Év végén, esetleg újév napjaiban az ember értékel, összegez, átgondolja az előző esztendőt. Jó szokásomhoz híven én ezt a futball vonatkozásában is megteszem! 11 olyan futballpillanatot, vagy inkább eseményt választottam a magunk mögött hagyott esztendőből, ami meghatározta 2024-et, és amiről alighanem évek múlva is sokat fogunk, fognak még beszélni! Fogadjátok szeretettel ezt az összeállítást – és szeretettel kérem, osszátok meg Ti is a legnagyobb élményeiteket, emlékeiteket az előző évből!

Na, de mindenekelőtt nézzük, mi újság a tavalyi tippjeimmel… Elöljáróban annyit: aki a jövőre kíváncsi, inkább a thébai delphoi jósdát keresse… :)

1. tipp: Helyet cserélnek a szabolcsiak, a Mezőkövesd viszont idén is megússza

Valóban volt helycsere Szabolcs vármegyében, a Nyíregyháza végre feljutott, a Kisvárda meg kiesett. A Mezökövesdet viszont elhagyta a korábbi szerencséje, és idén már nem úszta meg a kiesést a másodosztályba. Tök utolsóként, mindössze 21 pontot szerezve, az utolsó bent maradó Újpesttől 16 ponttal lemaradva. De még a Várda is 10 ponttal előzte őket. Nem lehetett kérdés. Értékelés: 1/0,5

2. tipp: Szoboszlai Dominik kupát nyer első évében a Liverpoollal és betalál a kupadöntőben

A tipp első fele megvalósult, Szoboszlai Ligakupát nyert első angliai szezonjában, ráadásul a sorozat korábbi szakaszában két gólt is szerzett. A fináléban viszont sérülés miatt nem léphetett pályára a Chelsea ellen, így gólt sem tudott rúgni. 2/1

3. tipp: A Real Madrid Bajnokok Ligáját, Bellingham Aranylabdát nyer!

A Real Madrid valóban megnyerte a Bajnokok Ligáját (volt egy felejthetetlen City elleni párharc a 8 között…), emellé a spanyol bajnokságot is hozzácsapta tükörsimán, mégsem volt ez elég ahhoz, hogy Jude Bellingham Aranylabdát kapjon – mert a spanyol Rodrival ellentétben ő „csak” ezüstérmes lett a nyári Európa-bajnokságon. Egyébként végül Vinicius Junior is beelőzte, így harmadik lett a szavazáson. 3/1,5

4. tipp: Erik Ten Haag-ot még a nyár előtt kirúgják

Nyáron még nem rúgták ki Erik Ten Haagot, pedig ki kellett volna… Végül október végéig húzta. Ekkor 14. volt a United, 9 meccs után 11 ponttal. Túl nagy fejlődésen azóta sem ment keresztül a klub… A megérzésem nem volt rossz, de ezért félpont sem jár nekem… 4/1,5

5. tipp: Harry Kane rekordot dönt, de a Bayern sorozata megszakad

36 góllal fejezte be Harry Kane a Bundesliga idényt, így Lewandowski 41 gólos rekordját nem döntötte meg. Nem sokon múlt. Az átok viszont tovább tart az angolnál, hiába igazolt el a Tottenhamből, a csapatsikerek továbbra is elkerülik. A Bayern München 11 év után először veszítette el a bajnoki címet, s a kupából és a BL-ből is idő előtt kiesett. Szegény Harry herceget szinte már sajnáltam. Jó hír a számára, hogy idén nagyon jó esélyei vannak arra, hogy ez az átok végre megtörjön… Mondjuk tavaly is azt hittük… :) 5/2

6. tipp: Messi és Ronaldo is kontinensbajnok lesz idén!

Messi megnyerte a Copa Americát, Cristiano Ronaldo ettől nagyon messze állt. Mármint a Copa Americától is. Meg az Eb győzelemtől is. Mindenesetre önbizalma az továbbra is van: két héten belül 40 éves lesz, de esze ágában nincs visszavonulni – a válogatottságtól sem… A minap megrúgta egyébként karrierje 919. gólját. Nem olyan rossz ez. 6/2,5

7. tipp: Negyeddöntőbe jut a foci válogatott az Eb-n

Ezzel lőttem mellé a legnagyobbat, bár tavaly januárban nem volt idehaza ismeretlen a hurráoptimizmus kifejezés. 2023-ban veretlen évet zártunk, jó formában volt nemzeti csapatunk – de az Eb-n végül nem hogy a negyeddöntőbe nem jutottunk, de még a csoportkört sem éltük túl.

7/2,5 – ha őszinték akarunk lenni, ez elég gyér teljesítmény…

Na, és akkor nézzük, kicsit részletesebben is, mi minden történt 2024-ben!

11. Mbappé végre tényleg habfehérbe öltözött

És végre megtörtént! Ez az átigazolási saga felért egy brazil szappanopera hosszával, és a végén már a Real Madrid szimpatizánsok sem igazán tudták eldönteni, hogy akarják – e ezt a transzfert. Azt mindenki tudta, mert hangoztatta úton-útfélen, hogy Kylian Mbappé gyermekkora óta Real Madrid szurkoló. Ez kiindulási alapnak nem volt rossz. De amit éveken keresztül a klubbal művelt, az szánalmas volt, bicskanyitogató, és a Mennyei Megyeiben biztos, hogy minimum bezárták volna néhány napra az öltözőbe a szurkolók, hogy tanuljon egy kis alázatot a csávó. Persze, mindenki pénzből él – hát ja, és valakinek ebből több van, de még több kell. (Mintha éppen a minap olvastuk volna a vasárnapi görögkatolikus Szent Liturgián: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten Országába.” Jézus szavaival eszemben nincs viccelni, mindenesetre Mbappé beceneve alapján nem teve, hanem teknős – őt a púpja helyett a páncélja akadályozza az előmenetelben…) Már két éve kevés híján eljött Madridba, 2022 tavaszán mindenki arról beszélt, hogy megköttetik az évszázad üzlete, de az utolsó pillanatban a francia „hűségesküt” tett – persze, nem azért maradt a PSG-ben, mert nem akarta ő elhagyni szülővárosát, hanem, hogy minél több pénzt csikarjon még ki belőle. Kár volt ezért a mizériáért: a francia szurkolók nagy része elfordult tőle, s az előző szezonban Luis Enrique is egyre többször kitette a csapatból. Tavaly nyáron már a Jóisten sem menthette meg attól a Madridot, hogy a játékosa legyen, pedig látszólag semmi nem indokolta az ő érkezését – kivéve talán Pérez hiúságát, akit nem hagyott nyugodni, hogy két éve bohócot csinált belőle Mbappé és a PSG. Azért csak övé lett az utolsó szó… Pérez elnök farsang idején új jelmez után nézhet…

Egy spanyol bajnok, BL címvédő csapatba érkezett, ami még klasszikus középcsatár nélkül is tökéletes gépezetként működött – mint ahogy az ősszel többször is kiderült, inkább a visszavonuló Toni Kroos pótlásáról kellett volna gondoskodni, vagy a jobb – és a bal szélre venni valakit, mert Ferland Mendy nem Madrid szint (soha nem is volt az), Dani Carvajal meg eddig is meglehetősen porcelánlábú volt – és sajnos ez idén is bebizonyosodott, az Eb győztes spanyol, akinek én nagyon szívesen láttam volna a kezében az Aranylabdát, az egész szezonra kidőlt. De nem baj, lyukas a védelem, s nincs Kroos-szintű szervező középpályásunk – de van Mbappénk, aki, persze, ingyen érkezett, de az aláírás pénz, amit kapott, nem csekély, a fizetéséről meg nem is beszélve. Bár első félszezonjában nem hozott nagyon rossz számokat (16 bajnokin 10 gól, 6 BL meccsen 2, de betalált az Európai Szuperkupa döntőn és az Interkontinentális Kupa döntőjében is), azért egyelőre Vinicius Junior árnyékában futballozik, és az nem mutatott jól, amikor egymás után két fontos pillanatban is tizenegyest hibázott. Ettől még nagyon is bejöhet az ő szerződtetése, de az kétségtelen, hogy a közvélemény többet várt tőle – az is igaz, hogy a francia bohócliga nem a spanyol bajnokság… Viszont, amikor ezek a sorok íródnak, az Atleticóval szemben 2, a Barcelona előtt 7 pont a madridiak előnye – hiába kapott két el clásicón kilencet a Real, hiába indult döcögősen a BL szezon, ez az idény még lehet csillogó-villogó, és Mbappé is lehet ünnepelt sztár. Az utolsó meccseken kétségkívül jó irányba indult ezen az úton.

10. Gasperini Atalantája elérte a plafont – vagy mégsem?

Eddig a 2019/20-as idényről beszéltünk úgy, mint az Atalanta zseniális éve: 98 rúgott gól, harmadik hely, mindössze 5 ponttal a bajnok Juventus mögött… Akkor a Luis Muriel, Duván Zapata duótól rettegett a Serie A minden védelme, s rajtuk kívül Josip Ilicsics, Papu Gomes vagy éppen Robin Gosens is az együttes kulcsjátékosai voltak… „Azok a boldog, szép napok, ég veled… Te nem tudod, milyen jó nélküled?” Nélkülük is van élet… Jelen pillanatban, nagyjából a bajnokság felén túl bronzérmes pozícióban van az Atalanta, s az új csatárpárosuk nem kevésbé félelmetes, mint a kolumbiai páros volt: Mateo Retegui 13, míg Ademola Lookman 9 gólnál jár a Serie A idei kiírásában – míg a középpályáról a belga Charles De Ketelaere nevét érdemes kiemelni, aki 5 gólja mellé kiosztott 4 gólpasszt is. Három játékost megneveztem, de az Atalanta legnagyobb ereje továbbra is a csapategységben és a családias légkörben rejlik – nem elhanyagolható módon a Bajnokok Ligájában is jól állnak, és minden esélyük megvan arra, hogy akár a playoff kört megúszva, a legjobb nyolc csapat közé férkőzve egyből a nyolcaddöntőbe kerüljenek. Bár idei teljesítményükre is büszkék lehetnek Gasperiniék, az előző szezon már elhozta Bergamóba a Kánaánt: a bajnoki negyedik hellyel kvalifikálták magukat a BL-be (egyébként két ponton múlt a dobogó…), az Európa Ligát pedig megnyerték, nem is akárhogyan: a nyolc között a végső győzelemre a legnagyobb esélyesnek tartott Liverpool-t ejtették ki (megfosztva Jürgen Kloppot attól, hogy utolsó szezonjában nemzetközi trófeával búcsúzzon), a döntőben pedig az egész szezonban minden sorozatot figyelembe véve veretlen Bayer Leverkusent iskolázták le – a 3-0-s győzelem mindhárom gólját Lookman szerezte. Lehet ennél feljebb? Hosszú idő után kiegyensúlyozott versenyfutás lehet az aranyért, bár a Juve, Lazio, Milan hármas kissé leszakadt, de a Napoli és az Inter dolgát megnehezítheti az Atalanta. Miért ne sikerülhetne? Gasperini életműve ettől válna teljessé.

9. Sztankovics arcátlan lelépése, és a szilveszteri „petárda”: kivásárolták az utódját…

Bár a téli szünetben nem a Fradi vezette az OTP Bank Ligát, tavasszal viszonylag hamar helyreállt a világ rendje, ráadásul volt három fölényes győzelme is a zöld-fehéreknek: az MTK-t úgy verték meg 5-1-re, hogy Varga Barnabás első félidei gólja után a második játékrészben 4 perc alatt rúgott még hármat… Az Újpest otthon, a Debrecen az Üllői úton kapott egy ötöst, ez utóbbi volt az a bizonyos anyák napi meccs, amin a játékosok édesanyja kísérte ki fiúkat a zöld gyepre.… Volt két emlékezetes győzelme is a csapatnak: a Paks a 89. percben kapitulált, Traoré akkor rúgta az egyetlen gólt, míg Zalaegerszegen 0-2-ről kiegyenlített a házigazda, de a 98. percben a Fradié volt az utolsó szó… A Fradi végül meggyőző fölénnyel, +50-es gólkülönbséggel lett bajnok – de a végül második helyre befutó Paks a kupadöntőben alaposan visszavágott, azt is mondhatjuk, hogy kupán vágta a Fradit. Az Atomerőmű 2-0-ra győzött, a Fradi szerb edzője, Dejan Sztankovics meg hebegett-habogott a sajtótájékoztatón, majd, mint aki jól végezte dolgát, távozott. Nem a sajtószobából, vagy az edzőpályáról – a Ferencvárostól. A Szpartak Moszkva 2,5-ször nagyobb fizetésére mondott úgy igent, hogy erről nem tájékoztatta az érintetteket. Élő szerződése volt, az oroszokkal a háború miatt a nemzetközi kupában sem indulhatott, ráadásul az utolsó bajnoki forduló, az Újpest elleni, mindig hatalmas téttel bíró Derby előtt dobbantott, nem valami szimpatikus módon. Sőt, egyenesen hányingerkeltően.

Sztanyiszlav Csercseszov és Dejan Sztankovics után jöhetett egy újabb felsőpolcos edző: a holland Pascal Jansen. Nála a korábbiaknál sokkal inkább kitűnt a prioritás: a hazai bajnokságban gyakran nézhetetlen volt a csapat játéka, ellenben a nemzetközi porondon ért el jó eredményeket a Fradi: a francia Nice-t, az ukrán Dinamo Kijevet és a svéd Malmöt is megérdemelten fektették két vállra a zöld-fehérek. Ugyanakkor érthetetlen volt ez a kétarcúság. Szilveszter napján aztán robbant a bomba, vagy ami ilyenkor szokott, a petárda: Pascal Jansent kivásárolta a City Football Group, hogy Pep Guardiola utódja legyen a Manchester City-nél… Na jó, addig azért lesz még néhány lépcsőfok a számára (elsőként a New York City). Bár a Fradi a jelek szerint jó ajánlólevél volt ahhoz, hogy egy ekkora vállalathoz kerüljön, reméljük, ha majd tényleg megkap egy topklubot, nem felejti el a „köszönömöt” a Fradinak – mert most nagy sietségében elbúcsúzni is elfelejtett… Hogy az utódja milyen edző lesz, majd az idő megmondja, mindenesetre Robbie Keane játékosként felsőpolcos volt. Nem volt akkora őstulok, mint a bátyja, Roy, és mindenhol remek számokat hozott. Ha csak megközelíti a legutóbbi Tottenham Hotspurs legendát, aki a Fradi kispadján ült, a zöld-fehér szurkolók dörzsölhetik a tenyerüket. Ezt a legendát ugyanis Sergij Rebrovnak hívják… Csütörtökön már élesben be is mutatkozik: Frankfurtban Európa Liga meccsen. Valószínűleg el tudott képzelni ennél könnyebb debütálást…

8. Mi a fontosabb: a klub vagy a válogatott? (Gulácsi és Kerkez)

Az előző évben két eset is volt a magyar válogatott kapcsán, amikor felvetődött ez a kérdés. Ami biztos, hogy a fizetésüket a klubjuktól kapják a játékosok. A klub megmondhatja, mint ahogy sok esetben meg is mondja, hogy nem engedi el játékosát nemzeti csapatához. A válogatott meghívó megtiszteltetés, ha saját nemzetét képviselheti valaki, szerintem érzelmi alapon is ugrani (vagyis jönni) kell. Az ősszel előbb Gulácsi Péter, majd Kerkez Milos is lemondta a válogatottságot, különböző okokból. Gulácsi arra hivatkozott, hogy a korábbi térdszalag-szakadásából visszatérve rengeteg meccset játszott, pihenésre van szüksége. Tényleg hihetetlen mélységből állt fel Gula, aki a Leipzigben is gyorsan visszaszerezte a helyét, sőt, ősszel talán élete legjobb formájában védett. Sokan nem értették, a sikeresen megvívott EB selejtezők után miért nem Dibusz Dénes marad a kapuban – aki akarta, már ekkor beleszállhatott Marco Rossiba és Gulácsiba. Szerintem is megérdemelte volna Dibusz Dénes, hogy pályára lépjen az Eb-n. Tett már ő annyit a válogatottért. Ugyanakkor nem értek egyet azokkal, akik Gulácsit hibáztatják a relatív gyengébb EB szereplésért. (Bár mi számít gyengének: lehetett elvárás a csoportból való továbbjutás?) Sokan úgy vélik, Gulácsinak az Eb-n félre kellett volna állnia bajtársáért… De a válogatottság nem a Máltai Szeretetszolgálat. Örüljünk, hogy két ilyen jó kapusunk van! Gulácsi, miután kapott egy ötöst a németektől, besokallt, és elege lett: ezután a meccs után is kapott hideget-meleget. Nem mondta le végleg, de az utolsó 4 meccset az évben már kihagyta. Innen már a kapitány térfelén a labda. Ha engem kérdeztek, szerintem fog még védeni Gulácsi a válogatottban. Remélem, egy világbajnokságon is… És hogy véleményt is alkossak az ügyről. Megértem Gulácsit. Azóta, hogy kiállt a szivárványos családok mellett egy kampány során, megosztóbb személyiség, mint Szalai Ádám volt bármikor – pedig vele is mennyi baja volt az egyszeri magyar szurkolónak. Az, hogy politikailag milyen véleményen van, nem befolyásolhatja, hogy egyébként közel egy évtizede a Bundesligában véd, és Németország egyik legjobb kapusaként tartják számon. Hihetetlen az az akaraterő, ahogyan visszaküzdötte magát a pokol legmélyebb bugyraiból. Az a sérülés sok játékos esetében a visszavonulást jelentette volna. De ő rendíthetetlen maradt. „Mikor már mások réges-régen feladták, én, akkor kezdtem mindig csak igazán, csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál…”

Gulácsinak egyébként kiváló a posztriválisa, Dibusz nagyon jól véd a válogatottban is, és Kerkez Milos pótlása sem megoldhatatlan, az ő váltótársa az a Nagy Zsolt, aki hétről hétre zseniálisan futballozik a Puskás Akadémiában, és több poszton is bevethető. A délvidéki srác az utolsó két őszi mérkőzést mondta le sérülésre hivatkozva, miközben előtte és azóta is rendszeresen pályára lép kezdőként klubcsapatában. Nem állíthatjuk, hogy nem volt sérült, de azt sem, hogy ebben az esetben nem a klubkötelezettségeit helyezte előtérbe Milos – emiatt volt is pici mosolyszünet közte és Rossi között. Az vesse rá az első követ, aki a Premier League egyik legszimpatikusabb, nem mellesleg idén a nemzetközi kupaszereplés kiharcolásáért is küzdő csapatában nem szeretne betonbiztos helyet kiharcolni… Kerkez azóta még jobb formában van, három gólpasszt adott, mióta volt ez az ominózus csörte (abból kettőt a ManCity ellen), megrúgta első két gólját is az angol élvonalban, és a hírek szerint nagycsapatok is sorban állnak érte. (Hogy a Bournemouth-ból jelenleg megéri – e például a Manchester Unitedhez igazolni? A Manchester United mindig a Manchester United marad, akkor is, ha jelenleg 11 pont és 6 helyezés választja el a két csapatot – nem a United javára…) Kár lenne Kerkez Milosért, ne járjon úgy, mint Huszti Szabolcs, aki egy kapitányi affér miatt nem volt hajlandó felhúzni többet a nemzeti mezt; a következő 10-12 évben nagy szüksége lesz a magyar válogatottnak Milosra… Élmény nézni hétről hétre, hogy két magyar játékos is ennyire fontos láncszeme egy Premier League élcsapatnak!

7. BL döntő legjobb barátommal

13 éves korom óta vagyok Real Madrid szurkoló, idén lesz 25 éve, hogy a királyi csapattal szimpatizálok. Gyermekkorom óta legjobb barátom még régebb óta szurkol kedvenc csapatának, a Borussia Dortmundnak. Ezt azért tartom még szebb szerelemnek az enyémnél, mert a Dortmund szinte mindig a Bayern München árnyékában létezett, korántsem nyert annyi címet, mint a Real Madrid – de ha az ember igazán szerelmes, az sem számít, ha hangosan horkol szíve választottja, vagy ha felszed pár kilót. A szerelem attól még szerelem marad. Mondjuk a Dortmund a ’90-es évek második felében és a kétezres évek elején éppen szívdöglesztő volt a fiatal Lars Rickennel, Tomas Rosickyval, Jens Lehmannal, Jan Kollerrel, Cristoph Metzelderrel, meg a később a magyar válogatottnál Bernd Storck másodedzőjeként dolgozó Andreas Möllerrel, szóval nem csodálom, hogy akkor elcsavarta Marci barátom fejét. Azóta, ha egymással játszott a két csapat, általában megbeszéltük a meccset. Volt, hogy a Real 3-0-s előnyről majdnem elbukta a párharcot (2-0 a visszavágón), volt békés döntetlen, de olyan is volt, amikor Robert Lewandowski egymaga gurított négyet. Egy valami nem volt még: közös Bajnokok Ligája döntő. Egészen 2024 júniusáig. Az előző szezonban végre úgy alakult, hogy ez a két csapat játszotta egymással a Bajnokok Ligája fináléját. A Real döntőbe jutása nem volt sétagalopp; már a Willi Orbán vezette Leipzig ellen bőven kieshettek volna a 16 között, aztán a ManCity ellen egy végletekig kiélezett, 3-3 és 1-1 után tizenegyesekkel jutott tovább a Madrid, hogy aztán a Bayern München ellen csak rájuk jellemző, cserecsatár általi fordítással jussanak a döntőbe. A Dortmundnak ehhez képest kikövezett volt az útja, bár se az Atletico Madrid, se a PSG ellen nem ők számítottak esélyesnek, mégis mindkét gigászt eltakarították az útból.

A Bajnokok Ligája döntő éppen arra a hétvégére esett, amikor Teodor fiam születésnapját akartuk ünnepelni; legjobb barátom, Marci éppen a keresztapja Teónak, és ilyenkor mindig nálunk töltik családostul az egész hétvégét. Lehet-e ennél jobban összehangolni? A szülinapi buli vasárnap volt, a meccs szombaton, és még Marci bátyja, a szintén futballőrült John (két kislányával), és egy Real Madrid szurkoló jóbarátom, Ádám is eljöttek, így remek hangulatban élvezhettük a meccset. Amin a Dortmund egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet, sőt, a nagyobb helyzetei neki voltak. Csak, mint 2022-ben a Liverpool ellen, Thibaut Courtois megint szenzációsan védett. Egészen a hajráig nem született gól, aztán az a Dani Carvajal törte meg a jeget, akitől talán a legkevésbé várták – majd Vinicius Junior állította be a 2-0-s végeredményt. Nem ez volt minden idők legjobb BL döntője, kicsit sajnáltam Marcit, mert az ő csapatának sokkal kevesebb ilyenfajta sikerélmény jut, de főleg azért tettem fel a tavalyi év legnagyobb élményei közé, mert boldog vagyok, hogy együtt átélhettünk egy ilyen meccset. Voltunk már együtt a Puskás Stadionban 2021-ben Eb meccsen, voltunk Nürnbergben német másodosztályú bajnoki találkozón, élőben láttuk Zsóri Dániel Puskás díjas gólját a Fradi ellen a debreceni VIP szektorból – de kedvenc csapatunk egymás elleni BL döntője, még ha csak tv-n keresztül is, de más milyen élményt adott. És azóta Teó is mindig felismeri a Borussia címerét, mikor meglátja, és mondja: „Hajrá Dortmund!” És legalább annyira szomorú egy Dortmund vereségnél, mint amikor a Real Madrid kikap.

6. Végül csak a futball győzött az Európa-bajnokságon…

Egy végtelenül gyenge Európa-bajnokságon én kevés dolognak tudtam örülni, de a spanyolok győzelmének igen. Igazából ez volt az egyetlen igazságos forgatókönyv. A franciák úgy jutottak a legjobb 4 közé, hogy a hatodik meccsükön (!!!) szerezték az első akciógóljukat. Az angolok döntőt játszottak, a keret erőssége miatt ez a szereplés benne volt a pakliban, de az a futball, amit a torna után leköszönő Gareth Southgate játszatott a válogatottal, alsó hangon is két év börtönért kiált. Meccseiknél izgalmasabb volt nézni a fű növését és hallgatni a tücsök zenéjét is… Sok kritika éri a futballt, hogy egyre kevesebb a futballvirtuóz, már a született zsenikből is gépeket kreálnak, akik betartják a taktikai utasításokat, minden edzői utasítást óramű pontossággal végrehajtanak, de közben meg a játékosság és a szenvedély kivész a játékosokból. A középpályáról mára eltűntek a Zidane-ok, a támadószekcióban sincsenek már Ronaldinhók, Bergkampok, se Raúlok. Van helyettük Rodri, Calhanoglu és Declan Rice. Ők sem rosszak – de más a futball, mint 10-15 éve volt. És ezt ez az Európa-bajnokság tökéletesen alátámasztotta. Mondom ezt úgy, hogy hála Istennek a sors igazságot szolgáltatott, és az a válogatott nyerte meg, amelyik talán egyedüliként megérdemelte.

A spanyolok voltak talán az egyetlen olyan válogatott, ami minden meccsén jól futballozott. Már a csoportkörben is: az olaszok megúszták egy góllal, de ezen a meccsen is helyzetek sokaságát dolgozta ki a Vörös Fúria. A horvátok hármat, Georgia négyet kapott, a német, francia, angol hármas ellen pedig 2-1-re győztek. Olyan klasszisaik nem voltak, mint 2008 és 2012 között (Iker Casillas, Sergio Ramos, Carles Puyol, Andrés Iniesta, Xavi, David Silva, Cesc Fabregas, Fernando Torres, David Villa, micsoda névsor volt, könnybe lábad a szemem ettől a csapattól…), de azok közül érdekes mód senki nem nyert Aranylabdát, míg az idei csapatból Rodri megkapta a díjat. Mondjuk, ha még Lionel mindig az Öreg Kontinensen futballozik, a spanyol aranylabda talán továbbra is vágyálom lenne… Rodrin kívül Dani Olmo, Fabián Ruiz, Nico Williams és legfőképpen Lamine Yamal vitték el a pálmát, ők voltak a húzónevek. Ebből is látszik, hiányoznak az egyéniségek a mai futballból. Sok a szorgos iparos, de kevés az igazán nagy klasszis. A spanyolok győzelme megkérdőjelezhetetlen, de hogy lesz-e olyan legendás ez a csapat, mint a másfél évtizeddel ezelőtti? Erre is választ kapunk majd a közeljövőben.

5. Egy láncszem kiesett, és atomjaira omlott a Manchester City

A Manchester City zsinórban negyedik alkalommal lett Anglia bajnoka – Pep Guardiola 8 szezonjából immár hatodszor! Szinte tökéletes gépezetként működött a City, megbízható kapussal, gyors szélsővédőkkel, kiváló briliáns középpályásokkal, a világ talán legjobb középcsatárával… Talán jogosan is járt már ki egy Aranylabda valamelyik City játékosnak, bár én előzetesen szívesebben adtam volna Erling Haalandnak vagy Kevin de Bruynének. Rodri kapta, és vitathatatlan, hogy nem csak a City-ben nyújtott teljesítmény, de főleg az Eb győzelem nyomott sokat a latban a szavazóknál. Rodri inkább egy szürke eminenciás, voltak sokkal korszakosabb középpályásai a spanyol futballnak a közelmúltban, akik nem kaptak Aranylabdát – Rodri biztos, hogy nem jobb se Xavinál, se Iniestánál. Mindenesetre ő is olyan játékos, akinek a hiányát akkor vesszük észre, amikor nincs. Már pedig most már egy jó ideje nincs, és ezt már a vak is észrevette. A Manchester City-ben az Arsenal elleni csúcsrangadón szeptember 22-én keresztszalag-szakadást szenvedett, az elmúlt évek angol sikercsapata meg azóta szenved. Nem nehéz észrevenni az összefüggést – még ha furcsa is, hogy egyetlen játékos ekkora hatással lehet egy ilyen kaliberű klubra. Utána 4 bajnokiból hármat még megnyert a City, viszont mindet egyetlen góllal – szenvedett a csapat a tökutolsó és kilátástalan Southampton (1-0) és a gyengén védekező és rengeteg gólt kapó Wolverhampton (2-1) ellen is. Ám aztán jött a Tottenham elleni Ligakupa vereség és kiesés október 30-án, ami elindított egy lavinát: ezt a meccset is beleszámítva zsinórban öt vereség, összesen 7 meccs győzelem nélkül, legközelebb a Nottingham Forest ellen nyert az együttes, december 4-én.

 A legutóbbi 18 meccsből ötöt nyert a City (abból négy az utolsó 6 tétmeccsen jött össze), miközben Kerkez Milos két gólpasszával kikaptak Bournemouth-ban, Ruben Amorim előbb a Sportinggal verte el a BL-ben (1-4), majd már a Uniteddal is megtréfálta a városi rangadón (1-2), a Tottenham saját közönsége előtt alázta meg (0-4), elveszítette a Liverpool elleni csúcsmeccset is, Haaland még büntetőt is rontott az Everton ellen, s kikapott Torinóban, a Juventus vendégeként is, a BL-ben. Konkrétan sorsdöntő meccset játszottak a héten a szintén harmatos PSG ellen, hogy életben maradjanak a továbbjutási esélyeik. Roncsderbi volt a javából, amit kétgólos előnyről is képesek voltak elveszíteni... Jelenleg az 5-6. hely között ingázik a City a Premier League-ben, miközben a Liverpool egy meccs hátrányban is 12 pontot ver rájuk. Láttunk már nagy feltámadásokat a futball történelmében, de talán azt nem kiabálom el, hogy a bajnoki cím esélye elszállt. Ám a dobogóért is teperniük kell majd: a Nottingham Forest ugyan erőn felül teljesít, és szerintem egyszer kipukkad majd az a lufi, amit még Robin Hood vitt el személyesen a városba, de az Arsenal, a Chelsea és a Newcastle sem tűnik annyira könnyű prédának. Guardiola közvetlenül a mély hullámvölgy előtt hosszabbított szerződést a klubbal – talán korai volt… A fején éktelenkedő karmolás nyomok nem a feleségétől származnak (pedig ez jó alibi lehetett volna…), akivel ráadásul 30 év után a házassága is menthetetlenül megromlott. Hogy jobban folytatódik majd a 2025-ös év, ahogyan a tavalyi befejeződött? Guardiolához hasonlóan ez is elválik majd…

Nem néz ki jól ez az eredménysor...

4. Kilenc év után élvonalban a Szpari, és még a stadionja is felépült!

Nyíregyházán szeretik a focit. Megérdemelt egy új, modernebb stadiont Szabolcs vármegye fővárosa. Persze, nem az alsóbb osztályba. 2015-ben, amikor licenc hiányában, váratlanul és teljesen érthetetlen módon, csak, hogy a 16 csapatos első osztályt négy együttessel lefaraghassák, kizárták a Szparit az élvonalból, és a harmadosztályba száműzték, sejtettük, hogy nem lesz fáklyásmenet a következő pár év. Mondjuk arra nem számítottam, hogy ennyire nehezen megy majd a visszakapaszkodás. A 2014/15-ös szezont, azaz, aminek a végén megtörtént a kizárás, a 12. helyen zárta a Szpari, az utolsó Lombard FC Pápára 11, a Dunaújvárosra 8 pontot vertek, de egyébként megelőzték a Haladást és a Honvédot is. Ebben az évben a Fehérvár lett a bajnok, Nemanja Nikolics a gólkirály, a Ferencváros az ezüstérmes, kispadján meg Thomas Doll ült. Nem ma volt. A másodosztályba rögtön visszajutott a Nyíregyháza, ott azonban általában középcsapatként vegetált. Egészen két évvel ezelőttig, amikor majdnem kiesett a másodosztályból: a Veszprém ellen osztályozón jött össze a bentmaradás. Sorrendben volt 12., 5., 10., 8., 7., 10. és 18. a csapat. Nem valami ütős eredménysor. És ezután ült le Tímár Krisztián a csapat kispadjára. Az egykor a válogatottban is pályára lépő védő jött, látott és győzött: a Nyíregyháza tönkreverte a másodosztályt, és meggyőző fölénnyel, 10 pont előnnyel, mindössze 3 vereséggel jutott fel 2024 tavaszán az élvonalba. Pedig nem könnyítette meg a helyzetüket, hogy hazai pályán is albérletbe kényszerültek. Voltak ők házigazdák Sényőn, meg Balmazújvárosban is. Sőt, az idei szezont sem otthon kezdhették, ideiglenes otthonuk Mezőkövesd volt – késett a stadion átadása.

Miután a szintén zenész, azaz újonc Győrt megverték a nyitómeccsen 2-1-re, három pont nélküli 90 perc következett, míg következett a Fehérvár elleni stadionavató, és 3-3-as döntetlen! A nyíregyházi stadion rendre megtelt ősszel, a csapat stílusos focit játszik, és hazai pályán bárkire veszélyes: presztizsrangadót nyertek a Debrecen ellen, de legyőzték otthon a dobogóra pályázó MTK-t és Paksot is. Az idegenbeli szereplésükön kéne csiszolni és kevesebb kapitális védelmi hibát összehozni meccsenként – a jelenlegi pozícióval (8. hely) nincs semmi baj, ezzel év végén is kiegyeznénk, de mindenképp kell majd néhány bravúr eredmény tavasszal is! Én az utolsó őszi meccsen, a Fradi ellen tudtam a helyszínen szurkolni. Bevallom, a vendégszektorban ültem, de nagyon szurkoltam a hazai pontszerzésért. Nem sokon múlott egyébként, a Fradi mindkétszer megszenvedett a Nyíregyháza ellen – az első alkalommal, a Groupamában ki is fütyülte őket saját táboruk, Nyíregyházára meg a PAOK elleni 0-5-ből érkeztek, és motiválatlanul, kedvetlenül futballoztak. A Szparinak immár első osztályú a stadionja, csak remélni merem, hogy tavaszi teljesítményével kivívja, hogy jövőre is az legyen a futballcsapat is!

3. A majdnem veretlen Leverkusen tündérmeséje

Konkrétan utolsó előtti helyen állt a Bundesligában a Bayer Leverkusen, nyolc forduló után mindössze egyetlen győzelemmel és öt ponttal, amikor leült a kispadra Xabi Alonso 2022 október 5-én, hogy aztán másfél évvel később a klub történelmének első aranyérmét ünnepelhesse! Kétségkívül az év egyik legnagyobb sztorija volt, amit a Bayer Leverkusen elért! És csak azért nem lett hibátlan az egész 2023/24-es szezon, mert az Európa-Liga döntőben az Atalanta elporolta őket – de ezt a meccset leszámítva egyetlenegy vereséget nem szenvedtek el. Nem elég, hogy 11 év után elvették a Bayern Münchentől a Salátástálat, de olyat csináltak, ami még a bajoroknak sem sikerült soha: veretlenül lett Bundesliga első a Leverkusen! Emellett a Német Kupát is megnyerték – a finálé előtti európai kupadöntőben, a szezon 52. meccsén (!!!) szenvedtek először és utoljára vereséget. Ha mindhárom sorozatot figyelembe vesszük, +102-es gólkülönbséggel zártak! Meccseik több, mint 81%-át megnyerték! Elképesztő űrszezon volt, általában űrfocival, és néha piszok nagy mázlival. Rengeteg olyan meccs volt, különösen az Európa Ligában, ahol elszállhatott volna ez a veretlenség, de mindig volt valaki, aki átlendítette a csapatot a holtponton.

Lukas Hradecky képességeivel tisztában voltunk, de világklasszis kapusnak nem tartotta senki – élete legjobb szezonját kellett produkálnia ahhoz, hogy a Leverkusen végig stabilan az élen legyen. A két szélsőhátvéd, Jeremie Frimpong és Alex Grimaldo teljesítményére nem igen vannak jelzők: előbbi a bajnokságban 9 góllal, 7 gólpasszal, utóbbi 10 góllal és 13 gólpasszal zárt – még egyszer mondom, ők nem csatárok… Florian Wirtz a 11 gólja mellé 11 asszisztot tett a közösbe. Victor Boniface elég sokat volt sérült, de 14 gólja és 8 gólpassza így is volt. Patrick Schick a bajnokságban 7 gólt lőtt, de nála talán fontosabb volt az az 5 találat, amit az Európa Ligában szerzett. Nagyon fontos láncszem volt a középpályán Granit Xhaka, akinek néha azért a lába is elsült… Szóval bámulatos egy csapat volt ez. 17 pontos előnnyel a Bayern München sem gyakran szokott Bundesligát nyerni, a Leverkusennek most sikerült – és az utolsó fordulóban ráadásul a Stuttgart is beelőzte a rekordbajnokot, akik így csak bronzérmesek lettek. Tovább tart a Harry Kane átok… Ha hamarabb nem is, a februári Bayern elleni 3-0-s győzelem után már elhihették Leverkusenben, hogy ebből bajnoki cím lesz. És jelenleg, a 2024/25-ös szezonban, túl a féltávon sem kell lemondaniuk a címvédésről, bár egyelőre a Bayern elég magabiztos, de csak 4 pont a hátránya a „gyógyszergyáriaknak”. Ami igazán üdítő, hogy nem szedték szét rögtön ezt az együttest: az edző és a kulcsjátékosok is együtt maradtak. Nem lesz ez sokáig így, de bármerre is sodorja később az élet Xabi Alonsót, Wirtzet, Frimpongot, vagy Jonathan Tah-t, ezt a sikersztorit együtt írták Leverkusenben! És ezt nem veszi el tőlük senki!

Kerkez Milos, Dárdai Bence, Willi Orbán, Szoboszlai Dominik, Schäfer András: masszív angol és német légióskontingensünk van. Reméljük, idén a legifjabb Dárdai fiúból is magyar válogatott lesz! :)

2. Klopp távozott, Slot érkezett, a Pool meg szárnyal

Sokáig nagyon jól futott a szekere a Liverpoolnak az előző szezonban, aztán, miután Jürgen Klopp nem kis megdöbbenést kiváltó bejelentése megtörtént, miszerint a szezon végén távozik a klubtól, megtört valami. A Tottenham szurkolókon kívül (akiknek évszázadokat kell várni egy-egy trófeára, ezért minden csecsebecsének, szélfújta díjnak örülnek…) senkit nem érdeklő Ligakupát megnyerték ugyan, így Szoboszlai Dominiknak megvan az első kupagyőzelme Angliában, mindenesetre a bajnokságban és az Európa Ligában is lecsúsztak a győzelemről. Jürgen Klopp így is a klub történetének egyik legsikeresebb és legnagyobb hatású edzőjeként távozott, akit nagyon nehéz lesz pótolni… Gondoltuk mi. A német edzőfejedelemnek volt egy nagyon szép gesztusa a búcsúztatása során: el kezdte utódjának, Arne Slotnak a nevét az ő nevére írt dalban énekelni, skandálni. Csak hogy a Liverpool szurkolóknak ne fájjon annyira a búcsú – és hogy a hollandnak is könnyebb legyen kicsit az antré. Nos, akkor még ezt nem tudhattuk, de Slotnak nem volt szüksége erre az ingyen promócióra. Mert bár Jürgen Kloppból csak egy van, őt minden Pool szurkoló örökre a szívébe zárta (vele 30 év után végre bajnokságot nyert a csapat, és 3 BL döntőt is játszhatott!), Arne Slot valami olyat produkált, amihez nem nagyon szoktak hozzá még Angliában sem. 19 bajnoki mérkőzés után mindössze egyetlen vereség attól a Nottingham Foresttől, aki szépen, csendben a Pool fő üldözője lett, karöltve az Arsenallal – egy meccs hátrányban is hat pont az előnye a Mersey partiaknak. Miközben a BL alapszakaszában eddig mind a 7 meccsüket megnyerték, és gyakorlatilag továbbjutottak. Ezek mellett értelemszerű, hogy állnak még az FA és a Ligakupában is – a Tottenham elleni első meccset ugyan elveszítették, de semmi sincs veszve. Apropó, Tottenham! Karácsony előtt hatot rúgott a Pool a Spurs otthonában, Szoboszlai talán legjobb angliai meccsét hozta: gól, gólpassz, de nagyjából mindegyik találatban közreműködött. Jó volt látni ezt az önfeledt játékot! Slot taktikai elképzelésében Dominik sokkal közelebb játszik a kapuhoz, irányító és támadó feladatokkal, és a szezon elejéhez képest megérkeztek a gólok és a gólpasszok is – miközben a védekezésben és a letámadásban is emberfeletti az a teljesítmény, amit letesz az asztalra. Minden magyar büszke lehetne rá – ha nem lenne a magyar egy irigy és rosszindulatú nép… (Tisztelet a kivételnek!) A Liverpoolnak minden esélye megvan arra, hogy 3 (akár 4) trófeával is zárja a szezont.

A Szentlélek két hét késéssel szállt le galamb képében a Liverpoolra, mindenesetre ez jelzésértékű: ebből bizony bajnoki cím lesz... :)

A kérdés, hogy lesz-e valamikor komolyabb hullámvölgye a csapatnak? Mert eddig mindössze néhány döntetlen csúszott csak be – de közben botladozik az Arsenal és a Chelsea is, a Manchester City-ről meg ne is beszéljünk… Illetve, hogy dűlőre jutnak – e végre azzal a három kulcsjátékossal, akinek a nyáron lejár a szerződése? Virgil Van Dijk, Mohamed Szalah és Trent-Alexander Arnold szerződése is kifut az idény végén, és egyelőre még egyikük jövője sem tisztázott. Van Dijk ügye a legtisztább, ő maradni szeretne, és valószínűleg a klub feltételeit is elfogadja. Bár, ha ez valóban ilyen egyszerű, nem tudom, még mire várnak. Alexander Arnoldot nagyon csábítja a Real Madrid, és az angol most van abban a korban, amikor még álmai klubjába igazolhat – ha az ő álma nem az, hogy klublegendává váljon Liverpoolban. Szalah élete formájában futballozik, nagy kár lenne őt elengedni – de az is érthető, a 32 éves egyiptomi elé miért nem akarnak letenni egy 3 éves szerződést. Ez a teljesítmény bármikor beeshet. Látjuk, milyen jó most Szalah. És mi lesz, ha másfél év múlva már járni sem fog tudni? Akkor a nyakukon marad? Mondjuk a szaúdiaknak akkor, félroncs állapotban is jó lesz majd. De még nem tartunk ott. Szóval ez befolyásolhatja még ezt a szezont. Bár ez még a jövő zenéje, bízom abban, hogy Szoboszlai Dominik 4 hónap múlva már angol bajnoknak mondhatja magát – és nem játékkonzolon…

1. Amikor egy fradista örül egy újpesti góljának…

Szerintem sok futballszurkoló egyetért velem abban, hogy annak ellenére élte meg hatalmas katarzisként Csoboth Kevin 100. percben szerzett győztes gólját Skócia ellen a nyári Eb-n, hogy napokkal később kiderült, ez csak a szép halálhoz volt elég. Sokat vártunk a tavalyi Eb szerepléstől, és a túlzott elvárások miatt talán kevesebbet kaptunk. A Svájc elleni nyitómeccsünk katasztrofálisan kezdődött, de csak egy félidő volt vállalhatatlan a tornán – azt a gyatra kezdést azon a meccsen már nem sikerült javítani, 3-1-re kikaptunk, pedig halvány esély volt a pontszerzésre is. Taktikailag is elveszítette azt a csatát Marco Rossi, két nagyon rossz meccse volt tavaly a misternek, ez volt az egyik, a másik a németek elleni. Na, nem az Eb-n játszott, hanem ősszel a Nemzetek Ligájában: az a pofon tényleg fájt. Na de vissza a kontinensviadalra… A németek ellen is pontszerzési reményekkel indítottunk, a hurráoptimizmust a legutóbbi 3 németek elleni meccsünk táplálta. A 2021-es Eb-n 2-2, utána a Nemzetek Ligája sorozatban 4 pont ellenük. A legutóbbi 3 meccsünkön veretlenek maradtunk velük szemben. Aztán bilibe lógott a kezünk. Bár Musiala góljánál felmerült a szabálytalanság, Willi Orbán túl könnyen adta meg magát Gündogannal szemben… A tisztes helytállás után 0-2.

Skócia ellen mindkét csapatnak kellett a 3 pont, de mivel mindkét csapat jobban félt a vereségtől, mint amennyire hajtotta a győzelem vágya, ezért kifejezetten gyenge volt a meccs. Mégis emlékezetes marad. Először is, Varga Barnabás horrorisztikus fejsérülése miatt. Elterült a földön a kapussal való ütközés után, az eszméletét is elveszítette. Ijesztő látvány volt. Az utolsó 20 percben érte is küzdött a csapat. De csak az utolsó percekben volt érdemi foci. A 10 perces hosszabbításban Szoboszlai Dominiknak ziccere volt, Csoboth Kevin pedig a kapufát találta el. Elpuskáztuk az utolsó esélyt? Talán sokan így gondolták. Egy skót szögletből jött a magyar kontra a 90+10. percben, Ádám Martin blokkolt, Szoboszlai labdáját Csoboth játszotta ki üres területre, Sallai Roland felé, aki az alapvonal felé robogott, majd visszagurította, Szoboszlainak nem volt jó, de a második hullámban érkezett Csoboth Kevin… És az eksztázis! Bevallom, én még nem mertem örülni, mert féltem, hogy Sallai lesen kapta a labdát, de a VAR kicentizte, a gól szabályos volt! Magyarország a 2016-os osztrák-verés után nyert újra Eb meccset! Aztán meg indult a jól ismert számolgatás… Másnap a horvát – olaszon számunkra kedvező eredmény, döntetlen született. Már csak az angolok és a portugálok sikerében kellett bíznunk. De egyikük sem tette meg Magyarországnak azt a szívességet, hogy nyerjen. Az angolok a szlovénok ellen ikszeltek, a portugálok Georgiától kikaptak. Csalódást keltő, de az túlzás, hogy miattuk estünk ki. Ha a svájciak ellen szerzünk egy pontot, most nem beszélnénk a pofátlan portugálokról és az antipatikus angolokról… Egy álommal talán sokan szegényebbek lettek, de ez a meccs, és főleg annak végkifejlete, azt hiszem, minden futballszurkoló számára sokáig emlékezetes marad!

Te hogy emlékszel vissza a 2024-es futballévre?

Mit várok és remélek 2025-től? A Real Madridtól és a Liverpooltól bajnoki címet, Kerkez Milostól egy topklubos szerződést, minimum 20 Juve döntetlent a Serie A szezon végére (jelenleg 13-nál tartanak...) és egy meglepetés-csapat Bajnokok Ligája győzelmét! (Mondjuk, ha az Arsenal nyerne, az elég nagy meglepetés lenne, nem?)

Kegyelmekben gazdag, egészségben eltöltött, szeretetben megélt, boldog újévet kívánok Mindenkinek!!!