Január utolsó napjaiban, Liverpoolban és Barcelonában is robbant a bomba, szerencsére csak képletesen: mindkét patinás klub edzője bejelentette, hogy a szezon végén feláll a kispadról. Igen ám, de míg Jürgen Klopp liverpooli ikonként és a klub történetének egyik legsikeresebb edzőjeként fogja ezt tenni, a Barcelonát elhagyó Xavitól meglehetősen vegyes érzelmekkel búcsúzunk. Néhány nappal eme sokkoló bejelentések után Csányi Sándor ellenben azt közölte a magyar futballtársadalommal, hogy Marco Rossi mindenképp marad szövetségi kapitány a 2026-os vb selejtezők végéig, mert olyan szerződése van, hogy ha akarna, se tudna távozni az Eb után. Az ő történetüket járom most körül, s mérleget is vonok az adott klubnál végzett szerepvállalásukról. Tartsatok velem, megéri!

Tegye fel a kezét, aki ismeri a Mátészalka gyászban van kezdetű balladát. Na, most ők kezdjék el énekelni ezt a dallamot a következő szöveggel: „Az Anfield Road gyászban van, gyászban van, az Anfield Road gyászban van, gyászban van, az Anfield Road gyászban van, mert Jürgen Klopp elhagyta, mert Jürgen Klopp elhagyta.” Még mielőtt továbbfolytatnám a ballada írását, szögezzük le: bár Gacsaj Pesta meggyilkolásához hasonló nincs ebben a sztoriban, minden idők egyik legsikeresebb Liverpool edzője, Jürgen Klopp volt akkora betyár, mint amekkora ez a nőcsábász Pesta lehetett. És valószínűleg legalább annyian siratják is, pedig az ő története Liverpoolban még nem ért véget. Igaz, most már tudjuk, hogy véget fog. Bevallom, én nem örülök neki.

Klopp 2015. október 8-án, tehát lassan 8 és fél esztendeje érkezett meg Liverpoolba, ahol úgy mutatkozott be, mint A Normális. Merthogy ott volt ugye Jose Mourinho, A Különleges. Persze azóta kiderült Kloppról, hogy távol áll a normálistól – de őt így szeretjük… Hogy ez az antré milyen régen is volt: ennek a szezonnak a végén lett bajnok a Leicester City! A Pool meg a nyolcadik: belegondolni is elkeserítő, mennyire mélyen volt ekkor Anglia egyik legpatinásabb klubja. Brendan Rodgers másfél évvel korábban még kis híján angol bajnok lett (ki ne emlékezne Steven Gerrard végzetes elcsúszására…), ám akkori alapemberei közül Luis Suarezt a vb után kapott szájkosara ellenére elveszítették, Daniel Sturridge egyre többet bajlódott sérülésekkel, és végül a klublegenda, Steven Gerrard is eligazolt – a csapatkapitány búcsúmeccsén ő vagy a vödör volt, vagy a rongy, merthogy a Stoke City felmosta velük a pályát, és 6-1-re győzött… Az új szezonban a 10. helyen állt az együttes, mikor Rodgers a Roxfortba ment repüléstan órákat venni a varázslótanoncoktól, Jürgen Klopp pedig egy Tottenham elleni idegenbeli 0-0-lal mutatkozott be a Pool kispadján, 2015. október 17-én. Csak érdekességképpen, így nézett ki az első kezdőcsapata: Mignolet – Clyne (ő kicsoda?), Skrtel, Sakho, Moreno – Lucas Leiva, Emre Can, Milner, Lallana, Coutinho – Origi. Rendkívül középszerű egy társaság. Azok közül, akik a kispadon ültek akkor, talán már többen csatornát tisztítanak azóta, mert nagy karriert senkinek nem sikerült befutnia – tisztelet a kivételnek, merthogy Klopp első PL meccsén ott ült a csapat kispadján Bogdán Ádám! (Nem videoelemzőként, hanem bevetésre várva…) A bajnokságban gyengén szerepelt a Liverpool, de két kupadöntőbe azért bejutott a szezonban Klopp: igaz, a Ligakupa finálét a Manchester City-vel szemben, az Európa-Liga döntőt pedig a sorozat rekordgyőztese, a Sevilla ellen veszítette el.

HAJRÁ DOMINIK!

Két bajnoki negyedik helyezés után (ami a korábbi két évhez képest mindenképp előrelépés volt) az első komolyabb sikerét 2018 nyarán érte el Klopp és a Pool: bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, azok után, hogy előtte a Portót, a Manchester City-t és az AS Romát is sok gólos, látványos párharc után ejtette ki. De a döntőben az akkor már kétszeres címvédő Real Madrid várt a Liverpool-ra, na meg a tanulópénz: kell egy nemzetközi szinten is topjátékos a kapuba! Nem mondom, hogy csak ezért veszítettek Kijevben (az sem jött jókor, hogy Szalahot sérülés miatt már az első félidőben le kellett cserélni – az Anfield Road 50 km-es körzetébe Sergio Ramos azóta nem teheti be a lábát…), de a három madridi gólból kettő borzasztóan gyermeteg kapushibából született, szerencsétlen Loris Karius azóta sem tudja, merre van előre.

Akkor már érződött, ez egy nagyon erős és legendás Liverpool lehet! Igaz, időközben Philipp Coutinho, a csapat addigi motorja, éppen 2018 év elején elment a Barcelonába (nagyjából ezzel véget is ért felfelé ívelő és sokra hivatott karrierje érdemi része…), de az érte befolyó összegből futotta például a világ legjobb középhátvédjére, Virgil van Dijk-ra is. A kapuba az elveszített BL döntő után megérkezett a brazil Alisson Becker, aki Liverpoolba érkezése óta a csapat egyik legbiztosabb pontja, 5-6 éve a világ 3 legjobb kapusa közé tartozik. Ő volt a hiányzó láncszem. Addigra már beépült a csapatba a két fiatal szélsőhátvéd, akik valami félelmetesen jó párost alkotnak azóta is: Trent-Alexander Arnold és Andy Robertson egymást múlták és múlják felül kiszolgálásban, gólpasszokban. A középpályán Henderson és Wijnaldum, később Fabinho adták a stabilitást. A Szalah – Mané – Firmino hármas rettegésben tartotta a világ minden hálóőrét. Talán a barcelonai Messi, Suarez, Neymar és a madridi Benzema, Bale, Cristiano Ronaldo trió után a XXI. század legjobb támadósora volt ez. Rendkívül intenzív, támadóközpontú, a letámadást korán elkezdő (a gegenpressing fogalma is részben Klopphoz kötődik), látványosan futballozó, szimpatikus csapat volt ez a Liverpool, ami sokkal több trófeát érdemelt volna.

Csodálatos mozdulat volt, bár erre a Bale gólra Liverpoolban biztos nem emlékeznek szívesen...

Jürgen Klopp személyes tragédiája és pechje, s talán ebbe is fáradt bele a német, hogy Pep Guardiola és a Manchester City volt a legfőbb riválisa. A City és sikeredzője mindent megkapott, pénzt, paripát, asszonyt (na de kijét?) házat, ezzel hosszútávon képtelenség volt versenyezni. Jürgen Kloppnak mégis sikerült. Sőt, aratott ellene kifejezetten nagy győzelmeket is. Például rögtön a legelső egymás elleni meccsükön idegenben nyert 4-1-re a Pool. Aztán következő tavasszal odahaza 3-0-ra győztek. (Talán ezért is lett csak 4. ebben az évben a City, mert a Liverpool ellen két meccsen 1-7-et hoztak…) 2018 januárjában (miután néhány hónappal korábban gurított egy ötöst a City nekik…) volt egy 4-3-as meccsük, amin a Pool 4-1-re is vezetett. Ezen a tavaszon a BL negyeddöntőjéből a Pool 5-1-es összesítéssel ejtette ki a City-t! Emlékezetes közös meccsük, hogy az ellenállhatatlan pool-i meneteléssel véget érő, covid sújtotta 2019/20-as szezon végén, Kloppék már bajnokként nagyon beleszaladtak a manchesteri késbe (0-4). Az utolsó emlékezetes Pool győzelem 2022 őszén történt, már Haaland is City játékos volt, a Mersey-partiak mégis 3-1-re győztek. Legendás volt a Klopp – Guardiola párharc, szinte a korábbi Ferguson – Wenger csatával azonos szintű. Egymást is jobbá tették, mint CR7 és Messi. Persze, még ne temessük ezt a kapcsolatot, hiszen van néhány hónap ebből a szezonból. Fognak ők még egymás ellen trófeáért csatázni…

A 2017/18-as szezon elején megérkezett Mohamed Szalah, s a szezon közben távozott Coutinho – innen számíthatjuk az újkori Liverpool történetének a sikerkorszakát. Megállíthatatlan támadósorának hála a bajnokságot 84, a BL-t 47 (15 meccsen!) rúgott góllal fejezték be, szó se róla, valóban látványos meccseket játszottak. A támadótrió összesen 91 gólt szerzett, Szalah első szezonjában 32 góllal gólkirály lett! A következő szezont történelmi távlatokban is érdemes lesz majd vizsgálni: a Liverpool 97 pontot szerezve sem tudott bajnokságot nyerni, mert a Manchester City egyetlen ponttal megelőzte. 89 gólt lőttek, csupán 22-t kaptak, mindössze egyszer kaptak ki, míg a City például négyszer is. Szalah és Mané holtversenyben lettek gólkirályok Aubameyang-gal, azért ritka, hogy egy csapat két gólkirályt is ad… 25 (!!!) pontot vertek a bronzérmes Chelsea-re… Ekkor tényleg azt lehetett hinni, hogy a Premier League-ben bajnoki címet még nem nyerő Liverpoolon átok ül… Az utolsó 9 meccsét mindkét csapat megnyerte, március elején veszített utoljára pontot a Liverpool, a városi rangadón, az Everton otthonában, és kb. ez a bajnoki címbe került. Január 3-án volt egy Manchester City – Liverpool meccs, amit 2-1-re nyertek az angolok a City. Döntő meccs volt ez, hiába január elején játszották. Szó szerint néhány milliméteren múlt a bajnoki cím, mert ezen a meccsen, emlékezetes módon egy liverpooli támadásnál az utolsó pillanatban (vagy talán az után…) sikerült a gólvonalról (vagy azon túlról…) kikanalazni a labdát. Ennyin múlhat egy bajnoki cím…

A 2018/19-es szezonban soha nem látott izgalmak után, de még elveszítette a bajnokságot a Liverpool, cserébe viszont megnyerte a Bajnokok Ligáját, s talán nem a döntő miatt marad leginkább emlékezetes az a sorozat. A Tottenham elleni 2-0-s házidöntő felejthetőre sikerült, igaz, két nappal később megszületett az első gyermekem, így számomra ez a meccs sem lesz soha felejthető… (Örültem a Pool sikerének, de annyira azért nem, hogy a születendő fiamnak gondolt Teodor nevet Virgilre, Sadiora, Mohamedre vagy Jürgenre változtassam…) Na de volt előtte egy Barcelona elleni párharc. Az első meccsen a katalánok 3-0-ra nyertek, s volt még 1-2 ziccerük is, amit kihagytak. Nagyon úgy tűnt, hogy lefőtt a kávé. A visszavágón ráadásul Mohamed Szalah és Firmino sem játszhattak. Ellenben a Barcában ott volt Messi, Suarez, Rakitic, Coutinho… A kapuban Ter Stegen… Minden idők egyik legnagyobb, nem bírói hátszéllel megfordított BL párharca volt ez (vö: Barcelona – PSG: 0-4 után 6-1, 2017-ből…). Az a második Origi gól Trent-Alexander Arnold gyors szöglete után… Sok mindent megnyert Messi pályafutása során, de nem csodálkoznék, ha e meccs után lettek volna álmatlan éjszakái és néhányszor telesírta volna a párnáját. (Mindenesetre volt, ami vigasztalja: az év végén, sokak megdöbbenésére, érthetetlen módon neki adták azt az Aranylabdát, amire Virgil van Dijk szolgált volna rá. Vagy a Liverpoolból bárki.)

A 2019/20-as szezon végre a Premier League-ben is meghozta az áttörést Klopp és a Liverpool számára: úgy söpörtek végig az egész angol mezőnyön, mint a Katrina Hurrikán. A 38 bajnokiból 32-t megnyertek, 99 pontot szereztek, 18 (!!!) pontot vertek a második helyezett City-re! 3 vereséget szenvedett a csapat, mondhatnám, hogy szökőévente kaptak ki, és ez tényleg így van, mert először február 29-én (!!!), a 28. fordulóban (!!!), a Watford otthonából (!!!) távoztak pont nélkül. Ennek a vereségnek szerintem az Arsenal hívei örültek a legjobban, akik nagyon bíztak abban, hogy szeretett klubjuk 2003/04-es veretlen bajnoki címét nem ismétli meg a Liverpool… Az egyetlen árnyékot erre a szinte hibátlan szezonra a koronavírus járvány vetette, mert így nem ünnepelhették szurkolókkal a Premier League-éra első Liverpool aranyérmét. De ez egy sokáig felejthetetlen szezon marad az Anfield Roadon. És azt hiszem, ekkor vált Jürgen Klopp is végleg halhatatlanná!

Sokáig tartott, mire Kloppnak is lett BL trófeája... :)

Ha csak a trófeákat nézzük, lehetne hiányérzetünk, de Jürgen Klopp sokkal több volt trófeáknál. Az ő játékfilozófiája és szenvedélye tette igazán naggyá ezt a csapatot. Szinte mindent megnyert a klubbal. Nyert egy Bajnokok Ligáját, igaz, két másik döntőt elveszített a Real Madrid ellen. (2022-ben Courtois zseniális védései fosztották meg a győzelemtől, mert akkor jobban játszott a Liverpool.) Megnyerte a bajnokságot is, de ehhez egy szezonnal korábban is nagyon közel állt már. És hát az lenne a slusszpoén, ha ezt a szezon végén is megismételné. Nyert Ligakupát, ezt újra megteheti a héten a Chelsea ellen. (Rengeteg a sérültjük jelenleg, ez a finálé egyáltalán nem lesz sétagalopp...) FA kupát is nyert, még ebben a sorozatban is állnak. Európa-Ligát még nem nyert, csak veszített egy döntőt. Na, szerintem ez a cím még motiválhatja, ott vannak a legjobb 16 között. Amennyire meg lehet érteni Klopp döntését, mert 9 év alatt ki lehet égni, el lehet fáradni, annyira váratlan is, hogy éppen most távozik. Merthogy a tavalyi szezon rosszul sikerült, épphogy meglett az ötödik hely, a BL-ben nem is indulhattak, a középpálya és a támadósor is kicserélődött. Érthető lett volna, ha akkor dobbant. De ő belekezdett az új csapat felépítésébe. És látjuk, milyen jól csinálja. Beépült Szoboszlai Dominik is a csapatba. Jota, Nunez megrúgják azokat a gólokat, amiket Mané és Firmino rúgtak. Még mind a 4 fronton áll a Liverpool! Ha ebből mondjuk lesz egy két kupás szezon (Európa-Liga és Ligakupa győzelemmel), úgy, hogy a bajnokságban végig tudják tartani a lépést a Manchester City-vel és az Arsenallal, mondhatjuk, hogy a csúcson fogja abbahagyni. Bár az én álmaimban bajnok lesz idén Szoboszlai és Klopp…

Szegény Darwin Nunez! Ennél azért ő jobb játékos...

Hogy pótolható-e? Félek, nehéz idők jönnek a Liverpoolra. Látjuk, mi történt a Manchester Unitednél, miután Sir Alex Ferguson visszavonult. Sorozatos rossz döntések, széthúzások, morális csőd. A Liverpoolnak voltak jó időszakai az elmúlt két évtizedben. A 2001-es öt kupás év (benne az Alavés elleni 5-4-es UEFA kupa győzelemmel és Michael Owen Aranylabdájával), a 2005-ös BL győzelem Rafa Benitezzel, 0-3-ról, a 2007-es elveszített BL döntőről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni (pedig oda is be kellett jutni!), aztán amikor Fernando Torres termelte ipari számra a gólokat (nem szívesen emlékszem arra a BL párharcra, mikor a Liverpool 5-0-s összesítéssel átgyalogolt a Real Madridon…), majd a már említett 2013/14-es szezon, amikor nagyon kevésen múlt a bajnoki cím… De igazán újra nagy klubbá, hazai és nemzetközi színtéren is tényezővé Jürgen Klopp és a stábja tette.

Magyarországon szerintem most kevés népszerűbb külföldi csapat van a Liverpoolnál, és ez nagyrészt Szoboszlai Dominiknek köszönhető. Én is nagyon örülök, hogy ott játszik válogatottunk csapatkapitánya, de én az egész Klopp-éra Liverpoolját különös figyelemmel követtem, és szurkoltam nekik. Az elmúlt években 3 könyvet is elolvastam, ami a Pool-ról vagy Kloppról szól. A BL győzelem után írta Berei Dániel Liverpool – Mélyből a csúcsra című könyvét, ami az egész klubtörténelmet bemutatja, részletezve az utolsó éveket, a Klopp időszakot. Raphael Hönigstein önéletrajzi könyvét, Klopp Hadd szóljon címmel konkrétan Teodor fiam születése napján, a kórházi szobában, alvó feleségem és gyermekem mellett kezdtem el olvasni. Aztán egy harmadik könyvet, a Higgyetek bennünk – Hogyan csinált bajnokcsapatot a Liverpoolból Jürgen Klopp című, elsősorban taktikai jellegű könyvet is elolvastam. Jürgen Klopp nagyon jó munkát végzett fiatalon a Mainznál, aztán kétszeres bajnokot és BL döntőst csinált a lesajnált Borussia Dortmundból, és megmentette a Liverpoolt. Sőt, nemcsak megmentette; visszahozta oda, ahová való. Irigylem 3 unokatestvéremet és az édesapjukat, akik élőben láthatták január végén Klopp Liverpoolját. Ráadásul milyen mázlijuk volt: Szoboszlai Dominik játszott, sőt, gólt is fejelt a Chelsea ellen, miközben előtte majdnem egy hónapot kihagyott, és azóta is sérült. Életre szóló élmény lehetett! Hiányozni fog Klopp szenvedélye, a vicsorító mosolya, a levegőbe csapkodó ünneplése, a humora, a pozitív kisugárzása, a baseball sapkája… Nagy egyéniség ő, nagyon kíváncsi vagyok arra, hol vállal majd legközelebb munkát. Csak a Barcelonához ne menjen, az közel 10 éve edzőtemetőnek számít… Köszönjük, Jürgen Klopp! Szerezz sok örömet még ezen a tavaszon a Liverpool szurkolóknak! (S hogy ki követheti? Én is azok közé tartozom, akik tökéletes döntésnek tartanák Xabi Alonso kinevezését. A Bayer Leverkusennel éppen letaszítani fogja 11 év után a Bundesliga trónjáról a Bayern Münchent, de ami a leghihetetlenebb, hogy az egész szezonban, még minden fronton veretlen a csapatával! Annak idején sikeres éveket töltött a klubnál, onnan indult a nemzetközi karrierje, s állítólag van a leverkuseni szerződésében egy kitétel, hogyha a 3 korábbi klubja hívja, bármikor leléphet. A Real Madrid hosszabbított Carlo Ancelottival, a Bayernhez nem hiszem, hogy jó döntés lenne most elmennie, így marad az Anfield Road!)

Ajándék Liverpoolból

Xavi és a Barcelona házassága idő előtt véget ér...

És ha már Barcelona és edzőtemető. Volt idő, amikor a Real Madridot játékostemetőnek csúfolták, a kétezres években, amikor olyan játékosok, mint Michael Owen, Antonio Cassano, Javier Saviola vagy Robinho tűntek el hirtelen a süllyesztőben… Na, most valami hasonló történik Barcelonában edzőfronton. Azóta, hogy Luis Enrique 2017-ben lelépett Barcelonából, hiába nyert még néha bajnokságot a Barcelona, azért se Ernesto Valverde, se Quiqui Setién, se Ronald Koeman nem váltották meg a világot – utóbbi kettő szerintem nagyon csúnyán meg is bukott. És akkor 2021 november 10-én megérkezett Xavi Hernandez, a klublegenda, az új Josep Guardiola. Akit úgy vártak, mint Mrs Doubtfire, hogy végre megszabaduljon a női göncöktől. Akkor még nem tudhatta senki, honnan jön ez az irgalmatlanul kellemetlen vizeletszag: sokaknak lógott akkoriban bilibe a keze…

 Igazságtalan lennék, ha nem írnám le, hogy Xavi az első másfél szezonjában kiváló munkát végzett. Sőt, a 2022/23-as szezonban úgy lett bajnok a Barcelona, hogy tele volt mindenféle belső nehézséggel, és nem állt anyagilag sem biztos lábakon. Nekem, kívülállóként, és Real Madrid szurkolóként nem volt rossz látnom azt a kötélhúzást, ami a Barca és a spanyol szövetség között ment, hogy vajon minden új játékost beregisztrálhatnak-e a keretbe a katalánok… Hogy taktikailag milyen volt Xavi, azt nem tudom, mert ha nem muszáj, nem nézek Barcelona meccset. De az tény, hogy rendkívül kevés gólt kaptak, és tőlük szokatlan módon rengeteg meccset nyertek meg 1-0-ra. Mintha egy olasz edző irányította volna a gránátvörös-kékeket. (Csak halkan teszem hozzá: Fabio Capellót kétszer is azért rúgták ki a Real Madridtól, mert nem volt látványos a játék, hiába nyerte meg mindkétszer a bajnokságot…) Abban a bajnoki címben Marc-André ter Stegennek legalább akkora érdemei voltak, mint Xavinak, aki jócskán felülteljesített és rengeteg góltól mentette meg a csapatát. Nevetséges, hogy egy ilyen szezon után szóba sem jött a FIFA mindent is tudó disznófejű nagyurainál, hogy ő legyen az év kapusa… Ám az, hogy a Bajnokok Ligájából Xavival sem jutott tovább a csoportkörből az együttes, jelezte, hogy bajok azért vannak – még ha a Bayern München és az Inter személyében nem is kaptak annyira könnyen verhető riválisokat… Ter Stegen mellett Robert Lewandowskit kell kiemelni, aki első szezonjában máris gólkirály lett – igazából ezért hozták. Bár voltak hosszabb gólcsendjei, az ő teljesítményére az előző szezonban nem lehetett panasz.

Bajnoki címet ért ez az eredménysor...

Ám az idei szezon minden tekintetben rosszul alakul. Az egy dolog, hogy sok a sérültje a csapatnak. De nem több, mint a Real Madridnak; ők az egész szezonban nélkülözik első számú kapusukat és legfontosabb középhátvédjeiket. Azért látszik a minőségbeli különbség: a Barcelona Inaki Penával tudta pótolni 3 hónapra kidőlő kapusát, míg Courtois hiányát meg sem érzi a Madrid, mert az ukrán Lunin és a Chelsea-től megszerzett Kepa is kiválóan véd. A Barcelona másik fontos sérült láncszeme Gavi, aki alighanem a nyári Eb-t is kihagyja majd. Ez a két sérülés mégsem indokolja azt a fejetlenséget, formán kívüliséget és panaszkodást, ami a Barcelonát jellemzi. A tavalyi év után idén rendkívül gyatra a védekezésük, 2024-ben hármasával, négyesével kapják a gólokat, elől pedig nincs meg a korábbi stabilitás. Joao Felix, hiába kezdett jól, már a Barca kezdőjéből is kijátszotta magát, Ferrán Torres nem tudja állandósítani a formáját, és legyünk őszinték, hiába az egyik kedvenc csatárom, és olykor még meg-megvillan egyszer, nem Robert Lewandowskié már a jövő. Sokkal inkább Yamal Lamalé lehet, de nehogy már egy alig 16 éves kölyökre ekkora terhet pakoljunk…

Xavi amekkora nagy játékos volt, csupaszív ember a középpályán, intelligens, a csapat esze, annyira nem tud mit kezdeni a csapatával és a vezetőséggel sem. Korábbi játszópajtása, a portugál Deco a klub sportigazgatója, aki többször nyilvánosan kritizálta már Xavit. Szimpatikus. Nem irigylem a játékosként világ – és Európa-bajnok edzőt, ugyanakkor méltatlan hozzá ahhoz a nyafogás és panaszkodás, amit a meccs utáni értékeléseiben látunk és hallunk tőle. Az, hogy ilyen mélyen van a Barca, az kizárólag a játékvezetők és a Real Madrid hibája lenne? Ugyan már… Hogy milyen gyenge taktikával küldte pályára csapatát a Real Madrid elleni spanyol szuperkupa döntőben? Kaptak is egy négyest… Hogy nem tudják lezárni a meccseket, hátul meg kabaréba illő gólokat kapnak? Ki emlékszik már ezekre? De a játékvezetők és a Real Madrid… Játékosként még nem ilyen volt. Viszont sajnálom is Xavit. Két és fél év alatt kikészítette a sajtó. Megszégyenülten és a hátsó ajtón fog távozni az, aki a fél életét a klubnál töltötte, akinek Barcelona a második otthona. Méltatlan az a szitokáradat és kritika, amit kap. A futballszurkoló könnyen felejt. És egyébként is: egészen más a pályán zsugázni, mint a kispad mellett állva döntéseket hozni. Ez utóbbi nem ment neki. Xavi nem tud jól meccselni. Nem tud belenyúlni a meccsbe, amikor erre nagy szüksége lenne.  És nem bírta el a nyomást, inkább a könnyebb utat választotta. Jürgen Klopp bevállalta, hogy leteszi az új csapat alapjait. Xavi ezt nem vállalta, inkább elmenekül. Ez a különbség kettejük között. Én azért bízom abban, hogy nem végleg vonul vissza, tanul a hibájából, és egy mentálisan erősebb, taktikailag pedig felkészültebb Xavi fog egyszer visszatérni. Akár a Barcelona kispadjára is!

Xavi legújabb nyilatkozata szerint vezetniük kéne a bajnokságot...

Rossi nem megy sehová...

És hogy megígértem, hogy írok a harmadik úriemberről is? Marco Rossiról és a magyar válogatottról sokat lamentáltam az előző években, önmagamat nem akarom ismételni. Ezeket a sorokat éppen a Házasság Hetében, sőt, Valentin nap pötyögöm, így ennyit azért leírok: Rossit és a magyar válogatottat a Jóisten is egymásnak teremtette! Szinte tökéletes házasság az övék! Igazán tökéletes akkor lesz, ha kijut a magyar válogatott a 2026-os vb-re – akkor lesz 40 éves az a mexikói vb, amin utoljára kint járt a magyar delegáció… Épp ideje lesz már, hogy újra tiszteletünket tegyük azon a seregszemlén…

Amit eddig letett az asztalra a maestro, az megsüvegelendő. Egy elég szedett-vedett társaságot vett át a balfék belgától, George Leekenstől 2018 nyarán – azóta a második Európa-bajnokságára készülhet, a Nemzetek Ligájában pedig a C Ligából feljutott az A ligába. Mi az, hogy feljutott! Bent is maradt, kiejtve az angolokat, kétszer is legyőzve őket! Az idei Eb-n megint nem lesz könnyű dolga a nemzeti csapatnak (a skótokkal, a németekkel és Svájccal játszunk majd), az őszi Nemzetek Ligája sorozatban papíron könnyebb ellenfelek várnak ránk, mint a legutóbbi kiírásban (a németek, a hollandok és Bosznia-Hercegovina), szóval van esély újra megmaradni az A divízióban. A hollandoknak bőven van miért visszavágnunk… Aztán jövőre meg jönnek a vb selejtezők; szerintem minden magyar futballszurkoló álma lenne a szintlépés, s ennek kivitelezésére Marco Rossinál nincs alkalmasabb ember jelenleg. Karácsonyra megkaptam az önéletrajzi könyvét, amit az év első hónapjában el is olvastam – sokat jelent neki Magyarország, a magyar válogatott, és immár az állampolgárság is. És jó, hogy immár kijelenthetjük: vannak nemzetközi szinten is klasszis labdarúgóink. Willi Orbán, Szoboszlai Dominik, Sallai Roland, Kerkez Milos, Varga Barnabás jóval több, mint átlagos labdarúgó. Nemzetközileg elismert játékosaink régen is voltak. Király Gábor, Dárdai Pál, Lisztes Krisztián, Gera Zoltán, Huszti Szabolcs mind nagyon jó labdarúgók voltak. De van egy hatalmas különbség. Nekik nem volt Rossijuk. Volt Matthäusuk, Koemanuk, Egervárijuk, Várhidijük… Rossijuk viszont nem.

Folytassa, Mister!