Holnap kiosztják a 2024-es Aranylabdát. Kicsit megcsúszva, de én is eredményt hirdetek – persze, csak egy kis (közel)múltidéző után, amiből nem maradhat ki a legfontosabb információ: a Messi – Ronaldo korszak (legalábbis ami az Aranylabdát illeti), úgy néz ki, végérvényesen véget ért.

Zinédine Zidane, Rivaldo, Luis Figo, Michael Owen, Ronaldo (az „original”), Pavel Nedved, Andrij Sevcsenko, Ronaldinho Gaucho, Fabio Cannavaro és Kaká. Ők nyertek Aranylabdát 2000 1998 és 2007 között. Raúl Gonzales, David Beckham, Thierry Henry, Alessandro Del Piero, Roberto Carlos, Oliver Kahn, Ryan Giggs, Frank Lampard, Gianluigi Buffon, Steven Gerrard, Deco, Andrea Pirlo. Akár róluk is szólhatna a 12 dühös ember című színdarab, mert ez az egytucat játékos, hát nem volt tucatjátékos, mégsem kapták meg az aranygolyót az előbb említett jól öltözött úriemberek miatt. Már ők is sorbaállhatnak a DASK-ért, vagyis a jómagam által alapított „Díj a Stresszkezelésért” trófeáért, de akkor mit mondjanak a 2008 és 2017 között mindhiába alibiző güriző futballspílerek? Ebben az időintervallumban, bizony, csak Lionel Messinek és Cristiano Ronaldónak osztottak lapot – ebben az esetben Aranylabdát. És bár ahhoz kétség sem férhet, hogy a futballtörténelem két legendás alakja kergette a bőrgolyót az elmúlt két évtizedben (sőt, az argentin valószínűleg a minden idők legjobbja címre is joggal pályázik, de CR7 sincs sokkal mögötte…), nem egy olyan Aranylabda volt, amit másnak kellett volna kapnia. Sőt, bővítsük ki a kört egészen 2023-ig: az elmúlt 16 évben mindössze két olyan esztendő volt, amikor nem kettejük közül valaki kapta a díjat: 2018-ban a vb ezüstérmes és BL győztes Luka Modric (egyébként teljesen megérdemelten), és 2022-ben Karim Benzema, aki hátára vette a Real Madridot, és a legfontosabb pillanatokban rúgott nagyon fontos gólokat a BL győzelemig vezető úton. Az ő győzelmükkor, nem tudom, talán elaludt a biztonsági őr vagy lefagyott a rendszer, valami magyarázaíta csak van ennek a „megmagyarázhatatlan malőrnek”, mindenesetre minden más évben Lionel vagy Cristiano keresztnevű labdarúgó vitte haza a díjat, és keresett helyet számára túl zsúfolt vitrinjében – akkor is, ha egyébként más jobban rászolgált volna az elismerésre.

Akik nem kapták meg, de nekem személyes kedvenceim voltak: Iker Casillas és Raúl Gonzales

Akik elől Messi és Ronaldo mindig ellopták a show-t, avagy akik nem kaptak Aranylabdát…

Mert vegyük szépen végig, kik maradtak le időközben a legragyogóbb, bár fényéből az utóbbi évek cirkuszokba való bohóckodásai miatt sokat veszítő egyéni díjról: Andrés Iniesta, Wesley Sneijder, Virgil van Dijk, Robert Lewandowski, Fernando Torres, Xavi, Manuel Neuer, Antoine Griezmann, Neymar, Kevin de Bruyne és Böde Dániel Mohamed Salah. Bizony, ennek a 11 futballhérosznak kijárt volna egy picike dicsőség – de a showt szinte mindig ellopta a Messi, Ronaldo páros. Bizony, még a piperkőc és fetrengő Neymarnak is juthatott volna egy, aki legjobb évében, 2015-ben csúcsszinten futballozott, és a triplázáshoz többet tett hozzá, mint Messi – mégis, az argentin kapta év végén az Aranylabdát. Kevin de Bruyne konzisztensen egy évtizede a világ legjobb középpályása, a Manchester City-vel mindent is megnyert, mégis mindössze egyszer állhatott fel még a dobogóra is. Nem lett volna földindulás Mohamed Salah aranylabdája után sem, hiszen az egyiptominak is volt olyan éve, különösen a bajnoki cím, BL győzelem, City-t mindig megszorongató, nagyjából 2018 és 2021 közötti időszakban, amikor rászolgált volna az elismerésre.

Nagy spíler Kevin de Bruyne is: sokat tanulhatott Zidane-tól, Modrictól és Iniestától...

Cristiano Ronaldo utolsó Aranylabdáját 2017-ben nyerte, s az öt díjból egyre mondom azt, hogy mindenképp másnak kellett volna megkapnia. 2008-ban a Manchester Uniteddal, 2014-ben, 2016-ban és 2017-ben a Real Madriddal nyert BL-t, ráadásul mindegyik sorozatban kulcsfigura volt, rengeteg gólt szerzett (még ha nem is mindig a döntőben, de az addig elvezető úton), 2016-ban ezt még egy Eb győzelemmel is megspékelte. Ám 2013-ban volt egy ellenállhatatlan Bayern München, amely 7-0-ra semmisítette meg például a Barcelonát a BL elődöntőjében, aztán a trófeát is behúzták Jürgen Klopp Dortmundja ellen – mint ahogy a bajnokságot és a kupát is megnyerték. Jupp Heynckes triplázó bajor együtteséből kiemelkedett Franck Ribéry, aki csak a harmadik helyen végzett a szavazáson – Ronaldo mellett természetesen Messi is megelőzte. Szóval Cristiano barátunknak egy kivétellel mindig legalább Bl-t kellett nyernie az Aranylabdához – de 2008-ban az Eb győztes (a finálét is eldöntő) és élete formáját futó Fernando Torres, 2014-ben a világbajnokságot nyerő német válogatottból Manuel Neuer (vagy Mesut Özil, esetleg Toni Kroos), 2016-ban pedig a két fronton is hatalmasat játszó, végül a BL és az Eb döntőt is elveszítő Antoine Griezmann is simán megérdemelték volna – és ebben az esetben Ronaldo sem tehetett volna mást, mint hogy elismerően tapsol. Még ha őt nem is ilyennek ismerjük. (Sokat kellett volna gyakorolnia a csalódottságát leplező, a másik sikerét elismerő vesztes szerepét, ami még az „elismert” színésznek, Joey Tribbianinak sem nagyon sikerült a Jóbarátok című, idén 30 éves szitkomban…)

Manuel Neuer és Franck Ribéry: a 2013-as Bayern München bombaerős volt!

Bár cikkem eredeti témája az idei Aranylabda szavazás, a kukacoskodást nem hagyhatom abba, mert Lionel Messi több Aranylabdája is bicskanyitogató volt számomra. Nyolc Aranylabdát kapott: 2009-ben, majd utána zsinórban még háromszor, aztán 2015-ben, végül további három páratlan évben: 2019-ben, 2021-ben és 2023-ban. Utóbbi alkalommal úgy, hogy a katari világbajnokság mellett semmi, de tényleg semmi érdemlegeset nem csinált. A PSG-ből nem emelkedett ki, a BL-ből hamar kiestek, aztán le is lépett a napfényes Miami-ba. Én elhiszem, hogy az egész világ azért szurkolt, hogy Lionel Messi végre világbajnokságot nyerjen, ehhez a játékvezetőkön kívül (hű, de mocsok vagyok), még Kolo Muani is sokat hozzátett, aki a döntő utolsó pillanatában lábon lőtte ziccerben Emiliano Martinezt. De a vb legjobb játékosának megválasztották Messit, így azért a teljesítményért akkor jutalmazták. Erling Haaland és Klyan Mbappé lettek az „udvarhölgyei”, bármelyikük jobban megérdemelte volna – bár, ami késik, egyszer az ő életükben biztosan el fog jönni… (Ha csak Lamine Yamal meg nem nyeri a következő 15 Aranylabdát, amekkora potenciál van abban a srácban…) Felháborító számomra Lionel Messi 2023-as Aranylabdája, különösen azért, mert a vb győzelemre hivatkoznak vele kapcsolatban. Érdekes, hogy 2010-ben ez a világon senkit sem érdekelt, amikor Andrés Iniesta győztes gólt vert a hollandoknak, Iker Casillas ziccereket védett a döntőben, Xavi meg szintén páratlan teljesítményt nyújtott – klubszinten is. De Messi kapta a díjat, akinek az argentin válogatottját 4-0-val intézték el a németek, és aki, ha jól emlékszem, egyetlen gólt sem rúgott ezen a tornán. Ugyanebben az évben ott volt a holland Wesley Sneijder is, akire ma már nem emlékezünk talán úgy, hogy mekkora játékos volt, de a 2010-es évben BL-t nyert az Interrel, s Diego Milito mellett ő volt ennek a győzelemnek a másik kulcsembere, a holland válogatottal meg szárnyalt a vb-n, 5 góljával társgólkirály lett, s egészen a döntőig jutott. A 2010-es Aranylabdát Iniestának és Sneijdernek kellett volna lemeccselnie egymás között, ehhez képest Leo nyert, Sneijder pedig még a dobogóra sem fért fel.

Luka Modric nyert Aranylabdát, Andrés Iniesta nem...

Az első Aranylabdáját egy évvel korábban teljesen megérdemelten kapta: Pep Guardiola első évében triplázott a Barcelona, Messi a BL döntőben is gólt szerzett. Bár már a megelőző két esztendőben is dobogón végzett, végérvényesen szerintem ebben az évben vált a világ legjobb futballistájává. Hiába tartotta fent ezt a státuszát több mint egy évtizeden keresztül, én az utolsó 3 Aranylabdájának a jogosságát teljes mértékben megkérdőjelezem. 2019 a Liverpool éve volt: a Premier League-t egyetlen pont különbséggel elveszítették a ManCity-vel szemben (97 pont sem volt elég a győzelemhez…), de a BL-t megnyerték, következő évben végre a PL aranyat is, óriási fölénnyel, s összeállt a teljes Klopp kirakós, ahol Mohamed Salah és Sadio Mané már korábban is tündökölt, de időközben megérkezett a védelembe Virgil van Dijk, a kapuba meg Alisson Becker. Jellemző a liverpooli erőfölényre, hogy a top10-be ők négyen mind bekerültek. De megnyernie mégis annak a Messinek sikerült, aki a pályán nézte végig, hogyan fordította meg 0-3-ról a Liverpool a párharcot szeretett klubja ellen. Ciki, hogy ebben az évben nem Van Dijk kapta meg a díjat – ő végzett a második helyen. Van dijk, nincs dij(k). Életem legrosszabb poénja volt, elnézést érte.

Alisson Becker és Virgil van Dijk is Aranylabda nélkül maradtak

Az Aranylabda szavazás legnagyobb vesztese összességében mégsem ő (se Iniesta, se Ribéry…), hanem Robert Lewandowski. Lengyel barátunk 2020-ban 34 góllal Bundesliga gólkirály lett, de megnyerte sok próbálkozás után végre a Bajnokok Ligáját is, ahol szintén ő lett a mesterlövész (és ahol a Barcelonát egy 8-2-vel küldték Messire, muhaha…). Igen ám, de a covid miatt ebben az évben nem adták oda a díjat senkinek, hiába fejezték be a legtöbb helyen végül a nemzeti bajnokságokat. Köszönjük Emese, a semmit – ostobaság és igazságtalanság a köbön. Szerencsére Lewandowski nem a duzzogást választotta, hanem a következő évben rápakolt még egy lapáttal, és egyéni szinten még jobb szezont zárt: megdöntötte Gerd Müller megdönthetetlennek vélt 40 gólos Bundesliga rekordját, és 41 góllal zárt. Ez biztos elég lesz az Aranylabdához – főleg annak fényében, hogy már egy évvel korábban meg kellett volna kapnia. Még szerencse, hogy a szavazók csupa dilettánsokból álltak, vagy valóban meg volt töltve a fejükhöz tartott puskacső, mert ezt az Aranylabdát is Lionel Messi kapta. Nem is akárhogy: bajnoki harmadik helyezés után, miután a BL-ből már a 16 között kiverte őket az Mbappé fémjelezte PSG – de a La Ligában még utoljára gólkirály lett, s mivel azon az őszön már a PSG mezében futballozott, a France Football szépen megvette neki ezt a díjat. Én általában naív vagyok, és nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, de ebben egészen biztos vagyok. Mert semmi más nem szólt Lionel Messi hetedik Aranylabdája mellett. Spanyol harmadik hely? Az Atletico lett a bajnok, ahol a Barcából kiebrudalt Luis Suarez sokadvirágzását töltötte, a Real meg a második. A katalánok a BL-ben is súlytalanok voltak, csak Mbappé négy gólt rúgott nekik a két meccsen. Teljesen értelmezhetetlen a 2021-es Aranylabdája is. És a tavalyi is, még ha azt meg is lehet magyarázni a 2022-es világbajnoki címmel. (Egyébként 2021-ben komoly esélyei voltak egy bizonyos Jorginhónak is, aki Eb-t nyert az olaszokkal, Bl-t a Chelsea-vel, ezért sokan őt vizionálták győztesnek. Tehetséges és szorgalmas középpályás ő, de sosem volt a világ aktuálisan legjobbja, inkább volt szerintem jókor jó helyen, így az sem baj, hogy abban az évben ő csak harmadik helyre futott be. De Robert Lewandowskitól konkrétan elrabolták a 2021-es Aranylabdát.)

Csak gólkirályi címek jutottak Lewandowskinak...

Akik már-már Messi fóbiával gyanúsítanak, jól teszik, és igazuk van, mert Real Madrid szurkolóként sosem tudtam kicsit sem szurkolni neki (még ha el is ismerem nagyságát – na nem úgy, mert még a növekedési hormon hatására is csak sámli segítségével éri el a kilincset…), de várom a kultúrált és érvekkel alátámasztott véleményt, hogy a 8 Aranylabdájából egy sem volt kamu. Ha engem kérdeztek a Messi – Ronaldo 8 – 5, igazából 5-4, és utólag Iniestának, Ribérynek, Van Dijknak és Lewandowskinak is adnék egy díjat, mint az adott év legjobb játékosának (és akkor Neymar és Haaland miatt még csak nem is hisztiztem - eleget…)

Na, de. Napokon belül kiosztják a 2024-es Aranylabdát, és miután Messi pofátlan módon eligazolt Franciaországból (sőt, még csúnyákat is mondott a PSG-re, ejnye-bejnye), rá sem került a France Football harmincas listájára. A teveligából ez Cristiano Ronaldónak sem sikerült (hiába lett gólkirály az angol, a spanyol és az olasz liga után a nem kevésbé erős és elismert szaúdi bajnokságban is…), így elmondhatjuk, hogy a Messi-Ronaldo ciklus végérvényesen lezárult. Nem vonultak ők még vissza: Ronaldo az ezredik góljára készül (még 94 választja el tőle…) és gőzerővel készül a 2026-os világbajnokságra (egy újabb kapitány fog belebukni abba, hogy CR-nek a pályán kell lennie?), míg Messi legutóbb a válogatottban, meg a klubjában is rúgott egy-egy mesterhármast. Ha nem is a legmagasabb szinten, de még mindig tényezők ők az egyetemes futballban. Ám a történelmet kevésbé fogják már ők írni.

Érdekes lesz hosszú idő után egy olyan Aranylabda gála, ami nem róluk fog szólni. Legutóbb 2006-ban nem volt egyikük sem a dobogón. Abban az évben a világbajnok olasz válogatottból Fabio Cannavaro és Gianluigi Buffon végzett az első két helyen, és Thierry Henry lett a harmadik. Cristiano Ronaldo a 14., Lionel Messi a 21. lett.

Az idei Aranylabda szavazás jelöltjei

Na de elég belőlük. Lássuk, mit, illetve kiket tartogat a jövő. És a jelen. Nem sorolom fel most a 30 nevet, de mindenkiről lesz szó.

Minden évben vannak olyan játékosok, akiken csodálkozik kicsit a közvélemény. Valószínűleg nem véletlenül vannak ott, alighanem megalapozott a helyük, és a labdarúgáshoz kicsit is konyítók hozták létre a listát. Máris egy vicces döntéssel kezdek. A 30 jelölt között egyetlen kapust találunk. Nem Gianluigi Donnarummát, akinek valóban volt már jobb éve. Nem Alisson Beckert, aki valószínűleg jelenleg a világ legjobb kapusa. Nem Yann Sommert, aki parádés szezont futott az Interrel. Nem Mike Maignant, aki a városi rivális AC Milan hálóját őrzi, általában hibátlanul – tökéletes pótlás volt a Dagobert bácsi pénztárcáját választó Donnarumma helyett… Szerintem Andrij Lunin is felfért volna a listára, aki szinte hiba nélkül helyettesítette egy egész szezonon keresztül a súlyos sérülést szenvedő Thibaut Courtois-t. Nem került fel, mint ahogy a ManCity hálóőre, Éderson se. Hát akkor ki? Emiliano Martinez, aki az angol Aston Villa kapusa, akinél a felsorolt úriemberek közül mindenki jobb (talán Lunint kivéve), és aki még mindig a világbajnoki aranyérméből él. Ne legyünk igazságtalanok: a nyáron nyert egy Copa Americát is, de akkor ennyi erővel a spanyol Unai Simon is felkerülhetett volna, aki Eb győztessé vált a nyáron. Emiliano Martinez az egyetlen kapus a harmincas listán, ami egy vicc. Persze, megnyerni nem fogja, mert az elmúlt két évtizedben nem nyerte meg Casillas, Buffon, Neuer, Petr Cech, Van der Saar, Oliver Kahn és Dida sem. Martinez mindezeknek a cipőfűzőjét se köthetné be – és bár egyéniségek voltak ők is, olyan gusztustalan ünnepléseket egyiküktől sem láttunk, mint amiket az argentin tol az arcunkba.

Aranylabdát neki...

Túl sokat személyeskedem? Most már argentin fóbiás is lennék??? Van egy másik argentin is a listán, ő róla fogok szebbeket is mondani…

Az Aranylabda szavazásnál már tavaly is szezont, és nem naptári évet néztek. Tehát október 28-án a 2023/24-es futballszezon legjobbjait fogják elviekben díjazni – és ebben a nemzeti bajnokságok mellett, vagy inkább az azok felett álló Bajnokok Ligájában és az Európa-bajnokságon nyújtott teljesítmény lehet mérvadó. Ilyen indíttatásból kerülhetett fel a listára az Eb győztes spanyol válogatottból Nico Williams, Dani Olmo és Lamin Yamal is. Utóbbi játékos a következő tíz év legjobb futballistája lesz – a fene enné meg a La Masiát, hogy megint onnan fut ki egy ekkora tehetség… Sok mindenkire mondták már, hogy új Messi lesz, de eddig mindenkire nagy volt a kabát Péter. Ám Yamal… Uramisten! Már a tavalyi évben is elképesztő dolgokat művelt a Barcelonában, aztán az Eb-n konkrétan ő volt a legjobb spanyol játékos – mindössze 17 évesen! Hogy én mit csináltam 17 évesen, meg hogy a legtöbb fiatal mit csinál ebben a korban, most nem mennék bele, de már most Yamal lábai előtt hever a futballvilág – miközben készülnie kéne a másnapi felelésre, és kiskorúként ki sem szolgálják még egy szórakoztatóipari egységben sem. Az idei évet is pazarul kezdte a Barcelonában, de erről majd legközelebb írok – viszont ha nem akarják Ansu Fati sorsára juttatni (aki még mindig csak 21 éves, de már kiégett…), jó, ha idejében kapcsolnak: ő csak 17 éves siheder! Ne hajtsák túl… Az Eb-n varázslatos teljesítményt nyújtott, de nagyon korai lenne számára még idén az Aranylabda. Mondjuk, ha már az első 15-ben fog végezni, amire minden esélye megvan, nem lehet csalódott – mondom: mindössze 17 éves… Nico Williams a másik oldalon futballozott nagyon jól, őrületbe kergetett minden szembejövőt, az Atletic Bilbaót meg Európa-Liga helyre kormányozta, amihez 5 góllal és 11 gólpasszal járult hozzá – de az Aranylabdától olyan távol áll, mint Shane Tusup a Sztárbox megnyerésétől… Akárcsak Dani Olmo, akinek az Eb-n nyújtott teljesítményét el kell ismernünk, hiszen Pedri sérülése után hátára tudta venni a Vörös Fúriát, és igen fontos gólokat lőtt. Klubcsapatában, Lipcsében ugyanakkor hullámzó volt a teljesítménye és sérülések is akadályozták a rendszeres és jó játékban. Hármójuk közül Lamine Yamalnak lehetne bekerülni a top10 közé, de én másokat favorizálok – a fiatal spanyolnak lesz még esélye legalább nyolc, de akár kilenc Aranylabdát is nyernie, ha olyan alázatos marad, mint Messi, és a sajtó, a közvélemény, az egész futballtársadalom is annyira fogja őt szeretni… Williams és Olmo örüljenek, hogy a listán lehetnek – a kétezres évek elején, amikor még hihetetlen egyéniségekkel volt tele a futballvilág, az Eb győzelem lehet, kevés lett volna…

Lamine Yamal és Nico Williams: övék a jövő

A harmincas listán egy olyan játékos van, akit kicsit túlzásnak érzek, bár az ő szerepeltetése is védhető: Ademola Lookman Európa-Ligát nyert az Atalantával, s a fináléban az ő mesterhármasával gyűrték le az egész szezonban, minden tétmeccset figyelembe véve is ezt az egy meccset elveszítő Leverkusent. Lookman a Serie A-ban 11 gólt lőtt és 7 gólpasszt adott, az Európa Ligában öt góljából hármat a döntőre tartogatott – Gianluca Scamacca mindkét fronton eredményesebb volt, de ő nem döntött el európai kupadöntőt. Végülis igazuk van: egy Atalanta játékos beférhetett a top30-as listába, és akkor miért ne az legyen, aki megnyerte történetük első európai trófeáját? A Bayer Leverkusen szinte makulátlan szezont zárt, nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy mindent vigyenek, de történetük első bajnoki címe, és a mellé csapott kupagyőzelem miatt azt hiszem, nincs hiányérzetük. Az Arsenalból érkező Granit Xhaka a középpálya motorja volt, nagyon jól illeszkedett Xabi Alonso játékstílusába, az egyik legfontosabb láncszeme volt a 17 (!!!) pontos előnnyel bajnokságot nyerő Leverkusennek. Hát még Alejandro Grimaldo, aki 10 gólt és 13 gólpasszt jegyzett – na, nem csatárként vagy támadó középpályásként, hanem bal oldali szárnyvédőként (a másik oldalon Jeremie Frimpong 9 + 7-tel zárt, éppenséggel az sem volt gyenge teljesítmény.) Későn érő típus a spanyol, idén már a 29. életévét is betöltötte, de csak egy éve játszik topligában – és ezzel nem akarom megbántani a portugál Benficát, ahová eddigi éveit pazarolta…

Két német középhátvéd is meghívót kapott a harminc közé: Antonio Rüdiger BL-t és spanyol bajnokságot nyert a Real Madriddal, míg Mats Hummels a másik oldalon állt a fináléban. A Bajnokok Ligájában egészen varázslatosan futballozott a 2014-es világbajnok, aki az elmúlt másfél évtized egyik legjobb középhátvédje volt, de elszállt már felette az idő, s a Bundesligában nagyon kétarcú volt ő és a Dortmund is; az, hogy ő ott van a listán, bőven megkérdőjelezhető. Rüdiger ellenben maximálisan megérdemli, megalkuvást nem tűrő játéka, intelligenciája és fontos góljai okán: mondjuk azt a hentes fejet látva mernénk nem rá szavazni… A Manchester City és az Arsenal ádáz harcot vívott tavaly is az aranyéremért. Mindkét angol klubot képviseli egy-egy középhátvéd az Aranylabdára esélyesek között – és bár tudjuk, védő ezt a díjat négy szökőévente kapja, Rubén Dias és William Saliba a posztjukon a legjobbak közé tartoztak tavaly. Az Arsenalból Declan Rice és Martin Ödegaard is ott van a listán – aki követi az angol bajnokságot, tudja, miért… Phil Fodent választották az előző Premier League szezon legjobb játékosának (19 gólja és 8 gólpassza megfelelő alapot szolgáltatott erre), talán miatta kellett távoznia a zseniális Col Palmernek a City-től, aki a Chelsea-ben kiteljesedhetett és hétről hétre hasít (22 gól és 11 gólpassz csak a bajnokságban…) – mind szuper játékosok, de a top 10-be szerintem nem fognak bekerülni az Aranylabda szavazáson. Mint ahogy szerintem, és ez most lehet, merész kijelentés a részemről, Kylian Mbappé sem, aki a francia bajnokság mellett más területen nem nagyon villogott – és még az Eb-n is rémgyenge volt. Volt klubtársát, Vitinhát én keveset láttam játszani, PSG és francia meccseket nem nagyon nézek: szerintem ő valahol a 20. és a 30. hely között fog végezni. Nála mindenképp jobb volt Hakan Calhanoglu – még ha nem is a világ legjobb középpályása, ahogyan magát nevezte. Hogy egyszer az lesz – e az uruguayi Federico Valverde, nem tudom, de idén nem kisebb kalibert kell pótolnia a Real Madridban, mint Toni Kroos, és szerintem jó úton halad afelé, hogy posztján a legjobbak közé kerüljön. Tavaly még találkozott a pályán az azóta Rómába igazoló ukrán Artem Dovbykkal, aki az egész szezon meglepetéscsapatában, a Gironában ontotta a gólokat és lett a spanyol bajnokság gólkirálya – az ő listán való szereplése egy ilyen szezon után megkérdőjelezhetetlen.

Phil Foden és Col Palmer, az angol futball csiszolatlan gyémántjai

És akkor nézzük, nálam hogyan nézne ki a top 10!

10. Lautaro Martinez (argentin, Internazionale)

Kevés szó esik az Inter csatáráról, és senki nem tartja őt Aranylabda esélyesnek, pedig olasz bajnok lett az Interrel és Copa Americát nyert az argentin válogatottal. És a Szuperkupát is az ő gólja döntötte el, de ez a kutyát se érdekli – és milyen igaza van, mármint a kutyának… A Serie A-ban 24 góljával mesterlövész lett, nélküle aligha sikerült volna 3 év után visszahódítania a scudettót a kék-feketéknek. A Copa Americán is kiválóan játszott, 5 gólt szerzett, abból egyet a Kolumbia elleni fináléban – ezzel a góllal nyert Argentína. Lehet, nem ő a legnagyobb esélyes, de azért vegyük komolyan – még ha a világ egyik legalulértékeltebb csatáráról is beszélünk…

9. Bukayo Saka (angol, Arsenal)

Félelmetes számokat hozott Bukayo Saka a Premier League-ben a 2023/24-es szezonban: 16 gólja mellé 9 asszisztot is tett a közösbe. A Bajnokok Ligájában 4+4 volt a mérlege, de ez sem volt elég egy hosszabb meneteléshez – a Bayern már a 8 között megálljt parancsolt az „Ágyúsoknak”. Az angol bajnokságban megint sokáig versenyképesek voltak, de ezúttal is lemaradtak az aranyéremről, míg az Európa-bajnokságon is csak ezüstérem jutott Sakának és az angol válogatottnak – én ezért nem tettem előbbre a listán, mert egyébként csúcsformában tolta végig az egész előző idényt.

8. Daniel Carvajal (spanyol, Real Madrid)

A Real Madrid jobbhátvédjének soha nem lenne esélye Aranylabdát nyerni, csakhogy… Carvajal az egyetlen futballista a listán, aki hazája bajnoksága mellett a Bajnokok Ligáját és az Európa-bajnokságot is megnyerte! Már pedig az egyik kritérium a trófeák száma… Az kétségtelen, hogy ragyogó idényt futott Carvajal, gólt szerzett a BL döntőben és az Európa-bajnokságon is; Michel Salgado óta a Madrid top jobbhátvédje (már túl is szárnyalta talán…), de ha olyan szélsővédők nem kaptak soha Aranylabdát, mint Philipp Lahm, Ashley Cole, Jordi Alba vagy éppen a 4 brazil: Marcelo, Daniel Alves, Roberto Carlos és Cafu, Carvajal sem fogja megkapni. Végre elkerülték a sérülések és végigjátszhatott egy idényt, sokat köszönhet neki a Madrid – cserébe viszont sajnos ezt az egész évet ki fogja hagyni. Bár lenne még visszaút számára a térdszalag-szakadása után…

7. Harry Kane (angol, Bayern München)

Engem meglep, hogy senki sem beszél Harry Kane esélyeiről. Idegen országban robbant úgy be, hogy már az első szezonjában majdnem megdöntötte Robert Lewandowski 41 gólos Bundesliga rekordját – amit egyébként 60 évig Gerd Müller tartott, 40 találattal. 36 gólt szerzett, 8 gólpasszt adott, s mivel a Bajnokok Ligájában is beköszönt nyolcszor, első Bayernes idényében 45 meccsen 44 gólt szerzett. Őt személy szerint nagyon lehet sajnálni azért, hogy a bajor klub 10 év után először éppen most veszítette el a Salátástálat, és továbbra sem nyert semmilyen trófeát. A Kane-átok a válogatottra is kihat: két ezüstérem után jöhetne valami fényesebb – talán majd éppen azzal a Thomas Tuchellel fog sikerülni, aki leamortizálta a Bayern Münchent az előző idényben… Kane már egy aranyérem valahol…

6. Florian Wirtz (német, Bayer Leverkusen)

A Bayer Leverkusen csodájára járt tavaly az egész világ. Történetük első bajnoki címét veretlen teljesítménnyel szerezték meg, a német kupát is megnyerték, és az Európa-Ligában is döntőbe jutottak. Szezonbeli egyetlen vereségüket a fináléban szenvedték el. Florian Wirtz ehhez a páratlan eredménysorhoz csodás játékkal járult hozzá. A Bundesligában 11 gólja mellé 12 gólpasszt adott, az Európa-Ligában 4+4, a hazai kupában 3+4 volt a termése. 49 mérkőzésén 38 gólban vállalt közvetlen szerepet a szezonban. Nélküle nem ért volna csúcsra a Leverkusen – pedig nem felejthetjük el, milyen súlyos sérülésből tért vissza előtte. Az Európa-bajnokságon is rúgott kettőt a többre hivatott német csapatban, nem rajta múlt, hogy a Nationalelf már a 8 között elbúcsúzott.

5. Erling Haaland (norvég, Manchester City)

Tavaly neki kellett volna kapnia, és alighanem lesz még erre esélye – több, mint idén. Átlagos szezont hozott: „csupán” 27 gólt szerzett a Premier League-ben, igaz, így is viszonylag simán gólkirály lett. A BL-ből címvédőként már a 8 között kiesett a ManCity, és a bajnokságon kívül nem is nyertek mást. Haaland a világ jelenlegi legjobb kilencese, de igen meglepő lenne, ha most ő kapná a díjat.

4. Toni Kroos (német, Real Madrid))

Tudni kell visszavonulni! Nem sikerül mindenkinek időben és méltóságteljesen háttérbe vonulni, de Toni Kroos, mint a pályán, csupa elegancia és csokornyakkendő a hétköznapi életben és a döntéshozatalaiban is. Van, aki idős lesz, van, aki egy súlyos sérülés következtében teszi le a lantot, nos, Toni Kroos élete talán legjobb szezonját futotta visszavonulása előtt, s parádés passzjátékának eredménye a spanyol bajnoki cím és utolsó klubmeccsén egy BL győzelem. Visszavonulásával nagy űrt hagyott maga mögött a Real Madrid középpályáján, s az a helyzet, hogy óriásit szólna, ha őt díjaznák az elismeréssel. Egyfajta életműdíj is lenne ez. Nem mondom, hogy nem érdemelné meg, de nem kaphatja meg a Modric, Kroos duó mindkét tagja, ha a Xavi – Iniesta kettős egyikét sem díjazták soha. Viszont zseni volt, azt meg kell hagyni, korszakunk egyik legjobb középpályása.

3. Jude Bellingham (angol, Real Madrid)

Sokáig a góllövőlistát is vezette Spanyolországban, ha az őszi szezon után kell győztest hirdetni, aligha kapja más a díjat! 19 bajnoki góljából 13-at karácsony előtt szerzett, míg a Bl-ben mind a négy gólját ősszel rúgta, nem egy győztes gól, vagy utolsó pillanatos találat volt. Benzema elment, Mbappé akkor még nem érkezett, mégsem hiányoztak a csatárgólok, mert az angol megoldotta. Bár a tavasza sokkal visszafogottabb volt már, a 42 meccsen szerzett 23 gólja és 13 gólpassza azért messze nem tragikus – Madridban már azért Aranylabdát adtak volna neki, hogy a szezon mindkét bajnoki el clásicóját eldöntötte az utolsó pillanatokban. Ráadásul az Eb-n is a jobbak közé tartozott az angoloknál, a szlovákok ellen csodás ollózós góllal hozta vissza a sírból nemzetét. Nem lenne meglepetés az Aranylabdája…

Rodrigo nem került a listára, de Vinicius és Bellingham megnyerhetik a díjat

2. Rodri (spanyol, Manchester City)

A legkevésbé sem látványos a poszt, ahol játszik, a reflektorfény ritkán találja meg, a modern labdarúgásban viszont megkerülhetetlen az a szerepkör, ahol ő játszik. Az egyéni díjakat mondjuk ritkán kapják ők. Rodri a Premier League-ben négy meccsen nem lépett pályára, ebből hármat elveszített a Manchester City; több mint egy évig veretlen volt vele a csapat. A Manchester City zsinórban ötödször lett bajnok, a spanyol válogatottal pedig Európa-bajnokságot nyert, kulcsfiguraként a középpályán. Hogy mennyire fontos játékosa ő klubjának, legkésőbb tavasszal kiderül, mert elülső keresztszalag-szakadás miatt számára véget ért az egész idény. Nehéz lesz őt pótolni…

1. Vinicius Junior (brazil, Real Madrid)

Legnagyobb esélye neki van az Aranylabdára, mert spanyol bajnok lett, Bajnokok Ligáját nyert a Real Madriddal, és a legfontosabb pillanatokban vette hátára a csapatot. A Bayern elleni odavágón duplázott, és betalált a fináléban is. A bajnokságban 15 gólt lőtt és 6 gólpasszt adott – az előző szezonban 39 tétmeccsen 35 gólban vállalt tevékeny részt gól vagy assziszt formájában. Nehéz vitatni, ha csak a futballtudást és csapatára gyakorolt hatását nézzük, ott a helye vitrinjében az aranylasztinak, de árnyalja a képet az az arrogáns viselkedés, meg az ellenfél állandó heccelése, amit a pályán látunk tőle. Nagyon sokan vannak, akik Vinicius visszataszító magatartása miatt szurkolnak erősen Bellinghamnek és Rodrinak. Én bevallom, hiszek a csodában és a meglepetés erejében: remélem, Carvajal vagy Toni Kroos nyeri az Aranylabdát!

További díjak, amik gazdára várnak:

Kapusok
Diogo Costa (portugál, FC Porto)
Gianluigi Donnarumma (olasz, Paris Saint-Germain)
Gregor Kobel (svájci, Borussia Dortmund)
Andrij Lunyin (ukrán, Real Madrid)
Mike Maignan (francia, Milan)
Giorgi Mamardasvili (grúz, Valencia)
Emiliano Martínez (argentin, Aston Villa)
Unai Simón (spanyol, Athletic Bilbao)
Yann Sommer (svájci, Internazionale)
Ronwen Williams (dél-afrikai, Mamelodi Sundowns)

Vélemény: Elfogultság nélkül, szerintem Andrij Lunyin vagy Yann Sommer kéne, hogy megkapják, de úgyis E. Martinez lesz a legjobb.

A legjobb 21 éven aluliak
Pau Cubarsí (spanyol, Barcelona)
Arda Güler (török, Real Madrid)
Alejandro Garnacho (argentin, Manchester United)
Karim Konaté (elefántcsontparti, RB Salzburg)
Kobbie Mainoo (angol, Manchester Untied)
Joao Neves (portugál, Paris Saint-Germain)
Savinho (brazil, Girona; jelenleg Manchester City)
Mathys Tel (francia, Bayern München)
Lamine Yamal (spanyol, Barcelona)
Warren Zaire-Emery (francia, Paris Saint-Germain)

Vélemény: Szerintem itt nincs kérdés! Mivel Gruber Zsombor és Lisztes Krisztián sincsenek a listán, Lamine Yamal fogja megkapni, de egyébként nagy jövő előtt áll Pau Cubarsi, Arda Güler, Alejandro Garnacho és Savinho is. Meg a többiek is. Ez egy pazar névsor...

Legjobb edző férficsapatnál
Xabi Alonso (spanyol, Bayer Leverkusen)
Carlo Ancelotti (olasz, Real Madrid)
Luis de la Fuente (spanyol, spanyol válogatott)
Gian Piero Gasperini (olasz, Atalanta)
Pep Guardiola (spanyol, Manchester City)
Lionel Scaloni (argentin, argentin válogatott)

Vélemény: Szerintem valamennyi sansza Gasperininek is van, ez az EL győzelem bravúr volt a javából, de alapvetően háromesélyes ez a csata. De la Fuente Eb-t nyert, Ancelotti BL-t, mindkettő vonzó, de amit Xabi Alonso művelt, az egyedülálló. Én neki adnám, de szerintem az Eb vagy a BL győzelem többet fog nyomni a latban.

Legjobb férfi klubcsapat

Borussia Dortmund (német)

Girona (spanyol)

Bayer Leverkusen (német)

Real Madrid (spanyol)

Manchester City (angol)

Vélemény: Ha nem a Real Madrid, akkor a Bayer Leverkusen! Az ő győzelmüket el tudnám viselni, bár a Girona is hatalmasat ment tavaly, és ősszel a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhattak!

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Szerintetek ki nyeri az Aranylabdát?