Szír Szent Efrém a 4. század jelentős teológusa volt, akinek egy imáját a nagyböjt imádságának is szoktak nevezni. A legtöbb böjti szertartásunk végén elimádkozzuk ezt a fohászt, mely hozzám is igen közel áll, ezért egy hét részes sorozat keretében erről az imádságról fogok néhány gondolatot megosztani (részben saját gondolatok lesznek, de segítségül hívom Alexander Schmemann – Olivier Clément: A nagyböjt és a húsvéti titok című könyvét is). Tartsanak velem – nem miattam, s nem is azért, mert olyan „mélyenszántó és világmegváltó” gondolatokat fogok klaviatúrára vetni, sokkal inkább az imádság tartalma miatt érdemes! Ezek az elmélkedések nem lesznek hosszúak, s házifeladatokat is tartalmaznak majd, amiket természetesen behajtani nem fogok. Áldott lelki hangolódást kívánok Mindnyájuknak!!
„Életem Ura és Uralkodója! Ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét! Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét! Igen Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökkön örökké. Amen.”
Lassan eltelt egy hét is azóta, hogy a legutóbbi résszel jelentkeztem; hálásan köszönöm, hogy türelmesen kivárták a mai elmélkedést. Ez azért is jó és üdvös, mert ma épp a türelemről lesz szó. A józanság és alázatosság után az állhatatosság a harmadik erény, de ezt csak a magyar fordítás kapta így el, én magam is meglepődtem, amikor több helyen azzal szembesültem, hogy tulajdonképpen a türelemről van itt szó.
„Adj Uram türelmet, de rögtön!” – bizonyára sokan ismerik a viccet. Azt hiszem, ebben a rohanó és eredménycentrikus világban nagy érték, de igen komoly kihívás türelmesnek lenni, pedig nagyon fontos erényről lenne szó. Szent Pál apostol is több helyen buzdít a türelemre, de a legjobb történet, talán mondanom sem kell, a Megváltó Krisztusé, aki nem kiverte a szögeket az Őt keresztre szegezők kezéből, nem is futott el az Őt leköpdösők elől, hanem méltóságteljesen, béketűrően elviselte a kínszenvedést, a Passiót. Azt hiszem, fel van adva a lecke mindnyájunknak. Amikor három hét múlva olvassuk majd a szenvedéstörténetet a Bibliából, jusson eszünkbe, Krisztus mit állt ki értünk, s mi vajon hogyan állunk a türelemmel? Vajon mennyire vagyunk türelmesek most, mikor egyesével engednek be minket a gyógyszertárba vagy a postára? Mennyire vagyunk türelmesek, ha néhányan előttünk állnak a boltban a húsos standnál? Mennyire vagyunk türelmesek, mikor a lányunk sokáig tollászkodik a fürdőszobában? Mennyire vagyunk türelmesek, amikor hiába regisztráltunk már hónapokkal ezelőtt, még mindig nem kaptuk meg azt a nyavalyás védőoltást? Egyáltalán, mennyire vagyunk türelmesek kivárni a járvány végét?
Ezeket a kérdéseket mind tegyük fel magunknak. A türelmetlen ember mindenkivel szemben közömbös – kivéve önmagát -, ezért azt akarja, hogy az élet itt és most sikerüljön. Ám ne higgyük, hogy a Mennyország kapuján hamarabb léphetünk be, ha türelmetlenek vagyunk. Jézus azt mondja, hogy „aki kitart mindvégig, üdvözül”. Az Apostolok Cselekedeteiben pedig ezt olvassuk: „Szükséges sok megpróbáltatáson keresztülmenni, hogy bejussunk az Isten országába”. A szent atyák Szent Pál apostol szavaival sarkallnak bennünket: „..mindaz amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amelyet Isten azoknak készített, akik őt szeretik.” Bátorítanak bennünket az ígérettel: „a fáradozás rövid ideig tart, a pihenés viszont örökké”. A türelem, amikor tiszta, átalakítja és megújítja a lelket, mint ahogy az egyik ókeresztény atya mondja: „Mint a viasz, amelyet hogyha nem melegítenek a tűzben egészen puhává, nem lesz képes a pecsét lenyomatát befogadni, éppen úgy az ember sem lesz képes megkapni a Szent Lélek pecsétjét, hogyha nem lesz megpuhítva a megpróbáltatások, az aszketikus fáradozások, a betegségek, a szenvedések, valamint a kísértések tüzében.”
Isten nem azért türelmes, mert „elnéző”, hanem mert mindennek, ami csak létezik, látja a mélységét, mert a dolgok belső valósága, amit mi vakságunkban nem látunk, fedetlenül áll előtte. Minél inkább közeledünk Istenhez, annál türelmesebbé válunk, és annál inkább azzal a végtelen tapintattal fordulunk az összes létező felé, amely Istennek sajátos tulajdonsága.
Van még egy sajátos tulajdonsága Istennek, a szeretet, erről, ami egyben az utolsó erény Szent Efrém imájában, a jövő héten lesz szó. Addig is a home office: tudatosan igyekezzünk még inkább türelmesnek lenni!!!
Mindenki vigyázzon magára és egymásra, találkozzunk jövő héten is!
Az elmélkedések korábbi állomásai:
Szent Efrém fohásza (1. rész) - a jóra való restség és a könnyelműség
Szent Efrém fohásza (2. rész) - a pénzvágy
