Tudtátok? A 2022/23-as futballszezon 2022. december 18-án véget ért! Legalábbis erre enged következtetni az Aranylabda szavazás végeredménye, ami semmi meglepetést nem tartogatott. Míg két éve nem palástoltam csalódottságomat, mert meg voltam győződve arról, hogy Robert Lewandowskit megfosztották legalább egy Aranylabdától, most nem éreztem dühöt, se frusztráltságot. Legyünk őszinték: várható volt. Ha Messi oly sokszor megnyerte pályafutása során az Aranylabdát, amikor volt olyan év, hogy talán más jobban megérdemelte volna, miért éppen akkor ne kapná meg, amikor a legfontosabb trófeát, a világbajnoki címet is hozzácsaphatja végre a számtalan bajnoki és gólkirályi címe, valamint a Bajnokok Ligája győzelmei mellé? De vajon meg is érdemelte?

Ha két évvel ezelőtt azt írtam a Messi Aranylabdájának jogtalanságáról szóló írásomban, hogy a Hetedik te magad légy, most nyugodtan citálhatnék egy filmcímet: Nyolcadik utas: a halál. De inkább nem teszem. Helyette fussuk át röviden Lionel barátunk mély és őszinte barátságát az Aranylasztival. 2009. Idestova 14 éve már, hogy Messi első Aranylabdáját nyerte. Mintha érből is lett volna neki arany, mert ülési nehézségei voltak: a tojáshéj még szinte ott volt a fenekén. Na jó, ez vicc volt. Az viszont nem az, hogy az elsőt megérdemelte. Nem volt vb az évben, a BL-t az ő vezetésével nyerte a Barcelona, amely minden trófeát bezsebelt a szezonban. Ekkor ismerkedett a világ a tikitaka fogalmával, a Guardiola-féle űrfoci elindult világhódító útjára. Messi gólt lőtt a BL döntőben. 2010. Máris egy finoman fogalmazva is megkérdőjelezhető döntés. Wesley Sneijder vb döntőt játszott a hollandokkal, az olasz Interrel BL-t nyert. Mindkét csapatban kulcsfigura volt. A spanyolok nyerték a vb-t, a győztes gólt Andrés Iniesta szerezte a hosszabbításban. Messi sok gólt lőtt a szezonban, de az argentinokkal csúnyán felsült a világbajnokságon. Sneijder, Robben, Xavi és Iniesta mégis lemaradtak a trófeáról. Egy álommal lettek szegényebbek. Abban az évben valamiért nem volt annyira fontos a vb szereplés. Bezzeg az idei díjnál... 2011. A Barca újra BL győztes, Messi megérdemelte az Aranylabdát. 2012. Bár a BL elődöntőben büntetőt is rontott, és kiestek a Chelsea ellen, rekordmennyiségű gólt szerzett a naptári évben, maradjunk annyiban, hogy megkaphatta ebben az évben is az Aranylabdát. 2015. Sokak szerint ebben az évben csapattársa, Neymar jobban rászolgált volna a díjra, ezt azért túlzásnak érzem: minden idők egyik legjobb klubcsapata volt Luis Enrique Barcelonája, aminek tripláznia is sikerült. Járt az Aranylabda! 2019. Virgil van Dijk. 2021. Robert Lewandowski. Ők ketten viszont szerintem ki lettek rabolva. Mindketten BL-t nyertek az adott évben, s világklasszis szinten futballoztak. 2023. Idén, bár sokan a vb győzelembe kapaszkodnak, szerintem a Manchester City 3-4 játékosa, de még Mbappé is jobban megérdemelte volna a díjat. A 8 Aranylabdából könnyen lehetett volna 4 is. Jóindulattal öt. De nem nyolc…

Miután már napokkal korábban kiszivárgott a végeredmény, az egész gála csak formalitás volt; Rozsályban sokkal komolyabb színjátszás folyik, mint amit ezen a párizsi giccsparádén prezentáltak. Kevin de Bruyne jobbnak látta el sem menni a gálára. Igaza van. Ha a negyedik helyen végeznék az Aranylabda szavazáson, én sem akarnék ott lenni rajta. (Irónia volt: fogalmam nincs, miért hiányzott a belga.) Messi gyerekei viszont ott voltak, teljes pompájukban, őket csak azért sajnáltam, hogy az apjuknak egy (pontosabban három – de ki számolja…) fekete cipőre nem telik. A gazdasági válság Messi elér…

Ha egyébként valaki buckalakó, vagy az internettől, televíziótól, s bármi más hírforrástól elzárkózva élt az elmúlt napokban, de a gálát már figyelemmel kísérte, legkésőbb akkor számára is nyilvánvalóvá vált a győztes kiléte, amikor Erling Haaland mind az 56 gólját levetítették, s mint a szezon legjobb gólvágója, hosszú perceken keresztül a színpadon időzhetett. Várható volt, ha már megkapta az öt perc hírnevet, még egyszer oda biztosan nem fog felállni az este folyamán… Ugyanezzel a Gerd Müller díjjal szúrták ki annó egyébként kétszer is Robert Lewandowski szemét, de a lengyel csatár nem engedte, hogy átverjék: tudta, mit veszített azzal, hogy az Aranylabdát nem neki adták. Haalandon azért sem láthattuk azt a bús komor ábrázatot, mert valószínűleg a norvég is tudja, lesz még bőven esélye megnyerni a díjat. Ellentétben például Lewával, meg sok más olyan klasszissal, aki Messi és Cristiano Ronaldo miatt nem lehetett az adott év legjobbja. David Beckham nem miattuk nem lett, őt egy bizonyos Rivaldo előzte meg 1999-ben; ha valaki még mindig nem tudta, hogy ezt a díjat Messi nyeri, egy újabb árulkodó jelet észlelhetett. Megjelent a színpadon a díj átadója, Beckham, aki annak az Inter Miaminak a tulajdonosa, ahol Messi is rúgja a bőrt, amikor éppen nem 3 hónapos vakációját tölti. Szóval azért össze lehetett rakni a képet, és még csak Columbónak sem kellett lenni hozzá…

Amikor bejelentették a győztest, s a kamera a két „udvarhölgyet” mutatta, se Kylian Mbappé, se Haaland nem tűntek csalódottnak, se különösebben meglepődöttnek. Talán már ők is tudták az eredményt. Kötelező és begyakorolt, elengedő, elismerő és megbocsátó mosolyuk (amire Joey képtelen a Jóbarátokban…) mindenesetre annak is szólhatott, hogy alighanem ez lesz az utolsó ilyen labdája az argentinnak. Most már jöhet az ő idejük! Jupppííí! Erre már lehet csettinteni! Mindenesetre utoljára még sikerült hibátlanul begombolnia zakóját, nem hiába gyakorolta ezt hosszú heteken keresztül (ha már futballoznia mostanában nem kellett, mert klubjával nem került be az MLS rájátszásába…), majd miután köszönetet mondott mindenkinek is (kivéve korábbi kenyéradóját, a PSG-t, ahonnan viharos körülmények között távozott - még szerencse, hogy nem Párizsban volt a díjátadó. Ja, de...), tett egy szép gesztust: visszavonult megemlékezett arról a Maradonáról, az isteni Diegóról, aki éppen tegnap lett volna 70 éves, és akihez oly sokáig mérték őt. Ám a világbajnoki címmel ezt az összevetést is megnyerte.

És az év legjobb góllövője: Varga Barnabás!!!

És a világbajnoksággal feltette a koronát kivételes pályafutására. Kizárólag ennek köszönhető ez az egyre értéktelenebb díj. Mert egy egész futballévet vizsgáló díj esetében nem szorítkozhatunk mindössze négy hét, s hét meccs történésére. Lionel Messi se Katar előtt, se Katar után nem tudott konzisztensen jó teljesítményt nyújtani. És a világbajnokságon is voltak gyengébb meccsei, nem beszélve arról, hogy góljai jelentős részét tizenegyesből is rúgta a tornán. A párizsiakkal idő előtt elszállt a BL-ből, a franciáknál rendszeresen ki is fütyülték. Se sok gólt nem szerzett, se az előkészítésben nem volt különleges. Ha a világbajnokságot kivesszük, Messi konkrétan semmit nem csinált. A szintén vb győztes Lautaro Martineznek vagy Angel di Mariának jobb volt a klubszezonja, nem beszélve Julian Alvarezről, aki ráadásul a Manchester City-vel is megnyert minden lényeges trófeát. (Mondjuk, ha Alvarez kapta volna a lasztit, Haalandot lehet, megütötte volna a guta…). Kevin de Bruyne számolatlanul adja a gólpasszokat, Erling Haaland elképesztő gólrekordot döntött meg, Rodri jelenleg a világ egyik legjobb középpályása, (sokkal jobb, mint a két évvel ezelőtti bronzlabdás, Jorginho…) s ott van Ilkay Gündogan és Bernardo Silva is, akik közül bármelyikük megkaphatta volna a díjat. Mindenki tudta, vagy legalábbis sejtette („Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem…” – by Oscar című film), hogy Messi és Haaland között fog eldőlni az Aranylabda sorsa, de nem kellett volna, hogy ez ennyire két esélyes díj legyen.

A magam részéről néhány szubjektív véleményt még megfogalmaznék a „futottak még” kategóriából. Nagyon örülök Luka Modric tízedik helyezésének, hihetetlen, hogy még 38 évesen is ilyen magas szinten futballozik a horvát karmester. Ez az előkelő helyezés a vb bronzéremnek is szól, azért az látszik, hogy a jövő Madridja már nem 2018 Aranylabdására épül, mindenesetre borzasztóan fog fájni az ő visszavonulása. Ki kell élveznünk, amíg ő a pályán van. Vinicius Junior hatodik helye is teljesen megérdemelt, de az ő pályafutásában ez még egyáltalán nem biztos, hogy a plafon! (:És végül nem is megy haza trófea nélkül, övé a tavaly alapított Sócrates-díj!) Karim Benzema címvédőként csak a 16. helyre futott be – a szégyentől egyenesen Szaúd-Arábiáig menekült. Persze, rengeteg sérülés is hátráltatta az előző szezonban, ezért sem tudta megközelíteni korábbi formáját. Jude Bellingham még a dortmundi teljesítménye okán lett a 18., viszont ahogyan berobbant a Real Madridba… hát ebből könnyen Aranylabda lehet egyszer! A legjobb 21 éven alulinak járó Kopa díjat viszont elvitte, kétség sem férhet ahhoz, hogy ezt teljesen megérdemelte – a hétvégén is az ő két góljával nyerte a Madrid az el clásicót, s középpályás létére vezeti a spanyol góllövőlistát. Ha Florentino Pérez azért nem vett csatárt nyáron, mert tudta, hogy ez lesz… Akkor holnap rácsörgök és elkérem a lottó számokat! A 30 jelöltet vizsgálva szerintem Jamal Musiala (26.) és Antoine Griezmann (21.) hátrébb végeztek a vártnál.

Ami érdekes, hogy előrébb végzett az Aranylabda szavazáson a marokkói Yassine Bono (13.), mégis Emiliano Martinez (15.) lett a szezon legjobb kapusa. Hogy is van ez? A vb-n szerintem Bono mellett még Livakovic is jobban védett Martineznél, akinek a vb győzelmet követő díjátadón bemutatott magánszáma miatt sem lett volna szabad, a Fair Play szellemében odítélni a Lev Jasin díjat. De hogy mennyin múlnak díjak, sorsok és életek… Ha Kolo Muani berúgja azt a ziccert az utolsó pillanatban a döntőben… Akkor most Argentína és Messi biztos, hogy nem világbajnok! Sok jó megoldást választhatott volna a Frankfurt akkori támadója ziccerben, de ő inkább belepüfölte a labdát Martinezbe – egy védéstől még valaki nem lesz az év legjobb kapusa. Persze, nyert büntetőpárbajokat is a vb-n, de egy angol középcsapatban az átlagosnál csak egy kicsit produkált jobb évet. Bono legalább nyert egy Európa-Ligát is a Sevillával, és jobban szem előtt volt a teljesítménye okán is! André Ter Stegen rendkívül kevés gólt kapott a Barcelonában, Éderson minden címet megnyert a ManCity-vel, Thibaut Courtois szintén jó szezont zárt a Real Madridban... És még tudnám sorolni azokat a kapusokat, akik jobb teljesítményt nyújtottak az argentinnál. Vicc, de a rosszabbik fajtából, hogy Emiliano Martinezt piedesztálra emelték! Volt annak egyébként valami különleges bája, hogy Párizsban a díjátadón oly sokszor levetítették ezt a védést, miközben a kamera végig Klyian Mbappét és Didier Deschamps-ot pásztázta… Még egy kést utoljára megforgattak a szívükben. Lassan eltelt egy év a döntő óta, s lehet, Deschamps végre újra tudott volna aludni gyógyszerek nélkül is… Nem tűnt boldognak ezt a felvételt látva…

És hogy kik lehetnek igazán boldogok a következő évtizedben? Az m4 Sport stúdiójában is feszegették azt a témát Mohai Bencéék (vele egyszer sikerült interjút készítenem, amire nagyon büszke vagyok), hogy várható-e a Messi és CR7 korszak után akkora dominancia, mint ami az elmúlt másfél évtizedben volt? 2008 és 2023 között mindössze három olyan év volt, amikor nem valamelyikük nyert: 2020-ban senki, mert a covid közbeszólt, 2018-ban Modric, 2022-ben Benzema. A sor minta alapján jövőre Real Madrid futballista a soros: ha nem Lucas Vasquez lesz az, erre a legnagyobb esélye Bellinghamnek van. És Viniciusnak, ha többet fog a futballal foglalkozni. Mbappé később ezeket a címeket Real futballistaként fogja nyerni – ő és Haaland lesz a következő tíz év kiemelkedő egyénisége. De talán ennyire ők sem fogják kisajátítani az Aranylabdát. Rajtuk kívül azért a Musiala gyerek és Bukayo Saka is esélyesek lehetnek a díjra – na meg a Pedri, Gavi duó, ha elkerülik a sérülések, Florian Wirtz, és még Griezmann-t, Osimhen-t, valamint Harry Kane-t sem írnám le. Kiegyensúlyozottabb éveket várok, s lehet, a hurráoptimizmusom mondatja velem, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy Szoboszlai Dominik nem fog felkerülni valamikor a jelöltlistára. Olyan klubban futballozik, amire figyelnek az egész világon, ráadásul hétről hétre világklasszis teljesítményt nyújt. Lehet, nem ő lesz a második magyar Aranylabdás, de szerintem a top30-ba kerülésre igenis lehet esélye.

Addig még sok víz le fog folyni a Mersey partján – mindenesetre, ha úgy érzed, Messi nyolcadik Aranylabdája után számomra savanyú a szőlő, az csak azért van, mert már az új, frissebb, zamatosabb ízekre vagyok kiéhezve…