„Ennek a világbajnokságnak egyetlen meccsét sem fogom megnézni! Legyünk őszinték: ennek a világbajnokságnak semmi értelme! Még rosszabb, hogy undorító! Ennek az eseménynek az egyetlen értelme – és mindenki tudja – a pénz.” Eric Cantona két karaterúgás között azért reális is tud lenni; az egykori francia klasszist idéztem, és hát nehéz vitatkozni a szavaival. Egyértelműen visszataszító, ahogy Katar megkapta a világbajnoki rendezést: tele korrupcióval, csalásokkal, az építkezések során rengeteg halálos áldozattal, na meg persze nem kevés közömbösséggel; a 2010-es évek FIFA vezérkarának hozzáállását (amikor megszavazták a katari rendezést) nagyon jól bemutatják Julio Grondona, az argentin szövetség akkori elnökének szavai: „Érdekel engem a katari hőmérséklet? Sz*rok rá. Mire megrendezik azt a világbajnokságot, én már nem leszek az élők sorában.” Ehhez a mentalitáshoz állva tapsolok… Volt egy paraguayi FIFA tag, aki a katari szavazatért cserébe először lovaggá akarta üttetni magát, majd azt követelte, hogy néhány évig róla nevezzék el a világ legősibb, hatalmas múltra visszatekintő és nagy tradícióval rendelkező futballtornáját, az FA Kupát. No comment… Az új FIFA vezérnek, Gianni Infantinónak talán lett volna lehetősége megvétózni ezt, de nem tette meg, így néhány nap múlva tényleg egy olyan országban indul útjára a labda, s kezdődik el a futball ünnepe, amelynek a nemzeti válogatottja sosem vett még részt világbajnokságon, és egyáltalán nincs futballmúltja. Pénze azonban van, és ez elég mindenhez. Amire talán sosem gondoltunk volna: az idei karácsonyi készületünket bearanyozhatja a foci vb, s az adventi gyertyagyújtások előtt, után, kántálások közben, Szent Miklós küldöttére, a mikulásra várva, betlehemes szövegeket tanulva, két ajándékvásárló körút vagy két Reszkessetek betörők! mozi között is olyat tehetünk, amit korábban még nem: futball vb-t nézhetünk. (Kivéve, ha Eric Cantonához hasonlóan mi is inkább sztrájkolunk…) Idén nem csak Kevin nélkül nincs Karácsony… Futball vb nélkül sincs! Kedvet csinálni egy olyan tornához, amihez talán még a játékosoknak sincs kedve? Na, ez a kihívás! Én azonban most megpróbálom, hátha Eric barátunk is meggondolja magát. Ha valaki lefordítja franciára és elküldi neki ezt a beharangozó-esélylatolgatót, vendégem a rozsályi Hajnalpelika Színtársulat következő előadására! Tartsatok velem!

Amikor gyermekként labdát kértünk a fa alá, vajon erre gondoltunk? Idén nem alá kapjuk, hanem elé, már a fa elé egy hónappal...

EGY PICI MÚLTIDÉZÉS – CSAK AZ ÍZE KEDVÉÉRT…

Mielőtt rátérnék konkrétan a csoportokra, és az esélyekre, hadd merüljek el kicsit az emlékeimben… A legelső vb, amire emlékszem, az 1998-as franciaországi torna, s onnan is a Brazília-Chile (4-1), a Franciaország-Paraguay (1-0) és az Anglia-Argentína (2-2) nyolcaddöntők, amikről vannak előttem képkockák. Azon a nyáron Pécsett voltam hittantáborban, 11 éves voltam, jól emlékszem az elődöntőkre és a horvát-holland bronzmeccsre is. A francia-brazil döntő alatt utaztunk haza, jó hosszú vonatút volt, a meccs végét láttam, sajnáltam a brazilokat.

3 dolog, ami eszembe jut a tornáról!

1. Dennis Bergkamp álomszép gólja az argentinok ellen.
2. Az angol-argentin nyolcaddöntő, amin a 18 éves Michael Owen csodálatos gólt lőtt, David Beckhamet kiállították törlesztésért, majd az argentinok tizenegyesekkel továbbjutottak.
3. A románok sárgára festett haja. Nem hozott nagy szerencsét, a horvátok ellen kiestek a 16 között.

2002-ben elballagtam az általános iskolából, s a világbajnokság jelentős részét Szentpéterváron éltem át, a Cantemus fiúkórussal töltöttünk ott nagyjából másfél hetet, ott is néztem jónéhány meccset, igaz, némi időeltolódással. Ha jól emlékszem, épp az után indultunk busszal, hogy az olaszok hatalmas bírói csalás áldozatai lettek Dél-Koreával szemben.

3 dolog, ami eszembe jut a tornáról!

1. A Németország-Szaúd Arábia 8-0, amin Miroslav Klose berobbant. Három gólt fejelt, s gyönyörű szaltókkal ünnepelt. Később az egyik kedvenc csatárom lett. (Azon a vb-n mind az öt gólját fejjel szerezte, a többi 11 találatából viszont már csak kettő esett bólintást követően...)
2. A dallamos nevű törökök: Rüstü Recber, Hasan Sas, Hakan Sükür, Nihat Kahveci, Ilhan Mansiz, Ümit Davala… Azért futballozni is nagyon tudtak! A brazilokat kétszer is megszorongatták, Dél-Koreát pedig le is győzték a bronzmeccsen. Hakan Sükür a vb történelem leggyorsabb gólját lőtte, a 13. másodpercben talált be. Hazafelé épp egy lengyel benzinkúton csíptük el ezt a gólt.
3. A brazilok lehengerlő támadójátéka és a gólkirály, Ronaldo borzasztó frizurája. A döntőt már Nyíregyházán, a családommal néztük kivetítőn, s jól emlékszem arra is, milyen szép volt, amikor a finálé megnyerése után a brazilok a kezdőkörbe állva imádkoztak.

Ezzel a séróval lett gólkirály és vb győztes 2002-ben Ronaldo...

A 2006-os vb a szóbeli érettségijeim idejére esett. Nagyon vártam, hogy túl legyek a magyar emeltszintű szóbelin, mert aznap volt a Németország-Costa Rica (4-2) nyitó meccs! :) Az elődöntőt leendő kispaptársaimmal néztem, éppen a két napos szemináriumi felvételi zajlott, így a német-olasz (0-2) elődöntőt a szóbelik előtti este néztük.

3 dolog, ami eszembe jut a tornáról:

1. A botrányos portugál-holland nyolcaddöntő, ahol 16 sárga és 4 piros lapot osztott ki a bíró. Brutális meccs volt, beleégett az a képsor a retinámba, ahogy két kiállított barcelonai, de nemzeti színekben ellenfél, Deco és Giovanni van Bronckhorst kiállításuk után egymás mellett ülnek a lépcsőn… Nem sok futballmeccs volt, amit nézhettem volna, de inkább más programot választottam helyette, nos, ekkor ment a tévében a Forrest Gump, ami az egyik kedvenc filmem, s inkább azt választottam. Utólag bővebb összefoglalóval pótoltam a mulasztást… Egyébként a portugálok nyertek 1-0-ra. (A videó, amit belinkeltem, csak erős idegzetűeknek ajánlott, mégis érdemes megnézni - nem hiszem, hogy sok ehhez hasonlóan feszült vb meccset rendeztek...)
2. Jens Lehmann papírból tudta, hogy ki hova lövi a tizenegyeseket az argentinoknál. Jól olvasta a lövéseket, tovább is jutottak a németek!
3. Zinedine Zidane fejelése és méltatlan visszavonulása, illetve, hogy mindent egybevetve szerintem megérdemelten nyertek az olaszok – az egy jó válogatott volt! Jobb, mint az, amelyik tavaly Európa-bajnokságot nyert…

Persze, ahogy a horvát Simunicot harmadik sárga lappal (!!!) állította ki a spori Ausztrália ellen, illetve, ahogy Cristiano Ronaldo kiharcolja akkori klubtársának, Wayne Rooney-nak a piros lapot a portugál-angol negyeddöntőn, szintén a felejthetetlen kategória…

Számukra hamarabb véget ért a portugál-holland nyolcaddöntő: de legalább maradt meleg víz... :)

A 2010-es vb-n a bronzmeccsre emlékszem különösen jó szívvel, amit Balatonfőkajáron néztünk, egy unokatestvérem legénybúcsúján, s a társaságból én találtam el egyedül pontosan a végeredményt. (Németország-Uruguay: 3-2) (A tét nem más volt, mint, hogy az én legénybúcsúmat is megszervezik majd – 8 évvel később ez meg is történt… :))

 3 dolog, ami eszembe jut a tornáról (mármint a frusztráló vuvuzelán kívül):

1. A német-angol meccset simán nyerték a németek, de Frank Lampard rúgott egy gólt 0-2-nél, amit nem adtak meg, pedig a labda a gólvonal mögé pattant! Óriási hiba volt! Éppen hittantáborban vettem részt, s a gyerekekkel elemeztük a történteket…
2. Az Uruguay-Ghána negyeddöntő drámai befejezése! Luis Suarez az utolsó percben kézzel hárított egy gólba tartó lövést. Őt kiállították, Asamoah Gyan viszont kihagyta a büntetőt, Ghána pedig tizenegyesek után kiesett. Történelmi lehetőség kapujában buktak el az afrikaiak, Suarezt pedig ezután a sportszerűtlen tette után nemzeti hősként ünnepelték hazájában…
3. A spanyol tikitaka, a fináléban Nigel de Jong, ahogy lerúgja Xabi Alonsót (és hogy nem állították ki a holland hentest…), illetve Iker Casillas bravúrjai Arjen Robbennel szemben.

Lampard híres "szellemgólja"... Szerintetek sem volt bent a labda?

A 2014-es vb idején már Debrecenben laktam, így a legtöbb mérkőzést ott néztem barátokkal, vagy Nyíregyházán családi körben, ám az elődöntőre és a döntőre egy budapesti kollégiumba mentem fel, ahol nagy baráti társasággal szurkoltunk – még ki is pingáltuk magunkat német szurkolóknak…

3 dolog, ami eszembe jut a tornáról!

1. A vb címvédő spanyolok nagyon csúnya lebőgése… A hollandok ellen 5-1-re kaptak ki a nyitómeccsen (éppen Kowalsky koncerten voltam aznap este a Zöld Pardonban, élőben nem láttam azt a sokkoló meccset), Robin van Persie mémmé váló felhőfejese gyönyörű volt, de a többi gólnál kabaréba illőket hibázott a korábban közösen sikert sikerre halmozó Casillas – Ramos – Piqué hármas… Chilétől is kikaptak, így a csoportból sem jutott tovább az a válogatott, amely korábban hat évig Európa és a világ legjobbja is volt.
2. Két kapusteljesítményre emlékszem nagyon jó szívvel: a mexikói Guillermo Ochoa fizimiskája is nagyon szimpatikus volt (abban az időben nagyon szerettem a How I met your mother című szitkomot, és hát nem nehéz megtalálni a hasonlóságot közte és a sorozat főszereplője, Ted Mosby között…), hát még ahogy védett! Ő nagy klubkarriert nem futott be, ellentétben a vb másik fiatal kapussztárjával, Keylor Navasszal, aki Costa Ricával megelőzte az uruguayi, olasz, angol hármast, majd a görögök testén keresztül egyenesen a legjobb nyolcig jutott! (Ám akkor jött az a bravúros edzői ötlet Louis van Gaal részéről, hogy a büntetőpárbajra kapust cseréljen, és hát tökéletesen bejött ez a változtatás…) Keylor Navas ezen a vb-n adta el magát a Real Madridnak!
3. A németek látványos játéka, ami a brazilok 7-1-es legyőzésekor csúcsosodott ki. Klose 15. és 16. vb gólját is megszerezte a tornán, így egyedüli csúcstartó lett. Sokan elfelejtik, de Müllerék a portugáloknak is rúgtak négy gólt… Sosem fog kiderülni, mi lett volna, ha Neymart nem rúgja le a kolumbiai Zuniga egy körrel korábban, és játszhat a vb utolsó meccsein…

A legutóbbi, 2018-as világbajnokság idején Dunaújvárosban éltem, a legtöbb mérkőzést ott és Budapesten néztem.

3 dolog, ami eszembe jut a tornáról!

1. A portugál-spanyol csoportmérkőzés, ami 3-3 lett, s az egész vb egyik legjobb meccsét hozta! Cristiano Ronaldo mesterhármast rúgott De Geának!
2. Franciaország-Argentína: 4-3! Ezen a napon ment férjhez a nagyobbik húgom, így értelemszerűen se ezt, se a másik, szintén kiváló Uruguay-Portugália (2-1) meccset nem láttam. Utólag az előbbit biztos megnéztem felvételről, de magamat ismerve a másikat is…
3. A horvát csoda! Nagyon szurkoltam nekik, Luka Modric fantasztikus vezér volt! Óriási teljesítmény volt ez a vb ezüst!

Négy éve ült ez a poén, most már azért jobbak az argentinok...
 

Ennyit a múltidézésről, lássuk azt, ami Katarban következik!

 A CSOPORT

Hollandia legutóbb nyolc éve járt vb-n, akkor bronzérmesek lettek, s az egy életrevaló, erős generáció utolsó nagy dobása volt. Wesley Sneijder, Arjen Robben, Robin van Persie, Dirk Kuyt, Rafael Van der Vaart már a múlt – a következő két világeseményre ki sem jutott az Oranje. A legutóbbi vb szereplés alkalmával is Louis van Gaal ült a kispadon 2014-ben, aki immár harmadszor vállalta el ezt a közel sem kényelmes pozíciót, de ami kétségkívül fekszik neki. Jelentős generációváltás figyelhető meg a keretben, s ennek eredményeként az elmúlt egy évben látványos fejlődő pályára is kerültek a Tulipánok. A kapusposzt nagy kérdőjel lehet (hiába Van der Saar, még sincs – muhaha…), de a védelemben jobbnál jobb, légiósként futballozó játékosok állnak a kapitány rendelkezésére (Virgil van Dijk, Matthijs de Ligt, Stefan de Vrij, Tyrell Malacia, Jeremie Frimpong, tovább is van, mondjam még?). Középen és elől főleg a holland élvonalból tud meríteni van Gaal, de azért a Barcelonából két csillagot így is be tudott válogatni: Frenkie de Jong és Memphis Depay kulcsfigurái lehetnek ennek a válogatottnak. Mindettől függetlenül a hollandok kicsit sötét lovai a tornának; sokat nem kell tőlük még várni, de ebből a csoportból illene első helyen továbbjutniuk!

Sok múlhat Depay és Frenkie de Jong formáján

Második helyre Szenegált várom, akiket a 2002-es kiugró eredményük 20. évfordulóján az akkori csapatkapitány, Aliou Cissé irányít – immár az oldalvonal mellől. A háromszoros világbajnok brazil Pelé egyszer azt mondta, hogy csak idő kérdése, hogy Afrika világbajnokot adjon – ez nem idén fog megtörténni, de ezt a szenegáli válogatottat nem lehet félvállról venni. Leghíresebb játékosuk, az idei Aranylabda szavazás második helyezettje, Sadio Mané sérülten is utazik, de ő az első meccseket biztonsági okokból még kihagyja. Ki tudja, mennyi lesz még utána…. Mellette a Chelsea kapusa és középhátvédje, Edouard Mendy és Kalidou Koulibaly, az AC Milanban egyre több szerepet kapó Fode Ballo-Toure és az evertonos Idrissa Gueye, akik a legismertebbek közé tartoznak – egyébként az Afrikai Nemzetek Kupájának a címvédőjéről beszélünk! Ecuador fiatal kerettel, és az esélytelenek nyugalmával, Katar pedig rendező országként és rengeteg pénzzel vág neki a tornának. Állítólag mellettük szól, hogy összeszokott a társaság, és rengeteg meccset játszhattak együtt, európai stadionokban (így például Debrecenben is) és európai klubcsapatokkal is megmérkőztek. NA, BUMM… Mindegy, csak olyan bírói hátszelet ne lássunk, mint 20 éve Dél-Korea esetében.

B CSOPORT

Anglia sokkal jobb annál, mint amit a Nemzetek Ligájában láttunk tőlük! Gareth Southgate két egymást követő tornán is a legjobb négybe kormányozta a briteket, már pedig ilyenre legutóbb az 1966-os, hazai rendezésű és végül győzelemmel véget érő vb-n, és a négy évvel későbbi Eb-n volt példa, de ez utóbbi alkalommal alapból csak négy csapat vett részt, egy ún. négyes döntőben. Az év eleji jóslatomban azt írtam, hogy megnyerik a vb-t. Az írásom végén végigzongorázok egy forgatókönyvet, s abban tényleg nem állnak majd messze tőle. Én az eddigi első számú kapusnál, Jordan Pickfordnál a Newcastle hálóőrét, Nick Pope-ot és az Arsenal portáján repkedő Aaron Ramsdale-t is jobbnak látom, ők ráadásul olyan, a csapatuk sikereiből is fakadó önbizalommal utazhattak ki Katarba, amit az Everton kapusa nem mondhat el magáról. A védelem azért bőven vet fel kérdéseket, a középpálya az átlagosnál kicsit jobb, ám a támadófelhozatal az, ami nagyon erős lehet az angoloknál, mert a csatárok közül szinte mindenki több pozícióban, akár hátrébb vagy a széleken is tud játszani. Harry Kane helye biztos csupán középcsatárként, aki két gólra van Wayne Rooney válogatott gólrekordjától. Phil Foden, Jack Grealish, Bukayo Saka, Mason Mount, Jude Bellingham, Raheem Sterling és Marcus Rashford is kiváló játékosok – törheti a fejét Southgate, hogy kit ültessen a padra…

Saka, Mount és Phoden: övék a jövő, de már a jelen is!

Az Egyesült Államoknak ilyen gondjaik nincsenek. Ott teljes generációváltás történt, aminek az lett az ára, hogy a 2018-as vb-re nem tudtak kijutni. Előtte viszont… Utolsó világbajnoki meccsük 2014-ben a belgák elleni nyolcaddöntő volt. Emlékezetes, kiváló, hosszabbításba nyúló dráma, amit Tim Howard vb rekordot jelentő 14 (!!!) védése ellenére a belgák végül megnyertek. Hogy lesz-e a közeljövőben Landon Donovan vagy Clint Dempsey-szintű klasszisuk, már ez a vb megadhatja a választ, de a jobbhátvéd Sergino Dest (AC Milanban van kölcsönben, egyébként Barca futballista), Weston McKennie (Juventus) és Christian Pulisic (Chelsea) neve jól cseng a nemzetközi futballban. Utóbbi játéka azért is lesz izgalmas, mert Angliában focizik, de egyre kevesebb szerep jut neki például egy bizonyos Mason Mount miatt, akivel most a pályán ellenfélként találkozhat... Wales 1958 után lesz ott újra vb-n, nagy presztizsmérkőzést játszhatnak majd az angolok ellen. Gareth Bale és Aaron Ramsey hattyúdala lesz ez a néhány meccs válogatott mezben – nekik összejön az, ami például Ian Rushnak és Ryan Giggsnek nem sikerült: vb meccsen léphetnek pályára… Irán leghíresebb tagja a szövetségi kapitány, a portugál Carlos Queiroz, aki a legutóbbi vb-n is Iránt irányította, aztán lelépett, de aztán újra úgy döntött, hogy irány Irán, egyébként pedig hosszú éveken keresztül volt Sir Alex Ferguson segítője a Manchester Unitednél.

C CSOPORT

Az argentinokra, hiába játszik náluk minden idők egyik legjobbja, az elmúlt 3 vb előtt én nem tudtam azt mondani, hogy a torna legnagyobb favoritjai közé tartozik – ám most ezt ki merem jelenteni! Először is, vegyük a tényeket! Argentína 36 mérkőzés óta veretlen!!! 2019 nyarán kaptak ki utoljára, 1 meccsre vannak az olaszok 2018 és 2021 között felépített rekordjától, ha első két vb meccsükön nem kapnak ki, meg is döntik ezt a világrekordot, s a legutóbbi 15 találkozón mindössze 3 gólt kaptak, igaz, erős európai csapattal csak ritkán találkoztak az elmúlt években. Végre van egy nagyon jó kapusuk! Nem emlékszem igazán jó argentin kapusra az elmúlt 20 évből. Mint a Top Secret című klasszikus filmben: „Jó fehér kosarasok nem léteznek, barátocskám!” Jó argentin kapusok se nagyon… De Emiliano Martinez az! És ez biztonságot fog adni annak a védelemnek, ahol például Lisandro Martinez és Christian Romero fog felelni az elhárításért! Lisandro Martinez az új Roberto Ayala – aki egyébként az egykori „Bohóccal”, Pablo Aimarral és Walter Samuellel együtt a sikeredző, Lionel Scaloni másoedzőiként ott vannak a csapat mellett. A középpálya a leggyengébb csapatrésze az argentinoknak, mondjuk azért ott is van egy Rodrigo de Paul, egy Leandro Paredes, meg egy Alejandro Papu Gomez… De elől meg… A bőség zavara, mint több válogatott esetében is. Még Paulo Dybala is felépült, pedig róla aztán már mindenki lemondott! Angel di Maria és Lionel Messi utolsó nagy dobására készülhet címeres mezben, s ehhez olyan szárnysegédjeik lesznek, mint Lautaro Martinez, Joaquin Correa vagy Julian Alvarez. Most van miért irigynek lennünk…

Di Maria nem sok szívecskét küld már az argentin szurkolóknak, de Katarban még ott lesz!

Őszintén szólva a lengyelekre is azok lehetnénk, de ne fájdítsuk a szívünket: akár mi is ott lehetnénk Katarban, hiszen a lengyelektől 4 pontot raboltunk a vb selejtezőkön, igaz, ők Albániát oda-vissza megverték, mi meg kétszer kikaptunk tőlük. A pótselejtező első fordulójából meccs nélkül továbbmentek, mert az oroszokat a háborús helyzet miatt kizárták, csak a svédeket kellett legyűrniük. Nem sajnálom tőlük a vb részvételt, de ha Robert Lewandowski mellé nem nő fel senki, ebből idén is csúnya bukás lehet – már pedig se a lengyeleknek, se Lewának nem nagyon szoktak jól sikerülni a világversenyek… Két jó formában és önbizalomtól duzzadó olasz légiós mindenesetre biztosan sokat tehet a továbbjutásért: Wojciech Szczesny messze a legkevesebb gólt kapta eddig idén a Serie A-ban, ráadásul klubjával, a Juventusszal, mely pocsékul kezdte a Serie A-t, immár a dobogón vannak, Piotr Zielinski a Napolival pedig 8 pontos előnnyel és meggyőző játékkal vezeti a Serie A-t!

Mexikónak volt már jobb csapata, Guillermo Ochoa mindkét vb-jén, amin pályára lépett, nagyon felszívta magát, s bravúrosan védett, de hiányozni fog Carlos Vela és Javier Hernandez, Chicharito – a selejtezők alatt kevés gólt lőttek, mindössze 17-et 14 meccsen, ez nem sok jót ígér. Szimplán védekezéssel ebből a csoportból nem fognak továbbjutni, a gólokért Hirving Lozano és Raúl Jiménez felel, de ott van a már lassan aggastyán korú, de még mindig a legmagasabb szinten, a Real Betisben futballozó 36 éves Andrés Guardado, aki 2005-ben, éppen ellenünk mutatkozott be a válogatottban, még szinte sihederként. Szaúd Arábia 20 éve nyolcat kapott a németektől, s az argentinok ellen sem biztos, hogy megússzák sokkal kevesebbel. A selejtezők során Japánt és Ausztráliát is megelőzték, ez azért csak jelent valamit. Vagy nem?

D CSOPORT

Franciaország vb címvédőként és a keret erősségét látva is a torna egyik legnagyobb favoritja lenne, ha nem láttuk volna a tavalyi Eb-s lebőgést és az idei Nemzetek Ligája vergődést. Mi lesz vajon a franciákkal? Két lehetőséget látok magam előtt! Vagy olyan egységes lesz a csapat, mint mondjuk 1998-ban, 2006-ban, vagy mondjuk 2018-ban. Akkor tényleg minden klappolt, nem voltak balhék és bomlasztó egyének, jöttek is a sikerek. Se Samir Nasrik, se Nicolás Anelkák, se Franck Ribéry-k, se Karim Benzemák. A másik lehetőség, hogy megbomlik a csapategység, a rossz közeg pedig rossz eredményt fog szülni, mint 2006 és 2012 között, vagy a legutóbbi Eb-n. Karim Benzema tavalyi reaktiválásával a világ egyik legjobb középcsatára tért vissza, de ez nem tett jót a csapategységnek, s vele nem lett eredményesebb a Leus Bleus. Kiszorult az az Oliver Giroud, akinek elévülhetetlen érdemei voltak az elmúlt évek válogatott sikereiben. A keretben ugyan ott van, de a többieknek sem lehet jó azt látni, hogy valaki, aki addig fontos volt, most háttérbe szorul, ráadásul egy olyasvalaki miatt, akinek lehet, inkább a börtönben lenne a helye… Egyébként nagyjából két azonosan erős válogatottat ki tudnának állítani a franciák. A védelembe a legutóbbi vb győzelem óta bejátszotta magát Dayot Upamecano, Jules Kounde, William Saliba és Ibrahima Konaté – Presnel Kimpembe sérülése nem jött rendbe, Raphael Varane még játszik az idővel, de ez a védelem nélkülük is meglesz. Szerintem Theo Hernandez is kirobbanthatlan kell, hogy legyen! Elől az Mbappé, Griezmann, Giroud, Benzema négyes mellett ott van még Kingsley Coman, Ousmane Dembélé és kis híján ott volt Christopher Nkunku is, de néhány nappal a vb előtt saját csapattársa elintézte őt az edzésen. Nem lennék Nkunku helyében, másfél éve elképesztő formában futballozott, megérdemelte a bizalmat, szerintem nem csak napozni utazott volna ki a sivatagba… Mindenesetre nélküle is félelmetes ez a névsor… A középpálya tűnik kicsit soványnak, annak ellenére, hogy a két madridi titán, Aurélien Tchouaméni és Eduardo Camavinga is ott vannak a fedélzeten. Nagyon fog hiányozni ugyanakkor a sérült N’golo Kanté és Paul Pogba! A világbajnokság egyik favoritjai a franciák, bár, ha már a 16 között összefutnak az argentinokkal, szerintem Messiék vissza fognak vágni a négy évvel ezelőtti nyolcaddöntőért… Sokat számíthat, mennyire van benne a fejekben az, hogy a vb után Didier Deschamps minden bizonnyal 10 év után elhagyja a francia válogatottat, hogy egy bizonyos Zinedine Zidane lehessen majd a szövetségi kapitány… Vajon mennyire sikerül szépen Deschamps búcsúja?

Ha a pályán is meglesz az összhang Mbappé és Benzema között, nehéz lesz a franciákat megállítani...

Dánia nem esélyese a tornának, de a legjobb 8, bravúrral és a dolgok szerencsés alakulásával akár a legjobb 4 is meglehet nekik – szívleállás nélkül is. Az Eb-n Eriksen drámája hihetetlen egységbe kovácsolta a dán csapatot, kevésen múlt a döntőbe jutásuk, s azóta csak jobb lett ez a csapat: a vb selejtezőjükön szárnyaltak (csak az utolsó, skótok elleni tét nélküli meccsen kaptak ki, addig minden meccset megnyertek, és 30-1-es gólkülönbséget produkáltak!), a Nemzetek Ligája sorozatban pedig oda-vissza megverték mostani csoportellenfelüket, a franciákat. Ha ezt most is megteszik, s megelőzik a címvédőt, könnyebb csapatot kaphatnak a legjobb nyolcért. A válogatott gerince ugyanaz, mint ami tavaly volt: a Kasper Schmeichel, Andreas Christensen, Simon Kjaer, Pierre-Emile Hojbjerg, Christian Eriksen, Mikkel Damsgaard, Yussuf Poulsen hetes vezetésével ez a dán válogatott eljutott oda, hogy senki számára nem lesz kellemes ellenfél, bárki dolgát megnehezíthetik. Nagy tervekkel vághat neki Kasper Hjulmand és elitalakulata ennek a tornának: miért ne lehetne Dánia az új Horvátország??? Ausztrália csapatából hiányoznak az egyéniségek – Harry Kewell, Mark Viduka, Mark Schwarzer, Tim Cahill, micsoda játékosok voltak ők… Hátha valakit megismerünk a torna után a kenguruk – akarom mondani, keng urak, muhaha… – közül! Tunéziának Aissa Laidouni miatt fogok szurkolni, de egyébként a csoportból nem fognak továbbjutni.

 E CSOPORT

Spanyolország 12 éve története során először világbajnokságot nyert, nos, abból a vb győztes csapatból Sergio Busquets maradt hírmondónak, így, hogy a PSG-ben idén végre futballozó és jól is futballozó Sergio Ramos nem kapott meghívót, pedig a rutinja, ha nem is aranyat, de azt hiszem, nagyon sokat érhetne idén is. Hiába a tavalyi Eb elődöntő, illetve a Nemzetek Ligája döntő, én nem tartom vb esélyesnek a spanyolokat. A kapusposzt kérdőjeles, a támadósor foghíjas. David de Gea egy életre elvágta magát Luis Enriquénél, pedig a Manchester Unitedban immár másfél éve újra nagyon jól véd, s nem hiszem, hogy Unai Simon jobb lenne nála… Elől meg Alvaro Moratával nem lehet vb-t nyerni. Hiányoznak a Raúlhoz, David Villához, vagy Fernando Torreshez hasonló klasszis befejező csatárok (bár egy Ferran Torresük azért van…), s bár az új Xavi és Iniesta duó Pedri és Gavi személyében megvan, s van potenciál Dani Olmóban és Ansu Fatiban is, ők még annyira fiatalok, hogy nem lehet elvárni tőlük, hogy olyan szinten vegyék hátukra a csapatot, mint híres elődeik. Persze, bármi megtörténhet, de a legutóbbi két vb fiaskó után egyelőre az építkezésé kell, hogy legyen a főszerep, ebben pedig már a legjobb nyolc közé kerülés is az előrelépést jelentené. Négy éve a 16 között estek el, nyolc éve a csoportban ragadtak…

Az előző két év legjobb 21 éven aluli labdarúgója: Gavi és Pedri

Nem lesz könnyű dolguk a spanyoloknak, mert már a csoportkörben is vár rájuk egy izgalmas mérkőzés. S bár Németország a 2014-es vb győzelem óta szenved és keresi önmagát, legalább 50% eséllyel fog harcba szállni a Vörös Fúria ellen. Tavaly ért véget a 15 éves Joachim Löw korszak – sokak szerint túl későn, s bár Hansi Flick tökéletesen, 7 győzelemmel indított, a Nemzetek Ligája sorozat, amiben a magyarok ellen mindössze egy pontot szereztek, visszarántotta őket a földre. Szuper játékosaik vannak, de klasszi(ku)s gólvágójuk a válogatottsági gólrekorder, Miroslav Klose visszavonulása óta nincs (Timo Werner ráadásul meg is sérült, így kihagyja a tornát – bár szerintem van olyan német, aki örül is ennek…), a középpályáról pedig hiányzik egy idén sokadvirágzását élő Toni Kroos. Real játékos így is van az utazók között, Antonio Rüdiger a védelem vezére lehet, többek között Mats Hummels kárára is, aki nem fért be ezúttal a keretbe. Nagyon sok fog múlni a Bayern München játékosainak formáján: a bőrnadrágosok csúcsformában vannak, a BL-ben és a Bundesligában is sziporkáznak, most Manuel Neuer, Joshua Kimmich, Leon Goretzka, Thomas Müller, Jamal Musiala, Leroy Sané és Serge Gnabry válogatott színekben kell, hogy bizonyítsanak. Ha ez sikerül, ott lehetnek a végelszámolásnál. Ha nem? Az egyre csalódottabb szurkolók velük fognak elszámolni…

Jamal Musiala játszott ellenünk is a Nemzetek Ligájában, itt éppen Callum Styles ellen csatázik

Mielőtt bárki egy kézlegyintéssel elintézné Costa Ricát, csak jelzem, nyolc évvel ezelőtt Uruguay, Anglia és Olaszország ellen borították a papírformát, és jutottak tovább – már pedig ez a csoport nem tűnik nehezebbnek annál… Keylor Navast azon a nyáron ismerte meg igazán a világ (pedig már előtte is Európában, a Levantéban védett, de a vb után igazolt Madridba, ahol aztán zsinórban megnyert 3 BL címmel történelmet írt), s jelenleg is ő a leghíresebb játékosa a közép-amerikaiaknak, akiknek már a kijutása is egyfajta csodával ér fel. A selejtezősorozat első hét meccséből csak egyet nyertek meg, az utolsó hétből viszont hatot is, többek között Kanadát és az Egyesült Államokat is legyűrve, így elérték a pótselejtezőre jogosító negyedik helyet, ahol Új-Zélandot verték 1-0-ra. Meglepetés lenne a továbbjutásuk, már a pontszerzésük is, de a futballt a kiszámíthatatlansága és a meglepetésfaktor miatt is szeretjük… A japánok általában szimpatikus vesztesei a vb-knek, így volt ez 4 éve is, amikor a belgák elleni nyolcaddöntőben 2-0-ra vezettek, a 94. percben aztán megfordították ellenük a meccset. Üde színfoltjai lehetnek idén is a tornának, naív meccsterveik és játékstílusuk miatt én gólzáporos mérkőzésekre számítok – az ő találkozóikat érdemes lesz nézni (lesz délután 2-kor, délelőtt 11-kor és este 8-kor is meccsük).

A vb egyik nagy hiányzója lesz...

F CSOPORT

Belgium 2000-ben Eb társházigazda volt a hollandokkal, igaz, a csoportban ragadt, két évvel később, a végül győztes Brazília ugyanakkor csak szenvedve jutott túl rajta a világbajnokságon – ám 2002 és 2014 között a belgák két vb-t és 3 Eb-t is kihagytak, mígnem megszületett az aranygeneráció, mely a brazíliai vb-n a legjobb nyolcig jutott, 2016-ban, immár éremesélyesként az Eb-n szintén a negyeddöntőben búcsúzott (előtte azért nekünk még rúgtak egy négyest…), a legutóbbi vb-n pedig története során először bronzérmet szerzett. Hogy örültek-e neki? Valószínűleg ott és akkor nem, mert a franciák ellen nem sikerült döntőbe jutniuk – a gallok tökéletesen ölték az időt és a játékot, s remekül védekeztek. A katari vb a hattyúdala lehet annak a generációnak, mely évekig vezette a világranglistát mindenféle tornagyőzelem nélkül, s amely talán többre volt predesztinálva. A Thibaut Courtois – Eden Hazard – Kevin de Bruyne – Romelu Lukaku négyes tagjai nem lesznek már fiatalabbak, s látni kell, hogy mellőlük elfogyott a minőség. Persze, a Premier League-ben jó megcsodálni Youri Tielemans bombagóljait, Leandro Trossard is fantasztikus szezont produkál a középcsapat Brighton színeiben és Michy Batshuayinak is volt egy-két jobb szezonja a legmagasabb szinten (azért nem véletlenül focizik jelenleg a török Fenerbahcéban Szalai Attila csapattársaként…), de talán mindannyian érezzük, ez már más szint. Mondjuk egy negyeddöntős szint. Persze, szeretnék én olyan gyenge, negyeddöntős válogatottat, amiben mondjuk két Aranylabdára is esélyes játszik, de Bruyne és Courtois is életük egyik legjobb szezonját futották. Ők még nem a futottak még kategória: ellenben Hazard és Lukaku előző szezonja és sérülékenysége aggodalomra adhat okot, de a válogatott az otthonosabb közeg lehet azoknak a balga belgáknak is, akik tehetségüket Madridban és a Stamford Bridge-n képtelenek voltak kibontakoztatni…

"Arra van a vb cím, haver!" Mintha csak ezt magyarázná de Bruyne Courtoisnak...

Négy éve a franciák nyerték a vb-t, de sokan inkább a horvátok menetelésére emlékeznek az oroszországi tornáról, akik történelmet írtak: az 1998-as aranygeneráció bronzérmét is felülmúlták ezzel az ezüsttel! A szövetségi kapitány, Zlatko Dalic maradt, néhányan a négy évvel ezelőtti hősök közül visszavonultak vagy kikoptak (a kapus Danijel Subasic, a középpályás Ivan Rakitic és a támadó Mario Mandzukic fog nekem leginkább hiányozni), a mag azonban továbbra is nagyon erős, a 37 évesen is fantasztikusan irányító Luka Modric-csal, Ivan Perisiccsel, Marcelo Brozoviccsal vagy éppen Mateo Kovacic-csal. Talán döntőbe nem fognak jutni, de ha már a negyeddöntőt megélik, aligha lesznek csalódottak.

Kanada 1986-ban szerepelt utoljára vb-n (dettó, mint Magyarország…), akkor szerzett pont és rúgott gól nélkül estek ki. Most több potenciál lehet ebben a csapatban, melynek egyik kulcsfigurája a Bayern Münchenbe gyorsan berobbanó Alphonso Davies, illetve a Lille támadója, Jonathan David lehet. A továbbjutáshoz legalább egy bravúrra szükségük lesz – nem lesz elég hozzá valószínűleg Marokkót legyőzni, akik kevésbé lesznek számomra érdekesek úgy, hogy a Mmaee fivérek végül nem kerültek be a keretbe a Fradiból. Ettől még mások figyelhetnek rájuk, hiszen jó játékosaik vannak: Jasszine Bunu a Sevillában véd (tavaly az egész spanyol liga legjobb kapusa volt, beleértve Courtoist és Ter Stegent is, idén klubjához hasonlóan az ő teljesítménye is visszaesett), Achraf Hakimi a PSG-ből kirobbanthatatlan, Nusszair Mazraui egyre többet játszik a Bayern Münchenben, a jobb sorsra érdemes Hakim Ziyes pedig a Chelsea játékostemetőjéből keresi a kiutat. Hogy a marokkóiaknak lesz-e kiút ebből a négyesből, az azért erősen kétséges…

G CSOPORT

Brazília 20 éve nyerte meg utolsó világbajnoki címét. Azóta az elődöntő is mindössze egyszer jött csak össze a selecaónak, de a 2014-es vb-n, hazai pályán, a németektől elszenvedett 7-1-el valószínűleg ők sem szívesen dicsekszenek. Való igaz, nagyjából 2006 és 2018 között egy átmeneti időszakon ment keresztül a brazil futball. Ronaldo, Ronaldinho, Roberto Carlos és Kaká visszavonultak, az új hullám képviselői pedig egyszerűen nem voltak elég jók. (Csak néhány név azok közül, akik stabil válogatottak voltak éveken keresztül: David Luiz, Hulk, Dante, Luis Gustavo, Fred – nem összetévesztendő a Manchester United jelenlegi középpályásával, ez a Fred csatár volt –, Willian és Felipe Melo. Ugye, hogy ti sem ijedtetek meg tőlük? Egyefene, Hulktól picit a neve miatt…) Na, ez az idei csapatra, erre a generációra nem mondható. Bár nem vagyok napi kapcsolatban a brazil szövetségi kapitánnyal, Titével, itt egy brazil kezdő, amit máris felküldhet a pályára: Alisson Becker – Éder Militao, Marquinhos, Thiago Silva, Alex Telles – Fabinho, Casemiro, Neymar – Antony, Gabriel Jesus, Vinicius Junior. Erős? Vagy nem? Védjen inkább Éderson? Védekezzen Bremer vagy Danilo a Juventusból? A középpályán játszhatna a Newcastle új üdvöskéje, Bruno Guimaraes vagy Lucas Paqueta? Nem lehet kihagyni a kezdőből a barcás Raphinhát, a Realból Rodrygo-t? És akkor még van egy Richarlisonod is… Roberto Firmino a Liverpoolból, Philippe Coutinho az Aston Villából és Gabriel az Arsenalból be sem fért… A brazil válogatott érkezik a legerősebb kerettel a tornára, mert minden csapatrészre két klasszisa van. Az is beigazolódott már ugyanakkor, hogy a kisebb csapatok egy nagyobb játékerőt képviselő válogatott játékát simán tönkre tudják tenni jó védekezéssel és tökéletes taktikával (erre jó példa vagyunk mi), szóval kőbe vésni nem kell, de a torna legnagyobb favoritjának én Brazíliát tartom. Már csak a vb selejtezős produktumuk miatt is: veretlenül, 40-5-ös gólkülönbséggel jutottak ki Katarba – jöhet a katarzis?

Legyen tánc! Ha Viniciuson és Neymaron múlik, lesz is...

Svájc a tavalyi Eb talán legnagyobb meglepetését szolgáltatta azzal, hogy büntetőkkel kiverte a vb címvédő franciákat – idén is készülnek a bravúrra, de ez a brazil csapat jóval erősebbnek, és egységesebbnek tűnik a tavalyi franciánál. A kapuban a világ egyik legalulértékeltebb kapusa, Yann Sommer még mindig a biztos pont. A védelemben az idén a Manchester City-hez szerződő Manuel Akanji és a Newcaste-val hasító Fabian Schär lehet a fontos pillér. Középen egyértelműen Granit Xhaka a vezér, aki idén az Arsenalban is tudásához méltóan játszik, míg a támadók közül én továbbra is leginkább Xherdan Shaqiritől várom a váratlant, aki a válogatott tornákra mindig rendbe szedi magát, csak év közben hektikus a formája…

Négy éve sikerült Svájcnak továbbjutnia a csoportból, de azóta jóval erősebb lett az akkor megelőzött Szerbia, akit a visszavágás vágya is fűthet. Elsősorban a támadósora félelmetes a szerbeknek, ahol Dusan Tadic, Luka Jovic, Dusan Vlahovic és Aleksandar Mitrovic vár bevetésre, őket meg többek között Filip Kostic és Sergej-Milinkovic Savic fogják tömni labdával; ha a védelem is rendben lesz, ebből a kvártettből akár tovább is juthatnak déli szomszédaink. Külön figyelni fogunk Szerbiára, hiszen az Európa-bajnoki selejtezőkön egy csoportba kerültünk velük, s talán legnagyobb riválisaink lesznek. Itt is van esélyük a csoport második helyét megcsípni – reméljük, az Eb selejtezőkön is csak azért gürizhetnek majd…

Nem irigylem a kameruniakat, akik ráadásul nagyon rossz világbajnoki szériával érkeznek Katarba: a legutóbbi 8 vb meccsüket 3-16-os gólkülönbséggel veszítették el. Rigobert Song helyi legenda és válogatottsági csúcstartó, első komoly feladatként kapta ő meg idén februárban a szövetségi kapitányi posztot. Nagy fába vágta a fejszéjét, csak bele ne törjön. Ha mégis valami reménykeltőt keresünk: André Onana első számú kapusává vált az Internek és jól is véd, Andre-Frank Zambo Anguissa fontos szerepet tölt be a bajnoki címért gőzerővel menetelő Napoliban, míg Eric-Maxim Choupo-Moting hirtelen elkezdte futószalagon termelni a Bayern Münchenben a gólokat. Ők hárman fogják leginkább meghatározni azt, hogy Kamerunnak milyen világbajnoksága lesz. Három tag, vagy a siva tag – melyik utat választják?

Mané zöld mezben végül utazik... (A fenti zöldben, nem Gulácsi...)

H CSOPORT

„Minek változtassak azon, ami már egyszer működött?” – Valószínűleg ezzel a kérdéssel fekszik és kel a portugál válogatott szövetségi kapitánya, Fernando Santos. Vannak országok, ahol egy Eb győzelem után életműdíjat kapna, szobrot emelnének a tiszteletére, utcát, esetleg stadiont neveznének el róla… Nos, Portugália nem ilyen. Ott kis túlzással nem is emlékeznek már a hat évvel ezelőtti diadalra. Csoda, hogy még nem gyújtották fel az autóját… Jó, legyünk őszinték. Portugália az oroszországi vb-n és a tavalyi kontinenstornán is felsült az elmúlt 4 évben, előbb Uruguay, tavaly a belgák jelentettek leküzdhetetlen akadályt. A keret nagyon erős, s főleg támadószellemű játékosokkal van tele, ehhez képest a játék defenzív, legtöbbször unalmas és nézhetetlen, őrizni kell az eredményt, s ha vezetnek, átadják a kezdeményezést – ez a mentalitás nem lehet az igazán nagy csapatok sajátja… És akkor ott van a Cristiano Ronaldo probléma is… Mert ki kell mondani: ő már probléma. Hiába a közel 200 válogatottság, hiába a 117 gól. Februárban 38 éves lesz, de ő nem tágít. Most játsszon csak az érdemeire való tekintettel? Mert ő annyit tett már ezért a válogatottért? Egy ilyen kalibert leültethetsz a kispadra? CR megmondta, ő még a 2024-es Eb-n is játszani akar. Akkor már a negyvenediket fogja taposni. Ha Santos addig kapitány marad, ott is lesz minden bizonnyal Ronaldo azon a tornán. De mi lesz így a portugálokkal? Annyira sok a klasszis ebben a csapatban… De Ronaldo játszani fog, ebben biztosak lehetünk. Ami mellette szól, hogy ő még nincs csapágyasra járatva, hiszen klubjában idén egyértelműen kiegészítő ember. Fáradt biztos nem lesz. Ami viszont ellene, hogy lehet, a Manchester Uniteddal való állandó balhéja hatással lesz a teljesítményére – és a társaiéra is… (Persze ez jól is elsülhet, hiszen végre kiszakad egy hónapra a manchesteri „börtönből”…) Én szurkolni fogok mindenesetre a portugáloknak. Ez a keret szerintem erősebb, mint amelyik Eb-t nyert hat éve. Akkor még nem volt Bernardo Silva, Bruno Fernandes, Joao Cancelo, Ruben Dias, Nuno Mendes, Vitinha, Joao Félix és Rafael Leao. Ha nem nyerik meg a csoportot, alighanem keresztet vethetnek a vb-re, mert a nyolcaddöntőben Brazília vár majd rájuk. A keret minősége szempontjából szerintem top 4-es ez a portugál csapat, de egy óriási bukást is el tudok képzelni Katarban.

Portugália és Uruguay négy éve is összecsapott, akkor Cristiano Ronaldo vigasztalta és kísérte le a megsérülő Edinson Cavanit. Később őt kellett vigasztalni...

Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de könnyen meg lehet, hogy már Uruguay ellen vért fognak pisilni… Oscar Tabárez második kapitányi korszaka 15 év után tavaly véget ért, amikor is veszélybe került Uruguay vb részvétele. Tabárez visszahelyezte az urukat a világ futballtérképére, a 2010-es vb-n egyenesen az elődöntőig menetelt a válogatott, de 2014-ben és négy évvel később is túlélték a csoportkört. Sőt, legutóbb (mint az imént már említettem) a portugálokat is elintézték a 16 között, így ez most egyfajta visszavágó is lehet. Fernando Muslera évekig kirobbanthatatlan volt a kapuból, de az új szövetségi kapitány, Diego Alonso már nem vele képzeli el a kezdőcsapatot. A kulcsjátékosok viszont még többnyire ott vannak a fedélzeten: Diego Godin és Jose Gimenez még mindig stabil pont a védelemben, miközben érdemes figyelni a barcelonai Ronald Araujóra is, aki sérülése után végül tudja vállalni a játékot Katarban. Elől Luis Suarez és Edinson Cavani benne vannak már a korban, de azért lehet még rájuk számítani, s ott van Darwin Nunez is, aki az új Diego Forlánba (testfelépítés) oltott Luis Suarez (arrogancia és alattomosság). A középpályára beépült két fiatalember, akik klubjaikban is húzóemberek: Rodrigo Bentancur a Tottenham, míg Federico Valverde a Real Madrid kulcsfigurája, utóbbi szerintem a világ egyik legjobb formában lévő középpályása volt az ősszel (bár Madridban rendszerint előrébb játszott).  Nem rossz ez a keret, valószínűleg ők is szívesen elkerülnék Brazíliát, így harcolni fognak a csoportgyőzelemért. (Ezek után kacagni fogok, ha mondjuk, a brazilok a szerbek mögött másodikként végeznek majd. De valahogy nem látom magam előtt ezt a forgatókönyvet…)

Ghána a legutóbbi vb-ről lemaradt, most pedig honosításokkal próbálkozott. Egy szavunk nem lehet, Magyarország is szerzett néhány olyan játékost a közelmúltban, akiknek igen távoli kötődésük lehet csak Magyarországhoz – de milyen jól jártunk velük! :) Nos, Ghána „szerződtette” Callum Hudson-Odoi-t, aki korábban a Chelsea-ben pallérozódott, és Eddie Nketiah-t, aki jelenleg is Londonban, csak az Arsenalban rúgja a bőrt (már amikor ezt engedik neki, mert azért nem stabil kezdő…). Bár, ha jól látom, a vb keretbe egyikük sem került végül be. Ott lesz viszont Katarban Inaki Williams az Athletic Bilbao futballistája, akinek a testvére, Nico Williams spanyol válogatott egyébként (ott is lesz a világbajnokságon) – ilyet korábban éppen Ghánánál láttunk, emlékezhetünk rá, Kevin-Prince Boateng ghánai, míg Jerome Boateng német válogatott volt. Tariq Lamptey a Brighton futballistája, s jobbhátvédként jelenthet erősítést. Velük együtt is a válogatott legfontosabb játékosai az Arsenalban futballozó (korábbi Atletico Madrid csillag) Thomas Partey és a Crystal Palace csatára, Jordan Ayew lehetnek (utóbbi testvére, Andrew Ayew is az utazók között). A neveket látva azért Ghánára se mondhatjuk, hogy kutyaütő társaság lenne…

A négyes utolsó tagja Dél-Korea, ahol természetesen Son Hung Min a legnagyobb, de nem az egyedüli csillag. Klubtársával, Bentancurral is találkozhat majd a pályán, de az ő „randevújuknál” is izgalmasabb lesz a szövetségi kapitány Paulo Bento és a portugál válogatott csörtéje. Bento a 2012-es Eb-n elődöntőig vezette a portugálokat, tőle vette át Fernando Santos a stafétát nyolc éve – most borsot törhetnek egymás orra alá. Nem olyan egyértelmű ez a csoport, mint amilyennek elsőre tűnik…

Mire számítok?

Eljátszottam a gondolattal, és egy forgatókönyvön keresztül végigzongoráztam a világbajnokságot! Az ágak már megvannak, tudni lehet, melyik csoportból ki honnan kaphat ellenfelet. Ha a papírformák érvényesülnek, a legjobb16 között, vagyis a nyolcaddöntőkben ilyen párosítások alakulhatnak ki!

Hollandia-USA

Argentína-Franciaország

Dánia-Lengyelország

Anglia-Szenegál

Németország-Horvátország

Brazília-Uruguay

Belgium – Spanyolország

Portugália-Svájc

Lesznek már itt akár döntőnek is beillő párosítások. Az argentin-francia meccs a négy évvel ezelőtti nyolcaddöntő visszavágója lehet, s ez a párosítás akkor jöhet már ilyen korán össze, ha a franciák helyett a dánok nyerik meg a C csoportot – kicsit a szívemre és az érzelmeimre is hallgattam, egyébként meg ez nem egy elképzelhetetlen forgatókönyv, a dánok idén már kétszer is megverték a franciákat, s ha most is így tesznek, ők lényegesen könnyebb feladatot kaphatnak majd a negyeddöntőben. A belga-spanyol párharc azt jelentené, hogy a spanyolok is csak csoportmásodikak lesznek, így a németek a horvátokkal játszanának majd. Nem kell ecsetelni, milyen presztizsrangadó lenne a brazil-uruguayi…

A nyolcaddöntő után 4 nagyon izgalmas párharc következhetne a legjobb nyolc között!

Németország – Brazília

Hollandia – Argentína

Spanyolország-Portugália

Dánia-Anglia

A 20 évvel ezelőtti vb döntő, az egyik tavalyi Eb elődöntő is megismétlődne, látnánk egy mindig kiélezett ibériai rangadót, az argentinok és a hollandok pedig 1998-ban és 2014-ben vívtak nagy meccset egymással a vb-n.

Ha ezen is túl vagyunk, két dél-amerikai és két európai csapat játszhat az elődöntőben a döntőbe jutásért. A dél-amerikaiaktól ezt el is vártuk, na, de hogy kerül ide a két európai???

Brazília-Argentína

Portugália-Anglia

A döntőben a vb rekordbajnok győztese a futball feltalálóival játszhat (illetve azokkal, akik ezt mondják magukról…), s a brazilok megnyerik hatodik világbajnokságukat!

Brazília-Anglia

Mérget azért ne igyunk rá, de így néz ki az én esélylatolgatásom! És a tiétek? Nagyon kíváncsi vagyok rá!

Ez a csapat így együtt világbajnok lehetett volna...

HIÁNYOZNI FOGTOK FC

Egy világbajnokságról háromféleképpen lehet lemaradni. Ha nem vagy válogatott futballista, mint mondjuk én. Akkor négyféleképpen, de ezt ne számoljuk bele… Ha alapból nem sikerül a válogatottnak a kvalifikáció, értelemszerűen Te sem utazol. (Legfeljebb turistaként, ha sok pénzed van, meg, ha szeretsz katari konténerekben aludni…) Ha kijut a nemzeted, de nem válogatnak be, az nagy csalódás. A legszomorúbb mégis akkor lehetsz, ha kijut a nemzeted, beválogatnak, de aztán megsérülsz, és emiatt kell szkippelned a világbajnokságot, ami minden játékos álma. Nem a sérülés, a világbajnokság!

Külön-külön is össze lehetett volna állítani egy-egy álomtizenegyet, de a cikk hosszúsága miatt én összesítek. Pontosabban „lopok”, mert a goal.com már megtette ezt helyettem, én pedig nagyjából egyet is értek vele. Ez egy nagyon ütős tizenegy lenne! Gianluigi Donnarumma és Leonardo Bonucci Eb címvédőként ki sem jutott az olaszokkal, ami vérciki. A világ és a Premier League legjobb támadói közül kettő, Mohamed Salah és Erling Haaland is spórolhatnak téli tüzifára, mert utazási kötelezettségei se Norvégiának, se Egyiptomnak nincsenek. Salah klubtársa, Roberto Firmino, hiába játszik jó formában a Liverpoolban, a szövetségi kapitány döntése értelmében marad otthon. Sergio Ramos válogatottsági rekorder Spanyolországban, tavalyi sérülése a múlté, idén már most többet játszott, mint az előző szezonban, Luis Enrique mégsem adja meg neki az ötödik vb-jén való részvétel lehetőségét. Az angoloknál Reece James, a franciáknál Paul Pogba és N’golo Kanté sérült. A németeknél meg Marco Reus, akinél már meg sem lepődünk, hogy kihagyja az aktuális világversenyt, az egyik legpechesebb játékos ezen a golyóbison. David Alaba számára is a kanapé marad, ő az osztrákokkal csúszott le a vb-ről.

Íme, a lemaradokból összeállított álomtizenegy a goal.com és a lacusatya.blog.hu szerint!

Gianluigi Donnarumma (Olaszország) – David Alaba (Ausztria), Sergio Ramos (Spanyolország), Leonardo Bonucci (Olaszország), Reece James (Anglia) – N’golo Kanté (Franciaország), Paul Pogba (Franciaország), Marco Reus (Németország) – Mohamed Salah (Egyiptom), Roberto Firmino (Brazília), Erling Haaland (Norvégia)

Nincs ott ebben a csapatban, de azért néhány könnycseppet megérdemel az ilyen-olyan okokból kimaradó spanyol David de Gea és Thiago, a portugál Diogo Jota és Renato Sanchez, a német Mats Hummels, Robin Gosens, Timo Werner és Florian Wirtz, a francia Mike Maignan és Christopher Nkunku, az angol Ben Chilwell és Jadon Sancho, a holland Georginio Wijnaldum, a horvát Ante Rebic (ő négy éve például még kulcsszereplője volt a vb ezüstérmes válogatottnak), a kolumbiai James Rodriguez és a chilei Alexis Sanchez. Őket biztosan nem látjuk Katarban, de a felhozatal, a kínálat azért így sem tűnik gyengének…

AZ UTOLSÓ TÁNC JOGÁN, AVAGY HIÁNYOZNI FOGTOK FC 2. RÉSZE…

Cristiano Ronaldo, Lionel Messi, Luka Modric, Manuel Neuer, Luis Suarez, Karim Benzema és Robert Lewandowski – hét olyan világklasszis, akik meghatározták az elmúlt évtized futballját, s akik nagyon fognak hiányozni. Minden bizonnyal ez az utolsó világbajnokságuk lesz, ezért a világ nagyszínpadán itt a lehetőség, hogy még valami nagyot alkossanak. Bizonyítaniuk már nem kell, beleírták a nevüket már aranybetűkkel a futball történelemkönyvébe (igaz, csóri Suarez ki is harapott belőle néhány oldalt, muhaha…) Mint ahogy Didier Deschampstól is elköszönünk, aki 10 év után fog távozni a francia szövetségi kapitányi székből – a regnálásába belefért egy vb arany és egy Eb ezüst. Miattuk, a búcsúzók miatt is érdekes lehet ez a torna!

A Nemzeti Sport Online nyugdíj előtt álló válogatottja... :)

Hát még mi miatt? Mert ez az utolsó olyan világbajnokság, ami 32 csapat részvételével zajlik! Négy év múlva már 46 csapatos világbajnokságot rendez az Egyesült Államok – nem, nem lesz könnyebb kijutnunk, mert Európa továbbra is igazságtalanul kevés kvótát fog kapni… De legalább a mezőny felhígul, és sok lesz a számunkra érdektelen meccs… (Köszönjük a semmit!)

De ez még nem az a torna! Próbáljuk függetleníteni magunkat a körülményektől, ne gondoljunk arra, Katar milyen áron rendezi ezt a világbajnokságot… Bár nehéz, felejtsük el picit, vagy legalábbis tegyük félre gondolatainkban a háborút, a gazdasági válságot. A pandémiát, ami a legutóbbi vb idején még teljesen ismeretlen fogalom volt. A legutóbbi világbajnokság idején néhány hete voltam csak nős, ma meg már négy gyermekes családapa vagyok. Remélem, a 3 és fél éves Teodor fiam 1-2 meccsbe belenéz majd velem. Legyen ez a hónap a futball ünnepe – ha már úgy alakult, hogy szinte egybeesik a Szeretet Ünnepével… Mennyből az angyal, lejött Katarba… Áldott adventi, karácsonyi készülődést és jó szurkolást kívánok Mindenkinek!