Azt hiszem, jobbkor nem is tarthatták volna a 2022-es foci vb sorsolását, mint április elsején. Bizony, bolondok napján még azt is bevesszük, hogy a világbajnokság idén Katarban lesz, egy olyan országban, aminek történelme, múltja és sikerei nincsenek, de pénze és sejkje annál több van, ráadásul télen, advent idején rendezik. Mi? Hogy ez nem tréfa? Még szoknunk kell (akárcsak az áprilisi havazást…) – de mivel erre még van időnk, más áprilisi tréfák után kutattam. Nem volt nehéz találnom: bőven tartogat meglepetéseket, pozitív, de főleg negatív szenzációkat az idei futballtavasz!

Kivégezték a bajnoki címre törő Real Madridot

Kezdjük azzal, ami számomra papíron a legfájdalmasabb – de érdekes, mégsem fáj annyira. Pedig legyünk őszinték: a Real Madriddal feltörölte a padlót a mindenkori legnagyobb rivális Barcelona. Ez a saller minimum kétszerese volt annak, mint amit Will Smith lenyomott az Oscar gálán Chris Rock-nak. És mégis. Az élet megy tovább. Barcelonában, Messi nélkül, úgy tetszik, gördülékenyebben is. Nesze neked válság, meg hogy csődbe kerül a Barcelona a korábbi elbaltázott vásárlási politika, meg a hétszeres Aranylabdás argentin ingyen történő távozása után… Ment az etetés rendesen… Vagy tényleg akkora volt a baj? Ki tudja, de az tény, hogy a Barcelona még a legnagyobb krízisek idején is egy hatalmas brand, aminek mindenki a részese akar lenni: így érkezhetett Katalóniába a télen tulajdonképpen Ferran Torres, Pierre-Emerick Aubameyang és Adama Traore. És így kötött velük hosszú távú szerződést a Spotify, ami garantálni fogja a vagon pénzt, cserébe azért, hogy négy évig a férfi és a női klub mezén ott legyen a logó, s 12 évig a svéd zenei streamingszolgáltató nevét viselje a stadion. Sima liba: ezek után már egy Lewandowski vagy egy Haaland érkezése sem tűnik lehetetlennek… Na mindegy. Inkább beszéljünk az előbb említett három úriemberről, akik a télen érkeztek Katalóniába. Első ránézésre ők nem Messik és Cristiano Ronaldók… Másodikra sem… :) De Ferran Torres évek óta a spanyolok legnagyobb csatárreménysége, akiben jóval több potenciál van, mint a jelenlegi első számú középcsatárukban, Alváro Moratában… Pierre-Emerick Aubameyangról mindenki tudta, hogy világklasszis: bőven bizonyította ezt a Saint-Étienne-nél, Dortmundban és az Arsenalnál is. A mentalitás – és magatartásbeli problémái miatt volt kérdéses, hogy jót húz-e vele a Barcelona, meg az életkora, de a gaboni csatár gyakorlatilag 32 évesen is berúgta a La Liga ajtaját és már most bizonyította, hogy eggyel magasabb polcon is megállja a helyét. Adama Traoré egyelőre kölcsönben játszik nevelőegyesületében, de szerintem maradni fog. Ha másra nem is használható, az ellenfél megfélemlítésére tökéletes. (Egyébként másra is használható…)

Ha nagy célokért akar küzdeni a Barcelona, nem árt, ha mély a kerete, támadófronton már pedig az említetteken kívül ott van még többek között Memphis Depay, Ousmane Dembélé és Ansu Fati (hogy Luuk de Jongról és Braitwaithről ne is beszéljek). Utóbbi még mindig csak 19 éves, de szegény már annyit volt sérült, ami egy egész pályafutásra elég lenne. És ezért nem lehetünk biztosak abban, hogy befutja azt a karriert, amire egyébként predesztinálva lenne. Ousmane Dembélének nem egyszer állt már kifelé a rúdja Barcelonából, ahhoz képest, mennyit költöttek rá, még elég keveset kaptak vissza abból Katalóniában, ráadásul a szerződéshosszabbítása körüli hercehurca se tette különösebben népszerűvé a Camp Nou környékén. Ám mióta megérkezett Aubameyang, Dembélébe is élet költözött, s most már nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a francia világbajnok marad Barcelonában. Az Aubameyang-Dembélé kapocs nagyon jól működött Dortmundban, ha csak keveset is viszontlátunk abból a kapcsolatból, retteghet Spanyolország. Dembélé formajavulásához alighanem az ősszel kinevezett új edző, Xavi is sokat hozzátett, aki nem volt hajlandó kitenni a keretből a porcelánlábú szélsőt, sőt, most játszik a legtöbbet és a legjobban, mióta leszállt a gépe Barcelonában, így viszont Memphis Depay vált perememberré – hát igen, ő az előd és honfitárs, Ronald Koeman kérésére érkezett a gránátvörös-kékekhez, s bár jól kezdett, Xavinál egyelőre nem élvezi a bizalmat, így simán lehet, hogy a holland fenegyerek dobbant a nyáron. Ronald Koeman megbukott Barcelonában, ez egyértelmű, de ne felejtsük el, hogy három fiatal csapatba építése az ő nevéhez kötődik. A 23 éves Ronald Araujo középhátvéd, a védelmet stabilizálja – az új Puyol lehet belőle (na nem a fizimiskája miatt…) Gavi 17 éves, Pedri 19 éves, de már most kulcsszereplők a középpályán – a rutinos Frenkie de Jonggal és a sokadvirágzását élő vezér, Sergio Busquets-szel kiegészülve kezd összeállni ez a csapatrész is…

2060-ban van a Real Madrid középpályáján: Modric, Casemiro és Kroos...

Október 27-én rúgták ki Koemant, s Xavi közel sem kezdett lehengerlően álmai csapatának kispadján: első 11 bajnoki meccsén a mérlege 5 győzelem, 5 döntetlen és 1 vereség volt, miközben a spanyol szuperkupa elődöntőjét elveszítették a Real Madrid ellen, a spanyol kupából meg kiestek a később a Real Madridot is elintéző Athletic Bilbaóval szemben. Idő kellett Xavinak, amit megkapott, de aztán február 6-án beindult a gépezet: négyet rúgtak annak az Atletico Madridnak, ami mindig a masszív, néha undorítóan magas szinten művelt védekezéséről volt híres (erről újabban a Manchester City-nél is tudnak mesélni…), négyet rúgtak Valenciában, majd Nápolyban (!!!) Európa-Liga meccsen, aztán a Bilbaónak, az Osasunának és a Real Madridnak is. A legutóbbi 9 liga meccsből csak az Espanyol elleni városi derbit nem nyerték meg, miközben öt ellenfelüknek is négyet rúgtak. Lehet azt mondani, hogy ez a Barcelona még nincs kész, s hogy még erősebb lesz… De piszok nagy mázlija van a Real Madridnak, hogy nem most kezdődött el a bajnokság, mert ezt az aranyérmet kizártnak tartom, hogy a 0-4 ellenére most elveszítsék. Ugyanakkor ez a pár hónapja még lesajnált Barcelona szépen felkúszott a dobogóra, legutóbb nagyon fontos meccset nyertek meg a Sevilla ellen, amivel fel is léptek az ezüstérmes pozícióba, s már jövőre komoly kihívás elé fogják állítani a Real Madridot… Ki gondolta ezt az ősszel? Egy klub válsága és pénzügyi gondjai nem szoktak néhány hét alatt megoldódni… Ezek szerint mégis.

A Real Madrid mindeközben jól elvan. A fejlődésnek a jeleit nem nagyon lehet észrevenni a csapaton, kivéve Vinicius Juniort, aki Carlo Ancelottinál futballistává vált. Zidane-nál még csak focista volt, abból is a középkategóriás, aki mégis rendszeresen megkapta az esélyt. Közröhely tárgya volt a brazil, és bevallom, én nem értettem, miért kell erőltetni a játékát. Idén ellenben olyan tökéletes szimbiózist alkot Karim Benzemával, ami bajnoki címet fog érni – mert nincs az a barcelonai feltámadás, ami ezt megakadályozná… Ketten együtt 38 gólt lőttek, emellett Benzema 11, míg Vinicius 7 gólpasszt is kiosztott már! Leginkább kettejüknek, valamint az idén is világklasszis szinten védő Courtoisnak (tegye fel a kezét, aki látta előző hétvégén azt a szabadrúgás utáni védését a Celta Vigo ellen! Na, a Four Four Two szerint ő nincs benne jelenleg a világ 10 legjobb kapusa között… De hasonlóan nagyot védett Azpilicueta bombájánál is a Chelsea ellen a BL negyeddöntőben), a rögtön madridi kedvenccé váló David Alabának, az egyre stabilabb (de szerintem Ramostól és Varane-tól még elmaradó) Éder Militaónak és a 36 évesen is elnyűhetetlen, csúcsszuper Luka Modricnak köszönhető.

Courtois falat épített a portája elé... Most már mindent értünk! :)

Ancelottinak leginkább azt róják fel a kritikusai, hogy egyáltalán nem rotálja a keretet, nála megvan a fix kezdő, ahova csak akkor kerülhetsz be, ha a sorban előtted álló fejéből minimum egy balta áll ki. Hiába ülnek olyan csillagok a padon, mint Hazard, Bale vagy éppen Isco, ha játszani akarnak, be kell, hogy kapcsolják a Playstation-t. Vagy le kell ugrani a legközelebbi golfpályára, ahogyan alighanem Gareth Bale is teszi. Bale-nek a 2014-es Barca elleni kupadöntőn lőtt szenzációs győztes gólját és a Liverpool elleni BL döntőn szerzett dupláját soha nem fogjuk elfelejteni, mint ahogy a riválisok is el kell, hogy ismerjék, a BBC a futballtörténelem egyik legerősebb támadótriója volt – de amit évek óta csinál a walesi, nos, az a nimbuszát alighanem a földig rombolta. Madridban legalábbis mindenképp… Nagyon könnyű és népszerű az edzőt hibáztatni, de biztos vagyok abban, hogy Zidane és Ancelotti sem csak úgy kedvtelésből padoztatta, valamit Bale-nek tennie kellett azért, hogy így elvágta magát. Klublegenda lehetett volna belőle, de már mindenki azt várja, hogy lejárjon a szerződése és ne kelljen a fizetését állni – és ezért őt utálni. Kár érte, kiváló ügynök volt. Mint ahogy Eden Hazardra is a csinovnyik szerepét osztották Madridban. Pedig mekkora csinnadrattával jött – aztán felesleges ember lett, aki sokkal több időt tölt az orvosi szobában, mint az edzőközpontban és a futballpályán. És ő sem kevés pénzért teszi ezt. Iscónak voltak fellángolásai és emlékezetes pillanatai (az utolsó két BL döntőjén például kezdőjátékosa volt a Madridnak!), de alapember sosem vált belőle Madridban, ettől még szerethető figura volt. Hihetetlen, de már 9 éve lesz, hogy a Real Madrid játékosa, s néhány nap múlva 30 éves lesz – most még van esélye elmenni egy olyan klubhoz, ahol megbecsülik!

Valamit a márciusi el clásicóról is illene idefirkantanom, de bevallom őszintén, engem a legkevésbé sem viselt meg, hogy kikaptunk. Még csak a 0-4 sem. Az az igazság, hogy Courtois kapuson múlt, hogy a Barcelona nem rúgott hatot. Volt már ilyen. Kaptunk ki a Bernabeu stadionban 6-2-re, na, az nagyon fájt. Jobban, mint egyik kedvenc színészemnek, Jim Carreynek a napokban bejelentett visszavonulása… :( Létezhet olyan, hogy belefér a klasszikuson a vereség? Nem játszott a legfontosabb játékosunk, Benzema. Akkora a pontelőnyünk, hogy emiatt sem kell aggódni. Másfél héttel korábban kifutballoztuk magunkat a PSG ellen, lehet tartalékolni… Persze, ez kamu. A kifutballozás is, hiszen a PSG önmagát szúrta meg legnemesebbik testrészén, a Real Madridnak 150 percig köze sem volt a párharchoz, akkor is csak azért, mert jött a szokásos PSG összeomlás – de róluk még írok, ezért most többet nem spoilereznék. A Barcelona ellen pedig lehet bármikor is tartalékolni? Én Ancelottit továbbra sem vagyok hajlandó keresztre feszíteni; éppen sporttörténelmi mérföldkő felé igyekszik, hagyjuk már békén… Ha minden igaz, ő lesz az első edző, aki az öt topliga mindegyikében aranyérmet szerez! Jó, nem az Evertonnal vagy éppen a Napolival, de azt hiszem, amiatt nem kell szégyenkeznie, hogy a PSG-vel francia, a Chelsea-vel angol, az AC Milannal olasz, a Bayern Münchennel német bajnok lett – s a Real Madriddal pedig a spanyol bajnokságot fogja megnyerni, miután első madridi korszakában a kupát és a BL-t már behúzta. És ki tudja: a Chelsea elleni londoni BL meccs elég meggyőzőre sikerült… Néhány új arcra, minőségi igazolásra mindenképp szükség lesz Madridban, mert a Barcelona korszakváltása a vártnál 3-4 évvel hamarabb összejött. Sosem tagadtam, mennyire nem szerettem Lionel Messit, nélküle néha egy-egy Barca meccsbe is bele-bele nézek már (az Atletico Madrid elleni meccs első félideje a szezon egyik legjobb produktuma volt!), de törzsszurkolójuk még nem leszek. Áprilisi tréfából sem…

A kiesés ellen küzd a Mol Fehérvár?

Egy évvel ezelőtt, amikor olyan csapatokról írtam Húsvét körül, amik feltámadásra várnak, szintén volt szó a Mol Fehérvárról. Tavaly április elsején lépett hivatalba Szabics Imre vezetőedzőként, Torghelle Sándor és Juhász Roland másodedzőként – és ők ezt akkor tényleg nem viccnek szánták! Elég mélyen volt akkor a Vidi, a bajnoki címre rég nem volt már esélyük, de legalább a nemzetközi kupaindulást érő helyek egyikéért teperhettek. Rég volt, szép volt, tán igaz sem volt… Bár most épp két győztes meccs után vannak Nikolicsék, volt előtte zsinórban hét vereség, meg egy kínos kupakiesés, amit Szabics Imre és brancsa nem úszhattak meg szárazon. Hiába kereste a kifogásokat minduntalan a játékosként sokkal szimpatikusabb Szabics Imre és állította azt, hogy ő se nem hallotta, se nem látta a transzparenseket, a „Szabics, takarodj” rigmusokat (amiket mi a fotel melegéből is meghallottunk és megláttunk…), Se hall, se lát Dömötört végül elérte a végzete. S hogy ki lesz a hatökör? Aki legközelebb munkát ad neki!

Mondjuk nem mindenről ő tehetett, a hét vereségből az utolsó négyet már Michel Boris-szal érte el a csapat, s való igaz, a semmirekellő légióshadat sem biztos, hogy Szabics akarta Fehérvárra… Mindenesetre talán már ő is bánja, hogy ott hagyta az osztrák válogatottban betöltött másodedzői állását… Most ott tartunk, hogy mindössze egy pontra van a negyedik hely (és tízre a dobogós helyen álló és a múlt héten legyőzött Kisvárda, na az ő helyezésük sem áprilisi tréfa…), s néggyel előzik a még bent maradó helyen álló Újpest, Mezőkövesd duót. Magyarország előre megy, nem hátra, de a Mol Fehérvárnak inkább már csak hátrafelé kell tekintgetnie. Bár az durva lenne, ha ez a keret kiesne, akik közül azokat én is tudom sajnálni, akiknek sokat jelent a fehérvári címer: Nikolic, Nego, Fiola és Stopira nem ezt érdemlik… Ami pedig Szabics Imrét illeti: amennyiben komolyan gondolja az edzői pályát, nem árt magára szednie egy kis alázatot. Mert abból kevesebb van neki, mint Dr. Csont számára a megfejthetetlen gyilkossági rejtély…

Olaszország zsinórban második vb-jéről marad le

Benne volt a pakliban, hogy Olaszország nem jut ki a katari világbajnokságra, hiszen azt tudtuk, hogy ha az első pótselejtezőjét meg is nyeri az olasz válogatott, utána valószínűleg a portugálokkal is meg kell küzdeniük Katarért – de hogy már az észak-macedón meccsbe beletörjön a csizmájuk bicskájuk… Szerintem erre senki sem számított! Nyolc hónappal korábban még Európa legjobbjai voltak, most meg égnek az egész világ előtt. Bár lehet, akkor sem voltak Európa legjobbjai, csak szerencsésen álltak a csillagok… Ami tény: Gianluigi Donnarumma, aki az Eb legjobb játékosa lett, mióta Párizsba igazolt, csak árnyéka önmagának. A Bonucci – Chiellini páros jól működött az Eb-n, de azóta keveset játszhattak már együtt, Chiellini meg egyébként is eléri lassan a nyugdíj korhatárt… A piedesztálra emelt és kamu Aranylabda-esélyes Jorginho a selejtezők során mindkét Svájc meccsen kihagyott egy-egy büntetőt. Ha csak egyet berúg, pótselejtező nélkül ott vannak a világbajnokságon. Federico Chiesa, aki a támadószekció legfontosabb játékosa, az egész szezonban sérült. Csak úgy, mint Leonardo Spinazzola, aki az Eb óta harcképtelen.

Lorenzo Insigne fejben már régen Kanadában jár. A Napoli bajnoki címe is múlhat azon, hogy csapatkapitánya mennyire képes aktuális feladatára összpontosítani… Érdekes kérdés, hogy miért éppen Kanadába igazol: ha jó jéghokira vágyik, elég lett volna Ausztriáig kocsikáznia, ahol a Fehérvár éppen a minap jutott be az osztrák liga döntőjébe. Ciro Immobile hiába évek óta a legjobb gólvágója a Serie A-nak, ez inkább a ligát minősíti, mint őt dicséri: a válogatottban nincs jó gólátlaga, s ha az olasz szurkolók szirmokat tépnek vele kapcsolatban, inkább a „nem szeret” szirom marad a kezükben… Ezeket így felsorolva azért látjuk, van baj. Tavaly egyszerre sült el minden jól Csizmaországban. A megoldás szerintem semmiképpen nem Roberto Mancini elküldése lenne. De valamit biztosan újra kell gondolni. A jó hír, hogy most nem annyira gyászos a helyzet, mint 2017-ben volt, amikor Gian Piero Ventura vezetésével a svédek ellen maradtak le a vb-ről. A rossz hír? Hogy jelenleg továbbra sincsenek Pirlók, Nesták és Del Pierók az olasz nemzeti csapatban.

Az Arsenal a BL indulásra hajt!

Bár London egyik jelképe az óriáskerék, az Arsenal ebben a szezonban inkább hullámvasutazik – ettől is, attól is könnyen felfordulhat az ember gyomra. Az Arsenal szezonkezdete sem kecsegtetett túl sok jóval, de azóta valamelyest kiegyenesedtek az „Ágyúsok”, s a dolgok véletlenszerű alakulásának köszönhetően április első napjain azt is megállapíthatjuk, még a dobogós álmok sincsenek teljesen elveszve, a BL indulás viszont jó eséllyel meglesz (bár épp néhány napja szenvedtek el egy értelmezhetetlen 3-0-s vereséget a volt klasszisuk, Patrick Viera trenírozta Crystal Palace otthonában, s azóta a Brighton elleni bajnokit is elveszítették...). És ez azért is külön kiemelendő, mert az Arsenal legutóbb a 2015/16-os szezonban járt a klubfutball csúcsán, ebben az évben pedig semmilyen nemzetközi kupás helyre nem sikerült kvalifikálniuk magukat Mikel Arteta legényeinek. Rémálomszerűen kezdődött a szezon: három bajnoki, három vereség, 0-9-es gólkülönbség – erre a gyalázatra még az sem lehetett mentség, hogy a három ellenfél között ott volt a friss BL győztes Chelsea és a bajnoki címvédő Manchester City is. Ezután jött két nyögvenyelős 1-0 alsóházi csapatok ellen, majd az ősi rivális Tottenham ellen végre egy nézhető és vállalható produkció (3-1-es győzelem). Ekkor azért már sejthető volt, hogy ez a csapat nem a kiesés elkerüléséért fog küzdeni, s bár voltak szép eredményeik, két fontos rangadót még elbuktak decemberben (a Liverpool ellen 0-4, a Manchester United ellen 2-3). Január elsején sikerült már megszorongatni a Manchester Cityt (1-2), majd a január 23-i, Burnley elleni csalódást keltő 0-0 utáni 7 bajnoki meccsükből hatot megnyertek, míg a riválisok a kelleténél többet botlottak. A koronavírusos megbetegedések miatt rengeteg meccs elmaradt, ezért egyelőre a tabellából nehéz messzemenő következtetéseket levonni, de vesztett pontok tekintetében jobban áll az Arsenal, mint a Tottenham és a Manchester United, ráadásul a Chelsea botladozásainak köszönhetően a dobogó is belátható távolságban van (a Liverpool és a Manchester City továbbra is más ligában futballoznak…).

Az Arsenal megérkezett a Premier League élmezőnyébe, de ki gondolta ezt még augusztus-szeptember körül? Igaz, akkor még nem volt Aaron Ramsdale a kapuban, aki rögtön kiszorította Bernd Lenót, és az egész szezonban ihletett formában véd – a bajnokság egyik legjobb kapusa, akitől az egész védekezés és védelem is sokkal jobban néz ki! A fiatalos lendületet Emile Smith Rowe, Bukayo Saka és Gabriel Martinelli biztosítja, a rutint Thomas Partey, Granit Xhaka és Alexandre Lacazette, s hiába volt príma középcsatára az „Ágyúsoknak” Aubameyang személyében, mindenki felszabadult attól, hogy ő már nincs. Tele motivált és sokra hivatott játékossal a keret, akikhez csak néhány új játékos kell ahhoz, hogy komolyabb célokat is kitűzhessenek! Jövőre alighanem BL meccseket rendeznek az Emirates Stadionban – és igen, még ez sem áprilisi tréfa…

BLama 3.0 Párizsban…

És akkor fejezzük be a legnagyobb poénnal, amin a francia fővárosban aligha nevetnek; a futballtavasz egyik legnagyobb szenzációját ugyanis kétségkívül a Paris St. Germain BL búcsúja jelenti. Nem az, hogy kiesett az összevásárolt sztárcsapat, hiszen a 13-szoros BL győztes Real Madrid ellen ki lehet kapni, hanem ahogyan tette mindezt… A Real Madrid a párizsi odavágón nem csak, hogy nem rúgott kapura, meg sem próbált támadni, és még így is majdnem kibírta az elképesztően nagy nyomást. Messi, aki Barca játékosként rengeteg borsot tört szeretett klubom orra alá, folytatta pocsék sorozatát a Real Madrid ellen; a tizenegyesét is kivédte Thibaut Courtois. Aztán, amikor már mindenki azt hitte, hogy meg nem érdemelt, de reményt keltő 0-0-lal ér véget a csörte, jött Mbappé, a jövő Real Madridjának fénylő csillaga, és beverte azt az egy gólt, ami minimum járt nekik. Igazából nem nagyon lehetett mibe kapaszkodni madridiként az első meccs után, amihez a spanyoloknak túl sok közük nem is volt.

A visszavágón már kicsit jobban játszott a habfehér alakulat, voltak helyzetei is, de gólokat csak Mbappé szerzett: egyet meg is adtak, kettőt viszont nem, de a 2-0-s összesítés elég magabiztosnak tűnt a 60. perc környékén. Igen ám, de a Real Madridot sohasem lehet leírni, s a PSG meg nem egyszer bizonyította már, hogy bármekkora előnyről képes kikapni… 2017-ben a Barcelona ellen 4-0-s győzelem után, meglehetősen bundaszagú körülmények között vérzett el, aztán két évvel később az Old Traffordon nyertek 2-0-ra, s máig hihetetlen módon hazai pályán kaptak ki 3-1-re a visszavágón, s estek ki. Előbbi alkalommal Unai Emery, másodszor Thomas Tuchel ült a franciák kispadján (ők jelenleg ott vannak a nyolc között aktuális klubjukkal, ami messze nem a PSG…), most pedig az a Mauricio Pochettino az edző, aki hiába fogja megnyerni utcahosszal a francia bajnokságot (az előző szezonban még ez sem sikerült…), a kupából való csúfos kiesés, de főleg a nemzetközi égés miatt aligha maradhat a párizsiak kispadján. A keret már évek óta bombaerős volt Neymarral, Mbappéval, Di Mariával, Verrattival, Icardival, de tavaly nyáron még tovább izmosodtak; nem is lehetett más a cél, mint a BL győzelem.

A tarthatatlan Luka Modric: ebből a megindulásból gólt szerzett a Real Madrid...

Szerencsétlen Keylor Navas, aki szépen csendben a világ egyik legjobb kapusa lett, Párizsban sem sokáig érezhette biztonságban magát. Nyakára hozták az aktuális válogatott világtorna legjobbját, Gianluigi Donnarummát, aki azóta nem is tud kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, hogy betette a lábát francia földre. Láttuk többször hibázni az olasz válogatottban is azóta, a Realt pedig gyakorlatilag ő tartotta meccsben. Ha a liverpooli Loris Karius kapusról a 2018-as BL döntőben leszedtük a keresztvizet, előtte közvetlenül elővettük a Bayern Münchennél védő Sven Ulreich-et is, s néhány napja meg Eduard Mendy-n élcelődünk, úgy igazságos, ha nem kíméljük Donnarummát sem (érdekes, hogy minden esetben a haszon élvező Karim Benzema volt…), ugyanakkor ne felejtsük el, nincs könnyű dolga, hiszen egyelőre nem dőlt el a verseny közte és Navas között, felváltva védenek, ez pedig egy olyan bizalmi poszt esetében, mint amilyen a kapus, nem biztos, hogy szerencsés. Most akkor mindkét kapus élvezi a bizalmat vagy egyik sem? Navas túl jó ahhoz, hogy a kispadon üljön, Donnarummát viszont nem azért szerződtették, hogy a kispadon üljön... A futballtörténelemben kevés olyan klubra emlékszem, ahol két azonos képességű kapus ült, általában van egy jobb, s kell, hogy legyen egy másik, aki elfogadja a tartalékstátuszt, pontosan azért, mert a kapusok mellett általában az edzők leteszik a voksukat. Üde kivétel a Fradi, ahol a cserekapusnak, Bogdán Ádámnak a szerepe leginkább az, hogy még jobb teljesítményre sarkallja Dibusz Dénest, higgye csak el, hogy ő ott van és arra vár, hogy kiszorítsa a kapuból. A korábbi sokszoros válogatott és Angliában is légióskodó Bogdán érkezése óta Dibusz Dénes még jobb kapus lett, mint amilyen korábban volt – ezt a Fradi bajnoki és nemzetközi meccsein, valamint a válogatottban is rendszerint bizonyítja! De láthatjuk, a Manchester Unitedban is hamar eldőlt a De Gea, Dean Henderson csata előbbi javára. (Pedig a fiatal angolt kifejezetten azért hozták a Sheffield Unitedtől, hogy ő legyen az United jövője. Az még lehet, a jelen viszont De Gea…) Gianluigi Buffon, miután visszatért Torinóba, éppen Párizsból, nem reklamált azért, hogy csak másodhegedűs Wojciesny Szcsesny mögött. A szintén lengyel, egyébként BL győztes Jerzy Dudek annak idején nagyon jól tudta, hogy csak a Real Madrid kispadjára szerződik, mert Iker Casillas akkor kirobbanthatatlan volt a kapuból… (Rosszmájú megjegyzés rovatom következik: Csak a Barcelona nem tudott egy normális kapust igazolni, ezért nyerhetett meg Victor Valdés mindent többször is, mert nem volt egy valamirevaló posztriválisa…) Érdemes megnézni ezt az egyperces videót! Nem lehet véletlen, hogy Benzema mindig ott van... :)

Na de már megint elkalandoztunk: a párizsi kapusposzttól eljutottunk Dibusz Dénesig – bár ki tudja, ha egyszer légiósnak áll… Tőle ilyen hibákra én nem emlékszem… Donnarummán kívül is csupa győztes mentalitású és klasszis futballisták érkeztek tavaly nyáron Párizsba, ráadásul majdnem mindenki ingyen. És eddig úgy tűnik, mindenki befürdött, talán Achraf Hakimi kivételével, aki ma a Real Madridban is lehetne húzóember, de a dilettáns vezetőség elkótyavetyélte. Sergio Ramos alig tudott eddig sérülés miatt pályára lépni új munkaadójánál, de piros lapja már van – az ő megvétele, bár utólag mindig okos az ember, mindenképpen hiba volt. Giorgio Wijnaldum nem élvezi az edzői bizalmat, pedig Liverpoolban Jürgen Klopp egyik kedvence volt. Lionel Messi? Messi van barcelonai formájától, és még finoman fogalmaztam – azt hiszem, annyit a Notre Dame vízköpő szobrai is tennének a párizsi futballért, mint a kis argentin, aki természetesen további Aranylabdákra is számíthat – minek ide teljesítmény??? Puffogtam már emiatt eleget, ezért ezt a kört most kihagyom…

A félelmetesnek tetsző Messi – Mbappé – Neymar trió a bajnokságban sok csapat hálóját kipúpozta (a Lorient például ötöt kapott tőlük előző hétvégén), de amíg a sztárok mögött nincs csapat, s amíg a sztárok nem hajlandók csapatban gondolkodni (tehát mondjuk besegíteni a védekezésbe), addig nem fognak nemzetközi trófeát nyerni. Ez a sztárbagázs úgy esett szét egyetlen hiba miatt a Real Madrid ellen, amire szerintem senki nem számított, és legalább annyira megdöbbentő, mint Pogány Judit sok-sok különböző karakterhangja a Bogyó és Babóca című rajzfilmben. Az addig 60 (pontosabban 150) percig magabiztosan futballozó Párizs elveszítette a fonalat. Gyorsan megrúgta Benzema a másodikat, aztán kicsit később a harmadikat is – ezek az űrfutballisták pedig azt sem tudták, hol vannak. Az év futball poénja volt ez a meccs, amiből tanulmányt lehetne készíteni – s valószínűleg legkésőbb most elérkezett a pillanat, hogy az arab tulajdonosok is belátják, csodák csak a mesékben léteznek. Esmeralda iránytűjén, amit Quasimodónak ad a Notre Dame-i toronyőr című Walt Disney klasszikusban, ez a felirat: „Talizmánra tekints, s máris kezedben van egész Párizs!” Párizs tényleg az övék, s talán még Franciaország is, de hogy Nasser Al-Khelaifi Európára is kiterjedő talizmánt szeretett volna kapni a pénzéért, abban biztosak lehetünk.

Meg abban is, hogy a szürreális áprilisi tré(fá)k véget értek. Számodra ezek közül melyik volt a legmegdöbbentőbb sztori?