Alapvetően ritkán szoktam egy bejegyzésben csak magyar futballal foglalkozni, bár márciusban, amikor nemzeti ünnepünk is van és rendszeresen válogatott szünetet tartanak, nem szokatlan: egy évvel ezelőtt Szalai Ádámnak szenteltem egy egész írást (akkor még nem is sejtettem, hogy év végére sajnos visszavonul a válogatottól), két évvel ezelőtt pedig az akkor frissen Lipcsébe igazoló Szoboszlai Dominik „pályaválasztása” kapcsán kapott egy érdekes összeállítást. Mindkét írást szeretettel ajánlom! Na de nézzük, mit tartogat a jelen! A magyar válogatott elkezdte a 2024-es Eb selejtezősorozatát, a Ferencváros 16 nemzetközi kupameccset játszott a szezonban, az élvonal többi fővárosi csapata ugyanakkor csak szenved, és lassan annyi az edzőváltás, mint Kondás Elemér kifogása, egy másodedzőnk viszont újabb szintet lépett karrierjében – külföldön. Ne is húzzuk az időt, nézzük a macit lássuk a medvét!

Kezdjük a legfrissebbel… A magyar válogatott meggyőző és helyenként csodálatos futballal győzte le Bulgáriát első Európa-bajnoki selejtezőjén. Bár nem merte kimondani mindenki, azt azért tudtuk, hogy a bolgárok ellen, ráadásul hazai pályán, várhatóan közel 70 ezer ember előtt a magyar válogatott lesz az esélyes. Nem egyszer ilyenkor üt be a krach és borul a papírforma, ráadásul az a megdöbbentő statisztika sem növelhette különösebben az optimizmusunkat, hogy 1983 óta nem kezdtünk győzelemmel Eb selejtezőket. Szüleim abban az évben házasodtak, én még nem éltem akkor – azóta eltelt 40 év, s ez, ha jól számoltam, barátok között is 9 (!) selejtezősorozatot jelent… A magyar válogatott az elmúlt évek remek eredményeinek fényében mégis esélyesként gondolhatott magára ezen a meccsen, de azért azt sem felejthettük el, nem olyan régen Albánia oda-vissza elbánt velünk – szóval csak óvatosan az agarakkal… Szerencsére, bár Bulgária földrajzilag nincs messze Albániától, futballtudásban most jelenleg messze áll tőle, s mi is rögtön nekik estünk: az egyébként is halovány bolgár esélyeket legkésőbb a 7. percben elfújta az egyébként is viharos szél, amikor egy remek szögletvariáció után Szoboszlai Dominik gyönyörű cselekkel alakított ki gólhelyzetet, a kapuba pedig végül több kipattanó után Vécsei Bálint gyötörte be a labdát. Mint akik vért ittak, és akik nagyon élvezik a játékot: a mieink gyönyörű támadásokat vezettek, nagyon szépen játszottak, Bolla Bendegúz és Szoboszlai Dominik között (akik egyébként gyerekkoruk óta ismerik egymást, hiszen együtt futballoztak a Szoboszlai Zsolt által alapított Főnix Gold FC-ben), különösen jól működött a kémia, és tulajdonképpen csak idő kérdése volt a második gól. Már, amikor a 26. percben szabadrúgáshoz jutottunk, és Szoboszlai letette a labdát, érezni lehetett, hogy ott pók nem marad életben – ideális volt a távolság és a szög, Dominik pedig úgy beverte, ahogy kell. A kis gól is gól, de ez nem az volt; a hetedik válogatott gólját szerezte újdonsült csapatkapitányunk, s már a harmadik volt szabadrúgásból! De még mindig nem volt vége a Szoboszlai show-nak! Alig 10 perccel később a lipcsei középpályásunk újabb cselsorozatát követően Ádám Martin maradt higgadt. Bevallom, én nem gondoltam, hogy ez a végeredmény lesz, 2-3 gól talán még bennünk maradt (különösen Sallai Roland lábában), de azt hiszem, egy ilyen győzelem után jól nézne ki, ha panaszkodnék…

Egyértelmű, és ezt a szövetségi kapitány is megerősítette, hogy a Rossi-éra legjobb félidejét és Szoboszlai Dominik legjobb válogatott meccsét láttuk, aki ezen a találkozón a csapatkapitányi karszalagot is felelősségteljesen viselte. Irányított, cselezett, védekezett, kérte a labdát (és kapta is, mert a társak tudták, hogy nála jó helyen lesz…), mindenhol ott volt és olyan dolgokat csinált… Amilyeneket a világklasszisok szoktak! Tudom, nem a bolgár válogatott a mérce. De ő ezt csinálja már hétről hétre a Bundesligában, nem túlzás, az RB Leipzig egyik legjobb játékosa ebben a szezonban. Az észtek elleni felkészülési meccsen is nyertünk, de ott senki nem az 1-0-s végeredménnyel vagy Ádám Martin első válogatott góljával foglalkozott, sokkal inkább azzal, milyen infantilis és gyerekes bohóckodás volt, amit Szoboszlai Dominik és Sallai Roland műveltek a megítélt büntető elvégzése előtt. Tudjuk a sztorit: kő, papír, ollóval döntötték el, hogy ki rúgja a tizenegyest. Én azt a véleményt osztom, hogy csak azért lett ez felkapott téma, mert a játékot megnyerő Sallai a büntetőt kihagyta, de mégis, jó rajta csámcsogni, mert ez újabb lehetőséget ad azoknak a károgó és negatív hozzáállású, mindenben csak a rosszat látó, magyar futballszurkolónak véletlenül sem nevezhető, a Farkasházy Tivadar fan klubhoz csatlakozó (tudjuk, őt boldoggá teszi, ha kikap a magyar válogatott…) varjaknak, akik boldogságszomjukat csak úgy tudják lecsillapítani, ha mindent és mindenkit kritizálnak. Hogy ez az ellenfél megalázása, na meg a csapatkapitányi karszalag megcsúfolása volt… Hagyjuk már… Jó, Marco Rossi kiakadt. Szoros meccs volt, ha a végén kiegyenlítenek az észtek, nem lett volna őszinte a mosolyunk… De kiegyenlítettek? Nem! Felhánytorgatták ezt utána az észtek? Nem! Körüljárta a világhálót egy videó, amin vagy 10 éve Toni Kroos és Franck Ribéry, még a Bayern München mezében, kő, papír, ollóval döntöttek egy szabadrúgásról… Én így egy évtized után guillotine alá küldeném ezért mindkettejüket… Szerintem egy panenkával elvégzett büntető jobban megalázza az ellenfelet, mint egy ilyen játék. A foci attól, hogy üzlet, még mindig egy játék, Dominik és Roli ezt az oldalát fogták meg a történetnek, kis humorral megspékelve, rettentően bosszantó, hogy a tétre menő bolgár meccs előtt a közvéleményt szinte csak ez az intermezzo érdekelte. Annyira jó, hogy aztán a második gól utáni gólörömben láttunk egy kő, papír, ollót a Szoboszlai, Sallai párostól. Vajon így gólt ünnepelni is megalázó az ellenfélre nézve? (Egyébként azt én is adom, hogy az elmúlt évek csapatkapitányai, Gera, Dzsudzsák és Szalai Ádám biztosan nem mentek volna bele egy ilyen játékba. Ők ott főnökök voltak, a szó szoros értelmében, de tisztelték is őket. Szoboszlai is főnök, csak egy kicsit másképp: SzoBOSSlai, ahogy külföldön írtak róla…)

Két dolgot mindenképp ki kell emelni az első félidővel kapcsolatban. Nagyon jó, hogy az első perctől kezdve magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést. A bolgárok el sem hihették, hogy van esélyük. Kellett a korai gól, mert az ilyen meccseken nagyon lehet szenvedni, ha nem tudod megszerezni hamar a vezetést. A másik nagyon fontos dolog, hogy megrúgtuk a harmadikat is. A 2-0 nagyon veszélyes eredmény, elaltathatja a csapatot. A 3-0 már tekintélyes különbség. És igen, polemizálhatunk azon, hogy ezt a bolgár válogatottat akár 5-6 góllal is hazaküldhettük volna, de szerintem Marco Rossi, a stábja és a pályán futballozók kivétel nélkül mind tökéletes estét zártak.

Igen, kivétel nélkül. Még Nagy Ádám is. A magyar kommenthuszár fotelszurkoló már csak olyan, hogy mindig kell valaki, akit kipécézhet. Szalai Ádám visszavonulásával kit szidjunk? Nagy Ádámot! A 69 válogatottságát valószínűleg a szél fújta össze. Egyébként egy alibi futballista, aki nem csinál semmit, előre játékban veszélytelen, egyébként meg több labdát ad el, mint az Adidas, és nem válogatott szintű játékos, soha nem is volt az. Az, hogy Bernd Storck és Marco Rossi mit látott benne, rejtély, valószínűleg egyikük sem ért a futballhoz. Minden csapatban kell, hogy legyen kevésbé látványosan futballozó labdacipelő. Én nagyon szerettem a Real Madridban Sami Khedirát. A kutya nem foglalkozott vele, háttérember volt. Mégis világbajnok lett, és minden klubedzője számolt vele! Nagy Ádám talán világbajnok nem lesz, de nem csak a nevében nagy – tényleg öregszünk, ha belegondolunk abba, a Pisa légiósa már 8 éve válogatott és a válogatott nagy öregjeihez tartozik. Ja, ha már nagy öregek. Még egy gondolat Szoboszlai Dominikhoz. 22 évesen elérte a 30 válogatottságot. Dzsudzsák megküzdött azért, és kisírta magának, hogy egyedüli rekorder lehessen, 109-szer lépett pályára a válogatottban. Ha nem jön közbe sérülés, formahanyatlás vagy visszavonulás, Dominik ezt a számot lazán meg fogja dönteni… Nagy Ádám nem, de a 69 válogatottságával eggyel megelőzte a legendás Schlosser Imrét és Kocsis Sándort, beérte Hidegkuti Nándort, és már csak eggyel van előtte Kiprich József és Nyilasi Tibor. Legendák közé került, de ez nem azt jelenti, hogy olyan jó, mint ők, hanem azt, hogy sokkal több már a válogatott meccs. Jelenleg 23. a rangsorban, de ha egy 3-4 évig még masszív válogatott lesz, akár az első tízbe is feljöhet még. Ne sajnáljuk ezt tőle… (Dzsudzsák Balázs egyébként 24 évesen, 2010 októberében, a San Marino elleni 8-0 alkalmával ünnepelte 30. válogatottságát.)

Aki aligha lesz hetvenszeres válogatott, az Dibusz Dénes, aki nagyon keményen megdolgozik a válogatott percekért – hát igen, Gulácsi Péter mellett nehéz érvényesülni… Hétfőn állt huszonhatodik alkalommal a kapuban, s ezt egy clean sheet-tel ünnepelte. Háromszor lecserélték, háromszor becserélték, tehát eddig 19 meccset játszott végig a nemzeti csapatban – a görögök ellen tavaly novemberben a 92. percben hozták le, hogy Szappanos Péter személyében újoncot avathassunk, így számoljunk 20 meccsel az esetében. Érdekes, hogy már 2014 októberében debütált Feröer szigeteken egy 1-0-s győzelem alkalmával, s ott volt harmadik számú kapusként a 2016-os Eb-n is, mégis, nagyon sokáig csak vészmegoldásnak számított. Marco Rossi 2021-ben kezdte el felváltva védetni Gulácsi Péterrel, abban az évben 7 meccsen is ő állt a kapuban. Tavaly öt meccset kapott, s idén eddig mindkétszer ő állt a kapuban, amihez hozzájárult sajnos Gulácsi súlyos sérülése is. De nem mondhatjuk, hogy ne hálálta volna meg a bizalmat! A 20 meccsből 11-szer lehúzta a rolót, olyan nagy meccsek jutottak neki, mint a törökök 2-0-s legyőzése, a lengyelországi 2-1-es győzelmünk, vagy a Wolverhamptonban aratott 4-0-s győzelmünk az angolok felett. Én nem érzek minőségbeli különbséget Gulácsihoz képest, és nem félek, amikor ő áll a kapuban, mert hiába véd a magyar NB1-ben, az elmúlt évek nemzetközi kupás szereplései hatalmas rutinnal ruházták fel. Nem jobb Gulácsinál, de abból csak profitálhatunk, hogy két ilyen jó kapusunk van!

Mondhatjuk, hogy a védelmünk is összeállt! Hátul Willi Orbán és Szalai Attila helye megkérdőjelezhetetlen, de számomra óriási meglepetés, mekkorát fejlődött Lang Ádám Rossi kezei alatt. Hihetetlen, de lassan olyan, mintha jó hátvéd lenne… Pedig mennyi hibája volt, mennyit bizonytalankodott régen… De jó társak és jó szövetségi kapitány mellett ő is jó lett! Hihetetlen, de így van! Az egyik legjobb dolog, ami történhetett a magyar futballal az elmúlt 5 évben, az Willi Orbán honosítása volt. Ő nemzetközi klasszis, köszönjük meg a németeknek, hogy nem vették észre a benne rejlő potenciált. Ha az elmúlt 20 évben azt gondoltuk és belenyugodtunk abba, hogy Juhász Rolandnál és Kádár Tamásnál nem lehet jobb hátvédünk, ideje átértékelni bizonyos dolgokat… Szalai Attilából is lesz még topligás játékos szerintem, bár ezek most éppen nem voltak élete legjobb meccsei. A három belső védős felálláshoz adottak az emberek, szárnyvédőként pedig Botka Endre, Bolla Bendegúz, Fiola Attila és Loic Nego jöhet szerintem elsősorban számításba. Vagy Kerkez Milos, aki ritka nagy kincs, és aki biztos, hogy rengeteg örömteli pillanatot fog szerezni a magyar szurkolóknak. De nem az AZ Alkmaar játékosaként… A középpályán van választási lehetőség. Vécsei Bálintnak jót tett, hogy a Fradiban is stabil kezdővé vált, s ezen a két meccsen jól játszott, a bolgárok ellen gólt is szerzett, de ha mindenki egészséges, ő nem lesz a válogatottban fix kezdő. Schäfer András viszont alighanem igen, de az Union Berlin légiósa jelenleg még csak a kő, papír, olló bajnokságba nevezhet, a sérüléséből még mindig nem épült fel. Nagy Ádám helye is betonbiztosnak tűnik, hiába akar mást a nép… Az egyik legpechesebb futballistánk Kalmár Zsolt, aki szinte mindig megsérül, amikor fontos szerepet kaphatna a válogatottban. Pedig vélhetően szorítana neki helyet Marco Rossi a középpályán. Ő a magyar Marco Reus – aki ismeri a dortmundi játékos pályafutását, tudja, miért mondom ezt… Kleinheisler Lászlóról sem felejtkezhetünk meg, akinek talán kicsit megrekedt a pályafutása, de arra a megalkuvást nem tűrő, harcias hozzáállásra minden csapatnak szüksége van, amit tőle láthatunk. Ami a támadósort illeti… Sallai Roland sajnos nincs jó formában, láthatóan önbizalma sincs a helyén (de legalább a kő, papír, olló játszmákat simán nyeri…), mindezek ellenére a jelenlegi válogatott egyik kulcsfigurája. Csak úgy, mint Szoboszlai Dominik. Felnőtt a feladathoz! Legutóbb válogatott mezben Dzsudzsák Balázs forgatott meg úgy egy komplett védelmet, nevezetesen a friss világbajnok olaszokét, 2007-ben, mint most Szoboszlai. Szerencsétlen Cannavaro a világát sem tudta, az előző évben kapott Aranylabdáját fel kellett volna ajánlania Dzsudzsinak, Gerának, vagy Priskin Tamásnak. Annyiszor táncba vitték, amivel egy Dancing with the stars évadot megnyerhetett volna… :) Ádám Martin szerintem nem lehet más, csak átmeneti megoldás. Nem hiszem, hogy ő első számú centere lesz hosszabb távon is a válogatottnak, bár a két tavaszi meccsén szerzett 1-1 gólja önmagáért beszél. Németh András és Csoboth Kevin a jövő emberei lehetnek, nagy ígéretek, de a hétfői újonc, Varga Barnabás, ha tartja ezt a formáját a Paksban, szerintem szintén több játéklehetőségre számíthat a jövőben.

A realitás talaján kell maradni, nincs okunk többet beleképzelni abba, ami történt, és maradjunk csak szerények, de ami szép, azt ne titkoljuk, arra legyünk büszkék, már pedig ez a játék szép volt, s erre a teljesítményre büszkék lehetünk. Ne legyünk naivak, tudjuk, hogy Montenegró és Szerbia ellen ennél sokkal nehezebb lesz. De van mire építenie Marco Rossinak, aki Bulgária ellen immár ötvenegyedik alkalommal ült a kispadon. Már csak Baróti Lajos, Sebes Gusztáv és Mészöly Kálmán vannak előtte szövetségi kapitányként a sorban. Amennyiben kitölti 2025-ig szóló szerződését, a „Szőke Sziklát” biztos beelőzi (61 válogatott meccs), de még talán az Aranycsapat kapitányát (69 meccs) is befoghatja. Gratulálunk ehhez a mérföldkőhöz, még sok meccset és további sikereket kívánok, Maestro! Grazie!

A Ferencváros és a többiek, avagy tényleg mindenki a kiesés ellen küzd?

Maradva országhatáron belül, 9 fordulóval a bajnokság vége előtt nézzünk rá a hazai pontvadászatra. Pici nosztalgia: emlékszik-e valaki arra, hogyan záródott a 2016/17-es NB1-es szezon? Hadd segítsek: Marco Rossi Honvédja abban az évben nem kis megdöbbenésre bajnok lett, három ponttal megelőzve a MOL Fehérvárt, s jelentős ponthátránnyal, de dobogón végzett a Vasas, jobb gólkülönbséggel előzve a Fradit. S hol tartunk most, hat évvel később? A Vasas sima utolsó, a Honvéd kiesőhelyen, a Vidi meg kilencedik, mindössze két ponttal a Honvédtól. Ha hozzávesszük a tényt, hogy a két csapat között még ott az Újpest is, elborzadhatunk: mi lett ezekkel a nagy múltú csapatokkal? És aki nem követi az NB1-et, felteheti a kérdést: mely csapatok előzik ezt a négyest? Csak néhány név: Kecskemét, Felcsút, Kisvárda, Mezőkövesd. Nem, én nem vagyok a vidék ellen. (Sőt, leginkább két fővárosi klub kiesésének örülnék.) Én a 12 csapatos NB1 ellen vagyok. A magyar bajnokság gyenge. Jobb lenne attól, ha felhígítanánk, és mondjuk 16 csapat lenne az élvonalban, mint régen? Színvonalában nem biztos, de gyanítom, szurkolói szemmel jobb lenne, ha néhány régi futballfellegvár is visszakerülhetne a legjobbak közé. 2015-ben egyszerre zárták ki mindenféle ürüggyel az élvonalból a Győrt, a Pécset, a Kecskemétet, a Nyíregyházát és a Pápát. Azóta csak a Kecskemét jutott vissza, közel egy éve. A többiek azóta is a sebeiket nyalogatják. Borzasztó, de a Szpari túl a negyedik (!!!) edzőváltásán a szezonban, gőzerővel robog a harmadosztály felé. A Diósgyőr az ország egyik legjobb szurkolótáborával ingázik az osztályok között. A 12 első osztályú csapatból négy fővárosi. Az ország ahhoz elég nagy, hogy ne mindössze 8 élvonalbeli csapata legyen szétszórtan. A 8 csapatból 3, a Paks, a Fehérvár és a Puskás Akadémia nagyjából egy térség. Nyugaton Zalaegerszeg. Borsodban Mezőkövesd. Keleten Kisvárda és a Debrecen. Meg a Kecskemét. És ennyi. Az, hogy ilyen kevés a csapat, akkora nyomást tesz edzőre és játékosra, az idei bajnokság is tökéletes példa arra, hogy a Fradin kívül minden csapat a kiesés elkerüléséért küzd. Vagy a dobogóért. Kivéve a Vasast. Az állandó eredménykényszer miatt nincsenek magyar fiatalok a pályán, s ez az eredménykényszer szüli azt a biztonsági játékot, ami miatt legtöbbször nézhetetlenek a meccsek. Érthető, hogy félti az állását az edző, de ezt hiába teszi, mert úgyis ki fogják rúgni… A 12 csapatból csupán négynél nem volt eddig edzőváltás az idényben: a tabella első három helyezettjénél és a Zalaegerszegnél. Erre ne legyen senki büszke. Merüljünk el kicsit a részletekben, nézzünk szét Magyarország jelenlegi „legjobb” 12 csapatának portáján…

A Fradi. Az ország csapata. Én azt gondolom, óriási tettet vitt véghez a csapat azzal, hogy az Európa Liga tavaszi folytatásába jutott. És bárhogy is szurkoltak rengetegen még az ismerőseim közül is a Fradi ellen, amit elég szánalmasnak tartok, az ő sikerük az egész ország sikere is. Legalábbis így kéne ezt megélni. (Érdekes, a győri vagy a veszprémi kéziseknek, meg a soproni kosarasoknak mindenki tud szurkolni, klubszimpátiától függetlenül…) Az ősszel dicsértem már őket, most ezt nem fogom megtenni, mert sajnos a gyors tavaszi hadjárat véget ért, a hazai pontvadászatban pedig jönnek a megmagyarázhatatlan maflások. Tavasszal két bajnokit vett komolyan a Fradi, ezeken jól is játszott, s a szurkolók számára talán ez is volt a két legfontosabb meccs: az Újpest elleni hazai 3-1, és Debrecenben a 2-0. És mi volt a másik 8 meccsel? Hiába a 14 pontos előny, hiába az Európa Liga, a tavaszi szereplés engem csalódással tölt el. És nem azért, mert ez az előny időközben 8 pontra olvadt… Mindenki tudja, ezt a bajnokságot meg fogja nyerni a Fradi. De a legtöbb meccsen hiányzik a Fradi szív. Persze, a sok légiós hogyan tudná ezt átérezni… De nem csak a szív: játék, elképzelés, ötlet se nagyon van. Egyáltalán nem látni a fejlődést, pedig Sztanyiszlav Csercseszov jövőre a BL csoportkörbe vágyik. Jó, lehet azt mondani, hogy a hazai NB1 nem készíti fel a csapatot a nemzetközi meccsekre. De attól még komolyan kellene venni, legalább a szurkolók miatt. És fogalmazzanak meg célokat: például a veretlenül megnyert bajnokság. Ha annyira kinőtte a Fradi a magyar NB1-et, miért van már négy veresége??? Mert magasról tojik az egészre. Persze, sok a sérült és volt néhány megkérdőjelezhető vezetői döntés is. Laidouniért most lehetett sok pénzt kapni, őt nem lehetett megtartani. Ez benne volt a levegőben, főleg, mert Tunézia egyik legjobbja volt a vb-n. Kár érte, kiváló ügynök volt. Tokmac, Besic és Samy Mmaee sérülése nagyon rosszkor jött. Franck Boli elküldését nem annyira értem. Nagyon sokat tett ő a csapatért, ha mást nem is csinált volna, minthogy három Derbit is eldöntött egy szezonon belül, meg hogy duplázott a kupadöntőben, akkor sem lett volna szabad így bánni vele. Ryan Mmaee talán jobb játékos nála, de a marokkói flegmaságától néha kiráz a hideg. Boli szimpatikus játékos volt; bolitékolható (muhaha, ez gyenge volt…), hogy az Egyesült Államokban is meg fogják szeretni. Vagy bolitikai (…) pályára lép… Abbahagytam, ígérem! :) Kíváncsi vagyok, ki fog-e egyenesedni ez a csapat a szezon hátralevő részében, mert hiába lesz bajnok a klub, hiába játszott még tavasszal is az Európa Ligában a Fradi, ez eddig édeskevés! Ehhez a játékhoz nem kell egy agyonfizetett Csercseszov, lépjen újabb szintet a Fradi! Például, ha kétgólos hátrányból kezdünk egy párharcot, s arról papolunk, milyen fontos lenne, hogy mi szerezzük meg, és minél hamarabb az első gólt, akkor ne csússzon el a védekezésünk annyira, hogy két és fél perc után gólt kapunk… (A Leverkusen elleni párharcról nem írok külön, de annyit azért megjegyzek, ez papírforma volt, s nem vagyok szomorú a kiesés miatt, inkább amiatt, ahogyan ez megtörtént. Az odavágón a 2., a visszavágón az első gól minimum elkerülhető volt…)

A Kecskemét még mindig ott van a második helyen, ráadásul magabiztosan is őrzi a pozícióját. Minimum „kecskeméternyi” az előnyük. (Aki esetleg nem vette észre, fáradtan írom a bejegyzés ezen szakaszát…) Szabó István, aki lassan megérdemel egy szobrot a Széktói Stadion környékén, még mindig a bent maradásról beszél, de ez a Kecskemét valószínűleg már akkor sem esne ki, ha innentől minden meccsét elveszítené. De nem fogja, lévén, a legutóbbi 10 meccsén veretlen maradt a klub. Újoncként!!! Mindenki azt hitte, a két újonc közül a Vasas ragadhat meg az élvonalban, mégis, a Kecskemét az, ami gyakorlatilag a kezdés óta hasít: 24 meccs alatt mindössze kétszer szenvedtek vereséget. A Fradi négyszer, csak úgy mondom… Követendő példa, hiszen külföldi csak elvétve lép pályára a csapatban, ellenben a fiatalok repítik a csapatot, elsősorban Szuhodovszki Soma, Banó-Szabó Bence, Katona Bálint és Tóth Barna. Ugye, hogy egyikükről se hallottunk még sokat? Talán a jövőben többet fogunk, akkor is, ha esetleg nem sikerül megtartaniuk ezt az előkelő pozíciót.

Jelenleg a Puskás Akadémia áll még a dobogón, de ez kb. fordulónként változik. Bár nem valami kiegyensúlyozott a csapat és Hornyák Zsolt kifogás generátora is egyre erőteljesebben működik, az utolsó meccsükön az Újpestnek rúgtak egy ötöst (jó, de ki nem…), s ezen a meccsen azért voltak bíztató jelek. A svéd Levi Jonathan és a gambiai Colley Lamin jók lehetnek együtt, ugyanakkor, bár van két magyar tehetsége, Kern András Martin és Gruber Zsombor, még mindig nagyon sok a légiós, ahelyett, hogy inkább az akadémiáról kerülne ki az utánpótlás. Talán merész tipp, de szerintem a Puskás Akadémia nem lesz ott a szezon végén a dobogón!

Hát akkor ki? A Paks? Még az is lehet! A tolnai klubnál még időben rájöttek arra, hogy Waltner Róbert csak mindent eltolna, és visszatért az előző szezonban még a paksiakat irányító Bognár György, és vele együtt a heavy metal foci is. A Paks már Bognár első időszakában is nagyon támadószellemű csapat volt, a legutóbbi két szezonban ők lőtték a legtöbb gólt, és adták a gólkirályt. Nem mindennapi bravúr lesz, ha ez harmadszor is megtörténik velük… Bognár, bár biztos, hogy szeretett Pakson dolgozni, a szívére hallgatott tavaly nyáron, és legyünk őszinték, alighanem mi sem döntöttünk volna másképp. Az MTK szakmai igazgatója lett. A klubé, amihez ezer szállal kötődik, s ahol a fia is focizik. Más kérdés, hogy az MTK-tól még az ősszel kirúgták. A csapat gólokat, a vezetőség edzőt rúgott, mert a védekezés a Hungária körúton sem ment. Ezért érdemes volt felállni a paksi kispadról – de legalább most megváltóként ülhet oda vissza… Waltner emlékezetem szerint sosem vágott földhöz egy norvég játékost sem, ezért rághatott be Böde Danira, mert neki ez sikerült 2015 novemberében. Ki is rakta a szűrét, a harmadosztályban bohóckodhatott és kenhetett zsíros kenyeret a madocsai Messi. Még szerencse, hogy Bognár György sem csak a kaszinókhoz ért: visszavette a klublegendát, aki totálisan meghálálja a bizalmat, főleg csereként ad új impulzusokat. Megállíthatatlanul robog a paksi gyors, és megint csak ők adják a gólkirályjelöltet, a válogatottban is bemutatkozó Varga Barnabás személyében. A legmagyarabb csapat a Paks – igen, még mindig nincs egyetlen légiósuk sem! Kalapemelés és vastaps!

Jelen állás szerint a Debrecen az ötödik az OTP Bank Ligában. A civisvárosiak a szebbik arcukat mutatják az idényben, persze, ehhez kellett, hogy már augusztus utolsó napján felállítsák a kispadról a portugál Joao Janeirót. Ideiglenes jelleggel Dombi Tibor is ült a kispadon, na, ő érhetett volna el bármilyen eredményt, biztosan nem kezdték volna ki a debreceni ultrák… De aztán megérkezett Szrdjan Blagojevics, és a kezdeti, ismerkedő fázis után elindult felfelé a csapat – mondjuk volt honnan… Dzsudzsák Balázs vezére ennek az újjáalakuló Lokinak, de a show-t inkább Dorian Babunski lopja el, aki üde színfolt a rengeteg csapnivaló légiós mellett – még Debrecenben is. Varga Kevin Törökországból hazatért, ő, valamint a Varga József, Bódi Ádám klublegenda duó is sokat tehet a Debrecen újkori felemelkedéséhez.

A Kisvárda volt már feljebb is, sőt, egész szezonban a kvázi dobogós helyek környékén állt. Ebből még lehet érem, mint ahogy kiesési gond is – Révész Attila nem lacafacázott, ki is rúgta a napokban Török Lászlót, és kinevezte helyére az Újpesttől 4 nappal korábban elbocsátott Milos Kruscsic-ot, akitől konkrétan elvárják a dobogós helyezést. Ha az egyik csapattal a kiesés ellen küzdesz, gyere, ülj le, és vezess minket Európába! Bár csak ilyen könnyű lenne minden… :) Láttuk a bolgár válogatottban, milyen gyalázatosan játszott Yanis Karabeljov, na, vannak ilyen minőséget képviselő légiósok is Kisvárdán. Meg olyan is, mint Rafal Makowski, Driton Camaj és Jasmin Mesanovic. Ők hárman már 18 gólnál járnak. Mondjuk a paksi Varga Barnabás egyedül 17-et szerzett, de mindegy is. Ha Kisvárdán nagy focit szeretnének, több jó játékos kellene – persze, mondani azt mindig könnyű… Kruscsics mindenesetre az ellen a Puskás Akadémia ellen debütálhat Kisvárdán, akik ellen elveszítette az újpesti állását. Vajon most megússza öt alatt? :)

Nagyon kétarcú csapat a Zalaegerszeg, de azzal, hogy legutóbb megverték a Fradit, kis levegőhöz legalább jutottak. Ricardo Moniz régi ismerős az NB1-ben, a Fradinál azzal vált leginkább híressé, hogy állandóan, még a legnagyobb melegben is kabátot hordott. Nos, ez a kabát nem nagy rá, érezhető a csapaton a keze munkája, meg lennék lepve, ha a bajnokság végén komoly kiesési gondjai lennének. Demjén Patrik és Mocsi Attila a ZTE-től került a válogatott keretbe, amire alighanem rászolgáltak – s amíg Eduvie Ikoba (ő már 10 bajnoki gólnál jár!) és a még dallamosabb nevű Izuchukwu Meshack Ubochioma is termeli a gólokat, a vezetőedzőnek sem kell aggódnia az állása miatt. Zalaegerszegen nagyjából szisztematikus munka folyik, kevés egyesületről mondhatjuk ezt el idehaza.

Ősszel Mezőkövesden is volt edzőváltás, a Vasastól éppen előtte kipenderített Kuttor Attila visszatért régi sikerei színhelyére, Supka Attila helyére. A váltásnak tavasszal lett meg az eredménye, a 2023-as esztendőt a várakozásokat bőven túl szárnyalva kezdte a Kövesd. Mégis, annyira szoros a középmezőny, hogy nehéz megtippelni, Kuttorék hol végezhetnek majd. A harmadik Puskás Akadémia és az utolsó előtti Honvéd között mindössze 11 pont a különbség! Két rossz meccsel máris az alsóházban találod magad… A hetedik Zalaegerszeg és az utolsó előtti Honvéd között 5 pont a különbség… A feljebb lépés érdekében nem ártana egy gólvágó, mert az látszik, hogy Stefan Drazicon kívül más nem nagyon tud gólt szerezni a csapatban. Neki 9, Dino Besirovicnak 4 gólja van. Ez a csapat 25 góljának több, mint a fele… A kapujukat ebben a szezonban a többszörös olasz utánpótlás válogatott, Riccardo Piscitelli őrzi – ez eddig kiváló húzás, jól véd az itáliai.

A Mol Fehérvár nyáron még a Konferencia Ligában vitézkedett, s győzött például Kölnben is – gondolt akkor bárki ekkora összezuhanásra? Volt egy nagyon jó csatáruk, Budu Zivzivadze, akit magatartás problémái miatt elzavartak, pedig ő aztán tényleg segítségére volt, és lehetett volna a csapatnak. Tiszteletlen volt, mert volt klubjának, az Újpestnek a mezében ment oda a lila-fehérek táborához, mikor kikapott tőlük a Vidi. Na, bumm. Cserébe inkább kiesnek… Rengeteg jó játékos van a csapatban. Fiola Attila és Nego Loic úgy is kapják a válogatott meghívót, hogy túl sok sikerélmény nem éri őket a klubjukban. Schön Szabolcs, Hangya Szilveszter és Bese Barnabás voltak korábban válogatottak, s képességei alapján Dárdai Palkót is felfedezheti még Marco Rossi. Újpestről is elcsakliztak, nem túl sportszerű módon, két fiatalembert: Csongvai Áront és Katona Mátyást. Raklapnyi légiósuk van – de minek… Ez a Kenan Kodro jól indult, de egyre inkább hangulatembernek tűnik. Mint Ryan Mmaee, csak sokkal gyengébb kiadásban… A Huszti Szabolcs, Toldi Gábor edzőpáros Debrecen után Fehérváron is megbukott, de látva ezt az edzőkeringőt, hamarabb lesz munkájuk, mint gondolnánk. Utódja, Bartosz Grzelak fontos, de nem meggyőző sikerrel nyitott, hiszen a közvetlen rivális Honvédot verte, de a munka java még csak most jön. A Vidi kiesni szerintem nem fog, de így is szégyenteljes és méltatlan az a teljesítmény és szakmai munka, ami már évek óta zajlik Székesfehérváron…

Az Újpest és a Honvéd nagyjából fordulóról fordulóra egymást múlja alul. Egyszer ez a rosszabb, másszor az. Az Újpesthez a minap visszatért Nebojsa Vignjevic vezetőedző, aki korábban 2013 és 2020 között összességében sikeresnek mondható időszakot töltött a lila-fehéreknél, nyert egy Magyar Kupát és van egy bajnoki bronzérme is. Szerették szerintem őt Újpesten, s akkor indult meg egyértelműen a lejtőn a csapat, amikor ő távozott. Visszatérése mégis váratlan, mert Milos Kruscsics nem végzett rossz munkát a Megyeri úton, lehetőségeit igyekezett kimaxolni, de ez az Újpest ebben a formában ennyire képes… Bár Csoboth Kevin személyében újabban legalább adnak egy játékost a magyar válogatottba, de azért a tavaly látott Giorgi Beridze (a kiköpött Howard Wolovitz az Agymenők című szitkomból…), Budu Zivzivadze, Yohan Croizet trió nagyon hiányzik az együttesből – utóbbi legalább már felépült hosszú sérüléséből, de előbbi kettő már messze jár, és nem csak gondolatban… Vignjevic személye szerintem garancia arra, hogy az Újpest nem fog kiesni az élvonalból!

A Budapest Honvédnál nagy a gond. A szezont a skót Tam Courts kezdte a kispadon, akit 12 meccs után kirúgtak. Azóta a horvát Dean Klafuric az edző, aki az idei 8 meccsből eddig kettőt nyert meg. Az még hagyján, hogy a Vasast előzni tudják. Azt nem tudom viszont, hogy melyik lesz a másik csapat, amelyik annyira bezuhan, hogy a Honvéd mögé kerül. Még az éveken keresztül a csapat legbiztosabb pontjának számító kapust, Szappanos Pétert is száműzték a csapatból. Ivan Lovric már a bajnokcsapatnak is tagja volt, most a másik végletet is megtapasztalhatja… Üde színfolt a már 10 gólt szerző Nenad Lukic és a fiatal, mindössze 19 éves Kocsis Dominik, de ők ketten lehet, kevesek lesznek ahhoz, hogy megmentsék a Honvédot a kieséstől. Mióta Marco Rossi 2017-ben elhagyta a bajnokcsapatot, 8 (!!!) edzője volt a Honvédnak, Pisont István ráadásul duplázott! Sorrendben: Supka Attila, Giuseppe Sannino, Pisont István, Bódog Tamás, Pisont István, Horváth Ferenc, Nebojsa Vignjevic, Tam Courts és most Dean Klafuric. Kérdem én: milyen szakmai munkát várhatunk így el? Talán visszasírják már George F. Hemingway-t, aki 2006-2019 volt a Honvéd tulajdonosa. Az ő regnálása alatt soha nem égett ennyire a ház…

Idén sem kevés az edzőváltás…

 És ki tudja, hol a vége ennek az edzőkeringőnek… Ha valakit valahonnan kirúgnak, úgyis kap újabb esélyt; ennyi erővel kő, papír, ollóval is kinevezhetnék az edzőket a kispadokra. Akarom mondani: kínpadokra... :)

A Vasas már berendezkedett a másodosztályra, ennek látványos jele, hogy bár Kondás Elemér is inkább mehetne elemér, mert edzőnek alkalmatlan, ott fel sem merül az újbóli edzőváltás gondolata. Bár legalább a vezetőség beismerte, hogy elhamarkodott volt, és nem sült el jól az őszi edzőváltás, mert Kuttor Attila azért mégiscsak visszajuttatta 3 év után a Vasast az első osztályba, és az ősszel még közel sem volt kilátástalan a helyzetük. Most már az. Idén még nem nyertek bajnoki meccset, és az a 3 győzelem, ami eddig összességében van, nem sok, viszont nagyon kevés. Mindezt úgy, hogy tele van a keret exválogatott és rutinos labdarúgókkal: Baráth Botond, Pátkai Máté, Novothny Soma, Vida Máté, Hegedűs János, Litauszki Róbert, Otigba Kenneth, Berecz Zsombor, Hidi Patrik, Balogh Norbert, Holender Filip… Első osztályú, sőt, minimum középmezőnyös keret! Radó András, Feczesin Róbert és Márkvárt Dávid ki is kerültek az első csapat keretéből… Uram János személyében legalább van egy fiatal és tehetséges kapusuk, a Járai Máté hasonmás verseny győztese, Jova Levente ki is szorult a kapuból. Külföldiek itt sincsenek, ez a másik véglet: Kecskeméten és Pakson működik, ami Angyalföldön nem Azt hittem, a Vasas hosszabb ideig kalandozik majd az élvonalban…

Persze, soha ne mondd, hogy soha! Például az is lehet, hogy Lőw Zsoltból egyszer vezetőedző lesz valahol. Egyelőre még Thomas Tuchel asszisztense, kíséri mindenhová mentorát, aki látványosan ragaszkodik is hozzá. És ez jó. Mert Thomas Tuchel komoly szaktekintély ma a szakmában. Szerintem a világ tíz legjobb edzője közé tartozik. Mellette fejlődik, mellette tanul Lőw, de még nincs rajta nagy nyomás, a felelősség sem az övé. És mégis, Lőw Zsolt lehetett már a Dortmund, a PSG, a Chelsea másodedzője is (utóbbinál beugróként pár hónap alatt BL-t nyertek!), s most a Bayern München következik! Óriási kihívás, óriási feladat! Én amellett, hogy nagyon fogok miatta a Bayernnek is szurkolni, sajnálom Julian Nagelsmann-t, mert azt azért túlzás lenne állítani, hogy ő rossz munkát végzett volna, vagy megbukott edzőként kellene távoznia. A kupában még állnak, a bajnokságban ugyan sok a döntetlen, és most éppen egy pontos hátrányban vannak a Dortmund mögött, de a BL-ben például erődemonstrációt tartottak eddig. Mind a nyolc meccsüket megnyerték, abból hatot a Barca, Inter, PSG trió ellen vívtak. Szóval Nagelsmann kirúgása váratlan volt, Tuchelék pedig nagy fába vágják a fejszéjüket, csak aztán véletlenül ne a saját fejüket csapják le. Rögtön a Dortmund elleni derbivel nyitnak, aztán kupameccs és BL meccsek a Manchester City ellen. Nem lesz jó antré, ha a rangadót és a BL párharcot is elveszíti a bajor klub. A Bundesligában eddig is tudtunk honfitársainkért szorítani, szinte minden élcsapatban futballozik magyar – a Leipzigben hárman is, a Freiburgban Sallai Roland, az Union Berlinben Schäfer András. Most egy élcsapat kispadjára is leül egy honfitársunk, gratulálok hozzá! Hajrá Lőw Zsolt, ne foglalkozz a károgókkal, akik azzal szállnak beléd, hogy nem vagy ambiciózus és hogy kényelmesebb a másodedzői élet. A csúcs felé haladsz, és szerintem el fog jönni a Te időd is!

A búcsú ideje viszont most jött el – jobb később, mint soha, muhaha… :) Köszönöm, ha velem voltál! Írd meg véleményedet a válogatottal vagy az NB1 eseményeivel, esetleg az edzőváltásokkal kapcsolatban. Áldott, lelkiekben gazdag nagyhetet és örömteli, szép feltámadást kívánok Mindenki számára!