„Jertek, merítsetek fényt a soha nem alkonyodó világosságból, és dicsőítsétek Krisztust, ki föltámadt halottaiból!” – így kezdtük imádságunkat a feltámadási szertartás elején.

Az Evangélium kihangsúlyozza Jézus elárultatásakor, hogy mikor ezek az események történtek, éjszaka volt. Sötétség – az emberi fejekben, szívekben is. Jézus feltámadása, sírból való kilépése korahajnalban történt – alighanem még szintén sötét volt. A feltámadási szertartást sötétben kezdtük – nem a csütörtök esti bődületesen nagy vihar utóhatása volt az áramkimaradás. Ám múlik a sötétség – „égő lámpással”, gyertyával a kezünkben, immár világosban énekeltük a húsvéti kánont, s köszönthetjük egymást a húsvéti köszöntéssel: „Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!”

Ám ehhez a világossághoz el kell jutni – nem magától értődik, hogy van, hiszen a sötétség volt hamarabb! Már a Biblia első mondataiban ezt látjuk: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította be a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek felett.” Majd miután Isten szavára lett világosság, látta Isten, hogy ez jó, s ezért elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Ezután bármi történhet, világosság az mindig lesz! És ezért jelentenek gyógyírt a sötétért cserébe Izajás próféta szavai: „A nép, amely sötétben jár, nagy világosságot láta. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad.”

De nagyszombat este, a feltámadás hajnalán muszáj a sötétről is szólnunk. A 87. zsoltár szavait tegnap a sírbatételi vecsernyében is idéztük: „Mély verembe tettek engem, sötétségbe és a halál árnyékába.” Igen, aki együtt szenved Krisztussal, aki osztozik az ő fájdalmában, hordozza az Ő keresztjét, aki átéli a Passió eseményeit, így érez. Veremben, sötétségben, a halál félelmetes árnyékában. Nagypéntek valóban a gyász, a félelem, a sötétség ideje. Az év legszomorúbb, legsötétebb napja. Nem volt még olyan régen ez – mindössze 24 órával ezelőtt, így fülünkben cseng az ostorcsapkodás és a kereszt ácsolás hangja, de az asszonyok keserves jajkiáltása is. De van, ami már ezt is elnyomja: „Föltámadt Krisztus halottaiból legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott!” Mennyivel jobb ezt hallani, mint a „feszítsd meg!”-eket a helytartó udvarában… Eljött a sorsfordító idő, mikor a kilátástalanságnak immár vége! Az első keresztény húsvétkor, Jézus Krisztus feltámadásakor a halál legyőzetett és az Élet végérvényesen diadalmaskodott! A sötétséget is felváltja a világosság! És ez akkor is így van, ha sokszor látszólag a sötétség dominál, az érvényesül az életünkben. Való igaz, a nagypéntek volt előbb.  Nagyon tetszenek Ravasz László gondolatai: „mikor mi még csak a nagypénteket láttuk, Isten már akkor a húsvétot látta, s csak azért mutatta nekünk előbb az árnyékot, hogy előkészítsen a fényre.” S mond még egy lényegeset: „a nagypéntek húsvét nélkül abszolút csőd, húsvét nagypéntek nélkül meg pogány theofánia.” Nos, soha nem lesz csődtömeg ez a néhány szent nap, mely elválaszthatatlanul összetartozik. Éppen ezért ne szomorkodjunk amiatt, hogy a halált és a sötétséget is meg kell tapasztalnunk! A cél természetesen mindnyájunk életében a feltámadás! Ezért élünk, ezért küzdünk, ezért kelünk ki nap mint nap az ágyból. Reményt adó, hogy életünk nagypéntekjeit is feltámadások követik. Mert nem győzhet mindig az árnyék! Számunkra is van kiút és lehetőség, hogy a sötétségből kilépjünk a fényre! Ezzel kapcsolatban érdekes dolgot mond Böjte Csaba testvér: „A sötétség a világosság hiánya. Nem lehet összetörni és kilapátolni az ablakon. Sokkal egyszerűbb, ha meggyújtunk egy gyertyát. Tehát nem a rossz, a hiány ellen kell küzdeni, hanem életre hívni a fényt, a saját életünkben és másokéban egyaránt.”

Drága Ünneplő testvéreim! Van reményünk erre a fényfakasztásra! És ez a remény nem más, mint a húsvét öröme, a Feltámadás, aminek mi 2021-ben is tanúi vagyunk, tanúi lehetünk! Egy filmben hangzott el ez a mondat: „Az öröm mindig segít rajtunk, akkor is, ha teljes a sötétség, mert a sötétséget elűzi a fény.” Vigasznak sem utolsó ez idei feltámadásunkon: ne féljünk az árnyéktól! Azt jelenti, hogy fény van a közelben! Ahelyett, hogy amiatt búslakodunk, hogy visszafogottabb a Húsvétunk, a megszokottnál kevesebb lesz a vendégünk, a járvány miatt még mindig szigorú óvintézkedéseket kell tartanunk, adjunk hálát az Istennek azért, hogy idén újra liturgikus közösségben, templomi pászkaszenteléssel ünnepelhetünk! Ne felejtsük el: Krisztus is csendben támadt fel! Már csak az üres sír látványára értek oda az asszonyok. Nem volt ott semmi külsőség, se csinnadratta.

Mégis akkorát szólt, hogy hatását ma is érezzük. De ne elégedjünk meg ennyivel! Ne csak érezzük a hatását; ahogy a gyertyalángot tovább adtuk a szertartás elején, legyünk ennek az örömhírnek mi is a hordozói! Ne a sötétben tapogatózz Testvérem, mikor van lehetőséged a Fényt is választani! Jertek, merítsetek fényt… Áldott Feltámadást kívánok Mindnyájuknak!