„Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem, merre jár, hol lehet, most a kedvesem? Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok, egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.” 

Karácsonyi elmélkedésünket a Republic együttes mindnyájunk számára ismert slágerének felidézésével kezdtem, mert ezen a csodálatos ünnepen, a karácsonyi szent éjszakán és az azt követő napokon is egy csillag áll figyelmünk középpontjában. A csillag, amely a napkeleti bölcseket vezette, évről évre kigyullad az égen. Szent Karácsony éjszakáján megjelenik, megjelent fölöttünk. Megáll a hely fölött, ahol a Gyermek született, és amellett, hogy elgondolkodtat minket saját csillag-mivoltunkról, megmutatja fényének különlegességét, sajátosságait is.  Milyen is ez a csillag? Milyen a Szent Karácsony Csillaga?

A Karácsony Csillaga a Remény Csillaga. „Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Isten!” Az Izajás prófétától származó üzenetet mi nemcsak, hogy ismerjük, de magunkénak is érezhetjük. Ha nem lenne velünk az Isten, ha nem éreznénk, tapasztalnánk meg saját bőrünkön az Ő jelenlétét, gondoskodó szeretetét, bizony, hiábavaló volna minden csomagolópapír, karácsonyfa csúcsdísz és mézeskalács. A Karácsonyt a Remény teszi ünneppé. Remény nélkül lehetne ez szimplán egy munkaszüneti nap, mikor együtt van a család, jókat eszünk, oszt’ csókolom. Akiben van remény, az tudja, a Megváltó Krisztus születésével mit is ünneplünk: az Isten nem hagyja magára az embert és a létező legnagyobbal ajándékozza meg, önmagát adja neki. Amikor a karácsonyról úgy beszélünk, mint „a szeretet ünnepéről”, ne csak az emberek egymás iránti szeretetére gondoljunk. Ne csak arra, hogy a családtagjainkat, szeretteinket megajándékozzuk ilyenkor. Először az Isten szeretett bennünket és a karácsony az Isten ember iránti szeretete miatt a szeretet ünnepe. Amikor Nikodémus éjszaka meglátogatja Jézust, kettejük beszélgetésekor az egész Evangélium egyik legfontosabb üzenete hangzik el: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki Őbenne hisz, el ne vesszen, hanem Örök Élete legyen.” Ez a mi reményünk! És ez a remény az idei karácsonyunkat is fényesebbé teszi: amikor a járvány, a betegségtől való félelem látszólag beárnyékolja életünket, karácsonyi készületünket. Ilyenkor elég egy ikonra, egy keresztre ránézni vagy feltekinteni az égre, hogy bizonyosságot találjunk: sosem vagyunk egyedül! Az Isten nem hagyja magára az embert, amíg a Remény Csillaga ragyog az égen – és a mi szívünkben is.

Karácsonyi Csillag a Remény Csillaga, de a Békesség Csillaga is. Mert az Isten a békesség Istene, Jézus pedig Izajás szavai szerint a Békesség Fejedelme lesz. Jó látni a képeslapokon, hirdetéseken, plakátokon visszatérő jókívánságot: Békés karácsonyt kívánok! A hitben élő, keresztény ember nem elégedhet meg a "kellemes" karácsonnyal. A karácsony ne csak kellemesen teljen! A kellemes szó számomra azt sugallja, hogy egész nap csak otthon vagyunk, nem kell csinálni semmit, degeszre esszük magunkat, s vagy a távirányítót, vagy a telefont nyomkodjuk. Elsősorban áldott, boldog vagy békés legyen a karácsony! Legyen béke otthonunkban, de legyen béke a szívünkben is. Az angyalok is mit mondanak a pásztoroknak? „Az a pulyka még belétek fér, vacsora után meg irány a kanapé, mert kezdődik a film?” Többször olvastam már az Evangéliumot, de ilyen leírást egyik szent szerzőnél sem találtam. „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Ez már ismerősebben cseng… Már az angyalok is erre a békességre buzdítják a pásztorokat! Aztán ismerjük Jézus boldogságmondásait is: „Boldogok a békességszerzők, mert Isten Fiainak hívják őket!” A békesség rokonságban áll a türelemmel, sőt, szinte testvérek. Nem véletlen, hogy van egy régies kifejezésünk, ami ennek a két szónak az összekapcsolásából áll: a béketűrő. Mai szóval a béketűrés nyugalmat, türelmet, önuralmat jelent. A türelem a leginkább hiányzó erények egyike, igen nehéz megélni, mert ebben a rohanó világban, a mókuskerék közepette nincs időnk türelmesnek lenni. A türelmetlen ember mindenkivel szemben közömbös – kivéve önmagát -, ezért azt akarja, hogy az élet itt és most sikerüljön. Ám ne higgyük, hogy a Mennyország kapuján hamarabb léphetünk be, ha türelmetlenek vagyunk. Jézus azt mondja, hogy „aki kitart mindvégig, üdvözül”. Az Apostolok Cselekedeteiben pedig ezt olvassuk: „Szükséges sok megpróbáltatáson keresztülmenni, hogy bejussunk az Isten Országába”. Megéri erre az Örök Időre várni. Szárovi Szent Szerafim egy helyen azt mondja: „Szerezd meg a lelki békét és ezrek fognak üdvözülni körülötted!” Békességszerzőkként, a türelem nagyköveteiként lesz igazán áldott, boldog, de kellemes is az ünnep!

A harmadik csillag a Hála Csillaga. Sajnos gyakran hiánycikk ez életünkben: kérni könnyű és mindenki szeret, na de mi lesz a hálaadással? Egy ilyen világjárvány sújtotta év végén is biztos vagyok abban, hogy mindenkinek van miért hálát adnia. Most karácsonykor azért is hálát adhatunk, mert az Isten emberré lett értünk, hogy megváltson bennünket. Adjunk hálát azért, hogy van fedél a fejünk felett, van munkánk, családunk, van kivel ünnepelnünk, van kivel megosztanunk örömünket és bánatunkat. Az ember olyan teremtmény, hogy mindig csak többet és többet akar… Az persze nem baj, ha a jóra, a maximumra, a tökéletesre törekszünk, hiszen az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, az Isten pedig tökéletes, a gond ott kezdődik, ha semminek nem tudunk örülni, ha nem tudunk megelégedni azzal, amink van. Ha örök elégedetlenek vagyunk. Gondoljunk arra, vajon hányan cserélnének velünk szívesen… Mindig lehet miért panaszkodni… Lehetne több a fizetésem, lehetne jobb az autóm, lehetne karcsúbb a derekam, lehetne több hajam, lehetne okosabb a gyermekem… Miért nem tudunk elégedettek, hálásak lenni? Az őszintén hálás ember igazi alkimistává válik és képes az élete minden darabját arannyá változtatni. Meggyőződésem, hogy boldogabb lenne a világ, boldogabbak lennének az emberek, ha tudnának köszönetet mondani, hálát adni.

És ezzel el is érkeztünk a negyedik csillaghoz, aminek az eléréséhez szükség van az első háromra is: a Remény, a Béke és a Hála együttese adja a Boldogság Csillagát! Mindnyájan boldogságra lettünk teremtve! És a karácsonyi Csoda is a mi boldogságunkért történt. Nem önös érdekből váltotta meg Isten a világot, a mi boldogságunkért, üdvösségünkért történt mindez. Dickens híres regényében, a Karácsonyi énekben Ebenezer Scrooge úrnak időre, konkrétan három szellem látogatására volt szüksége ahhoz, hogy rájöjjön, mi is a boldogság. Talán nekünk nincs szükségünk három szellemre, beérjük három csillaggal is: a Remény, a Békesség és a Hála Csillagával, melyek utat mutatnak az Örök Boldogság felé. Gyermekként mindig nagy örömet szerzett, ha csillagszórót tarthattam a kezemben a karácsonyfa fényénél. Rá kell jönnünk arra: ha csillagok vagyunk, csillagszórók is lehetünk! Mint a remény, a békesség és a hála, a boldogság is továbbadható. Ez egyfajta küldetés, feladat is a számunkra. Merjünk csillagszórókká is válni!

Remény, Békesség és Hála Csillaga – a sor talán még folytatható, de nem is ez a lényeg, hanem a nagyszerű hír: ennek a Csillagnak a fénye sohasem alszik ki. Amíg van remény, van békesség és van hála ezen a Földön, addig ez a Csillag, a Boldogság Csillaga a betlehemi jászol felett is ragyogni fog! Ha felnézünk éjszaka az égre, csillagokat látunk. Ha nappal felnézünk az égre, bár hunyorítva, de a napot láthatjuk. Ahol vannak csillagok, ott van nap is. Érdekes, de a kettőt egyszerre sohasem látjuk. Vagy a napot, vagy a csillagokat látjuk. A karácsonyi tropárban azt énekeltük, hogy Krisztus az Igazság Napja. Mi vagyunk a csillagok, Krisztus pedig maga a nap. Ahol mi vagyunk, ott van Krisztus is, ott van az Isten. Engedjük, hogy valóban ott lehessen, velünk lehessen. Karácsony este ezt nem mindenki akarta. A fogadós, aki nem adott szállást Józsefnek és Máriának, Heródes, aki hódolat és imádás helyett a gyűlölet, a féltékenység, a gyilkosság mellett döntött, más utat választottak. Nem az Isten útját követték, nem a betlehemi csillagot figyelték.

Ők még nem tudták, amit mi már igen: ha ezt a csillagot követjük életünk végéig, nem fogunk eltévedni soha. Mert a Republic dalát újra idecitálva meglehet, veszélyes az út, amin járunk, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy ezt a Csillagot követve egyszer majd mind hazatalálunk.