Megvan a bája annak, hogy miközben a Fradi egy feröeri félamatőr csapat ellen hazai pályán ég, mint a Reichstag, Szoboszlai Dominik éppen debütál a világ egyik legismertebb klubjában, a Liverpoolban egy felkészülési meccsen, Kerkez Milos pedig éppen a szerződését írja alá 19 évesen a Premier League-be! Tulajdonképpen egy időben történt mindhárom esemény! Utóbbi két hírt a legtöbb honi szurkoló örömmel fogadta, mint ahogy sokan kajánul vigyorognak most ezen a ferencvárosi blamán is. Megtehetik. Itt volt az ideje, hogy végre nekik is legyen egy kellemes, vidám estéjük. Vitathatatlan, hogy ez klubfutballtörténeti mélypont (ami valószínűleg az Újpest a liechtensteini Vaduz elleni 0-4-énél is sokkal kínosabb), de azért nem felejthetjük el, hogy honnan hova jutott ez a klub az elmúlt években. Lehet, éppen ezért fáj annyira, ami július 19-én este történt. Nem maradt következmények nélküli a BL búcsú. „Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem” – hangzik el ez a klasszikus mondat az Oscar című mozifilmben Sylvester Stallone szájából. Alighanem Csercseszov is tudta, hogy egy ilyen zakó után mehet vissza a(z orosz) balettbe ugrálni, legfeljebb nem sejtette, hogy már a meccs után útilaput kötnek a talpára. Kíváncsi vagyok, Kubatov Gáborék fejében benne volt-e ez a forgatókönyv, s van-e B tervük. Az, hogy az eddigi másodedzőt, Máté Csabát és a klub egyik legendáját, Leandro de Almeidát ültették le a kispadra, számomra azt sugallja, ez nem egy átgondolt, hanem hirtelen hozott döntés volt. Pedig ezt az oroszt egy ideje már rossz volt nézni… Ha megnyeri a Konferencia Ligát a Fradi, szerintem szép lehet még a szezon, de már a csoportkörhöz is meg kell nyerni 3 párharcot, s látva a feröeri két meccset, a tavaly elvert ír Shamrock ellen sem lesz könnyű továbbjutni. A realitás talaján kell maradni, s a jelenleginél sokkal alázatosabbnak kell lenni! Hála Istennek a pofonokból mindig lehet tanulni, és fel lehet állni! Nos, ez vár most a Ferencvárosra!

Ha belegondolok abba, hogy édesapámmal volt egy olyan kósza gondolatunk, hogy felmegyünk erre a meccsre, s felvisszük a 4 éves fiamat, Teodort és unokatestvérét, a 8 éves Miront is… Nem életük első futballmeccsén szerettek volna bele a Fradiba, az bizonyos… A meccs lefújását követő első gondolataim között szerepelt, hogy merengek kicsit a múlton, s összeszedem a számomra fájdalmas hazai nemzetközi kupatalálkozókat. Találtam hatot, ami hatott…

Köbenhavn - Ferencváros: 1-1 (2003. október 15.) Szűcs Lajos – Dragan Vukmir, Dragóner Attila, Balog Zoltán, Kriston Attila – Lipcsei Péter, Zováth János (Adem Kapic), Leandro de Almeida, Rósa Dénes (Marius Sasu) – Marek Penksa (Kiss György), Gera Zoltán. Máris a kakukktojás, mert itt nem a hazai meccset hozom fel, ami az odavágó volt, a születésnapomra esett, és szintén 1-1-el ért véget. Idén már 20 éves ez a meccs, de emlékszem arra, mennyire fájt akkor az a kiesés. Szűcs az első félidőben kivédett egy tizenegyest, a hajrában Lipcsei szép góljával vezettünk, majd a rendes játékidő végén a dánok kaptak még egy büntetőt, ami teljesen jogtalan volt, ezzel egyenlítettek. Nálunk Sasu, Lipcsei és Leandro is kihagyta a tizenegyest, míg Gerán kívül csak a kapus, Szűcs Lajos tudta gólra váltani a büntetőjét. Többet érdemelt volna ez a Garami József vezette csapat… (Aki nem emlékszik erre a meccsre, nézze meg ezt az összefoglalót, érdemes!)

Ferencváros - Tirana: 0-1 (2004. augusztus 4.) Szűcs Lajos – Sorin Botis, Dragan Vukmir, Gyepes Gábor – Zavadszky Gábor, Rósa Dénes (Zováth János), Adem Kapic, Lipcsei Péter, Huszti Szabolcs – Marius Sasu (Sowunmi Thomas), Leandro de Almeida (Marek Penksa). Idegenben 3-2-re nyert az odavágón a Fradi, csak ezért jutott tovább albán riválisa ellen. Már a 13. percben vezettek, aztán rúghattak egy büntetőt is, amit, ha Szűcs Lajos nem véd ki, elbántak volna velünk az albánok…

Ferencváros - Zeljeznicar: 0-1 (2015. július 16.) Dibusz Dénes – Emir Dilaver, Michal Nalepa, Leandro de Almeida, Cristian Ramirez (Stanislav Sestak) – Somalia, Busai Attila (Hajnal Tamás), Varga Roland, Gera Zoltán – Roland Lamah (Gyömbér Gábor), Böde Dániel. Ezek még azok az idők voltak, amikor egy bosnyák csapat megoldhatatlan problémát jelentett nekünk, és ezen nem lepődött meg senki… A visszavágón 2-0-ra kaptunk ki. Thomas Dollnak később sem sikerült jókat meccselnie Európában…

Ferencváros - Partizani: 1-1 (2016. július 20.) Dibusz Dénes – Emir Dilaver, Oliver Hüsing, Leandro de Almeida, Cristian Ramirez – Gera Zoltán, Pintér Ádám (Nagy Dominik), Lovrencsics Gergő, Florian Trinks (Marco Djuricin) – Varga Roland (Stanislav Sestak), Böde Dániel. A legnagyobb égés, egészen szerda estig. Válogatott játékosok és minősíthetetlen légiósok. Oliver Hüsing elképesztően komikus öngóljával egyenlített a Partizani. Mivel az első meccs is 1-1 lett, büntetőkre került sor, ahol az albán kapus meglehetősen csúnya módon, panenkázva megalázta kapuskollégáját, Dibuszt, de ettől még nem feltétlenül kellett volna utána 3 Fradistának is kihagynia. Ez a kupakiesés nagyon kínos volt.

Ferencváros - Midtiylland: 2-4 (2017. július 13.) Dibusz Dénes – Lovrencsics Gergő, Julian Koch, Leandro de Almeida, Botka Endre – Gera Zoltán, Fernando Gorriarán, Varga Roland, Rui Pedro (Batik Bence) – Amadou Moutari (Bőle Lukács), Priskin Tamás (Lovrencsics Balázs). Milyen jól kezdődött ez a meccs, aztán milyen rémálomszerűen folytatódott… Botka Endre élete gólját rúgta, majd Varga Roland is betalált, így a félidő vége előtt kettővel mentünk. Aztán a lefújás előtti pillanatokban Julian Kochot kiállították, a dánok meg büntetőből kiegyenlítettek. A második félidőben pedig elromlott, ami elromolhatott. A visszavágón aztán 3-1-re kaptunk ki, így összességében demoralizáló volt a különbség.

Ferencváros – Maccabi Tel Aviv: 1-1 (2018. július 12.) Dibusz Dénes – Lovrencsics Gergő, Miha Blazic, Abraham Frimpong, Botka Endre – Varga Roland (Ivan Petrjak), Stefan Spirovski, Bőle Lukács, Fernando Gorriarán – Davide Lanzafame (Leandro de Almeida), Kjartan Finnbogason (Böde Dániel) Ezen a meccsen én is kint voltam, és szomorúan láttam, hogy a 91. percben egyenlített az izraeli csapat. Kint aztán 1-0-ra kikaptunk. Thomas Doll utolsó esélye volt, hogy európai csoportkörbe vezesse a Fradit…

Merthogy aztán jött Sergij Rebrov, és vele együtt megérkeztek a nemzetközi sikerek is! Kezdésként egy Európa-Liga szereplés, ahol a hat meccsből mindössze egyet veszített el a Fradi – s bár a Ludogorets, az Espanyol és a CSZKA Moszkva mellől nem sikerült továbbjutni, a megszerzett hét pont igen szép teljesítmény volt. A következő évben a covid miatt egymeccses párharcok után jutott el a csapat a Molde elleni rájátszásig, ahol két meccs után bejutott a BL csoportkörébe a csapat! A halálcsoportban sem vallott szégyent a Fradi, a Barcelona, a Juventus és a Dinamo Kijev ellen is több, mint vállalható volt legalább az egyik meccs. A következő évben immár az osztrák Peter Stögerrel hajszálon múlt a svájci Young Boys elleni továbbjutás, így újra Európa-Liga meccseket játszhatott ősszel a Fradi. Bár a Leverkusen, Betis, Celtic hármas is sokkal esélyesebb volt a Fradinál, több lehetett volna ebben a csoportkörben. Talán ezért is váltották le még a téli szünet előtt az osztrákot. Megérkezett Sztanyiszlav Csercseszov, akinek a vezetésével tündérmesébe illő, bravúros Európa Liga szereplést ért el a Fradi. Ennek részletezésétől megkímélem a Kedves Olvasót, megtettem ezt tavaly – a lényeg, hogy csoportgyőztesként játszhatott tavasszal a Leverkusen ellen a legjobb 16 között.

Ez a rövid visszapillantó csak azért fontos, hogy lássuk, az elmúlt 4 évben rendszeresen csoportkörös volt a Fradi. El voltunk kényeztetve – a jót egyébként is könnyű megszokni… Néhány hónappal ezelőtt még eksztázisban égett mindenki, s vártuk, hogy tavasszal is pályára léphessen Európában a Fradi (bár a Leverkusen elleni két meccsben alapvetően sok köszönet nem volt…), most meg ott tartunk, hogy a legelső BL fordulós párharcból, ráadásul egy köztudottan félprofi csapat ellen sem sikerül továbbjutni… Mit mondjak, cinkes… Hogy valami megtört a Fradinál, azt már az előző szezonban lehetett érezni. Ha már a görögkatolikus egyházban július 20-án Illés prófétát ünnepeljük, s ez a történelmi vereség az ünnep vigíliáján történt: Csercseszovot nem tüzes szekér ragadta el a Fradi kispadjáról. Bár egy ideje forró volt már a feneke alatt a „trón”. Nem tudom, érezték-e már a vezetők a bizonytalanságot a nyáron, mindenesetre, ha igen, ostobaság volt vele elkezdeni a felkészülést. A Fradi, amellett, hogy az ősszel agyonverte a teljesen atomjaira hulló Újpestet, ráadásul a Szusza Ferenc Stadionban (azt a 6-0-t sokáig nem fogjuk elfelejteni), s 20 éve nem látott bravúrt bemutatva túl élte az őszt a nemzetközi kupaporondon (adva sok-sok felejthetetlen pillanatot nem csak Fradi szurkolóknak…), a tavasszal gyalázatosan szerepelt, s még arra is látszott valamennyi esély, hogy leadja a hatalmas pontelőnyét. A tavaszi 19 bajnokijából nyolcat nyert meg mindössze, s még siralmasabb a kép, hogy az utolsó 15 bajnokiból ötöt, miközben hatszor kikapott. Ez a szerdai találkozó az egész idei évet lefestette. S hiába mondta azt Csercseszov a meccs utáni értékelésében, hogy holnap 10.30-kor edzés lesz, azt lehet, hogy megtartották, de már nélküle; Kubatov Gábor nem hagyta ráaludni a történtekre, hanem azonnal lapátra tette.

A meccsről sok mindent felesleges írni. Aki látta, igyekszik elfelejteni, aki nem látta, jobban teszi, ha nem nézi meg… Ha van egy kis szíve és önkritikája az m4 Sportnak, nem nagyon fogja erőltetni az ismétléseket… A legjobb ferencvárosi megmozdulás a nemzet színészének, Bodrogi Gyulának a kezdőrúgása volt a meccs előtt, és ezzel azt hiszem, mindent el is mondtam. A Fradi nem csak, hogy nem rúgott 180 perc alatt egyetlen gólt sem, de helyzetbe is alig került a félamatőr Kí Klaksvikar ellen, a visszavágó első félidejében pedig olyan bakiparádét rendezett a saját kapuja előtt, ami bőséges anyagot szolgáltat majd a szilveszteri műsorokhoz… Háromszor is magukat szúrták lábon, még pedig az amaTŐRREl... Na jó, ez nem a poénok helye és ideje... Kezdjük Civic végtelenül ostoba szerelési kíséretével, ami után teljesen jogos büntetőt kaptak a feröeriek. A második góljuk egy bűnrossz lövés után született, három (!!!) játékosunk sem tudott felszabadítani az üresen érkező, és második gólját szerző Frederiksberg elől. A harmadik gól pedig… Szegény Dibusz Dénes ezt a potyát nagypapa korában is emlegetni fogja. Az egy dolog, hogy messze elhagyta a kapuját, nem ezzel volt a baj, mert talán időben vissza is ért. A feröeri játékos lövése maximum gurítás volt, amit, ha nem vetődve akar hárítani a magyar válogatott kapusa, szerintem meglett volna neki. Ám elvetődött, a labda továbbcsorgott; borzasztóan szerencsétlen mozdulat volt. Nem ezen múlott, Dibusz is erre hivatkozva akarta levenni magáról a terhet, ettől még ez roppant gagyi gól volt. Persze, ahányszor már megmentett ő minket, én nem szeretném bántani. Azt viszont el kell ismerni, hogy nagyképűen és szív nélkül futballoztak a zöld-fehérek. Ez pedig megbocsáthatatlan! Mentalitásbeli problémák voltak, de fizikailag sem volt minden rendben, taktikailag pedig nulla volt, amit a csapattól láttunk. Edzőbuktatás történt volna? Nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem…

Egy kínos vereség után mindig az edző viszi el a balhét, de nem felejtkezhetünk meg azokról a katonákról sem, akiket ő küld csatába. Ha egy játékos posztriválist kap, az általában feldobja és motiválja az embert. Eidar Civicnek elfelejtettek szólni erről: a bosnyák teljesítményét látva a visszatérő korábbi Fradi kedvencnek, Cristian Ramireznek nincs félnivalója, övé lesz a kezdőpozíció. (Nagyon örülök egyébként az ecuadori visszatérésének, aki hat és fél év után unta meg Oroszországot, s érkezik Krasznodarból.) Mats Knoester úgy lézengett a védelemben, mint aki konkrétan másnapos. Adama Traoré amennyire csúcsszuperül kezdett egy évvel ezelőtt, annyira beleszürkült a magyar mezőnybe, csalódás az ő játéka. Az is igaz, hogy rendszerint nem a saját posztján játszik. Egyelőre Baráth Péter és Varga Barnabás is keresik a helyüket. Az új igazolások pedig egyelőre nem győztek még meg… Az ifjú Lisztes Krisztián jelent némi fényt az éjszakában, de ő még annyira fiatal, hogy nem várható el tőle, hogy vezére legyen az együttesnek. Mert az, egy vezér nagyon hiányzik az együttesből! Amilyen mondjuk a jelenleg még sérült Besic, vagy amilyen a csúcsformában lévő, szintén játékra még alkalmatlan Tokmac Nguen lehetne.

Igazságtalan lennék, ha nem emlékeznék meg a bálnavadászokról is röviden! Fegyelmezettség, motiváció, lelkesedés és szerencse – ezek kellettek a Kí győzelméhez. Magne Hoseth vezetőedző szimpatikusan nyilatkozott a meccs után, s megköszönte a Fradi tábornak, hogy megtapsolták az övéit (ez szerintem is szép gesztus volt). Meg is érdemelték, amilyen lelkesen és elszántan játszottak – ne szépítsük: lefutballozták a magyar bajnokot! Az egyik játékossal készült egy interjú, amiben bevallotta, hogy 8-tól 4-ig villanyszerelőként dolgozik, utána 5-re megy edzésre, este 8-ig. A nagyképű Fradi játékosokat is el kéne küldeni kicsit a bányába melózni, hogy megtudják, mi az a kemény fizikai munka. Ugyanettől a játékostól tudtuk meg azt is, hogy ötször többen férnek be a Groupama Arénába, mint ahányan laknak futballcsapatuk városában. A futball attól szép, hogy néha Dávid is legyőzheti Góliátot, csak megfelelő parittya kell hozzá – de ettől még ezt a maflást nem szívesen fogja KÍtenni a Fradi az ablakba, muhaha…

Hogy mi lesz ezután, csak a Jóisten tudja. Sokak szerint Kubatov Gábornak és Hajnal Tamásnak is repülnie kéne most. Én nem vagyok ilyen szigorú, mert nem felejthetjük el azt, mi mindent ért el ez a csapat az elmúlt 5 évben. És igen, rengeteg támogatást kapott a Fradi az államtól, most nagyon nyomják a csapatot, de nem érzem fairnek, amit úton-útfélen kap a klub azoktól, akiknek böki a csőrét és bántja a szemét, hogy ilyen jól ment az elmúlt években az ország első számú csapatának. Nehogy már a Fradi tegyen arról, ami Újpesten, a Honvédnál és Székesfehérváron zajlott az elmúlt években. Ezek a klubok nem hoztak okos döntéseket, és ezért táncolnak évek óta pengeélen – azért pénz például Fehérváron is van, nem is kevés… Nekem is van olyan ismerősöm, aki képes nemzetközi kupameccsen a Fradi ellen szurkolni. Itt nem egy Real - Atletico vagy United - City ellentétről beszélünk; a magyar klubok sikereit akkor is nagyon meg kell becsülnünk, ha történetesen a kezdőcsapatban nagyítóval is alig találunk magyart. (Ez a feltételezés amúgy most pont nem állta meg a helyét, mert 4 magyarral a kezdőben játszottunk mindkét meccsen, és ez azért nem olyan gyalázatosan rossz arány...) A meccs közben a klub legendáját, Lipcsei Pétert éltette a Fradi tábor. Hogy jó döntés lenne a soroksári tréner leültetése a kispadra? Ha már Szent Illést felhoztam, senki nem próféta a saját hazájában. Nem biztos, hogy éppen Lipcsei Peti lenne az…

Azért néhány kérdés felmerült bennem a BL búcsút követően. Vajon évente 10-12 új játékossal lehet csapatot építeni? Miért nincs egy olyan mag a Fradiban, akik 4-5 éve együtt játszanak, akikre éveken keresztül lehet építeni? Az nagyon jó, hogy a Fradi drágán tudja értékesíteni a legjobbjait… De muszáj mindig eladni a legjobbakat? A Fradi 3 legjobb játékosa volt Uzuni, Blazic és Laidouni, őket egy év leforgása alatt engedte el a klub – mindhárom poszton elveszített egy-egy nagyon fontos játékost a csapat, s pótolni őket nem nagyon sikerült. Miért kellett méltatlan körülmények között elzavarni Franck Bolit? Egy ilyen befejező center, aki nem köp a szurkolók felé (lásd: Ryan Mmaéé…), hiányzik a Fradiból. Miért nem kellett a válogatott Vécsei Bálint? Ezekre a kérdésekre talán soha nem kapunk választ. Ha a Fradit minden légiós ugródeszkának tekinti az európai krém felé, hogy engedhetnek meg maguknak olyan gyenge és értékelhetetlen produkciót, amit a feröeri csapat ellen prezentált gyakorlatilag mindenki? Milyen motiváció kell egy futballistának, ha nem egy közel teltház, meg a Bajnokok Ligájában való szereplés lehetősége? Ki lehet kapni bárkitől. Lehet mindenkinek rossz napja. Néha minden balul sül el, minden kifelé pattan, semmi nem jön össze. De olyan lélektelenül, felkészületlenül, motiváció és szív nélkül nem lehet futballozni, ahogyan ezt a Fradi tette szerda este. Ezért mennie kellett Csercseszovnak. Már meccs alatt elköszönt tőle a Fradi tábor: Auf Wiedersehen! S bár én oroszul nem tanultam, az Anasztázia című rajzfilm óta én is tudok már viszlátot mondani: Da svidanie!

Érdekesség, hogy a bravúros 2016-os Eb szereplés után a válogatott kispadján Bernd Storck is gyakorlatilag Feröer szigetek ellen bukott meg (na és persze az andorrai 0-1-el). Kint 0-0, majd utolsó meccse a válogatott kispadján a Feröer elleni hazai találkozó volt. Igaz, azon legalább nyertünk 1-0-ra… Egy rövid belga vargabetű után (George Leekens neve mond még valamit?) eljutottunk Marco Rossi-ig, aki elképesztő eredményeket elérve egészen magas röppályára állította a magyar futballt. Vajon a Ferencvárosnak ki lesz az újkori varázslója? Mert azt tudjuk, hogy KÍ lett a végzete, muhaha…

Ja, s ha már az elején felhoztam őket, zárjuk is velük: hajrá Szoboszlai és Kerkez!!!