Talán furcsa, hogy ezt mondom, de tele van ellentmondásokkal a karácsony ünnepe. Hogy kerülnek oda a Megváltó születéséhez csillagokat vizsgáló, istentelen bölcsek? Hogyan létezhet, hogy a társadalom elitjétől igen távol álló, nem sokra tartott pásztorok értesülnek először a születés csodájáról? Miképpen születhet egy király ekkora szegénységben? Nézzük meg Dávid és Salamon országának fényűzését, Jézus ráadásul Dávid családjából származott – „sic transit gloria mundi”, így múlik el a világ dicsősége? Jézus törekedett földi gazdagságra, hatalomra? Persze, hogy nem! Egyáltalán, hogy létezhet, hogy az oly gyakran nagy öregként, szakállas, mosolygó nagypapa karakterként ábrázolt Isten most újszülött csecsemőként jelenik meg? Tele van ellentmondásokkal ez az ünnep. Ugyanakkor az Isten nem foglalkozik ezekkel az ellentmondásokkal. Soha nem is érdekelte, hogy a világ milyen képet alkot róla, vagy mit vár el tőle. Mert az Isten nem akar megfelelni senkinek. Csak az embert hajtja a megfelelési kényszer – megfelelni a munkahelyen, megfelelni a szülőknek, gyermekeinknek, megfelelni az edzőteremben, a szomszédok előtt. Mindenki előtt meg akarunk felelni. Ám az Isten arra tanít bennünket, hogy görcsök nélkül, megfelelési kényszer, komplexusok nélkül éljünk itt e Földön. Ő nem luxuspalotában akart megszületni, nem várta el, hogy inasok rajongják körbe és az sem lehet véletlen, hogy az első látogatói egyszerű pásztorok és távolról érkező, megfáradt napkeleti bölcsek voltak, s nem helyi előkelőségek, multimilliomosok még csak nem is celebek. Az ellentmondásaival együtt tökéletesen szép ez az ünnep.

Ellentmondásos ünnep lett a karácsony. Mivel minden ember vágyik a szeretetre, a családi harmónia bensőséges örömére, ezért a Szenteste azok számára is fontos, akik nem keresztény ünnepként élik meg ezt a napot. Miután azonban az ünnep külsőségei a „világi módon” megült karácsonyt is kísérik, az ünnepi előkészületek zsibvásárrá torzulását, s a valódi ünnep meghamisítását és meghasonlását látva sokan ma inkább idegenkedve tekintenek az ünnepre. Elpogányosodott szépen-lassan ez a keresztény ünnep; sokan váltak immunissá, közömbössé, őket már sem a keresztény üzenet, sem a pogány karácsony nem érdekli, s önmagukba vagy wellness hotelbe, esetleg tengerparti téli nyárba menekülnek. Persze nem idén, talán furcsa lesz, amit mondok, de jókor jött számunkra ez a járványhelyzet, s a kijárási korlátozás. Szomorú, de úgy tűnik, mintha zsákutca felé tartana a karácsony. Mentsük, ami menthető – figyeljünk az értékesre és az értékekre, s nem lesz hiányos, se üres az idei karácsony!

Ellentmondásos ünnep lett a karácsony, idén különösképpen az! Miközben várjuk a kis Jézus születését, igyekszünk szívünket is díszbe öltöztetni, lelkileg-testileg készülünk az ünnepre, a Szent Liturgiában folyamatosan a járványhelyzet megszűnéséért imádkozunk, s ezen imádságok helyenkénti hátborzongató megfogalmazása olykor még nagyobb félelem-érzetet kelt bennünk. „Emlékezzél meg, Urunk, hogy test vagyunk, elenyésző és vissza nem térő lehelet. Csillapítsd le a gyorsan terjedő járványt, mert nem a holtak dicsérnek téged, Urunk, sem azok, kik a föld alá szállnak, hanem mi, élők… Mindenkinél többet vétkeztünk ellened és gonoszul cselekedtünk, Urunk, és ha valódi bűnbánatra el nem jutottunk, szándékunkat bűnbánat gyanánt fogadd tőlünk.” Miért erről kell szólnia az idei karácsonynak? És akkor arról még nem is beszéltünk, milyen kényelmetlen-kellemetlen a szájmaszk használata a templomban is, este meg nem mehetünk akármeddig szomszédolni, kántálni, a családhoz, s éppen karácsonykor, a „szeretet ünnepén” kell megjelennie az emberek közötti távolságtartásnak. Valahol ez nonszensz. (Ám az talán nem baj, hogy a Krisztus-várás, a születés csodájának megtapasztalása, megélése közben az emberi halandóságra, a halál tényszerűségére is gondolunk. A karácsonyi ikonon Krisztus is kőkoporsóban van ábrázolva, ami elővetíti a nagypénteki, húsvéti eseményeket...) Ám elég Rozsályban a hivatal előtt elsétálnom minden este, megcsodálni a kivilágított Betlehemet, s látni a fényeket, hogy rájöjjek arra, Krisztus idén is közénk fog születni. Nem csak akar, fog is, minden járványhelyzet, félelem és korlátozás ellenére. Ez megnyugvást ad az én szívembe is. A körülmények talán nem ideálisak, gyakran sötétséget tapasztalunk és nem látjuk a kiutat, a fényt, s félelemmel van tele a szívünk, de kétezer évvel ezelőtt se voltak jobbak a kilátások, sőt… Vajon a hideg, téli éjszakán a barlangistállóban jobbak voltak a körülmények? Vajon egy jászol, amit mindenféle állatok vesznek körül, ideális helyszín arra, hogy az Isten Fia megszülessen? S a csecsemőket mészároló Heródestől vajon nem félt József és Mária? Az a karácsony nehezebb és ijesztőbb volt bármelyiknél. Akár az ideinél is. És mégis: „Gyermek születik és fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.” És igen, Őmiatta, Őérte várjuk idén is a karácsonyt, minden ellentmondásával együtt!

Ellentmondásos ünnep lett a karácsony. Éppen ezért hadd zárjam gondolataimat Paul Roth: Mentsd meg a Karácsonyt című versével, mely legalább annyira imádság és segélykiáltás, mint amennyire vers!

Paul Roth: Mentsd meg a Karácsonyt!

Óh Jézusom, mentsd meg a Karácsonyt!
Nekünk már nincs hozzá erőnk.
Mi vásárolunk és rohanunk,
kis csomagokat készítünk,
karácsonyfákat díszítünk,
és énekeljük: „Csendes éj''.

 De a titok,
 Isten Fiának titka,
hogy emberré lett értünk,
 gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció.
 Jézusom, a mi bűnünk is,
 hogy ezt az ünnepet elborítják a reklámhegyek.

 Mi tudjuk,
 kinek jár karácsony üdvözlet és kötelező ajándék.
mindenki tudja
 De meg akarunk szabadulni végre
a vásárlási és ajándékozási görcstől.
Szent ünnepet akarunk ülni,
 amelyen nem az a mérték, ki mennyit ad.

Jézusom, segíts,
nehogy elsüllyesszük egészen,
 mit jelent ez az ünnep,
segíts, hogy ne csak télapók legyünk.
Segíts, hogy az adventi hetekben
a lelkünkbe nézzünk.

 Segíts, hogy az Útra visszatérjünk,
 s elinduljunk megint.
 Csak így lesznek az ajándékok
 jeleivé a szeretetnek -
 mint megannyi tükre a Te Szeretetednek.

 Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt,
 ments meg minket!
 Ezért vállaltál embersorsot.