A futballszezon is hosszú lesz, hát még milyen hosszú lett volna a beharangozó, ha nem szedem három felé… Az első bejegyzésben kiveséztünk mindent, ami a magyar futball kapcsán érdekes: volt szó a Fradiról (azon belül a Máté Csaba – Dejan Sztankovics cseréről), a válogatottról, Szoboszlai Dominikról és az NB1-es klubokról. A második részben Szaúd-Arábiába repültünk, mint sokan mások is, de hazafelé betértünk Miamiba is, és ezt az álomutazást Párizsban zártuk. A beharangozó záró részében, tehát jelen írásomban a top4 európai bajnokság kerül fókuszba: Manchester City, Liverpool, Chelsea, Real Madrid, Barcelona, Bayern München, Leipzig, Inter, AC Milan és még sokan mások… Köszönöm, és megtisztelsz, ha ezúttal is velem tartasz!

Premier League: Izgalmasabb, hogy kik az igazi kihívók, mint hogy ki lesz a bajnok…

Amikor a Premier League esélyeit latolgatjuk, a Manchester City-vel kell kezdenünk a felsorolást, már csak a címvédőnek kijáró tisztelet és státusz miatt is. (Egyébként ugyanez a helyzet a Bajnokok Ligájával kapcsolatban.) Hiába veszített el olyan kulcsjátékosokat a nyáron Pep Guardiola, mint Ilkay Gündogan vagy Rijad Mahrez, nem tűnik gyengébbnek ez a keret. Sőt, immár övék a következő évtized talán legjobb középhátvédje, a horvát Josko Gvardiol, akinek eddig Willi Orban volt a mentora Lipcsében, és szemtelenül fiatal még. Eddig egyedül a Zinedine Zidane vezette Real Madridnak sikerült címet védenie a Bajnokok Ligájában (nekik aztán a tripla is összejött…), ha ez a manchesteri kékeknek is sikerül, mindenképpen történelmet írnak majd. Más cél is lebeg a szemük előtt: még a legendás Sir Alex Ferguson vezette Manchester United sem nyerte meg egymás után négyszer a Premier League-t, a City ezt is megteheti. Szépen-lassan a világ legjobb klubcsapata lett a Manchester City; bár ez évek óta csak idő kérdése volt, idén minden fronton a csúcsra értek. Bár a mondás szerint nehezebb a csúcson maradni, mint oda eljutni, aggasztó lehet az ellenfelek számára, ahogyan a City elkezdte az évet – a korábbi években legalább még az ősszel nem égtek mindig ezer fokon, de most még ezt sem mondhatjuk velük kapcsolatban, mert mind az 5 bajnokijukat megnyerték. Ha kapott is bármilyen oltást a közelmúltban, azt idén sem gólok ellen adták be Erling Haalandnak, aki nem kezdte rosszabbul ezt az évet, mint az előzőt – láttuk, hol fejezte aztán be… Egyelőre Kevin de Bruyne hiánya sem érződik, pedig rá sérülés miatt egy ideig még nem számíthat a szakmai stáb – mondjuk, ahol olyan szárnysegédek vannak, mint Bernardo Silva, Phil Foden, Rodri vagy Julian Alvarez… Kösse fel a gatyáját, aki idén méltó versenytársa szeretne lenni a Manchester Citynek!

Ezen a ponton kérem meg tisztelettel az Arsenal és a Liverpool szurkolókat, hogy ne hagyják abba az olvasást… Mindkét csapatot dicséret illeti azért, mert céltudatosan és a keretet mélyítve néztek szét az átigazolási piacon. A londoniak a magunk mögött hagyott esztendőben nagyon sokáig harcban álltak a bajnoki címért, de talán ők maguk sem hittek a bravúrban, s a keretük sem volt elég bő, ha 1-1 kulcsember kidőlt, azt megérezte a csapat. Mikel Arteta annak idején nem kezdett jól az Arsenal kispadján, de az elmúlt szezonban már az „Ágyúsok” szurkolói is elhihették, hogy Arséne Wenger után is van élet – kár, hogy erre 4 évet kellett várniuk, tekintve, hogy a francia legenda már 2018-ban elköszönt a klubtól. Kai Havertz és Declan Rice is minőséget hozhat az egyébként sem gyenge csapatba, aminek húzóembere lesz továbbra is a csapatkapitány, Martin Ødegaard, Bukayo Saka, Leandro Trossard és Gabriel Jesus. És bár Aaron Ramsdale-t nem tartom rossz kapusnak, lehet, nem baj, hogy kapott egy vetélytársat David Raya személyében.

 Szoboszlai Dominikot már kétszer is megénekeltem az elmúlt hónapokban – fantasztikus, hogy végre egy topbajnokság élcsapatához igazolhatott egy magyar fiatal, aki láthatóan nem a vizet fogja hordani a kispadhoz új klubjában. Jürgen Klopp minden meccs után kiemelten beszél róla, Liverpoolban sztárként kezelik, az ő mezét kapkodják a legjobban, eddig mind az 5 bajnoki meccsét végigjátszotta. A hétvégén meg volt egy olyan sprintje, amivel majdnem megdöntötte az abszolút Premier League rekordot!!! Égetően nagy szükség volt a középpálya frissítésére a Mersey partján, s valóban, ezt nem is aprózták el, hiszen távozott ebből a csapatrészből Fabinho, Naby Keita, James Milner, Jordan Henderson és Alex Oxlade-Chamberlain is. A helyükre érkezettek hosszú távon lesznek jó befektetések: Alexis Mac Allister 25 éves, Szoboszlai Dominik következő hónapban még csak 23 szál gyertyát fog elfújni a tortájáról, az utolsó pillanatban vásárolt Ryan Gravenberg meg alig töltötte be a huszonegyet. Jól kezdte a szezont a Pool, 5 meccsből 4 győzelem, abból kétszer hosszú ideig emberhátrányban játszva – és megvan az első Szoboszlai Dominik gól is! Kövesse még jó sok! Az előző posztomban a Szaúd-Arábiába igazoló játékosdömpingről írtam, itt illik megjegyezni, hogy Mohamed Szalah-ot egyelőre meg tudta még tartani a Liverpool. Bár gyakran az az ember érzése, hogy az egyiptomitól csak örökölni lehet a labdát, és nem tetszik neki, ahogy honfitársunkat kezelik Liverpoolban (meg hogy őt hamarabb lecseréli Klopp, mint Dominiket…), azért a legutóbbi bajnokin csak kiosztott három gólpasszt, jelezve, hogy azért vele máshogy néz ki ez a liverpooli támadósor, mint nélküle. Egyébként csatárpozícióban tényleg nagy a választási lehetőség, hiszen Szalah mellett ott van Cody Gakpo, Darwin Nunez, Luis Diaz és Diogo Jota is, de amíg a védelemmel nem kezdenek valamit a Mersey partján, addig a bajnoki címre annyi esélyük lesz, mint hogy újraegyesül városukban a Beatles.

Erik Ten Haag is egész pofás csapatot rakott össze a Manchester Unitednél, de ez még a játékon és az eredményeken sem látszik meg – egyelőre akadozik a gépezet, és még nagyon finoman fogalmaztam. 12 év után nem David De Gea nevével kezdődik az összeállítás, André Onana posztja egyik legjobbja a világon, Manchesterben legendás kesztyűsök nyomdokaiba léphet. Ugyanakkor, bár lehet, hogy lábbal jobb a spanyolnál, de Onanánál hiányoznak még azok a bravúrok, amik megvoltak az elődjénél… Egyelőre Mason Mount is keresi a helyét, Ten Haag sem tudja még, mire akarja használni a fiatal angolt. Csak nehogy belőle is Jadon Sanchót csináljon a holland… Rasmus Höjlund nem egy Harry Kane és nem is Victor Osimhen – ő volt a piacon elérhető csatár. Keress rá a neten: ilyen, amikor wishről rendeled meg Haalandot… Az utolsó napon ők is bejelentettek még két új futballistát: Reguilon és Sofyan Amrabat sem rossz játékosok, bizonyították már ezt, de hogy be fognak-e férni a csapatba… A sok bejelentés közül mindenesetre a legtöbb United szurkoló szerintem az új tulajdonos bejelentését várja a legjobban… Kérdés, hogy ez még Erik Ten Haag-gal a kispadon fog-e bekövetkezni, mert eddig ez a szezon is kilátástalanul alakul a „Vörös Ördögök” számára.

A Chelsea-nél nem rózsásabb a helyzet a tavalyi évhez képest. A 12. hely után várható volt, hogy új csapat fog épülni a Stamford Bridge-n, de hogy ennyire ne legyen koncepció… Kezdjük a távozókkal: Mateo Kovacic (Manchester City), Kai Havertz (Arsenal), N’Golo Kanté (Al-Ittihad), Pierre-Emerick Aubameyang (Marseille), César Azpilicueta (Atletico Madrid), Ruben Loftus-Cheek (AC Milan), Edouard Mendy (Al Ahli), Christian Pulisic (AC Milan), Kalidou Koulibaly (Al-Hilal), Mason Mount (Manchester United), Kepa (Real Madrid), Hakim Ziyech (Galatasaray) és Callum Hudson-Odoi (Nottingham Forest – láttátok, mekkora gólt vert hétfőn a Burnleynek?). És a kölcsönjátékosok is visszatértek klubjukhoz, hogy kvázi tovább is adhassák őket, így Denis Zakaria, Joao Felix és Romelu Lukaku is (a belga már a tavaszt az Internél töltötte). Ez így 16 futballista. Összegezzünk: két kapusát (Mendy és Kepa), csapatkapitányát (Azpilicueta), egyik legfontosabb védőjét (Koulibaly), két biztos pontot a középpályáról (Kovacic és Kanté, bár utóbbi jószerével az előző szezont kihagyta teljes egészében sérülés miatt), s Raheem Sterling kivételével tulajdonképpen minden létező csatárát (Havertz, Aubameyang, Pulisic, Ziyech, Mount, Félix) elveszítette/eladta a Chelsea. Bravó! Persze, ezek után kellett, hogy legyenek érkezők is! Nicolas Jackson (Villareal) és Christopher Nkunku (Leipzig) a támadósorba érkeztek, bár utóbbi rögtön egy súlyos sérüléssel kezdte londoni karrierjét. A középpályára is érkezett némi minőség, a rekordigazolás Moisés Caicedo (Brighton) és Romeo Lavia (Southampton) személyében – mindketten kacérkodtak a Liverpoollal is, érthetetlen, hogy ebben a botrányos helyzetben miért a Chelsea-t választották… Robert Sanchez (Brighton) személyében érkezett egy megbízható kapus, s Axel Disasi reményteljes fiatal francia hátvéd, aki a Monacótól jött. De hogy ebből mikorra fog csapatot gyúrni a Tottenhammel 2019-ben BL döntőbe jutó Mauricio Pochettino, egyelőre rejtély. Ha tippelnem kéne, ebből legfeljebb Konferencialiga szereplés lesz jövőre. Persze, az is előrelépés lesz a tavalyhoz képest… :) Egymás után két ilyen év tragédiával érne fel: ez lenne a Chelsea (lon)Donn kanyarja…

S ha már Tottenham! Egyelőre ők jobban néznek ki, pedig olyan klasszisok, nem mellesleg klublegendák hagyták el nyáron a Spurs-t, mint Harry Kane és Hugo Lloris. James Maddison megszerzése egyelőre telitalálatnak bizonyult (két gól és 2 gólpassz 5 meccs alatt), de az új vezetőedzőről, Ange Postecogluról is csak a dicséret nyelvén szólhatunk: előbbi augusztus legjobb játékosa, utóbbi legjobb edzője lett, ezért pedig respect! Ha Richarlison végre megtalálja a még valahol evertoni színekben elveszített góllövő cipőjét, s ha Son Heung Min állandósítani tudja formáját, szép szezon előtt állhat a Spurs! A Newcastle United beragadt a rajtnál, de legyünk őszinték, kevesen álmodnak arról, hogy az első 4 meccsükön már találkoznak a Manchester City, Liverpool, Brighton hármassal – azért az első körben egy ötössel hazaküldték az Aston Villát. A „szarkáknál” az lesz érdekes, fogják-e bírni a kettős terhelést – Eddie Howe legényei 20 év után jutottak be az első számú európai kupasorozat csoportkörébe. Könnyű meccsek itt sem várnak rájuk: a PSG, a Borussia Dortmund és az AC Milan vár majd rájuk – utóbbi párosítás Sandro Tonali miatt ígérkezik majd különösen pikánsnak, aki Milánóból jött a nyáron Angliába. (A milánói meccset már lejátszották, lecserélésekor állva tapsolt a San Siro közönsége. Ő ezt érdemelte!)

A Brighton&Hove Albion hiába veszíti el évről évre a legjobbjait (idén Robert Sanchez, Alexis Mac Allister és Moises Caicedo távoztak), ez nem látszik a csapat teljesítményén. Az első két meccsen 4-4 gólt lőttek, aztán a Newcastle és a Manchester United hálóját is megtámogatták három góllal, tükörsimán verve a két BL induló riválist – egyelőre a 18 éves Evan Ferguson, a japán Kauro Mitoma és Solly March idén is feltartóztathatatlanok! Aki jó meccseket akar látni, nézze a Brightont – idén is Roberto De Zerbi legényei játsszák a legizgalmasabb focit a Premier League-ben! Magyar szurkolóként Kerkez Milosnak és klubjának, a Bournemouth-nak lehet még szurkolni – én bízom a bent maradásukban, a klub pedig bízik benne. Ez utóbbi a fontosabb! Az első 4 meccsen ő is végig a pályán volt, legutóbb, a Chelsea elleni kiesési rangadón (…) a hajrára lecserélték. Nem lóg ki lefelé a csapat, de jó lenne már meccseket nyerni, mert döntetlenekkel nem fog sikerülni a bent maradás – igaz, a Chelsea mellett (akik ellen kihúzták 0-0-lal) játszottak már a Liverpoollal és a Tottenhammel is, tehát nem volt annyira könnyű a sorsolásuk.

Primera Division: Csatár nélküli Real Madrid? Kérlek, mesélj még!

Evezzünk déli vizekre, a napsütötte Spanyolországba, ahol Florentino Pérez elnök urat is kiszívta a nap, vagy nem tudom, de egyáltalán nem rá vall, amit csinált, pontosabban, amit nem, hogy a távozó Karim Benzema helyére nem vett egy klasszis középcsatárt a Real Madridba. Persze lehet, neki lesz igaza, és az ifjú Jude Bellingham minden meccsen győztes gólt rúg majd – ha így tesz, nem csak gólkirály, bajnok is lehet a Madriddal. (Ez a teória egyébként megdőlt a legutóbbi hétvégén, mert az ő góljai nélkül győzött a Madrid.) Az egy dolog, hogy a középpálya bombasztikusan erős: a nagy öregek tehermentesítve lesznek, és kevesebbet fognak játszani (Luka Modric és Toni Kroos is utolsó évüket kezdték habfehér mezben), de érdemeik elismerése mellett, meg annak tudatában, hogy a legfontosabb meccseken úgyis a pályán lesznek, muszáj csettintenie minden Real szurkolónak az Aurélien Tchouaméni, Eduardo Camavinga, Federico Valverde, Dani Ceballos és az említett angol titán neve láttán. De hiába tűnik ez a csapatrész pokolian jónak, hiába játszik végre újra ihletett formában Dani Carvajal, hiába lesz jó igazolás hosszú távon is Fran Garcia, hiába lehet idén még jobb Rodrygo és Vinicius Jr.,. De könyörgöm, egy világklasszis csatár nélkül nekivágni az évnek… Hát hogy is mondjam. Már az előző év is húzós volt, mert BigBenznek gyakorlatilag nem volt helyettese, és ő is sokat volt sérült. Az Espanyoltól kölcsönvett Joselut nem megbántva, hiszen a hétvégén is szép gólt fejelt: ő második számú centernek tökéletes lehetett volna. Florentino Pérez ki sem osztotta senkinek a kilences mezt, annyira biztos volt Mbappé érkezésében. Majd jövőre ingyen jön, vagy még addig hatszor meggondolja magát, és hűségesküt tesz Párizsban. Már értem, miért is becézik a franciát teknősnek: mert egy teknősbéka gyorsaságával ér a Santiago Bernabeuba…

Az szép és jó, hogy ötből öt meccset nyert eddig a bajnokságban a Madrid (ebben az évezredben ez még csak harmadszor fordult elő!), de döcög a játék és nem egyszer óriási szerencséje is volt a csapatnak, ami nem fog kitartani az egész idényben. Ha valamelyik csapatnak lett volna pénze csatárra áldozni, az a Real Madrid… Egy Firmino, egy Mitrovics elment Szaúd-Arábiába haknizni. Vajon, ha Pérez időben lép, és tesz egy megfelelő ajánlatot, nem jöttek volna inkább a spanyol fővárosba? Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez az Mbappé üzlet össze fog jönni. Nem is biztos, hogy ilyen előzmények után akarom én őt habfehér mezben játszani. (Egyébként ez költői túlzás volt: persze, hogy akarom, a világ legjobb játékosa lesz még legalább 10 évig, csak ehhez egy rendes csapathoz kéne igazolnia…) Florentino Pérez Santiago Bernabeu mellett a másik legnagyobb jelentőségű és hatású Real Madrid elnök, aki nélkül biztos, hogy nem lenne 14-szeres BEK/BL győztes a csapat, de hogy most nagyon fafejű volt, és ezt kegyetlenül elszúrta, ebben egészen biztos vagyok. És ne legyenek illúzióink: ha nem jönnek az eredmények, ha döcögni fog a támadójáték, szegény Carlo Ancelotti fogja elvinni a balhét, rajta fog csattanni az ostor, pedig ő egész nyáron csatárért könyörgött…

A Barcelonának ilyen problémái nincsenek – de hogy honnét volt pénzük még az utolsó nap is költeni, amikor mindenki tudja, hogy óriási bajban vannak anyagilag? Ousmané Dembelé végül elment, azon az üzleten sokat buktak katalánék, mert annak idején egy vagyont fizettek a Dortmundnak a franciáért, de egyébként irigylésre méltóan okosan költekeztek a nyáron, és hasznos játékosokkal erősödött a gránátvörös-kék banda. Már az előző szezonban is nagyon baró védelem állt Marc-André Ter Stegen előtt, ahová érkezett Inigo Martinez és az a Joao Cancelo, aki kirobbanthatatlan volt sokáig Pep Guardiola Manchester City-jéből, de az utolsó fél évet már a Bayernnél töltötte, viszont ott sem kellett. Nagy bajban van Cancelo, ha azokat a klubokat akarja végiglátogatni, ahol Guardiola edzőként dolgozott, mert ez az utolsó lehetősége… Egyébként posztja egyik legjobbja a világon, vele hatalmasat nyert a Barca! Bár még mindig csak 23 éves, Joao Félix talán utoljára bizonyíthatja, hogy valóban azon a polcon a helye, ahová annak idején az Atletico Madrid feltette. Diego Simeone nem tudta kihozni belőle az X faktort, és a szenvedő Chelsea-ben sem tudott húzóemberré válni. Bezzeg Barcelonában rögtön góllal kezdett (első BL meccsén meg duplázott...), ebből persze nagy következtetéseket még nem kell levonni… Az Atletico Madrid tábora aligha fogja rózsaszirmokkal köszönteni Felixet az egymás elleni meccseken, mert nem rejtette véka alá a nyáron, hogy el akar jönni a „matracosoktól”, és a Barcelonában szeretne játszani…

Pedri és Gavi sem Matuzsálem korúak még, hát akkor mit mondjunk a legújabb csiszolatlan gyémántjukra: Yamal Lamine 16 éves volt júliusban, a válogatottban góllal mutatkozott be másfél hete, s Barcelonában is egyre több szerep hárul rá. Ansu Fati nem futotta be azt a karriert Barcelonában, amit neki jósoltak, ebben mondjuk sérülések is hátráltatták, a Brightonba igazolt, reméljük, ez a csodaifjú nem tűnik majd el a süllyesztőben. A támadósor nem lett gyengébb: ugye, ott van Robert Lewandowski, aki, ha meccsenként pöttyint egy gólt, és semmi mást nem csinál a nyugdíjhoz közel, már megérdemli esténként a vacsorát, s a Barca szurkolók legnagyobb örömére végre Ferrán Torres is rúgdossa a gólokat. Gaviról csak egyetlen félmondat: hihetetlen, hogy már túl van a 100. bajnoki meccsén, pedig még szinte mindig ott van a tojáshéj a fenekén – persze, ez a játékstílusán nem látszik, mert két civilfoglalkozása is van a srácnak, amit majdnem olyan jól művel, mint a labdarúgás: a hentes és a favágó. (Persze én, akinek szeretett klubjában egykoron Pepe és Sergio Ramos futballoztak, inkább befogom a számat. De azért várom majd a Sevilla-Barca randevúkon a Gavi-Ramos csatákat…) Ilkay Gündogan utolsó mérkőzése után a Manchester City-ben csapatkapitányként felemelhette a BL serleget – csak bízni lehet abban, hogy jól elraktározta a pillanatot, mert a Barcelona az elmúlt két évben a tavaszt sem érte meg az elsőszámú nemzetközi kupasorozatban. Idén a szerencsés sorsolásuk megmentheti őket, de hogy mi lehet idén a Barcelona plafonja? A bajnoki címvédésért biztos teperni fognak, a Betis elleni játékuk és 5-0-s győzelmük elég meggyőző is volt. A Bajnokok Ligája győzelemhez egyelőre még kevés rutinnal rendelkeznek. Ugyanakkor azt mindenképp el kell mondanom a Barcelona kapcsán, hogy Gerard Piqué visszavonulásával, valamint Jordi Alba és Sergio Busquets távozásával új korszak kezdődött Barcelonában. A 2015-ös BL győztes csapatból, ha jól sejtem, bár nem néztem utána, már csak Ter Stegen és Sergi Roberto maradt hírmondónak. És természetesen Xavi, csak ő már a kispadon ül. Számomra ez már egy szimpatikusabb csapat, de azért a fiamnak továbbra sem fogok Barcelona mezt venni.

Jól néz ki az Atletico Madrid is, mondom ezt annak ellenére, hogy a hétvégén méretes pofonba néztek bele a jobb sorsra érdemes, de idén talán középcsapattá váló Valencia otthonában. Vagy lehet, ennél többre vágynak a „denevérek”? Tavaly a játékosként klublegenda Ruben Baraja tüzet oltani jött, jelenleg pedig még bőven az élmezőnyben vannak, ráadásul már a Sevilla és az Atletico skalpját is elkapták – csak tartson ki a fiatal Hugo Duro gólérzékenysége minél tovább… Eddig szemre is tetszetősen futballozik veresége ellenére az Atletico Madrid, a Memphis Depay, Antoine Griezmann, Alvaro Moráta támadótrió pedig régen nem látott magasságokba repítheti a „matracosokat”. Simán lehet bajnok az Atletico Madrid idén! Ahol biztos nem lesz idén sem bajnokavatás, az a Sevilla. Első három meccsüket elveszítették, sok gólt kapnak, elég kilátástalan a játékuk is – apró fény az éjszakában Sergio Ramos hazatérése, aki hiába beszélt szívbemarkolóan hűségéről, s a klub irányába történő tartozásáról, amit most rendezni szeretne, őt meglehetősen vegyes érzésekkel fogadták a szurkolók. Madridban remélem, csak szeretetet kap majd, ha ellenfélként visszatér! A másik sevillai csapat, a Betis is exreaaloshoz nyúlt idén nyáron: hihetetlen, de Isco ötszörös BL győztesként hagyta el tavaly nyáron a Realt, s az első négy bajnokin a mezőny legjobbja volt új csapatában. Nem mondom, hogy az idei madridi középpályára beférne, de azért bennem feltétlenül jó emlékeket ébreszt, ha az ő habfehér mezben lőtt góljaira, mesés megmozdulásaira gondolok. Remélem, sikeres lesz a sevillai zöldeknél is! Utolsó spanyol csapatként meg kell említenem az újonc Granadát is, mert a Fradi szurkoló nem nézheti érzelmek nélkül egykori közönségkedvenc csatárát, Mryto Uzunit. Mi mindenre képes lehetett volna az Uzuni – Varga Barnabás – Traoré trió a Groupama Arénában…

Ramos megérkezett... :)

Bundesliga: Dortmundba is olyan csatár kane, mint amilyet a Bayern München vásárolt…

Az angoloknál több csapatra érdemes figyelni, a spanyoloknál a Real és a Barca után viszont továbbra is nagy a szakadék. Lássuk, mi a helyzet a németekkel… A Borussia Dortmundnak biztos, hogy nem lesz még egyszer olyan mázlija, hogy a Bayern Münchennél egyszerre legyenek belső konflktusok, formaingadozások és vezetői válság is – szerintem a Ruhr vidéken is tudják, ez egy soha vissza nem térő alkalom volt arra, hogy letaszítsák a bajorokat a trónról. Burleszkbe illő volt, ahogyan nyerő pozícióból bukták el májusban a Salátástálat – semmi más dolguk nem lett volna, mint hogy legyőzzék a Mainzot. Nem sikerült. Ennél a szezonzárásnál csak az őszi újrakezdés volt szánalmasabb, egyelőre katasztrófa, amit a Borussia produkál az új szezonban. Persze, 4 forduló után kár még ítéletet mondani, de szerintem Edin Terzic hetei/napjai/órái meg vannak számlálva Dortmundban… (Bár a hétvégén fontos meccset nyertek Freiburgban.) A nyáron Jude Bellingham személyében ugye legfontosabb játékosukat el is veszítették (ne felejtsük el, hogy a magunk mögött hagyott Bundesliga szezon legjobbjának választott játékosáról beszélünk…), Marcel Sabitzer, Julian Brandt vagy Emre Can hárman nem érnek annyit a középpályán, mint az angol egyedül. De hogy mekkora a gond, talán az érzékelteti a legjobban, hogy a támadósorba, ahol egyébként ott van Karim Adeyemi, Donyell Malen, Sebastien Haller és Youssoufa Moukoko, még megvették az utolsó pillanatban, pánikigazolásként az előző szezon egyik gólkirályát, Niclas Füllkrugot is a Werder Brementől, aki 30 évesen biztosan nem a jövő embere, s kérdés, hol lesz helye a csapatban. Más kérdés, hogy ahol 16 góllal gólkirálynak lehet lenni… Ilyen az a bajnokság, ahonnan egyszerre lép le Robert Lewandowski és Erling Haaland… (A bőséges csatárválaszték ellenére a Freiburg ellen mindenesetre a veterán és világbajnok középhátvéd, Mats Hummels két gólja kellett a győzelemhez…)

Na de érkezett egy új csatárfenomén, aki újra visszaállíthatja a Bundesliga renoméját. És a Bayern München el sem veszített dominanciáját is. Harry Kane végre úgy döntött, hogy trófeákért szeretne harcolni! És ez jó! A klubhűségét senki nem vonhatja kétségbe, hiszen nem a Premier League-n belül váltott klubot. Mindent megtett a Tottenham Hotspur sikeréért is. De észak-Londonban csak egyéni rekordokra és gólkirályi címekre volt esélye – azokból be is gyűjtött néhányat. Miközben a nyáron ő is betöltötte már a harmincat. Egyidős a Dortmund csodafegyverével, Füllkruggal, muhaha… Mekkora a minőségbeli különbség! A Bayern München nem csak egy kétlábon járó gólgépet vett. Kane nem az a bólyacenter, akire csak úgy fellövöd a labdát, és megoldja. Kane visszamegy a labdáért, ha kell, osztogat. Emellett természetesen kíméletlen befejező is. Ha marad Angliában, 2-3 éven belül alighanem megelőzte volna Alan Shearert a PL gólok tekintetében. A válogatottsági gólrekordot már így is ő tartja. A Tottenhamben félelmetes kettőst alkotott Son Heung Min-nel, oda-vissza ment egymás kiszolgálása. Na, most képzeljük el azt, ha a bajoroknál Serge Gnabryval, Leroy Sanéval vagy Jamal Musialaval lesz olyan a játékkapcsolata, mint amilyen a dél-koreaival volt. Rettegj Németország! Rettegj Európa! A bajorok buktatója szerintem leginkább kapusfronton lehet, mert Manuel Neuer még mindig nem épült fel lábtöréséből, Yann Sommer pedig immár az Inter hálója előtt röpköd. Egy Sven Ulreich kevés lehet a legnagyobb célok eléréséhez. Ahogy a Realnak egy gólvágó centerre, a Bayernnek egy klasszis kapusra lett volna szüksége. Legalábbis rövid távon. Mert hosszú távon mindkét csapatnál bizakodnak. Madridban még mindig Mbappé megérkezésében (micsoda alliterációk!), a németek kirakatcsapatánál meg Neuer mielőbbi visszatérésében.

Az idei nyár legdrágább álomtizenegye!

Az eddig lejátszott mérkőzések alapján a Bayern München mellett a Bayer Leverkusen és az RB Leipzig fociját a legjobb nézni. A „gyógyszergyári” csapat két kulcsjátékosát veszítette el a nyáron: Moussa Diaby az Aston Villához, Keren Demirbay a Galatasarayhoz ment, helyettük viszont kiváló játékosok érkeztek. Granit Xhaka az Arsenalból, Jonas Hofmann a Mönchengladbachból lehetnek ismerősök. Alejandro Grimaldo (Benfica) és Victor Boniface (Royale Union SG) meg jó úton járnak afelé, hogy elismerjék – és megismerjék őket. Ha a még mindig csak 20 éves, de a leverkusenieknél az ötödik felnőtt szezonját kezdő Florian Wirtz is egészséges marad, Xabi Alonso legényei akár a bajnoki címért is bejelentkezhetnek! A hétvégén a Bayern elleni csúcsrangadón (2-2) azt mindenképp bebizonyították, hogy versenyképesek: jobb helyzetkihasználással leszaggathatták volna a bőrnadrágot a rekordbajnokról.

Nem akarom megforgatni a kést a Dortmund szurkolókban, de hogy tetszene ez a kezdő csapat? :)

Az RB Leipzig 3 nagyon fontos kulcsjátékosát is elveszítette a nyáron, mondhatni lerabolta őket a Premier League: Szoboszlai Dominiket a Liverpool vitte, Christopher Nkunkuról kb koratavasz óta tudtuk, hogy a Chelsea-be tart, s végül Josko Gvardiol is szintet lépett, a BL címvédő Manchester City-é lett. Nem kevés zseton ütötte ezért a három transzferért a lipcseiek markát, akik egyelőre nem is tűnnek gyengébbnek, mint az előző szezonban. A 18 éves Bitshiabu el Chadaille a PSG-től érkezett a védelembe, természetesen a jövő embere lesz, akárcsak a nagyon tehetséges Xavi Simmons, akinek 3 gólja és 4 gólpassza is van már új csapata mezében – ő csak kölcsönbe került Lipcsébe, de abban a srácban látszólag is hatalmas potenciál van! Hasonló jókat mondhatunk másik két csatárról is: Lois Openda a francia Lens csapatát, Benjamin Sesko a Salzburgot hagyta ott a Leipzig kedvéért – az eddigieket látva véget értek azok a kínkeserves idők, amikor Timo Werner és André Silva voltak az első számú gólfelelősök Lipcsében… Bár Dominik távozása kétségkívül nagy veszteség, de Christoph Baumgartner és Fabio Carvalho érkezésével valamelyest a középpálya is izmosodott. Nem beszélve arról, hogy Dani Olmóra is végre főszerep hárulhat – sajnos a spanyol válogatottnál megsérült (akárcsak a Gulácsi Péter sérülése miatt kinevezett csapatkapitány, Willi Orbán is a csehek ellen), pedig élete talán legjobb formájában kezdte a szezont. A Bayern bajnok lesz, efelől ne legyenek kétségeink, mögötte szerintem a Leipzig és a Leverkusen nagyjából hasonló esélyekkel száll harcba az ezüstéremért. Előbbi teljesítménye engem annak fényében lep meg, hogy minden posztról elveszítette legjobb játékosát a csapat – Julian Nagelsmann óta vártak már egy ilyen jó edzőre Lipcsében, mint Marco Rose, a Jesse Marsch és a Domenico Tedesco időszakot jobb elfelejteni…

Az Union Berlin félelmetesen nagy utat járt be 4 év alatt, ehhez csak gratulálni lehet!

Meglepődnék, ha a Borussia Dortmund dobogós lenne – ők szerintem Sallai Roland Freiburgjával és Schäfer András Union Berlinjével lehetnek harcban az utolsó még kiadó BL helyért. A berliniek Robin Gosens, Kevin Volland és Leonardo Bonucci érkezésével erősödtek, de a kettős terhelés miatt szükség is volt új arcokra. Kíváncsi vagyok, a Real Madrid és a Napoli ellen lesz-e bármi esélye az Union Berlinnek, sérülése miatt viszont nem került a BL keretbe sajnos Schäfer András. Érdemes lesz a Frankfurtot is nézni, ha másért nem, mert ehhez a csapathoz csatlakozik jövő nyáron majd ifj. Lisztes Krisztián. Végre Szalai Attila is topligás klubhoz igazolt a nyáron, ennek örömére van már két öngólja a szezonban – bízzunk abban, hogy a Hoffenheim mezében nem fog beGyepesedni. (Egy időben Gyepes Gábor volt az, aki a Fradiban és a válogatottban is egymás után rúgta az öngólokat…) Sallai Roland maradt Freiburgban: az, hogy a szócsatának vége, és végre újra a játékra összpontosít, a teljesítményén is meglátszik. Értéke lehet idén is Christian Streich együttesének! Ami Angliában a Brighton, az Németországban a Stuttgart: a csapat, aminek a meccseit kár lenne idén kihagyni. Lipcsében benyeltek egy ötöst, de előtte a Bochumnak, s utána a Freiburgnak ők lőttek ennyit, s legutóbb Mainzból is elhozták a 3 pontot! A guinea-i támadó, Serhou Guirassy villámrajtot vett, máris 8 gólnál tart (négy meccs után feleannyit szerzett, mint a tavalyi gólkirályok, Füllkrug és Nkunku…), a jelek szerint ő lehet idén Harry Kane legnagyobb riválisa a gólkirályságért zajló küzdelemben.

Serie A: A nápolyi csoda tovább tart 3 napnál?

És ha már a Napoli szóba került, mint az Union Berlin leendő ellenfele, folytassuk és zárjuk a beharangozók sorozatát az olasz focival… A regnáló bajnoknak szerintem nehezebb lesz címét megvédenie, mint volt azt megnyerni, s nem azért, mert szétvásárolták volna a csapatot. A kulcsjátékosok közül mindössze Kim Min-Jae távozott, akit tárt karokkal várt a Bayern München, és a szimpatikus mexikói, Hirving Lozano visszatért korábbi klubjához, a PSV Eindhovenhez, miközben az előző szezonban 12 gólt szerző és 10 asszisztot adó Khvicha Kvaratskhelia és a 26 találattal gólkirály Victor Osimhen maradtak a klubnál. Nem maradt viszont a sikeredző, Luciano Spalletti, aki az Aurelio de Laurentiis elnökkel való konfliktusa miatt inkább kereket oldott. Sokáig nem maradt munka nélkül: Spalletti végül olasz szövetségi kapitány lett. Innen lehet ám nagyot esni; a squadra azzurra Eb címvédő, de nem volt ott a legutóbbi 2 vb-n, biztos, hogy hatalmasak lesznek az elvárások az irányába… Lesz miért dörzsölni kopasz buksiját, de én nagyon fogok szurkolni neki! A helyére leülő Rudi Garcia irányába egyelőre mindenki szkeptikus. Kb., mint a Máté Csaba, Dejan Sztankovics sztori: ha nem hozza a szerb azokat az eredményeket, amiket Máté Csaba hozott, már csalódás lesz. Ha Rudi Garcia, mondjuk bajnoki ezüstérmet szerez, s a BL-ben a 16 között kiesik, már lincshangulat lesz, ismerve a dél-olasz emberek temperamentumát. Minimum a milánói csapatok előzésre készülnek!

Spalletti segítőjével, a nyáron 45 évesen visszavonuló Gigi Buffonnal

Az Internazionale háza táján nagy volt a mozgolódás a nyáron. Kulcsemberek távoztak: André Onana, Marcelo Brozovic, Edin Dzeko, Milan Skriniar és Romelu Lukaku is ott hagyták a BL döntőst. Ők mindannyian kulcsfigurák voltak, nem olyan gyakori, hogy egyszerre dobbantson ennyi fontos láncszem egy gépezetből. Mégsem féltem az Intert, egyelőre úgy tűnik, megfelelően sikerült pótolni a távozókat: Yann Sommer, Marcus Thuram, Davide Frattesi, Juan Cuadrado, Marko Arnautovics, Alexis Sanchez, Benjamin Pavard és Davy Klaassen is Milánó fekete-kék szegletében vert tanyát. Más, de nem rosszabb, mint a tavalyi keret – csak Lautaro Martinez tudná állandósítani góllövő formáját… Tiszteletet parancsoló, ahogyan kezdték a szezont: négyből 4 győzelemmel, legutóbb a városi rivális AC Milannak hintettek egy laza ötöst…

Az Inter szurkolók üzenete Lukakunak, amikor úgy tűnt, a Juvéhoz megy. Végül kikötött Rómában... :)

Az AC Milan legnagyobb távozója kétségkívül Sandro Tonali volt, akit Szoboszlai Dominik helyett vett meg a Newcastle, a többi távozó miatt (talán Brahim Diaz kivételével) nem nagyon fognak krokodilkönnyeket hullatni a milánói vörösök: főleg, mert például Alexis Saelemaekers, Charles de Ketelaere és Junior Messias is csak kölcsönbe távoznak. Az újonnan érkezőkkel viszont nagy terveik lehetnek! A Chelsea-ből például ketten is jöttek, s mindketten remekül indították milánói karrierjüket: Christian Pulisic és dallamos neve miatt feleségem egyik kedvence, Ruben Loftus-Cheek. Talán nem a legfelsőbb polcról érkeztek, de alighanem sokat fogunk hallani az Ajaxtól érkező holland középpályásról, Tijjani Reijndersről, a Salzburgtól szerződtetett svájci fiatal támadóról, Noah Okaforról és arról a Samuel Chukwuezeről, aki tavaly még a Villareal színeiben fűzte be az oktatófilmet a Real Madrid ellen, konkrétan bohócot csinált a spanyolok védelméből. Nagyon okosan igazolt az AC Milan, és ez még akkor is igaz, ha az utolsó pillanatokban a horgukra akadt a szerb Luka Jovics is, aki a Real Madridban egyáltalán nem tudott bizonyítani, s a Fiorentinánál se nagyon számítottak rá. Milánóban talán az utolsó esélyét kapja, bár látva Oliver Giroud és Rafael Leao formáját, kérdés, hogy egyáltalán mennyi játéklehetőség jut számára. Mike Maignan a világ egyik legjobb kapusa, Theo Hernandez továbbra is káprázatosan támad – Stefano Pioli összességében irigylésre méltó helyzetben van. (Bár Maignan-t a Newcastle ellen le kellett cserélni a BL nyitányon, ki tudja, milyen súlyos a sérülése…)

Ezt a Juventusról és az AS Romáról sem mondhatjuk el. A Juventus a komoly pontlevonása miatt idén nem indul semmilyen nemzetközi kupában, s ahhoz is tepernie kell, ha jövőre ki akarja vívni erre a jogot. Ráadásul Paul Pogbát lehet, 4 évre eltiltják, ha kiderül a doppingvétsége – ez esetben a francia akár keresztet is vethet további karrierjére. Ezért érdemes volt tavaly visszavásárolni a Manchester Unitedtől: egész szezonban sérült volt, most meg el fogják tiltani. És akkor még ott van az is, hogy Bonucci és Cristiano Ronaldo is perrel fenyegetőzik. Lehet, az a legkevesebb gondja az „Öreg Hölgynek”, hogy hol végeznek a tabellán… Ha végignézek a játékoskereten, egy középszerű csapatot látok. Az előbb felsoroltam, kik játszanak a két milánói csapatban… Ha visszagondolunk, kikkel nyert bajnokságot a Napoli... Vagy amikor legutóbb bajnok lett a Juve 3 évvel ezelőtt, a covidos 2020-as évben, kik voltak a csapatnál: De Ligt, Bonucci, Chiellini, Cristiano Ronaldo, Paulo Dybala, Gonzalo Higuain… Azóta a Juve csak gyengült, de így legalább az elmúlt 3 évben 3 különböző bajnoka lehetett Itáliának. Hogy nem az idei Juventus fogja visszahódítani a scudettót Dusan Vlahovics-csal, Manuel Locatellivel, Federico Chiesával és Fabio Mirettivel az annyira biztos, mint hogy van olyan Béla, aki valóban gombgyárban dolgozik. (Aki nem érti, járjon utána: Béla vagyok, Béla vagyok, egy gombgyárban dolgozom. Bár van ennek Józsis verziója is…)

Romelu Lukaku, Leandro Paredes és Renato Sanchez. Három ember, akit megszerzett nyáron az AS Roma. Mindhárom játékosban van bőven rizikó, de azt is bizonyították már, hogy képesek valahol kulcsemberekké válni. Hogy Jose Mourinho képes-e belőlük kihozni az állatot? Ez is kétesélyes. Szerintem a két milánói együttes és a címvédő után az AS Roma és a Juventus harcol majd egymással az utolsó, Bajnokok Ligája indulást érő helyért – ezt az Örök Városban valószínűleg örömmel konstatálnák, tekintve, hogy 3 forduló után még kiesőhelyen álltak a tabellán… Az talán túlzás volt, mint ahogy az Empoli felett aratott 7-0-s győzelem után (amilyenre legutóbb 17 éve nem akadt példa Rómában…) a túlzott ováció is. Kezeljünk mindent a helyén. A Lazióból és az Atalantából aligha lesz idén BL induló csapat, s mivel a Fradi ellen lesz két meccse, izgatottan figyelhetjük a Fiorentina idei szereplését is. Immár Jovics és Amrabat nélkül.

Lukaku megrúgta első gólját a Roma mezében - így üzent a szurkolóknak...

És ezzel végre valahára a szezon beharangozók végére érkeztünk. Izgalmas szezon elé nézünk! Az első bejegyzésre utalva: a Fradi BL győztes szerb edzővel próbál helytállni a Konferencia Ligában – a bajnokságot simán behúzza majd. De vajon kik futnak még be a dobogóra? És mi lesz a Fehérvárral? Végre számolgatás és pótselejtező nélkül kijutunk az Eb-re? A második bejegyzésre utalva: vajon milyen lesz az európai futball év Cristiano, Lionel, Karim és Neymar nélkül? Nekem hiányozni fognak… Mennyire válik népszerűvé a szaúdi liga? Vagy csak azért is nemet mondunk rá? A harmadik bejegyzésre utalva: vajon ki állítja meg a Manchester City-t? Mi lesz a Chelsea-vel? Nyer Trófeát klasszis csatár nélkül a Real Madrid? Dönt meg bármilyen rekordot Harry Kane Németországban? És végül, ami a legtöbb magyart érdekli: bent marad a Burnley a Premier League-ben? Az egész szezonban ilyen jó lesz Szoboszlai és a Liverpool, végig kitart majd a bizalom? Ez mind vár ránk a 2023/24-es futballévben! Köszönöm, ha velem tartottál, ezután is velem tartasz, s ha reklámozod a blogot, illetve az írásaimat!