Amikor december végén biztossá vált, hogy Szoboszlai Dominik magyar rekordot jelentő 20 millió euróért Salzburgból az RB Leipzighez szerződik, szerintem kevesen gondolták, hogy még március idusához érve sem mutatkozik be új klubjában. Ennek okát nem abban kell keresnünk, hogy nem bírta felvenni a Bundesliga őrjítő tempóját vagy hogy Nagelsmann pikkel rá, lehetősége sem volt még pályára lépni combközelítő izomsérülése miatt. Sok magyar és Leipzig szurkolóval egyetemben én is nagyon várom már a debütálását és azt is, hogyan illeszkedik majd be a Red Bull család másik reprezentánsában, mely jelenleg Németország második számú klubja, mindenesetre én a fejlődése szempontjából és a körülmények miatt is tökéletes választásnak tartom a Lipcsét; a miértekre eme bejegyzés végén adok választ. Félúton a nemzeti ünnepünk és a világbajnoki selejtezők kezdete előtt és azok apropóján kicsit „magyarozunk”; 4-4 olyan pozitív és negatív példát állítok Szoboszlai Dominik elé az elmúlt 20 évből, akiknek fiatalon kellett döntést hozniuk. Volt, aki pályafutása túlnyomó részében jó döntéseket hozott, de olyan is volt, akinek ez nem sikerült – nos, a rossz döntés is döntés, s ha más miatt nem is, elrettentő példának tökéletes…

Akiknek a példáját inkább ne kövesse Szoboszlai Dominik…

Dzsudzsák Balázs

„Kár értük, kiváló ügynökök voltak…” A Nyomás utána című Bud Spencer – Terence Hill film ezen sora jutott eszembe, amikor azokat vettem lajstromba, akik többre voltak hivatottak annál, mint amit végül elértek/elérnek pályafutásukban. Kézenfekvőbb példával nem is kezdhetnénk azt illetően, hogyan lehet egy kivételes tehetséget és pályaívet egyik pillanatról a másikra tönkre vágni. Dzsudzsák Balázs jelenleg 108-szoros válogatott, amivel Király Gáborral holtversenyben az élen áll, de hogy lesz-e egyedüli rekorder, közel sem biztos – és az a helyzet, hogy szerintem minimum 15-20 válogatottságot ajándékba kapott. Az is igaz, hogy a Nyírlugosról induló Dzsudzsi valóban tehetséges volt, s hamar kinőtte a Debrecent és a magyar első osztályt. Már 22 évesen a holland PSV Eindhoven játékosa lett, ahol a már akkor világklasszis Luis Suárez mellett az Eredevisie legnagyobb sztárja volt. Első teljes szezonjában 11 gólig és 9 gólpasszig jutott, a másodikban 14 gól és 13 assziszt szerepelt a neve mellett (ebben a szezonban játszotta talán élete meccsét az Ajax ellen, amikor két csodás gólt lőtt és pazar gólpasszt is adott a 4-3-as győzelmet hozó rangadón). A következő szezonban az Európa-Ligában is villogott: a negyeddöntőig jutó PSV-ben hét gólt lőtt és két gólpasszt adott. Csak első féléve végén lett bajnok (2008 januárjában igazolt Hollandiába), de így is meghatározó alakja volt a ligának, s joggal gondolhattuk, hogy innen még felfelé vezethet az útja. 2011. június 12-én aztán pályafutásának dicső szakasza véget ért, s elindult a lejtőn: az újgazdag Anzsi Mahacskalához igazolt, ahol igaz, hogy például egy Samuel Eto’o és egy Roberto Carlos is csapattársa volt, de szakmai szemmel értékelhetetlennek tetszett már akkor is ez az igazolás. Meglett volna az esélye annak, hogy Balázs a Benficához vagy a Valenciához hasonló képességű csapatba szerződjön, de az egykori eindhoveni közönségkedvencet a pénz motiválta (hiába állít bárki mást…). A rövid mahacskalai kaland után a Dinamo Moszkvánál legalább voltak fellángolásai és itt eltöltött három és fél évet, mielőtt a török Bursasporhoz igazolt volna. A számára is jól sikerült 2016-os EB után azt hittük, 30 évesen még lehet egy nagy dobása, ehhez képest a „nyírlugosi szabadalom” (ahogy Hajdú B. István nevezte el két megpattanó gólját a portugálok ellen) a Hertha vagy a Schalke helyett az arab emírségekbeli al-Vahda csapatához került. Majd két évvel később országon belül váltott klubot: a frissen feljutó al-Ittihad trikójában feszíthetett másfél éven keresztül. 2020. februárjában az El-Ajn szerződtette, de nem AJNározták túl, a koronavírus után nem hosszabbították meg lejáró szerződését. Így jobb ötlet híján visszatért az alma máterbe, a másodosztályba alászálló Debrecenbe és nehezen elképzelhető, hogy a 35. születésnapja felé közeledve még máshova igazoljon. Zimány Lindák és luxusautók törése mellett is, ebből a pályafutásból, a székely meg a fia youtube-os vicchez hasonlóan többet ki lehetett volna hozni. Vagy ahogy a Herkules című Walt Disney klasszikusban fogalmaz Philoktetesz, a hősök mestere: „Azt hittem, bajnok lesz belőled. De neked elég a baj.”

Koman Vladimir

A 2009-es U20-as világbajnokságon bronzérmes magyar válogatottból szerintem Gulácsi Péter futotta be azt a karriert, amire akkor predesztinálva volt, pedig nem is tőle volt hangos akkoriban leginkább a nemzetközi és a hazai sajtó: a csapat két legfelkapottabb játékosa Németh Krisztián és Koman Vladimir voltak. Némó is sorra kerül majd, de kezdjük Komannal, mert számomra ő a nagyobb csalódás. Az ukrán labdarúgó családjával Ungvárról nem a szomszédba, mondjuk Kisvárdára vagy Záhonyba költöztek át, meg sem álltak egészen Szombathelyig, ahol hősünk megismerkedhetett a labdarúgás alapjaival. Haladás volt számára a dobbantás a Haladásból: az olasz Sampdoriába került, ahol eleinte a tartalékcsapatban villogott, majd párszor kölcsönadták (játszott az Avellinóban és a Bariban), s bár meghatározó játékosa nem volt soha a Sampnak, azért a nagy csapatban is megkapta a lehetőséget, sőt a Debrecen elleni csoportkörös (mellesleg 2-0-ra elveszített!) Európa-Liga meccsen a csapatkapitányi karszalagot is ő viselte. Utolsó olaszországi bajnokiján csereként beállva is kiállították, majd 2012 januárjában a francia másodosztályban szereplő, de nagy álmokat szövögető AS Monaco lecsapott rá. Nagy csinnadrattával érkezett a Hercegségbe, ahol nem vált belőle kis herceg: félév után távozott is és valahol itt veszítettük el Komant: az orosz Krasznodar neve ma már nem cseng rosszul, akkor még kevesen értették, miért megy oda, nem is evett meg ott sok sót borscs-t – második szezonját kölcsönben az Uralnál töltötte. 2014 nyarán a Krasznodar felbontotta szerződését, s érdekesség, hogy november 12-én az amerikai digitális médiaszolgáltató, a Bleacher Report Victor Valdés és Simao Sabrosa mellett a legnevesebb szabadon igazolható labdarúgók közé sorolta. Félévbe telt, míg talált magának csapatot: hazaigazolt Diósgyőrbe (akiket nyáron még kikosarazott, gondolom, jobb ajánlatra várt…), így ország-világ láthatta, milyen kritikán aluli, minősíthetetlen produkciót nyújt. Legkésőbb miskolci másfél évében kiderült róla, mi az ő szintje: a török élvonal újoncához, az Adanasporhoz került, ahol egy szezon után a semmihez sem fogható török másodosztályú levegőbe is beleszippanthatott. Két évet az iráni Szepahan Iszfahan csapatánál töltött, jelenleg az Egyesült Arab Emírségekben labdázgat, az al-Hatta csapatának bizonyára hasznos tagja. Voltak jó meccsei a válogatottban is, utoljára a Nagyerdei stadionavatón lépett pályára a dánok ellen és azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy hamarabb lesz Marco Rossinak samponreklámja, mint hogy behívja valaha az arab világból Koman Vladimirt még a nemzeti tizenegybe…

Tablón az u20-as vb hősök, többek között Koman Vladimirrel, Németh Krisztiánnal és Gulácsi Péterrel...

Németh Krisztián

Németh Krisztián tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a győri gyermekkor és MTK-s évek után már 19 évesen elvitte a világhírű Liverpool! Még a Mersey-parti klub ificsapatában pallérozódni is nagy szó, ahol ráadásul ontotta a gólokat; a tartalékok között egyik szezonjában gólkirály is lett, nem csoda, hogy gyorsan közönségkedvenccé vált. Ám igazán közel a tűzhöz nem került, bajnoki meccsen nem mutatkozhatott be a felnőttek között. Rövid ideig a Blackpoolnál szerepelt kölcsönben, majd az AEK Athénhoz került, ahonnan már nem volt számára visszaút a Szigetországba. Athén után játszott a nagy rivális Olympiakoszban, majd a Volú csapatában, mielőtt visszatért az MTK-hoz, hogy újraépítse magát. Hollandia népszerű célállomása volt mindig is a magyaroknak, Németh sem akart kimaradni a német(h)alföldi kalandból: előbb az RKC Waalvijk, majd a Roda játékosa lett. Utóbbi helyen úgy nézett ki, otthonra talált, de a világháborúkkal ellentétben ez a Németh Amerika mellé állt. A Sporting Kansas City-ben nyújtotta talán pályafutása legszebb periódusát: júniusban a hónap játékosa díjra jelölték, egyik gólját a szezon legszebb találatának választották, míg csapatszinten meg országos kupát nyert. Mindezek fényében annyira tűnt jó ötletnek Katarba igazolni, mint Micimackót kettesben hagyni egy csupor mézzel, mindenesetre az Al Gharafa tagja lett, ahol egész jól ment neki. Bár Némó itt sem maradt néma, s 21 bajnokin rúgott tizenhármat, az igazi katar-zis elmaradt, s Xavival ellentétben őt nem kérték fel a 2022-es vb egyik reklámarcának. Talán ezért, talán más miatt, de itt sem maradt másfél évnél tovább: neki nemcsak álmaiban integetett vissza Amerika, konkrétan a New England Revolution labdarúgója lett. Aztán visszatért a Sporting Kansas City-hez, ahol megint jól játszott, de örökmozgóként nem elégedett meg ennyivel; a gyermekkori dackorszak nála 31 évesen köszöntött be. Igaz, nem tartott sokáig, mert mindössze egy bajnoki és egy kupameccs jutott neki a szlovák felvidéki DAC színeiben. Harmadszor is visszatért Amerikába, de most a Columbus Crew csapatához igazolt és a mai napig ott játszik – bár nála sohasem lehet tudni. Az utánpótlás válogatottakban jobban ment neki, mint a nagyoknál (az U19-es EB-n a torna All Star csapatába is beválasztották 2008-ban, s egy évvel később az U20-as vb-n is brillírozott Egyiptomban), de a 2016-os EB csapatban szerepet kapott. Mi az, hogy kapott! Az osztrákok elleni 2-0-s győzelem alkalmával kezdőként játszott, de pályára lépett a portugálok ellen is. Korából kifolyólag őt teljesen leírni még nem lehet, de válogatott szinten alighanem ezután is csak kiegészítő szerepre lesz kárhoztatva. Némó nyomában járva annyit talán megállapíthatunk, hogy a liverpooli kezdetek után szerintem az ő pályafutásában is több volt.

Rudolf Gergely

Hogy miben hasonlít Cristiano Ronaldo és Rudolf Gergely? Mindkettejüknek Bölöni László indította be reményteljes karrierjét! CR-nek a Sportingnál volt edzője, míg Rudolfot annak szülővárosában, Nyíregyházán szúrta ki, s vitte el a francia másodosztályú Nancyhoz. Az ország második legjobb akadémiáján pallérozódott (mármint nem a korábbi sokszoros román válogatott Bölöni…), s az ificsapatban jól is játszott, de a felnőttek között sok lapot nem osztottak neki, ezért a váltás mellett döntött – hazaigazolt Debrecenbe! A kálvinista Rómában sérülések is hátráltatták, de amikor játszott, futballja csúcsminőséget képviselt: a 2008/2009-es szezonban 16 góllal második lett a góllövőlistán, egy évvel később pedig a BL csoportkörben is hasított, a Fiorentinának például oda-vissza beköszönt, de gólt lőtt a Levszki Szofia elleni selejtezőn is, amit élőben láttam és számomra örök emlék marad. Nem csoda, hogy éppen egy olasz csapat nézte ki magának (bár az Ajax is meg akarta szerezni!): a Genoa szerződtette. Sokat sajnos nem játszott itt, egy gólt szerzett (mondjuk azt az AS és nem a kálvinista Roma ellen…), kölcsönben a Bariban (két gólt lőtt: a Juve és a Milan ellen!) és a görög Panathinaikoszban is megfordult, mielőtt hazatért volna Diósgyőrbe. Innen már nem vezetett számára út külföldre, s menthetetlenül elindult a lejtőn: a Diósgyőr után Győrben, Fehérváron, Nyíregyházán és Balmazújvárosban is játszott (Dunakeszin még a futsalt is kipróbálta!), de sehol nem emlékeztetett már régi önmagára, ezért jobbnak látta 2018-ban, mindössze 33 évesen, krisztusi korban visszavonulni. A válogatottban Egervárinál ment neki a legjobban, 10 góljából nyolcat az ő kapitánysága alatt szerzett: emlékezetes produkciót nyújtott például a San Marino elleni 8-0, a svédek elleni 2-1 és a hollandiai 3-5 alkalmával is. Ma már az M4Sport szakértőjeként láthatjuk, de abban nincs sok köszönet: az Atalanta-Real Madrid BL nyolcaddöntőn például azt találta mondani, hogy látszik, hogy a spanyolok el akarják vinni a három pontot. Kár, hogy ott már nem pontokra, hanem kiesésre mentek a meccsek… Ha már ’48 és szabadságharc: rá biztos nem aggatnám a „haza bölcse” jelzőt…

Akik jó példával szolgálhatnak Szoboszlai Dominik előtt…

Gera Zoltán

Az eddigi felsorolásokból látszott, hogy olyan játékosokat találtam, akik szinte gyakrabban váltottak klubot, mint fehérneműt. Pozitív példát is fogunk látni gyakori klubváltó esetében, de Gera Zoltán még nem ehhez a táborhoz tartozik. Gerzsonról mindenki tudja, hogy fiatalon a fűről nem biztos, hogy a zöld gyep volt az első, ami eszébe jutott, mindenesetre még időben jött meg az esze, s intett pá-t a drogoknak, nőknek, alkoholnak. Csak egy „pá” maradt, a „pá zsit” – még szerencse, hogy Gera Zoli „pá lyafutása” jobb volt, mint ez a szóvicc. Mi az, hogy jobb: az elmúlt húsz év legjobb és legsikeresebb labdarúgóját tisztelhetjük személyében! Pécsről fiatalon felkerült a Fradihoz, ahol gyorsan berobbant a köztudatba és olyan kiváló teljesítményt nyújtott a 2003/04-es szezonban, hogy bejelentkezett érte az angol West Bromwich Albion. Nem vett hosszú időt igénybe az akklimatizálódás: minden bajnokin pályára lépett a szezonban, rúgott hat gólt, s a szezon végén a soccernet.com a Premier League álomcsapatába is beválasztotta. A következő szezon végén sajnos kiesett a birminghamiekkel, de a másodosztályban sem állt meg az élet: a 2007/2008-as szezon végén a The Guardian a Championship legjobb labdarúgójának választotta és a magazin álomcsapatába is bekerült. Elég volt a másodosztályból, Gera ennél jobb futballista, nem is maradt Birminghamben: a londoni Fulham labdarúgója lett, ahol még nagyobb sikerek érték. Ollózós gól a Manchester United ellen és 7. hely a bajnokságban, amivel kivívták a nemzetközi szereplés jogát – aztán az Európa-ligában egyenesen a döntőig meneteltek, Gera vezérletével (a Fulham csodájáról és sok más csodáról írtam már korábban, ITT és ITT megtekinthetők, ajánlom szeretettel!) A 2009/2010-es szezon végén a Daily Mail a játékosok listáján a 33. helyre tette – többek között Luka Modric, John Terry és Steven Gerrard is mögötte szerepeltek. A walesi Mark Hughes személyében új edzője lett a Fulhamnek, aki mellőzte Gerzsont, s mivel a szerződése is lejárt, így visszatérhetett a West Bromhoz, ahol Fulhames edzője, Roy Hodgson is tárt csápokkal várta. Sérülések is nehezítették ekkor már pályáját, de a Liverpoolnak például akkora gólt lőtt, amit hetekig mutogathattak a különböző sportcsatornákon. Egészen 2014 nyaráig maradt Birminghamben, ekkor azonban hazatért a Fradihoz, ahol pályafutása utolsó szakaszát töltötte. Jelképes, hogy ő lőtte az új stadionban a legelső gólt (végül 2-1-re kikaptak a Chelsea-től), aztán az első bajnokin is betalált a Groupamában (bombagól a Nyíregyháza ellen), kupagyőzelmet érő gólt fejelt éppen az ősi rivális Újpest kárára, a 38. születésnapján meg klasszikus mesterhármast szerzett a Gyirmót ellen – hogy csak néhány momentumot emeljek ki „öregedő” éveiből.  Közben a válogatottban is mindig számoltak vele: 2002-es debütálása és a 2017-es visszavonulása óta egyedül 2013-ban nem lépett pályára a nemzeti csapatban – közben meg 97 meccsen szerzett 26 gólt. San Marino ellen mesterhármast ért el, a friss világbajnok olaszokból és Aranylabdás Cannavaróból bolondot csinált, a hollandok elleni amszterdami 3-5 alkalmával két szép gólt lőtt, a 2016-os EB-n a portugáloknak lőtt bombagólját meg a torna legszebb góljának választották. A szintén Pécsről induló zenekar a Halott Pénz – na azt hiszem, Gerzsonért egy fillér sem volt kidobott, se „halott”. Azt hiszem, csak nyertünk azzal, hogy Gera végül „a legjobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle” (vö: Lk 10,42); pályafutása és átigazolásai alapján is példakép lehet a mai fiatalok számára.

Huszti Szabolcs

Hogy edzőnek milyen Huszti Szabolcs, még nem nagyon derült ki, a Loki kínpadján eddig vegyes érzései lehetnek (meg az őt odaültető cimboráinak is…), játékosként mindenesetre nagyszerű volt – az elmúlt húsz év egyik legjobbja! Miskolcon született, Tapolcán cserepedett fel (de nehéz szó ez is…) cseperedett fel, majd a Fradiban futott be, hogy aztán egy kölcsönszerződés keretében a Matáv Sopront is naggyá tegye! Külföldre a Ferencvárosból igazolt, még hozzá 22 évesen, célállomás pedig a francia Metz volt. Nem tűnt rossz választásnak, s bár a jobbak közé tartozott, csapatát nem tudta megmenteni a kieséstől. Klubot és országot váltott, bár ekkor még nem ment messzire, csupán Németországig, ahol a Hannover játékosa lett. Nagyon jól ment neki Németországban, gólokat szerzett, gólpasszokat adott, a Bundesliga sztárja volt, be is jelentkezett érte a friss UEFA-kupa győztes orosz Zenit, ahol az Arsenalhoz szerződő Andrej Arshavint kellett volna pótolnia. Nem állítom, hogy ez maradéktalanul sikerült számára, de azért szerzett kellemes perceket Szentpéterváron is. Legelső tétmeccsén például már a 2. percben gólt lőtt a Stuttgart elleni UEFA kupa randevún, s bár kulcsember nem vált belőle, a Zenit akkoriban nemzetközi szinten sem számított kis csapatnak; inkább számított ott rangnak pályára lépni, mint az Anzsi Mahacskalában… 2012-ben még nem túl a zeniten, de túl a Zeniten (na ezt fejtse meg valaki…) visszakerült a Bundesligába; második hannoveri időszaka talán még az elsőnél is jobban sikerült. Volt olyan meccse a Wolfsburg ellen, amin 4-0-ra nyertek, Szabi négy gólpasszával. Egy másik meccsen a Werder ellen rúgott egy gólt, meg adott egy gólpasszt, aztán az utolsó pillanatban győztes gólt ollózott – levette a mezét, s felmászott a kerítésre a szurkolókhoz, gyorsan összeszedett két sárgát, így villant a piros. De szerintem nem bánta, poén volt… Egyetlen furcsa igazolása volt pályafutása során, de 2014 környékén népszerű volt Kínába igazolni, ő se kínjában tette, mikor elfogadta a „világhírű” Csangcsun Jataj ajánlatát. Hála Istennek csak másfél évig maradt, a kínai nagy falat volt számára, harmadszor is visszatért a Bundesligába, de már nem a megszokott környezetben, hanem Frankfurtban szállt le a gépe. Bő egy év múlva Kínába is visszatért, volt klubjában újra lehúzott egy esztendőt. Magyarország volt az egyetlen hely, ahol nem exhez tért vissza, sőt… A legnagyobb hazai riválissal, a Fehérvárral csalta meg a Fradit (ennél talán csak Újpestre szerződni lett volna bicskanyitogatóbb tett a részéről…); 4725 nap után szerzett újra gólt az NB1-ben, pályára lépett az Európa-Liga csoportkörében is, mielőtt tavaly nyáron némileg váratlanul visszavonult. A válogatottból sajnos ezt már korábban megtette, az 51-nél sokkal több meccs juthatott volna neki, ha kevesebb a Huszti hiszti: Várhidi Péternél még csak eltiltották, Egervári Sándorral viszont olyan komoly nézetkülönbségei lettek, amiért szerinte ő inkább a fiatal fehérvári focistákat játszatta a válogatottban a harcedzett és külföldön szereplő légiósok helyett, hogy inkább búcsút mondott a nemzeti színeknek, s utána egy kapitánynak, még Dárdai Pálnak sem sikerült visszaédesgetnie. Az élet gyakran vicces rendező: végül ő is fehérvári, bár kevésbé fiatal és legkevésbé sem falábú focistaként vonult vissza…

Egy jó Huszti szerintem a 2016-os EB csapatba is befért volna...

Hajnal Tamás

Következő delikvensünk sem az az egyhelyben ülő fajta volt, de szinte egytől egyig bejöttek klubváltásai és remek karrier végén vonulhatott vissza 2018-ban. Hajnal Tamás is a Fradiból került külföldre nagyon fiatalon, mindössze 17 évesen, még hozzá a gelsenkircheni Schalkéhoz. (A miheztartás végett: akkor a Schalke még nem csontutolsó volt, 25 meccsen szerzett egyetlen győzelemmel a Bundesligában, mint napjainkban – na erről is készül majd egy érdekes és izgalmas összeállítás, de ennyire ne rohanjunk előre…) Megragadnia a nagy csapatban nem sikerült, a felnőttek között 8 meccse volt mindössze, az ifjúsági együttesben viszont közel 100 találkozón pályára lépett és a csapat legjobbja volt. 23 évesen még mindig nem volt lekésve sehonnan, így dobbantott és egy szintet lejjebb lépve a belga St Truiden csapatához szerződött. A Belgiumban töltött két szezonja jól sikerült, önbizalommal telve térhetett vissza Németországba, a patinás, de akkor másodosztályú Kaiserslauternhez. Egy szezon után elvitte a frissen feljutó Karlsruhe, s ekkor kelt fel igazán a nap Hajnal pályafutásában. Már a debütáló mérkőzésén két gólt szerzett a Nürnberg ellen, kisvártatva győztes gólt lőtt a bajnoki címvédő Bayern München Stuttgart ellen, s volt klubja, a Schalke ellen is kiosztott két asszisztot – és ez még korántsem a maximum volt az őszi szezonban, aminek végén a Kicker beválasztotta az álomcsapatba is és ötödik helyre rangsorolta a támadó középpályások listáján. A tavasszal sem lassított, holott tudvalevő volt, hogy a nyártól a Borussia Dortmund játékosa lesz! A Schalke legnagyobb riválisánál is jól kezdett, legelső meccsén szabadrúgásgólt szerzett a Bayern München elleni Szuperkupa döntőben. A második szezonjában megsérült, onnantól kezdve már nem számított alapembernek, de még részese lehetett annak a dortmundi építkezésnek, mely később két bajnoki címet és BL döntőt eredményezett. Bizony, a nagy Jürgen Klopp is edzette fiúnkat, aki egy bizonyos Mario Götze és Sinji Kagawa miatt veszítette el helyét a csapatban… 2011 januárjában kölcsönbe került a Stuttgarthoz, aztán a nyáron véglegesítették, mivel vezetésével sikerült elkerülni a kiesést. Egy kupa ezüstérmet és egy Európa-Liga nyolcaddöntőt is betehet személyes vitrinjébe, majd egy rövid ingolstadt-i kitérőt követően hazatért oda, ahonnan ez a csodás külföldi karrier elindult. Igen, csodás, mert különösen a Karlsruhénál és a Dortmundnál töltött időszakára büszke lehet. S arra is, amit visszavonulása óta művel: a minap 40. születésnapját ünneplő játékmester játékosmegfigyelőként segíti a klubot, komoly szerepe volt abban, hogy az elmúlt két évben végre minőségi légiósok érkeztek az Üllői útra. Hiába, az United is megénekelte, hogy Hajnalban még a nap is más – vajon Tokmac Nguen, Haratin és Boli ezért igazoltak a Fradihoz?

Gulácsi Péter

Közel sem jár még Gulácsi Péter pályafutása végén, s reménykedhetünk abban, hogy nem a szivárványcsaládok melletti kiállása az utolsó, amivel hallat magáról, s játszhat még magasabb szinten, de már az eddigi pályája is mementóért kiált. A BVSC, majd az MTK nevelte, mielőtt 17 évesen kikerült Liverpoolba. A Mersey partján több mint ötvenszer ülhetett a kispadon (bizonyára sokat tanulhatott akkoriban Pepe Reinától…), a tartalékcsapatban és kölcsönszerződései alkalmával bravúrosan védett, de Liverpoolban a felnőtt csapatban nem mutatkozhatott be. A Tranmere Rovers és a Hull City kapuját is meggyőzően védte, ennek is tudható be, hogy a Poolnál sokáig nem voltak hajlandók végleg lemondani róla. Egészen 2013-ig maradt Angliában, ekkor azonban bejelentkezett érte a Red Bull Salzburg, ahova ingyen igazolt. Az osztrákoknál gyorsan alapember lett, s szinte napra pontosan két évre rá és kereken 100 meccsel a lábában a testvérklubhoz, az RB Leipzighez került, a német másodosztályba. Első szezonja végén sikerült a feljutás, s azóta a Bundesliga egyik legjobb csapata a Lipcse – Gulácsi pedig a legjobb kapusa! A Leipzig nagy tervekkel érkezett az élvonalba (magát a klubot is csak 2009-ben alapították…), de azt talán senki nem gondolta, hogy ilyen hamar sikerül élcsapattá válniuk: történetük első élvonalbeli szereplése alkalmával ezüstérmesek lettek, így rögtön indulhattak a Bajnokok Ligájában. Csak néhány elismerés a sok közül… A 2017/18-as Bundesliga szezon őszi idényében a Kicker osztályzatai alapján a legjobb kapus lett. A 2018/19-es szezon végén a legtöbb gól nélküli bajnoki mérkőzésért járó Fehér Kesztyű díjat érdemelte ki és a Kicker osztályzatai alapján a Bundesliga legjobb játékosa lett! Nem kapusa, játékosa!!! A Kicker 2020. január 3-án a Bundesliga legjobb légiósának választotta! A Four Four Two magazin angol nyelvű kiadása a világ legjobb kapusai közé sorolta! A 2019/20-as év végén a Bundesliga játékosai választották a harmadik legjobb kapusnak! Bár a Bajnokok Ligájában a múlt héten nem sikerült a bravúr, a Liverpool elleni BL kiesés alkalmával is büszke voltam, hogy magyar labdarúgó védte az ellenfél kapuját. (Az előző szezonban a Tottenham és az Atletico Madrid testén keresztül egyenesen elődöntőig jutott a lipcsei csapat, Gulácsi a két párharc három meccsén összesen egy gólt kapott, azt is tizenegyesből!) Jelenleg 215 találkozónál és 69 kapott gól nélküli meccsnél tart, s a sztori tovább íródik – bár a Dortmund és az Inter érdeklődéséről is lehetett mostanában hallani. Egy biztos: a 2009-es U20-as vb bronzmeccsén a Costa Rica elleni szétlövésben három büntetőt hárító Gulácsi Péter valóban megérkezett a szűk elitbe, s jelenleg elképzelhető, hogy a világ 10 legjobb kapusa közé tartozik!

Akik még beférhettek volna, de a „keretszűkítés” áldozatai lettek…

Felírtam magamnak még két-két nevet, akik beférhettek volna, de „keretszűkítés” miatt végül kimaradtak. Kleinheisler László, aki az Oslóban szerzett szerencsés bombagólja (hogy lehet egy bombagól szerencsés? Hát így!!!) óta pályafutását illetően szinte csak rossz döntést hozott (a legalja talán az volt, amikor hazajött a Fradihoz, de Borat is jobban illett Kazahsztánba, mint „a magyar Scholes”…). A másik oldalra Sallai Roland került fel, aki meg nagyon tudatosan építi pályafutását – az olaszországi és ciprusi időszak után most a német Freiburg húzóembere, s túl van 50. Bundesliga meccsén is. Korukból adódik, hogy végül mindketten fennakadtak a rostán – Kleinheisler 26, Sallai mindössze 23 éves, mindkettejük pályafutása tartogathat még komoly csavarokat. Végül két rutinos rókát is kihagytam, a 2016-os EB első meccsének két gólszerzőjét. A negatív oldalra Stieber Zoltán kerülhetett volna fel, akinek pályafutása csúcspontja az a gól volt az osztrákok ellen (ELDŐLT A MÉRKŐZÉS!!! MAGYARORSZÁG KETTŐ, AUSZTRIA NULLA!!! Ja, egyébként Hajdú B. István egy fillért nem ad az ingyen reklámért…), bár még csak 31 éves, de jelenleg az alsóházi, bár legalább talán már nem kiesőjelölt Újpestben keresi a kenyérre valót, s az elmúlt 14 évben 12 klubja volt. Gyökeret eresztenie sehol sem sikerült, pedig például Németországban és Amerikában is megpróbálta. A pozitív oldalon meg az a Szalai Ádám állhatna, aki, amikor épp nem pálinka meghívásokat és másfél éves gólcsendeket tart, azért futballozik is és bár a megítélése a mai napig is kétes, az, hogy ő tíz év alatt nem kopott még ki a Bundesligából, nem lehet a véletlen műve. A Mainznál, a Schalkénál, a Hoffenheimnél is láttak benne fantáziát (egyedül a hannoveri kölcsönszerződés nem jött be, de az nem is tartott sokáig), s aki követi a Bundesligát, beismerheti: láttunk tőle nagyszerű dolgokat. Is… :)

Szalai Ádám 550 nap után bepiszkálta, tuszkolta, pöckölte... :)

De hogy visszatérjek a cikk apropójához és ígéretemhez… Miért választott jól Szoboszlai Dominik? Julian Nagelsmann az egyik legtehetségesebb edző jelenleg, aki ráadásul hihetetlenül fiatal is, éppen ezért biztos, hogy a fiatalok nyelvén is ért majd! Korábban Szalai Ádámot is kedvelte a Hoffenheimben, a Lipcsében eddig Gulácsi és Orbán helye is megkérdőjelezhetetlen (utóbbié azért formációtól is függ), úgy néz ki, a magyarokkal megvan a közös kohéziója. Szoboszlait segíthetik honfitársai és korábbi salzburgi klubtársai is, ráadásul nyelvi nehézségei sem lesznek, hiszen németül perfektül tud. Már csak arra van szüksége, hogy felépüljön. És alázatra, meg türelemre. Mert aligha lesz rögtön kezdő – de idővel ezt is, mint ahogy a tiszteletet is kivívhatja. A felsorolt 8 (+4) labdarúgónál is tehetségesebbnek tűnik, nagy részt rajta és az ő döntésein múlik, milyen karriert fog befutni. Óriási jövő előtt áll Szoboszlai Dominik és óriási tetteket várhatunk tőle – bár egyelőre azt hiszem, már a lipcsei bemutatkozásának is tudnánk örülni… Egy biztos: Dominik egyelőre nem a dominikaiaké, hanem a lipcseieké és ami talán még fontosabb: Magyarországé! :)