Bunda volt, a bíró elcsalta, lejtett a hazai pálya, elpártolt tőlünk a szerencse, nem a mi labdánkkal játszottunk, meccs előtt fellocsolták a pályát, fejbe dobták a kapusunkat egy papírgalacsinnal, összezavarodtunk a pályára berohanó mókustól – megannyi gyászos mentegetőzés, ami elhagyja játékos, edző, szurkoló száját, ha nem a csapatuk nyeri a meccset. A két részes minisorozatomban bemutatok 20 olyan hőskölteményt a XXI. század eddig eltelt két évtizedéből, amikor hiábavaló mindenféle kifogásgenerátor üzemeltetése – mert csodák igenis léteznek a futballpályán is! Mindenkinek jó szórakozást és nosztalgiázást kívánok az első részhez! :)

20. A magyar, aki még Messit is legyőzte

Rögtön elevenítsük fel a legfrissebb élményt: nem sok olyan egyéni elismerés van, amit Lionel Messi még nem zsebelt be legalább egyszer tiszteletreméltó pályafutása során, de az éppen tíz éve alapított Puskás díjat, ami az év legszebb góljának szerzőjét illeti meg, hiába jelölték már rá hatszor is, még egyszer sem vihette haza. Nem úgy Zsóri Dániel, aki élete első NB1-es meccsén csereként állt be a bajnokaspiráns Ferencváros ellen 2019. február 16-án a 81. percben, aztán a 93. minutumban olyan győztes gólt lőtt, amit alighanem hetekig mutogattak még Európa sportcsatornáin. Oldalról érkezett a beadás, amit eredetileg nem is neki szántak, de ő felismerve a helyzetet háttal a kapunak, hanyatt vetődve egyből védhetetlenül beollózta – szó mi szó, nem kellett önbizalomért a szomszédba mennie ennek a srácnak, hogy ezt így be merte vállalni... A szakértők tíz gólt választottak ki a tavalyi termésből, rájuk lehetett voksolni, s ezt a létszámot aztán a szurkolók szavazatai alapján három találatra csökkentették.  A jelölés pillanatában még csak álomnak tűnt, ami aztán szeptember 23-án valósággá vált: Zsóri Dániel a kolumbiai Juan Quinterót és az immár hatszoros Aranylabdás Lionel Messit megelőzve megnyerte a 2019-es Puskás díjat! Teszem hozzá elfogultság nélkül, teljes joggal… Ott voltam egyébként azon a meccsen, de Fradi szurkolóként én sem tudtam mást tenni, mint tapsolni…

19. Német házi döntő a Bajnokok Ligájában

A Bayern München nehezen ocsúdott a sokkból, hogy a 2012-es BL döntőt hazai pályán büntetőkkel elbukta a Chelsea ellen (bár legyünk őszinték: a Petr Cech, John Terry, Frank Lampard, Didier Drogba nevével fémjelzett Chelsea megérdemelte, hogy felüljön egyszer Európa trónjára), s nem biztos, hogy sokan hittek abban, hogy egy évvel később a Sors máris visszaadja azt, amit akkor elvett. Németországban ezidőtájt nem volt egyeduralkodó a Bayern München, a Jürgen Klopp-vezette Borussia Dortmund kétszer is elhappolta előlük a Salátástálat. A Bayern a Bajnokok Ligája fináléjában nemes bosszút állt, ugyanakkor ahhoz, hogy a londoni Wembleyben német sztárparádét lásson a nagyérdemű, kellett a spanyol foci teljes összeomlása is… Történt, hogy a Bayern a Barcelonával, a Dortmund a Real Madriddal meccselt a döntőért és egyik párharcnak sem a német reprezentáns volt az esélyese. Aztán a két odavágón összesen nyolcat rúgtak a németek… A Barcelonát megsemmisítő, 7-0-s összesített eredménnyel golyózták ki a bajorok, a Dortmund pedig Lewandowski mesternégyesével (!!!) szerzett megnyugtató előnyt a visszavágó előtt – hiába nyert aztán 2-0-ra a Real Madrid, ez kevés volt a továbbjutáshoz. A döntőt aztán Robben hajrágóljával megnyerte a Bayern München, akik négy éven belül a harmadik döntőjükön végre révbe értek. Erre a húszas listára nem azért került fel ez az esemény, mert annyira váratlan lett volna a Dortmund-Bayern finálé, hanem amilyen magától értődően söpörték el az útból a kétszeres EB és egyszeres vb címvédő nemzet két szuperalakulatát. Na ez volt a csoda!

18. Modricé az Aranylabda

Xavi, Iniesta, Raúl, Ibrahimovics, Roberto Carlos, Gerrard, Lampard, Buffon, Sneijder, Henry – néhányan azok közül, akik nem nyertek soha Aranylabdát, pedig megérdemelték volna. Persze ehhez sokuk esetében az is kellett, hogy Cristiano Ronaldo és Lionel Messi kisajátították a díjat az elmúlt tíz évben: testvériesen elosztva mindketten ötször nyerték meg a legrangosabb egyéni elismerést, mindenki mást kihagyva a buliból. Hogy 2018-ban Luka Modric megtörte a hegemóniát, az annak a függvényében meglepő, hogy Madridba igazolása után a Marca honlapján a szurkolók megszavazták az év legrosszabb igazolásának… Aztán tudjuk, miből lett a cserebogár: nélküle nem nyerhetett volna négyszer Bajnokok Ligáját a Real Madrid, s az ő hathatós közreműködése nélkül a világbajnoki ezüstérem sem jött volna össze Horvátországnak – alighanem ez volt a döntő érv amellett, hogy neki ítélték a díjat (ő lett a vb legjobb játékosa is egyébként). Meglehet, Xavi és Iniesta komplexebb labdarúgó volt, Sneijder több gólt szerzett nála, Ibrahimovics pedig kíméletlen gólvágó még ma is, mégis, a szimpatikus és igen szerény Modric az, akinek, ha csak ideig-óráig is, de sikerült elrabolni Ronaldo és Messi elől a show-t – csak azt sajnálhatjuk, hogy nem pár száz kilométerrel északabbra született…

17. Matrac a trónon

Diego Simeone 2011 telén ült le az Atletico Madrid kispadjára, s tudatos építkezéssel, célravezető (ámbár nem mindig szimpatikus) futballjával elérte, hogy Európa-szerte mindenki számára rettegett ellenfél legyen. Félszezon után megnyerte az Európa-Ligát, következő évben a Király Kupát a Real Madrid ellen, bejutott két Bajnokok Ligája döntőbe is, de legnagyobb sikere talán a 2014-es bajnoki cím volt, mert letaszítani a Real Madridot és a Barcelonát a spanyol bajnoki trónról olyan, mintha valaki eséllyel indulna Füleki Károly mellett a polgármesteri címért Pajkaszegen A mi kis falunk című népszerű sorozatban. Tehát lényegében lehetetlen. Ám abban az évben mégis lehetséges volt: a Real Madrid nem igazán volt tényező akkortájt odahaza, a Barcelonával szembeni ádáz küzdelem pedig az ő javukra dőlt el, s a koronát az egész éves teljesítményükre a Bajnokok Ligájában tehették volna fel, éppen a Real Madrid ellen (mely 12 éve várt már a 10. BEK /BL győzelmére…), ám hiába vezettek az uruguayi Diego Godin góljával a 93. percig, Luka Modric szögletét az elnyűhetetlen Sergio Ramos befejelte, aztán a hosszabbításban leeresztett a matrac, s végül 4-1-re kikaptak. A simának tetsző vereség ellenére a 2014-es klubszinten az Atletico Madrid éve volt, azt hiszem, megkérdőjelezhetetlen, hogy ott a helyük a listán.

16. Párizs négyesére a Barca hattal válaszolt

Azért nem kerül a 2017-es Barcelona-Paris St. Germain BL visszavágó előrébb a listán, mert még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a meccs nem volt bunda… A francia együttes az odavágón macska-egér játékot űzött a katalán nagyhatalommal, lazán gurított egy négyest, lesimázta az egész párharcot, már csak formalitásnak bizonyult a visszavágó. Az a visszavágó, amin a nagyHATalom bizonyított: konkrétan hat góllal terhelte a párizsi kaput. De milyen hat góllal… Egy amatőrbajnokságon nem követnek el olyan hibákat, mint amiket a francia klub védői vétettek, de az egész taktika, amit Unai Emery kifundált, igen gyilkos volt: az első perctől magukra húzták az ellenfelet, s mivel Luis Suarez gyorsan faragott egyet a hátrányból, vérszemet kaptak Messiék. Igaz, 3-0 után Cavani szépített, s ekkor úgy tűnt, mégis meglesz ez a párharc a PSG-nek. Még a 88. percben is 3-1 volt, s ekkor a Barcelona még három gólra volt a továbbjutástól. Aztán Neymar bevert egy tizenegyest, meg egy szabadrúgást is, a 95. percben pedig Sergi Roberto továbblőtte a Barcelonát. Nekem ne mondja senki, hogy ez nem volt előre megrendezve… A párizsiak ezt a buktát azóta sem mosták le magukról, igaz, azóta kétszer a Barcelona is bebizonyította, hogy képes háromgólos előnyről párharcot veszíteni…

15. „Álomsorsolás?”

Sokan féltették a magyar válogatottat a 2016-os Európa-bajnokság előtti pótselejtezőtől, hiszen a norvégok elleni páros meccs előtt nem sok jóval kecsegtetett, hogy egy közepesnek is csak jó indulattal nevezhető csoportból, Románia és Észak-Írország mögött harmadikként végzett selejtezőcsoportjában a nemzeti tizenegy. Akkor rövid időn belül már a harmadik kapitányát fogyasztotta a válogatott: a szövetség hamar belátta, hogy fatális tévedés volt Pintér Attilát leültetni a kispadra, a helyére kinevezett Dárdai Pált szövetségi kapitányi sikereit is látva visszarendelte a Hertha, a német Bernd Storck-ot azonban meglehetősen kétkedve fogadta a közvélemény. Aztán a kötelező minimum teljesítése után jöhetett az igazi vizsga, a pótselejtező… A norvégokat kaptuk, akik közül nem mindenki vett minket komolyan: a szakkommentátorként dolgozó egykori focista, Bernt Hulsker az asztalt csapkodta örömében, mikor megtudta, hogy a magyarokat kapták ellenfélnek, s közben azt kiabálta az éterbe, hogy „álomsorsolás!” Tanúsíthatott volna kicsit több tiszteletet is, mindenesetre mi tettekkel válaszoltunk „a négy oszlós párharcban”… Kleinheisler László debütáló meccsén győztes gólt szerzett Oslóban, a visszavágón Priskin Tamás akkora bombagólt lőtt, hogy a háló került kis híján oszlóba, majd miután egy norvégról is bepattant saját kapujukba a labda, az északi remények váltak oszlóba – hogy aztán jogos legyen a magyar szurkolók öröme és hiteles a „Lesz még Oslo Hajdúszoboszló” rigmusa. A magyar válogatott kettős győzelemmel jutott ki az EB-re, ahol aztán csodálatosan helyt állt: az Ausztria elleni 2-0-lal kezdtünk, aztán két döntetlen következett Izland (1-1) és Portugália (3-3) ellen úgy, hogy a későbbi győztes ellen háromszor is vezetett a csapat! Talán jobb lett volna nem csoportelsőként továbbjutni, mert így a belgák ellen nem volt sanszunk, de így is életre szóló élmény marad minden magyar futballbarátnak ez a másfél hét. Vajon Mr. Álomsorsolás mit gondolt otthon, a kanapén ülve, távirányítóval a kezében?

14. Messi 91 gólja

Messi rekordjairól a Real Madrid iránt érzett klubszimpátiám miatt soha nem emlékezem meg szívesen, de 2012-ben olyan rekordot állított fel, amit nem lehet kihagyni még egy ilyen szubjektív összeállításból sem. Nyolc évvel ezelőtt, az egész naptári évet nézve a már háromszoros Aranylabdás argentin 91 gólt szerzett – mégis, hogy? A bajnokságban 36 mérkőzésen 59-szer köszönt be, egyébként összesen 60 mérkőzésen hozta össze ezt a 91 gólt – elképesztő rekord, amit korábban Gerd Müller tartott 60 mérkőzésen szerzett 85 góljával. Megemelem a kalapom!

13. A sárba süllyedt csizma

Soha nem látott mélységekbe süllyedt három éve az olasz válogatott azzal, hogy a Svédország elleni vb pótselejtezőt elbukta, s így nem kvalifikálta magát a 2018-as világbajnokságra. Égés volt a javából, még akkor is, ha ezidőtájt valóban nem Nesták, Pirlók és Del Pierók öltötték magukra a squadra azzurra mezét. De azért egy Bonucci, egy Chiellini, egy Insigne és egy Immobile így is pályára lépett azokon a pótselejtezőkön… A jó hír, hogy a talpra állás zökkenőmentesen sikerült, a 2020-as EB-re elsők között jutott ki az immár Roberto Mancini irányította sereg, soraiban többek között Donnarummával, Barellával, Jorginhóval, Bernardeschivel és Sensivel – a jövőkép feltétlenül bíztató, sokat fogunk még hallani ezekről a fiatalokról…

12. A 20 éveseké a világ…

Idén tíz éve, hogy az U20-as világbajnokságon Egyiptomban bronzérmet szerzett a magyar válogatott (a későbbi győztes Ghánától kaptunk ki az elődöntőben büntetőkkel). Sajnos ott tartunk, hogy minden apró magyar sikernek örülnünk kell, erre a világversenyre is büszkének kell lennünk – kár, hogy nem a felnőttektől láttuk, s még nagyobb kár, hogy annak a generációnak a tagjai közül kevesen váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Egyedül Gulácsi Péter lehet maradéktalanul elégedett a pályafutásával, aki liverpool-i tartalékból a Leipzig kirobbanthatatlan egyese és a Bundesliga legjobb kapusa lett. Németh Krisztián karrierjében sokkal több volt, mint az amerikai középszer, a legnagyobb csalódás azonban kétségkívül Koman Vladimir, aki a vb legjobb játékosa volt, ám jelenleg valahol az Ázsia Expresszen „utazik”... Még néhány nagyobb név az egyiptomi hősök közül: Megyeri Balázs és Korcsmár Zsolt hosszú évek óta légiósok, Futács Márkó volt horvát gólkirály, Varga Roland a Fradi húzóembere. Mindeközben a braziloknál egy Douglas Costa (jelenleg a Juventusban játszik), a spanyoloknál Jordi Alba (Barcelona) és César Azpilicueta (Chelsea), az angoloknál Kieran Trippier (Atletico Madrid) volt a sztár azon a vb-n. Más minőség, szó se róla…

11. Ronaldo: azt a hétszázát!

Ha már Messi felfért egy rekorddal, megsértődne a portugál, ha őt kihagynám erről a listáról… A legenda szerint egy Sporting – Manchester United felkészülési meccs után a játékosok győzködték hazafelé a repülőn Sir Alex Fergusont, hogy vegyék meg azt a portugál csodagyereket, Cristiano Ronaldót. Az United történetének legsikeresebb edzőjével pedig lehetett tárgyalni! Így került a kis Ronaldo Manchesterbe, hogy aztán BL győzelemmel és Aranylabdával távozzon 2009-ben Madridba. A Real színeiben minden létező rekordot megdöntött (már ami a futballpályákhoz kötődik, mert azt nem tudom például, hogy egyszerre hány fánk fér a szájába, vagy hogy hány másodpercig bírja a víz alatt levegő nélkül…), a klub színeiben még négy BL-t és Aranylabdát nyert, aztán újabb kihívás után vágyott és a Juventushoz igazolt. Ebben rejlik a nagyszerűsége: bár a „Ki jobb: Messi vagy Ronaldo?” kérdés alighanem örökre eldöntetlen marad, az talán Ronaldo felé billenti a mérleg nyelvét, hogy több klubban, különböző országokban és futballkultúrákban is megállta a helyét – soha nem fogjuk megtudni, Messi mire ment volna mondjuk Angliában vagy Olaszországban (az is lehet, hogy messzire)… Cristiano Ronaldo a futballtörténelem hatodik játékosaként lépte át a 700 gólos mérföldkövet, de ami legalább ennyire megdöbbentő, hogy a portugál nemzeti csapatban is 95 gólnál jár már. S mivel lesz még idén meccs, amin pályára léphet (ha a járvány egyszer véget ér...), egyáltalán nem biztos, hogy karácsonyra nem rúgja meg a századikat…

Folytatjuk...