A rozsályi görögkatolikus templom ikonosztázionjának ünnepsorában nincs megfestve Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. Elsőre kicsit furcsa: talán nem tartozik a legfontosabb ünnepek közé? Megijedni nem kell: ha nem is az ünnepsorban, de központi helyen szerepel a mai ünnep, az angyali üdvözlet jelenete. Bizony, a királyi ajtón látjuk megfestve Gábor arkangyal látogatását Máriánál. És jól is van ez így. Központi helyet érdemel Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe – nem csak a naptárban, a mi életünkben, szívünkben is. Pedig gyakran elbújik a nagyböjtben, lapul a rejtekben, szinte észre sem vesszük, mégsem intézhetjük el egy kézlegyintéssel. Most meg pláne nem, amikor magának az ünnep nevének értelmezésével, pontosabban megélésével gyakran gondban is vagyunk. Egy éve már, hogy meghatározza mindennapjainkat a szűnni nem akaró járvány, a rettegés, a félelem, s talán aktuális lehet ma a kérdés: Örömhírvétel ünnepén vajon mégis mi okunk lehet idén az örömre? Mi lehet a mai örömhírünk?

Az Evangélium szó maga is örömhírt, jó hírt jelent, s a mindnyájunk számára ismert örömhírből, a mai evangéliumi történetből három mondatot szeretnék kiragadni. „Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél!” Az Isten szorongatott helyzetében sem hagyja magára az embert. De jó lenne, ha ezt mindnyájan elhinnénk! De jó lenne, ha nem csak rövid távú boldogságban gondolkoznánk, de tudatosítanánk magunkban azt is, hogy Isten kegyelme, nos, ez nem a következő két hétre vagy félévre szól. Talán mai ünnepünk neve nem jelenlegi kedélyállapotunkat, közhangulatunkat tükrözi, de nem is közeljövőnk örömeit, vigaszait kell, hogy elsődlegesen keressük! Persze, az is fontos és bevallom, én is örülnék, ha este, mikor a híreket hallgatjuk, több örömhírrel, jó hírrel találkoznánk: kevesebb lenne a háború, kevesebb a tragédia és gyilkosság, kevesebb az emberek közötti viszály és ellenségeskedés, szeretetlenség, este például megverhetnénk a lengyeleket fociban, nem beszélve arról, hogy véget érhetne ez a világjárvány is. A mai örömhírünk nem ilyen örömhír, a mai örömhírünk hosszú távon nyújt megnyugvást és lesz életünk legnagyobb boldogsága és reménye. Abban a pillanatban, hogy a kis názáreti lánykát kiválasztotta és meghívta az Úr és megfogant méhében a magzat, a Világ Megváltója, az Isten végérvényesen letette a voksát legfőbb teremtményei, az emberek mellett. Eldőlt az Örök Élet! „Ma van a mi üdvösségünk kezdete és az örök titoknak megnyilatkozása…” – énekeltük a tropárban. A mi örömünk nem a következő hetekre, hónapokra, nem e világra szól. Az Isten hosszabb távra tervez velünk. S bár az örömöt, a boldogságot ezekben a napokban talán gyakran nehezebben is éljük meg, erőt kell merítenünk a mai ünnepből. Nincs miért aggodalmaskodnunk, mert az Isten rólunk sem felejtkezik meg! „Ne félj Mária! Kegyelmet találtál az Istennél!” Ezt a mondatot egy cetlire, a nevünket behelyettesítve akár ki is írhatjuk otthon az asztalunkra vagy ha van, imasarkunkra!

Az angyalnak aztán van egy másik kulcsmondata is: „Istennél semmi sem lehetetlen!” Érdekesség, de a hírvivő arkangyalnak, Gábrielnek a neve azt jelenti, hogy Isten ereje. Az Isten naponta megmutatja erejét. Bármi történik velünk, akár jónak, akár rossznak is gondoljuk, azért történik, mert az Isten hatalmas. És mivel az Isten hatalmas és erős, ezért lehet igaz az angyal kijelentése: „Istennél semmi sem lehetetlen!” És itt bármire gondolhatunk, határ a csillagos ég!. Ha szárazság van vagy túl sok a csapadék és ez nem jó a termőföldnek – bíznom kell Isten erejében, abban, hogy megsegít. Elveszítettem férjemet és feleségemet, gyermekem távol él tőlem és úgy érzem, belepusztulok a magányba – bíznom kell Isten erejében és abban, hogy megsegít. Régóta várunk gyermekáldásra a feleségemmel, férjemmel, s lassan már kezdünk lemondani arról, hogy családot alapíthatunk - bíznom kell Isten erejében és abban, hogy megsegít. Beteg vagyok, elkaptam a koronavírust, mi lesz velem és szeretteimmel? – bíznom kell Isten erejében és abban, hogy megsegít. A Mindenható nem félelmet kelteni akar az emberben, nem megijeszteni és elrettenteni akarja, a célja, hogy merjünk hinni, merjünk bízni benne. Látjuk, egy 16 éves názáreti lányka bízott Isten erejében és abban, hogy megsegíti.

Erőt kell merítenünk Szűz Mária hitéből! „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!” Ráhagyatkozni az Istenre, na, az nehéz! Az ember mindig mindent maga akar elérni. „Majd én kézbe veszem a dolgokat, én irányítom a saját életemet. Az Isten ne szóljon bele, én úgyis jobban tudom!” Biztos ez? Máriának 16 évesen volt bölcsessége és nem utolsósorban hite megérteni és belátni, hogy ez nem így működik. „Legyen nekem a te igéd szerint.” Akár könnyűnek, akár nehéznek is érezte a feladatot, Mária igent mondott a meghívásra. Könnyű a jóhoz hozzászokni, könnyű arra igent mondani, amit szeretünk, de vajon mi van a keresztekkel, mi van a nehezebb próbatételekkel? Ha a jó dolgokat elfogadjuk Isten kezéből, a rosszakat miért ne fogadnánk el? Ugyanaz a Mária, akiről most azt olvassuk, hogy kegyelemmel teljes meg áldottabb minden asszonynál, akit az Isten kiválasztott… Nos, ugyanez a Mária egy hét múlva végignézi Fia Passióját és karjaiban fogja tartani halott gyermekét. Tőr járja át a szívét, de a hite erősebb minden fájdalomnál. Biztosak lehetünk abban, hogy Máriában is voltak aggályok meg kétségek. Kellett neki idő, hogy megértse küldetését. Azt olvassuk az Evangéliumban, hogy amikor a 12 éves Jézust a templomban felejtették a szülei, Mária szívébe véste Jézus szavait, gondolkodott rajtuk. Én kétszer annyi idős vagyok, mint amennyi Mária lehetett, de ilyen hitről csak álmodni merek. Ne féljünk attól, hogy rábízzuk magunkat az Isten akaratára! Minden kegyelem az ember életében – ha e vezérfonál mentén élünk, talán ez a ráhagyatkozás is sikerülni fog.

Hiszen tudjuk: „Istennél semmi sem lehetetlen!”