A válogatott szünetet a klubcsapatok és a játékosok sem különösebben szeretik; „csak egy púp a háton”, „a fizetését a klubjától kapja”, „na, megint megsérült, míg a válogatottnál volt”, és még mantrázhatnánk a sok-sok elpuffogtatott közhelyet. Ha nem is mindenki szereti, arra jók ezek a szabad hetek, hogy a sérültek akár visszatérhetnek, az edzők és a klubvezetők meg átgondolhatják a szezon korábbi szakaszát, akár tervezni is lehet kicsit a jövőt. Tökéletes alkalom ez edzőmenesztésre is, muhaha… Persze, én nem erre adok most tippeket. Az év utolsó válogatott szünetét kihasználom, és mert eddig nem tudtam a nyári nagy edzőkeringővel foglalkozni, most megteszem. Talán a Real Madrid, a Manchester United City, az Inter, az Arsenal és a PSG kivételével minden igazán nagy klub edzőt váltott a nyáron. 8 elit klub és 8 top(?)edző (+ a Fradi) – de  vajon hogy indult az új kaland? Törvényszerű, hogy az új seprű mindig jól seper? Értékelés és osztályozás egytől tízig, és akkor lássuk is a medvét!

9. AC MILAN: Paulo Fonseca

Lesz más csapat is Itáliából, részletezni majd ott fogom, most legyen elég annyi: az első hat helyezett két ponton belül van a Serie A-ban, aztán hatalmas szakadék, és következik az AC Milan hat pont lemaradással. Tehát jelenleg 7. a csapat, ami méltatlan a klub hagyományaihoz, pláne az előző szezonokhoz. Paulo Fonseca napjai megvannak számlálva – már egy ideje. Nagyon érdekes, mindig, amikor kirúghatnák, virít egy olyan eredményt, ami után egyszerűen nem lehet kirúgni. Már szeptember közepén napirenden volt a menesztése, miután az első 4 bajnokijából csak egyet nyert meg, s hazai pályán kikapott a Liverpooltól a Bajnokok Ligájában. Aztán szeptember 22-én megverték a városi rivális és bajnoki címvédő Intert annak pályaválasztásával, ami olyan ritka mostanában, mint a fehér karácsony, meg is kapta a további bizalmat. Ám a helyzet nem javult a várt mértékben: vereség a Fiorentinától, hazai pályán a Napolitól, s újabb BL meccsen Leverkusenben is. Végre ki lehet rúgni Fonsecát, erre meg nem lesimázták Madridban a Realt? Ez a 3-1 nagyot szólt, csak az szólt volna nagyobbat, ha ezek után menesztik… Fonseca nem lesz hosszú távú megoldás az AC Milan élén, ezt mindenki látja (Stefano Pioli igazából sikeredzőként távozott a klubtól, hiszen vele hosszú idő után bajnoki címet nyert a csapat és BL elődöntőbe is jutott), ugyanakkor az Inter és a Real elleni győzelmek még mindig a kispadon tartják. Pedig a kapus Mike Maignan, a szélsőhátvéd Theo Hernandez (2 gól és ugyanennyi gólpassz), a középpályás Tijjani Reijnders és a támadó Christian Pulisic (5 gól, 3 assziszt) kivételével a többiek még adósak a tartósan jó játékkal. A leginkább talán Rafael Leao formája az ingadozó, pedig ez a portugál sokat tehetne azért, hogy egy másik portugál ne veszítse el idő előtt az állását…

ÉRTÉKELÉS: 10/5

8. BORUSSIA DORTMUND: Nuri Sahin

A Borussia Dortmund két klublegendája távozott a nyáron (Marco Reus és Mats Hummels), a kispadra meg leült egy harmadik, Nuri Sahin, miután Edin Terzic az elveszített BL döntő után elbúcsúzott szeretett klubjától. Bár Terzic megosztó személyiség volt, azt, hogy ezzel a totálisan esélytelennek gondolt Dortmunddal bejutott a Bajnokok Ligája fináléba, senki nem veheti el tőle. Igaz, azt is nehéz lesz elfelejteni, ahogyan az utolsó játéknapon a saját kezükben volt a sorsuk, mégis elbukták a Bundesligát 2023 tavaszán. Sahin nehéz örökséget vett át, és egyelőre nehéz látni, milyen edző is ő. Meg az eredményekből is nehéz messzemenő következtetéseket levonni. Jelenleg 7. a tabellán a Dortmund, 10 pont hátrányban a Bayern München mögött, 0-s gólkülönbséggel, már 4 vereséget elszenvedve. A védelmük továbbra is átjáróház, ötöt rúgott nekik a Stuttgart és a Real Madrid is (pedig ellenük kettővel mentek a szünetben…), de közben hetet rámoltak be a skót Celticnek és megverték az addig veretlen és a legkevesebb gólt kapó Leipziget. A Bajnokok Ligájában eddig nagyon jól áll a szénájuk (bár a madridi meccs második félideje nagyon nem nézett ki jól, és ott Sahin is csúnyán elcserélte magát), a Bundesligában ugyanakkor előreláthatólag nagyon teperniük kell majd a BL szereplésért, mert a Bayern mellett a Leipzig, a Frankfurt és bizonyára a címvédő Leverkusen is szeretne a top4-ben végezni. A Stuttgartból elhozott, tavaly 28 bajnoki gólt jegyző Serhou Guirassy eddig nagyjából hozza magát, de kevesen nőnek fel mellé, és így nagyon kiegyensúlyozatlan a csapat. A nemzetközi kupaporondon való kicsivel jobb szereplés miatt sorolom őket előrébb az AC Milannál. Én szurkolok neki, mert remek és szimpatikus játékos volt – igaz, Dortmundból nagy hiba volt Madridba igazolnia, a Realnál, mint sokaknak azokban az években megfeneklett a karrierje, és sosem lett már a régi… Hihetetlen, de egyébként még mindig csak 36 éves.

ÉRTÉKELÉS: 10/5,5

7. FERENCVÁROS: Pascal Jansen

Egyelőre elég kétarcú a Fradi Pascal Jansennel, azt is mondhatjuk, hogy janus arcú Jansen. :) Bár legyünk őszinték: már Csercseszovnál és Sztankovicsnál is megfigyelhető volt, mintha ők maguk is érezték volna a különbséget a hazai bajnokság és a nemzetközi kupa között, s ha tehették, utóbbira fektették a hangsúlyt. Hát igen, a hazai porond úgy is meglesz, kit érdekel, de kitűnni és feltűnni (meg aztán eltűnni…) Európában lehet. Nekem nem tetszik ez a hozzáállás. És meg vagyok győződve arról, hogy a meccsekre járó szurkolótársaim sem örülnek annak, hogy köpedelem, amit a Fradi a magyar bajnokságban letesz az asztalra. A Fradi úgy vezeti jelenleg az OTP Bank Ligát, hogy teljesítményének maximum az 50%-át nyújtja. De lehet, csak 30 az az 50%... Sima vereség Pakson, döntetlen Győrben, előtte a Nyíregyháza ellen konkrétan kifütyülték a csapatot és a tökutolsó, biztos kieső Kecskemét ellen is szenvedett legutóbb a Ferencváros. Mégis ott vannak az első helyen. De hiányzik a csapatból a tűz, a szenvedély, a lélek. Ennek a Fradinak idehaza minden ellenfelét 4-5 góllal kéne lepofoznia. Nagyarányú győzelmeket az NB1-ben még nem láttunk a Fraditól. A legtöbb meccs nyögvenyelős és szenvedős, közel nézhetetlen volt. Persze, mit számít, amíg jönnek a pontok. De igenis számít. Bezzeg Máté Csaba néhány meccsén kinyílhatott a gólzsák… Pedig Adama Traoré, Kristoffer Zachariassen, Abu Fani, Cristian Ramirez és Varga Barnabás sem felejtettek el futballozni. És melléjük érkezett még a wishről rendelt Firmino, a brazil Matheus Saldanha is. Na de nem panaszkodom. Már csak azért sem, mert ellenben az Európa Ligában, ott villog Pascal Jansen és a Fradi. Két szoros és vállalható vereség után (Anderlecht és Tottenham ellen is 1-2) utolsó két meccsüket már megnyerték a zöld-fehérek. A francia Nice ellen egy öngóllal győztek, de dominálták a meccset, és közelebb álltak a második gólhoz, mint a vendégek az egálhoz. A Dinamo Kijev ellen Hamburgban pedig gólfesztivált rendeztek: jó, az ukránok emberhátrányban futballoztak egy órán keresztül, de a 4-0 az minden körülmények között 4-0. Ez egy történelmi győzelem volt, amivel közel került a Fradi a rájátszást érő helyekhez. Még 4 meccsük lesz, a PAOK és a Frankfurt ellen idegenben, a Malmö és Jansen előző klubja, az AZ Alkmaar ellen itthon. Ha a négy meccsből egyet megnyer a Fradi, meglesz a továbbjutás. Szóval ezt nézve sikeres Jansen. De a hazai pontvadászatot mégsem tudja ledominálni – és el az illúzióktól: nem azért, mert annyira erős lenne az első osztályú bajnokságunk…

ÉRTÉKELÉS: 10/6,5

6. CHELSEA: Enzo Maresca

Elképesztően kaotikus szezonon van túl a Chelsea, Mauricio Pochettino nem tudott úrrá lenni azon a helyzeten, hogy az új amerikai tulajdonosi kör egy „hatvan fős” játékoskeretet vásárolt össze neki. Még a szezon végére sem állt össze az alapcsapat, ami rengeteg gólt kapott (a 63 egy Premier League élcsapatnál – meg hát igazából minden más bajnokságban is soknak számít…), de a végére így is befutott a 6. helyre, megelőzve a két Unitedet, a Newcastle-t és a Manchestert. Col Palmer (22 gól és 11 gólpassz), valamint Nicholas Jackson (14 gól és 5 gólpassz) jelentették a fényt az éjszakában, mindenesetre ez a Chelsea nagyon szedett-vedett klub benyomását keltette. Enzo Maresca korábban Pep Guardiola segítője volt a Manchester City-nél, tőle mondjuk tanulhatott ezt-azt, aztán a másodosztályba kipottyanó, pár éve még bajnok Leicester City-t nagyon simán visszajuttatta az élvonalba, és ez elég is volt ahhoz, hogy megkapja a londoni kispadot. Legközelebb épp előző kenyéradója otthonában bizonyíthat majd a válogatott szünet után, de azt hiszem, jelenleg nincs olyan Chelsea szurkoló, aki csalódásként élné meg eddig a szezont: 11 forduló után, igaz, négyes holtversenyben, az Arsenal, a Nottingham és a Brighton mellett bronzérmes pozícióban vannak, 4 pontra a jelenlegi második Manchester City mögött. Valamelyest stabilizálódott a védelmük, de elsősorban a támadószekciójuk miatt jó nézni a meccseiket, igaz, 21 góljukból 13-at Palmer és Jackson lőttek, akik már összesen 8 gólpasszt is kiosztottak. Rajtuk áll vagy bukik a Chelsea eredményessége, de ez a keret bombaerős, és egy Christopher Nkunku, egy Noni Madueke, vagy mint legutóbb, az Arsenal ellen bombagólt szerző Pedro Neto is bármikor előhúzható a kalapból. És akkor Joao Felixet, Mykhalio Mudryk-ot, Moises Caicedót vagy Enzo Fernandezt meg sem említettem. Enzo Marescának szerencséje van, hogy ilyen kerettel dolgozhat, amit egyébként első lépésként leszűkített, így már nem tapossák egymás sarkát a játékosok az edzőközpont szaunájában, s csak azokkal dolgozik, akikkel dolgozni szeretne. Az eredmények eddig önmagukért beszélnek.

ÉRTÉKELÉS: 7

5. JUVENTUS: Thiago Motta

Sokan várták már azt a napot, hogy Massimiliano Allegri helyett végre új vezetőedzője legyen a Juventusnak, és ez a nap végül eljött. Thiago Motta remek munkát végzett a Bologna élén, Bajnokok Ligája indulást érő helyen zárt vele a tavasszal, az Öreg Hölgy annak módja és rendje szerint le is csapott rá. És eddig működik a dolog Torinóban is. Mondjuk a játék nem valami látványos. Igaz, hogy az első hat bajnokin nem kapott gólt a Juventus, de abból három meccse is 0-0-ra végződött. Még mindig csak hét kapott gólnál járnak, igaz, abból négyet egyetlen meccsen nyeltek be. Az Inter otthonában nem tipikus Serie A rangadót vívtak, mert 4-4 lett a végeredmény! Az Inter a négy gólból kettőt büntetőből lőtt, s a Juve erejét jelzi, hogy 2-4-ről sikerült egyenlítenie. Legjobb és legrosszabb meccsét egyébként szerintem a Bajnokok Ligájában vívta a csapat. Előbb győzött Lipcsében úgy, hogy emberhátrányban fordította meg a meccset (pazar találkozó volt, kár vitatni), majd egy másik német csapat, a Stuttgart Torinóban győzte le, igaz, csak 1-0-ra, de lefutballozta az olaszokat, ott kvázi meccsben sem voltak Mottáék. Mindazonáltal szép jövő előtt állhat ez a projekt, ahol több fiatal is kulcsfigurává lépett elő: a 21 éves Francisco Concencaio és Nicolo Savona, a 19 éves Kenan Yildiz is markáns szereplői az idei Juvénak, de a legnagyobb sztár továbbra is Dusan Vlahovics, akinek a jövője viszont bizonytalan Torinóban. Wojciech Szczesny távozott ugyan, de nincs kapuskérdés: Michele di Gregorio gyorsan bevált, de helyettese, Mattia Perin is védett már idén, nem is rosszul! Az ne tévesszen meg senkit, hogy csak a 6. helyen áll a Juventus: mindössze két ponttal előzi őket az éllovas Napoli. És ami igazán sokatmondó, hogy veretlen még 12 forduló után – Európa topbajnokságaiban ezt rajtuk kívül már csak a Paris St. Germain és a Bayern München mondhatja el magáról…

ÉRTÉKELÉS: 7

4. NAPOLI: Antonio Conte

És ha már Napoli… Két éve bajnok volt a Napoli, aztán a sikerkovács Luciano Spalletti lelépett, Dél-Olaszországban pedig hamar a feledés homályába veszett a bravúros bajnoki cím. Merthogy tavaly egymásnak adták át a kilincset a rosszabbnál rosszabb edzők: a szezont Rudi Garcia kezdte, aztán jött Walter Mazzarri legkevésbé sem sikeres időszaka, majd február közepétől már Francesco Calzona kezében volt a staféta (aki egyébként közben a szlovák válogatott szövetségi kapitánya is volt…) – ő is kormányozta be a csapatot a dicsőséges 10. helyig, ami konkrétan katasztrófával ért fel. Idén a „véres kezű” Aurelio De Laurentiis klubelnök tizenkilencre lapot húzott és rizikót vállalt: Antonio Contét nevezte ki edzőnek. Nem Conte szakértelmével van a baj, hiszen a Juventus vele kezdte a közel egy évtizeden keresztül tartó sikerkorszakát, majd már az Inter edzőjeként ő is zárta azt le, és legutóbb vele ünnepelt bajnoki címet a Chelsea is, de mindenki tudja, nem egy könnyű ember. Nehéz természetét a legtöbb helyen nehezen tolerálják, ő aztán tényleg képes bárkivel, még az élő fával is összebalhézni. Eddig ezt az arcát nem láttuk, viszont a Napoli a vártnál sokkal jobban indította az idényt – pedig az átigazolási szezon utolsó pillanataiban elveszítette első számú játékosát és gólvágóját, Victor Osimhent. Hogy a nigériai mehetett – e volna a Galatasaraynál jobb klubba, valószínűleg igen, viszont Conte boszorkánykonyhájában eddig kifogástalanul főz abból, amije van. 12 mérkőzésből nyolcat megnyert, mindössze 9 gólt kapott, és 1 pont előnnyel vezeti a Serie A-t, igaz, nagy a tolongás mögötte: az Atalanta, az Inter, a Lazio és a Fiorentina azonos pontszámmal állnak. Az új szerzemények közül Romelu Lukaku 4 gólt és ugyanennyi gólpasszt szerzett már, s a Manchester Unitedtől kiebrudalt Scott McTominay is beilleszkedett a csapatba, míg Khvicha Kvaratskhelia a bajnoki cím évében nyújtott formáját hozza (5 gól és 2 assziszt). Veronában 0-3-al indították a szezont, akkor szerintem senki nem gondolta, hogy ilyen álomszerűen alakul a folytatás, de nagyon messze még a vége, ugyanakkor az látszik, hogy az idei Serie A szezon végre kiegyensúlyozott lesz, talán még áprilisban sem fogjuk tudni megmondani, ki lesz a bajnok. Ez jót tenne az egész olasz futball megítélésének – a Napoli mellett az mindenképpen szól, hogy idén nincs nemzetközi porond, tehát a figyelemnek nem kell többfelé összpontosulnia. Ez akár döntő is lehet majd a tavasszal kifacsart futballistákkal szemben…

ÉRTÉKELÉS: 10/7,5

3. BAYERN MÜNCHEN: Vincent Kompany

És akkor jöjjenek a szezon eddigi nagyágyúi… :) A Bayern Münchennek volt honnan és volt hová újra felépítenie magát, miután tavaly némi csorba esett a renoméján. A Bayer Leverkusen 10 év után trónt fosztott, de a bajor óriás erősebben tért vissza – kár volt megráncigálni az oroszlán bajszát… Vincent Kompany nem volt rossz játékos, hosszú éveken keresztül volt az épülő Manchester City vezérbikája és csapatkapitánya, de edzőként még elég zöldfülűnek számít, ezért is volt meglepetés a kinevezése. Az angol Burnley élén volt egy kiváló éve az angol másodosztályban, majd a feljutást követően a Premier League egyik aktuális pofozógépe volt – hamar kiderült, hogy amivel tönkreverték a Championship-et, az kevés lesz az első osztályban. Mondjuk a borzasztó és összesen 104 gólt kapó Sheffield Unitedet nem múlták alul, de így is simán kiestek. Ehhez képest nem kicsit volt megdöbbentő, hogy a Bayern Münchentől a szezon végére még az ezüstérmes pozíciót is elbukó Thomas Tuchel helyére kinevezték a korábbi 89-szeres belga válogatottat. Ám az antréját kevés kritika érheti: 10 forduló után még veretlen, ráadásul már most 5 pontos előnnyel vezeti a tabellát a Leipzig előtt, és ez az olló valószínűleg tovább fog még nyílni… 33 rúgott góljuk jelzi, abszolút támadószellem jellemzi Kompanynak ezt a kompániáját is, miközben a 7 kapott góljuk is teljesen rendben van. Eddig két gyengébb meccsük volt a szezonban. A Barcelona rendesen elkalapálta őket a BL-ben, míg a Frankfurt ellen játszottak egy 3-3-at – mondjuk ez a Frankfurt nagyon erős idén. Mindeközben a Bochumnak és a Werder Bremennek ötöt, a Stuttgartnak négyet, a Holsten Kielnek hatot, míg a Dinamo Zagrebnek (ez egészen elképesztő) kilenc gólt rúgtak. Harry Kane ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta, már 11 gólos a bajnokságban, de nem egyszemélyes a támadógépezet: Jamal Musiala és a remekül beilleszkedő Michael Olise is öt gólnál járnak már. A Bundesliga nem dőlt még el, de hazai színtéren nagyon magabiztosnak tűnnek a bajorok, ugyanakkor november és december fordulóján lesz egy hét, amikor sok kérdésünkre választ kaphatunk a Bayern München trófeaszerzési esélyeit illetően: előbb a PSG ellen egy hazai BL meccs (az átalakított Bajnokok Ligájában van már két vereségük, itt aligha fér bele még egy bukta…), aztán a Borussia Dortmund elleni idegenbeli rangadó, majd a Bayer Leverkusen elleni német kupa meccs. A Bayern München eddig hozza, amit vártak tőle, Vincent Kompany meg annál talán még többet is.

És akkor most mondd ki gyorsan tízszer: Kompany kompániájának a mániája. :)

ÉRTÉKELÉS: 10/8

2. BARCELONA: Hans-Dieter Flick

Azt tudtuk Hans-Dieter Flickről, hogy kiváló edző. Állítólag Joachim Löw mellett is ő volt az agy a világbajnok német válogatott edzői stábjában (de vajon ki volt a ravasz és a két füstölgő puskacső?), aztán a Bayern Münchennel letarolta az egész világot – a Barcelona elleni 8-2 miatt szerintem még ma is sok katalán szurkoló sírja tele éjjelente a párnáját. A német válogatott szövetségi kapitányaként nem tudott kiteljesedni, a katari vb-n a csoportból sem jutott tovább a Nationalelf. Kvázi megbukott, de idén nyáron óriási feladat találta meg: miután a klublegenda Xavi méltatlanul és kabaréba illő módon távozott (előbb kirúgták, majd marasztalták, végül megint kirúgták…) a pénzügyi nehézségektől küszködő és Messi távozása óta krízisben és lejtmenetben lévő Barcelona benne látta a jövő sikerének a zálogát. Én azt hiszem, a legelvakultabb Barca szurkolók sem látták érkezni ezt a bravúros őszt. Jó, most épp a második bajnoki vereségük után vagyunk – de mivel a két vesztes meccs kivételével minden más találkozójukat megnyerték, már kiépítettek egy tekintélyes előnyt a bukdácsoló és sérüléshullám által tizedelt Real Madrid előtt. 13 bajnoki alatt rúgtak 40 gólt, sőt, ez már 12 meccs alatt összejött, mert a Sociedad ellen csak érvénytelen gólig jutottak. A Bajnokok Ligájában 4 meccs után 15 góljuk van. 17 meccs alatt ez összesen 55 találat. 7 nap leforgása alatt ötöt rúgtak az egykor szebb napokat látott Sevillának, négyet a Bayern Münchennek, majd ugyanennyit a Real Madridnak. De kapott már tőlük hetet a Valladolid, ötöt a Villareal, és négyet a tavalyi meglepetéscsapat Girona is. Flick kezei alatt élete legjobb formájában futballozik Raphinha, aki Xavinál nagyon nem találta a helyét. A bajnokságban 7 gólnál, 6 gólpassznál jár, a Bajnokok Ligájában ez a szám 5 és 3. Robert Lewandowskit sokan temették már, de 36 évesen sokadvirágzását éli: a Bajnokok Ligájában 5, a bajnokságban 14 gólja van, ezzel már most toronymagasan vezeti a La Liga góllövőlistáját. Lamine Yamal is csúcsformában van: a még mindig csak 17 éves csodagyerek elsősorban az Eb-n nyújtott parádés teljesítménye miatt végzett a 8. helyen az Aranylabda szavazáson, de jövőre akár még feljebb kúszhat a listán: a ligában 5 gólja és 7 asszisztja van már, a BL-ben mindkettőből 1-1. Ők hárman 37 gólt lőttek és 19-et készítettek elő. Bámulatos. Már lassan a Messi, Neymar, Suarez trióra emlékeztető eredményesség és színvonal. Irigylésre méltó, hogy a La Masia továbbra is számolatlanul termeli a fiatal gyémántokat. Persze, kicsit a pénzhiány is rásegít erre, de idén az alapcsapat tagja Yamal mellett a 17 éves Pau Cubarsi is – mellettük szinte veteránnak számít már a 20 éves Gavi, valamint az egyaránt 21 éves Pedri, Pablo Torre, Fermin Lopez, Alejandro Balde és Marc Casado. Hol játszana egy Real Madridban, vagy a világ bármely klubcsapatában egyszerre 6-7 22 éven aluli siheder? Szép jövőkép látszik a Barcelona előtt, akik túl hamar átvészelték ezt a nehéz időszakot… Hans-Dieter Flick pedig remek edző! A Barcelona nagyon régen volt érdekelt utoljára a Bajnokok Ligája végjátékában (ha emlékeim nem csalnak, legutóbb 2019-ben volt elődöntős, de abban a Liverpool elleni 3-0-s előny utáni 0-4-ben nem volt sok köszönet – kis túlzással a jelenlegi játékoskeret fele akkor még pelenkát hordott…), idén az egyik potenciális esélyesei az egész sorozatnak! Egyetlen hátráltató tényezőjük, ami a keret fiatalságából ered, a rutintalanságuk lehet.

ÉRTÉKELÉS: 10/8,5

1. LIVERPOOL: Arne Slot

Ezt a versenyt nem nyerheti meg más, csak Arne Slot. Jó referenciákkal érkezett, hiszen kiváló munkát végzett az AZ Alkmaar és a Feyenoord élén is, de láttuk a közelmúltban, attól, hogy valaki Hollandiából sikeredzőként érkezik, még bukhat ordas nagyot a Premier League-ben – erről Eric Ten Haag tanulmányt is írhatna… Egy olyan edzőlegendát kell nemcsak pótolnia, de feledtetnie is, mint Jürgen Klopp, aki visszavezette a klubot oda, ahová való, s nemcsak, hogy BL-t nyert vele, de 30 év után bajnoki címet is, amire mindenki ki volt már éhezve a Mersey partján – talán az Everton szurkolókat leszámítva, muhaha… Nem túlzás kijelenteni: Slot minden várakozást felülmúlóan teljesít első angliai szezonjában! Nem érkezett új ember a csapatba (aki érkezett, Federico Chiesa, ő még nem sokat tudott játszani…), ugyanazokkal vágott neki a szezonnak, akikkel Klopp végigtolta az utolsó évét, és ha játékban nem is nagyon látjuk azt a heavy metal focit, amit a német képviselt és mindenhol meg is valósított, néha unalmas a játék, ez a Liverpool szervezettebbnek tűnik, s eddig a Nottingham Forrest elleni bajnokiját és az Arsenal elleni rangadóját leszámítva minden tétmeccsét megnyerte a szezonban. Ez összesen 17 meccset és 15 győzelmet jelent. Sosem kezdett még csak megközelítőleg sem így edző a Liverpool kispadján! A bajnokságban viszonylag könnyű sorsolással kezdett a Pool, és mindenki félt az október, novemberi rangadó dömpingtől. Október 20. óta sorrendben a Chelsea-vel (otthon), az RB Leipziggel (BL, idegenben), az Arsenallal (idegenben), a Brightonnal kétszer (Ligakupa, idegenben, majd bajnoki otthon), aztán a Leverkusennel (BL, otthon), végül az Aston Villával (otthon) játszottak, s az Arsenal elleni 2-2-t leszámítva minden meccsükből győztesen jöttek ki. November végén még vár rájuk a Real Madrid és a Manchester City, de azt hiszem, ezektől a meccsektől féljen inkább az ellenfél. A Premier League-t öt ponttal vezetik, a ManCity sosem látott válságban van, Pep Guardiola sosem veszített még edzőként zsinórban négyszer – abból kettő a bajnokságban jött össze. Ha a Pool megveri a City-t (adná az Isten…), nyolc pont előnyre tenne szert, ami több mint bizakodásra adhatna okot. A BL-ben eddig mind a négy meccsét megnyerte a Pool, pedig eddig két olasz és két német csapat került az útjukba – a Madrid számára sokkal komolyabb tétje lesz annak a meccsnek, még az is beleférhet, hogy a Mersey partiak ne pörögjenek ezerrel azon a rangadón. Slot jól kommunikál, szépen forgatja a keretet, mindenkit tűzben tart, és attól, hogy Szoboszlai nem kezdő minden meccsen, látszik, hogy a holland tréner számít rá, mert minimum 20-25 percet szinte mindig ad neki. Labda nélkül a Liverpool egyik legfontosabb játékosa. Labdával még nem az. De elfutásai, hely csinálása, a letámadása, védekezése elsőrangú. Előbb-utóbb meg fognak jönni a gólok és a gólpasszok is. Addig megrúgják azokat a többiek. Mohamed Salah idén is kirobbanó formában van (már most 10 gólnál és ugyanennyi gólpassznál jár a szezon 17 tétmeccsét figyelembe véve – ha ő tényleg elmegy Szaúd-Arábiába, lehetetlen, vagy legalábbis embert próbáló feladat lesz pótolni…), de Luis Dias és Cody Gakpo is jól és gólveszélyesen játszanak, középen meg Ryan Graverbech és Dominik posztriválisa, Curtis Jones az, aki kiemelhető. Ha Arne Slot vezetésével már az első szezonjában bajnok lesz a Liverpool, lehet, lesz olyan szurkoló, aki tavasszal megkérdezi majd: ki is az a Jürgen Klopp? Persze, ez túlzás: Klopp fektette le ennek a csapatnak az alapjait, és az ő érdeme az is, hogy érzékelte, a Liverpoolnak most van szüksége új impulzusokra. Slot pedig jó érzékkel épít várat. Mindenkinek ilyen új impulzust kívánok! :)

ÉRTÉKELÉS: 10/9

Akik kimaradtak, de talán megérdemeltek volna néhány szót: a Fiorentina és a Lazio is új edzővel vágott neki a szezonnak, s eddig mindkét csapat erőn felül teljesít! Két egykori élcsapat meg most váltott edzőt. A Debrecennel együtt három… :) A Manchester United végre kirúgta Erik Ten Haagot, a Sportingtól kivásárolt Ruben Amorim a válogatott szünet alatt ismerkedik azokkal, akik nem képviselik ezúttal hazájukat, első tétmeccse jövő hétvégén következik. Az AS Románál már a harmadik edző ül a kispadon (és még csak november közepe van…), ezúttal az állandó beugró, a veterán, 73 éves és a nyugdíjból visszahívott Claudio Ranierinek kéne mentenie a menthetőt. Hát nem tudom. A Leicester City-vel csodát művelt, jó és szimpatikus edző, de ehhez a botrányosan gyenge csapathoz nem tudom, hogy elég lesz-e…

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Ti hogy állítanátok fel a sorrendet? Mit gondoltok az új edzőkről és csapataikról?