Elérkeztünk a döntőhöz: minisorozatom harmadik részében felfedem az elmúlt évtized legjobb 15 labdarúgóját! De mindenekelőtt emlékezzünk meg azokról, akik paraszthajszállal, de lemaradtak az ötvenes listáról! Kapusok közül, akit lehetett, szerintem feltettem – egyedül a Thibaut Courtois (belga, jelenleg Real Madrid) és a Ter Stegen (német, jelenleg Barcelona) fanok zúgolódása lehet némileg jogos, de szerintem mindegyik kapus jobb náluk, akik a listán szerepelnek… Piqué mellőzését (spanyol, Barcelona) már a kezdetekkor vizionáltam, egykori csapattársa, Xavi talán befért volna, de túl hamar lelépett Európa nagy színpadjáról. Griezmann a Sociedad és az Atletico Madrid színeiben olyan teljesítményt produkált, amivel közel került a listához, s amikor éppen nem az orvosi szobában vendégeskedett vagy golfozott, Gareth Bale is hasznos tagja volt a sikert sikerre halmozó Real Madridnak. Edin Dzekónak voltak kivételesen jó szezonjai (főleg az AS Romában, de előtte Wolfsburgban és a Manchester City-nél is), s nálam a szlovák Marek Hamsík (fő klubja a Napoli), a francia Franck Ribéry (Bayern München), a spanyol Daniel Carvajal (Real Madrid), a német Jérome Boateng (Bayern München), a chilei Arturo Vidal (Juventus, Bayern München) és az argentin Javier Mascherano (Barcelona) jöhettek még egyáltalán szóba.
De hogy ők nem fértek be, annak prózai oka van: voltak náluk jobbak! Lássuk!
50. Ivan Rakitic
49. Casemiro
48. Gonzalo Higuain
47. David de Gea
46. Paul Pogba
45. Sergio Busquets
44. Pierre-Emerick Aubameyang
43. Thomas Müller
42. Mohamed Szalah
41. Bastian Schweinsteiger
40. Thiago Silva
39. Marco Reus
38. Keylor Navas
37. Diego Godin
36. Harry Kane
35. Edinson Cavani
34. Mesut Özil
33. Robin Van Persie
32. Steven Gerrard
31. Karim Benzema
30. Jan Oblak
29. Frank Lampard
28. Giorgio Chiellini
27. Iker Casillas
26. Angel di Maria
25. Daniel Alves
24. Raphaël Varane
23. David Silva
22. Wayne Rooney
21. Philipp Lahm
20. Arjen Robben
19. Gianluigi Buffon
18. Eden Hazard
17. Andrea Pirlo
16. Kylan Mbappé
A sorozat első részét ITT, a másodikat ITT tudod megtekinteni! Most pedig következzen az élmezőny!
- Marcelo (brazil; Real Madrid)
Meglehetősen régen, kb. 7-8 éve egyszer leírtam valahol, hogy Marcelót látva a Real szurkolók telesírják a párnáikat Roberto Carlos miatt… Nos, Roby Carlos valóban csak egy volt a történelem során, de Marcelo felnőtt hozzá, elérte a szintjét, s BL győzelmekben le is pipálta. Olyan bal lába mondjuk biztos nincs, mint félelmetes elődjének, annyira nagyon védekezni sem szeret, ebben legalább hajaz rá (bár kopasz elődjével ellentétben abból neki sok van, de valószínűleg ő is ismeri a slágert, miszerint „az ész a fontos, nem a haj”…), de a mosolyt az ő arcára sem olyan könnyű ráfagyasztani; minden mozdulatán látni, hogy élvezi, amit csinál. De a legtöbb brazil ilyen, ezért is állnak közel a szívünkhöz. 2006 óta a Real játékosa, tavaly már nem ő volt az első számú opció a balhátvéd posztján, de a BL győzelmeket hozó szezonok számára is bámulatosra sikerültek – ha egyszer szögre akasztja a csukát vagy eligazol máshová, azt úgy fogja megtenni, mint a Real Madrid legendája.
- Zlatan Ibrahimovic (svéd; AC Milan, Paris St. Germain)
Remélem, ha meglátja a listát, nem intéz majd el egy pörgőrúgással a svéd, amiért nem került előrébb (mondjuk a dobogóra…), mindenesetre Ibrahimovicnak erre az évtizedre is olyan klubok jutottak, mint az AC Milan, a Paris St. Germain vagy a Manchester United. Miután meghódította a tengerentúlt és Los Angeles császára lett, visszatért Milánó vörösebbik felére, ahol 39 évesen is csúcsteljesítményt látunk tőle (egészen pontosan október 3-án volt a születésnapja, Isten éltessen, Zlatan!). Az AC Milan utoljára vele volt igazi nagy csapat, s ami még fontosabb, bajnok. Párizsban a Neymar és Mbappé előtti korszak legnagyobb csillaga, azt is mondhatjuk, az újgazdag párizsi klub első csúcsigazolásainak egyike volt. A LA Galaxynál is látványos dolgokat produkált, miután pedig idén nyáron visszatért Milánóba, megújultak a rossonerik. Bár kifelé nem azt mutatja, játékában hihetetlen nagy alázat van, s bár a Bajnokok Ligája és az Aranylabda győzelem minden valószínűség szerint hiányozni fog a pályafutásából, az egója biztos, hogy el fogja ezt viselni. Hálásak lehetünk azért, hogy őt is láthattuk játszani – csak azokat az utolsó pillanatos góljait ne lőtte volna ellenünk…
- Mats Hummels (német; Borussia Dortmund, Bayern München)
Védőnek lenni a legkönnyebb, mert a labdát csak el kell rúgni minél messzebb a kaputól, a csatárokat meg faraghatod, akkor rúghatsz beléjük és akkorát, amekkorát csak akarsz… Biztos ez? Az idők folyamán sok féle védő létezett: mindig voltak, vannak és lesznek favágók, de Hummels bizonyosan nem tartozik közéjük. Kifinomult, sportszerű, elegáns, aki képes jól meg is játszani a labdát, így az összjátékban is használható, s akinek az eszköztárából hiányzik a keménykedés. Ha jobban belegondolok, nem emlékszem olyan pillanatra, amikor Hummelsnek a meccs hevében elborult volna az agya. Nem az a vándor típus, hiszen mindössze két klubban játszott eddig; a Bayern München neveltjeként a Borussia Dortmundban futott be, hogy aztán megkapja élete lehetőségét Münchenben, s az út újra Dortmundba vezessen. De azt hiszem, jó helyen van ő ott: két Bundesliga aranya mellett talán az igazi érték számára az volt a Ruhr vidéken, hogy dolgozhatott a feltörekvő Kloppal (egy vesztes BL döntője is van azokból az évekből), ám karrierje csúcsát kétségkívül a vb győzelem jelenti 2014-ből. Az a generáció megérdemelte, hogy nyerjen valamit, Hummels pedig oszlopos tagja volt annak a Nationalelfnek. Bár sosem próbálta ki mondjuk magát Angliában vagy Spanyolországban, én amondó vagyok, az elmúlt évtizedből legfeljebb egy, nála is jobb védőt tudok mondani. És ennek sokan nem fognak örülni…
- Luis Suarez (uruguayi; Liverpool, Barcelona)
Amikor az évtized legjobb csatárairól beszélünk, eszünkbe kell, hogy jusson az uruguayi center. Akkor is, ha emlékszünk arra a kezezésére a 2010-es vb-ről Ghána ellen, vagy ha Chiellini nyakán még mindig ott van az a harapásnyom. (Nem mondhatja, hogy kutyába se veszem ezen a listán…) A holland liga legnagyobb sztárjaként igazolt az Ajaxból Liverpool-ba (a másik legnagyobb klasszis, Dzsudzsák Balázs ezekben a napokban szerződött haza a másodosztályba…), ahol a harmadik, utolsó szezonja sikerült igazán erősre, ami kis híján bajnoki címet ért a vörösöknek – neki meg egy Barcelona szerződést. Barcelonában összeállt a rettegett MSN, azaz a Messi, Suarez, Neymar trió, ami jobb is volt a BBC-nél (Bale, Benzema, Cristiano Ronaldo), mégis összességében csak egy BL győzelmet fialt az a koprodukció (ellenben a madridi hármas négyet nyert…). Nem szimpatikus játékos, de a számok nem hazudnak, Suarez pedig pokolian jó csatár. Érdekes, hogy ez a jelző jutott eszembe róla elsőként, ez nem lehet véletlen – a pályán színészkedéseivel, harapásaival (amiből egyébként több is volt már), reklamálásaival gyakran úgy viselkedik, mint ha ő lenne maga az ördög… Ettől még tény, a góllövéshez nagyon ért – Barcelonából 283 tétmeccs után 198 góllal és 109 gólpasszal búcsúzott, igen méltatlan körülmények között. Sosem szimpatizáltam igazán Diego Simeonéval és az Atletico Madriddal, de remélem, ver majd néhányat a katalánoknak ezért a bánásmódért cserébe – sok sikert és újabb motivációkat, Luis!
- Sergio Ramos (spanyol; Real Madrid)
Ha már Suarezt nem állítottam be erkölcscsősznek, mit mondjak Ramosról: lássuk be, ő sem az a tipikus angyalfigura… Bizony, a Real Madrid csapatkapitánya sem megy a szomszédba alattomosságért, durvaságért, se színészkedésért… Messivel is megvívták a maguk harcát, nem biztos, hogy a 2018-as BL döntőben nem akart sérülést okozni Szalah-nak, s a spanyol liga legtöbb sárga és piros lapját begyűjtő játékosáról beszélünk – persze, nem ezekért lett ő posztelső a listámon. Nem is csak a védőmunkája miatt, bár szerintem egyáltalán nem rossz védő. A mentalitása, a vezérszerepe, a lélekjelenléte, a létfontosságú góljai emelték őt a Real Madrid történetének legnagyobbjai közé. Egyébként sem tölt el ok nélkül valaki másfél évtizedet egy klubnál… Ramos a Sevillából érkezett 2005-ben, 19 évesen, már fiatalon rászolgált a bizalomra, s igazából összeszámolni is lehetetlen, hogy hányszor húzta ki a csapatot a slamasztikából. Legemlékezetesebb gólját a 2014-es BL döntőben fejelte a 93. percben Modric szögletéből, azzal egyenlített a Real – de korántsem az volt az egyetlen… Biztos, hogy elfogult vagyok, hiszen a Real Madridnak szurkolok. Az is igaz viszont, hogy mindamellett, hogy vb-t és EB-t is nyert a vizsgált évtizedben, négy BL győzelmével a Real Madrid az évtized legsikeresebb csapata, így meg nyilván érthető, hogy a legtöbb játékost onnan választottam. Vagy legalábbis remélem, érthető…
- Neymar (brazil; Barcelona, Paris st. Germain)
Hat-hét évvel ezelőtt én azt gondoltam, ha az évtized végén készítek majd egy listát, Messi és Ronaldo mellett Neymar lesz a dobogó harmadik fokán. Amikor 2013-ban a Santosból Barcelonába szerződött, úgy érezhette magát, mint paff, a bűvös sárkány, aki „álomország tengerpartján játékok közt él”, mi meg puffoghattunk, hogy miért nem minket, a Real Madridot erősíti. Azóta többször felmerült érkezésének a lehetősége a spanyol fővárosba, de attól mentsen meg minket a Jóisten… Fájó szívvel gondolok vissza csúcséveire, mert az sajnos egy szenzációs Barcelona volt, ami 2015-ben triplázott, átgázolt az egész világon és igazából megmagyarázhatatlan, hogy végül miért csak egy BL-t nyert. Aztán 2017-ben elkövetett egy nagy hibát – vagy csak látta a Star Wars film megvalósulásának jeleit, a baljós árnyakat Katalóniában? Ennyire nem okos fiú ő, inkább az egója vitte Párizsba, mert Messi mellett nem páváskodhatott eléggé. A fodrászával szívesen elbeszélgetnék, mindenesetre az egészen kiváló párizsi statisztikái ellenére az igazán fontos pillanatokban nem tud vezéregyéniséggé válni, pedig ezért igazolt el Barcelonából. Idén mondjuk BL döntőt játszott könnyű ágon eljutva a fináléig, de elveszítette; egy nagy dobása még lehet, ha képes lesz kimondani, hogy Párizs többé már nem ér meg egy misét. Szerintem képességei alapján a TOP5-ben is lehetne, de nem hozott ki magából mindent ebben az évtizedben, így nem tehetem előrébb…
- Toni Kroos (német; Bayern München, Real Madrid)
Annak ellenére, hogy a Nationalelf nagyon csúnyán leszerepelt és címvédőként már a csoportkörben búcsúzott a 2018-as világbajnokságon, ezt az évtizedet válogatott szinten a németek uralták. Toni Kroos ráadásul a Bayern Münchennel és a Real Madriddal is elért ezt-azt… Négy Bajnokok Ligája győzelmet, azt hiszem, nem kell megmagyarázni (egyet Münchenben, hármat Madridban nyert) és bár gyakran szürke eminenciásnak tűnik a pályán, a játékszervezéshez nagyon ért, góljai mindig látványosak, a Real Madrid középpályájának nélkülözhetetlen alakja – s még mindig csak 30 éves… Az egyetemes futball történelemkönyvébe aranybetűkkel írta be a nevét – a spanyol bajnoki címekhez, a világbajnoki diadalhoz is rendesen hozzátette a magáét. A brazil mészárláshoz (7-1) két góllal járult hozzá, s fantasztikus győztes gólt szerzett a svédek elleni vb csoportmeccsen is, 2018-ban. Persze, elsősorban nem a góljai miatt szeretjük: intelligens, kifinomult, technikás spíler, kohéziója Modric-csal már a Xavi-Iniesta duót idézi.
- Sergio Agüero (argentin; Manchester City)
Az évtized egyik legkiegyensúlyozottabban termelő támadója, számomra ő volt a vizsgált időszak második legjobb kilencese! Tíz évvel ezelőtt még az Atletico Madrid színeiben nyert Európa-Ligát a Gera Zoltánnal felálló Fulham ellen, majd egy évvel később a Manchester City-hez igazolt. Akkor még talán nem sejtették, de életük üzletét kötötték a sejkek: Agüero a klub történetének legjobb gólszerzője lett, s nem csak a babazsúr meccseken volt eredményes, az igazán tétre menő ütközeteken sem remegett meg a lába. 261 meccsen 180 gól, ez több mint imponáló, mint ahogy a négy bajnoki címe is az. A nemzetközi hadszíntéren még nem tudta átlépni saját árnyékát a City, mely évről évre erősebbnek tűnik: hősünk csak 32 éves, így lehet erre még lehetősége.
- Kevin de Bruyne (belga; Wolfsburg, Manchester City)
Hogy ne érezze olyan egyedül magát Agüero, kap egy csapattársat Kevin de Bruyne személyében… Egykor Tőzsér Dániel és Köteles László csapattársa volt a Genkben, aztán a Chelsea-hez került, ahol nem tudta megvetni a lábát. Egészen Németországig kellett menekülnie ahhoz, hogy világklasszis szintre lépjen. A Werderben másfél szezont töltött, a Wolfsburg 2014 januárjában láncolta magához. Olyan sokáig nem tudta, mivel a „farkasoknál” olyan bombaformát mutatott, hogy gyorsan szintet lépett. A 2014/15-ös szezonban 10 gólt lőtt és 21 gólpasszt adott, ez utóbbi új Bundesliga rekord volt (Thomas Müllernek idén sikerült ezt beállítania). Ezüstérmet szerzett a Bundesligában, aranyat a német kupában (a fináléban is betalált), s megválasztották a legjobb labdarúgónak Németországban (aki látta a Bayern elleni űrfutballját azon a két gólt és egy gólpasszt hozó 4-1-es meccsen, talán érti, hogy miért...). Nem volt kérdés, hogy ennél is van feljebb számára: hosszas huzavona után 75 millió euró ellenében a Manchester City-hez igazolt, ahol folytatódik a tündérmese. Ha éppen nem az orvosi szobában gyógyulgat vagy a műtőasztalon fekszik, a világ egyik legjobb, legkreatívabb játékosa, akinek a BL győzelem még ott szerepel a bakancslistáján és szerintem előbb-utóbb az Aranylabdáért folyó versenyfutásban is számolni kell vele. A belga válogatottal két éve vb bronzérmet szerzett, nagy sikere ez generációjának. S ha magyar párhuzammal kezdtem, hadd fejezzem is be azzal: Király Gábor pályafutása egyik legnagyobb védését ellene mutatta be a 2016-os EB-n…
- Manuel Neuer (német; Bayern München)
És íme, a győztes, legalábbis ami a kapusokat illeti! Manuel Neuer új szintre emelte a kapusposztot azzal, hogy gyakran amolyan söprögetőt játszik, kiváló lábmunkájának is köszönhetően bátran bevehető az összjátékba is. Persze, a hiba néha az ő játékában is benne van, ami elsősorban az olykor előforduló flegmaságából következik, de az évtized inkább a bravúrjairól szólt. Bár az idei BL győzelem már az új évtized krónikájához tartozik, bizonyította a PSG ellen, még mindig mekkora klasszis, de 2013-ból is van már egy BL győzelme, egy évvel később pedig világbajnokságot nyert Brazíliában. Ja, és nyolcszoros Bundesliga bajnok… Egészen más temperamentuma van, mint klasszis elődjének, Oliver Kahnnak, de legalább akkora legendaként vonul majd vissza. Már csak azért is, mert Kahn csak vb ezüstig jutott, ráadásul élete tornáján lepkézett is a fináléban. Kettejük párharcát szerintem Neuer nyerné, mint ahogy az évtized kapusa cím is az övé!
- Luka Modric (horvát, Real Madrid)
Nehéz gyermekkora volt, a háború miatt többször menekülni kényszerült a családjával együtt, de talán ezek a negatív élmények tették azzá, aki lett. A küzdeni tudását és akarat erejét már tudjuk, miből merítette, s most már nevetünk azon is, hogy Luka Modricot a Marca olvasói megválasztották a 2012-es év legrosszabb igazolásának. A horvát középpályás nem ismeretlenül igazolt a spanyol fővárosba: már a 2008-as EB-n beválasztották a torna álomcsapatába, a „helyi Fradit”, a Dinamo Zagrebet maga mögött hagyva pedig a Tottenhamben húzott le értékes éveket. 27 évesen, komoly játékosmúlttal igazolt Madridba, s talán ő sem gondolta, milyen fiesztában lesz része. Miután kiheverte a szurkolók sokkoló véleményét, s Özil az Arsenalhoz igazolt, Modric kezébe került a karmesteri varázspálca, aki Carlo Ancelottinál, majd Zinedine Zidane-nál is legjobb formáját hozta. A 2014-es BL döntőben ő ívelte be azt a szögletet, amit Sergio Ramos befejelt… A 2018-as évben a „szokásos” BL győzelem után világbajnoki ezüstéremig vezette a horvát válogatottat, óriásit játszott a tornán – a legjobb játékosnak választották, majd év végén a France Football Aranylabdáját is kiérdemelte, amivel megtörte Messi és Ronaldo 2008 óta, tehát kereken 10 éve tartó hegemóniáját. A közelmúltban betöltötte a 35-öt, pályafutásából már valószínűleg nincs sok hátra, de addig is élvezzük a játékát. Hátborzongató belegondolni, hogy csak pár száz kilométerre született Magyarországtól…
- Andrés Iniesta (spanyol; Barcelona)
Az ő évtizede nem is kezdődhetett volna jobban: győztes gól a 2010-es vb döntőjében! Legnagyobb eredményét talán ki is pipálhatjuk, de azért tegyük mellé a 2012-es EB győzelmét, valamint a Barcelonában eltöltött fantasztikus éveit. Párosa Xavival korszakos volt, ketten együtt új szintre emelték a labdarúgást, s új értelmet adtak a modern középpályás szerepkörnek is. Játéka fineszes volt, labdáinak meg szeme, a mindent többször is megnyerő Barcelona kultikus figurája volt, aki vállalta, hogy Messi árnyékában észrevétlen marad. Pedig valószínűleg az argentin varázsló se lett volna ugyanaz a Voldemort Harry Potter a két spanyol zseni nélkül. Meglátszik a Barcelona játékán, hogy egyikük sincs már a klubnál; csak nehogy úgy menjen át a Fradi ezen a középpályán, mint kés a vajon… :)
- Robert Lewandowski (lengyel; Borussia Dortmund, Bayern München)
Azért elég jó dolga van a magyar futballszerető társadalomnak, hogy listám első öt helyezettjéből négyet másfél éven belül köszönthet Magyarországon. Modric a horvátokkal járt itt tavaly tavasszal (ki is kaptak…), CR és Messi BL meccsen lépnek majd pályára az ősszel (s talán már rá is gugliztak leendő ellenfelükre…), Robert Lewandowski pedig Európai Szuperkupa döntőt vívott a Sevilla ellenében éppen születésem 33. évfordulóján. Robert Lewandowski a legnagyobb vesztese annak, hogy a koronavírus miatti furcsa futballszezon miatt nem osztanak ki Aranylabdát idén: 47 tétmeccsen 55 gólt szerzett a 2019/20-as szezonban, s eddig minden létező trófeát megnyert idén, amit lehetett. A Bajnokok Ligáját is, ami pályafutása során először adatott meg számára (ráadásul ott is gólkirály lett 15 találattal, ennél több gólt csak Cristiano Ronaldo tudott rúgni az elitsorozatban egy szezonon belül, két alkalommal). Persze lengyel barátunk esetében is az egész évtizedet néztem: nála kiegyensúlyozottabban senki nem rúgta a gólokat (természetesen CR és Messi kivételével). Már a Borussia Dortmund színeiben is óriási évei voltak Klopp keze alatt (két bajnoki cím és egy vesztes BL döntő, mindhárom jelenlegi munkaadója ellen), Münchenbe érkezve pedig végleg a világ legjobb csatárai közé nőtte ki magát. Talán nem túlzás: a futballtörténelem legnagyobb csatárai közé. Több mint 200 Bundesliga gólja, azt hiszem, önmagáért beszél – ötszörös gólkirály a kupában, ötszörös gólkirály a bajnokságban; előbbi sorozatot négyszer, utóbbit összesen nyolcszor nyerte meg. Lengyelországban is nagyra értékelik: a legutóbbi tíz évben nyolcszor választották meg országa legjobb labdarúgójának!
- Cristiano Ronaldo (portugál; Real Madrid)
Egészen az utolsó pillanatig gondolkoztam azon, ki énekelje el szubjektív listám „via dalát”, sőt, eredetileg holtversenyt akartam hirdetni az első helyen. Mindkét csillag mellett bőven fel lehet sorakoztatni érveket. Messi egy ösztönös zseni, egy istenadta tehetség. Még nekem is egyértelmű, aki egyébként nem megy a szomszédba egy kis elfogultságért (aki ismer engem, jól tudja…), hogy kettejük közül ő a nagyobb géniusz. Akkor mi szólt volna Cristiano Ronaldo mellett? Például az alázata! Már hallom is a Barca szurkolók, meg az „anticristianósok” kacaját, még hogy alázat… Pedig komolyan gondolom: Cristiano Ronaldónál kevés alázatosabb futballista létezik ma. Ő se ügyetlen és kétballábas, de akkora tehetséget nem adott neki a Jóisten, mint Lionelnek, nem született zseni – hát kőkemény munkával, hittel, akaraterővel és türelemmel hozzátette a magáét, zsenivé vált. Vicces egy ilyen kaliberű csillagra ezt mondani, de amit elért, azt magának köszönheti. Az eredményesség oltárán nagyon sok mindent feláldozott ám ő – egyébként meg miért baj az, ha valaki a legjobb akar lenni? Az antipatikusnak tűnő gesztusai, a gólörömei, az érzelmi kifakadásai, a nyilatkozatai mögött mind az állandó győzni akarása rejtőzik, s abba, hogy ő ennyi mindent elért az életben, elképzelni sem tudjuk, mennyi melót feccölt. Bármilyen hihetetlen, ez nem ment volna alázat nélkül. S van még valami, ami számomra különlegesebbé teszi Messinél: Ronaldo három ország kirakatcsapatában is tündökölt, míg Messi eleddig csak a Barca üdvöskéje volt. Nem vagyok biztos abban, hogy Lionel mondjuk egy taktikus olasz vagy egy fizikálisan erős és darálós angol bajnokságban is megállná a helyét – sajnos ez idén sem derül ki, pedig soha nem volt még ilyen közel egymáshoz Messi és a Barcelona szakítása… Ha szigorúan csak ezt az évtizedet nézzük, Ronaldo háromszoros bajnok, négyszeres BL győztes, emellett négy Aranylabdát hozzátett a korábbi egyhez, 2016-ban meg EB-t nyert a portugálokkal. Na itt van még egy lényeges különbség: Eb-t nyerni például Messi sosem fog…
- Lionel Messi (argentin; Barcelona)
Annyira én sem lehetek elfogult, hogy messzi rakjam a kis argentint az első helytől… Bár azt hiszem, az a mizéria, ami az elmúlt hónapokban Messi körül volt, némileg rontott a renoméján, de amit a Barcelona, főleg az elnök Bartomeu művel évek óta, szerintem nem csak nála verte ki a biztosítékot. Messit első helyre rakom, mert tulajdonképpen nem tehetek mást: a világ legjobb játékosa! Aki halomra dönti a védőket, aki Suarezzel, Neymarral, de korábban Eto’o-val vagy éppen David Villával is félelmetes egységben működött, aki a katalán klub történetének legnagyobb gólvágója, aki kvázi hetente írja át a rekordokat. Messi az Messi! A Barcáért szorítók életük végéig büszkék lehetnek arra, hogy Lionel Messi náluk játszott, de igazából mindenki hálás lehet azért, hogy a mi korunk klasszisa ő, s hogy láthatjuk játszani. A Fradi ellen is: nem tudom, járt-e azóta Magyarországon, hogy első válogatott meccsén bő egy percnyi játék után kiállították könyöklésért. Hogy a történelem ismétli-e önmagát, nem tudom, de az ütéseket ezúttal remélem, a magyar bajnok adja… Korunk legjobbja Messi, de hogy a futballtörténelem legjobbja is lenne? Muszáj vagyok felidézni vele kapcsolatban, amikor a Chelsea ellen büntetőt hibázott 2012-ben és kiestek a BL-ből. A válogatottban sosem azt a Messit látjuk, mint a klubjában, nem tud igazi húzóemberré válni, pedig az Albicelestében se falábúakkal játszik… A Barca megsemmisítő BL buktái ellen ő se tudott tenni semmit: az elmúlt 3 évben a Roma, a Liverpool és a Bayern München ellen nagyon csúnya körülmények között vérzett el a Barcelona, de emlékezhetünk, 2013-ban is kivégezték őket a németek… Az évtized legjobbja, de az időközönkénti mentális csődje, valamint a válogatottal elért „majdnem” sikerek számomra minimum kétségessé teszik, hogy 20, 30 vagy 40 év múlva úgy fogunk-e beszélni Lionel Messiről, mint Puskásról, Peléről, Maradonáról vagy Zidane-ról. A futballtörténelem legjobbja? Mivel a felsoroltak közül csak a franciát láthattam játszani, erről véleményt alkotni nem tudok, de hogy ne rossz szájízzel zárjam ezt a szubjektív ötvenes listát (mert azért valljuk be, mind az ötvenen óriási játékosok!), nézzük meg Lionel Messi hétszáz gólját, amit pályafutása során szerzett (persze azóta néhánnyal még megtoldotta…). Mint Petőfi az Alföldet, tán csodálom, ám de nem szeretem, mindenesetre az elmúlt évtized legjobb játékosát Lionel Messinek hívják – aki valószínűleg minden idők egyik legjobbja is. (Tíz év után de szeretnék egy olyan listát összeállítani, amire Gulácsi Péter és Szoboszlai Dominik is felkerül…)
Összegezve ezt a listát, melyet nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy szubjektív szempontok alapján állítottam össze, elmondhatom, hogy fölényben vannak a németek és a Real Madrid játékosok. Elfogult lennék? Biztosan! De ne feledjük: a németek nyerték a 2014-es vb-t és a legutóbbi, oroszországi világbajnokságot leszámítva minden világeseményen tényezők voltak. A Real Madrid meg négyszer megnyerte a BL-t az évtizedben, s első csapatként sikerült címet védeniük, rögtön kétszer is. Kontinensekre bontva: nyomasztó az európai fölény, az „öreg kontinensről” 35-en fértek fel a listára (8 német, 6 spanyol, 4-4 francia és angol, 3 olasz, 2-2 horvát, belga és holland, 1-1 svéd, szlovén és lengyel), Közép – és Dél-Amerikából 13-an (5 brazil, 4 argentin, 3 uruguayi és 1 delikvens Costa Ricából), míg Afrikát ketten képviselik a legjobb ötvenben (Szalah Egyiptomból és Aubemayung Gabonból).
A lista alapján, ahova nyolc nemzetből is kerültek, így néz ki a DREAM TEAM!
Manuel Neuer (német) – Dani Alves (brazil), Sergio Ramos (spanyol, Mats Hummels (német), Marcelo (brazil) – Andrés Iniesta (spanyol), Luka Modric (horvát), Kevin de Bruyne (belga) – Lionel Messi (argentin), Robert Lewandowski (lengyel), Cristiano Ronaldo (portugál)
Köszönöm, hogy velem tartottatok! Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, nyugodtan írjátok meg a listátokat! Találkozunk még, és ezt nyugodtan vegyétek fenyegetésnek! :)
