Kihasználva a két hetes válogatott szünetet, itt az ideje, hogy beharangozzam az egyébként már hetek óta tartó futballszezont. De hogy ne legyen emészthetetlenül hosszú az iromány, ezért két résszel jelentkezem. Először a magyar futball és futballisták kerülnek terítékre (fókuszban Szoboszlaival, a Fradival, a magyar válogatott Eb selejtezős esélyeivel és az NB1-el), s majd jövő héten evezünk a nemzetközi vizekre. Csapjunk is a lovak közé!

FraDiadalok után is megtörtént a szerbátültetés…

Hogy mennyit tud változni minden másfél hónap alatt… Július 19-én kiesett a Fradi a BL selejtezőből, már az első párharcát elveszítette a feröeri Kí Klaksvik ellen, Csercseszovot rögtön ki is rúgták, és mindenki kicikizte a Fradit, aki nem szégyellte… A(z o)szétcincált (muhaha…) mester menesztéséről és a BL búcsúról én is megemlékeztem, de bevallom, nem gondoltam, hogy a Ferencváros ilyen hamar feláll majd a padlóról. Pedig ez történt: szerintem a zöld-fehér szurkolók zöme elengedte már a múltat, mert tetszik neki a jelen, és bizakodva tekint a jövő felé. Legalábbis tekintett hétfő délutánig – hogy mi történt akkor, arról is lesz szó… Lehet, hogy én vagyok naív, de mintha megváltozott volna a Fradi iránti közhangulat és talán közutálat is Csercseszov kirúgása óta. Mintha a sok gyűlölködő „lelkesedése” is alábbhagyott volna. Mi kellett ehhez? Egy tavasszal berobbanó tini, akinek ráadásul már az apja is ősfradista volt (Lisztes Krisztián), Böde Dániel óta az első magyar gólvágó center, akiből közönségkedvenc lehet (Varga Barnabás) és végre egy magyar edző a kispadon (Máté Csaba). Szerintem ez utóbbi tényező nyomott a legtöbbet a latban.

Az elmúlt évtizedben a 40 fokban is kabátot viselő Ricardo Moniz, a német Thomas Doll, az ukrán Sergij Rebrov, az osztrák Peter Stöger és az orosz/oszét Sztanyiszlav Csercseszov adták át egymásnak a kilincset, s bár közülük többen komoly szakmaiságot hoztak a klubhoz, a magyar szurkoló nemigazán tudott azonosulni velük. Szerintem a legjobban Sergij Rebrovot kedvelték a Fradisták, bár az is igaz, a legnagyobb fejlődést is vele érte el a csapat, hiszen Thomas Doll a bajnoki cím után nem tudott szintet lépni és képtelen volt európai csoportkörbe trenírozni a gárdát, ez az ukránnak sikerült, ráadásul vele még a Bajnokok Ligája is összejött! Ricardo Moniz sem volt rossz, de az ő ferencvárosi pályafutására sajnos rányomta a bélyegét egyik játékosa, Akeem Adams tragédiája. Ott voltam azon az Újpest elleni győztes derbin (3-1) 2013-ban, amin még pályára lépett Adams, majd két nappal később, szeptember 25-én szívinfarktust kapott. Október 7-én életmentő műtétet hajtottak rajta végre, aminek következtében a bal lábát amputálni kellett. December 29-én agyvérzést kapott, kómába esett, másnap elhunyt. Emlékeim szerint ez is közrejátszott a későbbi eredménytelenségben, meg abban, hogy Moniznak mennie kellett. Mindazonáltal a fradisták rá és Doll-ra is szívesen emlékeznek; a német alatt karakteres együttes alakult ki, akivel végre összejött a több mint egy évtizede vágyott bajnoki cím is… De a legsikeresebb egyértelműen Rebrovval volt a csapat.

Már Thomas Doll mellett ott volt Máté Csaba...

Peter Stöger bukott edzőként távozott félév után, bár túl nagy bizalmat nem is kapott, s végeredményében ugyanez mondható az oszét Sztanyiszlav Csercseszovról is, aki hiába hasított tavaly ősszel az Európa Ligában, hiába számított nagy névnek a szakmában, az előző tavasz, illetve a megalázó BL selejtezős párharc miatt teljesen jogosan lett kirúgva. Borzasztó volt nézni gyakorlatilag ezt a nagyon jó, de elképesztően motiválatlan és kiégettnek tűnő játékosokból álló csapatot. Ugyanakkor látva azt, ahogyan beleállt a Fradi a Máté Csaba korszakba, egyre egyértelműbb számomra, hogy itt edzőbuktatás történt. Így utólag talán szerencsésebb lett volna már a tavaszi szezon után elköszönni Csercseszovtól, de hát a fene gondolta, hogy már a feröeri bálnavadászokba beletörik a szigonya a 2018-as vb-n az orosz válogatottat egyenesen a negyeddöntőig kormányozó mesteredzőnek. Így történt, hogy Détári Lajos 2012-es távozását követően 11 évvel újra magyar edző irányíthatott a pálya mellől (nem elfelejtve, hogy beugróként korábban is jutott már néhány meccs Máté Csabának, de akkor közel sem volt másfél hónapig a kezében a marsallbot…).

Mi is örültünk volna neki...

Sajnos erről már csak múlt időben beszélhetünk, mert alighogy elkezdődött a válogatott szünet, Kubatov Gáborék már be is jelentették a korábbi klasszis szerb labdarúgó, Dejan Sztankovics edzői kinevezését. Igen nagy kár ezért, s nem Sztankovics személye miatt, hanem mert, ha valamikor, most bizonyosan megérdemelte volna a bizalmat Máté Csaba. Nem azért, mert bejutott az Európa-Konferencialiga csoportkörébe a Ferencváros. Nem azért, mert 10 meccséből kilencet megnyert a Fradival. Ezek szép dolgok, de egy ilyen játékosállománnyal ez nem bravúr, hanem az elvárható szint. Hanem ahogy megnyerte ezeket a meccseket a Fradi… A 10 meccsen 39 gólt rúgtak, ami majdnem négyes átlag! A Konferencialiga selejtezőkön 6 meccsen 21 gól! Sétagalopp volt a csoportkörbe jutás… Hol láttunk ilyet Csercseszovnál, Stögernél vagy Rebrovnál? Olyan gólesőt, mint amit mostanában látunk, legutóbb a Doll-féle Fradi reprezentált… Az NB1-ben ötöt kapott tőlük a Vidi, hatot a Paks és a Zalaegerszeg. Előbbi egy félidő alatt, utóbbi pedig 2-0-s vezetés után…

Hű, de boldog! :)

Miután Varga Barnabás mindkétszer mesterhármast szerzett (!), már vezeti is a góllövőlistát, de a Konferencialiga selejtezőkön sem rúgott senki nála több gólt (nem mellesleg ott is van már egy mesterhármasa…). Mindkét sorozatban 7-7 találatnál jár, ez összesen 14 gól, miközben még csak 12 meccset játszott a Fradiban. Az övé az eddigi leglátványosabb teljesítmény, de nem csak övé a kiemelkedően jó. Az új arcok közül minden várakozásomat felülmúlta az izraeli Mohammed Abu Fani, akinek már két olyan meccse is volt az NB1-ben az eddigi négyből, amin három (!!!) gólpasszt adott, emellett nagyon jól szervezi a játékot és labdabiztos – amit Merciertől vagy Gojaktól vártak, Abu Fani hozta a csapatba. Nagyon tetszik Cebralis Makreckis játéka is, aki elvileg középpályás, de saját posztján szerintem még nem nagyon játszott; ellenben a sérült Botka Endrét kiválóan pótolja balhátvédként. Régi-új arc Cristian Ramirez, aki újbóli érkezésének én nagyon örülök. Korábban másfél évet játszott a Fradiban, olyannyira a kedvencem volt, hogy be is raktam a ferencvárosi All Star csapatomba. (Ami így fest egyébként: Szűcs Lajos – Muhamed Besic, Dragóner Attila, Miha Blazic, Cristian Ramirez – Gera Zoltán, Lipcsei Péter, Leandro – Böde Dániel, Tököli Attila, Tokmac Nguen) Most sem indított rosszul, van már két bődületesen nagy gólja is – igaz, azt mindig tudtuk róla, hogy támadni jobban szeret, mint védekezni… De ki nem? A védelem tengelyébe érkezett Ibrahim Cisse, az Abena – Knoester párosnál ő feltétlenül megnyugtatóbb megoldásnak tűnik…

Az idei szezon eddigi legjobbja nálam Adama Traoré, aki újra úgy futballozik, mint amikor idejött, egy évvel ezelőtt. Tavasszal nagyon nem találta a helyét a csapatban, s talán motivációs gondokkal is küszködött – Csercseszov menesztése óta nem lehet ráismerni. Mintha kicserélték volna. Kulcsfigura, aki rengeteg gólt lő, előkészít, akinek minden mozdulatát élmény nézni, és aki újra élvezi a futballt! Reméljük, hogy most az egész szezonra kihat ez a lelkesedése és jó játéka… Kristoffer Zachariassen motivációjával és lelkesedésével sosem volt baj, ő ezt a szezont is jól kezdte, s akinek kifejezetten örülök, az Sigér Dávid, aki nagyon súlyos sérülésből jött vissza, és újra be is épült a csapatba. Ez mindenképp jó jel. Az már kevésbé, hogy sok gólt kap a Fradi. Ez nem feltétlenül Dibusz Dénes hibája, akinek szinte minden meccsen van 2-3 emberfeletti bravúrja is, de a pontrúgások levédekezése továbbra sem nagyon megy a Fradinak, s többször lehetne ő is határozottabb. Mindenesetre vicces, hogy a válogatottban idén 4 meccsen még gólt sem kapott, de klubja színeiben meg alaposan megszórják… És akkor az ördöngős Marquinhosról, az egy-egy villanással már újra jelentkező Tokmac Nguenről, az egyre több szerepet kapó Lisztes Krisztiánról és a sérülésből lábadozó Muhamed Besicről semmit nem is mondtam… Vannak értékei ennek a csapatnak…

Már megírtam hétfőn eme írás azon részét, amiben Máté Csaba mellett korteskedem, s bár tudjuk, hogy új edzője lett a Fradinak, ezt a néhány mondatot nincs szívem kiszedni az írásból. Lássuk, én hogyan képzeltem el a közeljövő Fradiját… „A Fradi vezetősége helyében én minimum a szezon végéig kinevezném Máté Csabát. Ennyit megérdemel. A tűzoltást megcsinálta, idén is csoportkörös lett a Fradi. A Fiorentina és a Genk mellől bravúr lesz továbbjutni, de szerintem nem lehetetlen. A tavalyi Európa Liga csoportkörös ellenfeleinknél, a Monacónál és a Trabzonspornál szerintem nem jobb ez a kettő, s harmadiknak a Crvena Zvezda helyett megkaptuk a szintén szerb Csukaricskit. Bravúrral idén is megélhetjük a tavaszt. A bajnokságban garantált az első hely. Máté Csaba ismeri a játékosokat, és úgy tűnik, vevők az ő futballfilozófiájára. A szurkolók is – jobb nézni ezt a gólratörő és éhes Fradit, mint a célfutballt bemutató, eredményt őrző, görcsös csapatot. Rá sem lehet ismerni erre a csapatra, pedig nagyjából ugyanezek szenvedtek a feröeri Klaksvik ellen.” Hát igen. A hétvégén ment a méltán híres Grease című musicalmozi a tv-ben, s eszembe jutott, John Travolta mennyire más karaktert játszik itt, mint mondjuk a Ponyvaregényben. Ugyanaz az ember, mégsem lehet összehasonlítani ezt a két szerepet. Ugyanaz a Fradi, mégis mennyivel másabb Csercseszové mint a Máté Csabáé…

Mi lesz vajon a fiatalok sorsa?

De már sajnos ez sem az ő csapata. Normális esetben én örültem volna Dejan Sztankovics kinevezésének. Játékosként nagyon jó volt, BL-t nyert a Mourinho-féle Interrel, emlékszem, mekkora gólt lőtt 2011-ben a kezdőkörből (!) kapásból (!!) az akkor még a Schalke kapuját védő Manuel Neuernek (!!!) a BL negyeddöntőben. Játékosként legalább akkora kaliber és spíler volt, mint Sergij Rebrov. Vérprofi és kemény volt, gondolom, edzőként sem más milyen. Alighanem a pökhendi Ryan Mmaee-t helyre pofozta volna, talán szó szerint is. Nem hiszem, hogy bárki lébecolni mer majd a pályán. Máté Csaba, talán ő maga sem számított rá, de igen magasra tette a lécet; csak remélni merem, hogy megmarad ez a támadójáték, csak remélni merem, hogy a szurkolók a csapat és edzője mellett állnak majd, csak remélni merem, hogy jól sikerül ez a… szerbátültetés!!! Az biztos, hogy a szurkolók nem felejtenek: mind Máté Csabára emlékeztetni fogják, mind arra, milyen tükörsimán esett ki a Sampdoriával tavasszal a Serie A-ból… Első tétmeccsét Nagyecseden játssza majd a kupában a csapattal (reményeim szerint Teodor fiam első Fradi meccse lesz az élőben!), valószínűleg nem a legerősebb csapattal, de mindenképp továbbjutási céllal. Ha olyan eredményeket hoz Sztankovics, mint amilyeneket Stöger Rebrov hozott, elégedett leszek, de addig lesz bennem némi szkeptikusság. És mondom, nem Sztankovics miatt. Neki a legjobbakat kívánom. De Máté Csaba ennél sokkal többet érdemelt volna… Mit is mond Barney Stinson a kamutelefonba az Így jártam anyátokkal című szitkomban? „Hallo, gerincraktár? Ted barátomnak tartásra lenne szüksége." Na ezt a gerincességet hiányolom kicsit a Fradi vezetőségéből… Persze nem tudjuk, mi zajlott a színfalak mögött, Máté Csaba valószínűleg minimum sejthette a sorsát, de azért mégiscsak… És ha már azzal a három mozzanattal kezdtem, ami miatt szimpatikussá válhatott sokak szemében a Fradi: Máté Csaba helyett újra külföldi edző irányít, aki lehet, a honfitársát, Pesicet favorizálja majd a nagyon jól induló Varga Barnabással szemben, Lisztes Krisztián pedig jövő nyártól Frankfurtban játszik majd. Ennyit a szimpatizálásról. Könnyen jött, könnyen ment…

Magyarok Európában: sztárok születtek a Premier League-ben!

A Liverpoolnál egyelőre nincs edzőkérdés: Jürgen Klopp háromszázadik meccsén sima, 3-0-s győzelmet arattak a meglehetősen indiszponált Aston Villa ellen Szoboszlai Dominikék, ráadásul fiatal honfitársunk rúgta az elsőt, már a 3. percben. Nem volt csúnya, s a gól külön szépsége, hogy a tuskó argentin világbajnok, Emiliano Martinez kapta. (Érdekesség, amit eddig sehol nem láttam megemlítve, de én emlékeztem rá, ezért megosztom veletek: Gera Zoltán is egy meccs 3. percében szerezte az első gólját a Premier League-ben, nem kisebb csapat, mint a Tottenham, s nem kisebb játékos, mint az akkori angol válogatott első számú kapusa, Paul Robinson ellen.) Szoboszlai Dominikról is írtam egy cikket, miután biztossá vált a Premier League-be való igazolása, akkor még csak bizakodtam abban, hogy nem a kispadra igazolták le. Nos, Szoboszlai berúgta az angol bajnokság ajtaját, konkrétan sztárként kezelik Liverpoolban (mondom ezt annak ellenére, hogy a nevét nem mindig sikerül helyesen rányomtatni a mezére…) , s eddig mind a 4 meccsét végigjátszotta a világ talán legintenzívebb bajnokságában! Persze, az állandóan elégedetlenkedő, kritizáló és irigy magyar fotelszurkoló kommenthuszároknak ez sem elég, de azért én le merem írni: nagyon büszke vagyok! Az a helyzet, hogy borzasztóan vártam az idei Premier League rajtot, és gyermeki lelkesedéssel ültem le az első angol bajnoki fordulóban játszott Chelsea – Liverpool meccs közvetítése elé. Ritkán várok így futballmeccset, mint amennyire vártam Dominik bemutatkozását. Az a hype, ami őt körülvette kint, engem is magával ragadott idehaza. És nem játszott rosszul, már a Chelsea ellen sem. Igaz, a londoniak egyenlítő góljában benne volt, nem a legjobb helyre fejelte ki a labdát, de egyébként jól mozgott, jó helyen volt nála a labda, s voltak szemet gyönyörködtető cselei, megmozdulásai már akkor is. Kezdésnek ez egyáltalán nem volt rossz!

Aztán az első hazai bajnokin, a Bournemouth ellen kiharcolt egy tizenegyest, a harmadik gól előtt pedig az ő lövése jött ki a kapusról. A mezőny egyik legjobbja volt. A Newcastle ellen nagyon sokáig játszott ember – és gólhátrányban a csapat, de sikerült fordítani – Szoboszlainak nem lehetett annyira látványos a játéka, távol játszott a kaputól és sokat védekezett. De Jürgen Klopp minden meccs után elismerően beszél új nyolcasáról. Az angol sajtó is ódákat zeng róla. De a magyar ehhez is jobban ért… Engem rendkívül bánt, hogy képesek még ezt a liverpooli karrierkezdést is leszólni az emberek. Aztán a negyedik fordulóban megjött az első gól, és egy újabb kiváló teljesítmény. Jól sikerült Szoboszlai antréja, de valószínűleg 70 milláért ezt is várták tőle. Mindenesetre az mindennél többet mond, hogy Klopp nem cseréli le. Alexis Mac Allistert, Salahot, Gakpót, Luis Diazt igen, de Szoboszlait nem. Sztár van születőben Liverpoolban… Vagy talán már meg is született?

A magyar ember annak sem tud örülni, hogy Kerkez Milost magyar emberként tartjuk számon, és ezért nemzeti csapatunkban játszik. Való igaz, Szerbiában született, de a Vajdaságban, Szabadkához közel – kettős állampolgársága révén pedig volt választási lehetősége, ő pedig Magyarországot választotta. Számára pikáns lehet a szerbek elleni párharc az Eb selejtezőkön… Már egész fiatalon hazánkba került, előbb Hódmezővásárhelyre, majd Győrben kapta az alapokat, ahonnan elvitte az AC Milan – egyenesen Paolo Maldini nézte ki az olasz sztárcsapatnak! Bár a felnőtteknél nem játszott, olyan sztárokkal edzett együtt, mint Zlatan Ibrahimovic vagy a posztriválisa, Theo Hernandez, akiktől rengeteget tanult, de a rendszeres játéklehetőség érdekében racionális döntést hozott, és az AZ Alkmaarhoz igazolt. Tudatosan építi a karrierjét, ha valaki villámkarriert fut, az ő. Novemberben még csak húsz éves lesz!!! A Golden Boy szavazáson (legjobb Európában futballozó 21 éven aluli játékos) ebben az évben a 10. lett! Hogy kik előzik meg? Jude Bellingham (Real Madrid) az első, Jamal Musiala (Bayern München) a második, Gavi (Barcelona) a negyedik, Florian Wirtz (Leverkusen) a nyolcadik. S hogy Milos kiket előzött meg? Többek között Harvey Elliott (Liverpool, 14.), Rasmus Hojlund (Manchester United, 15.), Alejandro Garnacho (Manchester United, 30.), Mathys Tel (Bayern München, 36.), Evan Ferguson (Brighton, 39.) és a dallamos nevű Youssoufa Moukoko (Dortmund, 69.) is mögötte van a sorban. Nagy spílerek, Kerkez mégis előzi őket! Hát mekkora már ez! Ő is végigjátszotta mind a 4 Premier League meccsét. Neki annyival másabb és talán nehezebb is a helyzete, hogy egy kiesőcsapat húzóembereként kell helytállnia – fiatal korából fakadóan néha még vannak hibái (a hétvégén sajnos róla fordult le a hosszabbításban az egyenlítő gólt szerző brentfordi csatár, Mbeumo), de vele is számolnak, bíznak benne, szerintem ő még nem érte el karrierje plafonját, kerülhet ennél magasabb polcra is! Egyébként az eddigieket látva van három rosszabb csapat a Bournemouthnál a Premier League-ben, szerintem a Luton, Burnley, Sheffield, Everton négyesből fognak hárman kiesni. Bízzunk a legjobbakban – de még mielőtt az Everton angol válogatott kapusa, Jordan Pickford pörgőrúgással vesz rajtam elégtételt azért, mert a csapatát kiesőjelöltnek tituláltam (évek óta az…), menjünk is tovább!

Volt még egy nagy szintlépés a nyáron. Na, nem Vécsei Bálintra gondolok, aki a Fradiból Japánba igazolt, Andrés Iniesta egykori klubjába, a Vissel Kobe együttesébe, hanem Szalai Attilára, aki a török Fenerbahcéból lett Bundesliga játékos. A Hoffenheim német középcsapat, s korábban Szalai Ádám személyében volt már egy fontos játékosa a klubnak. Neki kevésbé sikerült a premierje, mint az Angliában bemutatkozóknak: első bajnoki meccsén öngólt lőtt, majd a félidőben lecserélték. A következő meccsen nem játszott, s ez engem kicsit megijesztett vele kapcsolatban. De a legutóbbi bajnokin pályán volt, végig is játszotta a meccset, ráadásul hátrányból felállva nyertek. Lehet, nem fog minden meccsen játszani, de idővel a Hoffenheim oszlopa lehet, s még tetszetősebb, ütőképesebb lesz a válogatottban a Willi Orbán – Szalai Attila belső védős tengely.

Ja igen, válogatott. Viszonylag kényelmes pozícióból várhatjuk a szerb meccset, meg a további selejtezőket. Egyrészt, mert a csoport élén állunk, még ha csak gólkülönbségünknek köszönhetően is. Másrészt, mert két csapat egyenes ágon kijut a 2024-es Eb-re. Tehát akkor sincs baj, ha a papíron nálunk erősebb szerbek mögött végzünk a csoportban – csak Montenegrót, Bulgáriát és Litvániát tartsuk magunk mögött. Ennek ellenére, ha Szerbiából ponttal távoznánk, nem dőlnénk a kardunkba – de egy esetleges vereség után sem történne tragédia. A magyar válogatott megdolgozott ezért a kényelmes szituációért, Marco Rossi elképesztően jó munkát végzett az elmúlt években, de természetesen nem mehetünk el szó nélkül a további sikerkovácsok mellett sem. A sérültek vagy más okból kimaradók ellenére egész erős kerettel számolhat Marco Rossi. Gulácsi Péter sérülése miatt megnyílt az út Dibusz Dénes előtt, aki nagyon jól pótolja a Leipzig csapatkapitányát – bevetésre vár Szappanos Péter és Demjén Patrik is! Belőlük a nemzetközi rutin hiányzik, egyébként jó kapusok. (Egyébként a csapategység miatt kiváló döntés volt Gulácsit sérülése ellenére is behívni a keretbe!)A védelemben Willi Orbán és Szalai Attila helye megkérdőjelezhetetlen, immár Kerkez Milosé is, és sajnos Lang Ádámnál sem nagyon van még jobb. A szerbek ellen biztos nem, de a csehek ellen talán mer kísérletezni Rossi, s kipróbálhatja akár Mocsi Attilát, akár Balogh Botondot vagy a kecskeméti Szalai Gábort. A középpályán Szoboszlai Dominik a biztos pont (bár ő lehet, előrébb, a Liverpoolban megszokotthoz képest más szerepkörben fog játszani) és alighanem az a Nagy Ádám is, akinek a hírek szerint új klub után kell néznie, mert a Pisa nem tart igényt a szolgálataira. Sokan alibi focistának tartják Nagy Ádámot, én tudok hinni Rossi ítélőképességében… Mindenesetre ezen a poszton a legtöbb a kérdőjel és a bizonytalanság. Nincs Schäfer András, Kleinheisler László és Vécsei Bálint, van viszont például Kalmár Zsolt, aki Dunaszerdahelyről hazajött a kiesőjelölt Fehérvárba, s ez lehet, hosszú távon nem lesz jó hatással a teljesítményére. Én nem írnám le a francia élvonalban szereplő Loic Negót sem – hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla így, hogy már nem Magyarországon futballozik, de nagyon érdekes, hogy ő egy mélyponton lévő klubból, ahol éppenséggel ő sem volt élete formájában, kvázi felfelé bukott. Az újonc Le Havre együttesében rendszeresen játszik, s van már két gólpassza! A honosított Callum Stylesnak volt már jobb és rosszabb meccse is címeres mezben, a mentalitása tetszik nekem, alighanem neki is jut majd hely valahol a csapatban. A támadók közül Sallai Roland biztos kezdő lesz, és az a helyzet, hogy szövetségi kapitány legyen a talpán, aki Varga Barnabást egy ilyen szezonkezdet után kihagyja a csapatból. De az is lehet, a szerbek ellen Ádám Martin vehemenciájára lesz inkább szükség. Meglátjuk – kíváncsi vagyok, az újpesti Csoboth Kevin, vagy a kecskeméti újoncok kapnak-e lehetőséget valamelyik meccsen.

NB1: A bajnoki címen kívül bármi megtörténhet, és mindennek az ellenkezője is…

És ezzel elérkeztünk utolsó témánkhoz, amiről „röviden” még megemlékezem: az NB1! A Fradi a nemzetközi szereplés miatt már két meccsét is elhalasztotta, és ez azért jó, mert ilyenkor más csapatok is elhiszik magukról, hogy megnyerhetik a bajnokságot. Persze nem sokáig lóg bilibe a kezük, de ebben a szezonban vezette már a tabellát a Diósgyőr, az Újpest és az MTK is – most éppen a Debrecen van az élen. Azért idővel minden helyrerázódik majd: a Fradi tükörsimán bajnok lesz, ezüstérmes pozícióba a Debrecent, a harmadik helyre a Puskás Akadémiát vagy a Kecskemétet várom. A Kecskemét peches körülmények között búcsúzott már a legelső párharcban a nemzetközi kupától, de az eddigi szereplésük arra enged következtetni, hogy jövőre is megcélozzák a dobogót! A keret keveset változott, többnyire jelenleg is magyar labdarúgókban bíznak, a csapat egyik kulcsfigurája, Szabó-Banó Bence viszont nagyon súlyos sérülés után lábadozik, ki tudja, milyen szerep hárulhat rá ebben a szezonban. Nem hiszem, hogy Szabó István sikeredző 6-7 hónappal ezelőtt gondolni merte volna, hogy a 2023 őszi válogatott összetartásokra három játékosát is behívják majd a keretbe (Szalai Gábor, Szuhodovszki Soma és Horváth Krisztofer) – ez is a kiváló szakmai munkát dicséri… A Puskás Akadémiának sokkal erősebb a játékoskerete, de kiegyensúlyozatlanabb a teljesítményük, és nem érzem annyira egységesnek a csapatot. Komáromi Györgyön (21), Gruber Zsomboron (18) és Ominger Gergőn (20) kívül sajnos idén is nagyítóval kell keresnünk magyar fiatalokat az elvileg akadémiai csapatban, ami szégyen-gyalázat, de ha a holland Luciano Slagveer, a svéd Jonathan Levi, a gambiai Lamin Colley, a cseh Jakub Plsek és a román Marius Corbu jó napot fognak ki, és elkapják a fonalat, bárkit megverhetnek, mert amúgy ezek mind jó játékosok. Csak nem tudom, mit keresnek egy olyan csapatban, amelynek küldetése a magyar fiatalok kinevelése lenne…

Nincsenek ilyen problémái a Paksnak – mármint, hogy ne lennének magyar futballistái. Az atomvárosban hagyományosan csak magyarokra építenek, s dicséretes, hogy általában így sincsenek soha kiesési gondjaik. Sőt… A Paks az elmúlt években amellett, hogy rendre gólkirályt adott, a dobogóért küzdött – idén mindkettő megváltozik majd. Meglátásom szerint stabil középcsapatként vegetálhatnak, különösebb célok nélkül. Ha mindenképp szeretnének egy célt, az a védelmük stabilitása legyen – bár a semleges szurkoló szemét aligha bántja az az adok-kapok, amit évek óta láthat a Paks meccsein. Számomra örömteli, hogy Böde Dániel még egy évre hosszabbított, már nem kell sok a 150. élvonalbeli góljához (ha jól emlékszem, még 6 vagy 7 hiányzik hozzá) – szerintem, ha rendszeresen játszik csereként 25-30 perceket, a szezon végére meg is fogja rúgni. A Debrecen csúnyán elvérzett a Rapid Wien elleni Konferencialiga visszavágón a Nagyerdei Stadionban, pedig a bécsi 0-0 után volt ok a bizakodásra (bántó volt látni a sebességbeli különbséget, 0-5 lett a vége…), de az NB1-ben az egyik legjobb focit ők játsszák. A Fradit megszorongatni nem fogják tudni, de második helyre jók lehetnek. A Varga József, Bódi Ádám, Dzsudzsák Balázs trió összesen 103 éves lenne, ők hárman ritkán is játszanak már együtt a középpályán, de a csapatban is van minőség (Stefan Loncar, Brandon Domingues és Alexandros Kiziridis játéka kifejezetten tetszik – na, tessék, újabb 3 magyar…), a kispadon meg egy szimpatikus és felkészült szakember ül Srdjan Blagojevic személyében. Az Újpest is sokkal erősebb kerettel rendelkezik annál, mint hogy kiesési gondjai legyenek idén. A lila-fehérek is inkább a támadószekciójukra lehetnek büszkék: a nigériai Péter Ambrose és a dominikai köztársaságból érkező Heinz Morschel mellett olyan gyors magyar szélsők futballoznak Újpesten, mint Csoboth Kevin és a friss hús, Kiss Tamás. Mondanám, hogy sokra hivatott társaság ez, de a védelmet valahogy évek óta nem sikerül rendesen megszervezni, s kapusposzton is elkéne az erősítés – hogy mennyire nagy itt a bizonytalanság, jelzi, hogy Djordje Nikolic és Banai Dávid egyaránt 3-3 meccset kaptak eddig.

Négy csapat már most leszakadt. A Videoton ezt a szezont is borzasztóan, három vereséggel kezdte, és 6 meccs után mindössze 4 pontjuk van. Ez minősíthetetlenül gyenge teljesítmény! Az a szerencséjük, hogy van 3 csapat, amik még náluk is kilátástalanabb helyzetben van: a Mezőkövesd, a Kisvárda és a Zalaegerszeg. Pedig magyar szinten még most is kifejezetten erős a játékoskeretük. Kenan Kodró, Schön Szabolcs, Fiola Attila, Csongvai Áron, most már Kalmár Zsolt is… Ha valaki, utóbbi jelentheti a különbséget a bentmaradásért vívott harcban, csak kerülnék el azok a sérülések… Nálam Bartosz Grzelaknak már lefőtt a kávé. Ez a pali még Szabicsot és Husztit is alulmúlja meccs/pontok tekintetében… Ennek a Vidinek ezzel a kerettel a bajnoki címért kéne küzdenie – és nem a másodosztályban… A Mezőkövesdet már nagyon sokan szeretnék évek óta egy osztállyal lejjebb látni, idén szerintem már Kuttor Attila sikeredző és a gólvágó Sztefan Drazsic sem fogja megmenteni őket a kieséstől. Az egyik tippem, hogy a borsodiak kiesnek. A Zalaegerszeg friss kupagyőztesként szerepel gyalázatosan, számomra érthetetlen, hogy a 4 legértékesebb futballistáját is elengedte a nyáron a klub. Minden posztról a legjobbat… Jó, Demjén Patrikot legalább már rögtön a szezon végén, bár a pótlására érkező Senkó Zsombor eddig egyáltalán nem véd jól. A védelem tengelyéből a válogatott kerettag, Mocsi Attila egyik napról a másikra igazolt Törökországba. Ennek lehet tapsolni, légiósként sokat fejlődhet, később a válogatottba is beépülhet majd! (Közben tegnap egy másik alapember, Gergényi Bence is dobbantott a védelemből, ő Fehérvárra ment, azaz egyik kiesőjelöltből a másikba…) Tajti Mátyás csapatkapitányként lépett le Újpestre. Ez sem volt előre tervezett távozás. És akkor már jóval a szezonkezdete után első számú centerét, Eduvie Ikobát is elveszítette a klub, aki a portugál másodosztályba igazolt. Nagyon nehéz lesz így megkapaszkodni az élvonalban, bár a Debrecentől érkező Antonio Mance és az Újpestnél létszámfelettivé váló, sérülékeny, egyébként nagyon jó Yohan Croizet sokat tehet azért, hogy ez sikerüljön. Szerintem nem ők fognak még kiesni, hanem a Kisvárda. Mondom ezt annak ellenére, hogy szurkolni fogok az újonnan kinevezett Mátyus Jánosnak. De annál a klubnál most nagy a fejetlenség, már a tulajdonos, Révész Attila se nagyon hisz a csodában, a kisvárdai stadion valami bakteriális fertőzés miatt játékra alkalmatlan, eddig minden meccsét idegenben játszotta a Várda. Igazából nem nagyon fogok sajnálni senkit ebből a csapatból. Az a kevés magyar biztos talál majd magának új csapatot (Ötvös Bence, Vida Krisztopher, Szőr Levente, Körmendi Kevin…), a légiósok nagy részére meg néhány hónap múlva talán már emlékezni sem fogunk (talán csak Lucas, Driton Camaj és Jasmin Mesanovic a kivétel). Volt néhány szép évük, de lehet, ebben a projektben ennyi volt, s ez a Várda keserű lesz…

Általában a két újonc közül az egyik retúrjegyet is vált a másodosztályba – biztos vagyok benne, hogy idén az MTK és a Diósgyőr is bent marad! A miskolciak szemre is tetszetős focit produkálnak, pedig bevallom, nekem nagyon nem tetszik, hogy lecserélték a feljutást kiharcoló, csak magyarokból álló csapatot, és tucatszámra vettek légiósokat. De az élet egyelőre őket igazolja, a kispadon pedig Sergej Kuznyecov személyében fiatal és tehetséges edző ül – ebből egy kimondottan jó szezon is lehet! A legtöbb légiós nevét leírni is szinte lehetetlen, egyedül Edomwonyi Bright nevére hívnám fel a figyelmet, aki már 3 gólt is szerzett az első osztályban. De inkább maradjunk a magyaroknál, mert néhányan ők is vannak. Lukács Dániel Kecskeméten is ontotta a gólokat, majd ahelyett, hogy a feljutó csapatban is ezt tette volna, maradt a másodosztályban, s a Diósgyőr színeiben második lett a góllövőlistán, de az élvonalban is beköszönt már kétszer, Gera Dánielnek is van már gólja, a 19 éves Jurek Gábor most kicsit háttérbe szorult, de talán eljön majd az ő ideje is. A védelemből egyelőre Bárdos Bence és Szatmári Csaba kirobbanthatatlanok, míg a középpályán Holdampf Gergő helye tűnik biztosnak. Az MTK-ban tökéletes egyveleget alkotnak a zöldfülűek és a vének tanácsa. Németh Krisztián, Stieber Zoltán és Kádár Tamás sokszoros válogatott játékosok, a 2016-os Eb csapat hősei voltak, kiegészülve Bognár Istvánnal és Demjén Patrikkal, a tengely adott. De közben ott a 20 éves Kovács Mátyás, a 21 éves Molnár Rajmund, a 19 éves Horváth Artur, a 22 éves Varju Benedek, na meg a 21 éves Kata Mihály, aki a csapatkapitány, s aki meghívót is kapott Marco Rossi szövetségi kapitánytól a válogatottba. Nem féltem se az MTK-t, se a Diósgyőrt az élvonaltól!

Lehet, a Kisvárda kiesik tavasszal, de meglehet, nem marad szabolcsi klub nélkül az első osztály! A Nyíregyháza Spartacus jelenleg a másodosztály második helyén áll, hét meccs után még veretlenül!!! Felüdülés ez azok után, hogy néhány hónappal ezelőtt még osztályozót kellett játszaniuk a Veszprémmel azért, hogy egyáltalán a másodosztályban maradhassanak. Nem lesz könnyű, mert olyan patinás klubok szeretnének még feljutni, mint a szezont gyatrán kezdő, de azóta magára találó Vasas és Honvéd, a jelenlegi listavezető Győri ETO, illetve a 7 meccs alatt egyetlen gólt sem kapó (!!!) Pécs. Talán nem meglepő, de én leginkább a nyírségiek feljutásáért fogok izgulni és szorítani. A 2015-ös, jogtalan kizárásuk és harmadosztályba sorolásuk után hatalmas dolog lenne ez a részükről. Hajrá Szpari!

Te mit gondolsz a Fradi edzőváltásáról, Szoboszlai, Kerkez és Szalai Attila bemutatkozásáról, a válogatott esélyeiről és az NB1 eddigi szezonjáról? Köszönöm, ha velem tartottál, várlak legközelebb is! Addig is: HAJRÁ MAGYAROK!!!