Az ígéret szép szó, ha megtartják… Néha szívás! Hogy jelen esetben így van-e, azt a Kedves Olvasóra bízom, mindenesetre két részes beharangozót ígértem, három lesz belőle – az elsőben kibeszéltük mindazt, ami a magyar futballban történt. A Fradi EKL-es menetelését, majd Máté Csaba némileg váratlan (?) leváltását, Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos Premier League-ben történő debütálását, lamentáltunk kicsit a magyar válogatottról, s esélyt is latolgattunk az NB1-et illetően. S mi következik most? Hosszú évek után az első BL szezon veszi kezdetét Cristiano Ronaldo és Lionel Messi nélkül, de még csak Benzemával és Neymarral sem fogunk találkozni az új évadban. Új szelek fújnak, ez elég egyértelmű. A sivatag felől érkezik. Csak aztán nehogy maga alá temesse mindannyiunk kedvenc játékát, a labdarúgást…

Tulajdonképpen már legkésőbb akkor elindult ez a folyamat, amikor két topligás klub, a Manchester City és a PSG a katariak játékszere lett. „Mit tehet a sejk, aki mit se sejk” – énekelhetné akár ezt is a Jazz+az, ha lenne értelme. Mindenesetre a klubnál 2008 óta tulajdonosként működő Manszur sejk aligha sejtette, hogy 2023-ig vágyálom marad Manchester kék felében a Bajnokok Ligája győzelem. A párizsiaknál Nasser Al-Khelaifi 2011 óta az úr – de még mindig nagy az űr, mert az ott állandóan uralkodó őskáosznak köszönhetően a mesebeli farkas több sikerrel üldözi a kengyelfutó gyalogkakukkot, mint a franciák a BL trófeát. Szóval nem újkeletű ez a közel-keleti probléma – de az elmúlt évtizedben legalább még Európa-központúnak érezhettük a világ labdarúgását. Ám idén januárban, amikor Cristiano Ronaldo elhagyta Európát és Szaúd-Arábiába igazolt, elindult valami visszafordíthatatlannak tetsző. Mennyien dilettánsnak, szánalmasnak, pénzsóvárnak, de leginkább pojácának nézték akkor a portugált. Én is szomorú vagyok és sajnálom, hogy kikerült a központi futball vérkeringéséből. BL gólcsúcsát már tovább nem fogja javítani, és láss csodát, idén 20 év után először az Aranylabda jelöltek közé sem került be. Alighanem tudja és ezerszer belátta már, hogy hibát követett el, amikor felgyújtott mindent maga körül Manchesterben, talán azt az interjút is megbánta már, amit Piers Morgannek adott. Szerintem a szíve mélyén ő is érzi, jó lett volna még Európában maradni, bár látva, milyen hullámot indított el az ő igazolása, nem ő lenne, ha még ezt sem a maga javára fordította volna: Látjátok, ez is nekem köszönhető! De Cristianót így szeretjük! Ha valaki, ő aztán tényleg megtehette, hogy elmegy világot látni, tevegelni, kockás abroszba öltözni – tőle nem kell ezt sajnálni, mert ő már letett az asztalra ezt-azt. És bevallom, újabban a szaúdi meccsekbe is bele-belekukkantok, igaz, kizárólag az Al Nassr meccsei érdekelnek. Ronaldo, közel a 39-hez még mindig úgy pörög, úgy megy, reklamál, ünnepel, annyira motivált, mint huszonévesen. És ez példaértékű. A mentalitása előtt csak kalapot lehet emelni! Amellett, hogy az Arab Bajnokcsapatok Kupáját gyakorlatilag egyedül nyerte meg (6 góljával a torna gólkirálya lett, mindezt 5 meccsen lőtte, az elődöntő egyetlen gólját is ő szerezte, majd a fináléban gól – és emberhátrányban rúgott kettőt, a másodikat a hosszabbításban), az új bajnoki kiírásban is vezeti a góllövőlistát, utolsó 4 bajnokiján 7 gólt szerzett és 4 gólpasszt adott. Nem kezdték ugyan jól a szezont, de az új játékosok láthatóan komoly erősítést jelentenek, és szerintem a bajnoki címre is esélyesek lehetnek!

Az első gólkirályi cím Európán kívül már zsebben

De nem ők az egyedüliek – persze, normális esetben nekem se jutna eszembe a szaúdi ligának külön posztot szentelni. De ez már nem normális eset – és nem normális világ. Négy arab csapatot átvett az ottani állami befektetési alap – innentől kezdve dől a lé, a világ minden kincse az övék. Ez a négy csapat fogta magát, és felépített egy-egy kisebb világválogatottat. Vettek pályafutásuk végén járó, levezetési szándékkal érkező játékosokat, meg szerződésük lejártával ingyen is érkeztek spílerek. Na, ők voltak kevesebben. Mert, hogy rengetegen jöttek karrierjük csúcsán és rengeteg pénzért – ami számomra szomorú, már-már bicskanyitogató. Ha esetleg kihagynék valakit, kérem, nem feljelenteni a szaúd-arábiai legfelsőbb bíróságnál. Az Al Nassr csapatánál Cristiano Ronaldo csak az első fecske volt… A portugál csapattársa lett a nyáron a friss BL döntős, egyébként vb 2. és 3. helyezett horvát középpályás, Marcelo Brozovic, a Liverpoolban parádésan teljesítő, de az elmúlt egy évben, Münchenben csak szenvedő szenegáli, Sadio Mané, a Porto egyik legjobbja, Otavio, az elefántcsontparti Seko Fofana, a Manchester City-ből Aymeric Laporte és a brazil Alex Telles. Veretes névsor, de közel sem ez a legerősebb játékoskeret a szaúdi ligában… (CR 38, Mané 31 éves, a többiek 30 évesek vagy fiatalabbak...)

Sokan szeretnének pályafutásuk végéhez közeledve ilyen statisztikákat...

Az Al-Hilal a Sevillából megszerezte a marokkói kapust, Bonót, a szenegáli Kalidou Koulibaly-t, a szerb Sergej-Milinkovic Savicsot, a portugál Ruben Nevest, a szintén szerb Aleksandar Mitrovicsot, na meg Neymart. Ez utóbbi transzfer talán az egész nyár legmegdöbbentőbb átigazolása, bár talán nem is annyira meglepő. Neymarnak kilógott már a szekere rúdja Párizsban, egyébként is sérülékeny, ő nagyon Barcelonában akart volna újra futballozni, és soha sem vetette meg a csillogást, a luxust. Amikor bő tíz évvel ezelőtt feltűnt a futball palettán, én azt gondoltam, minimum Ronaldinho szintű és kaliberű klasszis lesz belőle. Mondjuk a fogorvosok rémálmához hasonlóan ő is Barcelonában teljesedett ki, ahol félelmetesen jó triót alkotott Messivel és Suarezzel. Utáltam is ezért Real szurkolóként, de azt elismertem, hogy tudott futballozni. (Azt viszont továbbra sem vagyok hajlandó elismerni, hogy a PSG elleni 0-4 után nem volt bunda a visszavágón elért 6-1-es győzelem azon a bizonyos BL nyolcaddöntőn…) A 2014-es vb kiesést is az ő sérülésére fogták a brazilok. Ám 2017 óta, mióta Párizsba igazolt, szenved. A „BSB” körforgásában élt. Hogy ez mit jelent? Bulik, sérülések, balhék. Ezek váltogatták egymást. Február közepén, március elején például rendszeresen sérültet jelentett, mert állítólag a testvére születésnapján volt jelenése Brazíliában – le is maradt emiatt mindig a legfontosabb, tavaszi BL meccsekről… Párizsban nem vált belőle legenda. A játéktudása megvolt hozzá. Ami hiányzott, az alázat és a szorgalom. Ezért nem lehet Cristianóval vagy Messivel egy napon említeni. És ezért kötött ki 31 és fél évesen Szaúd-Arábiában. Al-ázat helyett csak Al-Hilal jutott neki, muhaha… :) Az évi 200 millió eurós fizetés, amit kapni fog, semmi az extra szolgáltatásokhoz képest. 25 hálószobás (!!!), 3 szaunás, 400 négyzetméteres (!!!) medencével felszerelt „viskóban” lakhat, amihez jár 5 főállású lakáj, két takarítónő, egy séf és egy sofőr. Atyaúristen! Emellett több luxusautót kért, mindenhova magángép viszi majd, a nap bármelyik szakában, de még azért is kap bónuszt, ha az Instagramon reklámozza a klubot egy-egy posztban. Eléggé hátborzongató. Engedjük is inkább el – hiába döntötte meg néhány napja Pelé gólcsúcsát a válogatottban, azt hiszem, szentségtörés lenne őket egy szintre helyezni…

Elkalandoztam, de maradjunk még az Al-Hilalnál. A két szerb egyaránt 28 éves, Neves viszont csak 26 – az ő szaúdi ligába való igazolásukat aztán semmi nem indokolta. Sergej-Milinkovics Szavicsért évek óta Európa legnagyobb klubjai álltak sorba, Aleksandar Mitrovic pedig a Premier League egyik legjobb csatára volt. Ruben Neves se nevessen – ebben a karrierben több lehetett volna, bár az ő korában még lehet innen visszaút. Tavaly megváltóként várták Nápolyból Kalidou Koulibaly-t Londonba, most meg örültek, hogy túl adhattak rajta. Bono a világ egyik legalulértékeltebb kapusa, de a tavalyi vb-n is láthattuk, hogy mennyire jó – kár, hogy ő is lelépett a futballtérképről, mindössze 32 évesen… Ők még nem a kiöregedett kategória, egyikük sem. Érthetetlen…

Hát hogyne! Ha Steven Gerrard mondja... Vitte magával egyébként a Liverpool csapatkapitányát, Jordan Hendersont is!

Az Al-Ittihad sem fogta vissza magát, igaz, két legnagyobb igazolása egy fillérbe nem került: N’Golo Kanté a Chelsea-ből, az Aranylabdás Karim Benzema a Real Madridból érkezett, miután lejárt a szerződésük. Utóbbi távozása engem meglepett, s a 14-szeres BL győztesnél sem voltak felkészülve erre a forgatókönyvre – más kérdés, hogy lett volna egy egész nyaruk új kilencest keresni, de nem nagyon erőltették meg magukat – erről majd a következő bejegyzésben írok bővebben. A középpályára érkezett még a Liverpoolból Fabinho, a csatárposztra meg a Celtictől a mindössze 24 éves Jota – na, ő mégis mi a fészkes fityfirittynek igazolt oda ennyi idősen? A Celtic Fradi elleni Európa-Liga meccsein is látszott két évvel ezelőtt, mekkora potenciál van ebben a srácban – talentumait szerintem az angol vagy a spanyol első osztályban is kamatoztathatta volna. Mennyivel izgalmasabb így, ugye? A hírek szerint egyébként ő máris távozni fog, mert nem fér be a csapatba. Ha ez tényleg így van, állva tapsolok!

Nagyon megerősödött az Al Ahli csapata is. Kapusposztra érkezett a Chelsea-től a szenegáli Edouard Mendy, a védelembe Rómából a brazil Ibanez, a török Merih Deribal, a középpályára Franck Kessie és érthetetlen módon a spanyol futball legnagyobb tehetségének tartott Gabri Veiga is inkább keresi Ali baba kincsét, mint kitegye magát a nápolyi maffiának – pedig szinte biztosnak tűnt, hogy a Celta Vigótól az olasz bajnokhoz igazol, de hát tudjuk: volt az a pénz… Mindössze 21 éves… A Premier League 3 kiváló támadója is a Közel-Keleten keres vigaszt, miután klubja kipenderítette. Allan Saint-Maximin még csak 26 éves, a Newcastleval BL-ben szerepelhetett volna idén… Biztos jobb így… Rijad Mahrezre akkor figyelt fel a futballvilág, mikor megnyerte a bajnokságot a Leicesterrel – el is vitte a Manchester City, ahol rengeteg trófeát nyert, legutóbb végre a BL is bekerült a zsákba. Más helyen is kereshette volna az új kihívásokat… Roberto Firminót sajnálom a legjobban. A Liverpool legendás támadótriójának ő volt a klasszikus kilencese, de több volt ő befejező csatárnál. Szimpatikus játékos volt, szerettem a játékát. Kár érte, kiváló ügynök volt… Al Nassr, Al-Hilal, Al-Ittihad, Al Ahli, Al-világ...

Íme, két álomcsapat azokból, akik jelenleg Szaúd-Arábiában futballoznak! Nehéz eldönteni, melyik az erősebb... Ebből az első csatársorból már csak Gareth Bale hiányzik, de neki volt annyi gerince, hogy amikor megunta, elment inkább golfozni. Mondjuk valószínűleg ő sem hal éhen...

Nincs Ronaldo, nincs Benzema, nincs Neymar… És nem lesz Lionel Messi sem. Ő más célpontot választott, mint az imént kivesézettek, s neki van igaza. Miaimiban én is szívesebben élnék, mint Szaúd-Arábiában. Megélhetési gondjai neki se lesznek, a család láthatóan boldog. Ehhez 25 hálószobás kastélyra sincs szükségük. Immár elmehet úgy bevásárolni, hogy nem mindenhol ismerik fel, ráadásul két korábbi klubtársa is megérkezett szárnysegédnek: Jordi Alba és Sergio Busquets. Egy vérszegény csapatba érkezett, ami a bajnokság utolsó helyén szerénykedett debütálásakor – rájátszás ebből aligha lesz, de az már most látszik, hogy Messi jelenléte jótékony hatással van a klubra. Cristiano Ronaldóhoz hasonlóan ő is hasít az új közegben. És mennyivel jobb Gazdag Danival csatázni a gólkirályságért, mint holmi Benzemával vagy Mbappéval… Minden adott a nyolcadik Aranylabdához. Már meg sem fogok lepődni azon, ha ő kapja – igaz, mivel már nem a naptári évet, hanem a futballszezont díjazzák, a decemberi vb győzelem még okot is szolgáltathatna erre, de amit Erling Haaland művelt ebben a szezonban… De hát, mint tudjuk, az igazság odaát van. És az nem Közel (-Keleten) van, hanem messi, muhaha… :)

Gazdag Dániel feleségének topkommentje... :)

Kylian Mbappé nagyon ügyesen kiebrudálta maga mellől Messit és Neymart, majd miután egész nyáron napirenden volt a távozása (ő nyílt levélben közölte a PSG vezetőségével, hogy nem hajlandó meghosszabbítani jövő nyáron lejáró szerződését, ezért a franciák azzal töltötték az elmúlt hónapokat, hogy eladják félelmetesen sok zsetonért), végül maradt, mivel úgy tűnik, számára is megfelelő társakat kapott maga mellé. Messi és Neymar mellett elnyomva érezte magát – ha lesz időm, megsajnálom… Két honfitársa érkezett csatártársnak, a Barcelonából a porcelánlábú, egyébként egészségesen életveszélyes Ousmane Dembelé és a Frankfurtból Randal Kolo Muani, akinek volt egy nagyon erős szezonja a Bundesligában, de ez még nem garancia arra, hogy Párizsban be fog válni. És megérkezett a portugál futball új csillaga, Gonzalo Ramos is, aki csak azért nem első számú centere még a luzitán válogatottnak, mert Cristiano Ronaldo kerekesszékkel együtt is jobb még mindenkinél (vagy legalábbis előrébb van a rangsorban…). Egyénileg talán gyengült a francia csapat, de csapatként jobban muzsikálhat az együttes, ahová érkezett még Marco Asensio (Real Madrid), Milan Skriniar (Inter), Lucas Hernandez (Bayern München) és Manuel Ugarte (Sporting), utóbbitól különösen sokat várnak a Parc de Princes-ben. A kispadra meg leült az a Luis Enrique, aki 2015-ben triplázott a Barcelonával, utána viszont, mondjuk ki, megbukott spanyol szövetségi kapitányként. Hogy melyik az igazi arca, nem tudom, de azzal a Barcával lehet, még én is tripláztam volna. Először merem azt mondani, hogy ésszerűen költekeztek a párizsiak. De hogy a BL nagy esélyese lenne idén a PSG? Minden évben az. Mintha az Újpest testvércsapata lennének, mert azonos a mottójuk: „Mindig jövőre…” Maradjunk annyiban: lesz náluk erősebb csapat a nemzetközi porondon… Egyelőre a francia bajnokságban sincsenek az élen, az első 5 fordulóban mindössze kétszer nyertek, legutóbb hármat kaptak otthon a Nice-től…

Messi már messze, de jelen írásom zárása már nincs messzi, egészen pontosan el is érkezett a pillanat. A beharangozó második részét inkább kétfelé szedtem, így a jövő héten jönnek az angolok, a spanyolok, a németek és az olaszok. Immár CR, Messi, Benzema és Neymar nélkül, de feltörekvő és a következő évtized nagy sztárjaival. Tarts velem akkor is, köszönöm, ha ezt a posztot is elolvastad!