Arany Jánosról eszünkbe jut mindenképp a Toldi trilógia, a Családi kör, meg a barátsága Petőfivel. És azt hiszem, balladái közül is sokat ismerünk, mert azok is a magyar költészet gyöngyszemei közé tartoznak. Ki ne hallott volna már A walesi bárdokról, Mátyás anyjáról vagy az Ágnes asszonyról. Nem verselemzést terveztem írni, de a bolgár-magyar kviddics meccs Nemzetek Ligája playoff vagy EB pótselejtező alatt (nevezzük, aminek akarjuk…) megfogalmazódott bennem valami: mi magyarok milyen szerencsés helyzetben vagyunk. Még hogy „bal sors, akit régen tép…” Hagyjuk már ezeket a „közhelyeket” és elavult sor(s)okat… Hiszen mi mindent jobban, sőt sokkal jobban tudunk másoknál. Ahogy szokták volt mondani: a tízezer szövetségi kapitány országa vagyunk – mégis mi szükség van arra az egyre? Vajon ez a „mindent tudás” valóban boldogít? Az ország elégedetlenkedő és mindenen fenn akadó, gyakran hepciáskodó futballtársadalmából kiindulva vannak bennem kételyek. Sok a károgó, a varjú, a vészmadár. Akik, bármi történik is, nem tudnak örülni, konkrétan semminek. Együtt örülni a nemzet sikerének, együtt sírni a kudarcoknak. S ha egy sportoldal vagy netes sportcikk kommentszekcióját vizsgálom, megdöbbenve látom, hogy nagyjából fele-fele arányban olvasni pozitív, bátorító, örömteli hozzászólásokat és kritizáló, megalázó, lesújtó megjegyzéseket. S hogy jön ide Arany János? A Vörös rébék című balladájának a refrénje jutott eszembe, mikor ezen a kettősségen gondolkodtam: „Hess madár!” Javaslatom: hessegessük el a negatív gondolatokat, mert azoktól semmi sem lesz könnyebb és jobb, s a kenyér sem lesz olcsóbb. A vélemény-nyilvánítás mindenkinek szíve-joga, de ha már megtesszük, próbáljuk inkább észre venni a pozitívumokat, fókuszáljunk a jó dolgokra, amikből építkezhetünk, ne keressünk kákán is csomót. Jelen írásom futballszemüvegen keresztül nézi és látja a problémát, de azt hiszem, érvényes ez életünk minden területére is. (Ugyanakkor természetesen fontos megjegyeznem: akinek nem inge, ne vegye magára…)

A következő „szurkolói megnyilvánulások” a saját eszmefuttatásaim, nem szedtem ki szó szerinti kommenteket, de általánosságban a futballkedvelő társadalom (köz)véleményét tükrözik és sok esetben iróniát is tartalmaznak! A megbántás legcsekélyebb szándéka nélkül lássuk, többek között miért is vagyunk mi a „legokosabb nemzet” ezen a golyóbison, az Óperenciás tengeren innen és túl, tehát jöjjön a H&M. Nem, nem a ruhabolt, hanem a Hess Madár helyett a Hajrá Magyarok!

HESS MADÁR… „Egy ilyen gyenge bolgár válogatott ellen ekkora nagy mákos tésztára van szükségünk a győzelemhez, szánalmas volt mind a három gólunk… Willi Orbán a gólja pillanatában talán azt sem tudta, hol a labda, Kalmár Zsolt szabadrúgása alig vánszorgott el a kapuig, s ha nem pattan meg, talán egy védő fel is szabadít, Hangya Szilveszternek meg a beadás előtt óriási szerencséje volt, hogy visszapattant hozzá a bőrgolyó. Komolyan mondom, sírt a labda a magyar játékosok lábán, ez a bolgár válogatott megérdemelte volna a győzelmet…” Valóban, így is meg lehet közelíteni. Meg úgy is, hogy egy EB pótselejtezőn nincs fontosabb az eredménynél, a legnagyobb klasszisjelöltünket (aki talán már több is, mint jelölt…), nem engedte el a klubja, hogy ezen a szinten már nincs könnyű ellenfél, ráadásul idegenben is játszottunk, meg hogy egy lépésre vagyunk a hazai EB meccsektől! HAJRÁ MAGYAROK!!!

HESS MADÁR… „Nem tudom, mi ez a nagy felhajtás Gulácsi Péter körül. A válogatottban állandóan lepkézik, nincsenek bravúrjai, egyébként is csak egy Lipcséig és egy BL elődöntőig jutott.” Ehhez képest: szerintem, ha ő nincs, most a bolgárok készülhetnének Izland ellen és nem mi. Az első félidő végén akkorát fogott, ami Manuel Neuernek is becsületére vált volna… HAJRÁ MAGYAROK!!!

Van, hogy unatkozik - a bolgár meccs speciel nem ilyen volt...

HESS MADÁR… „Mi az, hogy olyan játszik a védelem tengelyében, aki egy szót sem beszél magyarul, s egy napot sem élt Magyarországon? Semmi köze a nemzetünkhöz, azon kívül, hogy az apja magyar. Én egyszer jártam a Santiago Bernabeu stadionban. Mostantól alanyi jogon játszhatok a Real Madridban? Ráadásul elveszi a helyet a tehetséges fiataloktól.” Hol is vannak? Mármint a fiatalok. Szerintem a legjobb, ami az elmúlt években a magyar labdarúgásban történt, az Willi Orbán honosítása volt. Csak a vak nem látja, mennyire stabilabb lett vele a védelmünk, ráadásul 15. válogatott meccsén megszerezte a 4. gólját is – középhátvédek nem feltétlenül szoktak 3-4 meccsenként a kapuba találni, szóval emeljük meg a kalapunkat. Látszik, hogy „Vilmos” egy olyan kultúrából jött, ahol megtanították futballozni. Nem a mi kutyánk kölyke, ugyanakkor már mégis a miénk ez a kölyök – miért baj ez? HAJRÁ MAGYAROK!!!

 Az állampolgársági eskü egyik feltétele lehetne az Aranycsapat ismerete... Vajon Willi Orbán már álmából felébresztve is sorolná???

HESS MADÁR…  „Fiola Attila? Tényleg ő a megoldás? Nincs normális balhátvédünk?” Azt hiszem, vannak a világban jobb szélsőhátvédek a fehérvárinál, Fiola Attila valóban nem egy Dani Alves, Jordi Alba vagy Trent-Alexander Arnold. De a hősiessége, a küzdőszelleme sok olyan erényt feledtet és pótol, ami belőle hiányzik. A 2016-os EB óta megkerülhetetlen tényező: az osztrákok lerúgták, s úgy játszotta végig az utolsó tíz percet, hogy már állni alig bírt, de nem volt több cserelehetőségünk. Többet a tornán már nem léphetett pályára. Lehet, ha ott feladja és vízben hagyja csapatát, összedrótozzák a folytatásra, de meglehet, emberhátrányban (pontosabban azonos létszámban, mert addigra az osztrákok közül már kiállították Dragovicot) nem nyertük volna meg azt a meccset. De ő feláldozta, beáldozta magát: ilyenek ezek a fehérvári hősök, igaz, Dugovics Titusz Nándorfehérváron vált legendává… Fiola szívét-lelkét kiteszi a pályára. Amikor ő a Himnusz alatt a szívére teszi a kezét, esetleg a címert szorongatja, nos, azt komolyan is gondolja. Mondom ezt fradistaként: kellenek az ilyen csupaszív játékosok a nemzeti csapatba!  HAJRÁ MAGYAROK!!!

HESS MADÁR… „Ha a kapitány tartaná magát az elveihez, miszerint aki nem játszik a klubjában, nem kap meghívót a válogatottba, Nagy Ádám a keret közelébe sem kerülne. Mégis mit keres ott rendszeresen a középpályán? Csak az alibi passzaiból él, hazafelé, már az Animal Cannibals is megénekelte, az út veszélyes, de a labdajáratás sem kevésbé az, támadásban pedig botrányosan gyenge. Csak mert fradista volt?” Egyik legfontosabb játékosunkról van szó, akinek a játéka nem látványos, de a posztja sem az. Igazából az a jó, ha keveset beszélünk róla. Mint Casemiro a Realban, Busquets a Barcában, csak jobb náluk, muhaha… A 2016-os EB-n berobbant a válogatottba, s ha nincs nála még csak megközelítőleg se jobb, miért kéne kitenni a keretből? HAJRÁ MAGYAROK!!!

HESS MADÁR… „Szalai Ádám? Még a klubja is kidobta; két évente rúg egy gólt, olyan ziccereket ront el, amiket nagymamám strandpapucsban belőne, szánalmas bohóc. Pontosabban még annak is gyenge, mert a bohócok általában megnevettetik az embert, de tőle legfeljebb sírni támad kedvünk… Csak arra jó, hogy beugasson a sajtónak, meg fizesse egy kocsma pálinka fogyasztását a győztes pótselejtező után.” Tíz évet nem véletlenül tölt el valaki a német első osztályban, szeretnénk mi 50 gólt lőni a Bundesligában (vagy bárhol…), s az ő játéka túl mutat pusztán a gólszerzésen. Egy támadónak a labdákat meg is kell tartania, az összjátékban részt kell vennie, a védők figyelmét le kell kötnie. Ki kell mondani: tán ránk nézve sértő, de mindezekhez ért ő. Látva Nikolics formáját, őt is ki lehetne próbálni a kezdőben, de Szalai Ádám nem szolgált rá arra a szitokáradatra, amit hosszú évek óta kap. HAJRÁ MAGYAROK!!!

Bizony, néhány éve ilyen statisztikája volt Szalai Ádámnak... 

Az osztrákok ellen bepiszkálta, tuszkolta, pöckölte 2016-ban - ez lett a jutalma...

HESS MADÁR… „A problémák a focink körül nem most kezdődtek! Nézhetetlen a foci, amit Dárdai játszatott, ha tovább marad szövetségi kapitány, tönkre vágta volna a nemzeti csapatot, lám, még a Herthától is elküldték, hiába klublegenda.” Masszív kiesőcsapatból kreált európai kupaszereplőt, tehát német középcsapatot, s néha a nagyok bajuszát is képes volt megráncigálni – üde színfolt volt, hogy miatta is nézhettük a Bundesligát. A 2016-os EB részvételünknek meg elég alaposan megágyazott… HAJRÁ MAGYAROK!!!

HESS MADÁR… „Gera? A szipus Gera… Másra nem is emlékszem vele kapcsolatban. Valószínűleg ő sem.” Az elmúlt 25 év kétségtelenül legjobb magyar labdarúgója, aki Angliában is elismerésre méltó karriert épített; góljai csodaszámba mentek, az EB-n is lőtt egy pazar gólt. „A mágikus magyar”, ahogy a ködös Albionban hívták. Volt alázata, hite és türelme maga mögött hagyni a múltat, s új életet kezdeni. Köszönjük, Gerzson! HAJRÁ MAGYAROK!!!

HESS MADÁR… „Rebrov idejön és azt hiszi, ő fújja a passzátszelet? Minek ide külföldi edző, amikor idehaza is vannak Pintérek, Kondás Elemérek és Horváth Ferik? Remélem, 5-6 gólt gurít minden arra járó az Üllői úton, nagy lett az arc a főtáblától, kerüljenek csak szépen a helyükre. Sigér a válogatotthoz és a Fradihoz is gyenge, mégis mit lát benne egy olasz és egy ukrán? Egyébként is, ez a dilettáns edző csak olyan honfitársait tudja szerződtetni, akik pályára lépnek abban a válogatottban, mely hetet kap a világbajnok franciáktól. Hogy hívhatnak valakit Tokmacnak? Amúgy, hogy lehet egy ilyen csapatnak szurkolni? És mi az, hogy ez egy ország sikere? 25 éve annak a Fradinak lehetett szurkolni, na de ennek… Cristiano Ronaldo öreg és lassú, a Barca meg szét esett, Messinek már kedve sincs az egészhez: jobb csapatokat nem kaphatott volna a Fradi?” Valóban, a 2014-es BL győztes Real Madridban több volt a spanyol (Casillas, Carvajal és Ramos), a 2018-as Pool-ban meg több az angol (Trent-Alexander Arnold és Henderson, csereként meg beszállt Milner és az utolsó percekre Joe Gomez). Ja, nem. De nekik szabad… A futball változik, s azt látni kell, ha nemzetközileg nagy csapat akar lenni egy magyar klub, muszáj minőségi játékosokra költenie. Ha kell, légiósokra. És az elmúlt évek tudatos építkezésében egy-két egészen ügyes légiós is fennakadt a ferencvárosi rostán. És ezt ne bánjuk! Jobbtól tanulni nem szégyen (legyen szó külföldi edzőről vagy játékosról), csak a tucatlégiósoktól ráz ki a hideg, akikből szintén sok van. Rájuk tényleg semmi szükség… Persze, jobb lenne, ha Dibusz, Lovrencsics, Botka és Sigér mellett más magyar is beférne még a Fradi kezdőjébe, de szívesen megkérdezném a győrieket, vajon hányan ráncolják a szemöldöküket a sok külföldit látva, mikor csapatuk a BL trófea fülét fogja évről évre? Vajon a szolnokiak kiakadtak, hogy úgy nyert BL-t vízilabdacsapatuk, hogy voltak idegenlégiósok is az együttesben? Nem hiszem. A szolnokiakkal, győriekkel minden magyarnak együtt kell örülnie – és a Fradi sikere igenis, az ország sikere is! HAJRÁ MAGYAROK!!!

Már azt is tudjuk, Thomas Dollal miért nem sikerült...

HESS MADÁR… „És igen, természetesen mi a külföldihez is értünk… Solksjaer kókler és minősíthetetlen, Klopp nagyképű, Guardiola kiégett, Zidane mázlista. De mi, mi magyar fotel szurkolók ott vagyunk a szeren! Mi nem bagatellizálnánk el a Pool edzőjeként egy Aston Villa elleni hetest. Meg sem történt volna! Mi hét neki futásból legalább egyszer bejutottunk volna a BL döntőbe, főleg, ha olyan csapatokkal tehetjük ezt meg, mint a Bayern München vagy a Manchester City – de az is lehet, hogy mind a hétszer… Mi tudnánk mit kezdeni Gareth Bale-lel, vagy legalább eljárnánk vele golfozni, hogy jobban érezze magát Madridban. Meg talán el sem adnánk minden fiatalt a keretből. Lehet, hogy Zizou nyert 3 BL címet és két spanyol bajnokságot négy év alatt, de ez kit érdekel???” Azt hiszem, sokakat. S valószínűleg nem véletlen, hogy ők ülnek a Liverpool és a Real Madrid kispadján, s nem mi. Örüljünk, hogy ilyen zseni edzőket és kivételes játékosokat csodálhatunk hétről hétre a képernyőn keresztül! Bár ennek a bekezdésnek semmi köze hozzá, de HAJRÁ MAGYAROK!!!

HESS MADÁR… „De igazi megmondóemberek és rikácsoló varjak azért mégiscsak itthon legyünk, hiszen mindenütt jó, de a legjobb otthon! Storck egy sto(r)ckosat érdemel, Rossi meg egy balek… Bezzeg Matthäussal németeket vertünk, s Budapestre hoztuk a brazilokat és Argentínát! Nikolics csak sehol nem jegyzett bajnokságokban tud érvényesülni, sehol nem jegyzett csapatok ellen. Nem véletlen, hogy egy Bundesligában vagy a spanyoloknál nem próbálhatta ki magát. Ötszörös gólkirály? Na és? Én megeszem egyszerre tíz lekváros palacsintát! Hajdú B. István hülyeségeket mond. Nem is ért hozzá. Nagyanyám strandpapucsban jobbakat mondana. Ja, hogy ez már volt és így értelme sincs? Mindegy… Az a Szoboszlai gyerek is… Túl nagy arca lett a Dominiknak, s azt a szabadrúgást a törökök ellen jobban is meglőhette volna… 101 km/órával ment a labda? Én kétszázzal hajtok fel az autópáyára…” Szoboszlai helyében én csak ennyit mondanék: „Keressenek a varjak fel, hogy megbeszéljük, legközelebb szabadrúgást melyik ficakba varrjak fel???” HAJRÁ MAGYAROK!!!

A sor alighanem még folytatható, hisz van még egy Dzsudzsák Balázsunk, Böde Danink, volt egy Huszti Szabolcsunk, akikről szintén sok kedveset összehordott a büszke magyar, de ha mindenre kitérnénk, az esti szerb meccsről is lemaradnánk. Talán látott már szerb szebb napokat hazánkban is ez a sportág, mint napjainkban, visszasírhatjuk az ’50-es, ’60-as, ’70-es, de még a ’80-as évek válogatottját is (főleg mi, akik csak hallomásból ismerik a magyar futball nagy korszakait és egyéniségeit…), mindenben meg lehet találni a szerethetőt, az értékeset és a szépet. Fontos is, hogy megtaláljuk – törekedjünk hát jobban rá! Idézhetek én itt befejezésül a Brian életéből („Always look on the bright side of life…”), Kowalsky meg a Vegától („Keresd az élet pozitív oldalát, változtasd meg magad és megváltozik a világ…”), Eötvös Józseftől („Nincs boldogítóbb érzet, mint boldogságot látni, melynek alkotói mi vagyunk.”), Kodály Zoltántól („Két ember közt a legrövidebb út: egy mosoly.”), Aquinói Szent Tamástól („A nevetés a lélek tüsszentése.”), sőt a Hegyi Beszéd boldogságmondásait (Mt 5,3-12) is, a lényeget összefoglalja az a két szó, mely az egyik népszerű gyomorkeserű likőr jelmondata is: csak pozitívan! És ez egyetemes érvényű, nem hazai unikum, muhaha… Döntés kérdése csupán: ha emellett tesszük le a voksunkat, nemcsak híres balladaszerzőnk neve, de a mi szívünk, sőt egész életünk arannyá változhat.