázatosan be is áll a sorba. Át is keresztelik, innentől már Panchóként ismerik! Madridban Alfredo di Stefano az, aki a Honvédban vagy a magyar válogatottban Puskás volt: a sztár, az első számú játékos. Puskás nem is akarja túl játszani a szerepét, nem akar ő első lenni, s talán ezért is találja meg könnyen az összhangot di Stéfanóval. Ám forrófejűsége megmaradt, továbbra is rengeteget reklamál a bíróknál. Egy BEK negyeddöntőben Bécsben játszanak, amikor hátulról durván beleszállnak. Pancho lábujjhegyre áll, majd lefejeli ellenfelét. Rögtön kiállítja a spori. Milyen büntetést kap a klubjától? A visszavágóra érkező osztrák küldöttség elé kellett mennie a reptérre egy gyönyörű virágcsokorral a kezében. Na, most képzeljük el ezt a gesztust, mondjuk Zinedine Zidane és Marco Materazzi 2006-os afférja kapcsán. „Ezt a mamának küldöm, akit fél órája még szidtam…” Vagy milyen cuki lett volna, ha Luis Suarez egy doboz bonbonnal kér bocsánatot Giorgio Chiellinitől, miután a 2014-es vb-n kiharapott egy darabot a vállából...

Félelmetes triót alkotott Di Stéfanóval és Gentóval

Első szezonja végén Di Stefanóval fej-fej mellett haladt a gólkirályi címért, s a Sevilla elleni meccsen, amelyen mindketten két gólt szereztek már, szemben állva a kapussal, ziccerben, átengedte a lehetőséget az argentinnak, mert nem akarta első szezonjában megfosztani ötödik gólkirályi címétől di Stéfanót. Az élet később kárpótolja: öt év alatt ő is bezsebel négy gólkirályi címet! Első BEK döntőjére nagyon készült, de a Stade de Reims ellen meglepetésre az edző a kispadra ülteti. Nem is lép pályára. Bár 2-0-ra megnyerik a finálét, Bernabeu pár nap múlva kirúgja Luis Carniglia edzőt Puskás, akarom mondani Pancho mellőzése miatt…

A sors kárpótolja. 1960. május 18-án ott van a kezdőcsapatban a glasgow-i Hampden Parkban, ahol 135 000 ember előtt léphet pályára az Eintracht Frankfurt ellen. Igen, megint a németek. Puskás utolsó nagy meccse a berni döntő volt, amit 1954-ben elveszített. Az az emlék még mindig keserűséggel tölti el. De most itt a reváns ideje! Hiába rúgják az első gólt a frankfurtiak, di Stéfano duplájával, majd Puskás szépségdíjas góljával 3-1 a félidő. Ám az „Öcsi-show” a második félidőben indul be: rúg egyet büntetőből, aztán bólint egyet Gento beadásából, majd bebombázza a negyediket is! Négy gól egy BEK döntőben!!! Di Stéfano rúgja a maradék kettőt, mert azért annyira nem akar lemaradni, s mivel a németek is betalálnak kétszer, így 7-3 a vége. Egy BEK döntőnek! Rosszabb helyeken egy vízilabda meccs eredménye is lehetne. Az elmúlt 7 évben összesen 12 gól esett a BL döntőkben. Tudom, hogy más már a futball, de hogy ezt megfelelő kontextusba helyezhessük, néhány érdekesség… Ha az ideit nem nézzük, az elmúlt 4 finálé 1-0-s eredménnyel zárult! Az elmúlt 20 évben egy olyan döntő volt, ahol 90 perc alatt 6 gól esett (a 2005-ös isztambuli Milan – Liverpool-on), egyébként pedig mindössze négyen voltak ebben az időben, akik egy BL döntőben duplázni tudtak: Hernan Crespo (2005), Filippo Inzaghi (2007), Cristiano Ronaldo (2017) és Gareth Bale (2018). Puskás Ferenc pedig négyet, Di Stéfano meg hármat rúgott! Őrület!

Szeptemberben Madridba látogatott Dél-Amerika bajnoka, az Interkontinentális kupa visszavágójára, hogy kiderüljön, ki a világ legjobbja: az uruguayi Penarol otthon még kicsikart egy 0-0-t, de a Santiago Bernabeu gyepén csúnyán beleszaladt a késbe: 5-1-re kaptak ki. 9 perc alatt már 3-0 volt, Puskás kettőt rúgott, mindezt ráadásul egykori szövetségi kapitánya és barátja, Sebes Gusztáv szeme láttára, aki a római olimpiát hagyta ott egy napra ezért a meccsért – megható volt olvasni, mennyire örültek egymásnak, s az újbóli találkozásnak. Puskás két döntőben hat gólt szerzett, de hazai terepen nem ment nekik: a kupát az Atletico Madrid, a bajnokságot a Barcelona nyerte, s ők adták az év Aranylabdását is, Luis Suarez személyében – pedig Panchónak minden esélye meglett volna ebben az évben, 33 évesen elnyerni ezt a díjat.

35 évesen vehet részt élete második világbajnokságán, immár spanyolként, 1962-ben, Chilében. Di Stéfanónak egy vb sem adatott meg. Az argentinok politikai megfontolásból 50-ben és 54-ben sem indultak, 58-ban pedig a spanyolokkal nem sikerült kijutni. Most meg a torna előtt lesérült… Első meccsen váratlan vereség Csehszlovákiától, majd nyögvenyelős győzelem Mexikó ellen. Nincs más lehetőség: a továbbjutásért meg kell verni a címvédő Brazíliát. Vezetnek, de a nyomást nem bírják, a brazilok még Pelé nélkül is (aki di Stéfano mellett ül egyébként a lelátón) fantasztikus játékosokkal rendelkeztek: Didi, Vavá, Garrincha, Zagallo, Amarildo… Pedig Helenio Herrerra személyében világklasszis edzőjük volt a spanyoloknak, aki korábban a Barcával és az Atleticóval is bajnokságokat nyert, most meg az olasz Internél a híres catenaccio egyik kidolgozója – „kölcsönbe” kapta csak a válogatott segédedzőnek, mint Dárdai Pált a magyar, lassan már 10 éve… Egy vicces sztorit is megtudunk a könyvből  Puskás és Herrerra kapcsolatáról. A válogatott futóedzésén a szövetségi kapitány így ösztönözte Puskást: „Amíg nem futod le a távot a megadott idő alatt, nem mész az öltözőbe.” Puskás ellenben alkut kínál: ellő tíz labdát a büntetőterületen túlról, ha eltalálja mind a tízszer a felső lécet, nem kell tovább edzenie, ha viszont egyszer is hibázik, egy órával tovább edz, mint a többiek. Helenio Herrerának tetszik a fogadás, belemegy. Aztán pedig elszörnyülködik, hogy bolondot csináltak belőle: Puskás mind a tíz lövésből eltalálta a felső kapufát, az utolsó után pedig egyenesen az öltözőbe rohant.

Mekkora rendező az élet… BEK döntőt veszített Puskás a Helenio Herrerra elleni Inter, majd a Guttmann Béla vezette Benfica ellen is – két régi ismerős győzi le a csapatát. A portugálok ellen 5-3-ra kapnak ki, mindhárom góljukat Puskás lövi – na ilyet se hiszem, hogy látott a futballtörténelem, hogy valaki egy fontos döntőt mesterhármasa ellenére elveszítsen. Egyébként de. Mbappé hármat rúgott a katari vb döntőben, de a világbajnokságot Argentína nyerte…

Rengeteg sztoriból, történetből lehetne még szemezgetni, de erre van a regény: tessék elolvasni! Nem fogja megbánni! Immár csak néhány apróság. Puskás visszavonulása után edzőnek állt, legnagyobb eredménye az volt, hogy BEK döntőbe jutott a görög Panathinaikosz együttesével – a Johan Cruyff-féle Ajax végül 2-0-ra nyert. 1978-ban, néhány nap különbséggel halt meg két hozzá nagyon közel álló személy: Bozsik József szívrohamban (május 31.) és Santiago Bernabeu (június 2). 1981-ben jöhetett haza először az 1956-os emigrálása után – egy filmforgatás miatt. Végleg haza 1991-ben költözött. 1993-ban, négy mérkőzés erejéig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. 2006. november 17-én, 79 éves korában hunyt el Budapesten, légzési és keringési elégtelenségek következtében. Utolsó éveiben már Alzheimer kórban is szenvedett. Temetését a televízió is közvetítette, a Szent István Bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra.

A Honvéd színeiben 349 bajnoki mérkőzésen 358 gólt szerzett. A magyar válogatott mezében 84 gól fűződik a nevéhez 85 mérkőzésen! A Real Madridban 180 bajnoki meccsen 156 gól, a nemzetközi sorozatokban 41 mérkőzésen 37 gól. Összesen: 514 gól 529 meccsen! 2009 óta kapja meg az év legszebb góljának szerzője a róla elnevezett Puskás díjat.

Emlékét sosem feledjük!

Köszönöm, hogy olvashattam ezt a könyvet, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Madridi legendák: Raúl, Puskás, Cristiano Ronaldo, Di Stéfano és Zidane

44 évig vártunk az újabb Eb szereplésre, azóta pedig immár harmadszor sikerült a kvalifikáció aranylábú fiainknak. Napokon belül kezdődik a seregszemle, a magyar szurkoló már tűkön ül (vagy a szerencsésebb csomagol és utazik Németországba…), én meg, ahogy szoktam, kiírom magamból azt, ami ilyenkor bennem van.

Nem mintha jelentene bármit, de kicsit furcsa számomra, hogy a legutóbbi Eb óta csak három év telt el, a legutóbbi futball világverseny óta meg csak alig másfél. Előbbire magyarázatot a covid ad, ugye, a világjárvány miatt 2021-ben rendezték a 2020-as Eb-t. Közelinek tűnik az élmény. Hát még mit mondjunk a vb kapcsán: mintha tegnap lett volna, hogy ráadták minden idők talán legjobb vb döntője után Lionel Messire a láthatatlanná tévő köpenyt Katarban, meg ne fázzon szegényke decemberben – és ennek is már 18 hónapja. Írásom szempontjából semmi jelentősége ezeknek, mégis úgy gondoltam, ezzel kell, hogy kezdjem: kicsit túl tolják a meccseket, a versenysorozatokat, és ennek előbb – utóbb rossz vége lesz. Na de ne siránkozzunk! Ott tartunk, hogy 44 év után jutottunk ki először Eb-re, és azóta ez még kétszer sikerült.

A 2016-os szereplés egy többre hivatott generáció utolsó lehetősége volt nagyot dobbantani (a Király, Juhász, Gera, Dzsudzsák fémjelezte csapat nem is vallott szégyent Franciaországban, sőt!), a covid miatt 2021-re halasztott, részben hazánkban megrendezett 2020-as Eb halálcsoportjában, bár nem múlt sokan, végül nem mi lettünk a hóhérok, s itt vagyunk napokkal a 2024-es torna kezdete előtt, amikor az előző két Eb szereplésnél jóval magasabb elvárásokkal kell szembenéznie a Marco Rossi vezette delegációnak. Ez egyrészről jó, mert látványos, mennyit fejlődött a magyar válogatott az elmúlt években. Felépített egy tekintélyt parancsoló veretlenségi sorozatot (amit sikeresen le is zárt múlt kedden a felkészülés jegyében…), ráadásul olyan mamutválogatottakat győzött le tétmeccsen, mint az angol vagy a német. Az előző két tornával ellentétben egyenes ágon harcoltuk ki a részvételt – végre nem kellett körömrágós pótselejtezőket játszanunk. Van okunk hinni abban, hogy ez a válogatott sokra viheti Németországban. Ugyanakkor én nem pakolnék túl nagy terhet a fiúkra. Azért még nem vagyunk Brazília. Nem tudunk 50 hasonló képességű játékosból keretet összerakni. Komoly ellenfelek várnak ránk Németországban is. Ne bénítsuk azzal a csapatot, hogy minimum negyeddöntős szereplést várunk tőlük. Élvezzék és élvezzük mi is a torna minden egyes percét. Célozzák meg a továbbjutást! De ne legyenek felesleges elvárásaink és illúzióink – persze, álmodni azt szabad.

Valószínűleg Marco Rossi is álmodozik – talán már azt is megálmodta, ki legyen az első számú kapus a tornán. Gulácsi Péter vagy Dibusz Dénes? Gulácsi Péter nemzetközi klasszis, éveken keresztül a Bundesliga egyik legjobb kapusa volt. BL elődöntőben is járt már, a Leipzig csapatkapitánya. Igen ám, de 2022 őszén keresztszalag-szakadást szenvedett. Az egyik legkegyetlenebb focistasérülés ez, egyáltalán nem garantált belőle a teljes felépülés. Hiába épült fel egy év alatt, nem került vissza a kapuba. Jól ment a csapatnak nélküle, nem volt ok a változtatásra – az ősszel csak két kupameccs és egy Bajnokok Ligája találkozó jutott neki. Ám február elején, miután addigi helyettese többször is hibázott, visszakerült a kapuba, azóta meg kirobbanthatatlan onnan. A tavaszt végigvédte, vele a Leipzig veretlen maradt. Dibusz Dénes ugyanakkor kiválóan pótolta a válogatottban, végigvédte az Eb selejtezőket, ahonnan ugye veretlenül jutott ki a válogatott. Mellette a Fradival nemzetközi meccseken is bizonyított már. Vakargathatja kopasz kobakját Marco Rossi, hogy ki mellett tegye le a voksát. Dibusz megérdemelné a bizalmat, legalább egy meccsen pályára küldeném az Európa-bajnokságon. Más különben a harmadik Eb-jét fogja végigpadozni a Fradi kesztyűse, már pedig ő ennél jobb kapus. De a külföldi karrier, meg a Willi Orbánnal való tökéletes harmóniája Gulácsi mellett szól. Minden bizonnyal ő lesz az első számú kapus.

A védelem legbiztosabb tagja éppen ő, mármint Willi Orbán, aki szintén sokat, konkrétan a szezon majdnem felét (15 bajnokit) kihagyta sérülés miatt. Nagyjából Gulácsival együtt tért vissza a csapatba, stabilabb is lett velük a Lipcse. Az utolsó 14 bajnokit végig is játszotta, csúcsformában várja az Eb-t – jövőre immár tíz éve lesz a Leipzig játékosa! Talán már bánják a német szövetségnél, hogy nem hívták be annó a válogatottba, szerintem beférne a jelenlegi Nationalelfbe is. Lang Ádámon nagyon nehezen tudok kiigazodni. Éveken keresztül túlértékeltnek gondoltam, aki nem válogatott szintű védő, közben meg Juhász Roland visszavonulásával, s főleg, Kádár Tamás nemzeti csapatból való kikopásával az egyik legstabilabb és legmegbízhatóbb játékosunk lett a védelemben. Most már gyakran „langol” a szívünk egyre jobb teljesítményét látva… Persze, azt nem mondom, hogy nincs benne a játékában a hiba a mai napig, de Willi Orbán párjaként nem néz ki ő sem annyira rosszul. Az kiábrándító ugyanakkor, hogy a tavasszal egyáltalán nem játszott klubmeccset. Nem, nem a Real Madridban, hanem a ciprusi Omonia Nicosiában lökték partvonalon túlra.

Persze, még mindig nem ő járt a legrosszabbul… Aki az egész válogatott keretet tekintve is alighanem a leggyérebb állapotban van, mentálisan mindenképp, az Szalai Attila. A török Fenerbahcétól ünnepelt sztárként köszönt el tavaly nyáron, a Hoffenheimben egy öngóllal és egy hibával nyitott, kb. el is vágta magát a csapatnál. Télen mentőövet dobott neki a Freiburg, de ott is borzasztóan keveset játszott. Legutóbb március 30-án lépett pályára csereként, 16 perc jutott neki. Összesen 390 játékperce van bajnokin az egész szezonban. Ez valamivel több, mint négy teljes meccs. Ebből 289 a Hoffenheim, 101 perc pedig a Freiburgban. És az a baj, hogy a klubbéli bizonytalanságai, na meg a pályán töltött percek hiánya a válogatottban nyújtott játékára is erősen rányomhatják a bélyeget. Én értem Marco Rossi bizalmát az irányába, de aki joggal féltheti helyét jelenleg a kezdőcsapatban, az ő. Már csak azért is, mert van két fiatal, akik dörömbölnek azon a bizonyos ajtón – és talán meg is érdemelnék a lehetőséget. Balogh Botond feljutott a Serie A-ba a Parmával, de hogy ott mennyit fog játszani… Szerződést hosszabbítottak vele, ami feltétlenül bíztató, de a másodosztályban sem volt nélkülözhetetlen játékos. A Montenegró elleni novemberi meccsen élőben láttam, számomra nagyon meggyőző volt, ő hosszú távon is értékes láncszeme lehet a nemzeti tizenegynek. Mindössze 21 éves, szép jövő előtt áll. Hosszú huzavona után végül a magyar válogatottat választotta a Németországban születő és ott pallérozódó Dárdai Márton, és azt hiszem, ennek egy ország örül – és az nem a német. Jó, van egy Rüdigerük, de azért egy Schlotterbeck, Tah belső védő duónál nem biztos, hogy rosszabb lenne az Orbán, Dárdai kettős… Az ő lábából nem hiányoztak idén sem a játékpercek, rendszeresen játszott a Hertha BSC-ben, ahol egészen mostanáig az édesapja volt az edzője. Hogy mi lesz, amikor a fater a szezon végén távozik? Hátha ő is szintet lép – a képességei megvannak hozzá.

A középpályáról, hiába akarták már a „tízmillió szövetségi kapitány” országában annyian kitenni, még mindig pótolhatatlan Nagy Ádám. A harmadik Eb-jére készülő exfradistát rengeteg kritika érte az elmúlt években, elsősorban alibi játékkal vádolták, meg azzal, hogy egy olasz másodosztályú kiscsapatban sem játszik rendszeresen. Szerencsére ez utóbbi változott, a játékpercei megvannak. Tavasszal igazolt a Speziába, ahol mind a 16 bajnokin játszott, egy kivétellel mindegyiken kezdő volt, és 11 meccset végig is futballozott. A Pisát hagyta hátra a télen, ahol annyi esélye volt állandósítani a helyét a kezdőcsapatban, mint a város híres ferde tornyának arra, hogy kiegyenesedjen. Nagy Ádám is játékban van, és ez mindenképpen fontos az Eb előtt, mert nem mindig volt így… Schäfer Andrásnak nem a játékával volt baj, sérülés miatt kellett kihagynia borzasztóan hosszú időt. Ősszel a 12. fordulóig pályára sem léphetett a klubjában, így az Union Berlin páratlan BL kalandját sem élvezhette – és bár a fővárosiak igen zaklatott idényen vannak túl, azt a szezonban három edzőt elfogyasztó klubnál is látták, Schäfer a csapat egyik legjobbja, akinek játszania kell. Ennek megfelelően november vége óta egy meccset sérülés, kettőt eltiltás miatt hagyott csak ki, azonkívül játszik, általában kezdőként – 20 meccsből 14-szer a kezdőcsapatba jelölték! Nehéz egy olyan csapatban villogni, ami a kiesés elkerüléséért küzd, az Union végül drámai körülmények között bent maradt, aminek azért is kell örülnünk, mert középpályásunk a tavasszal szerződést hosszabbított, és nem lett volna jó őt a másodosztályban látni. Annál Schäfer András sokkal jobb futballista!

Akinek megkérdőjelezhetetlen szerintem a helye a csapatban, az Kerkez Milos. Legyünk őszinték: két évvel ezelőtt ilyenkor még kevesen tudták, ki ő. Nem tagadom, én sem hallottam még róla. Pedig Paolo Maldini kérésére állt ő az AC Milan alkalmazásában is, igaz, megragadnia nem sikerült a nagy csapatban, de a holland első osztályú AZ Alkmaarnál nagyon fontos játékossá vált. Olyannyira, hogy tavaly nyáron a Premier League-be, a Bornemouth csapatához igazolt. Szoboszlai Dominik árnyékában sajnos sokkal kevesebbet beszéltek és írtak róla, hozzá például nem jártak csak úgy ki a magyar tévétársaságok, hogy interjút készítsenek (és ezért igenis, szégyelljék magukat!), pedig, ha már Szoboszlait ekkora médiafelhajtás vette körül, ebből egy minimális szeletet kaphatott volna Kerkez is… Mindenesetre helyette a teljesítménye beszélt: első bajnoki szezonjában több mint 1900 játékperc, 30 meccsen játszott, 21-szer kezdőként, s csak azért nem ment kétezer felé a percszámláló, mert a hajrában volt egy kiállítása, s a vele együtt járó három meccses eltiltása… Egyáltalán nem tett ő rossz benyomást a mindig kritikus brit sajtóra. Mint ahogy a lesajnált Bournemouth is hatalmasat ment idén. Nagy Zsolt nem azért indul hendikeppel, mert az NB1-ban futballozik, hanem mert Kerkez a posztriválisa. Megnyugtató, hogy ilyen helyettese lesz: a Puskás Akadémia játékosa idén is bebizonyította, hogy lehet rá számítani. A bajnokság elején sérült volt, emiatt jó néhány meccsről lemaradt, de a 11 gólja és 5 gólpassza önmagáért beszélt – hogy a felcsútiak nemzetközi szereplést érő helyen, bronzérmes pozícióban végeztek, ha nem is kizárólag neki, de nagyrészt neki is köszönhető.

Az univerzális és örök ifjú Loic Negónak nagyon jót tett, hogy eljött a magyar futballközegből, és légiósnak állt. A francia első osztályú Le Havre csapatához igazolt, ahol első szezonjában 28 bajnoki, és több, mint 1500 játékperc jutott neki. 18 meccsen kezdett, több poszton is bevetették. Néhány héttel ezelőtt a Paris St. Germain ellen gólpasszt adott, és kiharcolt egy tizenegyest is. Érthetetlen, hogy a Fehérvárból klublegendaként kipenderítették, de ő személy szerint jól járt a váltással – és a magyar válogatott is. Emlékezzünk, mekkorát játszott a szerbek elleni mindkét meccsen! Nego oldalán alternatívát nyújthat Bolla Bendegúz is, aki még időben kapcsolt, hogy a Premier League-ben a West Hamnél továbbra sem osztanak neki lapot, így visszament Svájcba, ahol korábban már sikeres szezonokat töltött. A Servette játékosaként sok időt volt a pályán, a nemzetközi kupákban is megmutathatta magát, ráadásul a svájci kupát meg is nyerte csapatával. 5 gólját és 4 gólpasszát átvihetné a válogatottba is, mert ott eddig ritkán láttuk jól játszani. Legutóbb Izrael ellen a mezőny egyik legjobbja volt mondjuk, ehhez hasonló produkciót várunk az Eb-n is tőle… Eddig meggypiros mezben Gazdag Dánielt sem dicsérhettük agyon, aki az amerikai bajnokságban (MLS) villog, legeredményesebb magyar az új világban, a Philadelphia gólrekordere, de valahogy a válogatottba nehezen illeszthető. Marco Rossi tiszta vizet öntött a pohárba: főleg csereként számít rá. Számomra Bolla és Gazdag eddig a legnagyobb talány a válogatottban, de én hiszek az olasz mágusnak…

Elérkeztünk a támadókhoz. Ha mindenki egészséges, Sallai Roland, Szoboszlai Dominik és Varga Barnabás alkotják az ideális támadótriót. Sallai Roland minden sorozatot figyelembe véve közel 2500 játékpercet töltött a pályán, de a bajnokságban is több mint 1800 percet futballozott. Összesen 8 gólt lőtt, 4 gólpasszt adott, ez nem kiemelkedő statisztika egy támadó játékostól. Az Európa-Ligában emlékezetesebbet nyújtott: két gól a Lens ellen, de betalált a West Ham és az Olympiakosz hálójába is. 5 meccs volt mindössze, amin nem kezdett, hanem csereként szállt be – korábban inkább ennek a fordítottját láthattuk. Sokáig úgy tűnt, Christian Streich nem kedveli, pikkel rá, de talán a freiburgi őskövület, az idén távozó edzőlegenda is észrevette Rolandban az X faktort – csapata egyik legjobb játékosa volt. És hogy milyen gólt vert a szerbeknek… Remélem, tartogat ehhez hasonlót az Eb-re is! Szoboszlai Dominik közel 2100 játékpercet futballozott a világ legintenzívebb bajnokságában, és amiatt kesergünk, mert kegyvesztett lett Jürgen Kloppnál? Az első 10 fordulót végigjátszotta, november 5-én, a Luton ellen cserélték le először. December 26-án nevezték először a cserék közé, a 19. fordulóban! Januárban és februárban sérült volt, s márciustól valóban kevesebbet játszott, de azért közel sem tűnik katasztrofálisnak a helyzet. Egy olyan meccs sem volt, amikor ne állt volna be, legalább néhány percre. Minden sorozatban rúgott gólt, voltak egészen bámulatos meccsei, első PL szezonnak ez több volt, mint bíztató! Nézzük pozitívan: kipihenten érkezik az Eb-re! És motiváltan, mert az új edzőnek bizonyítania kell! Varga Barnabás 24 bajnokin 20 gólt, 6 Konferencia Liga selejtezőn 7 gólt lőtt és a csoportkörben is betalált kétszer. Összesen 38 meccsen 29 gól a mérlege, és emellett kiosztott 12 gólpasszt is! Félelmetes statisztika! A 11 sárga lap viszont borzasztóan sok. Nem durva és alattomos játékos, általában a száját képtelen befogni, és kidumálja magának a lapot. Összesen 9 meccset hagyott ki sérülés miatt, 3 mesterhármast és egy mesternégyest szerzett a szezonban, miközben tavaly a válogatottba is berobbant. Voltak magyar csatárok az elmúlt két évtizedben bőven, Szabics Imrétől és Tököli Attilától kezdve Böde Daniig, Priskin Tamásig, Nemanja Nikolicsig és Szalai Ádámig, de egyikük sem volt ilyen hatékony a kapu előtt. Csak hát felvetődik a jogos kérdés: hol volt ő eddig? Hiszen már mindjárt 29 éves… Ha nem is annyira hosszú távon, de néhány évre biztosan megoldja a centergondokat!

Az Eb előtt néhány nappal én így állítanám össze a kezdő tizenegyet! Gulácsi Péter (Dibusz Dénes) – Willi Orbán, Lang Ádám, Dárdai Márton (Szalai Attila) – Loic Nego, Nagy Ádám, Schäfer András, Kerkez Milos – Szoboszlai Dominik, Varga Barnabás, Sallai Roland.

Persze, várhatóan a keret többi tagja sem bajor kolbászt fog majszolni a stadion VIP büféjében a meccsek idején – mindenkire szükség lesz! Szappanos Péter legkésőbb a Fradi elleni kupadöntőben elhallgattatta azokat a kritikusokat, akik szerint a fehérvári Tóth Balázsnak kellene harmadik számú kapusnak lennie a tornán. Védeni nem valószínű, hogy fog, de a jelenléte fontos lesz a csapat számára. Schäfer Andrást súlyos sérülésekor egész jól helyettesítette Callum Styles, biztos vagyok benne, hogy megkapja majd a lehetőséget. Egészen más típusú center, mint Varga Barnabás, de ha birkózni kell a védőkkel, vagy tartani kell a labdát, jól jöhet Ádám Martin fizikuma, főleg az utolsó 20-25 percben tudom őt elképzelni a pályán. Én kifejezetten örülök annak, hogy Fiola Attila „félkész” állapotában is kapott meghívót. Nyolc éve megsérült az első meccsen, három éve felejthetetlen gólt rúgott a franciáknak – az ő mentalitására szükség van, sztenderd kezdő nem lesz, de ott lesz ugrásra készen, és biztos vagyok abban, hogy pályára is fog lépni. Botka Endre több poszton bevethető, ő sem a kezdőcsapatba érkezett, de Rossi jól ismeri már a Honvédból is – szerintem azt felesleges megkérdőjeleznie bárkinek is, hogy válogatott szintű játékos – e.  Klenheisler László nagy harcos, sokan leírták már őt is, miközben többedmagával a harmadik Eb-jére készül! (Olyan hibák mondjuk nem férnek bele, mint amit az írek ellen csinált…) Kata Mihály pályára lépésében nem vagyok biztos, de hosszú távon övé lehet a jövő a középpályán. A támadósorban Horváth Krisztoferre és Csoboth Kevinre vár a feladat, hogy játékperceket vegyenek el az elől villogó triótól – hogy is mondja Barney Stinson az Így jártam anyátokkal című vígjátéksorozatban? Kihívás elfogadva! Mondjuk azért az Izrael elleni felkészülési meccs második félidejében láttuk, mi van akkor, ha Szoboszlai, Sallai és Varga nem játszik. Ádám Martin nem Varga Barnabás, Csoboth Kevin nem Sallai Roland… Sapienti sat.

A magyar szurkoló a végletek embere. Amikor a Nemzetek Ligájában kiütöttük saját otthonukban az angol válogatottat, vagy a legutóbbi Eb-n percekre voltunk attól, hogy kiejtsük a németeket, Rossi volt a király, Magyarország meg minimum a kontinens legerősebb nemzete. Aztán jön egy albánok elleni dupla pofon, ami tulajdonképpen a 2022-es vb szereplésünkbe került, és bújjon el szégyenében mindenki a föld alá, ez a sok kutyaütő meg sem érdemli a nemzeti mezt. A végletek emberei vagyunk, de legyünk óvatosak az Európa – bajnokságon. Miért ne gondolkozhatna úgy bárki, hogy ha három éve abban a kőkemény csoportban is szépen helyt álltunk, a mostani ellenfeleinket reggelire lenyeljük? Ne gondolkozzunk így, nehogy félre nyeljünk… Le lehet – e írni bármikor a német válogatottat? Valóban, az elmúlt néhány évük nem nézett ki túlságosan jól. Tavaly történelmi mélységbe kerültek, kapitányt is kellett váltaniuk, és a fiatal Julian Nagelsmann sem kezdett valami jól a Nationalelf élén. Azóta valamelyest rendezték soraikat, taktikát váltották, és hát legyünk őszinték, elég erős a keretük. Azért nézzük már meg tüzetesebben azt a középpályát: Jamal Musiala (Bayern München), Florian Wirtz (Bayer Leverkusen), Aleksandar Pavlovic (Bayern München), Chris Führich (Stuttgart), Ilkay Gündogan (Barcelona), Leroy Sané (Bayern München). És még Toni Kroos is visszatért egy utolsó táncra… Szerintem a németeké a világ egyik legerősebb középpályája! Erre a középpályára olyanok nem fértek be, mint Leon Goretzka és Julian Brandt… A kapuban Manuel Neuer és André Ter Stegen továbbra is szívhatják egymás vérét az első számú mezért, a védelemben azért csak van egy Antonio Rüdiger, elöl meg egy Kai Havertz és Nicklas Füllkrug. Jó, egyikük sem egy Miroslav Klose… De azért ne féltsük a németeket, főleg hazai pályán; még Serge Gnabry, Timo Werner és Mats Hummels nélkül is a torna egyik favoritjai lesznek – mondjuk utóbbi kimaradása számomra elég megdöbbentő azok után, amit a BL-ben produkált a Dortmunddal...

Rüdigerrel jobb lesz vigyázni... :)

Óva intenék bárkit attól, hogy lekezelő legyen a svájci válogatottal szemben is. Kezdjük ott, hogy nekik is van két hasonlóan jó kapusuk, mint a magyaroknak és a németeknek. Yann Sommer olasz bajnok lett az Interrel, Gregor Kobel meg BL döntőt játszott a Dortmunddal. A védelemben van egy BL győztes a Manchester City-ből, Manuel Akanji, a középpályán meg ott van Granit Xhaka, aki az űrszezont produkáló Bayer Leverkusen egyik legfontosabb játékosa volt. Xherdan Shaqiri rúgótechnikájában még mindig lehet bízni, Fabian Schär és Ricardo Rodriguez a védelem húzónevei, Noah Okafor pedig a gólínségen segíthet – a támadó aligha véletlenül áll az AC Milan alkalmazásában. A svájci tipikus tornacsapat, és igen kellemetlen ellenfél, ellenük sem mi számítunk az esélyesnek. Ugyanakkor ellenük kezdjük a tornát – egy sikeres rajtnál semmi nem lenne fontosabb…

Ha tovább akarunk jutni, egy meccset valószínűleg nyernünk kell (bár ez sem feltétlenül igaz, 2016-ban a portugálok úgy nyerték meg az Eb-t, hogy három döntetlennel vergődtek tovább a csoportunkból…), és erre talán a skótok ellen mutatkozik a legtöbb sansz. Anélkül, hogy picit is lebecsülnénk őket, mert a selejtezők során megverték a spanyolokat és az Eb-től távol tartották a norvégokat is. A liverpool-i Andy Robertsont és Ben Doakot Szoboszlai Dominik legalább jól ismeri, a Manchester Unitedban pedig Scott McTominay egyfajta mindenesként funkcionál – a selejtezőkben 7 gólt szerzett. Egy klasszis középcsatárt azért elbírna ez a skót válogatott. Na meg azt is, ha végre a történelem nem ismételné önmagát: Skócia még sosem jutott tovább az Eb első köréből. Bár a selejtezőkön bravúrosan szerepelt, a továbbjutás óta váratlan pofonokba is beleszaladtak, a felkészülésük nem egy diadalmenet. „Ha kicsi a tét, a kedvem sötét” – a skót szurkolók számára a jó hírem, hogy az Eb-n lesz tét. A magyarok egy sikeres (skót) szoknyavadászattal alighanem megváltanák jegyüket a nyolcaddöntőre – de ne bízzunk semmit a véletlenre. A skótokkal játszunk utoljára, gyűjtögessük addig is szépen a pontokat…

Hiányzik valaki az idei keretből? (Mondjuk 10 évvel fiatalabban...)

KITEKINTŐ A TÖBBI CSOPORTRA

B CSOPORT

Na de kalandozzunk el kicsit és nézzünk szét a többi csoportban. Meglepetést szagolok a B négyesben, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a címvédő olaszok továbbjutnak ebből a kvártettből. Kezdjük ott, hogy az előző torna legjobb játékosának megválasztott Gianluigi Donnarummának finoman fogalmazva sem volt kifogástalan szezonja Párizsban, két alap belső védője pedig az utolsó pillanatokban kidőlt az olaszoknak: Giorgio Scalvini (Atalanta) és Francesco Acerbi (Inter) nagyon fognak hiányozni! Az olaszok mindig a kőkemény, beton védelmükről voltak híresek, nos, ebben a csapatrészben ezen a tornán bőven lehet majd problémájuk… Vannak jó játékosok a keretben, mi tagadás, Federico Dimarco (Inter), Davide Frattesi (Inter), Federico Chiesa (Juventus), Giacomo Raspadori (Napoli) és Gianluca Scamacca (Atalanta) talán a magyar válogatottba is beférnének (legalább a kispadra, muhaha…), de ettől a névsortól nem eshetünk hasra, mikor tudjuk, hogy két évtizeddel ezelőtt még Nesták, Cannavarók, Zambrották, Pirlók, Del Pierók, Tottik, Gilardinók futballoztak az azúrkékeknél. Egyáltalán nem meggyőző ez a válogatott, és ezen szegény Luciano Spalletti edző személye sem nagyon segít, aki hatalmasat bukhat, ha már a csoportkör végén búcsúzik az olaszokkal.

A spanyolok egyik felkészülési meccsébe belenéztem előző héten, kaptak egy gólt az észak-írektől, aztán rúgtak egy ötöst… Azt továbbra sem értem, miért Unai Simon (Athletic Bilbao) a kapus, akinek a játékában mindig benne van a potyagól (David Raya például remek szezont húzott le az Arsenalnál…), de szinte minden más pozícióban megvannak, és bár ők sincsenek azon a szinten, mint a kétezer tízes évek elején, mikor sorra nyertek mindent, izgalmasnak tűnik ez a spanyol csapat, rengeteg variációs lehetőséggel. A két szélen mondjuk stabilan Alejandro Grimaldo (Bayer Leverkusen) és Dani Carvajal (Real Madrid) tűnik az első számú opciónak, mindketten nagyon jó éven vannak túl, tele önbizalommal várhatják a tornát. Szerintem Nacho is megdolgozott idén azért a Real Madrid csapatkapitányaként, hogy kulcsember legyen a védelemben, a válogatottban is. A középpályáról Gavi (Barcelona) hiányzása nagy érvágás, de Pedri (Barcelona) Rodrigo (Manchester City) és Fabián Ruiz (PSG) személyében ebben a csapatrészben is bőven ott a minőség. Alvaro Morata (Atletico Madrid), bár szerintem kegyetlenül túlértékelt csatár (meglátásom szerint egy Fernando Torresnek vagy egy Raúlnak sem köthetné be a cipőjét, de sajnos mindkettejüket le fogja hagyni a válogatott góllövőlistáján), alighanem ő lesz a kezdő center, mellette a szemtelenül fiatal Lamine Yamal (Barcelona), Nico Williams (Athletic Bilbao) duó szerepeltetését várom (ők ketten együtt annyi idősek, mint én – Sic transit gloria mundi…) – és akkor Dani Olmo (Leipzig), Mikel Oyarzabal (Real Sociedad) vagy éppen Joselu (Real Madrid) még szóba sem kerültek. Ha nem is a legesélyesebbek a végső győzelemre, a három évvel ezelőttihez hasonlóan az elődöntőig idén is simán eljuthat ez a spanyol válogatott!

A horvát válogatott a legutóbbi két vb-n érmet szerzett, de az Európa-bajnokságokkal rendre meggyűlik a baja. Önbizalmi gondjaik biztos nincsenek, a minap megverték felkészülési meccsen a portugálokat. És Dominik Livakovic-csal (Fenerbahce) a kapuban, Josko Gvardiollal (Manchester City) és Josip Stanisic-csal (Bayer Leverkusen) a védelemben, a már kissé öreges, de még mindig tanár Luka Modric (Real Madrid), Mateo Kovacic (Manchester City), Marcelo Brozovic (Al-Naszr) trióval és Mario Pasalic-csal (Atalanta) a középpályán, valamint Andrij Kramaric (Hoffenheim) és Ante Budimir (Osasuna) góljaival én továbbjutást várok a horvátoktól – akár az olaszok kárára is. Ugyanakkor óriási hibát követ el, aki egy kicsit is lebecsüli a négyes negyedik tagját, Albániát. A saját bőrünkön tapasztaltuk két éve, mennyire megkeserítik az ember életét. Sajnálom, hogy az exfradista Mryto Uzuni sérülés miatt nem lesz ott a tornán, de az albánok nélküle is bárkivel elbánhatnak, s a mérleg nyelvét jelenthetik: ha valakitől pontot rabolnak, a minimum az, hogy állják hazafelé a rivális repülőút költségeit…

TIPP: 1. Spanyolország 2. Horvátország 3. Albánia 4. Olaszország

C CSOPORT

A C csoport toronymagas favoritja Anglia. Számomra itt is a kapuskérdés a kérdőjel: mi kell ahhoz, hogy ne Jordan Pickford (Everton) védjen? A védelem is vet fel kérdéseket, hiányzik egy Rio Ferdinand vagy John Terry stílusú vezér ebből a csapatrészből. A középpálya és a csatársor, mint mindig, ezúttal is bőséges, talán túlságosan is. Ebbe korábban már nem egyszer beletört az aktuális angol szövetségi kapitány bicskája. Hogy fog egyszerre játszani Jude Bellingham (Real Madrid), Phil Foden (Manchester City), Cole Palmer (Chelsea), Bukayo Saka (Arsenal) és Harry Kane (Bayern München)? Mindannyian csodás évet zártak klubjukban. Ők öten, csak a bajnoki meccseket tekintve, összesen 112 gólt lőttek és 42 gólpasszt adtak, miközben közülük egyedül Kane a befejező center. Alighanem mindenkinek meglesz a helye, valószínűleg Palmer lesz az, aki a kispadon kezd majd. A középpályára mindenképp kell a stabilitás ennyi támadószellemű játékos mellé, ebben Declan Rice (Arsenal) Conor Gallagher (Chelsea) és a fiatal, mindössze 19 éves Kobbie Mainoo (Manchester United) nyújthat segítő jobbot a válogatottat immár nyolc éve és a negyedik tornáján trenírozó Gareth Southgate-nek. A keret erősség alapján szerintem idén is döntőben a helye az angoloknak!

 A szerbeket láttuk a selejtezőn: nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. Persze Dusan Vlahovic (Juventus) és Alekszandar Mitrovic (Al-Hilal) okozhatnak kellemetlen perceket, de túl sokat nem érdemes várni tőlük – szerintem ők már annak örülnek, hogy a 2000-es Eb óta újra ott vannak az európai térképen… Hogy mi minden történt azóta: utolsó Eb meccsükön még Jugoszláviaként kaptak egy hatost a Patrick Kluivert nevével fémjelzett hollandoktól… A szlovénok az egész Eb egyik sötét lovai. A kapuban Jan Oblak (Atletico Madrid) évek óta a világ egyik legjobbja, elől ott van egy feltörekvő, nagyon tehetséges fiatal, Benjamin Sesko (Leipzig), a védelemben meg az egykori Fradi kedvenc, Miha Blazic (Lech Poznan). Ez a trió lehet, kevés lesz a továbbjutáshoz, mást pedig nem nagyon ismerek a csapatból. Ja, de! Josip Ilicsics (NK Maribor) magánügyi válsága és depressziója után nem csak a futball vérkeringésébe tért vissza, de teljesítménye válogatott meghívót is ért! A dánok visszavághatnak az angoloknak, akik megfosztották őket az Eb döntőtől három éve. Akkor egy világ szeretett bele a dánokba (ez Cristian Eriksen majdnem tragédiájának is volt köszönhető), aztán Katarban viszont nagyon megégtek, és csoportutolsóként zúgtak ki, még Tunézia is megelőzte őket. Melyik a dánok igazi arca? Talán a kettő között van. A csoportból való továbbjutás elvárható, de az elődöntős szereplés kicsit túlzás. A kulcsemberek közül sokan túl vannak már a zeniten (hiába nem is játszottak az orosz Zenitben…), én leginkább Andreas Christensen (Barcelona) és Rasmus Höjlund (Manchester United) játékára leszek kíváncsi.

TIPP: 1. Anglia 2. Dánia 3. Szerbia 4. Szlovénia

Gyilkos négyes... 

D CSOPORT

A D csoport és az egész torna egyértelmű favoritjai a franciák. Hugo Lloris, Raphael Varane, Paul Pogba és Karim Benzema ilyen – olyan okokból már nem rontják a levegőt a válogatottban, de például a Lloris helyébe lépő Mike Maignan talán még jobb is, mint elődje, a 145 válogatott meccsen pályára lépő, egykori Tottenham ikon volt. Minden más poszton is csupa – csupa jól hangzó nevek a keretben, egy posztra gyakran több is. A védelemben Theo Hernandéz (AC Milan), Ibrahima Konaté (Liverpool), Jules Kounde (Barcelona), Benjamin Pavard (Inter), Dayot Upamecano (Bayern München), William Saliba (Arsenal) és Ferland Mendy (Real Madrid) is bevethető – ki jobb, ki kevésbé jó szezont zárt, de azért ez egy minőségi, irigylésre méltó névsor. A középpályán ott van a Real Madrid két üdvöskéje, Eduardo Camavinga és Aurélien Tchouameni, bár utóbbi sérülése nem tudom, rendbe jött – e, lehet, ő lesz a kabalapasi a tornán. Sokan kiégtek attól, hogy N’golo Kanté (Al-Ittihad) is a keret tagja Szaúd – Arábiából, aki viszont nem lehet kérdés, az Antoine Griezmann (Atletico Madrid). Az ő formájától nagyon sok függ majd! Kylian Mbappé még a torna előtt Madridba igazolt, hogy az Eb-n már békén hagyják – simán lehet, hogy kontinensbajnokként és Eb gólkirályként kezdi a felkészülést gyerekkora kedvenc csapatánál. Jó csatárai vannak a franciáknak, de a Griezmann – Mbappé kapcsolat lesz a kulcs az Eb győzelem felé vezető úton. Persze, ez nem azt jelenti, hogy Oliver Giroud (Los Angeles FC) vagy Marcus Thuram (Inter) nem rúghatnak a semmiből győztes gólt…

A hollandok védelme Virgil van Dijk-kal (Liverpool), Nethen Akéval (Manchester City), Matthijs de Light-tel (Bayern München) és Denzel Dumfries-zel (Inter) a legerősebb csapatrészük, és itt kezdődnek a bajok: a „tulipánokat” mindig a totális futball, a támadójáték jellemezte, csapatukban hemzsegtek a jobbnál jobb gólvágók és kreatív középpályások… Azért vannak jól csengő nevek a középpályán (Teun Koopmeiners kiváló szezont futott az Atalantával, Ryan Gravenberch Szoboszlai csapattársa Liverpoolban, Xavi Simmons, különösen ősszel futballozott ragyogóan Lipcsében) és a támadósorban is (Cody Gakpo szintén a Liverpool játékosa, és azt hiszem, a jelenleg az Atletico Madridban futballozó Memphis Depayt sem kell bemutatni senkinek), őszintén meglepődnék, ha a legjobb nyolcnál tovább menetelnének. Már csak azért is, mert talán joggal gondolják úgy sokan, többek között én is, hogy nem Ronald Koeman a megfelelő ember a válogatott irányítására. Frenkie de Jong nem épült fel a sérüléséből, de az osztrákoknak is lesz egy nagy hiányzója: a „sógorok” is meg fogják érezni David Alaba (Real Madrid) hiányát. Ralf Ragnick miatt különösen izgalmas ez az osztrák projekt, de főleg Christoph Baumgartnertől (Leipzig), Konrad Laimertől (Bayern München), Marcel Sabitzertől (Borussia Dortmund), Michael Gregoritschtól (Freiburg) és a forrófejű Marko Arnautovicstól (Inter) várhatunk szép megoldásokat és gólokat is. A lengyelektől mindig sokat várok, aztán szinte sose kapok tőlük semmit. A kapus Wojciech Szczesny és a csatár Robert Lewandowski mellől eltűntek az egyéniségek, és már ők sem fiatalok – utóbbi ráadásul meg is sérült az utolsó felkészülési meccsen. Őszintén meg lennék lepve, ha továbbjutnának a csoportból…

TIPP: 1. Franciaország 2. Hollandia 3. Ausztria 4. Lengyelország

E CSOPORT

Az E csoport a keleti blokk: Romániával, Ukrajnával és Szlovákiával, na meg Belgiummal… Hogy tudták ezeket így összesorsolni… A belgák dörzsölhetik a tenyerüket, annak ellenére, hogy szövetségi kapitányuk, Domenico Tedesco valami elképesztő dilettáns módon, személyes sértődöttsége miatt kihagyta a keretből a világ egyik legjobb kapusát. Igaz, hogy Thibaut Courtois (Real Madrid) majdnem kihagyta az egész szezont súlyos sérülés miatt, de az utolsó bajnokikra és a BL döntőre visszavette a helyét a kezdőcsapatban. Az egy dolog, hogy egyetlen gólt sem kapott, de közben meg bravúrok sorozatát mutatta be. Tulajdonképpen jobb formában van, mint valaha! Az ő hiányzása még fájhat a belgáknak, akik így a Koen Casteels (Wolfsburg), Mats Sels (Nottingham Forest), Thomas Kaminski (Luton Town) trió egyikében bízhatnak majd. Nem árulok el nagy titkot: egyik sem Courtois-szint… Nem baj, majd a védelem megoldja… A kétszáz éves emberrel, Jan Vertonghennel. A középpályán Kevin de Bruyne, amikor éppen nem sérült, még mindig varázsló, de a legfélelmetesebb, sőt, egyetlen félelmetes csapatrésze a belgáknak a támadósora. Ha felvetődött az angoloknál a bőség zavara, itt is érdekelne, vajon a Romelu Lukaku (AS Roma), Jérémy Doku (Manchester City), Lois Openda (Leipzig), Leandro Trossard (Arsenal), Charles De Ketelaere (Atalanta) ötösből kit lehet lelkiismeret-furdalás nélkül kihagyni. A támadósora fékezhetetlennek tűnik, ha minden poszton lenne két jó játékosa, éremesélyes lehetne ez a belga válogatott.

 A csoport másik legerősebb válogatottjának az ukránt gondolom. Egyrészt, mert a sajnálatos háború után még inkább nemzeti ügy lett a válogatott szereplés. Ez láthatóan összekovácsolta az együttest. Másrészt a játékosok minősége miatt. Courtois-t éppen Andrij Lunin helyettesítette, még hozzá kiválóan a Real Madridban, de a másik kapus, Anatolij Trubin is nagyon jól véd a Benficában. Két védő a Premier League-ben is megállja a helyét (Vitalij Mikolenko az Everton futballistája, Illja Zabarnij Kerkez Milos csapattársa a Bournemouth-ban), a középpályáról ketten Londonban keresik a betevőre valót (Olekszandr Zincsenko az Arsenalban játszik, a rekordigazolásként sokáig gyengén teljesítő Mihajlo Mudrik is egyre több életjelet mutat magáról a Chelsea-ben), míg egyik támadója, Artem Dovbik gólkirály lett Spanyolországban, ahol csapattársa a bravúros negyedik, még BL-t jelentő helyet elcsípő Gironánál Victor Cihankov. Szóval nem csak topligás futballistáik vannak, de fontos szerepet is töltenek be a klubjuknál! Harmadrészt, Sergij Rebrov személye miatt, aki a Fradinál bebizonyította, mekkora edző lehet belőle, és eddig kiválóan szerepel az ukrán válogatott élén is. Nagyon fogok szurkolni nekik, szerintem az ukránok lehetnek a torna meglepetéscsapata. A szlovákokról, románokról nem tudok sokat, meg egyébként is, merül az elem… Örüljenek, hogy ott vannak! A szlovák keretben Martin Dubravka (Newcastle United), Milan Skriniar (PSG) és Stanislav Lobotka (Napoli) a legnagyobb név, ők nemzetközileg is bizonyítottak már, a románoknál viszont nem találni Hagi-hoz vagy Adrian Mutuhoz mérhető klasszist. Mondjuk a támadósorban van egy Puskásuk: de George Puscas (Bari) nem az a Puskás…

TIPP: 1. Belgium 2. Ukrajna 3. Szlovákia 4. Románia

F CSOPORT

Az F csoportban egyértelműen kiemelkedik Portugália, aki hibátlan mérleggel, mindössze két kapott góllal, és egy tíz gólos Cristiano Ronaldóval a fedélzeten abszolválta a selejtezőket. Ez utóbbi lehet a gátja is a portuGálának: CR7 februárban 40 éves lesz. Vajon mennyit szabad játszania? A gólérzékenységét még most sem kérdőjelezheti meg senki. Gólrekordot felállítva lett gólkirály Szaúd-Arábiában, és a motivációját sem érheti kritika: a kupadöntő elveszítése után sírva fakadt… Nos, ez a mentalitás repítette ilyen magasságokba Ronaldót. Más kérdés, hogy ő letámadni és védekezni nem igen fog már. Viszont, ha megkapja a labdát, ha gólhelyzetbe kerül, még mindig annyira érzi a kaput, mint nagyon kevesen ezen a golyóbison. A katari vb-n úgy tűnt, végleg leáldozott a csillaga, de az új szövetségi kapitány, Roberto Martinez a kezdetektől nem titkolja, nála kulcsember lesz Cristiano Ronaldo. Meglátjuk… Nekem a madridi időszaka óta az egyik kedvenc játékosom, figyelemmel követem pályafutását azóta is, és nagyon szurkolok neki, mert minden idők egyik legnagyszerűbb futballistájának utolsó, nagy világversenyen megtett lépéseit látjuk. Egyébként ez egy bombaerős portugál válogatott. Annál biztosan erősebb, mint amelyik 8 éve Eb-t nyert. Végre úgy néz ki, nem Rui Patrício (AS Roma) fog védeni, hanem Diogo Costa (Porto). Egyébként José Sá (Wolverhampton) is jobb választás lenne az AS Roma kesztyűsénél. (A kedves olvasó talán még azt hiszi, bajom van a kapusokkal...) A védelemben valószínűleg Nuno Mendes (PSG) és Ruben Dias (Manchester City) lesznek a vezérek, de még mindig ott van Pepe (Porto) is, aki, ha pályára lép a tornán, meg fogja dönteni Király Gábor 2016-ban felállított korrekordját. Kár ezért – de legalább olyan menő mackónadrágja nincs, mint a mi legendánknak… Joao Cancelo (Barcelona) és Diogo Dalot (Manchester United) is felemás szezonon vannak túl, szerintem ők lesznek a védelem két szélén. Középen Bruno Fernandes (Manchester United) és Vitinha (PSG) helye fix, s vélhetően Joao Palhinha (Fulham) és Bernardo Silva (Manchester City) is játszani fog. Utoljára írom le a „bőség zavara” kifejezést, de az a helyzet, hogy Ronaldo mellett csak úgy tolonganak a támadók. Rafael Leao (AC Milan) Diogo Jota (Liverpool), Gonzalo Ramos (PSG), Joao Felix (Barcelona) és Pedro Neto (Wolverhampton) is ott van a keretben. Izgalmas harc várható a támadók között. Szerintem Ronaldo mellett Leao és Jota lesznek a kezdőcsatárok – vagy Bernardo Silva. Ha nem bomlik meg a csapategység, ez a portugál csapat sokáig eljuthat.

A törökök Vincenzo Montella vezetésével szeretnék feledtetni a három évvel ezelőtti blamát, amikor három vereséggel, csoportutolsóként távoztak. Az alapvetően fiatal csapatban Hakan Calhanoglu a legnagyobb sztár, ő konkrétan az olasz bajnokság legjobb középpályása volt az előző szezonban. Kíváncsi leszek, a Real Madrid új üdvöskéje, Arda Güler mennyit fog játszani. A cseheknek nincs rossz csapatuk, a törökökkel minimum egy szinten vannak. A keret nagy része otthon játszik, aki viszont nem, az vagy a friss német bajnok Leverkusen (a kapus Matej Kovár, Adam Hlozek és Patrick Schick) vagy az angol West Ham United (Vladimir Coufal, Tomás Soucek) megbecsült labdarúgója. A torna egyik sötét lova Georgia, leánykori nevén Grúzia lehet. Legnagyobb sztárjuk a kispadon ül, a francia Willy Sagnol, de azért a pályán is találunk két olyan labdarúgót, akinek a neve ismerősen cseng azok számára, akik kicsit is jártasak a nemzetközi labdarúgásban: Giorgi Mamardasvili a Valenciában véd, Hvicsa Kvarachelia meg a Napoli sztárja, tavaly több mint 30 év után bajnok lett a dél-olaszokkal. Mi magyarok Lasa Dvalira és Budu Zivzivadzéra is emlékezhetünk: előbbi a Fradiban volt védő (nem a jobbik fajtából…), utóbbi meg játszott Mezőkövesden, Fehérváron és Újpesten is, mindhárom helyen egész jó gólátlagot hozott. Gólokra ebben a csoportban is szüksége lesz…

TIPP: 1. Portugália 2. Csehország 3. Törökország 4. Georgia

Mivel megvannak ilyenkor az ágak, szeretek kicsit játszani, és továbbgondolni a csoportkör utáni kieséses szakaszt is. A legjobb 16 között ilyen párosításokkal is számolhatunk! Magyarország – Horvátország, Németország – Dánia, Anglia – Ausztria, Spanyolország – Törökország, Hollandia – Ukrajna, Portugália – Albánia, Belgium – Svájc, Franciaország – Csehország.

Azokban a párosításokban, amiket nem szedtem vastagon, az egyik fél csoport harmadik, ezért itt lehet változás a rangsort illetően – a legjobb 4 csoport harmadik jut tovább a 16 közé. A legjobb 8 közé két meglepetés válogatottat remélek: a magyart és az ukránt. Számításaim szerint ilyen meccsek lesznek a nyolc között: Spanyolország – Németország, Portugália – Ukrajna, Anglia – Magyarország, Belgium – Franciaország. Az elődöntőben Németország – Portugália és Anglia – Franciaország meccseket rendeznek majd. Az álmom egy angol – portugál finálé lenne! Mekkora a realitása? Gareth Southgate bejelentette, lemond, ha nem nyernek az angolok, szóval igyekeznie kell… :)

2000-ben, életem első Eb-jén Francesco Toldo volt az olaszok egyik hőse; a nagyon erős hollandokat úgy ejtették ki a 4 között, hogy Zambrotta kiállítása miatt majdnem 90 percig emberhátrányban játszottak – a hollandok a rendes játékidőben két tizenegyest is elrontottak, majd a szétlövésben is hibáztak. A franciák sajnos aranygóllal nyerték a döntőt. 2004-ben, máig érthetetlen módon nyertek a görögök. Ez volt Cristiano Ronaldo első nagy tornája, a legszebb focit a csehek játszották, a svéd Henke Larsson csukafejessel, Ibrahimovic oxival szerzett gólt – a dán – svéd duó kipöckölte a csoportból elég látványosan az olaszokat egy békés döntetlennel… 2008-ban egy nagyon erős holland válogatottat állítottak meg az oroszok, akik úgy lettek bronzérmesek a törökökkel együtt, hogy két meccsen hetet kaptak a spanyoloktól. A Torres – Villa spanyol csatársor aranykorát élte, Iker, Puyol, Xavi, Iniesta elkezdték a hódítást! 2012-ben címet védtek, az olaszokat Balotellistül döngölték földbe. Mindegyik Eb-nek megvolt a maga varázsa és sztorija, de mióta mi, magyarok sem csak távoli szemlélői vagyunk, egészen más milyen élményt nyújt. 2016-ban őrjöngtünk az osztrák veréskor, az izlandi pontmentéskor, Dzsudzsák megpattanóinál. 2021-ben az egyik magyar meccsen, meg a portugál – francián kint is voltam – néhány héttel hármas ikreim születése előtt. Akik aztán az angol – dán elődöntőt követő napon születtek meg. Akkor leginkább értük (az életben maradásukért, egészségükért) szorítottam, most velük (és az 5 éves nagytesóval, Teodorral) együtt szeretnék szurkolni és kiáltani az éterbe: HAJRÁ MAGYAROK!

Köszönöm, hogy velem tartottatok! :)

Minden egy januári hétfő délelőtt kezdődött. Vízkereszt ünnepkörében nem szokatlan, hogy a pap házat szentel, sőt… Rozsályban közel 80 hajlékba vittük el a szentelt vizes áldást. Ezen a hétfőn Bücs Lászlóné tanárnőt, Klára nénit látogattam meg – tudva, hogy gyermekei is itthon vannak ezekben a napokban. Zsolt fia elismert futballista volt, még a válogatottban is pályára léphetett két alkalommal, majd visszavonulása óta edzőként keresi a kenyerét. Lelkes futballrajongóként régóta szerettem volna már megismerkedni és beszélgetni vele, ha nem tűnik nagyképűnek, kicsit „szakmázni”, még ha én csak hobbiszinten is művelem a labdarúgást. Hálás vagyok, hogy vállalt egy interjút is, egyházközségünk kiadványa, a Rozsály Morzsák és a Görögkatolikus Szemlélet Magazin számára. Lesz itt szó kezdetekről, futballkarrierről, edzői élményekről, furcsa szingapúri szokásokról, Szoboszlai Dominikról, Marco Rossiról – de hitről, a Szűz Anyáról, edzői hitvallásról és az otthonról is. Fogadják és olvassák szeretettel! :)

Hogy kezdett el futballozni, mik voltak az első lépések a futballistává válás útján? Egyáltalán: milyen meghatározó gyermekkori élményei vannak a labdarúgással kapcsolatban?

Akkor még nem volt ez a digitális világ, nem volt lehetőségünk mással kitűnni, csak a sporttal. Édesapám rúdugró volt, a faluban nyáron fociztunk éjjel-nappal, télen befagyott a patak, korcsolyáztunk. A görögkatolikus papnak volt hét gyereke, akik nagyon szerették a focit, és átjártak hozzánk, a második szomszédunk, Bíró Elekék meg kötöttek hálót madzagból, és mehettek a derbik, rengeteg gyerek betévedt hozzánk. Ezek a gyermekkori élmények biztos, hogy hozzátettek a későbbi karrieremhez is.

Hogy lesz valaki Magyarország legkeletibb csücskéből NB1-es labdarúgó, válogatott játékos, majd az ország legjobb klubcsapatának másodedzője?

Emlékszem a legelső lépcsőfokokra is. Bekerültem Nyíregyházára, első meccsemen nyertünk a Borsodi Bányász ellen 1-0-ra az én gólommal. A következő meccsen, Gyöngyösön ennek ellenére nem voltam kezdő, becseréltek, majd le is cseréltek, pedig nem futballoztam rosszul. Ez egy vidéki gyereknek, aki egy 1000 fős faluból érkezett, nagyon megalázó volt, rosszul esett. Ekkor megfogadtam, hogy akkor is nb1-es futballista leszek. 17 évesen egyszer a sok sérült miatt bekerültem a felnőtt csapatba, Rakamazzal játszottunk edzőmeccset, rögtön rúgtam egy gólt, szerintem ez volt az a pillanat, mikor elindult a karrierem. Rakamazra kerültem egy évre kölcsönbe, aztán, miután visszatértem Nyíregyházára, ha nem is rögtön, de viszonylag gyorsan állandósítottam a helyem az első csapatban.

Fiatal labdarúgóként hogyan emlékszik vissza a ’80-as évek magyar labdarúgására, akár a Videoton UEFA kupa menetelésére, majd a világ egyik legerősebb válogatottjának tartott magyar csapat vb-n való csalódást keltő szereplésére, a híres irapuato-i, szovjetek elleni 0-6-ra?

A Vidi mögött volt akkor az egész ország, sokszor szerencséjük volt, de tettek is ezért, óriási eredmény volt, amit elértek. Világraszóló diadal, hogy döntőt játszhattak a Real Madriddal, sőt, idegenben nyertek is. A 86-os vb nagyon fájó pont, előtte nem véletlenül vertük végig Európát. A világranglistán a harmadik, Európában a legerősebb volt akkor a magyar válogatott, legalább a legjobb 8 közé be kellett volna kerülnünk a mexikói vb-n. Sok összetevője volt a gyengébb szereplésnek. Nem voltak jó állapotban a srácok, de ehhez az is hozzájárult, hogy minden nap délben volt edzés. Már napokkal a meccsek előtt nem volt semmi erejük, ki voltak facsarva. Hogy szokják a mexikói környezetet, Ausztriába vitték az együttest magaslatra edzőtáborozni. Aztán azt sem tudjuk azóta sem, hogy Nyílt (Nyilasi Tibor – a szerk.) miért szállította le a kapitány a buszról az utazás előtt. Európa egyik legkiválóbb támadója volt akkoriban.

Olyan időszakban került a válogatottba, amikor újjáépítés előtt állt a csapat, mégis, csak kétszer léphetett pályára a nemzeti tizenegyben, 1990-ben. Mit gondol, miért nem emelkedett ez a szám, és hogyan emlékszik vissza a törökök és az angolok elleni mérkőzésre?

Azért voltam csalódott, mert se az angolok, se a törökök ellen nem játszottam rosszul. Csalódásként éltem meg, hogy nem hívtak meg később az Eb selejtezőkre, de óriási dolog volt bekerülni ekkor is a nemzeti csapatba. Csapó, Hannich, Détári, Bognár, ők mind a posztomon játszottak. Döme (Détári Lajos – a szerk.) volt akkor a világ legdrágább játékosa. Ha a kezdőbe nem is, a keretbe szerintem néhányszor még beférhettem volna. Elmondhatom magamról, hogy magyar válogatott labdarúgó vagyok, de én mindenkinek azt szoktam mondani, hogy akkor vagy igazán válogatott játékos, ha 25-ször pályára lépsz, és akkor vagy igazán nb1-es labdarúgó, ha lejátszol legalább 50 meccset. Élmény volt, mert mindkétszer kezdő voltam, hálás vagyok a Jóistennek, hogy ez megadatott, és Mészöly Kálmánnak is, az akkori szövetségi kapitánynak, aki pályára küldött.

Kik voltak a legjobb játékosok, akikkel, és akik ellen pályára léphetett?

Détári Lajost mindenféleképpen megemlíteném, aztán Nyilasi Tibit, Ebedli Zolit, Hannich Petit, Hajszán Gyulát, Szabó Otikát, nem akarok kihagyni senkit. Nemzetközi szinten David Platt, Paul Gascoigne, Tony Adams és Chris Waddle, aki később Bajnokok Ligáját nyert a Marseille-jel. Ha Gascoigne nincs eltiltva az elődöntőben, szerintem az angolok nyerik az 1990-es vb-t. A torna után nem sokkal játszottunk a vb negyedik angolokkal, és csak 1-0-ra kaptunk ki tőlük. Plattnek egy bőrt azért sikerült kiosztanom a Wembley-ben. Mindenki úgy tudja, hogy Gascoigne-nak adtam, mert Vitray azt mondta a közvetítésben, de Plattnak adtam.

Pályafutása végén megfordult Malajziában és Szingapúrban is. Hogy jött ez a távol-keleti lehetőség, és hogy érezte magát, milyen tapasztalatokat szerzett kint?

Ritka volt még akkor a külföldre utazás, Európát elhagyni igazi kuriózumnak számított. Éppen egy kisebb berlini csapatban futballoztam, s egy német edző engem és egy orosz srácot figyelt. Az edzés végén elköszönt tőlünk, ő elbújt egy fa mögé, az orosz abbahagyta, én meg továbbfolytattam a munkát. Ez győzte meg, hogy végül engem vigyen ki Malajziába. Amikor leszálltunk Kuala Lumpurban, más világ várt: hat sávos út, pálmafák, toronyház, hatalmas bevásárlóközpont, ahol laktam, úszómedence, étterem, teniszpálya volt, a magyar ember el sem tudta képzelni, milyen életet élnek kint. Első meccsemen 60 ezren voltak a stadionban, én rúgtam a győztes gólt a 88. percben, rögtön címlapra kerültem. Rengeteget utaztunk, gyönyörű helyeken jártunk, a közlekedést azonban meg kellett szokni. Malajziában az emberek nem voltak annyira pénzorientáltak, megvolt a nyugodt életük, nem éltek rosszul, mindent meg tudtak venni, de nem az irányította az életüket. Szingapúr sokkal pénzorientáltabb, és nagyon fejlett volt már akkor is. Ugyanakkor voltak nagyon ijesztő dolgok is ott. Szingapúrban minden pénteken akasztás volt. Akit megfogtak droggal, azt kivégezték. Volt olyan, hogy a csatárunk ment ziccerben, felkapta a lábát, kérdeztük, mi történt, s kiderült, hogy a lelátóról fúvócsővel lőtték. Dzsungelrendőrségre is emlékszem, ami azt jelenti, hogy emberek tűntek el, akik krokodilok áldozatai lettek. Szóval voltak ilyenek. A futball egyébként arrafelé a magyar nb2 színvonalával ér fel.

Sosem fogom elfelejteni, mert életem 5 legnagyobb élőben átélt futballélménye közé tartozik, amikor 2009 nyarán a Debrecen a Levszki Szofia testén keresztül bejutott a BL csoportkörébe – 15 év után az első magyar csapatként. Amögött a kapu mögött ültem, ahová Varga József és Rudolf Gergő a gyönyörű góljaikat rúgták. Milyen volt annak a Debrecennek a másodedzőjeként dolgozni, Herczeg András oldalán? Kik voltak abból a csapatból a kedvenc játékosai?

A Levszki meccs ajándék volt, tudtuk, ha kiesünk, akkor is Európa-Liga csoportkörbe jutunk. Nagyon jól játszottunk Szófiában, Boci élete gólját lőtte, Plexi nagyon jól védett, a visszavágó elején óriási kapufát rúgtak, aztán tényleg két szép gólt lőttünk. A Jóisten fogta a kezünket abban a párharcban. Ha hamarabb épül Debrecenben stadion, még nagyobb hangulat lett volna, nem kellett volna a fővárosba vinni a meccset. Nem ildomos kiemelni senkit, mert csapatként értük el a sikereket, de Polekszics az NB1 legjobb kapusa volt és sokat köszönhettünk Bocinak (Bodnár László – a szerk.) és Cicónak (Czvitkovics Péter – a szerk.) is. Emlékszem, Plexi mindig szuperhősös pólóban védett. A BL menetelésünkre sem lehet panasz, sajnálom, hogy nem tudtunk pontot szerezni. A Lyon, bár mindkét meccsen négyet rúgott nekünk, aztán BL elődöntőt játszott a Bayern Münchennel, erősek voltak a franciák. Lyonban volt szerencsém körülnézni, belelátni a klub működésébe, ég és föld a különbség… Szerintem ilyen kicsi költségvetéssel soha nem került be BL csoportkörbe csapat, mint a Debrecen. A Fiorentina Firenzében sorfalat állt nekünk – tiszteletből! Az Anfielden sem lép pályára minden nap az ember, kivéve, ha Szoboszlai Dominiknek hívják az illetőt. Az embertől az élményeit nem lehet elvenni. Herczeg Bandival is jól kijöttem, kiváló volt az összhang köztünk.

Van, volt kedvenc csapata és játékosa?

Nekem Kocsis Lajos volt a példaképem a Honvédból. Futballistakoromból már nem volt kimondottan kedvencem. Szerettem nézni a jó focit, ma is szeretem. A Messi – Ronaldo összehasonlításnak sem látom értelmét. Messi egy született zseni, Ronaldo meg egy tanult klasszis. Bölöni László volt az edzője, ő vitte fel a Sportinghoz. Jenei Imre bácsihoz jártunk ki, ő mesélte, hogy Ronaldóék annyira szegények voltak, hogy nem mindig tudott edzésre járni, mert Madeira szigetén laktak, és nem volt mindig pénzük hajóra. Bölöni beköltöztette Ronaldo anyját a kollégiumba takarítónőnek, este 11-kor ment haza, és látta, hogy Ronaldo az edzőközpontban gyakorol. Amit ő elért, az akaratával ért el, Messi viszont zseni. Most rengeteg olyan focista van, aki zseniális fizikai adottságokkal rendelkezik. Sok mindent meg lehet tanulni. Rúgni, fejelni meg lehet tanulni. A gyorsaság adottság, a többi meg a játékintelligencián múlik.

Ez az egyszerű „recept” Magyarországon is működőképes lehet?

Magyarországon nincs igazán focistánk, persze, nagyon örültem, hogy Szoboszlai fiatalon kikerült és jelenleg egy angol élcsapatban futballozik, ez előrelendíti, ha nem is a futballunkat, de a válogatottat mindenképp. Az alapvető gond az, hogy amikor megkapják az akadémiák a gyereket, már 14 évesek. 14 évesen kell megtanítani a gyereknek, hogy 1+1 az nem 3, hanem 2? Jön a rengeteg fiatal, laptoppal a kézben, 22-23 évesek, akik azért hagyták abba a focit, mert ügyetlenek, vagy, mert megsérültek. 7 éves korban kéne akadémiára vinni a gyereket, a futást, mozgáskoordinációt fejleszteni, a technikát csiszolni, az átadás-átvételt gyakorolni. Focizzanak minél többet, élvezzék, és jöjjenek rá maguktól a dolgokra. Ma mindent megmondanak a játékosnak. Hogy fog így megtanulni magától gondolkodni, a pályán jó döntéseket hozni? Amikor 14 évesen felkerül a nagyokhoz, már nagyon nehéz mást tanítani. Korábban kéne kezdeni, és hamarabb kéne külföldre terelni a fiatalokat. Addig, amíg középszintű légiósokkal van tele a magyar nb1, addig nem lesz fejlődés. Van 1-2 jobb külföldi, de klasszist nem látok köztük.

Ha már szóba hozta… Mi a véleménye Szoboszlai Dominik Liverpool-ba történő igazolásáról és berobbanásáról? Eddig úgy tűnik, megállja a helyét a világ legerősebb bajnokságának egyik topklubjában, és nem lesz igaza a rengeteg fanyalgó fotelhuszárnak, akik szerint a válogatott csapatkapitánya csak a kispadot fogja koptatni az Anfield Road-on…

Én nem a Premier League-től féltettem, mert a Bundesliga után nem volt ez akkora ugrás, megvoltak neki a lépcsőfokok. Én a sebességétől féltettem. Előtte nem láttam ilyen gyorsnak, mint amit Liverpoolban látunk tőle. Szerintem még ennél is jobb lesz, ha majd nem akar megfelelni Mohamed Szalah-nak. Mások helyett is dolgozik a pályán, ezért még sokszor rossz döntést hoz. Irigy ember mindig lesz. Ők azt látják, hogy mennyit keres, és hogy él. Azt nem látják, mennyi munka árán jutott el ide, hogy milyen melót tett bele Salzburgban vagy Lipcsében, a faterjával, hogy nem volt hétvégéje, nem járt el szórakozni. Détári után van végre egy topjátékosunk, a fiataloknak ez óriási lökést kell, hogy adjon: igenis, még egy Liverpoolba is el lehet jutni!

Talán éppen ezért, mert van végre egy topjátékosunk, nagyon sokat várnak a szurkolók a magyar válogatottól a nyári Európa-bajnokságon…

Nagyon erős csoportba kerültünk, szurkolunk, hogy továbbjusson a csapat, viszont az nem lenne jó, ha csalódnánk, amennyiben ez nem sikerül. Mert ebből a csoportból ez nem lehet alapvető elvárás. A válogatottunk gerince külföldön játszik, a honosításaink bejöttek. Negónak nagyon jól jött a külföldi szerződés, mert beleszürkült a magyar mezőnybe. Vannak olyan fiatalok, akikben a jövőben lehet potenciál. De ezt nagyon nehéz még megtippelni is. A skótok darálni fognak, rengeteg beadásra, rengeteg párharcra számítok, a németek azért csak németek és a svájciak is nagyon erősek. A németekkel kapcsolatban egyetlen kérdésem van: milyen lesz az öltöző? Széthúz-e a csapat, vagy összetartó lesz-e a válogatott? Ha széthúzás lesz, nagyot bukhatnak a németek hazai pályán.

Hogy ítéli meg Marco Rossi szövetségi kapitányi munkáját?

Marco Rossiról csak annyit, hogy ellene a Debrecennel nem veszítettünk meccset. Mást nem is mondanék róla. J Egyszer odajött hozzánk Telkiben, és azt mondta nekünk, hogy az NB1-ben egyedül benneteket nem tudtalak legyőzni. A Honvéd edzőjeként még nagy volt benne a bizonyítási vágy. Bravúr volt, hogy bajnokságot nyert, és szenzációs eredményeket ért el a válogatottal is. Nincs most rajta akkora nyomás, mint korábban volt. Mi történik, ha kiesünk az Eb-n? Ott voltunk az utolsó kettőn, most ráadásul csoportelsőként, pótselejtező nélkül sikerült. Biztos lenne ajánlata másik országból, de szerintem maradni fog. Marco fejével gondolkodni elég nehéz innen Rozsályból, de úgy látom, jól érzi magát Magyarországon, a családja is szeret itt élni, a szurkolók is rajonganak érte.

Egy élsportoló életében meghatározóak az olyan keresztény erények, mint a hit, az alázat, a kitartás és a türelem. A soha fel nem adom mentalitás. Mit jelent az Ön életében a hit? Sztársportolóként, futballistaként, edzőként meg tudta-e élni vallásosságát, Istenkapcsolatát?

Hiszek Istenben. Meccsek előtt játékosként is mindig imádkoztam, és edzőként is ezt teszem. Naponta olvasom a Szentírást. Más rendszerben nőttem fel, voltam elsőáldozó, de bevallom, hittanórára főleg azért jártam, hogy a pap gyerekeit elengedjék focizni. Az említett erények számomra is fontosak. Alázat, szív, lélek nélkül nem lehet csinálni semmit az életben. Minden fejben dől el. Ha a rossz győz benned, elhiszed magadról, hogy tényleg az vagy. Ha bízol magadban, mert beletoltad a melót, és tudod, hogy meg fogod csinálni, akkor az fog lejönni, hogy te igenis jó vagy. Ahhoz, hogy a bennem lévő rossz felett győzedelmeskedjen a jó, elengedhetetlen, hogy legyen hozzá hitem. Anélkül nem megy. Van egy szentírási mondat, amit nagyon szeretek: „A szem a lélek tükre.” A Debrecen másodedzőjeként különösen lényeges volt ez az idézet számunkra. Amikor leigazoltunk valakit, fontos volt, hogy mit sugároz a játékos, mennyire őszinte a tekintete, mennyire akar a klubért, ezért a címerért harcolni. Ezeket figyelembe vettük a játékos választáskor. Látja, máris egy példa arra, hogy a vallásosság megjelenhet az edzői hivatásban is.

Látom az asztalon a Bibliáját, beszélgetésünk elején kérte is, hogy külön szenteljem meg…

Érdekes, hogy Malajziában, egy muszlim országban kezdtem el olvasni a Bibliát. Az Újszövetség közelebb áll hozzám, azt rengetegszer olvastam már, az Ószövetségből egyelőre még nem mindent értek.

Kisboldogasszony ünnepén, szeptember 8-án töltötte a 60. születésnapját. Az egyik legszebb egyházi ünnepünk, Szűz Mária születésének a napján. Érzi-e életében, döntéseiben a Szűz Anya oltalmát és közbenjárását? Gyakran járt Nemzeti Kegyhelyünkön, Máriapócson?

Kerek jubileumot ünnepeltem tavaly, és hálás vagyok a Jóistennek, hogy ezt megélhettem. Bevallom, azon még nem gondolkoztam, hogy az életemhez lehet-e különösebb kapcsolódási pont ez a szép egyházi ünnep, ami éppen a születésnapomra esik, de István király óta Magyarország a Szűz Anya országa, és így minden magyar ember számára fontos a Mária tisztelet, s az autómban lévő Rózsafüzér a számomra is jelzi, hogy utazásaim során sem vagyok egyedül, az Égi Pártfogónk vigyáz ránk. Gyerekként nem jártam Máriapócson, később többször is eljutottam a Kegyhelyre. Remélem, a 60. után is még sok születésnapot ünnepelhetek Kisboldogasszony ünnepén!

60 évesen talán már nem sértődik meg, ha megkérdezem: hogy szolgál az egészsége? Mennyire stresszes az edzői szakma?

Vigyázok az egészségemre. Naponta kétszer 8 km-t sétálok, Sopronban is szeretek gyalogolni, s például tegnap is 14 km-t sétáltam, átmentem Gacsályba feladni egy lottószelvényt. Reggel 7 órakor heti háromszor általában konditeremben kezdek. A kispadnál elég vehemens vagyok, nehezen bírom az igazságtalanságot. Fiatal csapatunk van, az idősebb játékosok terrorizálják a fiatalokat, én pedig igyekszem védeni őket. Éppen most voltam két meccsre eltiltva. Érzelmek és szenvedély nélkül ezt a szakmát nem lehet csinálni. Lekopogom, de nincs különösebb egészségügyi panaszom.

A 4 és fél éves Teodor fiamnak éppen most tanítottam meg a mondást, miszerint „mindenütt jó, de a legjobb otthon.” Mit jelent Ön számára az otthon? Talán furcsa a hasonlat, de a pap és az edző élete hasonlít abban egymásra, hogy sok a költözés, a változás, nincs állandósság. Ha meg is szokja a környezetet, lehet, egyszer tovább kell mennie. Eszembe jut Jézus mondata, hogy „a rókának van odúja, a madárnak van fészke, de az Emberfiának nincs hova lehajtania a fejét.” Az edzői állás bizonytalan, egyik reggel felkelsz valahol, de lehet, este már máshol fekszel. Bár rengeteg helyre sodorta az élet, Szatmárba, azon belül is Rozsályba térve érzi úgy, hogy hazaérkezett?

14 évesen elkerültem itthonról, utána nyaranként nagyjából egy hónapot itthon voltam, de aztán 18 éves korom után, miután az NB1-be kerültem, még ritkábban jártam haza, nyáron és télen is legfeljebb 2-3 hetet lehettem otthon. Sajnos már csak édesanyám él, de mindig nagy örömmel jövök haza, és soha nem felejtem el azt, honnan indultam. Még mindig a biztonságot jelenti számomra Rozsály! Szeretek itthon is rengeteget sétálni, és örömmel látom a falu fejlődését. Örülök, amikor régi ismerősökkel találkozom. Nyugodt falu, jó otthon lenni, hazatérni.

Mivel foglalkozik manapság, mit tudhatunk a jelenlegi életéről?

Sopronban dolgozom, szeretnénk két éven belül feljutni az NB2-be, új stadiont építeni. Idén a reális cél, hogy simán bent maradjunk. A nagyobb tervekhez a fiatal csapatunkba majd igazolni kell néhány idősebb játékost. Szív, lélek, akarat és hit, a taktikai megbeszéléseken ezt a 4 szót mindig kihangsúlyozom. Ez már a második időszakom Sopronban, korábban a másodosztályban volt, hogy hatezren voltak a meccsen. Sopronban lehetne jó focit csinálni, mert ott szeretik a labdarúgást!