A napokban olvastam egy interjúrészletet a világhírű török edzővel, Fatih Terimmel, aki pályafutása csúcsának alighanem a szövetségi kapitányként elért, szenzációszámba menő Európa-bajnoki bronzérmet mondaná 2008-ból, de magánéletében van egy győzelme, ami még annál is nagyobbat szól: kigyógyult a koronavírusból. „A világ fontos leckét kapott. A vírus mindenkit próbára tesz, különböző módon: van, akinek a türelmét, másnak az intelligenciáját, megint másnak a megértését teszteli. A karantén után elhatároztam, hogy több időt töltök a családommal és a hozzám közel állókkal. Úgy próbálok élni, hogy amit teszek, békét adjon nekem. Megbocsátóbb leszek, és könnyebben elfogadom, ami velem történik. Olyan életet éltünk eddig, amelynek középpontjában a gyors fogyasztás állt. A vírus megálljt üzen az egész világnak. Érezni a levegőben a szomorúságot, a bizonytalanságot, de reményt ad, hogy egyszer túl leszünk ezen. A világ bizonyosan megváltozik.”  Megdöbbentő volt olvasni ezt a nyilatkozatot. Nem depressziós vagy félelemkeltő írásra kattintott a Kedves Olvasó, de azt szeretném leszögezni már az elején: az egészség mindennél fontosabb! Személy szerint nekem is nagyon hiányzik a foci, meg a meccsek, nem vagyok rá büszke, de az elvonási tüneteim következtében néhány napja majdnem arra vetemedtem, hogy egy Barcelona győzelemmel végződő BL döntőt nézzek 2011-ből (hála Istennek, a józan eszem azért nem hagyott magamra…). De a focit és minden mást felülír most, hogy túléljük ezt a krízishelyzetet, s amennyire tudunk, vigyázzunk magunkra és a környezetünkben élőkre. Ha a futballtavasz idejekorán véget ér, szomorúak leszünk, de lesznek nálunk szomorúbbak is, akiket különösen érzékenyen érinthet a csonkaszezon – olyan klubokat és játékosokat kerestem, akiknek nagyon fog fájni, ha máshogy nem koronázhatják meg idei teljesítményüket…

Még Joey is ezt ajánlja... :)

Klopp és a Liverpool megdolgozott ezért a történelmi aranyért…

Kicsi az esély arra, hogy nem hirdetnek idén angol bajnokot, de ha ez véletlenül mégis megtörténne, a Manchester United, az Arsenal és az Everton szurkolói szerintem szoborba is öntenék a koronavírust. A Liverpool, amely 1990-ig 18 angol bajnoki címet szerzett és toronymagas csúcstartó volt a szigetországban, a Premier League bevezetése óta egyetlen nyavalyás bajnoki címet sem nyert. S hogy mi történt ebben az időintervallumban? A Manchester United konkrétan tizenhárom Premier League trófeát gyűjtött a Sir Alex Ferguson-érában, így 20-18-ra már ők vezetnek az aranyérmek tekintetében… Az Arsenal veretlenül lett bajnok, a Chelsea Mourinhóval korszakos csapattá vált, a Manchester City-t felpumpálták a futballból nem sokat sejtő sejkek, de még olyan kishalaknak is csurrant-cseppent aranyérem, mint a Blackburn Rovers és a Leicester City. Nem egyszer hajszálon múlt, de olyan legendáknak és közönségkedvenceknek nem jött össze a PL elsőség, mint Robbie Fowler, Michael Owen, Steven Gerrard, Jamie Carragher, Fernando Torres és Andy Carroll Luis Suarez. Ha már angol futball, akkor angol humor, azaz Monthy Phyton: „És most valami egészen más”, ismétlik jeleneteik végén oly gyakran a humortársulat tagjai. Nos, Jürgen Klopp elhozta ezt az „és most valami egészen más”-érzést. Eleinte ez vesztes döntőkben, elődöntőkben nyilvánult meg, ahova egyébként el is kellett azért jutni (Európa-Liga, Ligakupa, Bajnokok Ligája), aztán tavaly, amikor megnyerte a BL-t a Liverpool, Klopp végérvényesen beírta magát a Pool történelmébe. A mindössze egy vereséggel és 97 (!!!) ponttal abszolvált ezüstöt hozó 2018/19-es szezon után nagy személyi változásokra már nem volt szükség az addigra teljesen Klopp „képére és hasonlatosságára” formált Liverpoolnál, ami idén már úgy söpört végig Anglián, mintha nem a világ legerősebb bajnokságáról beszélnénk. Tulajdonképpen állva hagyta a mezőnyt. Bár épp a járvány kitörése előtti hetekben veszítette el a bajnoki veretlenségét (44 meccs és 13 hónap után, miközben volt egy tizennyolcas győzelmi szériájuk, ami döbbenetes…), esett ki az FA kupából és a Bajnokok Ligájából is (így továbbra is a Real Madrid marad a sorozat egyetlen címvédője, muhaha…), 25 pontos előnye több mint nyolc meccsnyi fór, ami akár kritika is lehet a riválisokra nézve… De inkább adózzunk elismeréssel Klopp munkája, filozófiája, játékosai kvalitásai és hozzáállása előtt. A Liverpool teljesen megérdemelten lesz angol bajnok, (a 29 bajnokiból megnyert 27 meccs önmagáért beszél…), hiszen jelenleg a világ legerősebb klubja (hacsak nem alakult valahol titokban egy Koronavírus FC…), mégis valahol tragikus lesz ez az idényzáró számukra, hiszen minden valószínűség szerint zárt kapuk mögött, a fanatikus szurkolóik nélkül kell lejátszaniuk az utolsó fordulókat. Bár, ha valahol, a Mersey partján tudják, hogy „You’ll never walk alone”, de azért mégiscsak más lesz kapun kívül fiesztázni… Vagy azért találnak kiskapukat? :)

A  FIFA-klubvilágbajnoki cím december óta a vitrinben, valószínűleg a Premier League trófeáig is csak heteket kell várni...

Ácsi, Gulácsi?

A Leipzig nem tartozik Németország legnépszerűbb klubjai közé, hiszen nem egy nagy múltú, történelmi egyesületről van szó, hanem egy tíz éve alapított, akkor az ötödosztályból induló, a Red Bull tulajdonosa, Dietrich Mateschitz által felfuttatott újmilliomos klubról, amelynek sokak szerint semmi keresnivalója a legnagyobbak között. Ehhez képest… A projekt tökéletesen működik, hiszen mióta feljutott az élvonalba az RB Leipzig, élcsapata a Bundesligának. Első szezonjukban rögtön ezüstéremmel nyitottak, aztán egy hatodik hely után következett a bronzérem, s idén is harcban állnak a dobogóért. A hosszú távú tervek közé az állandó nemzetközi szereplés is beépült; első neki futásra még nem, de másodjára már túl is élték a Bajnokok Ligája csoportkörét! Sőt, nemcsak, hogy túl élték, a nyolcaddöntőben az előző kiírás egyik döntősét, az angol Tottenham Hotspurs-t is kinyírták, kettős győzelemmel. Gulácsi Péter és Willi Orban is részese a klub sikertörténetének, igaz, a közelmúltban honosított csapatkapitány idén sérülés miatt keveset tud tenni a pályán a csapatért. Ám Gulácsi Péter helyette is mutatja, milyen az a magyar virtus: a londoni odavágón játszotta pályafutása egyik legjobb mérkőzését. Az, hogy a Leipzig a párharc során nem kapott gólt, nagyrészt köszönhető nemzeti tizenegyünk kapusának. (Akit egyébként az előző szezonban a Kicker szavazásán a Bundesliga legjobb játékosának választottak. Nem kapusának, játékosának!) Ha már történelmi magasságokban járnak, gondolom, nem szívesen dobnák ezt a szezont és BL álmaikat a levesbe. Legyünk optimisták: lesz még idén BL meccs Lipcsében (legfeljebb zárt kapuk mögött…), amin akár már Willi Orban is pályára léphet!

Timo Werner, Gulácsi Péter és Yussuf Poulsen: hárman a lipcsei hősök közül

Aranycipős trónfosztásra felkészülni!

Az elmúlt tizenegy évben Lionel Messi hatszor, Cristiano Ronaldo háromszor lett Európai aranycipős, rajtuk kívül egyedül Luis Suarezt koronázták meg kétszer (egyszer Ronaldóval holtversenyben). Nem unalmas? Dehogynem! Tavaly a franciák tini üdvöskéje, Kylian Mbappé nem állt messzi attól, hogy letaszítsa Messit a trónról, de tavasszal kiharcolt magának egy ostoba 3 meccses eltiltást és ezzel el is szállt az esélye a címre… Ám idén szinte biztos a trónfosztás! Jó, Messi sérülés miatt az ősszel kevesebbet is játszott, meg egyébként is ez talán a leggyengébb Barcelona, amiben valaha pályára lépett (az a spanyol bajnokságról állít ki szegénységi bizonyítványt, hogy így is simán gólkirály lesz…), mindenesetre ez nem von le semmit annak a két klasszisnak az érdemeiből, akik néhány „házzal” arrébb az Aranycipőért vívnak ádáz csatát. Aki még nem nézett utána (mert ugye a Google a barátunk…), annak elárulom: Robert Lewandowskiról és Ciro Immobiléről van szó. A Bayern lengyel csatára az ősszel futballozott ellenállhatatlanul, az első 11 forduló mindegyikén betalált, ezeken összesen tizenhatszor csengetett (még azon az edzőbuktató 1-5-ön is ő szerezte a bajorok gólját Frankfurtban…), ekkor úgy tűnt, Gerd Müller 40 gólos szezonrekordja is veszélyben lehet. Azóta kicsit visszavett a tempóból, de ez a társak javuló teljesítményének is köszönhető. A Schalke elleni ötösből csak egyet vállalt, a Hoffenheimet nélküle verték 6-0-ra – a Lewa függőség elmúlt, immár Gnabry és Thomas Müller is képes gólt szerezni. Tekintve, hogy a lengyel gólgép február végén megsérült és több mint egy hónapra kidőlt, talán még örül is annak, hogy a koronavírus keresztülvágta a szezont. Immobile és a Lazio mosolya ellenben aligha őszinte: a rómaiak ihletett formában futballoznak, s mindössze egy pontra vannak lemaradva a zsinórban 9. (!!!) scudettóját üldöző Juventustól! Immobile idegenlégiósként nem egyszer felsült már, de a hazai terep nagyon fekszik neki, ráadásul Simone Inzaghi személyében fiatal és ambiciózus edzője van, a Lazio pedig támadó felfogású, futballozni akaró, játszó team. 26 forduló után 26 gólt szerezni mindenhol szép, pláne Itáliában – egyedül Cristiano Ronaldo és Romelu Lukaku tartja vele a lépést, de azért mindketten látótávolságon kívül vannak… Lewandowski egy góllal szerzett eddig kevesebbet, ám a Bundesliga csak 34 fordulóból áll, míg a Serie A-ban 38 játéknapot rendeznek. Ez azért alapvetően rontja lengyel barátunk esélyeit, persze azért ne írjuk le az elmúlt évtized egyik legjobb csatárát. A labda gömbölyű, s a Lazio (így Immobile is) kerülhet még hullámvölgybe. Nem beszélve arról, hogy Messin kívül még Timo Werner, Cristiano Ronaldo, Kun Aguero, Mohamed Szalah, Jamie Vardy és Erling Haaland is elég sok meccset játszhatnak a nyárra csúszó futballszezonban ahhoz, hogy jogosan érezzék úgy, lehet még esélyük beleszólni az Aranycipő versenybe…

"Vajon ki veszi ezt el tőlem idén?"

Kövesd az álmaidat, Kövesd!

Az NB1-ben a Fradi vezet, a Mol Fehérvár (most éppen ez a neve?) ezüstös pozícióban, kiesőhelyen a két újonc, a Kaposvár és a Zalaegerszeg. Papírforma. Igen ám, de van a dobogó harmadik fokán egy csapat, ami nem az MTK, nem a Vasas (ők jókat labdázgattak idén a másodosztályban), nem az Újpest (ők jövőre fognak…), de még csak nem is a Loki, hanem a Mezőkövesd. Bizony, a Mezőkövesd. Ízlelgessük még! A borsodi csapatnak egyhuzamban ez a negyedik szezonja az élvonalban, s a korábbi háromban két kilencedik hely mellett egy hatodik hely a legtöbb, amit fel tudtak mutatni. Aztán most meg itt a dobogó… Egész áprilisban nem kaptak gólt és nem veszítettek pontot (ez a magyar válogatott idei teljesítményéről is elmondható egyébként, amiért RESPECT!), persze meccset sem játszottak, de hagyjuk a poénkodást. Mert ez a szereplés olyannyira nem vicc kategória, hogy még a tekintélyes angol szaklap, a World Soccer is terjedelmes írást szentelt a mezőkövesdiek labdajáratásának. Az írást alighanem arrafelé is felváltaná a sírás, ha ezt a szezont nem fejezhetnék be… Gyenge az NB1? Igen, gyenge! Mégis, mindig jó látni, ha egy kiscsapat, még ha csak ideig-óráig is, de a nagyobb fölé tud emelkedni. Pár éve bajnok lett Marco Rossival a „lesajnált” Honvéd, előtte volt, hogy dobogón végzett a Haladás és a Paks, szóval vannak tündérmesék idehaza is. A Mezőkövesdét az egykori kőkemény védő, Kuttor Attila írja, aki mögé olyan játékosok álltak be a sorba, mint a kapus Szappanos Péter, a 2016-os EB egyik magyar hőse, Guzmics Richárd vagy Cseri Tamás, Pekár László és Budu Zivzivadze. Kövesd az álmaidat Mezőkövesd és őszintén remélem, hogy az ébredés Európa színpadján talál majd!

A World Soccer címlapján Haaland, a koronavírus és az Atalanta, belül pedig a Mezőkövesd!

Amit még nem láttunk Madridban…

Az elmúlt másfél évtizedben a bajnoki címmel annyira volt szerencséje a Real Madridnak, mint Ross Gellernek a nősüléssel; ha Péter apostol szerint „az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő” (2Pét 3,8), elképzelhetjük, az elmúlt tíz évben mindössze két (!!!) bajnoki címet nyerő Real Madrid fanatikusok mit érezhetnek most. Kb. mintha ötezer évente nyernének egy bajnoki címet. Idén még meglehet az aranyérem. Na nem azért, mert Gareth Bale felhagyott golfpályafutásával és minden idegszálával a labdarúgásra fókuszál (végülis nem ezért kapja a fizetését. Ja, de…) és nem is azért, mert Karim Benzema sikerrel tölti be a Cristiano Ronaldo által hagyott űrt (bár sosem tartottam őt világklasszis csatárnak, muszáj kicsit megvédenem: még ő az, aki hellyel-közel hozza magát, ha az utolsó 11 fordulóban öt góllal többet szerez, mint Lionel Messi, még gólkirály is lehet belőle…). Sokkal inkább a riválisok vesszőfutásai miatt: a Barcelona háza táján belharcok dúlnak, ráadásul rájuk nem jellemző módon edzőt is váltottak szezon közben, az Atletico Madrid meg rapszodikus, mint az áprilisi időjárás. (Igaz, említett hónapban ők sem veszítettek pontot. Vajon ez meddig lesz még jó poén? Vagy sosem volt az?) Döbbenet, de ami a Real Madridot idén a mezőny fölé emelheti, az a védelme. Húsz éve kedvenc csapatom a Real (Torrente valószínűleg ezért sem inna meg velem egy pohár Sangriát…), de ilyen stabil hátsóalakzatja még sosem volt (mármint nem Torrentének). Persze nem arról az elhárításról beszélek, amelyik hármat nyelt a PSG otthonában az ősszel, s négyet kapott a Real Sociedad ellen hazai pályán a kupában, mert azért ilyen meccseket is játszott idén a királyi alakulat.... Nagy kedvencem volt Iker Casillas, elfogadtam Diego Lopezt, megszerettem Keylor Navast, de egyikük sem tudott olyan statisztikát felmutatni, mint a belga Thibaut Courtois, akinek az első szezonja egyébként egyáltalán nem sikerült jól. Na de ez a második… 24 bajnokin mindössze 16 gólt kapott, mérkőzései felén clean sheet-et produkált, ami akkor is nagy szó, ha beismerjük, a spanyol liga jelenleg nem a legerősebb a világon… A két legnagyobb rivális, a Barcelona és az Atletico Madrid ellen lejátszotta mind a négy meccsét a Real Madrid, s egyetlen gólt sem kapott ezeken a meccseken! Persze, a defenzív Real Madridot sosem szerették a szurkolók, hiába nyert Fabio Capello kétszer is bajnokságot, mindkétszer lapátra tették Madridban a védekező játékfelfogása miatt. Ez a keret most nem alkalmas arra, hogy minden meccsen 4-5 gólt rúgjon, kompenzálva azt a hármat, amit kapnak. Ám idén elég lehet egy-egy villanás elöl, ha hátul megvan a kellő stabilitás. 2008-ban Iker Casillas kapta meg utoljára Real Madrid futballistaként a legjobb kapusnak járó Zamora-díjat, Thibaut Courtois jelenleg 0,66 meccs/gólnál jár, amivel veri jelenleg Jan Oblakot (0,77) és Ter Stegent (1,12) is. Bár épp a leállás előtt adta át az első helyet a Barcának a Real, ez a bajnokság még koránt sincs lefutva… Ugyanakkor aggasztó, hogy utolsó négy bajnokijából kettőt elveszített, s csak egyet nyert meg a Real Madrid, igaz, legalább az az egy az el clásico volt…

Idén nem csípőre tett kézzel várják a támadókat...

Párizs utolsó esélye?

„Párizs megér egy misét!” – mondta IV. Henrik. Párizs megér egy bekezdést, mondom én, nantes-i ediktum nélkül (nesze neked történelmi érettségi...). Végre átlépett saját árnyékán, legyőzte önmagát, megtörte az átkot és bejutott a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe a PSG… De rég várták már ezt a pillanatot a franciák! A Barca ellen 4-0-s első meccs után sem sikerült, a Real Madrid ellen Neymar nélkül nem ment, tavaly a Manchester United ellen meg elbohóckodták… Talán sokunk fejében felvetődött a kérdés: komolyan lehet venni valaha a Paris St. Germain-t? Idén a veszélyzónán túl vagyunk, a nyolcaddöntőt sikeresen abszolválták a párizsiak. Ám a koronavírus miatt egyáltalán nem biztos, hogy lesz folytatás, vagy ha le is játsszák a maradék meccseket, nem biztos, hogy a leállás pillanatában domináló klubok a kései időpontokban is csúcsformában lesznek majd. Jelenleg az biztos, hogy az Atalanta, a Leipzig, az Atletico Madrid és a Paris St. Germain tagjai Európa krémjének. Franciaországban hivatalosan is lefújták a bajnokságot, ha pedig meccshiánnyal érkeznek teszem azt júliusban a negyeddöntőbe a párizsiak, az aligha Thiago Silváék malmára hajtja majd a vizet. Nem biztos, hogy a Thomas Tuchel-Löw Zsolt párosnak lesz alkalma még együtt Bajnokok Ligáját nyerni Párizsban… Neymaron egész szezonban érezni, hogy fejben már Barcelonában jár, Mbappé sem Párizsban fog megöregedni, Thiago Silva, Marquinhos és Edinson Cavani sem lesznek már fiatalabbak…. Már Ady Endre is megírta, hogy Párizsban járt az ősz; ha idén is fog, számukra az tavasz lesz (mert az azt jelentené a csúszások következtében, hogy a BL véghajráját is megélték). A keretük megvan hozzá, kérdés, fejben elég erősek-e… Más különben: Pá álmok, pá remények, pá rizs???

Vajon meddig látják még rózsaszínben a párizsi világot?

A lista természetesen szubjektív, és a teljesség igénye nélkül készült. Nemcsak a Leipzig álmodik ébren a Bajnokok Ligájában, hanem az Atalanta is, mely félelmetes támadósorának köszönhetően szintén ott van Európa nyolc legjobb klubcsapata között. A Leicester City a 2016-os bajnoki címe után jó eséllyel újra a dobogón végez! A katasztrofálisan kezdő, átigazolási tilalmaktól sújtott, megfiatalított Chelsea meg befuthat a negyedik helyre, ez is bravúr lesz a javából! A Wolverhampton hazai és nemzetközi szereplése is megsüvegelendő! A Mönchengladbach újra a Bajnokok Ligájáért harcol! Az idei év tinicsillaga norvég, a Salzburgban robbant be, de már a Dortmund gólvadásza és Erling Haaland a becsületes neve. Sikertörténet az övék is, ha lesz visszatekintő poszt az idény után (feltéve, hogy egyszer befejezik…), írok majd róluk is. De addig is kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre, írjátok meg! Vigyázzatok magatokra és egymásra, a Jóisten áldjon meg Benneteket!