Tegnap este a júniusi angol-magyar ment a tévében, és képzeljék: megint 4-0-ra győztünk! Az angol szurkolók megint gusztustalan mód kifütyülték nemzeti himnuszunkat, de a pályán megint tökéletes választ adtuk. Sallai Roland újra duplázott, Nagy Zsoltnak megint elsült a lába, s Gazdag Dániel újfent átpöccintette Ramsdale felett a lasztit, miközben Ádám Martin csereként beállva adott két gólpasszt, Gareth Southgate sportszerűen gratulált a történelmi vereségük után minden magyarnak, Willi Orbán meg újra próbára tette Dibusz Dénest: ha már az angolok nem veszélyeztetnek, legalább ő megnézi, a kapuban áll-e még Dini, vagy esetleg kávészünetet tart a büfében. De a Ferencváros kesztyűse megint bravúrral védte csapattársa felszabadításnak szánt fejesét… Minden, mint három hónappal ezelőtt. És én ugyanúgy mosolyogtam minden egyes magyar gólnál, mint 3 hónappal ezelőtt. Ez a meccs be fog kerülni a történelemkönyvekbe és a magyar futballsikereket zengő legendáriumokba; nekünk, akik szüleinktől, nagyszüleinktől hallottunk az Aranycsapatról, s felvételről nézhettük a régi nagy idők meccseit és góljait, ez a 4-0 a 6-3. Persze, fanyalgó és kritikus mindig lesz, de amondó vagyok: nem lehet annyira túlzó ez a párhuzam. Hogy az angolok nem vették komolyan a meccset? Igen, szerintem is titkos vágyuk volt a vb felkészülés jegyében közel száz éve nem látott súlyos vereséget szenvedni hazai pályán a lesajnált magyaroktól…

Na de lépjünk tovább. Két újabb válogatott meccs következik három napon belül. A Nemzeti Sport Online elemző cikkében arról ír, hogy mi mindent érhet el a válogatottunk, ha megnyeri az A divízió 3. csoportját. Bejuthat a jövő nyáron esedékes négyes döntőbe. Első kalapba kerülhet az Eb selejtező sorsolásánál és a 2026-os vb-re való kijutás szempontjából is sokat érne az első hely. Álmodozni jó, de én maradok inkább a realitás talaján, s egyet értek Marco Rossival, aki azt a célt fogalmazta meg erre a két meccsre, hogy maradjunk bent az A Ligában. Ha ez összejön, akkor a következő sorozatban is a világ legjobbjai ellen fejlődhetne a magyar csapat. Félévvel ezelőtt szerintem nem volt olyan magyar ember, aki úgy gondolta volna, erre reális esélyünk lehet. Még a pokolian erős A Ligás mezőnyből is kiemelkedik az a négyes, az Eb címvédő olaszokkal, a finálét játszó angolokkal, a mindig nagyon erős németekkel, ahova sorsoltak minket. De már megszoktuk: két éve a Fradi a Barcelona és a Juventus mellé került a BL-ben, s a tavalyi EB-n is a halálcsoportban játszottak fiaink. Aztán az esélytelenek nyugalmával indulva nyár elején négy meccsen az előre bekalkulált 0, esetleg 1 pont helyett hetet gyűjtött a Rossi legénység, s jelenleg vezetjük a csoportunkat. Most már reális esélye van a bent maradásunknak! Ha a németek vagy az olaszok ellen legalább egy pontot elcsípünk, bent maradunk az A Ligában! De akkor sem esünk ki, ha mindkét meccsünket elveszítjük, az angolok viszont nem nyerik meg mindkét találkozójukat. És valljuk be, látva a nyári angol válogatottat, erre azért van esély. Például már ma, amikoris Olaszországban lépnek pályára. Az Eb címvédőnek van mit bizonyítania, mert lemaradt a katari vb-ről, s miközben mi Wolverhamptonban gurítottunk egy négyest, ők ötöt kaptak a németektől. Az olaszok csapatot építenek, de egy döntetlenre hazai pályán jók lehetnek az angolok ellen!

Persze, a legjobb az lenne, ha önerőből vívnánk ki a bent maradást, és nem lenne szükség külső segítségre. Újra felidézve az angol-magyar képkockáit, de a magyar-németet is, amit szintén megmutatott tegnap az m4Sport csatorna, én látok erre esélyt. A tavalyi Eb-n Münchenben kétszer is vezettünk, s azóta a magyar válogatott talán még jobb, de mindenképp rutinosabb lett. Nálunk hiányozni fog sajnos Sallai Roland és Nagy Zsolt is, aki perememberből lett a júniusi meccseken kulcsfigura, de a minőség így sem hiányzik a magyar válogatottból! Gulácsi Péter, Willi Orbán és Szoboszlai Dominik konkrétan hazai pályán fognak játszani, ismerik a stadiont, a közeget, az atmoszférát, a fűcsomókat is. És mellettük ott van Szalai Attila, Nagy Ádám, Callum Styles, Schäfer András, Kleinheisler László, Gazdag Dániel… Hogy az óriásit fejlődő Lang Ádámról, Fiola Attiláról és Botka Endréről ne is beszéljünk… Ezt a csapatot már nem lehet elintézni egy kézlegyintéssel és féltenünk sem kell a kihívásoktól! Persze benne van a pakliban, hogy ma kikapunk Lipcsében. A németeknek nincs sok lehetőségük készülni a vb-re. Komolyan fogják venni ezt a meccset, már csak a szurkolóik miatt is! Bombaerős a keretük még úgy is, hogy Neuer és Goretzka koronavírus, Brandt pedig influenza miatt nincs most a keretben. Egyértelmű, hogy nem mi vagyunk a találkozó esélyesei. Nem tragédia, ha kikapunk, amennyiben méltóságteljesen jöhetünk majd le a gyepről!  Hétfőn teltház előtt, a Puskás Stadionban, Szalai Ádám búcsúmeccsén az olaszok ellen még belehajszolhatjuk magunkat… A győzelembe? Akár oda is!

 Igen, sajnos Szalai Ádám búcsúmeccsén… A Nemzetek Ligája utolsó két meccsének felkészülését sajnos beárnyékolta Szalai Ádám váratlan (?) bejelentése. Vagy nem sajnos? Sokan vannak, akik örülnek neki, én nem tartozom közéjük. Az elmúlt évtized kétségtelenül legjobb magyar középcsatára 35 éves lesz decemberben, s kétségtelen, ekkor a futballisták többsége már elgondolkodik a hogyan továbbról. Vagy már hamarabb... Mai ellenfelünknél simán pályára léphetne Toni Kroos, de ő már tavaly, még csak a harminckettediket taposva lemondta a válogatottságot. Várható volt, hogy egyszer eljön majd ez a pillanat is, de nagyon szomorú voltam a szerdai sajtótájékoztatót hallgatva. Jelenleg elképzelésem sincs, hogy ki lesz az új Szalai Ádám. Nem csak, mint középcsatár, hanem, mint öltözői vezér is nagyon fog hiányozni. Sok cikket olvastam róla az elmúlt napokban, s abban szinte mindenki egyetért, hogy ő a pályán is több volt, mint egy center (mennyit küzdött a labdákért, lekötötte a védők figyelmét, az angolok ellen a lecserélését megelőzően néhány perccel a saját tizenhatosán belül szerzett labdát), de a pályán kívüli szerepe talán még fontosabb volt. Aki nem látta az Izland elleni EB pótselejtezőn az öltözőben elmondott beszédét, nos, érdemes megkeresni… Az őszintesége miatt nem volt az újságírók kedvence, még a visszavonulását bejelentő sajtótájékoztatója elején is beolvasott nekik – teszem hozzá, teljes joggal… Jelenleg 84 válogatott meccse van, hétfőre, ha mindkét meccsen pályára lép, megelőzi Puskást, s beéri Grosics Gyulát. A 25 gólja pedig egyáltalán nem kevés annak fényében, milyen játéka is van a magyar válogatottnak. Ez nem a Manchester City vagy a Real Madrid, ahol meccsenként 8-10 ziccered van, ráadásul védekezned sem muszáj, mert azt megoldja más. 12 év a Bundesligában, 14 év a válogatottban, ez mind önmagáért beszél. Ma és hétfőn érte is futballozni kell! Ahogyan a szövetségi kapitány fogalmazott: szép búcsúajándékot akarnak adni Szalai Ádámnak.

Mert megérdemli. Ahogy a magyar válogatott is a tiszteletet, a megbecsültséget és az A Ligát, amiért megdolgoztak! Csak továbbra is alázattal lépjetek pályára, szívvel és lélekkel küzdjetek, és mi büszkék leszünk rátok!

Hajrá Magyarok!