Kapu(s)zárási pánik

2024. május 09. - obbagy.laszlo

Végy egy jó kapust! – tartja a mondás, és hát ennek igazságtartalmával nem lehet vitatkozni, egy csapatot ugyanis hátulról kell kezdeni felépíteni. Na, most mi van akkor, ha a csapatod kapusa megsérül? Megpróbálod házon belül pótolni, vagy pánikszerűen igazolsz valakit? Ki erre esküszik, ki arra. Az biztos, hogy a kapus az bizalmi poszt, ritkán fér meg egy klubban két azonos képességű hálóőr, mert az egyik biztosan többet akar majd védeni… Általában van egy abszolút első számú kapus, és van valaki, akinek a tűzoltó-igazolványa a játékengedélye is egyben, muhaha… :) A játékosok túlterheltsége miatt az elmúlt években egyre több a sérülés, de eddig az volt a jellemző, hogy inkább a mezőnyjátékosok dőltek ki a sorból. Ez most sem változott, de a lassan magunk mögött hagyott futballszezonban számomra sokkal feltűnőbb volt, hogy korábban talán sosem látott mértékben szenvedtek súlyos sérüléseket a hálóőrök is. A világ szűk elitjébe tartozó kapusok közül heten voltak, akik az elmúlt egy évben több hónapot is kényszerpihenőn töltöttek, én pedig érdekesnek gondoltam megnézni, hogyan sikerült pótolni őket. (Mielőtt a cikk elolvasása után azzal vádolnátok, hogy nem tudok számolni: kiegészítettem egy nyolcadikkal is...) Lesz, ahol ez sallangmentesen sikerült, de olyan is, ahol nem igazán sikerült a kapu(s)zárási pánik…

Thibaut Courtois – Andrij Lunyin (Kepa Arrizabalaga) (Real Madrid)

Kezdjük máris kedvenc csapatom eleinte sokat kritizált, majd évek óta világklasszis produkciót prezentáló hálóőrével, a belga toronnyal, Thibaut Courtois-val. A szezon kezdete előtt, gyakorlatilag az első bajnoki előtt sérült meg, és bár szóltak arról is hírek, hogy elülső keresztszalag-szakadása, majd a meniszkuszsérülése miatt talán az Eb-ről is lemarad, az előző hétvégén visszatért a pályára. Ováció fogadta a pályára lépését, ráadásul volt egy szenzációs védése is a Cádiz ellen, de legyünk őszinték: kiválóan sikerült őt pótolni, hihetetlen, de a hiányát nem érezte meg a Real Madrid. Éppen azon a bajnokin tért vissza Courtois, amin a Real Madrid bebiztosította a bajnoki címet. Idáig el is kellett jutni, ráadásul legfontosabb középhátvédünk, Éder Militao is maródi volt egészen az elmúlt fordulókig, ezek fényében pedig igen dicséretes, hogy a Madrid ilyen kiváló szezont produkál, és ennyire kevés gólt kap. A szezont az ukrán Andrij Lunyinnal kezdte a csapat, de hogy mennyire is bízott benne hosszú távon a szakmai stáb, remekül érzékelteti, hogy már a harmadik mérkőzésen a kispadon találta magát. Nem tűnt rossz ötletnek a Chelsea-től kölcsönvenni a Londonban perifériára szoruló Kepa Arrizabalagát, aki egykor a világ legdrágább kapusaként igazolt Bilbaóból az angol fővárosba. Courtois sérült, Lunyin, hiába van már évek óta a Real Madridnál, látványosan nem élvezi a bizalmat, így az első számú kapus Kepa. Tíz bajnokin és 3 BL meccsen védett – vele a kapuban nyert Barcelonában a csapat, de ő állt a gólvonalon az egyetlen bajnoki vereség alkalmával is, az Atletico Madrid otthonában. Összességében nem védett amúgy rosszul. De ő is megsérült, ágyéksérülést szenvedett, így Ancelotti nem tehetett mást, a „zs” opcióhoz nyúlt. És Lunyin mindenki legnagyobb megdöbbenésére jól védett. Mit jól, remekül. Bevált. Kérdés sem lehetett ezután, ki lesz a szezonban az első számú választás. Hiába épült fel viszonylag hamar a spanyol, ezután már csak 1 BL, 1 kupa, egy szuperkupa, és mindössze 3 bajnoki meccs jutott neki, az április 26-i, Real Sociedad elleni bajnoki előtt (melyen mindenki rápihent a Bayern elleni BL elődöntőre) utoljára január 21-én (!!!) állt a kapuban! Azóta 14 bajnokin és 6 BL meccsen védett Lunyin – és milyen jól! Összesen 20 bajnoki meccsen védett eddig, 13 gólt kapott. Tíz meccsen gólt sem kapott! A Barcelona ellen alászaladt egy labdának, ami után Christensen gólt fejelt, a Manchester City ellen Bernardo Silva meglepte egy távoli szabadrúgással. Más hibájára nem is nagyon emlékszem. A City elleni visszavágón aztán parádézott, majd megfogott két tizenegyest is. Hogy visszaszerzi-e majd egyből a helyét Courtois? Igazságtalan lenne, ha legalább nem versenyeztetnék meg őket, mert Lunyin idén bizonyított. Kepa pedig mehet vissza a … balettbe ugrálni. Vagy a Chelsea-hez. Bár látni fogjuk hamarosan, Londonban nem leányálom védeni idén… Mondd, Te szívesebben lennél a világ egyik leghíresebb csapatának harmadik számú kapusa, vagy inkább egy Premier League középcsapatban repkednél hétről hétre dollármilliókért???

Bernardo Silva büntetőjénél egyszerűen állva maradt Lunyin, és a kezébe hullott a labda...

Manuel Neuer – Sven Ulreich (Bayern München)

Ha létezik ostoba sérülés, Manuel Neuerére nyugodtan mondhatjuk, hogy az volt. A szerencsétlenül sikerült 2022-es katari világbajnokság után a Bayern München ásza úgy gondolta, egy kis síeléssel vezeti le a feszkót, és igen, eltörte a lábát. Ráment a gyógyulásra 10 hónap, 2023. október 28-án, a Darmstadt elleni 8-0 alkalmával tért vissza. A bajnokság első 8 fordulójában az örökös beugró, Sven Ulreich védett. Idén tavasszal három meccset kihagyott Neuer, abból kettőt elbukott a Bayern, a Dortmund és a Heidenheim ellen, összesen 5 gólt kapva. Előtte 8 meccsen 7 kapott gól, összesen 11 bajnoki meccsen 12 gól Ulreich mérlege. Ez tragikusnak azért nem nevezhető. A 2015/16-os szezon óta Bayern játékos, egy szezont a Hamburgban töltött kölcsönben, azon kívül egy szezon volt, amit szinte végig védett, azt is Neuer sérülése miatt. (Ki is estek a BL-ből a hibája miatt a Real Madrid elleni BL elődöntőben az esküvőm másnapján, 2018 május elsején; emlékszem, másnap indultunk nászútra, így csak fél szemmel követtem a meccset, de óriásit hibázott az egyik Benzema gólnál Ulreich.) A már tíz éve világbajnok Manuel Neuer a hosszú sérülését megelőzően 2022. december elsején játszott utoljára, a Costa Rica elleni győztes vb meccsen, a szezon második felében a Mönchengladbachtól zsákmányolt Yann Sommer védett, nem Ulreich. Ám a svájci nyáron az olasz Interbe igazolt, így Ulreichen kívül nemigen akadt másik alternatíva. És bár kettejük között zongorázni lehet a különbséget, igazságtalan lennék, ha azt írnám, Sven Ulreich pocsék teljesítménye miatt nem lett idén bajnok a Bayern München. Neuer 21 meccsen 29 gólt kapott, szóval rosszabb a kapott gól/meccs átlaga, mint Ulreichnek. Vele a kapuban kapott egy ötöst Frankfurtban, s hármat Bochumban a német rekordbajnok. Mindössze hat meccsen nem kapott gólt. Január 24. óta 14 bajnoki meccset játszott a Bayern München, s csak egyet úszott meg kapott gól nélkül – azon sem ő védett… Ő állt a kapuban a harmadosztályú Saarbrücken elleni vesztes kupameccsen is. Ha Manuel Neuer véd, ráadásul klónozzák, és három Manuel Neuer véd minden egyes meccsen, nos, ez a Bayer Leverkusen akkor is behúzta volna története első bajnoki aranyérmét!

Vajon Ulreich is kiejtette volna Vinicius könnyűnek tűnő labdáját? Már sosem tudjuk meg...

Alisson Becker – Caoimhin Keheller (Liverpool)

Alisson Becker egészségesen, és jó formában kezdte az idényt, a Liverpool pedig, bár olykor a szerencsével sem állt hadilábon, szárnyalt. Nem volt kérdés, ki a kezdőkapus. Caoimhin Keheller korábban már főleg hazai kupameccseken bizonyította, hogy lehet rá számítani, s elfogadta, hogy várhatóan idén is ez a szerep jut majd neki. Így is történt, Keheller eleinte az Európa-Ligában és a Ligakupában kapott csak meccseket. Azért ne sajnáljuk: szerintem sokan elfogadnánk, ha a világ egyik legjobb kapusa mögött ülhetnénk az egyik legpatinásabb csapat kispadján úgy, hogy közben tudjuk, néhány meccs fixen a miénk lesz majd… A brazil kálváriája a Manchester City elleni novemberi 1-1 után kezdődött, bár ekkor még csak 2 bajnokit kellett kihagynia izomsérülés miatt. Február elején kikaptak az Arsenaltól az Emirates-ben, s ezután összesen 14 meccsről hiányzott Alisson, ebből 8 bajnoki volt. Kehellerre nem lehetett panasz, stabilan állt a lábán, hozta a bravúrokat, sőt, ő volt az egyik hőse a Chelsea elleni Ligakupa döntőnek is, ahol a Liverpool szinte ifjúsági csapattal vívta ki a győzelmet. Keheller olyan időszakban bizonyított, amikor sok volt a bizonytalanság. Rengeteg volt a sérült, az alapkezdő 4-5 játékosa hónapokon keresztül harcképtelen volt. Érdekes módon, bár legkevésbé sem Alissonon múlik, mióta visszaszerezte pozícióját a kapuban, nem megy a Poolnak: 6 meccsen védett, csak hármat nyert meg a csapat. Az Európa-Ligából kizúgott, a bajnoki címért folyó versenyfutásból kiszálltak Szoboszlai Dominikék. Aligha miatta, de itt nem igazán sült el jól az, hogy ő visszaállt a kapuba. Statisztikájuk pedig szinte egyforma: Keheller 10 bajnokin 11, Alisson 26 meccsen 27 gólt kapott. Összességében nem a kapusteljesítményen múlt itt sem, hogy ebből nem lett még eredményesebb szezon – néhány meccs alatt, mint egy kártyavár omlott össze Jürgen Klopp brigádja.

Sokat köszönhet idén a Liverpool cserekapusának, Kehellernek...

Marc-André Ter Stegen – Inaki Pena (Barcelona)

Ahol talán a legnagyobb problémát okozta az első számú kapus sérülése, az Barcelona. Marc-André Ter Stegen immár 9 szezon óta véd Katalóniában, s az első szezonok némi bizonytalanságai után, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy világklasszis kapussá nőtte ki magát. A 2022/23-as szezon bajnoki címét, a rengeteg kapott gól nélküli, sok esetben 1-0-ra megnyert meccs miatt konkrétan neki köszönhetik. Ennek a szezonnak is egészségesen vágott neki, hogy aztán a november 12-i, Alavés elleni 2-1-es győzelmet követően hónapokig harcképtelenné váljon, hátsérülés miatt. Összesen 17 tétmeccset hagyott ki, közte 10 bajnoki és 2 BL meccset. Azért ez elég sok idő. A cserekapus Inaki Pena nyakába nem varrhatunk mindent, mert sok fontos sérültje volt a csapatnak, de a Barcelona rengeteg gólt kapott, szinte minden kapura tartó lövés beakadt – a tavalyi gólmentes szezon után nagyon különös volt ezt látni. Hiányoztak Pena repertoárjából a bravúrok, anélkül meg nehéz… Négyet kaptak hazai pályán a Gironától, hármat Antwerpenben BL meccsen, négyet a Real Madrid elleni szuperkupa döntőben… Tovább is van, mondjam még? Négyet Bilbaóban kupameccsen, majd ötöt hazai pályán a Villarealtól, mindezt három nap különbséggel… 10 bajnokin 17 gólt kapott. A neki jutó 17 meccsen összesen 32-t. Csak három meccsen maradt érintetlen a hálója: sima ligakiesők, meg alsóbb osztályú kupariválisok is gólokat rúgtak a Barcelonának. Úgy várták Ter Stegen visszatérését, mint kisgyerek a vakációt, igaz, a német kapus is egy Getafe elleni 3-3-al csatlakozott a védelem vesszőfutásához… Azóta még 10 bajnoki jutott neki, s ezekből hat meccsen gólt sem kapott – igaz, a BL-ből időközben kipottyantak, de az utolsó hónapokban látszik a Barcelonán a fejlődés, ami eredményekben is megmutatkozik – és ehhez elengedhetetlen volt, hogy Marc-André Ter Stegen újra visszaálljon a gólvonal elé. Persze, jókor mondom: az utolsó 3 bajnokin 9 (!!!) gólt kapott vele a Barcelona… Nem is lettek idén bajnokok…

Hiányoztak Ter Stegen bravúrjai - na, nem nekem! :)

Robert Sanchez – Djordje Petrovic (Chelsea)

Robert Sanchez nagy reményekkel érkezett tavaly nyáron a Chelsea-hez, a Brightonban remek szezonjai voltak, Londonban is kezdőkapusként számítottak rá. Nem az ő hibája, hogy a Chelsea projekt egyáltalán nem működik Mauricio Pochettinóval sem. Mondjuk, az se mutat különösebben jól, hogy 16 bajnokijából mindössze hármat úszott meg kapott gól nélkül. December 10-én, az Everton elleni 0-2 alkalmával védett utoljára bajnoki meccsen, az azt megelőző 9 Premier League találkozóján kapott gólt, általában legalább kettőt. A cserekapus tavaly nyáron az MLSZ-ből érkezett, a horvát Djordje Petrovic, akinek hirtelen az ölébe hullott a lehetőség. A Chelsea mélyrepülését azonban ő sem tudta megakadályozni. 18 mérkőzés, 33 kapott gól. Mindössze 3 kapott gól nélküli meccs. Nagyon sok múlik azon, mennyire sugároz magabiztosságot egy kapus, ebben se Robert Sanchez, se Djordje Petrovic nem tudott kiemelkedőt nyújtani, és bár borzasztóan muzsikál az egész Chelsea védelem, s Col Palmeren kívül gyakorlatilag az egész játékoskeret kritikán aluli teljesítményt nyújt, az 59 kapott gól (és még két forduló hátra is van…) nagyon elgondolkodtató. Csak nyolc csapat kapott több gólt náluk, mondjuk ez annak is betudható, hogy nagyon szórakoztató és gólzáporos idén a Premier League. A Sheffield United a hétvégén megkapta a 100. bajnoki gólját is, ami 30 éves negatív rekord, a PL történetében egyszer fordult eddig ilyen elő, de akkor a 38 forduló helyett még 42 játéknap volt…

Pochettino slamasztikában: Robert Sanchez (balra) vagy Djordje Perovic védjen?

Nick Pope – Martin Dubravka (Newcastle)

Amellett, hogy eszemben nincs leszedni a keresztvizet szegény Dubravkáról, hiszen éveken keresztül első számú kapusa volt a Newcastle Unitednak, s nem is oldotta meg rosszul a feladatát, Nick Pope egészen más szint. A Newcastle középszerű csapat volt, ami még elbírt egy Dubravka-szintű kapust. Ám ez a Newcastle már nem középszerű csapat, tavaly a Bajnokok Ligája indulást feljogosító helyet is kivívták – és ez nagyban Pope kiváló karakterének és teljesítményének volt köszönhető. A felsorolt példák közül egyetlen csapat sem érezte meg annyira első számú kesztyűse hiányát, mint a Newcastle – igen, még a Barcelona sem! Hiába írtam az előbb mást… :) December 12-én védett utoljára Pope, mit ad Isten, kapott gól nélkül verték a Manchester Unitedet – igaz, a hajrában már nem ő védett. Ez a 14. bajnoki volt a szezonban, összesen 14 gólt kapott. Öt meccsen lehúzta a rolót! Megverték például az Arsenalt is, a Ligakupából kiejtették a Manchester City-t, mindkét meccsen érintetlen maradt a hálója, de az AC Milan elleni BL csörtén is kizárólag neki volt köszönhető a 0-0 – felborult a pálya, akkora volt az olaszok fölénye, és ez helyzetekben is megmutatkozott… Decemberben súlyos vállsérülést szenvedett, amire az egész szezon ráment. Szerencsétlen Dubravka egy Everton elleni 0-3-mal és egy Tottenham elleni 1-4-el indított… Összesen 20 bajnokin védett, 37 kapott gólnál tart. Ez megmagyarázza a Newcastle visszaesését, bár egy nagy hajrával ebből még lehet nemzetközi kupaindulást érő pozíció. Martin Dubravka nem rossz kapus, ugyanakkor voltak meccsek, amik valóban nem néztek ki jól az ő szemszögéből sem. A kiesőjelölt Nottingham, Luton duótól négy meccsen 10 gólt kapott, ez azért nem kevés. Viszont január elsején, a Liverpool ellen meg kegyetlenül jó napja volt, bravúrt bravúrra halmozott, mégis kapott egy négyest… (Ezen a meccsen sérült meg Szoboszlai Dominik először a szezonban.) A Newcastle kerete nem elég mély a kettős terheléshez, a „szarkák” ősszel egy nagyon kemény BL csoportban is lejátszottak hat meccset (két csoportriválisuk egymás ellen BL elődöntős párharcot vívott, a harmadik meg az AC Milan volt…), rengeteg volt a sérültjük, tehát több összetevős a történet. És igen, Nick Pope sokkal jobb kapus Dubravkánál, nem csak ő tehet arról, hogy a Newcastle idén sokkal több gólt kap, és sebezhetőbb a védekezése. Bár Jordan Pickford sem védett rosszul ebben a szezonban (hiába ellenszenves számomra nagyon az Everton kapusa, ezt el kell ismerni), ha nem hagyja ki Pope az egész szezont, lehet, lett volna esélye védeni az Eb-n.

Nick Pope számára itt ért véget az idény...

Éderson – Stefan Ortega (Manchester City)

És még mindig nem ért véget az angol kontingens. Bár a Manchester City-nél nem volt sokáig betegszobában a brazil Éderson, hagyott ki annyi meccset, hogy érdemes legyen belevenni az összeállításba helyettesét. Stefan Ortega a Bundesligában hívta fel magára a figyelmet, az egyébként többnyire csapnivaló Bielefeldben tudott kiemelkedőt nyújtani – Pep Guardiola meg is vette a City kispadjára. Első angliai szezonjában három bajnokin védett, de az FA kupa és a Ligakupa az övé volt, s 2 Bajnokok Ligája meccsen is pályára lépett. Idén ennél fontosabb szerep jutott neki. Igaz, aligha kalkulált ezzel Guardiola. A Community Shield-en ő védett, azt végül elveszítették az Arsenal ellen. A következő meccs, amin pályára lépett, a Newcastle elleni idegenbeli Ligakupa meccs volt – kikaptak 1-0-ra, máris elszálltak ettől a sorozattól. Október 21-én védett először és utoljára bajnokin az ősszel, a Brightont győzték le 2-1-re. Két tét nélküli BL meccs után véget is ért 2023! Új év, új remények, gondolhatta Ortega, és valóban, 2024 első három tétmeccsén ő védett (1 bajnoki és 2 FA kupa meccs), majd február végén egy újabb kupameccs jutott neki. Ez eddig nem sok, nem is lett volna elég ahhoz, hogy bekerüljön az összeállításba. A március és az április azonban sűrűbben alakult. A Liverpool elleni csúcsrangadón csereként kellett pályára lépnie, ekkor 35 percet védett. Ezután 1 FA kupa, 3 bajnoki és 1 BL meccs következett – ez utóbbi a Real Madrid elleni odavágó és a 3-3 volt, de ő védett például az Arsenal elleni 0-0 és az Aston Villa elleni 4-1 alkalmával is. A Chelsea elleni 1-0 az FA kupa döntőbe jutást jelentette számára – az 5 meccsből egyedül a Luton elleni 6-2-s meccsen vették be a kapuját, egyébként a Huddersfield (5-0), a Tottenham (1-0), a Newcastle (2-0) és a Chelsea (1-0) ellen is lehúzta a rolót. A Real ellen kapott három gólt, de szerintem azokat a lövéseket Éderson sem fogta volna. A bajnokságban sem lehetett rá panasz. Első számú kapus nem lesz belőle valószínűleg hosszú távon a City-nél, de Guardiola számára nem okoz álmatlan éjszakákat, hogy ki csapata cserekapusa. Bár lehet, eljön majd az idő, mikor Ortega többet akar majd, 31 évesen kapusként még fiatalnak számít. Ebből még bármi lehet, ha nem a City kispadján akar megöregedni…

Ortega is tud hőssé válni...

Gulácsi Péter – Janis Blaswich (RB Leipzig)

Nem hiszem, hogy elfogult lennék akkor, amikor Gulácsi Pétert a szűk elithez sorolom – legjobb éveiben Európa egyik legjobb kapusa volt! Ám az elmúlt másfél év sajnos nem szólhatott róla, és mennyien leírták már… 2022 őszén, egy Celtic elleni BL meccsen keresztszalag-szakadást szenvedett, ami az egyik legsúlyosabb futballistasérülés, nem is mindig sikerül belőle felépülni… Gulácsi korábban csapatkapitánya volt a Leipzignek, és első számú egyese a magyar válogatottnak is, hirtelen mindkét pozícióját elveszítette. A nemzeti csapatban Dibusz Dénes parádésan helyettesítette, viszont azt rossz volt látni, hogy Janis Blaswich sem védett rosszul a posztján. Az előző szezon nagy részét végigvédte, és mivel Gula még csak lábadozott, a szezont is vele a kapuban kezdte a Lipcse. Ám az előző esetekkel ellentétben Gulácsi edzői döntés értelmében nem került vissza sokáig a kapuba, pedig már a 4. fordulóban leülhetett a kispadra. Ám értsük meg Marco Rose-t is: kifejezetten jól ment a lipcseieknek, semmi ok nem volt a változtatásra. Mindössze két kupameccs jutott Gulácsinak, de a másodikon kikaptak, így címvédőként el is búcsúztak nagyon korán a sorozattól. Nem lehetett azt könnyű megélni, hogy a klub legendájaként ennyire perifériára szorult, rebesgették is, hogy a legjobb az lesz, ha a szezon végén távozik, mert a helyére érkezni fog egy belga suhanc. Decemberben aztán kapott egy jutalom BL meccset, tekintve, hogy a Lipcse már sikeresen abszolválta a csoportkört – de ez még mindig csak a harmadik meccse volt az egész szezonban! És bizony a negyedikre februárig várnia is kellett. Ekkor azonban végre pályára léphetett a szezonban először a Bundesligában – mert előtte 3 meccset is elveszített a Leipzig, s Blaswich is egyre többet hibázott. Az Union Berlint rögtön lenullázták, s azóta egyetlen bajnokit leszámítva (a Bayern ellen, Münchenben) kirobbanthatatlan a kapuból. 12 bajnokiból ötön nem kapott gólt, de talán ennél is fontosabb, hogy 9 győzelem mellett háromszor játszottak döntetlent, s egyszer sem kaptak ki. A támadójátékuk sziporkázó, de összeállt a védelem is, Marco Rose aligha bánja, hogy visszatette Gulácsi Pétert a kapuba. Ha tippelni kéne: szerintem aligha ő fog távozni a nyáron Lipcséből…

A középső kapus Bartucz László, ugye... :)

Ne felejtkezzünk el a másik végletről se: és akkor most röviden azon szerencsés kapusokról, akik végig védhették az idényt… a svájci Yann Sommer tavaly nyáron érkezett Milánóba, s nagyon jól sikerült az első szezonja: rögtön bajnok lett, az eddigi 35 bajnokiból mindössze háromszor nem ő védett! André Onana helyére érkezett, aki a Manchester Unitedbe igazolt. A klubhoz hasonlóan a kameruni is hullámvasúton ült. Voltak gyengébb meccsei és látványos hibái, de az a helyzet, hogy nélküle még nagyobb gondban lettek volna az Old Traffordon. A csapat legjobbjai közé tartozott, de a többiek nem tették túl magasra a lécet. Nagyjából Gianluigi Donnarumma is végigvédte a szezont Párizsban, talán már mindenki el is felejtette, hogy mögötte Keylor Navas padozott. A costa rica-i jobb sorsra érdemes, háromszoros BL győztes, még a Nottingham Forestnél töltött kölcsönjátéka is jobb volt ennél az állapotnál… Az biztos, hogy 4. BL győzelmét nem idén tavasszal, és nem a párizsiakkal fogja megnyerni, muhaha… Az Arsenalban David Raya sikeresen kiszorította posztriválisát, Aaron Ramsdale-t, akinek mindössze hat bajnoki meccs jutott idén. Jan Obláknak volt már sokkal jobb szezonja is az Atletico Madridban, de nem ő volt a leggyengébb láncszem a hátsó alakzat tagjai közül - ő is végigvédte az egész szezont. A Juventus nagyon kevés gólt kapott, ez nagyrészt Wojciech Szczesny érdeme is, aki a szezon elején két bajnokiról hiányzott sérülés miatt, de azóta minden meccsen pályán volt.

Tőlük nem hiányoltuk a játékperceket, de akiket nélkülöznünk kellett, nos… Helyettük is láttunk jó beugrókat! Lunyinról, Kehellerről és Ortegáról biztos fogunk még hallani! :) Köszönöm, hogy velem tartottál, találkozzunk legközelebb is!