A Mbappé-saga és a fordulatokban gazdag, ismét drámai hajrát hozó Premier League is befejeződött, s bár egyik sztori sem ért véget látszólag happy enddel, a Real Madrid és a Liverpool is profitálhat a közelmúlt „kudarcaiból”. Persze szeretnék én ilyen kudarcokkal teli életet – velem ellentétben, a spanyol fővárosban és a Mersey partján is a Bajnokok Ligája döntőjére készülhetnek gőzerővel. Van-e ennek a meccsnek esélyese? Mi dönthet? Szólhat-e az edzői döntésekről ez a finálé? Melyik oldalon várják jobb formában a kapusok és a támadók a BL döntőt? Rengeteg a kérdés, a válaszokat pedig alig több, mint egy nap és megkapjuk! Amit előzetesen is tudunk, hogy futballcsemege lesz a javából, s bár a finálékban ritka a gólzápor, én a két csapatot ismerve minimum három gólos döntőt vizionálok. Vajon a Madrid tizennegyedszer, vagy a Pool hetedszer ül fel Európa trónjára?

KÖZÖS TÖRTÉNELEM

 Kezdjük egy kis közös futball múlttal – nem fog sokáig tartani, igaz, az utóbbi évtizedben kezd már lassan klasszikussá válni a Liverpool – Real Madrid csörte. Legelső randevújuk már is egy kupadöntő volt: az 1980/81-es BEK finálét szintén Párizsban játszották, mint az idei döntőt, s akkor 1-0-ra győzött az angol csapat. A következő találkozójukra a 2008/2009-es idény nyolcaddöntőjében került sor. Akkoriban nem fennállása legsikeresebb éveit élte a Real, ez a párharc végkimenetelén is meglátszott. Miután már Madridban is nyert 1-0-ra a Pool az izraeli Benayoun góljával (bizony, egykor ilyen játékosok is futballoztak a Mersey partján…), a visszavágón egyenesen feltörölte a pályát a Real Madriddal: 4-0-ra győzött (Gerrard duplázott, de betalált Fernando Torres is), s lehetett volna ez nagyobb különbségű győzelem is. (Mint amit a Besiktas kapott egy szezonnal korábban a Pool-tól, ők nem úszták meg nyolc gól alatt…) Legközelebb a 2014/15-ös szezonban játszottak egymással, s akkor a Real Madrid friss BL címvédőként revánsot vett a korábbi sérelmekért: Liverpoolban meglepően simán, 3-0-ra győztek (Karim Benzema duplázott, Ronaldo szimplázott), majd a madridi meccsen is nyertek 1-0-ra. Nem kellett sokat várni a következő találkozásig: a 2017/18-as finálé a Klopp-éra első nagy dobása volt, de ekkor győzni még nem sikerült – Karius kapus el(i)n(t)ézte (muhaha…), Gareth Bale pedig talán utolsó értékelhető meccsét játszotta habfehérben, ami abban az esetben rendben is lenne, ha Ronaldóhoz hasonlóan a szezon végén eligazolt volna, de ő egy rövid kölcsönszerződést leszámítva még azóta is Madridban rontja a levegőt… Utoljára a 2020/21-es BL sorozat negyeddöntőjében csaptak össze, ahol egy madridi 3-1 után belefért Angliában egy 0-0 is. Kiegyenlített az eddigi örök mérleg: 4 Real és 3 Pool győzelem mellett a legutóbbi meccsük lett csak (el)döntetlen. Ami viszont rossz hír az angol szurkolóknak, hogy Benzemától már 4 gólt kaptak…

(Egy zárójeles és személyes megjegyzés az idő múlásáról… A Liverpool ellen megnyert volt a Real Madrid utolsó BL döntője, s hogy milyen rég is volt már az, jelzi, hogy akkor egy hónapja voltam férj, a közelmúltban viszont már a negyedik házassági évfordulónkat is megünnepeltük a Drága Feleségemmel, ugyanakkor a Liverpool legutóbbi BL döntőjéhez, amit megnyert a Tottenham ellen, is van mit kapcsolnom, mert két nappal utána született meg első gyermekem. Bár abban a fináléban az angoloknak Pool-nak szurkoltam, nem Sadionak, nem Trentnek, de még csak nem is Virgil-nek neveztük el a kis Trónörököst, hanem Jürgennek Teodornak.)

A legutóbbi madridi BL döntő leghíresebb mozzanata... Vajon holnap látunk valakitől hasonlót?

ÍGY JUTOTTAK EL A FINÁLÉIG…

A múltidézés után kicsit a még közelebbi múltat is elevenítsük fel… A Liverpoolnak a csoportkörben, a Real Madridnak tavasszal jutottak a rágósabb falatok (a tavaszi ellenfeleket látva angolosan kapták a steak-et…) A Pool kifejezetten nehéz, mondhatni a halálcsoportból jutott tovább megdöbbentően simán, pontveszteség nélkül, míg a Real Madrid önmagának tette nehézzé, halálcsoporttá a saját kvartettjét azzal, hogy rögtön az első hazai meccsen kikapott a moldáv Sheriff Tiraspoltól. Vajon van-e bárki, akinek akkor megfordult a gondolataiban, hogy a Real Madrid a szezon végén Bajnokok Ligája finálét játszik majd? Az biztos, hogy innentől egy meccset sem vettek félvállról, a többi 5 találkozójukat megnyerték, s az olasz Inter előtt 5 pont fórral lazán továbbmentek a 16 közé. A Liverpool konkrétan erődemonstrációt tartott abban a négyesben, ahol a spanyol bajnok Atletico Madrid, a hosszú idő után a BL színpadára visszatérő AC Milan és a mindig, mindenki ellen veszélyes, a nagyok megfricskázásából sPORTO-t űző (muhaha, de azért elnézést ezért a kínosan erőltetett poénért…) FC Porto is szerepelt – mindhárom riválisát oda-vissza elporolta.

Jordan Henderson nagyszerű győztes gólt rúgott az AC Milan ellen

Emlékezetes, hogy a nyolcaddöntőket újra kellett sorsolni, mert az UEFA több szabálytalanságot is elkövetett a golyók kihúzásánál, így a Real Madrid gyorsan lemondhatott arról, hogy a portugál Benfica személyében viszonylag könnyű ellenfelet kap (mondjuk ez a Benfica végül kiejtette az Ajaxot, s előtte a csoportkörben állva hagyta a Barcelonát is, szóval azért annyira nem lehetett rossz csapat…), s az újrasorsolás után természetesen megkapta az egész kiírás legnagyobb favoritját, a Paris St. Germain-t. Ezt megkomponálni sem lehetett volna jobban… Igazából a papírforma szerint már a BL szezon ezen fázisában el kellett volna búcsúznunk a rekordbajnoktól, és sokáig úgy is tűnt, a franciák behúzzák a párharcot. A Real Madriddal kacérkodó Kylian Mbappé az első meccsen a lefújás pillanatában rúgott egy gólt, majd a visszavágón is betalált, így fél órával a parti vége előtt 2-0-ra ment a Párizs. Igen ám, de elég volt egyetlen hiba, s máig megmagyarázhatatlan módon elillant a magabiztosság a párizsi lábakból: Benzema mesterhármast rúgott negyedóra alatt, a francia csapat pedig erre semmit nem tudott reagálni. Mondjuk beleférhetett volna ez a három gól is, ha az első meccsen 4-5 góllal megverik a Realt; a helyzeteik ugyanis megvoltak hozzá, Messi még tizenegyest is rúghatott, de Courtois eszén nem tudott túl járni. Az első bravúr meg is érkezett; hiába a Párizs katari tulajdonosa, a katarzis Madridban volt! :) A Liverpoolnak kevésbé fájt a nyolcaddöntő, azt az olasz Intert sodorta útjukba a szerencse, akit lerendezett a Real is a csoportkörben. A párharc talán már Milánóban eldőlt, bár nem játszottak túl jól az angolok, egy nagy csapat ismérve, hogy gyengébb napjain is tud 2-0-ra nyerni. A Liverpool már pedig nagy csapat, és ez akkor is igaz, ha a visszavágón kikaptak 1-0-ra. Veszélyben egy pillanatig sem forgott a továbbjutásuk…

Volt mit ünnepelni: Courtois párharcban tartotta a Madridot...

A Real Madrid a Chelsea ellen készülhetett, s a BL címvédője ellen sem esélyesként várta a párharcot. Ehhez képest már Londonban nagyon közel került a továbbjutáshoz, a szezon egyik legjobb játékát nyújtva 3-1-re győztek a blancók. Karim Benzema megint ellenállhatatlan volt, de három góljából az egyiket megint óriási kapushiba előzte meg, pedig Eduardo Mendytől sem ezt szoktuk meg… A visszavágó formalitásnak tűnt, ám a Madrid belealudt a meccsbe, a Chelsea pedig megfordította a párharcot. Igaz, sokáig nem állt továbbjutásra, mert 0-3 után viszonylag gyorsan érkezett Rodrigo gólja (Modric külsővel adott gólpassza számomra a szezon egyik legfrenetikusabb megmozdulása volt…), majd a hosszabbításban természetesen Karim Benzema is betalált, így, bár 3-2-re kikapott a Santiago Bernabeuban, továbbjutott a Real Madrid. A Liverpoolnak megint lényegesen könnyebb dolga volt, félgőzzel is továbbmentek a Benfica ellen: idegenben 3-1-es győzelem (Konaté, Mané és Luis Dias voltak a gólszerzők), hazai pályán tartalékos felállásban meg 3-3-as döntetlen. (Konate itt is betalált, a másik két gólt Firmino szerezte, a portugálok 1-3-ról egyenlítettek a hajrában, tehát az angolok ezt a meccset is uralták.)

Rodrigo és Vinicius, a jövő csillagai: tényleg kellett volna ide Mbappé?

Volt olyan BL szezon, amikor vádolhatták azzal a Real Madridot, hogy könnyű ágon, óriási mázlival jutottak el a fináléba (például 2016-ban, amikor az AS Roma, a Wolfsburg és az akkor még közel sem ilyen erős és nem Pep Guardiola által trenírozott Manchester City testén keresztül léptek a döntőbe), na de ez nem olyan év. A változatosság kedvéért az elődöntő favoritja sem a Real Madrid volt: Európa talán legjobb formában lévő együttese, a Diósgyőr Manchester City várt rá. De milyen volt az az első meccs… A City nagyon gyorsan padlóra küldhette volna a Madridot, de mindig sikerült a kétgólos hátrányt a felére csökkenteni, s a 4-3-as vereség után szerintem senki nem volt csalódott spanyol oldalról. Az angolok inkább lehettek, akik rengeteg helyzetet elszórakoztak. Több volt a két csapat között egyetlen gólnál, mindenesetre a visszavágót bizakodva és jobban is kezdte a Real Madrid. Igaz, gólt szerezni nem tudott, csak a City, Mahrez révén, aki a 73. percben köszönt be. Sok csapatnak nem lett volna innen visszaút, de azok nem a Real Madrid… Miután Jack Grealish olyan ziccereket is elhibázott, amiért a mennyei megyeiből is vasvillával kergetnék el, a 90. percben Rodrigo egyenlített, a 91. percben pedig meg is szerezte a vezetést, így kiegyenlítette a párharcot. A hosszabbításban kapott egy büntetőt a Real Madrid, az önbizalomtól duzzadó Benzema nem hibázta el, a City pedig képtelen volt megújulni a maradék időben. A Real Madrid a harmadik kieséses párharcát is a sírból hozta vissza! Volt dráma a Liverpool oldalán is, bár az első meccs forgatókönyve után erre az égvilágon semmi nem utalt. A Villareal a Juventust és a Bayern Münchent már eltakarította az útból, ám az angolok ellen nagyon gyámoltalanul játszott. 2-0-ra nyert a Liverpool, joggal gondolhattuk, hogy Jürgen Kloppék a harmadik párharcukat is könnyen behúzzák. Igen ám, de az Európa-Liga címvédője egészen más felfogásban játszott hazai pályán, s az első félidőben le is dolgozta a hátrányát: 2-0-ra vezetett, innen még bármi lehetett volna… Ám a Liverpool sem ijedt meg: Rulli kapus hathatós segítségével előbb szépítettek, majd egyenlítettek, végül fordítottak a britek, és kettős győzelemmel jutottak a döntőbe. Így kell stílusosan altatás után ébresztőt fújni… :)

Nehéz szülés volt, de végül összejött a Villareal ellen a továbbjutás...

REAL MADRID - LIVERPOOL: POSZTONKÉNT IS DÖNTETLEN...

A történelem órák után itt a jelen: fókuszáljunk a főszereplőkre! Hol dőlhet el a csata?

Az angoloknak már négy éve is hiányzott volna egy jó kapus, akkor még nem volt, Karius potyázott is kettőt. Alisson Becker már az AS Romában is kiválóan védett, de a Liverpoolnál szintet lépett, s immár a világ egyik legjobbja a posztján! Ezt el is ismerik, ellentétben Thibaut Courtois teljesítményével. Volt a közelmúltban a Four Four Two-nak egy összeállítása, amin lajstromba vették a világ 10 legjobb kapusát és a belga sehol sincs. (Ellentétben például az idén nagyon gyengén védő Jan Oblakkal, vagy a sevillai Yassine Bounou-val és a portugál Jose Sa-val…) Pedig elég nagy, nem nehéz észrevenni. És mégis, mintha tudomást sem vennének róla. Az Atletico Madridban és a Chelsea-ben is jól védett már, az első gyengébben sikerült Realos szezonja óta viszont egyenesen világklasszis. Túlzás nélkül állítom, hiába Benzema 10 gólja a csoportkörön kívül (mondjuk ez is egy brutálisan magas szám…), ha nincs Courtois, most nem készülhetnének a BL döntőre. Messi büntetőjét ugye megfogta, de a párizsiak ellen egyébként is nagyon jól védett. A Manchester City elleni visszavágó hajrájában, összesítésben mínusz kettőnél volt egy akkora bravúrja, hogy anélkül nem beszélhetnénk most Rodrigo csodálatos fordításáról. Szóval Courtois igenis az egyik legjobb kapus a világon! Hazabeszélek? Alisson is nagyon jó, de ezt a párharcot szoros küzdelem végén a Madrid nyeri! Bárhogyan is alakul majd: kizártnak tartom, hogy a kapusokon múljon… 1-0

Ennyi kézzel nem lehet nehéz... :)

A védelemben Virgil van Dijk a torony, s jól kiegészítik egymást Joel Matippal, aki évek óta egyre kevesebb hibával futballozik. A két szélső hátvéd talán jobban támad, mint védekezik, Trent-Alexander Arnold egyfajta szervező is csapaton belül (12 gólpassz), Andy Robertson meg az idei utolsó liverpooli Premier League gólszerző (10 gólpassz), ám éppen emiatt a támadó aktivitás miatt egy Vinicius vagy egy Rodrigo még mögéjük is kerülhet… A másik oldalon David Alaba debütáló szezonja prímára sikerült, ha esetleg ő nem tud még játszani (sérülés miatt a szezon végén már nem állt a csapat rendelkezésére), Nacho csapatba állításától sem kell rettegni, sokszor kisegítette már ő a Real Madridot, s bár Éder Militao is sokat fejlődött, még nagyon messze áll attól a magabiztosságtól és vezérszereptől, ami Sergio Ramost jellemezte. Carvajal mindig sérülékeny volt, most már viszont sajnos a formája is hullámzóbb, mint a Mersey folyó, Mendy pedig még védekezésben és támadásban sem az új Marcelo, ezért a védelem pontját a Liverpool elviszi! 1-1

Amikor egy skót és egy angol barátkozik: Andy Robertson és Trent-Alexander Arnold a világ legjobb szélső védői közé tartoznak...

A középpályán Carlo Ancelotti még mindig ragaszkodik a CKM-hez; a Casemiro, Kroos, Modric hármas szétnyerte magát az elmúlt években és minden elismerést megérdemelnek azért, amit elértek Madridban, de közülük csak a 37 évesen is briliáns Modricnak volt igazán jó szezonja. A feltörekvő fiatalokban szerintem hatalmas potenciál rejlik, Camavinga és Federico Valverde szinte mindig minőségi változást hoz a királyi klub játékába, s a szezon hajrájában többször megkapta a lehetőséget Ceballos is a bizonyításra, és ő sem okozott csalódást. Ettől függetlenül Carlo papát ismerve, ha csak nem üt be a krach, biztos, hogy Modric mellett Casemiro és Kroos fog kezdeni, vagyis kitart amellett a középpálya mellett, mely a Zidane érában is alfája és ómegája volt a három BL győzelemnek (igen, nem felejtkeztem el Cristiano Ronaldo góljairól sem…). A legutóbbi BL győzelem óta viszont eltelt már négy év, s a parádés középpálya becses tagjai nem kapták még meg az örök fiatalság elixírjét (se nem tartják fogva Aranyhajat, akinek a fonatai biztosítják az öregedés gátlót…), így ezen a poszton megfoghatónak érzem a rekordgyőztest. A Liverpool középpálya legfontosabb tagja szerintem Thiago Alcántara, aki Clarence Seedorf után a második játékos lehet, aki 3 különböző klubbal is megnyeri a BL-t. Ebben a szezonban már kulcsfigura volt és végig nagyon jól játszott a spanyol, viszont az utolsó bajnokin megsérült, s ha nem játszhat, az komoly érvágás lesz, ugyanakkor a Fabinho, Keita, Henderson hármast sem nevezném különösebben gyengének. Ha Ancelotti kitart kezdőként a CKM mellett, a Pool-é a pole, mert hiába a hatalmas rutin, meg az elmúlt évek sikerei, ez a középpálya minden zsenialitásával együtt már lassú, de arra is gondolhatunk, Camavinga és Valverde csereként is mit hozzátehetnek a Madridhoz, tehát lehet, ebben lesz a trükk… 1-2

A madridi középpálya 2050-ben...

A támadósor mindkét oldalon a legerősebb csapatrész. Mané Afrika kupát nyert idén, Szalah újra, immár harmadszor lett gólkirály Angliában, s Firmino sem azért lett kispados, mert elfelejtett futballozni, hanem, mert valahol helyet kell szorítani Luis Diasnak vagy Ádám Martinnak Diogo Jotának. (Kicsit szomorú dolog ez, mert egyébként nagyon szimpatikus és nem csak a befejezésekhez ért, de az összjátékból is gyakran kiveszi a részét, mindenesetre Klopp egyre többször mondja azt, hogy „Firmi no”…) Ám a pontot a Real Madrid kapja, mert a Benzema – Vinicius kettőssel idén senki nem vetekedhet. A támadókról lesz még később szó, most elég legyen annyi: 2-2

Ha a posztonkénti értékeléseim a pályán is megmutatkoznak, hosszú estére készülhetünk… :) Három napi hideg élelem és kispárna mindenképpen legyen a közelben!

A támadóötös minden tagja kész életveszély...

ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK

A Liverpool mellett szól…

A Liverpool a jobb csapat!

Igen, én a Real Madridnak szurkolok, de ettől még elismerem: a Liverpool szerintem jobb csapat! Mióta Jürgen Klopp a Liverpool edzője, azóta ez az együttes csak jobb és jobb. Sokan azt mondják, ez még erősebb garnitúra, mint amelyik BL-t nyert, vagy 30 év után bajnokságot! Hiszen nem elég, hogy ez a már egyébként is szinte tökéletes játékoskeret együtt maradt (hihetetlen, de fontos játékos nem távozott 3 éve a Mersey partjáról), Thiago Alcántara két évvel ezelőtti, a védelembe meg Konaté tavalyi érkezése, illetve a támadósorba Diogo Jota és Luis Dias megszerzése még több variációs lehetőséget ad, velük még mélyebb lett a keret, s eddig mindegyikük hozza, amit vártak tőle, sőt, talán többet is. Személyes tragédiája a Liverpoolnak és Jürgen Kloppnak, hogy egy bitang erős Manchester City-vel kell évről évre versenyeznie a bajnoki aranyért, de talán ez teszi őket, ezt a csapatot még erősebbé. Nem egy langyos ligából érkezik a Bajnokok Ligája döntőjébe, mint amilyen mondjuk a francia, ami egy PSG-t nem is készít fel igazán komoly kihívásokra (láthattuk…), de mondhatnám a spanyolt is, ne sértődjön meg senki, de az, hogy 13 pont előnnyel lett bajnok a Real Madrid, nem az ő kritikájuk, inkább az ellenfeleké… (Ettől persze még élni kellett az eséllyel, és HALA MADRID!) A Liverpool 63. (!!!!!) meccsére készül a szezonban, csak ebben a naptári évben 34 mérkőzést játszott már. A Premier League-ben mindössze két meccset veszített el, utolsó 19 bajnokijából 16-ot megnyert, 3 döntetlen mellett, s gyakorlatilag ledolgozott egy tíz pont fölötti ponthátrányt a Manchester City-vel szemben. Sokan azt mondják, négy meccsel a vége előtt, a Tottenham elleni döntetlennel úszott el a hajó, de a Spurs ellen benne van a pakliban, hogy pontot veszítesz, főleg, egy ilyen erőltetett menetben. A miheztartás végett a Manchester City háromszor kapott ki a szezonban, s abból kétszer a Tottenham verte meg. Továbbfényezve a „dicsőség tablót”: 94 rúgott góllal zártak, mindössze 26-ot kaptak, 92 pontot szereztek, ráadásul három gólvágójuk, Mohamed Szalah, Sadio Mané és Diogo Jota összesen 54 gólt vállaltak a közösből – csak a bajnokságban! Alisson idén is félelmetesen védett, hosszú sérülését követően visszakaptuk az eredeti Virgil van Dijk-et, Trent-Alexander Arnold idén is számolatlanul adja a gólpasszokat, a támadók pedig vérszomjasak. Be kell látni, csapatként jobb a Liverpool – de ki mondta, hogy mindig a jobb csapat győz?

Az elhárítás vezérei: Alisson Becker és Virgil van Dijk

 A Real Madrid mellett szól…

A Real Madrid nem az a csapat, amelyik elveszíti a döntőket!

Hát igen, a Real Madrid, ha bejut egy fináléba, azt általában megnyeri! Az eddigi 16 BEK/BL döntőből tizenhárom végén ünnepelhetett, s látva, milyen nehéz ellenfeleken keresztül jutott el a döntőbe, szerintem most sem szeretné elhagyni vesztesen a pályát. Ha a PSG, a Chelsea és a ManCity után a Liverpoolt is két vállra fekteti (na nem úgy, ahogy Sergio Ramos tette Szalah-hal négy éve…), nem kérdőjelezhető meg, megérdemlik a sikert. Mint ahogy akkor is csak mosolygok, amikor azt mondják, a Real Madrid csak mázlival jutott a döntőbe… Háromszor nem lehet ilyen mázlija egy csapatnak! Ezt úgy hívják: hit, szív, akarat, alázat és madridizmus. Igen, minden párharcból elveszítették az egyik meccset, egyik ellenfél ellen sem álltak sokáig továbbjutásra, s ha összeadjuk a három rivális ellen lejátszott több mint 600 játékpercet, megállapíthatjuk, hogy maximum 140-150 percig futballoztak jól. De ebben minden jóindulatom és a Chelsea elleni első 90 perc minden egyes másodperce benne van… Sokadszorra derül ki, mennyire erős mentálisan ez a Real Madrid (most volt az évfordulója a 2014-es BL döntőnek, s annak a bizonyos 92.48-nál szerzett Sergio Ramos gólnak…); a csapat gerince 3 vagy 4 BL-t nyert már együtt, tudják, hogyan kell győzni, ráadásul az egyedüliként a topligák mindegyikében bajnoki címet szerző Carlo Ancelotti is történelmet írhat, amennyiben negyedszer is BL-t nyer csapatával. Bár három éve a Liverpool is megnyerte a trófeát, a rutin mindenképpen a Real Madrid mellett szól, meg az is, hogy ez a Real Madrid! Legkésőbb idén tavasszal a PSG, a Chelsea és a Manchester City is megtanulta, hogy ezt a klubot soha, semmilyen körülmények között nem lehet lebecsülni.

Van még ott hely egy újabb trófeának...

A Liverpool mellett szól…

Övék a világ egyik legjobb támadója!

Mohamed Szalah se a Baselben, se a Chelsea-ben, de még az AS Romában sem tűnt olyan jónak, mint amilyen végül lett! Pedig napjaink megkerülhetetlen csatárzsenijéről van szó, aki mindenhez is ért: részt vesz az összjátékban és önzetlen, ezért 13 gólpasszt adott az idei Premier League szezonban. Ugyanakkor van benne annyi önzőség is, ami kell ahhoz, hogy többszörös angol gólkirály lehessen. Kiváló a rúgótechnikája, benne van játékában a váratlan és a fifika – Atyaég, micsoda gólt lőtt ősszel a Manchester City-nek, vagy hogyan varázsolt idén a Manchester United elleni mindkét meccsen… Az Afrika Kupa döntőjének elveszítése meglátszott a tavaszi teljesítményén, visszafogottabban és sokszor kedvetlenül futballozott, de azt ő is tudja, Aranylabdát idén csak akkor van esélye nyerni, ha győzelemre vezeti a Liverpool-t a Bajnokok Ligája döntőjében. Neki külön is van még elszámolnivalója a madridiakkal, de erről még kicsit később…

Sok múlik az ő formáján...

 A Real Madrid mellett szól…

Övék a világ legjobb formában futballozó támadója!

Őszintén sajnálom Robert Lewandowskit, mert két éve a pandémia miatt nem kapta meg a jól megérdemelt Aranylabdát, tavaly meg Lionel Messinek kellett adni a PSG-be történő szerződése miatt (…), holott a lengyel megint sokkal jobban rászolgált, idén pedig, hiába termelt már megint 54 tétmeccsen (klub – és válogatott találkozókon) 56 gólt, senki nem beszél róla, mert Karim Benzema élete formájában futballozik, s idén ő az Aranylabda elsőszámú várományosa! (Kivéve abban az esetben, ha értékelik Messi hat bajnoki gólját, amivel 44. lett a francia bajnokság góllövőlistáján!) Cristiano Ronaldo mellett nem könnyű csak úgy érvényesülni, a franciának sem sikerült, s a földi halandó, egyszerű Real Madrid szurkoló (mint amilyen én is vagyok) évekig csak azt látta, hogy miatta kikopott Raúl a csapatból, mellőle elküldték Higuaint, aki akkor jobbnak tűnt nála, ő meg a legamatőrebb módon hagyta ki a legnagyobb helyzeteket is. Hogy mekkora spíler ő valójában, igazán akkor derült ki, amikor a rekordot rekordra halmozó, 438 meccsen 450 gólt szerző portugál 2018-ban a Juventushoz igazolt. Sokan azt gondolták, főleg a pár hónappal korábbi BL döntős duplája után, hogy Gareth Bale veszi majd át CR helyét a csapatban, de a walesi azóta csak a golfpályán tömi be a lyukakat – a madridi támadósorban ezt meg sem nagyon próbálta… Benzema méltó örököse CR-nek, aki nem csak gólokat lő, igazi vezérré vált, ebben a szezonban pedig spanyol gólkirály lett és alighanem a Bajnokok Ligája mesterlövésze is (kivéve, ha Szalah rúg vagy hatot szombaton…). Emellett Vinicius Juniorral elképesztő összhangban van, ami hatalmas szó ahhoz képest, hogy tavaly még elkapták egy mondatát Mendy felé az egyik meccs félidejében, ami arról szólt, hogy ne passzoljanak Viniciusnak, mert nem tud a labdával mit kezdeni. Idén mindketten tudnak, és a Liverpool védői felköthetik azt a bizonyos alsóneműt, ha szeretnék őket féken tartani!

Ami két éve is elképzelhetetlennek tűnt még: Benzema beérte Raúlt a Real Madrid örökgóllövőlistáján...

A Liverpool mellett szól…

A bizonyítási vágy és az extramotiváció

Persze mindent megközelíthetünk két irányból, a Madridot is van, ami motiválhatja – azon túl persze, hogy ezt a nagy fülű trófeát soha nem lehet rossz megnyerni… A Liverpoolt, különösen Mohamed Szalahot fűtheti a bizonyítási vágy: négy éve elveszítették azt a finálét, ráadásul ki tudja, mi történik, ha az egyiptomit nem kell lecserélni már az első félidőben sérülés miatt. Most már nincs Ramos (nem is volt egyetlen madridi piros lap sem az egész szezonban, ami közel 40 év után először fordult elő a csapattal…), ő kiiktatni biztos nem fogja (megteszi ezt helyette majd Casemiro…) ám a befejezetlen ügyét szeretné idén abszolválni. Klopp sem szeretne az az edző lenni, akire úgy emlékszünk majd, hogy négy BL döntőből hármat is elveszít, ráadásul ennek a csodás szezonnak tökéletes megkoronázása lenne a BL győzelem. A Ligakupát februárban, a nagy presztízzsel bíró FA kupát pár hete már bezsebelte a csapat (utóbbit 16 év után először!), a bajnokságban is a végsőkig harcban álltak, de mivel azt végül elveszítették, a Bajnokok Ligáját akarják talán mindennél jobban megnyerni. Utolsó erőtartalékaikból erre képesek is lehetnek, de azért lesz egy ellenfél is a pályán... A Real kulcsjátékosai közül csak Courtois, Militao és Vinicius nem tudja még, milyen Bajnokok Ligáját nyerni, a legtöbben minimum háromszoros győztesek már, az élen Ancelottival, aki negyedik sikerére hajt. De vajon létezhet egy ilyen fontos meccsen, hogy az egyik csapat elkényelmesedik, a másik meg motiváltabb? Nem hiszem, hogy alapvetően ezzel gond lesz madridi oldalon, de találtam egy plusz tényezőt is, ami motiváló lesz számukra: Kylian Mbappé párizsi szerződéshosszabbításával, de főleg, ahogyan játszott a Real Madriddal, alighanem megráncigálta az oroszlán bajuszát. „Ehhez a klubhoz nem akarsz te csatlakozni? Nézd, ahogy az otthonodban felülünk Európa trónjára! Te pedig bohóckodj továbbra is csak nyugodtan a pénzes ládán csücsülve!” Nem lennék meglepve, ha valami ehhez hasonló plusz erő is hajtaná a madridi szíveket és lábakat…

Nagy párharc lesz az övék is!

A Real Madrid mellett szól…

Kevesebb bajnoki stresszhelyzet és dráma, több pihenés

És itt nem csak arra gondolok, hogy utolsó bajnokiját két nappal korábban lejátszotta a Madrid, mint a Pool, hanem, hogy ők hetek óta rápihenhettek a szezon meccsére, a BL döntőre, hiszen már hetekkel korábban megnyerte a spanyol bajnokságot a habfehér alakulat, míg a Liverpool az utolsó utáni pillanatig küzdött a Premier League aranyért, s előtte egy héttel még FA kupa döntőt is játszott. A spanyolok több játékosukat pihentethették, rágyúrhatták a fináléra (utolsó négy bajnokijukból nem is nyertek meg, csak egyet...), a frissesség nagyon sokat érhet, mondjuk egy kiélezett második félidőben vagy a hosszabbításban, na meg a fizikai állapot is, amihez Antonio Pintus erőnléti edző tesz hozzá rengeteget, aki tavaly nyáron visszatért a csapathoz (meglátszik, hogy sokkal kevesebb volt idén az izomsérülés, mint tavaly...) – igaz, ez elsülhet rosszul is, amennyiben a Liverpool nem fáradt és csapágyasra járatott, hanem különösen éles lesz, hiszen ők mindvégig meccsben voltak. Gondoljunk egy világbajnokságra. Ha egy csapat, mondjuk, egy vb csoportból hamar továbbjut, s aztán C csapattal, takaréklángon égve tudja le az utolsó csoportmeccsét, gyakran megégeti magát, mert nehezen pörög fel az egyenes kieséses szakaszra. A szezonzáró Betis meccsen már ugyan a gálakezdő játszott, de nem törték össze magukat a pályán – hamarosan kiderül, kifizetődő volt-e a sok rotálás.

Kölcsönösen sorfalat álltak egymásnak a Real Madrid és a Betis futballistái: előbbiek a bajnokságot, utóbbiak a kupát nyerték meg! Nagyon sportszerű jelenet volt!

Ha már részben angolokról van szó, egy népszerű brit humortársulatnak, a Monthy Phytonnak a szállóigéjét hadd idézzem: "És most valami egészen más…" Nézzük ezek után, hogy látja mindezt egy Liverpool szurkoló barátom, az Eurosport tévécsatorna kommentátora, Nánási Antal, aki két Roland Garros meccs közvetítése között szakított időt az esélylatolgatásra, melybe személyes élményeket is vegyített!

„Nagyon kedves és egyben megtisztelő felkérésnek eleget téve írom ezeket a sorokat, hiszen szűk kétéves sportújságírói pályafutásom alatt nem adatott még meg, hogy a Liverpool kapcsán kinyilváníthassam a magánéletben egyébként nem titkolt szimpátiámat. Magam sem tudom teljesen megmagyarázni, hogy egy vérbeli Bayern München és német válogatott drukker édesapa gyermekeként hogy lettem Liverpool szurkoló, de az biztos, hogy a 2001-es, öt trófeát hozó évben már Michael Owen nevével ellátott 10-es számú mezben izgultam végig azt az Alaves elleni UEFA Kupa-döntőt, amit azt hiszem, nem fogok elfelejteni, amíg csak élek.

Dühös, sőt mérges voltam Owenre, aki később a Real Madridba igazolt, a magam módján meg is leckéztettem, azt a bizonyos mezt ugyanis azt követően nem voltam hajlandó felvenni. Haragudtam a Realra, mert a Galaktikus időszakban szupercsapatot épített, és nem átallotta kivetni a hálóját az én csapatom legjobbjára is.

A szombati Bajnokok Ligája-döntő kapcsán azonban nagyon boldog vagyok, mert a sorozatban elinduló 32 csapat közül, részrehajlás és elfogultság nélkül, de azt hiszem, hogy a legjobb kettő jutott be a fináléba. Mind a két csapat valóban játssza a focit, nem parkol be buszt a kapuja elé, sokkal inkább a támadásra helyezi a hangsúlyt. A támadások kivitelezéséért pedig mindkét oldalon napjaink legjobbjai felelnek, hiszen Mohamed Szalah, Sadio Mane, valamint az Aranylabda-esélyes Karim Benzema manapság egyaránt posztja legjobbjai között van.

Nyugodt vagyok afelől, hogy a 2018-as kijevi események idén nem fordulhatnak elő Párizsban. Nem csak azért, mert Loris Karius már tisztes távolságban van a Vörösök kapujától, és Gareth Bale sem lesz a pályán, hogy negyven méterről lövésre szánja el magát. Hanem legfőképpen azért, mert tudom, bárki is nyerje a meccset és a trófeát, a másik oldal el fogja tudni fogadni az eredményt. Mert nem a PSG katari olajmilliói vagy a Manchester City emírségekbeli sejkjei játsszák a döntőt, hanem két tradicionális európai nagycsapat. És mindez a mai Szuperligát tagadó, új struktúrájában azért mégiscsak leginkább arra hajazó Bajnokok Ligájában a futball, mint játék diadala.

Szóval tényleg győzzön a jobb csapat, legyen mondjuk a Liverpool! :) YNWA!

Bár 5-4 talán nem lesz, mint a Tóni barátom által említett UEFA-kupa döntő (annak is már 21 éve, tényleg megöregedtünk…), én bízom egy látványos fináléban, ahol a futball azon elemei domborodnak ki, amiért beleszerettünk ebbe a csodálatos játékba. Xabi Alonso, aki a Liverpool-ban és a Real Madridban is hosszú és sikeres éveket töltött el, nyilatkozta a következőt: „Ez a Bajnokok Ligája döntője, így tényleg csak annyi a dolgunk, hogy élvezzük.” Hát fogok én vitatkozni egy világ – és Európa-bajnok, BL győztes klasszissal??? Jó szórakozást, szurkolást és csodálatos meccsélményt kívánok Mindenkinek! És természetesen: HALA MADRID!!!