44 évig vártunk az újabb Eb szereplésre, azóta pedig immár harmadszor sikerült a kvalifikáció aranylábú fiainknak. Napokon belül kezdődik a seregszemle, a magyar szurkoló már tűkön ül (vagy a szerencsésebb csomagol és utazik Németországba…), én meg, ahogy szoktam, kiírom magamból azt, ami ilyenkor bennem van.

Nem mintha jelentene bármit, de kicsit furcsa számomra, hogy a legutóbbi Eb óta csak három év telt el, a legutóbbi futball világverseny óta meg csak alig másfél. Előbbire magyarázatot a covid ad, ugye, a világjárvány miatt 2021-ben rendezték a 2020-as Eb-t. Közelinek tűnik az élmény. Hát még mit mondjunk a vb kapcsán: mintha tegnap lett volna, hogy ráadták minden idők talán legjobb vb döntője után Lionel Messire a láthatatlanná tévő köpenyt Katarban, meg ne fázzon szegényke decemberben – és ennek is már 18 hónapja. Írásom szempontjából semmi jelentősége ezeknek, mégis úgy gondoltam, ezzel kell, hogy kezdjem: kicsit túl tolják a meccseket, a versenysorozatokat, és ennek előbb – utóbb rossz vége lesz. Na de ne siránkozzunk! Ott tartunk, hogy 44 év után jutottunk ki először Eb-re, és azóta ez még kétszer sikerült.

A 2016-os szereplés egy többre hivatott generáció utolsó lehetősége volt nagyot dobbantani (a Király, Juhász, Gera, Dzsudzsák fémjelezte csapat nem is vallott szégyent Franciaországban, sőt!), a covid miatt 2021-re halasztott, részben hazánkban megrendezett 2020-as Eb halálcsoportjában, bár nem múlt sokan, végül nem mi lettünk a hóhérok, s itt vagyunk napokkal a 2024-es torna kezdete előtt, amikor az előző két Eb szereplésnél jóval magasabb elvárásokkal kell szembenéznie a Marco Rossi vezette delegációnak. Ez egyrészről jó, mert látványos, mennyit fejlődött a magyar válogatott az elmúlt években. Felépített egy tekintélyt parancsoló veretlenségi sorozatot (amit sikeresen le is zárt múlt kedden a felkészülés jegyében…), ráadásul olyan mamutválogatottakat győzött le tétmeccsen, mint az angol vagy a német. Az előző két tornával ellentétben egyenes ágon harcoltuk ki a részvételt – végre nem kellett körömrágós pótselejtezőket játszanunk. Van okunk hinni abban, hogy ez a válogatott sokra viheti Németországban. Ugyanakkor én nem pakolnék túl nagy terhet a fiúkra. Azért még nem vagyunk Brazília. Nem tudunk 50 hasonló képességű játékosból keretet összerakni. Komoly ellenfelek várnak ránk Németországban is. Ne bénítsuk azzal a csapatot, hogy minimum negyeddöntős szereplést várunk tőlük. Élvezzék és élvezzük mi is a torna minden egyes percét. Célozzák meg a továbbjutást! De ne legyenek felesleges elvárásaink és illúzióink – persze, álmodni azt szabad.

Valószínűleg Marco Rossi is álmodozik – talán már azt is megálmodta, ki legyen az első számú kapus a tornán. Gulácsi Péter vagy Dibusz Dénes? Gulácsi Péter nemzetközi klasszis, éveken keresztül a Bundesliga egyik legjobb kapusa volt. BL elődöntőben is járt már, a Leipzig csapatkapitánya. Igen ám, de 2022 őszén keresztszalag-szakadást szenvedett. Az egyik legkegyetlenebb focistasérülés ez, egyáltalán nem garantált belőle a teljes felépülés. Hiába épült fel egy év alatt, nem került vissza a kapuba. Jól ment a csapatnak nélküle, nem volt ok a változtatásra – az ősszel csak két kupameccs és egy Bajnokok Ligája találkozó jutott neki. Ám február elején, miután addigi helyettese többször is hibázott, visszakerült a kapuba, azóta meg kirobbanthatatlan onnan. A tavaszt végigvédte, vele a Leipzig veretlen maradt. Dibusz Dénes ugyanakkor kiválóan pótolta a válogatottban, végigvédte az Eb selejtezőket, ahonnan ugye veretlenül jutott ki a válogatott. Mellette a Fradival nemzetközi meccseken is bizonyított már. Vakargathatja kopasz kobakját Marco Rossi, hogy ki mellett tegye le a voksát. Dibusz megérdemelné a bizalmat, legalább egy meccsen pályára küldeném az Európa-bajnokságon. Más különben a harmadik Eb-jét fogja végigpadozni a Fradi kesztyűse, már pedig ő ennél jobb kapus. De a külföldi karrier, meg a Willi Orbánnal való tökéletes harmóniája Gulácsi mellett szól. Minden bizonnyal ő lesz az első számú kapus.

A védelem legbiztosabb tagja éppen ő, mármint Willi Orbán, aki szintén sokat, konkrétan a szezon majdnem felét (15 bajnokit) kihagyta sérülés miatt. Nagyjából Gulácsival együtt tért vissza a csapatba, stabilabb is lett velük a Lipcse. Az utolsó 14 bajnokit végig is játszotta, csúcsformában várja az Eb-t – jövőre immár tíz éve lesz a Leipzig játékosa! Talán már bánják a német szövetségnél, hogy nem hívták be annó a válogatottba, szerintem beférne a jelenlegi Nationalelfbe is. Lang Ádámon nagyon nehezen tudok kiigazodni. Éveken keresztül túlértékeltnek gondoltam, aki nem válogatott szintű védő, közben meg Juhász Roland visszavonulásával, s főleg, Kádár Tamás nemzeti csapatból való kikopásával az egyik legstabilabb és legmegbízhatóbb játékosunk lett a védelemben. Most már gyakran „langol” a szívünk egyre jobb teljesítményét látva… Persze, azt nem mondom, hogy nincs benne a játékában a hiba a mai napig, de Willi Orbán párjaként nem néz ki ő sem annyira rosszul. Az kiábrándító ugyanakkor, hogy a tavasszal egyáltalán nem játszott klubmeccset. Nem, nem a Real Madridban, hanem a ciprusi Omonia Nicosiában lökték partvonalon túlra.

Persze, még mindig nem ő járt a legrosszabbul… Aki az egész válogatott keretet tekintve is alighanem a leggyérebb állapotban van, mentálisan mindenképp, az Szalai Attila. A török Fenerbahcétól ünnepelt sztárként köszönt el tavaly nyáron, a Hoffenheimben egy öngóllal és egy hibával nyitott, kb. el is vágta magát a csapatnál. Télen mentőövet dobott neki a Freiburg, de ott is borzasztóan keveset játszott. Legutóbb március 30-án lépett pályára csereként, 16 perc jutott neki. Összesen 390 játékperce van bajnokin az egész szezonban. Ez valamivel több, mint négy teljes meccs. Ebből 289 a Hoffenheim, 101 perc pedig a Freiburgban. És az a baj, hogy a klubbéli bizonytalanságai, na meg a pályán töltött percek hiánya a válogatottban nyújtott játékára is erősen rányomhatják a bélyeget. Én értem Marco Rossi bizalmát az irányába, de aki joggal féltheti helyét jelenleg a kezdőcsapatban, az ő. Már csak azért is, mert van két fiatal, akik dörömbölnek azon a bizonyos ajtón – és talán meg is érdemelnék a lehetőséget. Balogh Botond feljutott a Serie A-ba a Parmával, de hogy ott mennyit fog játszani… Szerződést hosszabbítottak vele, ami feltétlenül bíztató, de a másodosztályban sem volt nélkülözhetetlen játékos. A Montenegró elleni novemberi meccsen élőben láttam, számomra nagyon meggyőző volt, ő hosszú távon is értékes láncszeme lehet a nemzeti tizenegynek. Mindössze 21 éves, szép jövő előtt áll. Hosszú huzavona után végül a magyar válogatottat választotta a Németországban születő és ott pallérozódó Dárdai Márton, és azt hiszem, ennek egy ország örül – és az nem a német. Jó, van egy Rüdigerük, de azért egy Schlotterbeck, Tah belső védő duónál nem biztos, hogy rosszabb lenne az Orbán, Dárdai kettős… Az ő lábából nem hiányoztak idén sem a játékpercek, rendszeresen játszott a Hertha BSC-ben, ahol egészen mostanáig az édesapja volt az edzője. Hogy mi lesz, amikor a fater a szezon végén távozik? Hátha ő is szintet lép – a képességei megvannak hozzá.

A középpályáról, hiába akarták már a „tízmillió szövetségi kapitány” országában annyian kitenni, még mindig pótolhatatlan Nagy Ádám. A harmadik Eb-jére készülő exfradistát rengeteg kritika érte az elmúlt években, elsősorban alibi játékkal vádolták, meg azzal, hogy egy olasz másodosztályú kiscsapatban sem játszik rendszeresen. Szerencsére ez utóbbi változott, a játékpercei megvannak. Tavasszal igazolt a Speziába, ahol mind a 16 bajnokin játszott, egy kivétellel mindegyiken kezdő volt, és 11 meccset végig is futballozott. A Pisát hagyta hátra a télen, ahol annyi esélye volt állandósítani a helyét a kezdőcsapatban, mint a város híres ferde tornyának arra, hogy kiegyenesedjen. Nagy Ádám is játékban van, és ez mindenképpen fontos az Eb előtt, mert nem mindig volt így… Schäfer Andrásnak nem a játékával volt baj, sérülés miatt kellett kihagynia borzasztóan hosszú időt. Ősszel a 12. fordulóig pályára sem léphetett a klubjában, így az Union Berlin páratlan BL kalandját sem élvezhette – és bár a fővárosiak igen zaklatott idényen vannak túl, azt a szezonban három edzőt elfogyasztó klubnál is látták, Schäfer a csapat egyik legjobbja, akinek játszania kell. Ennek megfelelően november vége óta egy meccset sérülés, kettőt eltiltás miatt hagyott csak ki, azonkívül játszik, általában kezdőként – 20 meccsből 14-szer a kezdőcsapatba jelölték! Nehéz egy olyan csapatban villogni, ami a kiesés elkerüléséért küzd, az Union végül drámai körülmények között bent maradt, aminek azért is kell örülnünk, mert középpályásunk a tavasszal szerződést hosszabbított, és nem lett volna jó őt a másodosztályban látni. Annál Schäfer András sokkal jobb futballista!

Akinek megkérdőjelezhetetlen szerintem a helye a csapatban, az Kerkez Milos. Legyünk őszinték: két évvel ezelőtt ilyenkor még kevesen tudták, ki ő. Nem tagadom, én sem hallottam még róla. Pedig Paolo Maldini kérésére állt ő az AC Milan alkalmazásában is, igaz, megragadnia nem sikerült a nagy csapatban, de a holland első osztályú AZ Alkmaarnál nagyon fontos játékossá vált. Olyannyira, hogy tavaly nyáron a Premier League-be, a Bornemouth csapatához igazolt. Szoboszlai Dominik árnyékában sajnos sokkal kevesebbet beszéltek és írtak róla, hozzá például nem jártak csak úgy ki a magyar tévétársaságok, hogy interjút készítsenek (és ezért igenis, szégyelljék magukat!), pedig, ha már Szoboszlait ekkora médiafelhajtás vette körül, ebből egy minimális szeletet kaphatott volna Kerkez is… Mindenesetre helyette a teljesítménye beszélt: első bajnoki szezonjában több mint 1900 játékperc, 30 meccsen játszott, 21-szer kezdőként, s csak azért nem ment kétezer felé a percszámláló, mert a hajrában volt egy kiállítása, s a vele együtt járó három meccses eltiltása… Egyáltalán nem tett ő rossz benyomást a mindig kritikus brit sajtóra. Mint ahogy a lesajnált Bournemouth is hatalmasat ment idén. Nagy Zsolt nem azért indul hendikeppel, mert az NB1-ban futballozik, hanem mert Kerkez a posztriválisa. Megnyugtató, hogy ilyen helyettese lesz: a Puskás Akadémia játékosa idén is bebizonyította, hogy lehet rá számítani. A bajnokság elején sérült volt, emiatt jó néhány meccsről lemaradt, de a 11 gólja és 5 gólpassza önmagáért beszélt – hogy a felcsútiak nemzetközi szereplést érő helyen, bronzérmes pozícióban végeztek, ha nem is kizárólag neki, de nagyrészt neki is köszönhető.

Az univerzális és örök ifjú Loic Negónak nagyon jót tett, hogy eljött a magyar futballközegből, és légiósnak állt. A francia első osztályú Le Havre csapatához igazolt, ahol első szezonjában 28 bajnoki, és több, mint 1500 játékperc jutott neki. 18 meccsen kezdett, több poszton is bevetették. Néhány héttel ezelőtt a Paris St. Germain ellen gólpasszt adott, és kiharcolt egy tizenegyest is. Érthetetlen, hogy a Fehérvárból klublegendaként kipenderítették, de ő személy szerint jól járt a váltással – és a magyar válogatott is. Emlékezzünk, mekkorát játszott a szerbek elleni mindkét meccsen! Nego oldalán alternatívát nyújthat Bolla Bendegúz is, aki még időben kapcsolt, hogy a Premier League-ben a West Hamnél továbbra sem osztanak neki lapot, így visszament Svájcba, ahol korábban már sikeres szezonokat töltött. A Servette játékosaként sok időt volt a pályán, a nemzetközi kupákban is megmutathatta magát, ráadásul a svájci kupát meg is nyerte csapatával. 5 gólját és 4 gólpasszát átvihetné a válogatottba is, mert ott eddig ritkán láttuk jól játszani. Legutóbb Izrael ellen a mezőny egyik legjobbja volt mondjuk, ehhez hasonló produkciót várunk az Eb-n is tőle… Eddig meggypiros mezben Gazdag Dánielt sem dicsérhettük agyon, aki az amerikai bajnokságban (MLS) villog, legeredményesebb magyar az új világban, a Philadelphia gólrekordere, de valahogy a válogatottba nehezen illeszthető. Marco Rossi tiszta vizet öntött a pohárba: főleg csereként számít rá. Számomra Bolla és Gazdag eddig a legnagyobb talány a válogatottban, de én hiszek az olasz mágusnak…

Elérkeztünk a támadókhoz. Ha mindenki egészséges, Sallai Roland, Szoboszlai Dominik és Varga Barnabás alkotják az ideális támadótriót. Sallai Roland minden sorozatot figyelembe véve közel 2500 játékpercet töltött a pályán, de a bajnokságban is több mint 1800 percet futballozott. Összesen 8 gólt lőtt, 4 gólpasszt adott, ez nem kiemelkedő statisztika egy támadó játékostól. Az Európa-Ligában emlékezetesebbet nyújtott: két gól a Lens ellen, de betalált a West Ham és az Olympiakosz hálójába is. 5 meccs volt mindössze, amin nem kezdett, hanem csereként szállt be – korábban inkább ennek a fordítottját láthattuk. Sokáig úgy tűnt, Christian Streich nem kedveli, pikkel rá, de talán a freiburgi őskövület, az idén távozó edzőlegenda is észrevette Rolandban az X faktort – csapata egyik legjobb játékosa volt. És hogy milyen gólt vert a szerbeknek… Remélem, tartogat ehhez hasonlót az Eb-re is! Szoboszlai Dominik közel 2100 játékpercet futballozott a világ legintenzívebb bajnokságában, és amiatt kesergünk, mert kegyvesztett lett Jürgen Kloppnál? Az első 10 fordulót végigjátszotta, november 5-én, a Luton ellen cserélték le először. December 26-án nevezték először a cserék közé, a 19. fordulóban! Januárban és februárban sérült volt, s márciustól valóban kevesebbet játszott, de azért közel sem tűnik katasztrofálisnak a helyzet. Egy olyan meccs sem volt, amikor ne állt volna be, legalább néhány percre. Minden sorozatban rúgott gólt, voltak egészen bámulatos meccsei, első PL szezonnak ez több volt, mint bíztató! Nézzük pozitívan: kipihenten érkezik az Eb-re! És motiváltan, mert az új edzőnek bizonyítania kell! Varga Barnabás 24 bajnokin 20 gólt, 6 Konferencia Liga selejtezőn 7 gólt lőtt és a csoportkörben is betalált kétszer. Összesen 38 meccsen 29 gól a mérlege, és emellett kiosztott 12 gólpasszt is! Félelmetes statisztika! A 11 sárga lap viszont borzasztóan sok. Nem durva és alattomos játékos, általában a száját képtelen befogni, és kidumálja magának a lapot. Összesen 9 meccset hagyott ki sérülés miatt, 3 mesterhármast és egy mesternégyest szerzett a szezonban, miközben tavaly a válogatottba is berobbant. Voltak magyar csatárok az elmúlt két évtizedben bőven, Szabics Imrétől és Tököli Attilától kezdve Böde Daniig, Priskin Tamásig, Nemanja Nikolicsig és Szalai Ádámig, de egyikük sem volt ilyen hatékony a kapu előtt. Csak hát felvetődik a jogos kérdés: hol volt ő eddig? Hiszen már mindjárt 29 éves… Ha nem is annyira hosszú távon, de néhány évre biztosan megoldja a centergondokat!

Az Eb előtt néhány nappal én így állítanám össze a kezdő tizenegyet! Gulácsi Péter (Dibusz Dénes) – Willi Orbán, Lang Ádám, Dárdai Márton (Szalai Attila) – Loic Nego, Nagy Ádám, Schäfer András, Kerkez Milos – Szoboszlai Dominik, Varga Barnabás, Sallai Roland.

Persze, várhatóan a keret többi tagja sem bajor kolbászt fog majszolni a stadion VIP büféjében a meccsek idején – mindenkire szükség lesz! Szappanos Péter legkésőbb a Fradi elleni kupadöntőben elhallgattatta azokat a kritikusokat, akik szerint a fehérvári Tóth Balázsnak kellene harmadik számú kapusnak lennie a tornán. Védeni nem valószínű, hogy fog, de a jelenléte fontos lesz a csapat számára. Schäfer Andrást súlyos sérülésekor egész jól helyettesítette Callum Styles, biztos vagyok benne, hogy megkapja majd a lehetőséget. Egészen más típusú center, mint Varga Barnabás, de ha birkózni kell a védőkkel, vagy tartani kell a labdát, jól jöhet Ádám Martin fizikuma, főleg az utolsó 20-25 percben tudom őt elképzelni a pályán. Én kifejezetten örülök annak, hogy Fiola Attila „félkész” állapotában is kapott meghívót. Nyolc éve megsérült az első meccsen, három éve felejthetetlen gólt rúgott a franciáknak – az ő mentalitására szükség van, sztenderd kezdő nem lesz, de ott lesz ugrásra készen, és biztos vagyok abban, hogy pályára is fog lépni. Botka Endre több poszton bevethető, ő sem a kezdőcsapatba érkezett, de Rossi jól ismeri már a Honvédból is – szerintem azt felesleges megkérdőjeleznie bárkinek is, hogy válogatott szintű játékos – e.  Klenheisler László nagy harcos, sokan leírták már őt is, miközben többedmagával a harmadik Eb-jére készül! (Olyan hibák mondjuk nem férnek bele, mint amit az írek ellen csinált…) Kata Mihály pályára lépésében nem vagyok biztos, de hosszú távon övé lehet a jövő a középpályán. A támadósorban Horváth Krisztoferre és Csoboth Kevinre vár a feladat, hogy játékperceket vegyenek el az elől villogó triótól – hogy is mondja Barney Stinson az Így jártam anyátokkal című vígjátéksorozatban? Kihívás elfogadva! Mondjuk azért az Izrael elleni felkészülési meccs második félidejében láttuk, mi van akkor, ha Szoboszlai, Sallai és Varga nem játszik. Ádám Martin nem Varga Barnabás, Csoboth Kevin nem Sallai Roland… Sapienti sat.

A magyar szurkoló a végletek embere. Amikor a Nemzetek Ligájában kiütöttük saját otthonukban az angol válogatottat, vagy a legutóbbi Eb-n percekre voltunk attól, hogy kiejtsük a németeket, Rossi volt a király, Magyarország meg minimum a kontinens legerősebb nemzete. Aztán jön egy albánok elleni dupla pofon, ami tulajdonképpen a 2022-es vb szereplésünkbe került, és bújjon el szégyenében mindenki a föld alá, ez a sok kutyaütő meg sem érdemli a nemzeti mezt. A végletek emberei vagyunk, de legyünk óvatosak az Európa – bajnokságon. Miért ne gondolkozhatna úgy bárki, hogy ha három éve abban a kőkemény csoportban is szépen helyt álltunk, a mostani ellenfeleinket reggelire lenyeljük? Ne gondolkozzunk így, nehogy félre nyeljünk… Le lehet – e írni bármikor a német válogatottat? Valóban, az elmúlt néhány évük nem nézett ki túlságosan jól. Tavaly történelmi mélységbe kerültek, kapitányt is kellett váltaniuk, és a fiatal Julian Nagelsmann sem kezdett valami jól a Nationalelf élén. Azóta valamelyest rendezték soraikat, taktikát váltották, és hát legyünk őszinték, elég erős a keretük. Azért nézzük már meg tüzetesebben azt a középpályát: Jamal Musiala (Bayern München), Florian Wirtz (Bayer Leverkusen), Aleksandar Pavlovic (Bayern München), Chris Führich (Stuttgart), Ilkay Gündogan (Barcelona), Leroy Sané (Bayern München). És még Toni Kroos is visszatért egy utolsó táncra… Szerintem a németeké a világ egyik legerősebb középpályája! Erre a középpályára olyanok nem fértek be, mint Leon Goretzka és Julian Brandt… A kapuban Manuel Neuer és André Ter Stegen továbbra is szívhatják egymás vérét az első számú mezért, a védelemben azért csak van egy Antonio Rüdiger, elöl meg egy Kai Havertz és Nicklas Füllkrug. Jó, egyikük sem egy Miroslav Klose… De azért ne féltsük a németeket, főleg hazai pályán; még Serge Gnabry, Timo Werner és Mats Hummels nélkül is a torna egyik favoritjai lesznek – mondjuk utóbbi kimaradása számomra elég megdöbbentő azok után, amit a BL-ben produkált a Dortmunddal...

Rüdigerrel jobb lesz vigyázni... :)

Óva intenék bárkit attól, hogy lekezelő legyen a svájci válogatottal szemben is. Kezdjük ott, hogy nekik is van két hasonlóan jó kapusuk, mint a magyaroknak és a németeknek. Yann Sommer olasz bajnok lett az Interrel, Gregor Kobel meg BL döntőt játszott a Dortmunddal. A védelemben van egy BL győztes a Manchester City-ből, Manuel Akanji, a középpályán meg ott van Granit Xhaka, aki az űrszezont produkáló Bayer Leverkusen egyik legfontosabb játékosa volt. Xherdan Shaqiri rúgótechnikájában még mindig lehet bízni, Fabian Schär és Ricardo Rodriguez a védelem húzónevei, Noah Okafor pedig a gólínségen segíthet – a támadó aligha véletlenül áll az AC Milan alkalmazásában. A svájci tipikus tornacsapat, és igen kellemetlen ellenfél, ellenük sem mi számítunk az esélyesnek. Ugyanakkor ellenük kezdjük a tornát – egy sikeres rajtnál semmi nem lenne fontosabb…

Ha tovább akarunk jutni, egy meccset valószínűleg nyernünk kell (bár ez sem feltétlenül igaz, 2016-ban a portugálok úgy nyerték meg az Eb-t, hogy három döntetlennel vergődtek tovább a csoportunkból…), és erre talán a skótok ellen mutatkozik a legtöbb sansz. Anélkül, hogy picit is lebecsülnénk őket, mert a selejtezők során megverték a spanyolokat és az Eb-től távol tartották a norvégokat is. A liverpool-i Andy Robertsont és Ben Doakot Szoboszlai Dominik legalább jól ismeri, a Manchester Unitedban pedig Scott McTominay egyfajta mindenesként funkcionál – a selejtezőkben 7 gólt szerzett. Egy klasszis középcsatárt azért elbírna ez a skót válogatott. Na meg azt is, ha végre a történelem nem ismételné önmagát: Skócia még sosem jutott tovább az Eb első köréből. Bár a selejtezőkön bravúrosan szerepelt, a továbbjutás óta váratlan pofonokba is beleszaladtak, a felkészülésük nem egy diadalmenet. „Ha kicsi a tét, a kedvem sötét” – a skót szurkolók számára a jó hírem, hogy az Eb-n lesz tét. A magyarok egy sikeres (skót) szoknyavadászattal alighanem megváltanák jegyüket a nyolcaddöntőre – de ne bízzunk semmit a véletlenre. A skótokkal játszunk utoljára, gyűjtögessük addig is szépen a pontokat…

Hiányzik valaki az idei keretből? (Mondjuk 10 évvel fiatalabban...)

KITEKINTŐ A TÖBBI CSOPORTRA

B CSOPORT

Na de kalandozzunk el kicsit és nézzünk szét a többi csoportban. Meglepetést szagolok a B négyesben, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a címvédő olaszok továbbjutnak ebből a kvártettből. Kezdjük ott, hogy az előző torna legjobb játékosának megválasztott Gianluigi Donnarummának finoman fogalmazva sem volt kifogástalan szezonja Párizsban, két alap belső védője pedig az utolsó pillanatokban kidőlt az olaszoknak: Giorgio Scalvini (Atalanta) és Francesco Acerbi (Inter) nagyon fognak hiányozni! Az olaszok mindig a kőkemény, beton védelmükről voltak híresek, nos, ebben a csapatrészben ezen a tornán bőven lehet majd problémájuk… Vannak jó játékosok a keretben, mi tagadás, Federico Dimarco (Inter), Davide Frattesi (Inter), Federico Chiesa (Juventus), Giacomo Raspadori (Napoli) és Gianluca Scamacca (Atalanta) talán a magyar válogatottba is beférnének (legalább a kispadra, muhaha…), de ettől a névsortól nem eshetünk hasra, mikor tudjuk, hogy két évtizeddel ezelőtt még Nesták, Cannavarók, Zambrották, Pirlók, Del Pierók, Tottik, Gilardinók futballoztak az azúrkékeknél. Egyáltalán nem meggyőző ez a válogatott, és ezen szegény Luciano Spalletti edző személye sem nagyon segít, aki hatalmasat bukhat, ha már a csoportkör végén búcsúzik az olaszokkal.

A spanyolok egyik felkészülési meccsébe belenéztem előző héten, kaptak egy gólt az észak-írektől, aztán rúgtak egy ötöst… Azt továbbra sem értem, miért Unai Simon (Athletic Bilbao) a kapus, akinek a játékában mindig benne van a potyagól (David Raya például remek szezont húzott le az Arsenalnál…), de szinte minden más pozícióban megvannak, és bár ők sincsenek azon a szinten, mint a kétezer tízes évek elején, mikor sorra nyertek mindent, izgalmasnak tűnik ez a spanyol csapat, rengeteg variációs lehetőséggel. A két szélen mondjuk stabilan Alejandro Grimaldo (Bayer Leverkusen) és Dani Carvajal (Real Madrid) tűnik az első számú opciónak, mindketten nagyon jó éven vannak túl, tele önbizalommal várhatják a tornát. Szerintem Nacho is megdolgozott idén azért a Real Madrid csapatkapitányaként, hogy kulcsember legyen a védelemben, a válogatottban is. A középpályáról Gavi (Barcelona) hiányzása nagy érvágás, de Pedri (Barcelona) Rodrigo (Manchester City) és Fabián Ruiz (PSG) személyében ebben a csapatrészben is bőven ott a minőség. Alvaro Morata (Atletico Madrid), bár szerintem kegyetlenül túlértékelt csatár (meglátásom szerint egy Fernando Torresnek vagy egy Raúlnak sem köthetné be a cipőjét, de sajnos mindkettejüket le fogja hagyni a válogatott góllövőlistáján), alighanem ő lesz a kezdő center, mellette a szemtelenül fiatal Lamine Yamal (Barcelona), Nico Williams (Athletic Bilbao) duó szerepeltetését várom (ők ketten együtt annyi idősek, mint én – Sic transit gloria mundi…) – és akkor Dani Olmo (Leipzig), Mikel Oyarzabal (Real Sociedad) vagy éppen Joselu (Real Madrid) még szóba sem kerültek. Ha nem is a legesélyesebbek a végső győzelemre, a három évvel ezelőttihez hasonlóan az elődöntőig idén is simán eljuthat ez a spanyol válogatott!

A horvát válogatott a legutóbbi két vb-n érmet szerzett, de az Európa-bajnokságokkal rendre meggyűlik a baja. Önbizalmi gondjaik biztos nincsenek, a minap megverték felkészülési meccsen a portugálokat. És Dominik Livakovic-csal (Fenerbahce) a kapuban, Josko Gvardiollal (Manchester City) és Josip Stanisic-csal (Bayer Leverkusen) a védelemben, a már kissé öreges, de még mindig tanár Luka Modric (Real Madrid), Mateo Kovacic (Manchester City), Marcelo Brozovic (Al-Naszr) trióval és Mario Pasalic-csal (Atalanta) a középpályán, valamint Andrij Kramaric (Hoffenheim) és Ante Budimir (Osasuna) góljaival én továbbjutást várok a horvátoktól – akár az olaszok kárára is. Ugyanakkor óriási hibát követ el, aki egy kicsit is lebecsüli a négyes negyedik tagját, Albániát. A saját bőrünkön tapasztaltuk két éve, mennyire megkeserítik az ember életét. Sajnálom, hogy az exfradista Mryto Uzuni sérülés miatt nem lesz ott a tornán, de az albánok nélküle is bárkivel elbánhatnak, s a mérleg nyelvét jelenthetik: ha valakitől pontot rabolnak, a minimum az, hogy állják hazafelé a rivális repülőút költségeit…

TIPP: 1. Spanyolország 2. Horvátország 3. Albánia 4. Olaszország

C CSOPORT

A C csoport toronymagas favoritja Anglia. Számomra itt is a kapuskérdés a kérdőjel: mi kell ahhoz, hogy ne Jordan Pickford (Everton) védjen? A védelem is vet fel kérdéseket, hiányzik egy Rio Ferdinand vagy John Terry stílusú vezér ebből a csapatrészből. A középpálya és a csatársor, mint mindig, ezúttal is bőséges, talán túlságosan is. Ebbe korábban már nem egyszer beletört az aktuális angol szövetségi kapitány bicskája. Hogy fog egyszerre játszani Jude Bellingham (Real Madrid), Phil Foden (Manchester City), Cole Palmer (Chelsea), Bukayo Saka (Arsenal) és Harry Kane (Bayern München)? Mindannyian csodás évet zártak klubjukban. Ők öten, csak a bajnoki meccseket tekintve, összesen 112 gólt lőttek és 42 gólpasszt adtak, miközben közülük egyedül Kane a befejező center. Alighanem mindenkinek meglesz a helye, valószínűleg Palmer lesz az, aki a kispadon kezd majd. A középpályára mindenképp kell a stabilitás ennyi támadószellemű játékos mellé, ebben Declan Rice (Arsenal) Conor Gallagher (Chelsea) és a fiatal, mindössze 19 éves Kobbie Mainoo (Manchester United) nyújthat segítő jobbot a válogatottat immár nyolc éve és a negyedik tornáján trenírozó Gareth Southgate-nek. A keret erősség alapján szerintem idén is döntőben a helye az angoloknak!

 A szerbeket láttuk a selejtezőn: nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. Persze Dusan Vlahovic (Juventus) és Alekszandar Mitrovic (Al-Hilal) okozhatnak kellemetlen perceket, de túl sokat nem érdemes várni tőlük – szerintem ők már annak örülnek, hogy a 2000-es Eb óta újra ott vannak az európai térképen… Hogy mi minden történt azóta: utolsó Eb meccsükön még Jugoszláviaként kaptak egy hatost a Patrick Kluivert nevével fémjelzett hollandoktól… A szlovénok az egész Eb egyik sötét lovai. A kapuban Jan Oblak (Atletico Madrid) évek óta a világ egyik legjobbja, elől ott van egy feltörekvő, nagyon tehetséges fiatal, Benjamin Sesko (Leipzig), a védelemben meg az egykori Fradi kedvenc, Miha Blazic (Lech Poznan). Ez a trió lehet, kevés lesz a továbbjutáshoz, mást pedig nem nagyon ismerek a csapatból. Ja, de! Josip Ilicsics (NK Maribor) magánügyi válsága és depressziója után nem csak a futball vérkeringésébe tért vissza, de teljesítménye válogatott meghívót is ért! A dánok visszavághatnak az angoloknak, akik megfosztották őket az Eb döntőtől három éve. Akkor egy világ szeretett bele a dánokba (ez Cristian Eriksen majdnem tragédiájának is volt köszönhető), aztán Katarban viszont nagyon megégtek, és csoportutolsóként zúgtak ki, még Tunézia is megelőzte őket. Melyik a dánok igazi arca? Talán a kettő között van. A csoportból való továbbjutás elvárható, de az elődöntős szereplés kicsit túlzás. A kulcsemberek közül sokan túl vannak már a zeniten (hiába nem is játszottak az orosz Zenitben…), én leginkább Andreas Christensen (Barcelona) és Rasmus Höjlund (Manchester United) játékára leszek kíváncsi.

TIPP: 1. Anglia 2. Dánia 3. Szerbia 4. Szlovénia

Gyilkos négyes... 

D CSOPORT

A D csoport és az egész torna egyértelmű favoritjai a franciák. Hugo Lloris, Raphael Varane, Paul Pogba és Karim Benzema ilyen – olyan okokból már nem rontják a levegőt a válogatottban, de például a Lloris helyébe lépő Mike Maignan talán még jobb is, mint elődje, a 145 válogatott meccsen pályára lépő, egykori Tottenham ikon volt. Minden más poszton is csupa – csupa jól hangzó nevek a keretben, egy posztra gyakran több is. A védelemben Theo Hernandéz (AC Milan), Ibrahima Konaté (Liverpool), Jules Kounde (Barcelona), Benjamin Pavard (Inter), Dayot Upamecano (Bayern München), William Saliba (Arsenal) és Ferland Mendy (Real Madrid) is bevethető – ki jobb, ki kevésbé jó szezont zárt, de azért ez egy minőségi, irigylésre méltó névsor. A középpályán ott van a Real Madrid két üdvöskéje, Eduardo Camavinga és Aurélien Tchouameni, bár utóbbi sérülése nem tudom, rendbe jött – e, lehet, ő lesz a kabalapasi a tornán. Sokan kiégtek attól, hogy N’golo Kanté (Al-Ittihad) is a keret tagja Szaúd – Arábiából, aki viszont nem lehet kérdés, az Antoine Griezmann (Atletico Madrid). Az ő formájától nagyon sok függ majd! Kylian Mbappé még a torna előtt Madridba igazolt, hogy az Eb-n már békén hagyják – simán lehet, hogy kontinensbajnokként és Eb gólkirályként kezdi a felkészülést gyerekkora kedvenc csapatánál. Jó csatárai vannak a franciáknak, de a Griezmann – Mbappé kapcsolat lesz a kulcs az Eb győzelem felé vezető úton. Persze, ez nem azt jelenti, hogy Oliver Giroud (Los Angeles FC) vagy Marcus Thuram (Inter) nem rúghatnak a semmiből győztes gólt…

A hollandok védelme Virgil van Dijk-kal (Liverpool), Nethen Akéval (Manchester City), Matthijs de Light-tel (Bayern München) és Denzel Dumfries-zel (Inter) a legerősebb csapatrészük, és itt kezdődnek a bajok: a „tulipánokat” mindig a totális futball, a támadójáték jellemezte, csapatukban hemzsegtek a jobbnál jobb gólvágók és kreatív középpályások… Azért vannak jól csengő nevek a középpályán (Teun Koopmeiners kiváló szezont futott az Atalantával, Ryan Gravenberch Szoboszlai csapattársa Liverpoolban, Xavi Simmons, különösen ősszel futballozott ragyogóan Lipcsében) és a támadósorban is (Cody Gakpo szintén a Liverpool játékosa, és azt hiszem, a jelenleg az Atletico Madridban futballozó Memphis Depayt sem kell bemutatni senkinek), őszintén meglepődnék, ha a legjobb nyolcnál tovább menetelnének. Már csak azért is, mert talán joggal gondolják úgy sokan, többek között én is, hogy nem Ronald Koeman a megfelelő ember a válogatott irányítására. Frenkie de Jong nem épült fel a sérüléséből, de az osztrákoknak is lesz egy nagy hiányzója: a „sógorok” is meg fogják érezni David Alaba (Real Madrid) hiányát. Ralf Ragnick miatt különösen izgalmas ez az osztrák projekt, de főleg Christoph Baumgartnertől (Leipzig), Konrad Laimertől (Bayern München), Marcel Sabitzertől (Borussia Dortmund), Michael Gregoritschtól (Freiburg) és a forrófejű Marko Arnautovicstól (Inter) várhatunk szép megoldásokat és gólokat is. A lengyelektől mindig sokat várok, aztán szinte sose kapok tőlük semmit. A kapus Wojciech Szczesny és a csatár Robert Lewandowski mellől eltűntek az egyéniségek, és már ők sem fiatalok – utóbbi ráadásul meg is sérült az utolsó felkészülési meccsen. Őszintén meg lennék lepve, ha továbbjutnának a csoportból…

TIPP: 1. Franciaország 2. Hollandia 3. Ausztria 4. Lengyelország

E CSOPORT

Az E csoport a keleti blokk: Romániával, Ukrajnával és Szlovákiával, na meg Belgiummal… Hogy tudták ezeket így összesorsolni… A belgák dörzsölhetik a tenyerüket, annak ellenére, hogy szövetségi kapitányuk, Domenico Tedesco valami elképesztő dilettáns módon, személyes sértődöttsége miatt kihagyta a keretből a világ egyik legjobb kapusát. Igaz, hogy Thibaut Courtois (Real Madrid) majdnem kihagyta az egész szezont súlyos sérülés miatt, de az utolsó bajnokikra és a BL döntőre visszavette a helyét a kezdőcsapatban. Az egy dolog, hogy egyetlen gólt sem kapott, de közben meg bravúrok sorozatát mutatta be. Tulajdonképpen jobb formában van, mint valaha! Az ő hiányzása még fájhat a belgáknak, akik így a Koen Casteels (Wolfsburg), Mats Sels (Nottingham Forest), Thomas Kaminski (Luton Town) trió egyikében bízhatnak majd. Nem árulok el nagy titkot: egyik sem Courtois-szint… Nem baj, majd a védelem megoldja… A kétszáz éves emberrel, Jan Vertonghennel. A középpályán Kevin de Bruyne, amikor éppen nem sérült, még mindig varázsló, de a legfélelmetesebb, sőt, egyetlen félelmetes csapatrésze a belgáknak a támadósora. Ha felvetődött az angoloknál a bőség zavara, itt is érdekelne, vajon a Romelu Lukaku (AS Roma), Jérémy Doku (Manchester City), Lois Openda (Leipzig), Leandro Trossard (Arsenal), Charles De Ketelaere (Atalanta) ötösből kit lehet lelkiismeret-furdalás nélkül kihagyni. A támadósora fékezhetetlennek tűnik, ha minden poszton lenne két jó játékosa, éremesélyes lehetne ez a belga válogatott.

 A csoport másik legerősebb válogatottjának az ukránt gondolom. Egyrészt, mert a sajnálatos háború után még inkább nemzeti ügy lett a válogatott szereplés. Ez láthatóan összekovácsolta az együttest. Másrészt a játékosok minősége miatt. Courtois-t éppen Andrij Lunin helyettesítette, még hozzá kiválóan a Real Madridban, de a másik kapus, Anatolij Trubin is nagyon jól véd a Benficában. Két védő a Premier League-ben is megállja a helyét (Vitalij Mikolenko az Everton futballistája, Illja Zabarnij Kerkez Milos csapattársa a Bournemouth-ban), a középpályáról ketten Londonban keresik a betevőre valót (Olekszandr Zincsenko az Arsenalban játszik, a rekordigazolásként sokáig gyengén teljesítő Mihajlo Mudrik is egyre több életjelet mutat magáról a Chelsea-ben), míg egyik támadója, Artem Dovbik gólkirály lett Spanyolországban, ahol csapattársa a bravúros negyedik, még BL-t jelentő helyet elcsípő Gironánál Victor Cihankov. Szóval nem csak topligás futballistáik vannak, de fontos szerepet is töltenek be a klubjuknál! Harmadrészt, Sergij Rebrov személye miatt, aki a Fradinál bebizonyította, mekkora edző lehet belőle, és eddig kiválóan szerepel az ukrán válogatott élén is. Nagyon fogok szurkolni nekik, szerintem az ukránok lehetnek a torna meglepetéscsapata. A szlovákokról, románokról nem tudok sokat, meg egyébként is, merül az elem… Örüljenek, hogy ott vannak! A szlovák keretben Martin Dubravka (Newcastle United), Milan Skriniar (PSG) és Stanislav Lobotka (Napoli) a legnagyobb név, ők nemzetközileg is bizonyítottak már, a románoknál viszont nem találni Hagi-hoz vagy Adrian Mutuhoz mérhető klasszist. Mondjuk a támadósorban van egy Puskásuk: de George Puscas (Bari) nem az a Puskás…

TIPP: 1. Belgium 2. Ukrajna 3. Szlovákia 4. Románia

F CSOPORT

Az F csoportban egyértelműen kiemelkedik Portugália, aki hibátlan mérleggel, mindössze két kapott góllal, és egy tíz gólos Cristiano Ronaldóval a fedélzeten abszolválta a selejtezőket. Ez utóbbi lehet a gátja is a portuGálának: CR7 februárban 40 éves lesz. Vajon mennyit szabad játszania? A gólérzékenységét még most sem kérdőjelezheti meg senki. Gólrekordot felállítva lett gólkirály Szaúd-Arábiában, és a motivációját sem érheti kritika: a kupadöntő elveszítése után sírva fakadt… Nos, ez a mentalitás repítette ilyen magasságokba Ronaldót. Más kérdés, hogy ő letámadni és védekezni nem igen fog már. Viszont, ha megkapja a labdát, ha gólhelyzetbe kerül, még mindig annyira érzi a kaput, mint nagyon kevesen ezen a golyóbison. A katari vb-n úgy tűnt, végleg leáldozott a csillaga, de az új szövetségi kapitány, Roberto Martinez a kezdetektől nem titkolja, nála kulcsember lesz Cristiano Ronaldo. Meglátjuk… Nekem a madridi időszaka óta az egyik kedvenc játékosom, figyelemmel követem pályafutását azóta is, és nagyon szurkolok neki, mert minden idők egyik legnagyszerűbb futballistájának utolsó, nagy világversenyen megtett lépéseit látjuk. Egyébként ez egy bombaerős portugál válogatott. Annál biztosan erősebb, mint amelyik 8 éve Eb-t nyert. Végre úgy néz ki, nem Rui Patrício (AS Roma) fog védeni, hanem Diogo Costa (Porto). Egyébként José Sá (Wolverhampton) is jobb választás lenne az AS Roma kesztyűsénél. (A kedves olvasó talán még azt hiszi, bajom van a kapusokkal...) A védelemben valószínűleg Nuno Mendes (PSG) és Ruben Dias (Manchester City) lesznek a vezérek, de még mindig ott van Pepe (Porto) is, aki, ha pályára lép a tornán, meg fogja dönteni Király Gábor 2016-ban felállított korrekordját. Kár ezért – de legalább olyan menő mackónadrágja nincs, mint a mi legendánknak… Joao Cancelo (Barcelona) és Diogo Dalot (Manchester United) is felemás szezonon vannak túl, szerintem ők lesznek a védelem két szélén. Középen Bruno Fernandes (Manchester United) és Vitinha (PSG) helye fix, s vélhetően Joao Palhinha (Fulham) és Bernardo Silva (Manchester City) is játszani fog. Utoljára írom le a „bőség zavara” kifejezést, de az a helyzet, hogy Ronaldo mellett csak úgy tolonganak a támadók. Rafael Leao (AC Milan) Diogo Jota (Liverpool), Gonzalo Ramos (PSG), Joao Felix (Barcelona) és Pedro Neto (Wolverhampton) is ott van a keretben. Izgalmas harc várható a támadók között. Szerintem Ronaldo mellett Leao és Jota lesznek a kezdőcsatárok – vagy Bernardo Silva. Ha nem bomlik meg a csapategység, ez a portugál csapat sokáig eljuthat.

A törökök Vincenzo Montella vezetésével szeretnék feledtetni a három évvel ezelőtti blamát, amikor három vereséggel, csoportutolsóként távoztak. Az alapvetően fiatal csapatban Hakan Calhanoglu a legnagyobb sztár, ő konkrétan az olasz bajnokság legjobb középpályása volt az előző szezonban. Kíváncsi leszek, a Real Madrid új üdvöskéje, Arda Güler mennyit fog játszani. A cseheknek nincs rossz csapatuk, a törökökkel minimum egy szinten vannak. A keret nagy része otthon játszik, aki viszont nem, az vagy a friss német bajnok Leverkusen (a kapus Matej Kovár, Adam Hlozek és Patrick Schick) vagy az angol West Ham United (Vladimir Coufal, Tomás Soucek) megbecsült labdarúgója. A torna egyik sötét lova Georgia, leánykori nevén Grúzia lehet. Legnagyobb sztárjuk a kispadon ül, a francia Willy Sagnol, de azért a pályán is találunk két olyan labdarúgót, akinek a neve ismerősen cseng azok számára, akik kicsit is jártasak a nemzetközi labdarúgásban: Giorgi Mamardasvili a Valenciában véd, Hvicsa Kvarachelia meg a Napoli sztárja, tavaly több mint 30 év után bajnok lett a dél-olaszokkal. Mi magyarok Lasa Dvalira és Budu Zivzivadzéra is emlékezhetünk: előbbi a Fradiban volt védő (nem a jobbik fajtából…), utóbbi meg játszott Mezőkövesden, Fehérváron és Újpesten is, mindhárom helyen egész jó gólátlagot hozott. Gólokra ebben a csoportban is szüksége lesz…

TIPP: 1. Portugália 2. Csehország 3. Törökország 4. Georgia

Mivel megvannak ilyenkor az ágak, szeretek kicsit játszani, és továbbgondolni a csoportkör utáni kieséses szakaszt is. A legjobb 16 között ilyen párosításokkal is számolhatunk! Magyarország – Horvátország, Németország – Dánia, Anglia – Ausztria, Spanyolország – Törökország, Hollandia – Ukrajna, Portugália – Albánia, Belgium – Svájc, Franciaország – Csehország.

Azokban a párosításokban, amiket nem szedtem vastagon, az egyik fél csoport harmadik, ezért itt lehet változás a rangsort illetően – a legjobb 4 csoport harmadik jut tovább a 16 közé. A legjobb 8 közé két meglepetés válogatottat remélek: a magyart és az ukránt. Számításaim szerint ilyen meccsek lesznek a nyolc között: Spanyolország – Németország, Portugália – Ukrajna, Anglia – Magyarország, Belgium – Franciaország. Az elődöntőben Németország – Portugália és Anglia – Franciaország meccseket rendeznek majd. Az álmom egy angol – portugál finálé lenne! Mekkora a realitása? Gareth Southgate bejelentette, lemond, ha nem nyernek az angolok, szóval igyekeznie kell… :)

2000-ben, életem első Eb-jén Francesco Toldo volt az olaszok egyik hőse; a nagyon erős hollandokat úgy ejtették ki a 4 között, hogy Zambrotta kiállítása miatt majdnem 90 percig emberhátrányban játszottak – a hollandok a rendes játékidőben két tizenegyest is elrontottak, majd a szétlövésben is hibáztak. A franciák sajnos aranygóllal nyerték a döntőt. 2004-ben, máig érthetetlen módon nyertek a görögök. Ez volt Cristiano Ronaldo első nagy tornája, a legszebb focit a csehek játszották, a svéd Henke Larsson csukafejessel, Ibrahimovic oxival szerzett gólt – a dán – svéd duó kipöckölte a csoportból elég látványosan az olaszokat egy békés döntetlennel… 2008-ban egy nagyon erős holland válogatottat állítottak meg az oroszok, akik úgy lettek bronzérmesek a törökökkel együtt, hogy két meccsen hetet kaptak a spanyoloktól. A Torres – Villa spanyol csatársor aranykorát élte, Iker, Puyol, Xavi, Iniesta elkezdték a hódítást! 2012-ben címet védtek, az olaszokat Balotellistül döngölték földbe. Mindegyik Eb-nek megvolt a maga varázsa és sztorija, de mióta mi, magyarok sem csak távoli szemlélői vagyunk, egészen más milyen élményt nyújt. 2016-ban őrjöngtünk az osztrák veréskor, az izlandi pontmentéskor, Dzsudzsák megpattanóinál. 2021-ben az egyik magyar meccsen, meg a portugál – francián kint is voltam – néhány héttel hármas ikreim születése előtt. Akik aztán az angol – dán elődöntőt követő napon születtek meg. Akkor leginkább értük (az életben maradásukért, egészségükért) szorítottam, most velük (és az 5 éves nagytesóval, Teodorral) együtt szeretnék szurkolni és kiáltani az éterbe: HAJRÁ MAGYAROK!

Köszönöm, hogy velem tartottatok! :)