„Hol hit, ott szeretet, hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen.”

Talán mindnyájan ismerjük ezen sorokat, hiszen egyre kevesebb családi házból, otthonból hiányzik a falról a házi áldás. És milyen jó is ez: ez az imádság emlékeztet bennünket, hogy erre az áldásra, az Isten jelenlétére szükségünk van évről évre, napról napra, óráról órára. Igen, imádság, mert minden kerámiai szépsége ellenére ez a néhány mondat imádság és nem csupán egy dísz, konyhai falunk ékessége, éppen ezért azt gondolom, egyetlen háztartásból sem hiányozhat. A tartalma, mondanivalója semmiképp. Január és február hónapokban ezt az áldást különösen érezzük a házszentelések alkalmával, s bár ereje és hatása kitart az egész évre, nem baj, ha mi is hozzátesszük a magunkét: hitünket, békénket, szeretetünket. Ha ezek megvannak, az Isten szívünkbe költözik és egész életünk áldás lesz. Van szükségünk ezen felül bármi másra?

„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” – teszi fel a kérdést Szent Pál apostol. És valóban: életünk kilátástalanságaiban, sötétségeiben is kell látnunk a fényt. A tragédiák és fájdalmaink, a küzdelmeink és félelmeink közepette is ott a remény és a hit szikrája, a bizonyosság, hogy az Isten minden tettével neveli az embert, de az Isten minden tettével szereti is az embert. Az elmúlt év tragédiáira, a koronavírus áldozataira gondolva talán sokan úgy érezzük, jogosan tehetjük fel a kérdést: miért? Miért történnek ezek a tragédiák és miért pont velünk történnek ezek? Az Isten akarja a szenvedést? Az Isten nem büntet, viszont titok. Titok, és éppen ezért a „miért” kérdéseknek nincs is értelmük. Ne várjunk rájuk választ!

„Megjelent a mi üdvözítő Istenünk kegyelme. Alleluja.” – a vízkereszti áldozási versünk így szól. Az Isten üdvözítő és kegyelmes. Talán nem mindig gondoljuk így. Lázadozásaink, kétségeink, kiábrándultságunk közepette erősödjön bennünk a megkérdőjelezhetetlen tény: minden kegyelem az ember életében! A kegyelem görög eredetű szó, a kharisz tőből származik, s a Katolikus Lexikon magyarázata szerint Istennek az üdvösség érdekében adott ingyenes ajándéka, mely a teremtményt sem természete, sem érdeme alapján nem illeti meg, és jogos igénye sem lehet rá. Mégis megkapjuk, mert az Isten mindennél jobban szereti az embert és mert adni akarja a kegyelmet. Az Efezusi levélben írja Szent Pál apostol: „A kegyelmet mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta.” Nem azért, mert megérdemeltük vagy mert megdolgoztunk érte. Nem is fogja utólag benyújtani a számlát.

Az Isten pusztán kegyelemből üdvözíti az embert. És éppen ezért minden kegyelem ajándék, amit nem kiérdemlünk, hanem Isten szeretete által, ingyen kapunk. Ma, amikor már mindenért őrületes összegeket kell fizetnünk, meg kell becsülnünk, amikor valamit ingyen kapunk. Négy éve Amerikába repültem az akkor még ott tanuló húgomhoz, s amikor rendelni akartam valami innivalót a 16 órás út előtt a gépen (általában az étel - és italfogyasztás benne foglaltatik az árban...), a stewardes azt mondta, hogy csak a mosolyt és a jeget adják ingyen. Ha ironikus akarnék lenni, azt mondanám, rögtön lefagyott a mosoly az arcunkról, de azon a gépen valószínűleg nem foglalkoztak azzal, ami tulajdonképpen a mi életünk mozgatórugója: a kegyelem eszközeit nem valutában mérik. A szentségekhez járulás ingyenes. Az, hogy leveszem a polcról a Szentírást és néha belelapozok, s elolvasok egy-egy fejezetet, szintén nem kerül semmibe sem. Az imádsággal is csak nyerünk, s a szentek élettörténeteivel is gazdagszik az életünk. S akkor még ott a házszentelés is, mint kegyelmi eszköz… Látjuk, van mihez nyúlnunk, van miből merítenünk... „Megjelent a mi üdvözítő Istenünk kegyelme. Alleluja.” – és ez a tény, ez az életre szóló örömhír a 2021-es esztendőnket is be kell, hogy aranyozza!

A Szent Liturgia egyik csendes papi imája az isteni tulajdonságokat emeli ki, de közben ezért a kegyelemért is imádkozunk. „Urunk, Istenünk, kinek hatalma hasonlíthatatlan és dicsősége felfoghatatlan, kinek kegyelme megmérhetetlen, s emberszeretete kimondhatatlan; te, Urunk, kegyességed szerint tekints reánk, s ezen szent hajlékra, és áraszd reánk, s a velünk esedezőkre gazdag kegyelmedet és irgalmadat.” Engedjük be az Istent szívünk rejtekébe, otthonainkba; ha így teszünk, meg fogja áldani életünket, ha így teszünk, árasztani fogja ránk kegyelmeit. Mert tudjuk: „Hol hit, ott szeretet, hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen.”